[quote="Nava Jade Aiglieri"]Majd szétvet az izgalom. Nem bírok egyhelyben maradni. Ki kell mennem a levegőre. Tris lustán fekszik a teraszomon. Oda megyek hozzá és én is leheveredek mellé a földre. Fejemet az Övéhez simítom és átölelem a nyakát.

- Tudod.Tris, neked elmerem mlndani, hogy mennyire szerelmes vagyok. Velem még soha nem történt ilyen. Kicsit félek, hogy elrontok valamit. Arra kérlek szeresd Siont te is, becsületes, bátor férfi.

Miközben köntöttem Trisnek a szívem, valami halk neszt hallottam mögöttem. Ahogy megfordultam Sion mosolygó arcába néztem. A szívem majd kiugrott a helyéből örömében. Felpattantam a földről és már ugrottam is a nyakába.
Majd a szemébe nézve kérdeztem:

- Beszéltél a bátyámmal? Áldását adta ránk?

Mikor látom, hogy mosolyogva bólogat, hirtelen olyan örömöt érzek ,mint még soha. Szorosan hozzásímulok, derekát átölelve. Most hasít csak belém a felismerés, hogy el kell hagynom a nemrég megtalált otthonomat. Ivoryt és Morganat nem láthatom minden nap. Vajon Sion milyen helyen lakik? Nagyon messze leszek a családomtól? Pont most, amikor nem sokára megszületik a babájuk, nem leszek itt.
Felnézek arra férfire, akit a szívem választott, és elmosolyodok.

- Szeretlek - mondom egyszerűen, de ebbe az egy szóba minden benne van.

Nem tudom meddig álltunk volna így, ha nem kopogtak volna. De sajnos így történt. Nem szívesen bontakozom ki Sion ölelő karjából, de muszály. Ki szólok, higy jöjjenek be, hiszen tudom, hogy kik jőttek. Kézen fogom Siont és felkészülünk Morganaék fogadására.

Hamar vissza is értem Ivoryéktól..és lassan kezden teljesen felfogni,hogy nincs semmi akadály,ami meghiúsítaná az egybekelésünk.
..és amint visszaértem Nava-Jade szobájába,egyszeriben mintha megszünt volna a külvilág..és csak mi kettem létezünk..

-Beszéltem..-mosolyogtam rá-..és megadta az áldását Ránk-s ahogy átöleltük egymást,úgy éreztem a legboldogabb vagyok..

...és kopognak..

-Szabad!-mondom az ajtó felé,és szerintem tudom is,hogy kik érkeznek...

Nagyon boldogan hallgattam végig ezt a szuper és csodás hírt!..és ráadásul,nagyon szép párt alkotnak együtt!-mosolyodtam el magamban,és már csak azért is,mert bebizonyosodott a megérzésem...amikor láttam azt a pillantást,amikor meglátták egymást.
..Az én Kedvesem meg azt sem vette észre,ami teljesen egyértelmü volt már akkor..dehát,Férfi!-kuncogtam magam elé.és kedves pillantásssal köszöntöttem Naváékat.

-Hadd gratuláljak Nektek!Annyira boldog vagyok!..-öleltem át mindkettőjüket.-A szervezést csak bizzátok rám!-néztem a lányra,és Sionra.

..De aztán Ivory karját megfogtam gyengéden és kifelé vezettem ,hogy kicsit magukra hagyjuk a fiatalokat..mert ugyebár,a Férfiak többége nem ért sok mindent..ami a Nőknek egyértelmü..

-Gyere ,Kedvesem!..nagyon sok dolgunk van ..és a fiataloknak is..-kacsintottam Nava felé,és aztán magukra hagytuk Őket...
-Meg egyébként is!..nagyon sok tennivaló van még!!-tereltem ki az ajtón a Szívecskémet..magukra hagyva a fiatalokat..

De ahogy visszaindultunk a szobánk felé..egy pillanatra bevillant,hogy mennyire kevés idő van,hogy mindent elrendezzek..és szerintem holnap neki is látok...

Kicsit retardáltnak érzem magam. Morgána úgy terelget ki Nava szobájából, mint ha egy kisgyerek lennék. 
Ahogy belépünk a saját szobánkba, az asszony már intézkedik is. Beözönlik hozzánk 3-4 nő. Na én megyek.

- Drágám, azt hiszem én itt felesleges vagyok. Intézkedj a hölgyekkel nyugodtan. Mindjárt átküldöm hozzád Navát is. Én pedig Sionnal egy kicsit kilovagolok. Legalább nyugodtan tudunk beszélni.

Meghajoltam a hölgyek felé és kisiettem a folyosóra. Mivel Nava szobája közel volt a miénkhez, ezért igen hamar ott álltam az ajtajuk előtt. Már majdnem bekopogtam, amikor meggondoltam magam. Hagyom őket egy kicsit kettesben. Majd később visszajövök Sionért. Inkább lementem a katonáimhoz, hogy tájékozódjak a helyzetről. 

