Eddig minden a terv szerint zajlik..mostanáig.

-Ez meg mi a bánat??-látom,hogy a lány hirtelen földhöz csapja a poharát,és kiviharzik!..Ezt meg hogy képzeli???-hirtelen elönti a düh a gondolataimat,de aztán igyekszem megtartani a méltóságot,és nem nagyon mutatni a vendégek felé..inkább utána sietek,hogy megtudjam mi történt..de ha valami galibát okozott,akkor lesz neki nemulass!...

A szobájába érem utol,és látom,hogy azt a csodaszép ruhát szana-szét szaggatta,és a padlón hevertek a rongyos darabok...

Ahogy hallgattam a szavait...már mindent értek!..és és csak a nevetés tört ki belőlem...
De ahogy gyorsan elhadarja mindezt,és azzal a lendülettel el is siet..nagyon nem tudtam mondani amit akartam..

Aztán,amikor végre abba tudom hagyni a nevetést,még utána kiáltok,de úgy látszik meg sem hallja!!csak megy a saját feje után!!..butus lány!!

-Ne légy buta!szó sincs arról,amit te gondolsz!.de ezt már nem is hallja,mert Trisszel együtt már messze járnak..

Lábamat szedve sietek vissza a Terembe,mert ugyebár mindenki értetlenül áll a történtek fölött,és valamit mondanom kellene..

Ahogy belépek a vendégek közé,pár szem rám szegeződik,de legfőképpen a Kedvesem szúrós pillantása az,mi egy kissé aggaszt...de szerintem nem érti majd meg...Férfi!..de azért teszek egy próbát,és félrehívom,hogy csak ő hallja,és elmondom neki mi történt most..vagyis mit hitt a Húga..hamár így alakult,de amint hallja az okát,kezd meglágyulni a szúrós pillantása,és lassan "leesik"neki mi is van itt kialakulóban..

Ez egyre kínosabb!..most meg mit mondtam rosszat??-néztem a Barátomra,és láttam rajta,hogy Ő is tanácstalanúl áll a történtek előtt..

A zenészek szerencsére újra játszani kezdtek,és így kicsit elterelődőtt a figyelem a pár perccel ezelőtti dolgokról..huuuu-sóhajtottam egy nagyot,és kortyoltam az italomból,hogy abból merítsek egy kis erőt,hogy a pír ne öntse el teljesen az arcomat..de szerintem nem nagyon sikerül..

Egy kicsit akkor "nyugodtam"meg,mikor láttam Morganat visszatérni,és valamit nagyon mond Ivorynek,de aztán látszott rajta ,hogy kicsit lágyulnak a vonásai..vagy csak én képzelem be ezt már??-kezdtem magam nagyon kínosan érezni,és szerintem itt az ideje,hogy lepihenjek..hátha holnap,tiszta fejjel jobban tudok gondolkozni,és újrajátszani ezt az estét..legalábbis remélem..

Türelmesen vártam,míg befejezik a beszélgetést a Barátaim,és aztán odaléptem hozzájuk..

-Bocsássatok meg,de lepihennék,ha nincs ellene kifogásotok!Visszavonulnék..-néztem kedvesen Morganara,és kézcsókkal köszöntem el a szépséges házigazdától,és nem utolsó sorban a Barátomtól egy biccentéssel.

Pár pillanat múlva már a szobám felé haladtam,mit érkezésemkor bocsátottak rendelkezésemre..és most lesz időm átgondolni sok mindent,és becsuktam magam mögött az ajtót..

Jót tesz, hogy egy kicsit egyedül lehetek. Kezd csillapodni a haragom. Nem is értem, hogy mi ütött belém. Hiszen nem ígért nekem semmit. Még csak tolakodó sem volt.
Ahogy kezdek gondolkodni, egyre világosabb számomra, hogy valahogy ezt jóvá kell tennem. Ideje felnőttként viselkedni. Meg van, hogy mit fogok csinálni! Bocsánatot kérek a viselkedésemért, és sok boldogságot fogok kívánni az esküvőjéhez.

Amint ez megfogalmazódik bennem, azonnal vissza fordulok . Vágtában érkezem a kastély udvarába. Leugrom a lóról, és odadobom a kantárt a meglepett lovásznak.
Ahogy szaladok fel a lépcssőn a bejárathoz, akkor jut csak eszembe, hogy hogyan nézek ki. A hajam ziláltan tornyosul a fejemen, és ruházatom is hagy kívánnivalót maga után. De ez most talán jobb is így.

Kicsit kilihegem magam, nagy levegőt veszek és elindulok a folyosón Sion szobája felé. Az ajtó előtt megállok és hallgatódzok egy kicsit. Csend van odabent. Lehet, hogy már alszik? Bátorságot merítek és bekopogok.

Olyan hirtelen jön a válasz, hogy beléphetek, hogy egy kicsit nagyobb lendülettel nyitok be, mint szeretnék. Ahogy a szobába lépek rögtön el is akad a szavam. Sion félmegtelenül áll az asztal mellet. Lehet, hogy nem vágok túl értelmes képet, mert furcsán néz rám. Dobogó szívvel nézek rá, és gyorsan elhadarom amit elterveztem.

