Kellemes idő van, így úgy döntök, hogy meglátogatom a szőlősöm. Több fajta szőlőm van, de most leginkább a korai érésű érdekel. Megérett-e már, vagy egy hetet várjak a leszedésével. A fogadómból indulok el a hegyoldal irányába. Elegáns öltözetet viselek, oldalamon a kardom, ami éppenséggel csak dísz, mint fegyver. Az igazi védelmezőm a mágia, amit haladó szinten ismerek. Ennyi tehetség adatott meg nekem, ám számomra bőven elég. A fogadóban hagytam a többieket, akik biztosan serényen dolgoznak és szolgálják ki a vendégeket. Jó érzés kiszabadulni a négy fal közül, s megjáratni a lábaim. Végignézek a tájon és gyönyörködök benne, miközben a friss reggeli levegőt szippantom be az orromon keresztül. Tíz kilométer gyaloglás után érkezem meg a hegy aljához, ahol a szőlős van kialakítva. El van kerítve gondosan, hogy vadállatok be ne járhassanak oda, ám ettől függetlenül a madarak könnyedén beszállnak és dézsmálják a finom termést. Odalépek az elkerített terület kapujához, azonban úgy döntök szétnézek kívül, mármint a kerítés állapotára vagyok kíváncsi. Visszacsúsztatom a kapu kulcsot a zsebembe, majd elindulok kívül a kerítés mentén. Jól látom, hogy egyes helyeken meg van rongálódva, ahogy próbáltak bemenni a vadak a területre. Magamban feljegyzem, hogy melyiket kell hamar kicserélni erősebbre, s melyik ér rá. Hat hosszú szőlő sor van, az első kettő korai érésű, következő az utána következik, míg végül az utolsó kettő kései fajta. Nálam mindig van friss szőlő a vendégek számára, ami zamatos és szép nagy szemű. Már majdnem felérek a tetőhöz, mikor hangokra leszek figyelmes. Megdermedek és fülelek, hogy merről érkezik.
- Kivan ott? Jöjjön elő! – szólok oda határozottan, közben agyamban különböző varázsigék fogannak meg. Fel vagyok készülve mindenre, bár fogalmam sincs mi okozhatja eme neszt. Ember? Dehogy! Elfre vagy állatra tudok gondolni. Szörnyre nem merek gondolni, mert azokkal több a gond.
- Nem szólok többet. – sürgetem meg, hogy mutatkozzon meg bátran. Feszült vagyok, ugrásra készen. Mindenképpen túl szeretném élni a helyzetet, így előre eldöntöttem harcolni fogok az utolsó leheletig.

Mellonnal ugy döntöttünk,hogy kis kitérővel kirándulni fogunk a hegy lábánál,és jo idő lévén,még pár napra is kiruccanunk,ha ugy adodik.
Szépséges tájakon járunk,és az állatok körülöttünk ugrándoznak egy jo darabon.
,de aztán elhagyva az erdőt ,kiérünk a hegy aljához,ahol egy kétségbeesett hangra leszek figyelmes...és egy nagy szőlőskertből hallatszik a hang...egy őzgida lába szorult be a kerítés megrongált részébe,ahonnan nem tudott kijönni.
Maradj,Mellon-intettem a tigrisemnek,és közelebb mentem szegény kis állatkához..halk szavakkal suttogtam felé..és megértette szavaim,ahogy azt is,hogy segíteni jöttem ..
Nyugodj meg..nem lesz semmi baj!-sugtam neki,és megérintettem,hogy érezze jelenlétemet..és azt,hogy nem ártok neki.
Kiszabadítottam a lábacskáját,és örömmel láttam,hogy nem sérült meg,csak az ijedtség volt.
Hamar tovaszökkent és boldogan szaladt a bokrok között...és mikor visszafordultam a szőlősben a kerítés felé..egy hang hasított bele a levegőbe...és akkor tudatosodott bennem,hogy tilos helyen vagyok...vagyis biztos valakié ez a kert.
Nagyon megszeppentem,de végül is..én hatoltam be egy magántulajdonba...és előléptem a szölőtőkék közül...
-Bocsásson meg!-szóltam pironkodva-Nem akartam kárt okozni,hogy itt vagyok..de egy gidát mentettem ki a kerítés drótja közül...és nem tudtam,hogy rosszat teszek...vagyis..-hebegtem,és próbáltam kijönni a tőkék közül..és mikor szembe álltam a férfival,ki az előbb megszólított...csak pirulva néztem rá..és reméltem,hogy annyira nem haragszik rám....

Sokat várok, hogy valaki előbukkanjon a hang irányából, azonban először egy őzgida távozik sebesen. Egy darabig nézem az állatot, hogy mily könnyedén távozik a szőlősömből és megkönnyebbülök. Úgy vélem, hogy csak  ennyi volt az izgalom, azonban a sors érdekes meglepetéssel szolgál. Egy nő lép elő, akinek a vonásai kétség kívül elf fajról tanúskodik. Egyszerűen jókedvet eredményez nálam, miközben még a meglepetés erejétől mozdulatlanul állok. Mikor elpirul bocsánatot kérve, akkor kelletlenül kezdem érezni magam, hogy ilyen erős szavakat használtam. A rongált kerítéshez lépdelek, ami elég rossz állapotban van. A mai nap mindenképpen vissza kell jönnöm megjavítani. Elém lép a bájos teremtés, közben megcsap kellemes illata, ami a földhöz vág kétszer. Azt egyből kiszúrom, hogy kissé esetlennek mutatkozik, de ettől függetlenül pontosan annál erősebb a bája. Próbálok egy értelmes mondatot kimondani, de először egy pár másodpercig tátogok, mint hal a parton. Kénytelen vagyok elfordulni, mert bárdolatlan lenne a viselkedésem, ha sokáig őt nézegetném, mint a finom húst a kirakatban. Össze kell szednem magam, ami egy torok köszörüléssel kezdődik. Megigazítom elegáns öltözetem, végül visszafordulok felé. Én egy 187 centiméter magas erdei elf vagyok, szép hosszú szőke hajjal. Vonásaim komolyak, melyet vagy mosolyom, somolygásom vagy nevetésem tud meglágyítani. Helyes férfinek tartom magam, azonban még nem sikerült párt találni. Legtöbbször ledér nők próbáltak meg elcsábítani, ami épp elég baj volt nekem. Elszöktem inkább előlük, aztán meg megtanultam őket kezelni. Nem tartozok a legizmosabb férfiak közé, de a kétkezi munka és a vadászíjam folyton edzésben tart. Mondhatni jó rám nézni, hiszen erőt és védelmet sugárzok a környezetem felé, amit palástként viselek. A szőlő színű szemeim reá vetül, aztán a távolságot egy határozott lépéssel megszüntetem. Lágyan nyúlok kacsója felé, hogy ajkaimhoz húzva leheletfinoman megérintsem.
- Hadd mutatkozzam be, gyönyörű szép kisasszony! – hajolok meg illedelmesen, miközben ajkamon egy barátságos mosoly jelenik meg.
- A nevem Tanil Sorika, avagy a becenevemen Lord Bor. – engedem el finom kacsóját, mikor rájövök, hogy nem tudja még, mi a reakcióm arra, hogy a szőlőmben találtam.
- Semmi gond, a vadállatok gyakran törnek be, hogy egyenek a gyümölcsből. Őrülök annak, hogy a kisasszonynak nem esett baja, sem az állatnak. – szólok hozzá, s abban reménykedem, hogy lassan befejezi a pirulást. Kezd számomra zavaróvá válni.
- Inkább hadd kínáljam meg a kisasszonyt a korai érésű szőlőmből, egyrészt ezzel fejezzem ki hálám azért, mert elengedte az állatot.  