Amúgy is volt miről gondolkodnom, hiszen a húgomról van szó. Nem az a kimondott feleségtípus. Túl szabad, túl öntörvényű. Ezt mindenképpen el kell mondanom Sionnak, hiszen jobb ha már most tudja ezeket a dolgokat. Nem féltem a barátomat, mert ő is konok, és önfejű. Jól illenek egymáshoz.

Még most sem hiszem el, hogy ez valóság és nem álmodom. Nézem a férfit, aki egy életen át a párom lesz és elönt a boldogság. Két napja még nem is gondoltam, hogy ekkora fordulatot vesz az életem. Soha nem hittem, hogy létezik első látásra szerelem. Viszont az esküvő körüli felhajtást egyetlen porcikám sem kívánja. De Morganatól nem vehetem el ezt Z élményt, ami a szervezéssel jár. Tudom, hogy, minden tökéletes lesz.

- Tudod Sion, még egy pillanatra sem válok el tőled szívesen, de szeretnék beszélni a bátyámmal négyszemközt. Ha visszajöttem, mesélhetnél egy kicsit az otthonodról és a családodról, hiszen nem sokára én is ott fogok élni veled. Egy kicsit félek az idegentől.

Megcsókolom Kedvesem és elindulok megkeresni Ivoryt. A folyosón éppen az egyik szolgáló jön felém:

- Merre találom az uradat?

Miután közli, hog a katonákhoz ment, én is arra veszem az irányt. Megpillantom Ivoryt és egy pillanatra elérzékenyülök. Mlst úgy nézem meg mint még soha. Férfiként még soha nem néztem rá. Egy magabiztos, izmos, szépvonású férfit látok. Büszkeség tölt el, hogy Ő az én bátyám. Amint megpillant, otthagyja a többieket és felém siet. NémAn ölelem át. Egy darabig így állunk, és csak annyit tudok kinyögni:
- Köszönöm!

Ivory rám néz, megsimogatja az arcom.

- Nagyon nehéz lesz itt hagynom titeket. Hiányozni fogtok. Olyan furcsa lesz, hogy ha.bármi történik, vagy csak kérdezni akarok valamit, akkor nem tudok csak egyszerűen átszaladni hozzátok. Legszívesebben itt élnék veletek, de tudom hogy nem lehet.

Már lassan dél van,és még alig tudok valamit a rendelt ruháról..a többiről nem is beszélve!..egyszerűen alig tudok egy pillanatra megállni,mert mindig van valami ,ami hátráltatja a menetet a szervezésben..
Most éppen a menüsor,ami kissé túlbonyolított lett,bár a legjobbat akarom,hogy elégedett legyen minden vendég..na és persze az ifjú Pár!

-Zelda!..hozasd ide kérlek a Teremmestert!És ismertesse az eddigi intézkedések hol is tartanak!..jaa..és a ruhákról mi hír van??..ahhh,hagyd..majd én!-azzal elsiettem a bálterembe,ahol már javában folytak a munkálatok..mert igaz,nem voltunk felkészülve erre a szép eseményre..így most kis átalakítást kell tenni,hogy mindenki beféren..de ahogy látom szépen haladnak..na ,legalább ez megy..hamár a többi kicsit akadozik..de most már jó lesz!-mosolyodtam el,aztán indultam is a Konyhába,hogy utánanézzek a többieknek..

..csak tudnám,hogy Ivory hol van ilyenkor??..biztos valami halaszthatatlan Férfidolgot beszél meg valakivel..hacsak nem lógott meg a nyüzsgés elől...na,igen!Férfiből van!-nevettem el magam,és folytattam a szervezést..


..de legalább a terem már hamarosan elkészül,már csak pár apró símítás van hátra..
Meg vagyok elégedve!..már csak a többinek kell így haladni,és hamarosan kész leszünk..

Amikor már azt hittem,hogy nem érhet meglepetés..Zelma meg is érkezett a ruhával..




...már csak pár teendő van a nagy napig..remélem minden sikerülni fog..

Kicsit félek az egész ceremóniától. Nem attól, hogy a szervezésbe csúszik hiba, hiszen Morgana biztos kitesz magáért. Csak remélem Sion nem gondolja meg magát. A nagy felhajtást is inkább elkerülném. Milyen szép lenne, ha az erdőben a fák és virágok között, szűk körben tartanánk az esküvőt. De persze tisztában vagyok azzal, hogy mivel tartozom a családunknak. Mindegy már az is, hogy milyen ruhában leszek, egy zsákba bújva is hozzámennék Sionhoz.

Egyetlen dolog ami elszorít, hogy itt kell hagynom a családomat. Az Ivoryvel való beszélgetés teljese a szívembe markolt. Láttam bátyámon, hogy a násznak örül, de mégis volt egy kis szomorúság a hangjában.
A legjobbkor hangzik fel Morgana engem kereső kiáltása, hiszen már közel álltam a síráshoz. Na most nem lesz időm érzelegni.