Éppen válaszolni akar, amikor kopognak. Ki lehet az? Sion ajtót nyit és legnagyobb megdöbbenésemre a bátyám áll az ajtóban. Mi lesz ebből?

Miután Morgána feltárta előttem, hogy a húgom miért bolondult meg, kezdek egy kicsit megenyhülni. Mivel magam is szerelmes vagyok, úgy gondolom, hogy elnézőbb lehetek Navával. De ez akkor sem járja, hogy így viselkedjen a vendégek előtt.

- Drágám, arra gondoltam, hogy megmagyarázhatnánk Sionnak, hogy mi volt ez az egész. Gyere velem kérlek, és kopogjunk be hozzá. Tudod Édesem, te mégis csak jobban eltudod mondani neki, hogy mi történt, hiszen te beszéltél a gyagyás húgommal.

Mivel tudtam, hogy feleségem egy angyal, és úgy sem mond nemet, elindultam az ajtó felé. Már a kezem a kilincsen volt, amikor hátra néztem. Morgána csípőre tett kézzel állt a szoba közepén, és nem volt szép a nézése.

Majd még a végén én kapok Nava miatt. De akkor meglátja, hogy milyen a haragom.


- Mi a baj Szerelmem? Miért nem jössz?

Odamegyek hozzá és kedvesen átölelem. Tudom, hogy egy kicsit pofátlan a kérésem, de mindenképpen meg kell magyaráznunk neki, hogy mi miért történt.

Végre elindulunk Sion szobája felé. Ahogy odaérünk, bekopogok és maga Sion nyit ajtót. Belépünk, és abban a pillanatban leesik az állam. A szobában Nava volt a barátommal. Elönti a düh az agyamat. Mégis mit képzel ez a lány? Ezt a szégyent. Ilyen nincs. Már nyitnám a szám, hogy keményen lehordjam, amikor Morgána érintését érzem a karomon. Na most mi lesz?

Nagyon örültem,hogy elég jól fogadta Kedvesem a mondandómat,Navával kapcsolatban és enyhült az arcán kiülő düh..
De aztán meg kitalálta,hogy felkeresi Siont a szobájába,és magyarázatot mond neki.

..-Na ezt nem nagyon kéne!-rakom csípőre a kezem,és ezzel is tudtára adom,hogy nem tartom jó ötletnek..de amint meglátja rajtam a nem tetszésemet,egyből közelebb lép hozzám,és átölel..és tudja jól,hogy a kedvességével el tudja érni nálam,hogy nem tudok rá haragudni..és még arra is rávesz,hogy elkísérjem a Vendégünkhöz.
..bár most sem repesek az ötletéért,de követem a vendégszoba felé..

De amint odaérünk Sionhoz,s megláttam,hogy a Húga is ott van...akkor már tudtam,hogy jól gondoltam azt,hogy mégsem kellett volna idejönnünk..
De ez volt a kevesebb gond!..mert mikor megláttam Ivory villámokat szóró szemeit,tennem kellett valamit,mielőtt késő lenne..
Gyengéden megfogtam a karját és egy kis mosollyal hátrébb húztam,hogy majd inkább én beszélek Sionnal és Navával..
Láttam,hogy már szóra nyílik az ajka.de még időben "leállítottam"szerencsére,és próbáltam "kituszkolni" a folyosóra,hogy inkább ott várakozzon,míg én elintézem ezt...és becsuktam előtte az ajtót.

Miután sikerült "kiraknom"Ivoryt,elég szúrós és mérges pillantást tettem Nava.Jade-ra.
-S most magyarázatot kérek,hogy mit is keresel itt az éjnek évadján a Vendégünk szobájába??-néztem a szeppent lányra.
-Most azonnal távoznod kell,Te lány!Holnap majd beszélgetünk erről!-intettem felé,és aztán Sionhoz fordultam.
-Bocsáss meg Sion!De beszélnem kell veled.

Addig nem is kezdtem bele a beszédembe,míg a lány a szobában volt..
S mikor elment leültem a Vendégünkkel,és elmondtam az "észrevételem"..de ügyelve arra,hogy ne mindent ruljak el,mert nem igazán akarok beleszolni a történésekbe.
...de aztán amit Sion mondott ,teljesen meglepett...és megigértem neki,hogy kettőnk között marad minden szó,és senki sem tudhat erről!-végül bólintottam,és elköszöntem Tőle.

Az ajtón kiérve már Ivory nem volt ott...visszaindult a hálónkba,de a lányt még utolértem a folyosón a szobájánál,és lehet,hogy nem fogok várni reggelig,most fogunk tisztázni mindent..

Ahogy a szobámba értem,egyszerre jöttek a gondolatok.
Lassacskán azt se tudtam,hogy mit is mondtam,vagy éppen mit nem..de aztán úgy döntöttem,hogy egy forró fürdő jól fog jönni,hogy lecsillapítsam a kavargó érzéseimet,és nekiláttam ,hogy ruháimtól megszabadulva belecsobbanjak a már elkészített fürdőnek...
De mielőtt több ruhadarabot is levettem volna magamról ,kopogtak...

-Jöjjön be!-mondtam,és ahogy nagy slunggal kivágódott az ajtó ,akkor néztem egy nagyot!..Nava volt!..Hát!Őrá gondoltam éppen,de nem gondoltam volna,hogy megjelenik...