Először a lélegzetem is elállt,amikor egy férfi állt velem szemben,és ráadásul nagyon szégyeltem magam,hogy így betolakodtam a földjére,de talán mentségemre szólgál,hogy nem szándékos volt..azt sem tudtam mit is mondjak..és mikor a kezemre lehelte kézcsókját..egy hang sem tudott kijönni az ajkamról..de végül próbáltam összeszedni a hangomat,mi eddig igencsak elnémult az ámulattól..és oly kedves szavakkal illetett,hogy hírtelen nem is tudtam hogy hívnak...
-Ö.Ö...Örvendek ..Tanil Sorika Uram!-hajoltam megillendően felé ...mert végre, már a testem is kezdett "engedelmeskedni"az akaratomnak..-Az én nevem Alia Caroline Azurre..de szólítson Aliának,vagy egyszerűen Liának!..Nagyon őrvendek!.....és nagyon sajnálom még egyszer,hogy így a birtokára tévedtem..-csuklott el a hangom,mert mikor mondta,hogy többször fordul elő,hogy a vadállatok csipegetnek a szőlőjéből..és nagyon örültem,hogy nem haragszik eme "betolakodásomért..
..és miközben felkínálta,hogy kóstoljam meg a finom gyümölcsöt,mi hatalmas szemekkel lógtak az indákról..és biztosan nagyon finomak is..-Köszönöm a kedves kínálást!Elfogadom!..és most már az arcom színe is visszatért az "eredeti"színéhez..és kicsit kezdem összeszedni magam...bár azt hittem,hogy ez a perc egy örökkévalóság volt,mert a szemébe nézve teljesen elvesztettem az időt..és eddig ez nem fordult velem elő...de nagyon jól esett!
-Az állatokat nagyon szeretem..és boldog is voltam,hogy nem esett baja a gidának!-néztem rá mosollyal,és ahogy "hallom"az állatoktól..nagyon ízletes a gyümölcse,Lord Bor ,Uram!-villant fel a mosolyom,mikor egy kismadár szállt rá a kezemre..és énekével "közölte"nekem,hogy a finom szőlőszemek oly édesek mint a méz..
Lépkedtem a férfi mellett egy fürtöt eszegetve,mit leszakított nekem..és hallgattam tovább a csengő szavait..

Sokáig hallgat a nő, azonban nem jegyzem meg hangosan. Magamban figyelem, hogy miként válaszol nekem és mit tesz. Nehezen, de megadja végre nekem az engem megillető tiszteletet. Most egy kellemes meghajolással teszi, amire én csak aprót biccentek a fejemmel. Bemutatkozik egy jól csengő névvel, ami végül Liánál állapodik meg. Könnyű megjegyezni, azonban én vagyok annyira régimódi, hogy szeretem teljes nevükön szólítani az embereket mikor tudom. Újra bocsánatot kér, amit egy szájhúzással fogadok, mert jó lenne, ha túltennénk magunkat eme birtokháborításon. A helyzetet legjobban szőlő kínálásával próbálom megoldani. Sikeresnek könyvelhetem el magam, mert kezd visszatérni belé az élet, s nem csak a pír látható az arcán.
- Szeretem szintén az állatokat, csupán rosszul esik, hogy a szőlőmre pályáznak. Egy fogadót vezetek, s ha megeszik az egészet, akkor nem tudok miből bort készíteni. Szóval eddig minden állatot elengedtem. – magyarázom a partneremnek, hogy én egyáltalán nem vagyok véres elf. Ha vadászni kell, akkor rendszerint rosszul érzem magam, sőt legtöbbször különböző kifogásokat keresve nem csatlakozom. Pontosan azért, hogy ne találkozzam azokkal az állatokkal, akiken segítettem.
- Tudom, hogy ízletes, akkor nem ennék. Csak hagyjanak nekem is a gyümölcsből, mert nekem megélhetésem múlik. – szólok oda, aztán megindulok a szőlőtökék között, hogy a szememmel ellenőrizzem őket. Néha leszakítok egy-egy szőlőszemet öt méterenként. Ilyenkor megállok, majd lehunyom a szemem és az ízére összpontosítok. Így ellenőrzöm az egész sor érettségét, míg le nem érünk lassanként a hegy lábánál a végéhez. Szembefordulok a nővel, hogy tekintetem rajta pihentessem.
- Mi járatban erre? Van különösebb célja vagy céltalanul bolyong e világon? – teszem fel nagy világjáróként. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit válaszol.
- Mit lehet megtudni az életéről? – ejtem ki a szavakat nem sokkal utána. Közelebb lépdelek hozzá, s kinyújtom felé a tenyerem, hogy belehelyezze a kacsóját. Lágyan megfogom és a területen levő kis faház felé vezetem. Magyarán borház, ahol vannak székek és ott le tudunk ülni beszélgetni és ismerkedni. Ráadásul a ház körül földbe elásott amforákat szintén meg tudjuk nézni. Kiforrt-e már a bor? Mert ha igen, akkor le lehet fejteni. Ha benne van Lia, akkor tölt neki ingyen kostolót.

Hallgatom szavait,miközben az édes szemeket ízlelgetem..és lépkedek mellette ,és nézem,hogy hogyan ízleli meg a bornak valót..és mi tagadás,nagyon finom!!
-Igazából,nem céllal érkeztem erre a vidékre..csak kirándulni indultam a négylábú barátommal,aki itt van a közelben..bár sokan megriadnak töle,mert ..hogy is mondjam..nem mindennapi a megjelenése-mosolyogtam el..de ha nem bánja..és kíváncsi rá..akkor idehívhatom..és megismerheti -néztem rá kedvesen...-De igazából sokféle állattal foglalkozom..és gyógyító is vagyok..bár sokmindent nem tudok mesélni magamról..de kérdezzen nyugodtan!...és ahogy nyújtja felém a kezét..kis habozás után elfogadom ,és engedem,hogy vezessen egy faház felé..és ahogy közeledünk..hatalmas Amfórák vannak beásva a földbe..és én még ilyet sohasem láttam..s kíváncsian léptem közelebb feléjük..és érzem a finom illatot,ami a levegőben illan a tárolók felől..