- Megyek már! - kiáltok vissza.

..Most hol van ez a lány?!.tisztára olyan mintha a testvérét látnám!..sosincs ott ahol szükségem van rá.-nevettem el a gondolatomra,de aztán elkezdtem kiáltani,háőtha a közelbe van,és hallja..

-Nava-Jade!..gyere kérlek!..a ruhát kell próbálnod!..és a menüsort jóváhagyni..annyi sok a munka,hogy míg Te megnézed amit mondtam,és én addig utánanézek a meghívóknak..-azzal otthagyta a lányt és elsietett a folyosón..

Morgana teljesen bele veti magát az esküvői szervezkedésbe. Gondolom nem fogok hiányozni, ha egy kis időre eltűnök. Támadt egy ötletem és ha Sion beleegyezik, akkor nagyon boldoggá teszi Navát. Igaz, hogy Morganaval nem volt időm megbeszélni, de biztos, hogy Ő is örülni fog. Az idvaron áthaladva, odaszóltam a lovászomnak:

- Nyergeld fel a lovamat és Sion mesterét is. Azonnal indulunk.

Besiettem az épületbe, és egyenesen Sion szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam és miután ajtót nyitott, be sem léptem, csak beszóltam neki:

- Kapd össze magad, az udvaron várlak. Kilovagolunk!

Sion néhány perc múlva már mellettem lovagolt. Ahogy elhagytuk a kastélyt, a mellettünk elterülő völgy felé vettük az irányt. Hatalmas terület volt, csodás növényzettel és ami csak itt található, melegvízű tavakkal.

- Nos, hogy tetszik? A hozzám tartozó területek egyik legszebb része.

Érdeklődve néztem a barátomra. Láttam rajta, hogy le van nyűgözve a látványtól. Most jön a tervem rizikósabb része.

- Tudod nem véletlenül hoztalak el ide. Szeretnénk ezt a területet nektek adni nászajándékba. Be kell, hogy valljam neked, van ebben egy adag önzés is a részemről. De meg kell bocsátanod ezt öreg barátodnak, hisz nem szeretném, ha messzire kerülnétek tőlünk. Nem szeretném újra elveszteni a húgomat. Nem tudom mi volt a terved, hol fogtok élni az esküvő után, de ide lehetne építkezni. Nem kell azonnal válaszolnod, egy kicsit magadra hagylak itt, hogy át tudd gondolni a javaslatomat.

Mosolyogva nyújtottam a kezem felé. Miután keményen kezetráztunk, én vissza indultam a kastélyba, időt hagyva Sionnak, hogy gondolkozzon. Nekem most Morganaval kell beszélnem....i

Nemrég érkeztem vissza a szüleim birtokáról,hogy elujságoljam a nagy hírt...és olyan nagy boldogságot okozott az Édesanyámnak,hogy alig akart elengedni maga mellöl..de még nagyon sok mindent kell elintézni,és még mire a szertartás meglesz,addig még egy pár nap bizto lesz..vagy lehet több is...ha a Nőkre van bízva!-nevettem el magamat,miközben csomagoltam ki a ruháimat,amit Anya csomagolt..bár tudja,hogy mindent magam intézek,de annyira lelkes volt,hogy inkább ráhagytam..annyira boldog Ő is..ennek nagyon örülök...

De amint végeztem,kopognak..Ivory az..most hová megyünk?..-még annyi időm se volt,hogy átöltözzek..de minek is??..a lovon úgyis mindegy..-legyinettem..

Hamarosan egy nagy völgyben találtam magam,és annyira meglepett a Barátom kijelentése,hogy alig tudtam megszólalni..

-Nem is tudom mit szóljak!nagyon gyönyörű hely!..Nava is el lesz ragattatva!..köszönjük,Barátom!-hajtottam meg fejem felé,elismerésem jeléül...és a nyújtott kezét elfogadva ,megszorítottam...

Miután körbejártuk a Birtokot,visszaindultunk a Kastélyba...de még mindig ámulok ...annyira csodás..

Ez a felhajtás kezd az agyamra menni. Meg is mondtam Morgánának, de ő csak mosolyog az egészen. Nekem elég lenne egy csendes esküvő is. Persze tudom, hogy ez lehetetlen. Ahogy elnézem sógornőmet, nagy pocakkal is szinte szárnyal. Mint ha semmi terhet nem cipelne. Szerintem a bátyám nem is tudja milyen szerencsés.
Erről jut eszembe: hol lehet Ivory és Sion? Már egy ideje nem láttam őket.

Morgana mint ha kitalálta volna a gondolatomat, közli velem, hogy a fiük kilovagoltak. Hogy mit csináltak? És hová? És egyáltalán minek?

Miután Morgana lefárasztott, úgy döntöttem, hogy lepihenek kicsit a szobámban. Ahogy kiléptem a folyosóra, szerelmem jött velem szembe. Csak úgy ragyogott az arca. Odaszaladtam hozzá, és a nyakába ugrottam.