Az első meglepetésem után jött a második,mert ahogy kinézett,az ..hogy is mondjam..kissé csapzott,piszkos ruhában,fegyverrel az oldalán..és még ráadásul úgy árad belőle a szó,hogy csak kapkodom a fejem..de még így is tetszik..mi van velem??..mintha nem is hallanám a hangját,csak némán figyelek,és majdnemhogy tátva marad a szám is,mikor rájövök hiányos öltözetemre..de időm se volt magamra kapni valamit,olyan gyorsan történnek a dolgok..

És mikor már azt hittem,hogy ennél jobban már nem is lepődhetnék meg..megjelenik Ivory és Morgana..
...háááttt...ez most nagyon furcsa!..de csak némán tátognék ha meg kellene szólalnom valamit..de odáig el sem jutok,mert mire kettőt pislogok,már Morganaval vagyok a szobában,és hallgatom amit mond..s csak egy bólintásra futotta a reakcióm,de aztán erőt vettem magamon és beszélgetésbe kezdtünk,igaz,hogy csak pár mondat erejéig,de az teljesen tartalmas volt..legalábbis remélem,mert amint kiment a szobámból,akkor kezdett összeállni a kép az este történtekről..bár annyit teljesen bizonyosan tudok,hogy a Keresztszülőnak kértek fel,és én örömmel leszek a gyermekük Keresztapja..

Miután elcsendesedik a szobám,és magamra maradok..befekszem a forró fürdővízbe és végre tisztulnak a kavargó gondolataim..
De egy valami nem csendesedik..ami Nava-Jade körül forog....csak tudnám,mit tegyek??!

Megszégyenülten megyek ki a szobából. Néha nagyon útálom a családomat. Most, hogy helyre akartam hozni a baklövèsemet, megaláznak az egyetlen olyan férfi előtt, aki nekem nagyon .........
Most már mindegy. Mivel Sionnak jegyese van, ez már úgy sem számít. Csak ne fájna ennyire. Most vissza kapom azt a sok gúnyolódást, amit én mondtam másoknak. Nem értettem soha, hogy egy férfi vagy egy nő miatt, hogy lehet annyit szenvedni. Most már tudom. Meg fogom kérni a bátyámat, hogy küldjön el valami veszélyes küldetésre. El kell terelnem a gondolataimat. Még az is lehet, hogy belehalok. Az lenne a legjobb.

Ahogy a szobám felé haladok, hallom, hogy Morgana mindjárt utolér. Már az sem érdekel, ha le hord a sárga földig. Már semmi nem érdekel. A szobám ajtajában ér utol. Mondja a magáét, de szinte nem is hallom. Egyszer csak egy félelmetes hang kiabál ki a szobámból. Még nem láttam a bátyámnak ezt az arcát. Most értettem meg, hogy miért rettegnek tőle. De rám most még ez sem hat. Egy pillantást vetek Morgánára, de ez alatt Ivory elkapja a nyakamat, és egészen az arcomba hajolva beszél hozzám. Inkább ordítana, de ez a csendes, szinte suttogó hang félelmetesebb, mintt eddig bármi más.

- Ölj meg! Kérlek, tedd meg. Szívességet tennél nekem.

Amíg ezt mondtam, nyugodtan néztem a bátyám szemé kezében a nyakammal. Egy másodpercnyi megdöbbenést látok az arcán. Ahogy nézem őt, most jövök csak rá, hogy mennyire szeretem. Aztán valahonnan a hátam mögül, hallom sógornőm hangját, de nem értem, hogy mit mond. Csak azt érzem, hogy a levegőbe emelkedem, és nagy nyekkenéssel az ágyamon landolok. Aztán már csak az ajtó csapódását hallom. Magamra maradtam. Egyszerre vesztettem el a szeretteimet és azt a férfit, aki teljes szívemmel , szerelmesen szeretek. És végre kitört belőlem a sírás....

Úgy döntök, hogy megvárom Navát a szobájában. Mindenképpen meg kell beszélnünk ezt a dolgot. Ahogy lepergetem magamban az elmúlt eseményeket, egyre jobban forr bennem a düh. Amikor meghallom a lányok hangját az ajtó elött, rögtön elordítom magam. Ahogy belépnek a szobába, elhagy minden önuralmam és elkapom Nava nyakát. Most úgy nézek rá és úgy is beszèlek vele, mint ha nem is a vérem lenne, hanem valami idegen. Annyira forr bennem a düh, hogy csak most fogom fel szavai értelmét. Hát lehetséges volna, hogy ilyen nagyon szerelmes?

Rápillantok a feleségemre ès látom, Ő is meg van ijedve tőlem. Nem látta még ezt az arcomat. Talán ez a riadalom a szeretett nő pillantásának hatására, talán Nava szavai miatt , de hirtelen a nyakánál fogva az ágyra hajítom a lányt, és kiviharzok a szobából.
Van min gondolkodnom.