Megtudom hamar, hogy igazából nincsen célja, csupán kirándul a négylábú társával. Annyira megragadja a figyelmem eme részlet, hogy a kíváncsiságom arra ösztönöz, hogy rákérdezzek, hogy miféle négylábú állatra gondol? Először nincsen kedvem letámadni ezzel a kérdéssel, inkább türelmesen végighallgatom a beszédét. Minden részletet megjegyzek, ami csak fontos lehet, aztán a kacsóját kérem, majd vezetem oda a faházhoz. Nos az amforáknak a tetejét láthatja, amik jól el vannak fedve földdel. Emellett egyedi dugok gondoskodnak arról, hogy levegő ne jusson be az üvegbe sem onnan illat ne jöjjön ki. Csak akkor érezhető illat, mikor az egyik dugót eltávolítom onnan egy rövidebb időre. Megnézem a többit is, majd sajnos gyorsan visszafedem, mert még kell egy pici idő, míg kiforr teljesen. Három nap kell hozzá, ráadásul mindvégig napsütéses.
- Szeretném megismerni a társadat, aminek négy lába van. – szólok Aliához, közben kinyitom a faház ajtaját, hogy onnan kivegyek két széket. Úgy látom, hogy a faházban van némi bor hagyva és van két tiszta pohár. Rögtön felszolgálom a finom ambróziát a lánynak. Szép sárga színű, kellemes, selymes borról van szó. Koccintok vele, aztán a saját adagomat lehúzom. Fűszeres bor, aminek a készítését egyedül én tudom csak.
- Ez két éves Tengerek Gyöngye, ezt minden vendég szereti. – magyarázom neki, közben eszembe jut, hogy én magamról nem igazán meséltem.
- Amt rólam lehet tudni, hogy régebben nagy világjáró voltam, s a sors párszor megvert. Nem adtam fel, így most van egy saját házam, ami egyben a saját fogadóm. Emellett van egy pince, s eme szőlős. Az életem most már csupn ebből áll. – ajkam görbülete szomorúságot mutat egy darabig, aztán próbálok kievickélni ebből a nyomorult érzésből.
- Nyolcvan éves vagyok, nemesi származású, de most már csak egy elf a többi közül. – adom neki az információ morzsákat, ám fogalmam sincs, hogy miért tárulkozok ki a másik előtt. Tán abban reményében, hogy elnyerhetem a szívét? Ha eddig nem találtam párra, akkor most már felesleges. Ki tudna kedvelni egy lecsúszott nemest, aki most már kétkezi munkából tartja el magát? Az a erős érzés van bennem, hogy az én szívem olyan már mint a kő! Ki tudná azt megolvasztani?
- A gyógyítás nemes dolog, legalábbis én úgy gondolom.

Odaérve a faházhoz,azt hittem,hogy az amfórákból áradó illatot érzem,de mint kiderült,nem onnan jött a finom illat,hanem a faházból..
-Ahogy kívánod!-biccentettem a fejemmel felé-idehívom a négylábú társamat!-és mosollyal ajkamon hozzáteszem-Ne ijedj meg tőle...kicsit ..más mint az itteni állatok..és igazából nem nagyon láttak errefelé még hsonlót sem..de hamarosan megláthatod!-kacsintotam rá..és huncutul néztem a szőlős felé..ahonnan érkeztünk..
Mellon!Gyere ide ,kérlek!-üzentem a gondolataimmal a barátomnak..és tudtam,hogy hamarosan itt is lesz..és csak reméltem,hogy nem fog megijedni Mellontól..mert a tigrisem hatalmas termete kissé ijesztő lehet annak a személynek,aki életében nem látott...de tudom,hogy a tigriském is megkedveli azt a személyt,ki nekem is kedves..
és ahogy hellyel kínál Tanil,leülök mellé,és elfogadom a kínált kóstolót,mit előhozott a házikóból..
Miközben koccintva kortyolunk a nemes borból,kíváncsian hallgatom szavait..és nagyon jó hallani a hangját..
..ahogy minden szavára figyelek,és érdeklődőn pillantok rá..úgy érzem,hogy szomorúság van a hangjában,pedig próbálja leplezni.
.de tudom,hogy milyen nehéz egyedül..mert bár én is nemesi származású vagyok,és pár évvel fiatalabb ,de nagyon át tudom érezni mire gondol...
..de én sem tudom megosztani a gondolataimat egy másik személlyel,ki szívemnek kedves lehet..de bár ki tudja!..mit tartogat a sors..ahogy egy órával ezelőtt még a gidát hallottam remegő hangon "sirni"..és most meg itt ülök egy szőlőskert mellett egy szép teraszon.. kedves társaságban..
...akinek a szeme olyan mint egy érett szőlőszem..és csillogó..ahogy a Nap érleli meg a bornakvaló fürtöket...
és ahogy így kalandoznak gondolataim..feltűnik Mellon a kerítés mellett..és hamarosan itt lesz már előttünk..
..és nagy mancsaivallépkedve, máris ideér hozzánk...

Hallom a válaszát, hogy szívesen ide hívja négylábú társát. A kíváncsiság igazán fúrja az oldalamat, főleg mikor hozzáteszi, hogy ne ijedjek meg tőle. Biccentek fejemmel, hogy nem fogok én megszökni innen. Ami pedig hihetetlen számomra, hogy a kezdetben rám pirulós bájos nő egyszerűen rám kacsint, miközben huncut somolygás ül az arcán. Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltem ki ezt a bánásmódot, sőt egyenesen ösztönöz kérdések feltételére. Leülünk, mert idekinn van szék, csak ki kell honi. Mivel az megtörténik, akkor a fűszeres nedűből inni kezdünk. Ettől aztán senki feje nem sajdul meg, sőt nem láttam embert berúgni a fogadómban. Elkezdek magamról beszélni, de csak a lényeget kiemelve. Egyedül vagyok, akivel nincs kivel megosztanom. Ott vannak természetesen a fogadó többi személyzete, akiket felvettem, hogy segítsenek, de ők emberek és más gondolatok járnak agyukban, mint az enyémben. Hamarosan feltűnik a négylábú társa, aminek megjelenése odaszögez a székhez. Teljesen lefagyok, miközben szememmel figyelem a nemes állat közeledését. Nagyra nőtt állat, ehhez semmi kétség nem fér. Fogalmam sincs, hogy jól sülhetne el ez a helyzet. Végső mentsvárként a boromba fojtom feszültségem.
- Elég nagyra nőtt a társad – jegyzem meg, mikor megtalálom magamban a kiutat ebből a helyzetből. Lassan felállok a helyemről, de tudom jól nem lennék igazán nehéz ellenfele neki. Tán a mágia segítene, ám ahhoz idő kell, hogy aktiváljam. A kántálás időbe kerül, emellett a kézmozdulatok szintén fontosak. Folyamatosan figyelem a Tigrist, aztán egy tőlem szokatlan buta kérdést teszek fel.
- Biztos vagy abban, hogy ő szófogadó? – érdeklődöm, mert az én elképzelésemben az ehhez hasonló állatok teljesen önállóak, s nem igazán szolgálnak másoknak. Ráadásul a méretükből adódóan bármikor kiiktathatják a gazdát, de leginkább az éjszaka közepén. A gondolatok kavarognak bennem, mikor arra a döntésre jutok, hogy Lia igazán tiszteletre méltó és erős nő, ha ennek az állatnak parancsol és amaz fejet hajt az akaratának. Érdekes páros, azonban én úgy szorítom egyik kezemmel a székem támláját, hogy az már fehéredik. Másik kezemben a borospoharam tartogatom, szintén erősen fogva.
- Tetszem neked Alia Caroline Azurre? – bukik ki belőlem ebben a szorult helyzetben, ami mögött mozgató erőként ama kacsintás áll, amit tőle láthattam. Lehet félreértelmeztem, de a sors ki tudja mit hoz a jelenlegi helyzetben.