- Mi történt Édesem?

Rohanok drága feleségemhez, hogy megosszam vele az örömhírt. Persze, mint gondoltam, nincs egyedül.

- Bocsássanak meg hölgyeim, de egy kis időre elrabolom Úrnőjüket!

Ezzel kézenfogom meglepett hitvesemet, és átvezetem a hálószobánkba. Jót nevetek tekintetén, teljesen félreérti a helyzetet.

- Édesem, tudod, hogy egyfolytában kívánlak, de most nem erről van szó. Mivel hirtelen ötlet volt, te pedig a hölgyekkel munkálkodtál az esküvő előkészületein, ezért nem tudtam neked szólni.

Látom Morganam értetlen tekintetét, ezért gyorsan folytatom.

- Ki vittem Siont a melettünk lévő völgybe, és felajánlottam neki, hogy építkezzenek oda. Így itt maradnának velünk, de mégis külön rezidenciájuk lenne. Ezt kapnák tőlünk nászajándékba. Tudom, hogy ezzel nagy örömöt szerzünk mindannyiunknak. Sion elfogadta. Ha láttad volna az arcát, el volt ragadtatva. Mit szólsz Életem?

Éppen a menüsort nézem át újra,és Navának sorolom a kitalált ételeket,mit fogunk felszolgálni..de látszik,hogy eléggé nincs kedve még hallgatni sem.
..bár tudom,hogy izgatott és ezért elnézem neki,de ahogy rámosolygok,látja,hogy belemerülve intézem az esküvőt..
De azt is látom rajta,hogy alig találja a helyét..kicsit feszült..de ez természetes!..én is igy viselkedtem anno...

-A fiúk kilovagoltak..hamarosan visszaérnek..és tudod milyenek!?..inkább kihúzzák magukat mindenből..-kacagtam kedvesen..de látom,hogy inkább jobb lenne lepihennie kicsit..sok minden történt az elmúlt napokban..és ha egy kicsit kikapcsolodna a gondolataiból,akkor jobb kedve is lenne,szerintem...

Aztán,mikor a virágokról beszéltem,éppen akkor lépett be a Kedvesem..és elég meglepett arcot vághattam,hogy most mi történt??...s mikor meghallottam a csodás hírt,még jobban lelkesedtem.

-Ez nagyon jó hír!!..ez egyszerűen csodás!-ugrottam a nyakába Ivorynek,és egy csókkal jutalmaztam ennek a kitalálásáért!
...valahogy ez volt a tökéletes fészek az ifjú párnak!..és még közel is lesznek hozzánk!..ez most nagyon lelkesen és boldogan fogadtam..

..de ezt a jóhírt meg kell ünnepelni!..és gyengéden lelöktem az ágyra a Kedvesem..és fölé hajoltam..

Amint visszaértünk a lovaglásból egyből siettem Nava-Jade-hoz...
Egyszeríben annyira boldog voltam,hogy nem is tudtam türtőztetni magam,hogy azonnal el ne újságoljam a csodálatos ajándékát a Bátyáéknak,nekünk..

Sietve közeledtem a szobája felé,mert reméltem,hogy ott találom..és éppen csak közeledem,máris meglát,s rohan felém..

Karomba tartom,és csak érezni akarom illatát..szorosan magamhoz húzom,és a fülébe súgom ,hogy elmondjam a meglepetést..és minden mozzanatát..

Ragyogó szemmel nézek rá..és gyengéden felkapom a karomba,és beviszem a szobába..és magunkra csukom az ajtót..
..egy kis egyedüllétre vágyunk,hogy átadjuk magunk egymásnak..és ki tudja!..bármi megtörténhet!...

Soha nem fogok betelni az érintésével. Annyira új ez az érzés, hogy még mindig kapkodom a fejem. Soha nem fogom megunni az ölelését, csókjait.
Ahogy a folyosón jön felém, gyönyörködöm arányos, izmos alakjában, mosolyában, mozgásában. Hát ilyen a szerelem? Eddig nem ismertem ezt az érzést. Nem is tudtam, hogy én is tudok így érezni.
És a hír, amit a fülembe súg! Hogy mi is itt fogunk élni az esküvő után! Ez már minden várakozásomat felülmúlta.
Imádom a bátyámékat. Ezt meg kell köszönnöm nekik. De nem most.........