A forró fürdő nagyon jólesett..bár arra nem is emlékszem,hogy menyi időt töltöttem a vízben,de mikor kikászálódtam belőle,akkorra már hideg lett..
A testemet lehűtötte a jéghideg fürdő,de a gondolataimat nem igazán..így csak egyre többet jártak a gondolatok,egymást kergetve,míg aztán dülőre jutottam,hogy kis levegő kell,hogy tisztábban lássak..
Felöltöztem,és az udvarra indultam,hogy ott a csillagok alatt kicsit megnyugtassam az elmém,mert az elmúlt nap elég sok minden történt,amire nem is számítottam.
..de hát ha kicsit sikerül rendeznem a gondolatokat,akkor remélem,hogy összeáll majd az egész este,és minden mozzanat..de most kicsit zavaros..bár Morgana elég érdekes szavakat mondott..de..akkor...ahhh...az nem biztos..-járkáltam fel s alá,miközben a hallottakat rakosgattam össze..vagyis próbáltam...de aztán...

A szabad ég alatti séta nagyon jót tett,és kicsit megnyugodtam..vagyis részben ,de most már kezd összeállni minden..

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam Ivory szobája felé..talán még fent van,és tudok vele beszélni ..

..és ahogy a gondolataimba merülve igyekeztem a szobájához..észre sem vettem,hogy már ott vagyok..vagyis azt hittem..
Bekopogtam...
De ahogy kinyílt az ajtó,akkor lepődtem meg szerintem a legjobban,mert aki előttem állt,az nem a Barátom volt,Ivory..hanem valaki más..
Nava-Jade.

De hogy lehet ez?...úgy látszik,hogy így kellett történnie..és igyekeztem nagyon illedelmes lenni,és ahogy köszöntöttem,meghajoltam a Kisasszony előtt...

...és talán megbocsátja ezt a késői látogatásom...vagy legalábbis remélem,nem dob ki messzire!.. szerintem megérdemlem a tapintatlanságom miatt,hogy ilyen későn zavarom.
..de most már itt vagyok,és ha elmennék,akkor nagyobb bunkónak tartana..így inkább vállalom a szidalmát,és ott állok az ajtóban..lesz ami lesz...

Jól esett kisírni magam. Úgy döntöttem, hogy egy fürdő jól esne. Szóltam, hogy hozzanak a dézsába forró vizet. Miután ezt elintéztem, nekiálltam levetkőzni. Most láttam csak, hogy milyen zilált és piszkos vagyok. A hajamat is kibontottam és egy pillanatra a odaállltam a hatalmas tükör elé. A szemem még mindig dagadt a sírástól. Beleerrszkedtem a kellemes illatos vízbe. Fejemet hátrahajtottam és lehunytam a szememet. Rögtön Siion jelent meg előttem. Ahogy táncolunk, ahogy mosolyog, ahogy felém jön. Mindez csak emlék marad. Legszívesebben megintvelsírnám magam. Nem tudok változtatni a dolgokon, el kell fogadnom, hogy máshoz tartozik. Vajon milyen lehet a csókja? Megborzongok. Kiszállok a fürdőből és magamra kapom a vörös selyem kimonòmat. Igaz, hogy nem sokatvtakar a teste
mből, dehát egyedül vagyok . Ekkor kopognak!!!!! Ez csak Morgána lehet. Kinyitom az ajtót és azt hiszem , hogy a szemem káprázik. Az ajtóban Sion áll. Látom, hogy mozog a szája, de egy szó sem jut el a tudatomig.

- Fàradj be Nagyuram - lépek félre az ajtóból. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy ha a bátyám most jönne, semmi nem mentene meg a haláltól. De még ezt is vállalom érte. Milyen jó lenne, ha egyszerűen magához ölelne. Nem is kellenek szavak. Ehelyett hellyel kínálom és megkérdezem, hogy kér-e valamit. Milyen jó lenne, ha azt mondaná, hogy " gyere drágám,ülj az ölembe" -persze, álmodik a nyomor. Látom, hogy én sem vagyok közömbös neki, hiszen le sem vesi rólam a szemét. Mint ha símogatna a pillantásával. Észrevétlenül próbálom lejjebb húzni a kimonómat, de rá kell hogy döbbenjek, hogy az ettől nem lesz hosszabb. A mellemet is próbálom takargatni, de ez sem sikerül jobban.

Most már mindegy. Kedvesen rámosolygok és mekérdezem, hogy minek köszönhetem a látogatását..........

Amint kinyilt az ajtó..még a lélegzetem is elállt,bár gondolhattam volna,hogy ilyen gyönyörű..de most nem találok szavakat,ahogy ki sem tudok nyögni egyetlen egy betüt sem..de mégis valamit kellene..

Behív a szobájába..és köszönt...de én csak egy fejbiccentést tudtam "kipréselni"magamból.

..Hát ezt nem hiszem el!!..annyira zavarba hozott!..nem illendő így bámulnom..-korholtam le magam,miközben lopva végignéztem a lenge köntösét..dehát mit vártam??!!ilyen későn és majdnemhogy éjjeli időben vagyok itt ??...jajjjj nekem!..alig kapok levegőt!!..csak észre ne vegye mennyire tetszik a látvány..és ahogy rámmosolyog!..azt hiszem végem van!....

Beljebb mentem,hogy ne az ajtóban álldogáljak..bár a lábam alig engedelmeskedik..