Mikor megérkezik Mellon,és odaér hozzánk...látom,hogy Tanil kissé "másra"számított,mert éreztem rajta,hogy picit megdöbbenve nézi a werit tigrisemet,ahogy közeledik felénk,és egyre jobban "süpped"be a székbe a látványtól..
S mikor kérdi,hogy szofogado e a társam,én csak apró mosollyal nézek rá..
-Mellon a barátom!minden gondolatunk megosszuk egymással,és engedelmes,de önszántából,mert Ő és én jobarátok vagyunk,kérem és megteszi nekem,bármit is kívánok,de ugyanakkor tudja Ő is,hogy én rám is számíthat bármikor!-simogattam meg a buksiját a tigrisnek.-De valójában egyetlen mágia sem hat rá..mert oly erős akarattal és önállósággal rendelkezik..büszke állat,és a jóbarátom!...hát..valójában van még egy társam is..csak annak kicsivel több lábacskája van!-kacsintottam ujra Tanilra.-De most Ő nincs velem..
Ahogy igy simogattam Mellon bundáját..támadt egy ötletem..
-Megsimogatod??-kérdeztem a férfit.Talán merésznek tartja,de lehet,hogy feloldana ,és érezné is,hogy nincs mitől tartania a tigrisemtől.-Nem bánt!..Gyere csak közelebb...megérintheted,ha szeretnéd!-és egy bátorito mosoly kiséretében néztem rá a férfire.
...de aztán halottam,hogy halkan kérdi,hogy tetszem e neki?...na erre nem számítottam...de inkább ugy tettem,mintha nem is hallottam volna...mert hogyis mondhatnám el...hogy nem közömbös számomra...mert mi tagadás ..jol érzem magam a társaságában...
...esetleg..talán..ki tudja...de az idő eldönti,hogy hogyan alakul...
És ahogy a gondolataim cikáztak fel s alá...közben Mellon dorombolása "ütötte"meg a fülem...

Nagyon másra számítottam, sőt egyáltalán nem gondoltam vadállatra. Nagy tigris, ami rögtön beindítja bennem a különböző védekezési folyamatokat, mint például kissé eltávolodni az állattól és tisztes távolságból figyelni a szándékait. Ki leszek mosolyogva Lia által, mikor rákérdezek mennyire szófogadó a társa. Mikor kijelenti, hogy Mellon a barátja, akkor számomra nem tartalmaz semmilyen nyugtató hatással. Szóval a nő és az állat kenyeres pajtások, s önszántából engedelmes. Számomra semmiképpen nem ígér semmi jót, így önkénytelenül három lépést hátrálok az állattól. Csak nézem megkövülten, hogy az elf szépség megsimogatja a ragadozó fejét. A következő kijelentése meg egyszerűen olyan számomra, mint ha a reményt ejtettem volna ki a kezem közül. Ez valójában szörnyeteg, ha mágia nem hat rá, de ezt a gondolatom egyáltalán nem osztom meg velük. Aliának nagyon jó kedve van, ráadásul újra rám kacsint csillogó szemével. Hirtelen rájövök, hogy nála ez valami bevett szokás lehet.
- Alia, miért kacsintgatsz felém, ahogy ledér nők szokták a csábítani való férfiak felé? – kérdezem tőle, mikor annak támad egy ötlete. Elsőre úgy teszek, hogy nem értettem volna jól, de mikor leesik a szándéka, akkor tagadólag intek a fejemmel. Nem repesek az örömtől, mert semmi kedvem sincs barátkozni egy ilyen állattal. Tán régimódi gondolkozás, ám hosszú távon kifizetődő.
- Lehet nem bánt, ám én cseppet sem szeretném zavarni érintésemmel. A te barátod, s nem az enyém. – magyarázom, hogy én nem nézek ki túlságosan nagy dolgot a tigrisből. Tán egy személyt megtűr maga mellett társként, azonban szerintem másoknak nincs akkora szerencséjük. Hamarosan hallani, ahogy a bundás jószág dorombol a lány kezének lágy cirógatására. Kiráz a hideg tőle. Hirtelenjében fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék az újdonsült beszélgető partneremnek. Hosszúra nyúlik közöttünk a csend, mikor kínossá válik, akkor merek megszólalni.
- Engedd meg nekem a következő három szót: Csinos nő vagy – jegyzem meg, mert ha rá nézek, akkor egy egészséges nőt látok. Egyébként csak most figyelek fel arra, hogy a kinézete, testtartása, de mellkasának finom le-fel emelkedése gyönyörű látvány. Bárdolatlan módon marad tekintetem két puha domborulatán, aminek alakja átsejlik azért a ruha anyagán.

Azt hittem,hogy majd megsimogatja Mellont,Tanil...bár éreztem a mozdulatain,hogy még mindig nagyon tart a tigrisemtől.
Picit szomoru lettem,mert nem volt számdékomban kínos helyzetbe hozni...csupán csak egy kedves gesztusnak szántam.
Aztán ,mikor a kacsintás került szóba,már végképp nem tudtam,hogy mi is a baj vele..mert ezt is csak bátoritóan tettem,és egy pici gesztus volt,és nem a csábitás vagy egyéb praktikák voltak szemem elött,csak azt akartam jelezni,hogy nyugodtan jöjjön közelebb Mellonhoz..
-Nem vagyok ledér,vagy más könnyűvérű nőcske!-fakadtam ki .-Talán annak néz engem,Uraságod!!???-néztem rá kérdőn.
-Hát,ki kell ábrándítanom,hogy egyáltalán nem vagyok ledér!!!!!...és ha így gondolja..akkor elmegyek...mert nem szeretném,ha miattam bármiféle hiu ábrándokat kergetne egy pásztoróráról,mi a gondolataiban fogalmazódhat meg..
Kissé rosszul esett,hogy ily laza nőnek nézhet,mert bár okot nem adtam rá..ahogy a kacsintásom sem szántam pajzán gondolatok elinditójának!
-...és még hozzátennék valamit-néztem rá-nem tartottam magát közömbösnek,sőt!Kedves társaságnak!...és valahogy nem értem magát,Lord Bor,uram!...meghív a házához...megkinál borral..és aztán megkérdezi,hogy tetszem e magának...és aztán azt hiszi rólam,hogy megkaphat ??!!...és még ezek után azt mondja,hogy csinosnak tart!!!!...
..bár igaz nem ismerjük annyira egymást..de azt még elmondom mielőtt távoznék,ha zavarom magát...hogy őszinték a szavaim!!..soha nem érdekel a pénz vagy a csillogás...ahogy most is ha a gondolataimat hallgatná,megértené,hogy teljes biztonságban van a tigrisemtől..és nem azért dorombol csak,mert én simogatom...hanem azért is...mert ...ő is megkedvelte magát...pedig most látta elöször...de megérzi ..és azt is..hogy..én is megkedveltem Magát...
Nagyon szépen köszönöm az italt,és a vendéglátását!-néztem Tanilra kedvesen,és meghajtottam fejem köszönetem képpen,...
és aztán Mellonra pillantottam..
....Indulhatunk...