Ahogy becsukódik mögöttünk, azonnal egy érzéki csókban forrunk össze. A kezeim önálló életre kelnek, és egy pillanatra sem válva el a szájától, elkezdem lesimogatni róla az inget. Egyre türelmetlenebb vagyok. Már érezni akarom a böre illatát, simogatni a csupasz testét.
/ Te jó ég!!! Mi a fenét csinálok? - villan belém, de csak egy pillanatig tart ez a gondolat./
Persze az ő kezei sem tètlenek, és azt veszem észre - nem is tudom hogy történhetett - hogy már nincs rajtam semmi.
Az a legfurcsább, hogy semmi szégyent nem érzek. Szemérmetlenül bámulom Siont, és hagyom, hogy ő is ezt tegye. Sztán odalépek hozzá, és hagyom, hogy a karjába vegyen, és finoman lerakjon az ágyra. Ahogy fölém hajol, átkarolom a nyakát, és újabb csókra nyújtom a szám.
De ez már nem tartózkodó, visszafogott csók. Ez szenvedélyes, szemérmetlen, követelődző.
Most egy kicsit eltávolodik tőlem, felkönyököl mellettem, és a másik kezével simogatni kezdi csupasz testemet. Kezét követi a szája. Ahogy nyakam ívétől, a melleimen át a combjaim belső felét cirógatja, testem ívbefeszül a gyönyörtöl és a sürgető vágytól. Kezemet kinyújtva felé, odahúzom magamhoz, és szomjasan csókolom.
A szájába mormogom csók közben:

- Én még soha......, szóval én még nem.......

Az sem biztos,, hogy hallota motyogásomat, de azért arcán egy futó mosoly jelent meg. Aztán amikor a fülembe súgja, hogy nem is lesz soha más rajta kívül, akkor én is elmosolyodom. De ez csak egy pillanatig tart, hiszen vágyunk már sürget minket. Teljesen rábízom magam, hiszen tapasztalatom nincs ezen a téren, csak az ösztöneimre hallgatok.
Ekkor teljes testével főlém hajol.............

Álmaim váltak valóra..ahogy a karomba tartom a Szerelmem..minden gondolatom és érzésem a szívem vezeti...

Ahogy érintem,csókolom,ölelem..minden percet vágyom vele lenni..még akkor is,mikor morcosan rámnéz,vagy akkor ,mikor édesen mozog a füle,ahogy érintem ajkammal..mindent szeretek rajta!..nincs olyan ,ami ne tetszene..
Ahogy fölé hajolok,érzem szapora lélegzetét és a vágyat,mi sóhajként hagyja el kívánatos ajkait.
Minden mozdulatunk a gyönyör oltárán egy édes "áldozat"ahogy az is,mikor testünk eggyévált..
S ringó "táncunk",mi testünk vággyal teli kiteljesedésben édes álomba szenderül,akkor értettem meg,hogy a gyengédség sokkal nagyobb erejű,bárminél...ahogy a Szerelmet is rózsaszínnek mondják,de valójában a legnagyobb hatalommal bír...

..Ahogy nézem Őt... édesen szuszogva pilled mellkasomon,s fürtjei huncutul keretezik bájos vonásait,oly szép szemei most pihenő álomra csukódtak,s ajkai rebbenése kívánatossá teszi csókjaim ,ahogy érintésemmel simítom végig gyönyörű bájait.
Ahogyan most itt pihen hangosan dobogó szívem felett...

Hosszan néztem ahogy alszik,s álom közt álmodom..
De amint megérintem teste hamvas bőrét,a valóság sokkal gyönyörübb akármilyen képzelt világnál..
Mert itt fekszik mellettem az a Nő,kit mindig is kívántam..s vártam egy Életen át..

Csak egy pillanatra villan belém a félelem az ismeretlentől, de ahogy jött, úgy el is múlik egy pillanat alatt ez szoronfás. Sion teste szinte eggyé válik az enyémmel. Egy ritmusra mozdul a testünk, és a végső pillanatban, mint ha ezernyi csillag robbanna szét a testembem és az agyban. Aztán, ahogy kiéhezett testünk vágya csillapul, megrendülve a gyönyörtől, csak fekszünk mozdulatlanul, még nem elválva egymástól. Nem lehet szavakkal megfogalmazni, amit érzek. A testem, az agyam, a szívem és minden érzékszervem reagál a szeretett férfira.
Kis idő után még mindig szótlanul, összesimulva fekszünk egymás mellett. Aztán hirtelen elalszom. De amilyen gyorsan elnyomott az álom, olyan gyorsan ébredtem. Hirtelen belém hasított, hogy mi van ha csak álmodtam az egészet? De aztán, ahogy kinyitom a szemem, megpillantom Siont, amint engem néz. Elöször csak a szerelmet látom a szemében, de aztán látom az újra fellobbanó vágy sugárzik a tekintetéből. Azonnal reagálok rá.
/ Te szent sárkánydémon, mi lesz, ha akárhányszor ránézek, vagy megérint, mindig rám tör a vágy? Eléggé kellemetlen lenne ha úton-útfélen egymásnak esűnk? Biztos lesznek érdekes helyzezek!/

A reggel is csodaszépen indul..a karomban tartom a Szerelmem,és nemsokára a Feleségem lesz..
Nem is tudok betelni vele...
Ahogy a szuszogását hallgatom,és a rakoncátlan fürtjeit simítom ki szép ívű vonásairól,egyre jobban késztetést érzek,hogy csókkal érintsem Kedvesem..
Leheletnyi apró érintéssal ringatom karomban,és csak arra gondolok,hogy soha nem eresztem el magam mellöl..mindig vigyázni fogok rá...