...de mielőtt bármit is válaszoltam volna...magamhoz húztam, éreztem a remegő testét..és nem tudom mi történt velem..de egy pillanat alatt fölé hajoltam,és megcsókoltam..

Aztán hirtelen hátra léptem,és olyan zavarba jöttem,hogy alig tudtam kimondani bármit is..csak néztem..és néztem mélyen a szemébe..

-Bocsássd meg nekem,Kisasszony!..nem akartam tiszteletlen lenni!!...ohh..mentségem sincs erre a tettemre!..-próbáltam egybefüggően beszélni,de alig tudtam rendesen még egy szót is remegő hang nélkül kiejteni..és elfordúltam,hogy palástoljam az arcom vörösségét..és a remegő ajkamat.

..most aztán nem tudom mit tegyek!!??...egyszerűen elveszek a szeme tükrében...és vállalom,hogy most azonnal elűz,elkerget a merészségemért!..és talán sohasem láthatom...de nem bántam meg tettemet!..mert a szívem így érez..és most kiderül,hogy miként érez..Ő!

..de megérdemlem,hogy kidobjon!
...de a szívem szerint maradnék...nagyon sokáig..

Huh!!!!!!!!! és Jaj!!!!!!! Így váljon valóra minden álmom. Ahogy a szája az enyémhez ért, mintha minden erő kiszaladt volna a lábaimból. Lehet, hogy csak álmodom? De álomnak gyönyörű. Bár sose érne véget ez a csók. Kezemmel a hajába túrok, és teljes testemmel hozzátapadok. Nem akarom, hogy elengedjen. De amilyen hirtelen csókolt meg, olyan hirtelen ereszt el. Most mi van?

Látom rajta, hogy nem tudja mit csináljon. Talán megbánta az egészet? Lehet, hogy eszébe jutott a kedvese?

- Azt hiszem beszélnünk kell!!!!!!! Most végre szeretném elmondani, hogy mi történt a nagyteremben.

Hellyel kínálom, bár még mindig remeg mindenem, de igyekszem összeszedni magamat.
Tisztes távolságban ülök le magam is.

- Nagyuram! Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Most már világos számomra, hogy a szíved foglalt. Bocsáss meg nekem, hogy hiú reményeket tápláltam kettőnkkel kapcsolatban. Amikor beszéltél a jövendő feleségedről, teljesen tiszta lett számomra minden. Ha tudom, hogy van kedvesed, akkor egészen máshogy viselkedtem volna veled. Bár ezt az előbbi csókot nem egészen értem. Biztosan a pillanatnyi fellángolásodnak köszönhetem. Megígérem neked, hogy nem leszek tolakodó, és soha többet nem keresztezzük egymás útját. Kivéve a kötelező protokolláris eseményeken, de majd minén messzebbre igyekszem kerülni tőled ott is.

Na végre elmondtam ami a szívemet nyomja. De miért mosolyog? Ez ennyire vicces? Köszönöm szépen, még ki is nevet. Ezt azért nem vártam volna tőle.

- Most, hogy letisztáztunk mindent, gondolom visszatérsz a szobádba. Nem tartóztatlak.

Kezdek megint zavarba jönni. Bárhogy fordulok, ez az átok kimonó állandóan lecsúszik a vállamról. Kezdek olyan lenni, mint egy idegbeteg anyóka, aki a kendőjét rángatja állandóan.

Most miért nem megy már el? Mire vár? És legfőképpen minek örül ennyire?
Bár én azt sem bánnám, ha egész éjjel itt maradna.

Hallgatom szavait,és egyre jobben kezd szélesebben mosolyra görbülni a szám..hát ez az,amit eddig nem tudtam hová rakni??!!..nade ez nem is igaz!..nekem nincs kedvesem..vagyis még nincs!..de ahogy így hallgatom,már kezdek mindent érteni!!...szóval féltékeny volt csak..és most meg itt áll elöttem,és ahogy az ajkaink összeértek,már tudom mi volt az,mit kerestem...a Szerelmet..és itt van ez a Lány!..teljesen elvarázsolt a képtelen mondataival,a kiszámíthatatlan és teljes katasztrófa megnyilvánulásaival..és egyszerúen nle sem tudom venni róla a szemem,és a gondolataim csak körülötte forognak...Szent kígyódémon!..most aztán jól belegabalyodtam ebbe a lányba!..és most aztán biztosan tudom,hogy ha itt maradnék,akkor ...nade most nem lehet!..bármennyire is kívánom,hogy a karomba tartsam..még nem ...

Végre meg tudok szólalni,és egy kedves mosollyal mondom neki a következőt..

-Kedves Kisasszony!Egy óra múlva várom az udvaron!Kérem jöjjön el!-hajoltam meg előtte,és ha tovább maradok,akkor már biztos nem lett volna erőm kimenni az ajtón sem..de most ez fontos!remélem eljön!-futott át a gondolat az agyamon,de a szívem annyira kalapált az izgatottságtól,hogy alig tudtam a lábamat tenni egyiket a másik után..
..Csak abban reménykedem,hogy eljön..és én az udvaron várom...már csak 1 óra...

Most mi van? Hová hívott? És minek? És egyáltalán mit akar?