Úgy tűnik, hogy szomorúvá varázsolom a mosolygós ajkakat, mert nem simogatom meg a veszélyes négylábú társaságát. Ez egy rossz ómen kezdete, aminek a vége akár lehet a csillagos ég. Nem kell sokat várnom, hogy elinduljon a lavina, ami a hegy tetejéről indul és mindent magával sodor. Nem vagyok kivétel, főleg ebben a helyzetben, ahol félreértelmeztem a nő által adott jelzéseket. Be kell valljam a kacsintás érdekes gesztus bátorításnak, de beérem annyival, hogy nem vagyunk egyformák.
- Nem, nem néztem a kisasszonyt ledérnek – próbálok védekezni, azonban annak szavai zúdulnak rám. Érzem a lelkem mélyén, hogy ez az első alkalom, hogy vérig sértettem egy számomra tetsző nőt. A helyzet súlyos, így némán hallgatom annak vádját, miközben hozzáfűzők pár dolgot.
- Nem gondoltam pásztorórára, csupán elképzeltem, hogy milyen lenne magam mellett tudni. – vallom be, hogy miről fantáziáltam a férfi agyammal. Hamarosan megtudom, hogy kedves társaságnak tartott és egyáltalán nem tartott közömbösnek. Eddig nyomorultul érzem magam, de most már hozzácsapódik az egészhez apró tűszerű döfések. Egy lehetőséget szalasztok el, azonban tudatlanságom és rossz következtetésem mindent romba dönt. A többi eseményt már fel sem fogom, leginkább a szavait. Lassan jut el az agyamig, hogy el fog menni. Én meg vagyok olyan gyarló és bűnös lélek, hogy minden rossz ellenére nem akarom, hogy távozzon. Magamra mérges leszek, így elbődülök, mint a tehén bika a mezőn. Mikor megindul Alia és a tigrise, akkor én gyors lépésekkel érem utol, majd se szó se beszéd én próbálom átkarolni a formás testét.
- Ne menjen! Oly bűnt követtem el tudom jól, amiért vezekelnem kell Ön előtt Azurre kisasszony, vagyis akarom mondani Lia. Nem szeretném, ha elmenne tőlem, mert számomra sem közömbös kegyed. Pocsékul viselkedem női társaságban, s fogalmam sincs arról vajon tényleg megérdemelnék egy ilyen nőt? – duruzsolom a fülébe, mint valami szent imát az éjszaka középén. Gyengéden tartom karjaimban, de ám határozottan cselekszem. Elengedem, s Mellonra nézek.
- Szép állat vagy te is, lenne mit enned. – ha nehezen, de legalább megérintem az állat bundáját. Öt másodperc után remegő kézzel elhúzom, mert a bátorságom eddig tartott. Hátralépek és behunyom a szemem.
- Nagyon mélyen megbántottam, ezért bocsánatot kérek tapintatlan viselkedésemért. Ha ennek ellenére elhagy, akkor további jó utat. – behunyt szemmel végül eszembe ötlik, hogy kacsintgattak rám olyan sokan. Hát elé tárom az igazságot.
- Tudja meg, hogy az egyik városban a piros negyedben ledér nők sokat kacsintgattak felém, hogy azzal csábítsanak el pásztorórára. A múltam tele van sötétséggel, például ilyennel – csuklik el a hangom, majd elfordulok tőle.

Mikor elindultunk Mellonnal,hogy itt hagyjuk a faházat,és vele a tünde férfit..kicsit szomorúan lépkedtem..bár nem néztem hátra,de hallottam hangját..és Mellon is érezte,hogy a gondolataim csalódottságot és szomorúságot "sugároztak".
Aztán oly gyorsan, a hátam mögött termett ,és átkarolt,hogy egy pillanatra a levegő is megállt bennem,mert annyira váratlanul ért,hogy egy hang sem tudott kijöni ajkamról..
Próbáltam eltolni magamtól,de valahogy gyengéden ,de közben erősen fogott,és hallottam a szavait,mit suttogó hangon dudolt a fülembe...és csak hallgattam ...hallgattam...bocsánatkérő szavait.
..és mikor elengedett ,szóra nyitottam ajkaim,de csak tátogás lett belőle,aztán végre sikerült hangot is kipréselni a számon a döbbenettől..
De mielőtt mondtam volna valamit,odalépett Mellonhoz és megsímogatta a bundáját..
..és valahogy nem találom a szavakat..mert mikor meghallom,hogy ez a "kacsintás"neki egy rossz emlék..akkor én is megszeppenek kicsit,mert nem tudhattam..
És mikor elfordul lehunyt szemekkel..akkor értettem meg,hogy a múltbéli fájdalmai egyszerre zajlottak le benne..és akaratlanul is feltéptem lelki sebeit...pedig nem akartam!...dehogy!!.nem akartam megbántani,mert megkedveltem..és talán túlreagáltam a szavait az előbb..és most könny is csordul szép szeméből...miattam...
-Ne haragudjon rám,kérem-léptem közelebb hozzá-nem tudtam,hogy a kacsintás, ami számomra semmiségnek tartottam..Önnek fájdalmas emlék...-Nem volt szándékom megbántani vele...sajnálom!-és gyengéden próbálom magam felé fordítani,hogy a szemébe nézhessek...
-Nem megyek el,ha azt szeretné,hogy maradjak!-mosolyogtam rá-és mélyen a smaragd szemébe néztem..és vártam válaszát...de közben egyre hevesebben dobogott a szívem,a közelségétől...

Bocsánatot kértem tőle, hogy aztán szabadjára engedjem őt; ám elárulom neki, hogy a múltban ledér nők kacsintgattak rám, ami meglehetősen kellemetlen eseményként tárolódott el bennem. Lehunyom a szemem, hogy belülre tudjak figyelni és kiűzni magamból a rossz érzéseket, amik a múlt szövetéből valók. Megszólal Lia, aztán közelebb lép hozzám, hiszen hallom a lépésének neszét. Bocsánatot kér tőlem, mert nem akarta feltépni eme lelki sebeket. Maga felé fordít, mikor én nyitom ki a szemeim. Belenézek a másik tekintetébe, aztán a következő szavak meglepnek. Szóval nem megy el, ha én azt szeretném. Kérhetek ilyet egyáltalán? A szívem a helyzettől dobogni kezd, majd kiugrik a helyéről. Elkapom a kacsóját, hogy a szívemhez húzzam és annak marasztaló dobbanását érezze.
- Maradj kérlek, nagyon kérlek. – s talán túljátszom az egészet, de letérdelek előtte és úgy nézek fel rá. Várom a válaszát, miközben Mellonra nézek egy darabig. Később felállok, aztán betyáros módszerrel semmi szó nélkül magamhoz ölelem, az egész nőt. Nem eresztem karjaimból, sőt próbálom átsugározni Lia felé, hogy én képes vagyok megvédeni őt bármitől. Egy védelmező férfi vagyok, aki megvédi a legszebb kincsét, ha úgy szükséges. A hosszú ölelés után elengedem, aztán próbálok a tigrissel megbarátkozni. Merészen nem csak simogatást tervezek elkövetni, hanem egy baráti ölelést, hogy ne maradjon ki a jóból. Ha széttép az állat, akkor eddig éltem, ha pedig nyugodtan fogadja a gesztusom, akkor hálát adhatok az égnek.
- Szeretnélek jobban megismerni, Alia. Különben, engem nyugodtan hívj csak Tan-nak. Ez az egy megnevezést azoknak tartogatom, akiket teljesen közel akarok engedni a lényemhez. – magyarán a lány érezheti azt a megtiszteltetést, hogy nőként tekintek rá és egy lehetséges jelölként, aki egyszer elnyeri a szívem. Bár ha jobban belegondolok nem olyan régen olyan meghitten ölelkeztünk, mint ha régről ismernénk egymást. Keveset tudok róla, hiszen nem árult el semmit sem magáról. Ha már itt tartunk, akkor én rászánom az időt, hogy meséljek neki. Elmesélem részletesen életem történetét, miközben elhalad az idő felettünk. Esteledni kezd.
- Nos rólam minden tudsz. Van kedved megszállni a fogadómban? Ideje lenne hazaindulnom, mert a többiek azt hiszik elvesztem.