Lassan delet ütött már a harangszó,mikor óvatosan kiosonok mellőle.és felöltözöm..
A konyhába biztos van valami étel..mert igencsak sok óra telt már el az utolsó falatozás óta..és ha felébred a Kincsem,akkor egy kis figyelmességgel kedveskedek neki..biztosan Ő is éhes..
..Aztán nagyon hallkan lementem a konyhára...de mielőtt visszaértem volna a szobába,Ivory jött velem szembe..

Már besüt a nap a szobába, amikor magamhoz térek. Első gondolatom Sion, de hiába keresem nem találom sehol a szobában. Biztosan eszik valamit, mert már régóta nem jártunk az ebédlő környékén sem - mosolyodok el a gondolatra.
Már most hiányzik. Aztán kényelmesen elnyújtózom az ágy közepén és arra gondolok, hogy nem sokára a felesége leszek.

Hirtelen felülök az ágyon, amikor nyílik az ajtó és belép a drágám egy hatalmas tálcával a kezében, amin mindenféle földi jó található. Odahozza az ágyhoz, és leteszi kettőnk közé. Csillogó szemmel nézek rá.

- Ez  igazán jó ötlet volt tőled, köszönöm. Most érzem csak mennyire éhes vagyok. Te sem ettél már tegnap dél óta - mosolygok rá.

Elveszek egy szép barackot a tálcáról és jóízűen kezdek hozzá. Látom, hogy Sion engem néz. Odanyújtom neki is, és harap is belőle. Aztán ő vesz el egy foszlós kalács szeletet és én kérek belőle. Így etetjük egymást, amíg pukkadásig nem lakunk jól. 
Sion közben megemlíti, hogy találkozott a bátyámmal, de hogy mit beszéltek azt nem hajlandó elárulni. Erről jut eszembe, hogy meg kell köszönnöm nekik a nászajándékot. 

Vidáman pattanok ki az ágyból, és gyorsan megmosakszom és felöltözöm. Sion csak nézi rohangálásomat, és somolyog rajta.

- Ezt majd meg kell szoknod. Amint eszembe jut valami, rögtön elkezdek cirkulálni, és egy kicsit olyan vagyok mint a forgószél. De ez téged ne zavarjon, pihenj nyugodtan. Nem sokára jövök, csak tiszteletem teszem Morgánánál és Ivorynél.

Morgána biztosan látni fogja rajtam, hogy mi történt. Néha olyan, mint ha a vesémbe látna. De nem is baj, mert rengeteg mindent meg kell vele beszélnem, persze nem a bátyám előtt.


Gyorsan egy csókot adok az ágyon heverő szerelmemnek, és kiviharzok a szobából. Éppen a bátyámba botlok a folyosón. Szó nélkül a nyakába ugrok és egy cuppanós puszit nyomok az arcára. 

- Köszönöm. Mindent köszönök nektek - mondom vigyorogva. Morgána merre van? 

Amint közli velem, hogy a szobájuk van még, azonnal búcsút mondok neki és sietek sógornőmhöz. Bekopogok és már nyitok is be. Ahogy belépek és becsukom magam mögött az ajtót, Morgána vizsla tekintetével találom szemben magam. Szerintem máris tud mindent.

Elgyönyörködöm egy pillanatra gömbölyödő pocakjában, és abban hogy mégis milyen légies még ebben az állapotában is.

- Jó reggelt - köszöntöm, és egy puszit nyomok a hasára - mindkettőtöknek.

Mutatja, hogy üljek le, és csak néz rám.........

Már csak két nap van az Eskövőig..és még számtalan apróság hiányzik..-jártak a gondolataim,mikor kopogtak,és Nava viharzott be..

-Jó reggelt!-köszöntöttem kedves mosollyal a lányt,és hellyel kínáltam.

Kissé nehézkesen mozgok már a gömbölyű pocakom miatt,de már nincs sok idő a világrajövetelhez sem,így hamarosan a karomban tarthatom majd kisdedünket..már nagyon várom..

-Ki vagy virulva,Te lány!-mosolyogtam rá,ahogy néztem csillogó szemébe-Sion jót tesz neked!Csak úgy sugárzol!-kicsit elpirulva tettem hozzá,de nagyon is tudtam,hogy ez az élet rendje..és különösen csodás,hogy egy olyan Férfi oldalán fog Boldog lenni,aki minden pillanatát neki szenteli és imádja!

-Már nem sok idő van a Nagy Napotokig!..aztán majd a Saját Házatokban éltek majd,ami nincs messze ide!-fogtam meg kedvesen a kezét,és nagyon boldog voltam,hogy rátaláltak egymásra..ahogy Sion Mágusról is lerí,hogy a felhők fölött jár!


De hogy odaadjam az én pici ajándékodat..ami elengedhetetlen ..-kacsintottam a meglepett lányra..és a szekrényből elővettem a meglepetésemet..