Nem hogy egyszerűbb lenne minden, hanem egyre kuszábbak a dolgok. Rajtam ne múljon. De mit vegyek fel? Hová akar menni? Lovon, vagy gyalog? Vagy nem is megyünk sehova? Szent sárkánydémon, lehet, hogy meg akar szöktetni? Az lenne aztán a szép. Tuti kinyírna a bátyám. 

Gyorsan magamra kapkodom a fekete szoknyámat, amit egy mozdulattal nadrággá alakíthatok, ha kell, keresek egy fekete felsőt is hozzá, hogy ne legyek feltűnő ruhában az udvaron. A hajamat feltekerem és fekete kendővel csavarom be, hogy ne világítson a sötétben. Tisztára olyan, mint ha egy összeesküvésre készülnék.

Majd kifúrja az oldalam a kíváncsiság. Tulajdonképpen mindegy mit akar, bármi legyen is az, legalább addig is vele vagyok. 

Ilyenkor mikor készülődőm, rohan az idő. Pillanatokon belül indulnom kell. Halkan kinyitom a szobám ajtaját, és kilesek a folyosóra. Szerencsémre teljesen néptelen. Lopakodva megindulok a főlépcső felé és szinte suhanok le az ajtóig. Ott egy pillanatra megállok és lent is körülnézek. Úgy látszik már mindenki alszik. Bár ha el akarja hagyni a kastélyt, akkor az őröknek valamit kell majd mondanunk. Igaz, hogy én tudok egy titkos kijáratot, esetleg ott majd kimegyünk.

Nagy levegőt veszek és kilépek a kastély udvarára.......

Ahogy az udvaron várakozom..egyre jobban izgulok,hogy eljön-e?..vagy talán mégsem??..de erre inkább nem is gondolok..
..szeretném,ha eljönne!..és aztán meglátom ŐT!..mégis eljött!..Na,most már mindent vagy semmit!Kihúztam magam,és közelebb mentem felé..és a kezemet nyújtottam ..

-Jó estét,Kisasszony!Köszönöm,hogy eljött!-mosolyogtam rá és ha ő is nyújtja a kezét,akkor elvezetem az udvar kissé távolabb helyére ,ahol ...

Miután megérkeztünk arra a helyre,ahol gondoltam ...kezdtem megidézni a szelet,hogy a rózsaszírmokat ,amiket a közeli rózsakertből"kölcsönöztem"..és ahogy felszállnak az illatos szírmok..akkor körülötte szállnak a rózsák..és ahogy beborít mindent a csodaszép "felhő"..akkor közelebb lépek..és letérdelek elé..nagy levegőt vettem,és kimondtam,amit már régen kellett volna..

-Nava-Jade Aiglieri!,,Megtisztelnél,hogy hozzám jössz Feleségül??-nagyot nyeltem,és izgatottan vártam válaszát...

..de közben alig kaptam levegőt az izgatottságtól,de igyekeztem leplezni..talán sikerül..de az sem érdekel,ha nem tudom elrejteni az izgatottságom..mert ..Szeretem Őt!..

Ahogy kiléptem az udvarra a szívem a torkomban dobogott.  Egyszerre féltem, izgatott voltam, de tele várakozással. Ahogy megpillantottam Siont amint rám várt, egyszeriben minden erő kiszállt a lábamból. A kezét nyújtja felém, és én gondolkodás nélkül elfogadom. Ha most azt mondaná, hogy elvisz innen, éljünk csak kettesben, azt is vállalnám. Érte bármit.

Elindultunk az udvar egy távolabbi szeglete felé, ahol egy lugas állt. Amint leültünk olyan csodában volt részem, mint még soha. Felém lebegő rózsaszirmokat láttam, amik aztán körül ölelik a testemet. Még magamhoz sem tértem ebből a fantasztikus élményből, amikor Sion letérdel elém, és megkéri a kezemet. Az enyémet!!!!!!!!!!

Csak nézem ezt a férfit, aki engem kér feleségül. És tudom hogy minden vágyam ez, de még sem jön ki hang a torkomon. Csak bólintani tudok. Odalépek hozzá és némán a mellkasára vetem magam. Örömömben sírva fakadok.

Végre megtudok szólalni.

- Örömmel leszek a feleséged, semmi más vágyam nincs. 

Miután még egy darabig összeölelkezve álltunk, javasoltam neki, hogy most azonnal kérje meg a kezem a bátyámtól.

Nincs nálam boldogabb nő a világon.

Egy pillanatra elakad a lélegzetem is,mikor szótlanul átkarol,és hozzám bújik..
Már-már azt hittem,hogy sokmindent félre értettem,és mégsem érez irántam semmit..és még sírva is fakad!..de aztán végre elmondja azt a szót,mit türelmetlenül vártam,és Igent mondott!!
..majd kiugrottam a bőrömből,mikor hallottam válaszát,bár hirtelen fel sem fogtam,hogy tényleg hozzámjön..

Jó pár perc kellett,mire teljesen összeszedtem magam,és kibontakoztunk az ölelésből..
..Tényleg!!..illő bejelentenünk Ivoryéknek..bá oly hirtelen történt,hogy szerintem nagyot fognak nézni!
De ahogy a Napnak,s Éjnek nem lehet parancsolni,úgy a szívnek sem..és mi tagadás!..tényleg mint a villámcsapás!!