Azok a másodpercek,amikor a válaszát vártam a kérdésemre..egy örökkévalóságnak tüntek..és a hevesen dobogó szívem még jobban zakatolt,mikor megszólalt..és kérte,hogy maradjak!
Alig kaptam levegőt..és mikor mellkasához húzta kezem,egy pillanatra remegni kezdtek ujjaim..s mikor megérintettem testét..és éreztem szívének szapora zakatolását..mintha csak az enyémnek volna ritmusban párja..mert az enyém is ugyanúgy szaporán dobbant,mint az övé...
..és éppen csak pislogok,hogy letérdel elém...és aztán a másik pillanatban szorosan magához ölel..hogy nem csak a kezem érinti teste melegét,hanem már a karjában is tart...és úgy szorít magához,mintha óvna ..és védelmezne mindenkitől...
és a meglepettségemen túl...nagyon jó volt a karjaiban lenni...és érezni illatát...ahogy levegőt vett,és hallottam szíve dobbanását..
..és első ámulatomból a másikba esem,mert odalépve Mellonhoz,átöleli a nyakát,és aztán viszalép mellém,hogy elmesélje magáról élete történetét..és én érdeklődőn és kíváncsian hallgatom szavait..és észre sem veszem,hogy már beesteledett...
A tigriském mellettünk heverészett és nagy mancsijára hajtva fejét szundikált kicsit..és csak akkor emelte fel fejét,mikor indulni készültünk..
-Köszönöm,hogy elmondtad eddigi életed történéseit.-néztem rá csillogó szemmel-..és én is mesélek magamról...amire csak kíváncsi vagy-mosolyogtam Tan-ra.-Szívesen megszállok a Fogadódban!..indulhatunk...mert nem venném a lelkemre,ha miattam" elveszettnek hinnének"téged-mosolyodtam rá,és a szemébe néztem mélyen..
..és aztán idulásra "hívtam"Mellont..és követtem Tan-t a Fogadó felé.

Mindent elmondtam magamról, az első mozzanattól az utolsóig. Semmi titkom nem maradt, de valahogy így éreztem helyesnek. A többi Lián múlik, meg az időn. Vajon felnéz e rám? Mit gondolhat rólam? Beesteledik, így sürgetővé válik, hogy visszainduljak a fogadóba, mert a többiek elveszettnek hisznek. Kérem, hogy tartson velem, szívesen szállásolom el a fogadómban. Mikor bezárom a faházat, s minden a helyére kerül, akkor a bejárati kaput kinyitom, majd jelzek finoman kezemmel, hogy menjenek előre. Nem kell sok, hogy bezárjam kulccsal, így hamar követem őket. Mutatom az utat a szállás felé. Út közben a meleg kabátom ráterítem a nőre, hogy biztosan ne fázzon. Hideg van, s éjszakánként a levegő csípőssé válik. Egy kellemes séta után megérkezünk, ahol gyorsan bemutatom a személyzetnek, hogy Alia egy különös elbánásban részesülő személy. Olyannyira, hogy a saját szobámba viszem.
- Alia, ez az én szobám, de szívesen megosztom veled, már ha nem gond. Több szobánk nincs, ami üres lenne. Én majd a földön alszom, te meg nyugodtan aludj az ágyban. – magyarázom el neki, hogy miként gondolom az éjszakát. Úriember vagyok, s nem fogom kihasználni a helyzetet. Tán a nő egyszer valamilyen jelzést küld felém, hogy közeledhetek hozzá testileg.
- Mit kérsz vacsorára? Leginkább vadhúsunk van, de van zöldségünk és finom boraink. – mesélem neki mosollyal az arcomon. Közelebb lépdelek, aztán megállok előtte.
- Szeretném hallani a te életed történetét, az elejétől a végéig. Meg akarlak érteni, s tudni szeretném, hogy mit szabad tennem vagy mit nem. Nem akarok fájdalmat okozni neked. – duruzsolom felé bizalmasan, amit remélhetőleg értékel. Megvárom míg kér valamit, aztán beszerzem neki. Mikor visszatérek a kért étellel és itallal, akkor leülök az ágyam szélére.
- Most már figyelek, hallgatlak. – fújom ki a levegőt, miközben érzem, hogy fel vagyok készülve arra, hogy végighallgassam őt.

Elindulunk..és be is esteledett,és ahogy lement a Nap hidegre fordult az idő.
Bár van rajtam köpeny..de a hideg levegő átjárja testem,és fázom is..de aztán Tan rámteríti a kabátját,mintha érezte volna apró remegésem ,hogy didergek kicsit..
Nagyon jól esett a figyelmessége..és mikor rámterült a kabát....
Szorosan magam köré húztam ,és beleszagoltam észrevétlenül..és éreztem illatát..
Hamar meg is érkeztünk a Fogadóhoz,és mikor beléptünk egy sereg ember vett minket körül..köszöntötték Tan-t,és bemutatott nekik engem...kicsit úgy éreztem,mintha egy királynő lennék,kit fogadások sora tisztel..de én nem vagyok ily rangos személy!..csak egy lány,aki ugyanolyan ,közülük való..
Kicsit zavartan mosolyogtam az összegyültekre,mert olyan kedvesen fogadtak,mintha ezer éve itt lettem volna..és nagyon jól esett..de nem vagyok különleges..csak egy egyszerü lány...
Mikor felértünk a szobába,kellemes és takaros volt a berendezés..és mikor megtudtam,hogy ez Tan szobája,picit mosolyogtam,mert bár nem jártam itt,de amit mesélt magáról,hüen tükrözte személyét,és nagyon illett hozzá a szobája milliöje...
Picit azért aggodtam,hogy egy ágy van....de aztán felajánlotta,hogy aludhatok benne,míg Ő a földön alszik..és ez bizalmat adott,hogy nem használja ki az alkalmat,és támadna le engem akaratom ellenére..és ez nagyon jó érzéssel töltött el..nem mintha eddig is okot adott volna erre,hogy gondoljak...de azért óvatos vagyok...de ez a gesztus,minden "félelmemet"eloszlatta..
Ahogy kimondta a vacsora lehetőségeit,nagyot kordult a pocim,és kissé hangos is volt talán..
-Vadhús az nagyon jó lesz!..bár miattam nem kell ennyit fáradnod!..de nagyon köszönöm!..éhes is vagyok -néztem rá mosollyal-..és ha nem túl nagy kérés..akkor Mellonnak is akadna pár falatka?-bár Ő nagyon jól elboldogul és  vadászik magának-kacagtam -..de ha kérhetnék valamit még..-néztem rá..és ahogy közel lépett hozzám felnéztem arcára,és a szemei csillogónak tüntek..-Ha lehetne,akkor megfürödnék az étel érkezése előtt,persze,ha nincs ellenedre-néztem rá..
-Aztán a vacsi közben mesélek magamról..amire csak kíváncsi vagy!..és levettem magamról a kabátját és a kezébe adtam..-Köszönöm!nagyon jó melegben tartott!-és csillogó szemmel nézek rá..