-Hogy egy igazi hercegnő légy,ami most is vagy!-nyújtottam át neki a ládikát-..és még valami!-


..remélem tetszik..-és egy mosollyal adtam át neki az ékszereket,..remélem viselni fogja,ha tetszik neki..csodaszép lenne benne...és végre kiemelné a gyönyörű arcát..bár Sion Mesternek biztosan nem az ékszer,ami megragadja a figyelmét..-kuncogtam magamban,de nagyon büszke voltam erre a lányra,akit igaz nem régen ismrtem meg..de annál jobban a szívembe zártam..

De most már tényleg nincs sok idő...és nekünk sem..-simitottam végig a kezem a pocakomon,miközben egy nagyot rúgott a gyermek..

Morgána olyan, mint egy szép pillangó. Az villan át az agyamon, hogy milyen jó lenne, ha már itt lenne kötünk a kis jövevény. Aztán pirulva arra gondolok, hogy nekünk mikor lesz hasonló élményben részünk. Hogy mik járnak az eszemben? Még esküvő sem volt, de én már a gyerekre gondolok. Bár a kettőnek nincs köze egymáshoz - kuncogom el magam.


Aztán a sógornőm elővesz két csodás dobozt, és átnyújtja nekem. Vajon mi van bennük?
Kíváncsian nyitom ki őket. A lélegzetem is eláll a látványtól. 

- Ezt a fejdíszt már láttam álmaimban. Gyönyörű. Köszönöm neked. A lánc és a fülbevaló is rajtam lesz az esküvőn. Azért mindig meg tudsz lepni. Valahogy mintha a fejembe látnál és kitalálnád a kívánságomat - mosolyogtam rá.

Rengeteg dolgunk van még. De legjobban azt várom, amikor a házunkat kezdjük tervezni. Konkrét elképzelésem van. Remélem Sionnak is tetszeni fog. Egy kicsit formabontó lesz, de teljesen jellemző rám. 

- A bátyámat hol találom? Meg kell neki is köszönnöm mindent. Csak futólag találkoztam vele a folyosón. Nagyon megnyugtató, hogy itt maradhatok a közeletekben. 

Boldog voltam,hogy Nava elfogadta az ajándékomat,és annak is felettébb örültem,hogy a Nász után közel laknak majd hozzánk Sionnal.

Már csak egy nap van hátra..ahogy kevéske idő a teendőkre..de már majdnem minden készen áll..

Ragyogó szemmel köszöntem el a lánytól,mert végre rátalált Őrá is a Boldogság..s igaz sok mindent nem tudok még róla,ahogy Kedvesem sem..de jó volt látni arcán is a ragyogást..

Ahogy távozott,újra belevetettem magam a munkába..de a természet közbeszólt...
Nem tudtam mire vélni,de éreztem,hogy ez most más..és az idő elérkezett...amit eddig nagyon vártam már...
Éles fájdalom nyílalt testembe..és görcsbe rándult izmaim már nem tartották lábamat..
Kapaszkodtam az asztal mellett álló székbe..de csak egy villanásnyi idő volt,hogy megtámasszam magam...

.Ivory!...kedvesem merre vagy?...mondtam a semmibe..és összeszedve erőmet az ajtó felé léptem,hogy elérjem odáig,s vele a segítséget,mi elkisér a véglet felé,hogy karomba foghassam gyermekünk,kit mindennél jobban szeretnék,s ölelhessem s foghassam kezét..

..de aztán egy kétségbeesett próbálkozás jutott eszembe..aki itt van velem mindig..-Zelda!...kérlek segíts!...

..hamarosan nyilt az ajtó és mintha a Kedvesem lépett volna be..
S én egy megkönnyebbült sóhajjal omlottam a karjai közé...-Itt az idő...suttogtam fülébe boldogan..

Elgondolkodva bandukolok vissza a szobánk felé, amikor Zelda lélekszakadva rohan felém és ordít. Mit mond ez a nő? Mi indult meg? Valami vízről zagyvál. Megfogom a vállánál fogva és nyugalomra intem.

- Zelda, nyugodj meg. Mondd már értelmesen, hogy mi történt. Milyen víz indult meg? És hol?

De aztán amint megértem, hogy mit akar mondani, elengedem és rohanok ahogy csak tudok Morgánához. Te jó ég! Szül a feleségem. Mit kell ilyenkor csinálni? 


Ahogy a szobánkhoz érek, feltépem az ajtót és odaugrok Morgánához, aki már alig áll a lábán. Karomba kapom és az ágyra fektetem. Toporgok mint egy pingvin. Hát miért nem jön már valaki? 


- Drágám, mit segítsek? Mondj már valamit. Nagyon fáj? - Micsoda hülye kérdéseket teszek fel szegénykémnek.

Közben háromszor körbe szaladok az ágy körül. Látom feleségem eltorzult arcát, hallom kapkodó lélegzetét.