-Holnap reggel első dolgom lesz,hogy felkeressem a Bátyád!..és a családodat!-néztem Navára kedvesen,és megsímogattam kedves arcát.
-Visszakísérlek a szobádba!..későre jár..-és egy apró csókot adtam ajkára,hogy jóéjt kívánjak ,Jegyesemnek...mert ha maradnék ..akkor nem biztos,hogy lenne erőm egyedül hagyni..és reggel sok mindent kell elintézni...

Amint felkelt a Nap,indultam is a barátomhoz..hogy bejelentsem neki,hogy eljegyeztük egymást..

..nem tudom mit fog szólni,de abban biztos vagyok,hogy helyesen döntöttem,mikor a szívemre hallgatok!..bár lehet,hogy mások szerint elég elhamarkodott döntés..de szerintem meg nem!..
Szeretem ,amint megláttam!..és boldog vagyok,hogy viszonzásra talált szívem érzelmei..

Gondolataimba merülve haladtam a folyosón..és mikor felnéztem,Ivory velem szembe jött..és kicsit örültem is,hogy Morgana nem volt ott vele..mert most "Férfi a Férfivel" akarok beszélni..
..ahogy közelebb ért,nagy levegőt vettem,és elmondtam neki jövetelem célját..és büszkén állom pillantását!..nem "hátrálok"meg!

Szeret! Szeret! Szeret! Én meg szavakba sem tudom foglalni, hogy mi zajlik bennem. Olyan nekem mint a csoda maga. Amikor elkezdődött az este még nem is sejtettem, hogy mi lesz ennek a vége. És hogy morogtam Morganaval, amikor a ruhákat próbáltatta velem. Reggel első dolgom lesz, hogy megköszönöm neki. Hiszen nélküle nem sikerült volna semmi. Legszívesebben ugrálnék örömömben. Ahogy Sion még egy jóéjt csókot ad, legszívesebben behúztam vilna a szobámba. Ahogy fogja a kezem, olyan mint ha ezer éve ismernénk egymást. Alig várom már a reggelt. Azért sokért nem adnám ha látnám a bátyám arcát, amikor Sion elmondja neki ezt az egészet.

- Kedvesem nagyon várom már a reggelt. Biztos, hogy lassan telik majd az idő. Egy örökkévalóságnak fog tünni, mire újra láthatlak.

Mielött valami butaságot csinálnék, gyorsan besurranok a szobámba. Ahogy becsukódik mögöttem az ajtó, hátamat nekivetve a szívemre szorítom a kezem. Úgy érzem mindjárt kiugrik a helyéről. Mivel nem akarom egyedül tölteni az éjszaka még háttalévő részét, ezért üzenek a legjobb barátomnak. Halk kaparászást hallok a teraszom felől.

- Gyere Tris. Rengeteg mesélnivalóm van.

Dühösen rontok be a szobánkba. Le kell nyugodnom. Látom Morgánán, hogy még mindig eléggé meg van szeppenve. Nem is értem, hogy mi ütött belém. Ha nem veszem észre feleségem riadt pillantását, talán elkövetem életem legnagyobb hibáját. Csak a húgom tud ennyire kihozni a sodromból. Pedig nagyon szeretem őt, lehet hogy éppen ezért.
Ahogy csillapodik a haragom, egyre jobban fel tudom fogni Nava szavainak az értelmét. Igaz, hogy nem régen találtunk egymásra, de még ilyennek nem láttam. Lehet, hogy van bennem egy adag testvéri féltékenység is. Eddig én voltam az aki óvta, védelmezte mindentől, és ezt a szerepet most átvenné egy másik férfi.

Miután ezeket átgondoltam, egészen másképp látom a dolgokat. Hiszen méltóbb férfit nem is vàlaszthatott volna. Sion méltó társa lehetne a húgomnak. Persze ehhez az kell hogy ez az érzés kölcsönös legyen. Magamhoz ölelem Morganat és csendesen mondom neki:

- Drágám, reggel az első dolgom lesz, hogy elnézést kérek Navától. Te is bocsáss meg a viselkedésemért. Nem tudom mi ütött belém. Ezen túl igyekezni fogok, hogy ne ragadjanak el az indulataim. Tudom, hogy neked most fontos a nyugalom.

Lehajolok és megcsókolom gömbölyödő pocakját.

- Gyere Kedves feküdjünk le. Holnap hosszú napunk lesz.

Reggel frissen ébredek. Miután rendbe szedem magam, megcsókolom a még alvó Morganat, ès csendesen kilépek a folyosóra. Magamban fogalmazgatom menet közben, hogy mit fogok mondani a húgomnak, amikor látom a vidáman felém tartó Siont. Vajon mitől ilyen vidám?

Amint közelebb érek Ivoryhez..széles mosollyal az arcomon..egyre jobban látom rajta a döbbenetet és a nem értését.amiért ilyen vidám vagyok??

-Jó reggelt,kedves Barátom!-köszöntötem -Szeretnék beszélni veled!..a testvéredről.
Néztem rá és aztán kiböktem végül.miért is kerestem fel..

-Szeretném megkérni a Húgod kezét!-vágtam rá gondolkodás nélkül,és közben az arcát fürkésztem..