Megérkezünk haza a szép fogadómba, ahol bemutatom a személyzetnek. Említést teszek Alia tigriséről, hogy ne ijedjenek meg, ha ki kell menni. Feltűnik nekem, hogy a nő nem tud mit kezdeni zavarában a társaságban. Gondolok egyet és viszem fel a szobámba, mert ma este teljesen tele van a fogadó. Ennek az a előnye, hogy ő ingyen alhat nálam, sőt az ételért és italért sem kell fizetnie. Nem osztom meg vele eme gondolatokat, mert ez mind a nőfogó tervem része. Hallgatom, hogy milyen igényei vannak és mit szeretne. Bólogatok, hogy minden lehetséges eme fogadóban.
- Ne aggódj, majd ellátom földi jóval Mellont. Ha pedig az út porát szeretnéd lemosni magadról, akkor máris intézkedek. – szólok neki, majd se szó se beszéd magára hagyom a szobámban. Nemsokára hozok meleg vizet a dézsába, s háromszor fordulok, hogy amaz megteljen. Különböző tisztálkodási segédeszközt viszek a dézsa közelébe, hogy legyen miből válogatnia.
- Jó mosakodást. Tiszta ruha gyanánt nyisd ki a szekrényem és vegyél el nyugodtan egy inget – mutatok rá az említett helyre kezemmel, ezzel eltűnök egy időre. Odalent adok ennivalót Mellonnak, s nem sajnálom tőle a vadhúst. Egy ilyen szép állatnak sokat kell ennie, hogy jól lakjon. Nem hagyom ki az alkalmat, hogy evés közben megsimogassam barátságosan a bundáját. Végezetül a következő szavakkal hagyom ott.
- Kérlek, ne itt a bejáratnál pihenj, hanem menj a ház háta mögé. Sok ember megrémülne a látványodtól, de gondoskodok majd arról, hogy későbbiekben ne legyen gond. – visszamegyek az épületbe, ahol beszállok picit a vendégek kiszolgálásába. Végül nem kell olyan sok idő, s kezd elcsendesedni a hely nagy örömömre. Elkészül az ennivaló, amit felviszek Aliának. Bekopogok, aztán ha hallom, hogy mehetek, akkor belépek. Egy emberes tálcán hozom, amit kért és mesterien van tálalva. Az egész harmonikus, s azt súgja az éhezőnek, hogy nyugodtan lapátolj be.
- Itt vagyok, csak odalenn segítettem a többieknek és Mellonnak adtam ennivalót. – mesélem el, hogy mi mindent csináltam, míg ő áztatta magát a vízben és tisztította meg magát a piszoktól.

Miután Tan magamra hagyott,körbenéztem a szobában..sötét volt már odakint,az ablakon át csak a környező házakból szűrődőtt valami fény..és Mellonra gondolva kinéztem az ablakon.
A bejáratnál heverészett,ahol mondtam neki,hogy maradjon..de aztán eszembe jutott,hogy az itteni emberek biztos frászt kaphatnak,ha ott találják az éj közepén ...és ha eljő a reggel..Így üzentem Mellonnak,hogy inkább keressen valami "árnyasabb"helyet,ahol nincs annyira szem előtt...de miközben éppen gondolataim küldöm a tigrisemnek...látom,hogy Tan egy hatalmas adag husival érkezik hozzá,és elé teszi..aztán megsimitja a bundáját az állatnak..és ez nagyon aranyos mozzanat volt,mert láttam,s éreztem eddig,hogy kicsit tartott tőle..de most,hogy magától érintette,nagyon jo érzés volt..ahogy Mellon is csendben eszegetett,és örültem,hogy elfogadta a közeledését...
Aztán meghozta a fürdővizet,és mikor magamra hagyott,belehuppaantam a finom forróvizzel teli dézsába..és nagyon kedvesen odakészitett számomra mindenféle illatos szereket..ami közül a levendulás illatot választottam..s elmerültem a habokban...
Kis idő mulva,kiléptem a kádbol,és megtörölköztem,csak a hajam volt még vizes,de magamköré tekertem a törölközőt..igy léptem a szekrényhez,amit mutatott,hol találok tiszta holmit...
Kinyitva az ajtaját(bár soha nem szoktam benyulni senki holmija közé,de most kénytelen voltam)..megláttam a szép rendezett és vasalt ingeket,amik rendben sorakoztak a fogasokon,és választottam egyet,hogy magamra öltsem...éreztem,az illatát..ahogy a testemhez ért..
Gyorsan becsuktam a szekrényt,és igyekeztem,hogy összeszedjem magam,mielött visszaér...és illendően jelenjek meg a vacsoránál..
Az ezüst runás ijam és minden holmimat egy helyre raktam...és leültem az ágyra..
Nem is kellett sokat várnom,mert miközben fésültem hajam,meg is érkezett Tan ... mosollyal fogadtam,mikor belépett az ajtón a kopogása után...és egy hatalmas nagy tállal érkezett,amin temérdek finomság volt halmozva..és tátva maradt a szám a látványtól is!...pedig én csak egy kis adagnyi ételre gondoltam..és most előáll egy csodás lakoma tállal...amin minden fincsiség rajta van...
-Nagyon köszönöm a gondoskodásod!ahogy Mellon étkét is köszönöm Neked!..-mosolyogtam rá hálásan és kedvesen...
Aztán leültünk vacsorázni...közben kérdéseire válaszoltam,mikre kiváncsian figyelt...és kezdtem én is mesélni magamról...

Kiszolgálom Liát és Mellont, hogy minél jobban érezzék magukat nálam. A nő a saját ingemben mesésen néz ki, ahogy vizes haja, omlik le a vállán. Ekkor jut eszembe, hogy a szobámba nem raktam tüzet, így utólag megteszem. Kell egy tizenöt perc, míg kezd kellemes meleg lenni. Én közben végighallgatom az élete történetét. Befejezi az étkezést, majd a mesélést, akkor én sorsa szomorúságát érezve közeledek hozzá. Átkarolom formás alakját, de most nem érdekel, hogy milyen csúnyán viselkedem. A hosszú ölelés után egyszerűen lágy, nem tolakodó csókot lopok telt ajkairól. Rájövök aztán, hogy mit tettem és elszégyenlem magam.
- Bocsáss meg, nem tudom miért képzeltem az előbb. - fordulok el tőle, sőt pár lépéssel eltávolodok. Felfigyelek magamra ebben a helyzetben, szívem érzésére. Ez teljesen új számomra, de nem veszélyes dolog, amitől félnem kellene.
- Vad dübörgés lakozik most szívemben, vajon ez lenne a szerelem? - kérdem hangosan, végül kényszerítem magam, hogy reá nézzek. Alia egyszerűen gyönyörűen fest ebben a helyzetben. Felsóhajtok, s lehunyom a szemem. Tévesen gondolom az egészet álomnak, amiből ha felébredek, akkor minden tova tűnik.
- Ha ez a valóság csípj belém, vagy csókolj meg! - ösztönzöm cselekvésre, aztán nem marad más, mint a várakozás.

Mikor az életem történetét elmeséltem neki a vacsora közben,Ő figyelmesen hallgatta szavaim.
Közben a kandalló kellemes meleget kezdett árasztani,amit begyújtott,hogy ne fázzak..mert bár megtörölköztem,de a hajam még vizes volt,és az ingére omlottak le fürtjeim,ahogy a vizcseppek apró folyamként csorogtak le vállamon...de a tűz lágy melege kezdte szárítani testem,és hosszú tincseim..
Ahogy befejeztem az életem eddigi mozzanatainak elmesélését,mi nem mindig volt mosollyal teli,ahogy a sok fájdalom,és Családom pár tagjainak elvesztése is szomorúsággal töltött el.. s ahogy újra felelevenedtek azok az emlékek,kicsit elcsuklott a hangom,és csendesen gördült le egy könnycsepp az arcomon..
Felálltam,hogy eltakarjam a könnyes szemem..és letöröltem arcomat..
Bár nem akartam ,hogy bárki is lássa,hogy néha sírok...de most éreztem,hogy nincs mitől tartanom,hogy az érzéseim kimutattam..mert többet éreztem a férfiben,aki most itt áll mellettem,és valahogy olyan természetesnek tűnik,hogy előtte nem kell titkolnom semmit,ahogy minden gondolatom nyitott "könyv"előtte,ahogy most is a gondolataimat hallhatja..és érezheti,hogy mindent elmondva magamról úgyanúgy kitártam szívem,ahogy Ő tette velem,mikor mesélt magáról..
Oly jó volt őszinte és ragyogó szemébe néznem..bár eddig soha nem meséltem el senkinek eddigi életem minden pillanatát..de most éreztem,hogy szavaim egy oly kedves személynek mondták..mit szívem súgta,hogy -neki elmondhatom...mert..többet érzek,mint barátság...
Fura érzés kerített hatalmába,mit eddig sohasem éreztem..és hevesen dobogó szívem szaporán verdesett ,mint egy kismadárnak..
De amikor belenéztem a férfi smaragd szemébe...szavak nélkül "beszélt" csillogó szeme..ahogy az enyém is..
Aztán hirtelen átölelt,és szorított magához..hogy a testünk egy érintésben vált fonattá..és a karjai közt éreztem ....hogy ez a boldogság....
És ahogy egyként dobbant a szívünk az ölelésben...úgy néztem fel rá,hogy láthassam szép mosolyát..és ragyogó,szép szemeit..s némán hallgattam lélegzetét,mint egy lágy szellőt,mi a hajnalt hozza el...
..és ahogy az ölelése is váratlanul ért..ahogy csókja is...mi lágyan érintette ajkam..és pillanatnyi meglepettségemtől szinte levegőt is elfelejtettem venni,de aztán ..
..mikor ellépett mellőlem,mondván,hogy bocsássak meg...
De én is éreztem ,hogy akjai, forrósággal teli vágyakat ébresztenek felé..bár eddig nem tudtam mi is a Szerelem...
Hozzá lépek,és hallgatom szavait.. nem szólok semmit...mert ugyan mit is tudnék mondani,mert hang nélkül beszél szemem,ahogy rá tekintek,és tudom,hogy érti s érzi is,hogy most szavak nélkül a szemem tükre sokkal "beszédesebb"...
..aztán..csak két kezem közé fogom kedves arcát,és hosszan megcsókolom, édes ajkát.....
..és ahogy nézett Ő is rám...akkor éreztem,hogy ...megtaláltam,Életem Párját...

Érzem gyengéd érintését arcomon, miközben szívem hangosan dobban. A következő pillanatban telt ajkak puhasága ér a sajátomhoz. Nagyon jó, sőt szavakkal nem tudom leírni. A csók befejeztével tekintetem az övét keresi, ajkaimon egy kedves mosoly jelenik meg.
- Édes vagy, jó az illatod. Rendszerint ha tehetem levendulával keverem össze a fürdővizem. S egyébként az estére vonatkozó szabályok továbbra is érvényben van. - magyarázom neki, hogy külön fogunk aludni. Egymásra találtunk, de az újdonság miatt óvatos vagyok. Nő döntse el, hogy beenged az ágyába, avagy sem.
- Meséltem már neked, hogy mennyire tökéletes alakod van? - kérdezem tőle, azonban én közben magamhoz húzom. Átkarolom mindkét kezemmel és gyengéden érek hozzá oldalához. Lágyan cirógatom, majd egy hosszú csókkal koronázom meg.
- Remélem nem fázol a szobában, de ha igen, akkor bátran szólj. - adom tudtára ezeket a gondolatokat. Nagy nehezen elengedem őt. Odalépek a tűzhöz, s rápakolok keveset. A feladat végeztével, leülök az egyetlen székre a szobánkban. Figyelmem életem párjára összpontosul, ahol kiszúrom a következő tényt: látok valamennyit a combjából. Nyelek egyet, mert nem hittem volna, hogy egy ilyen páratlan szépség lesz a párom, az életem végzete és megrontója. Hálásan tekintek felé, miközben ajkaim kissé szét vannak nyílva. Újabb és újabb szeretnivaló értéket fedezek fel benne. Átsuhan az agyamon, hogy mennyire megfagynék tőle, ha az ölembe ülne és úgy bújna hozzám.

Mikor éreztem ajkaink gyengéd érintését,s egyszeriben forróság futott át egész testemen..
Olyan volt,mintha egy álomban volnék,ahol már számtalanszor elképzeltem ezt az érzést...és úgy érzem,hogy most átélve,sokkal csodálatosabb ,mint eddig a legmerészebb gondolataimban, sem tudtam volna igy elképzelni...
Ahogy belenézek a csillogó szempárba,mi most még jobban ragyog...
és közben még szorosabbann átölel,s én hozzábújok,mert érzem oltalmát,ahogy szívének hangos dobbanását...
Picit remegek,de nemcsak a hüvöske levegő miatt..hanem attól,hogy testünk annyira közel van egymáshoz,s a vékony ingén át érzem ,vággyal teli érintését...ahogy a forró csókja is érzékien érinti remegő ajkamat.
Aztán lassan kibontakozik az ölelésből,és rátesz pár hasábot a tűzre,aztán leül a székre,és kedves mosollyal néz reám...
Közelebb lépek hozzá..s látom ,hogy tekintete végigsuhan ,az ingtől alig takart testemen..és apro pir ül ki arcára talán,mikor lejebb pillant fedetlen lábamra...
Bár csak a Kandallobol kiszürödő fény világit a szobában,de ennek fényében is látszik résnyire nyitott ajka..mi hivogaton csábit,hogy megérintsem ujra....és újra...mert nem tudok betelni vele..ahogy ott ül,oly méltóság és erő sugárzik belőle,hogy nem tudom levenni róla a szemem ...  
Lassan közeledek felé...és könnyed léptekkel a háta mögött a vállánál átkarolom,s puha ajkakkal lehelek csókot a nyakára..és fülébe sugom...
-Odakint szeretnék mutatni valamit...gyere velem...kérlek!-és halk szavaim lágy dallamán sugom fülébe..s reméltem,hogy bizva bennem velem tart a "meglepi "felé...
Bár nagyon izgultam,s picit zavarban is vagyok..mert még férfi nem érintette eddig testemet..és most,mikor végre rátaláltam az Igazira,kit szívem oly áhitott már...azt szeretném,hogy gyönyörű legyen ez az éj..és ha Ő is ugy érzi,hogy eljött az időnk...akkor ...
Neki megmutatnám a Szentjánosbogarak éji táncát...mit most éjfélkor láthat velem...és ahogy a szivünk dobban..ugy ölelhetjük egymást a csillagos ég alatt...

Mikor ott ülök a széken, akkor a másikat nézem. Fel sem tűnik, hogy mennyire csodálom őt ebből a távolságból, sőt az arcom rózsás. Érzem a melegséget áradni az orcámból, de egyáltalán nem vagyok lázas. Megindul felém, majd könnyedén suhan mögém és támad le egy érzéki csókkal, amit pontosan a nyakamra küld. Belőlem csak egy hangosabb sóhaj kél útra, hogy betöltse a szoba minden egyes zugát. A kérésének eleget teszek, mert kiváncsivá válok, hogy mit szeretne nekem megmutatni. Felállok a helyemről, hogy kövessem, azonban merészség lesz rajtam urrá. Pár lépéssel mögötte termek, aztán hátulról ölelem át, miközben két kezem a hasán pihen meg. Egyik kezem segít haját elhúzni a nyaka elől, majd hamarosan ajkaim forrón érintik a puha bőrfelületet. Elengedem, de cserébe nyújtom a kezem, hogy megfogja es magával raboljon. Engedem arra vigyen amerre szeretne, ám azért sikerül egy meleg pokrocot keríteni út közben. Hideg van odakint, de nem vagyok semminek sem elrontója. Ha megérkezünk a számára tetsző helyre, ott leterítem a meleg segédeszközt, hogy ne a hideg földre kelljen. Nagyot sóhajtok, sőt úgy tartom, hogy elment az eszem. A szerelem teszi ezt velem? Mi fog ezután történni?
- Én még nem voltam...mármint úgy...nővel.- szólok hozzá, míg arcomon ott a pír. Viccesen festhetek előtte, s abban reménykedem, hogy nem nevet ki.