..de nem tudtam eldönteni,hogy amit látok rajta az öröm,vagy éppen ellenkezőleg..
..de akárhogy is lesz...ez a döntésem végleges..

Hallgatom barátomat, de először fel sem fogom, hogy mit mond. Megnősül? A húgomat akarja elvenni? Lemaradtam valamiről?

- Kicsit hirtelen jött a kérésed. Bár meg kell mondanom, nincs ellenemre a terved. De ne itt beszéljük ezt meg. Gyere a szobánkba.

Ahogy haladtunk a folyosón egyre jobban tetszett ez az esküvő. Már csak azért is, mivel így még szorosabb szövetségre léphetünk.
Miután hellyel kínáltam Siont, üzentem Morganaért. Hiszen a ház úrnőjét is nagyban érinti ez a hír.

- Sion, Nava ismeri a szándékaidat? Mert meg kell mondjam neked, hogy a húgom nem könnyű eset. Eddig mindig ő döntött a saját sorsáról. Mint tudod, nem olyan régen él velünk, hiszen csak most találtunk egymásra. Azt hiszem Nava nrm az a tipikus feleség tipus.
Àldásomat adom rátok.

(Sion nem tudja még, hogy mire vállalkozik. )

Azt hittem, hogy le sem tudom hunyni a szemem egész éjjel. Ehhez képest olyan hirtelen aludtam el , mint ha fejbe vertek volna. Reggel frissen ébredtem. Olyan boldog vagyok, hogy azt szavakkal el sem tudom mondani. Hirtelen belém hasít: Mi van, ha csak álmodtam az egészet? De nem, az nem lehet...
Kipattanom az ágyból, és gyorsan elkészülök az öltözködéssel. Vajon Sion beszélt már a bátyámmal? Hol lehet most? Azonnal beszélnem kell Morganaval. Kiszáguldok a folyosóra és rögtön beleütközök Zeldába. Elmondja, hogy az úrnője még a hálószobában van. (Igaz, hogy még nem jártam a hálójukban, de nem bírok várni. ) Nagy levegőt veszek és bekopogok. Nagy megkönnyebbülésemre sógornőm kiszól, hogy beléphetek. Ahogy meglátom Morganat, rögtön a nykába ugrok ès összecsókolom az arcát. Kicsit furcsán néz rám, ezért gyorsan elmondok neki mindent. Làtom, hogy felderül az arca. Már éppen szóra nyitná a száját, amikor kopognnak. Egy szolgáló jött, hogy Ivory kéri, fáradjon át a fogadó szobába. Cinkosan egymásra mosolygunk. Morgana Ivoryhez, én pedig a szobámba indulok.

Azt hittem,hogy Ivory sokkal kevésbé fogja fogadni a bejelentésemet,de nagyon örültem,hogy végül áldását adta a frigyünkre.

-Tudja!..-mosolyogtam el magam,miközben haladtunk a folyosón..-De szerintem "azt"majd megtudom..-nevettem el magam...mert ahogy éreztem a lány iránt,biztosan tudtam,hogy jól döntöttem.
Lehet kevés idő telt el eddig a pillanatig,de abban tántoríthatatlan vagyok,hogy a szívemre hallgatva ,tudjam,hogy egymásnak lettünk"teremtve"!..a többi majd kialakul,ahogy az is,hogy lesz időnk jobban megismerni egymást..

Már csak Morgananak kell elmondanunk..és remélem,hogy Ő is támogatását adja .
..remélem,hogy nem lesz ellene...mert a Nőket nem igazán tudom megérteni..
..és csak reménykedni tudok,hogy majd egyszer tényleg megértem ,mit miért tesznek..

De most jobban izgulok,hogy mit szól majd a Ház Úrnője!...mert most igencsak a torkomban dobog a szívem...

Éppen felöltöztem,mikor lépteket hallok az ajtó felől..és kopogást..

-Tessék!-szóltam ki...és akkor már tudtam,hogy nagyon szép napra virradtunk,mikor Siont is megláttam a Kedvesem oldalán.

-Üdvözöllek ,Sion!Jó reggelt!-bólintottam felé,és hellyel kínáltam.

..és kíváncsian néztem Ivoryre,aki most kissé mintha furcsa lenne ma reggel...mosolyog???

Majd szétvet az izgalom. Nem bírok egyhelyben maradni. Ki kell mennem a levegőre. Tris lustán fekszik a teraszomon. Oda megyek hozzá és én is leheveredek mellé a földre. Fejemet az Övéhez simítom és átölelem a nyakát.

- Tudod.Tris, neked elmerem mlndani, hogy mennyire szerelmes vagyok. Velem még soha nem történt ilyen. Kicsit félek, hogy elrontok valamit. Arra kérlek szeresd Siont te is, becsületes, bátor férfi.

Miközben köntöttem Trisnek a szívem, valami halk neszt hallottam mögöttem. Ahogy megfordultam Sion mosolygó arcába néztem. A szívem majd kiugrott a helyéből örömében. Felpattantam a földről és már ugrottam is a nyakába.
Majd a szemébe nézve kérdeztem:

- Beszéltél a bátyámmal? Áldását adta ránk?

Mikor látom, hogy mosolyogva bólogat, hirtelen olyan örömöt érzek ,mint még soha.