- Zeldaaaaaaaaaaaaa!!!!!!! Azonnal hívj doktort az ispotályból, de repülj ám. 

- Tarts ki drágám - simogatom meg a homlokát. Mindjárt itt a doktor. Jöjjön már valaki. Hát inkább tíz csata, mint ez. Nem bírom nézni, ahogy szenved. Biztos, hogy nem lesz több gyerekünk, ennek nem fogom kitenni az asszonyomat. 


Végre rohanó léptek zaját hallom. Gyors kopogás után belép a doktor és két bábaasszony. Engem kiparancsolnak a folyosóra. Le-föl mászkálok, amikor Nava jön velem szemben. Látja rajtam az idegbajt, és rögtön tudja, hogy mi történik. Mosolyogva veregeti meg a vállamat és belép a szobába. 
Na köszönöm, most megint egyedül vagyok. De szerencsére felbukkan Sion is, és most már ketten mászkálunk mint két bolond. Nagyon lassan telik az idő. Csak vánszorognak a percek. Bentről Morgána kiáltásai hallatszanak ki. Mindjárt megölök valakit. Hát miért nem csinálnak már valamit, hogy ne szenvedjen.


Aztán, mint ha napok teltek volna el, végre kinyílik az ajtó. .......

Már azt hittem itt a vég..mint egy éles és soha nem szűnő fájdalom hasítana belém..
Ahogy a Kedvesemnek az arcát meglátom,és óvó karjába kap..máris enyhülni vélem a kínt..mert itt van velem...most már semmi baj nem érhet...

Hosszú óráknak tünnek a percek..és csak arra tudok gondolni,hogy vége legyen,és karomba foghatom az édes kincsemet,kit a szívem alatt hordtam hosszú hónapokon át...

Még azt sem vettem észre,mikor érkezett meg a Doktor és Zelda..Ivory hangját és lépteit is csak távolról hallom..hol van?..miért nem fogja a kezem?....bizonyára valahol itt van..mert érzem a jelenlétét..vagy csak én nem látom kedves arcát?..-gondolataimat sem tudtam teljesen összeilleszteni..mintha a távolban járnék..és csak a fájdalom maradt volna meg körülöttem..

De egyszer csak egy erőteljes sírás töri meg a sürgölődő és igyekvő zajokat..és hamarosan átölelhetem már a gyermekem..
Szerelmünk drága kincsét,akire vártunk már nagyon rég..
..de ahogy azt hittem már vége van..akkor hasított belém ugyanaz a fájdalom..és csak szaporán kapkodtam levegő után..
..s hamarosan világra jött a másik gyermek is..ki ikertestvére után pár perccel késöbb érkezett..és ahogy a meglepetés is váratlanul ért..úgy éreztem én vagyok a legboldogabb..hogy megajándékoztam Kedvesemet két csodaszép gyermekkel..kik most itt fekszenek karomban..
Szavakkal leirni sem tudom,mennyire boldog vagyok..

Aztán óvatos kezek emelik fel a két síró csöpséget..hogy betakarják,s megmutassák édesapjuknak..
..csak némán sírok,és lehunyom szemem..mert egyszerre vagyok nagyon boldog..és fáradt..
.. már nem is törődöm a fájdalommal..sem a nyüzsgő léptekkel körülöttem..
...csak pihenni szeretnék..és karomba tartani gyermekeinket..

Ahogy a kinyílt ajtóra nézek egy pillanatig azt hiszem, hogy duplán látok. A dajka karján két csöppség pihent puha takarókba csavarodva. Nem jöttek szavak a számra. Csak némán a meghatottságtól oda hajoltam mind a kettőjükhöz, és egy-egy óvatos csókot.adtam a homlokukra.
De most már látnom kell azt a csodálatos asszonyt , aki megajándékozott ezzel a két tüneménnyel. Te jó ég, két gyerek!!! Fel sem tudom fogni.
Beviharzok az ajtón és rögtön Morganat keresi a tekintetem. Kedvesem az ágyban fekszik kimerülten, de rém büszkén.

- Drágám, köszönöm neked - csókolom meg a kezét. Nem találom a szavakat, amelyek kifejeznék azt az örömöt, amit érzek.

Közben az egyik kicsit Morgana karjába fektetik, a másikat az enyémbe. Nava lép oda hozzánk meghatottan, megölel mindkettőnket és kimegy. Csak most tudom alaposabban megnézni a gyerekeket. A karomban lévő kislány hatalmas kék szemekkel tekint rám. Odanyújtom neki az ujjamat, amihez odaérinti csöpp kis kezét. A szívem megtelik szeretettel. Aztán a fiamra nézek és a saját vonásaimat fedezem fel a kis arcán. Megsimogatom a pihés kis fejét. Egy kis fintort kapok cserébe. A következő pillanatban mindketten cuppogó hangokat hallatnak. Elmosolyodom;

- Édesem azt hiszem éhesek a gyerekek.

A kislányt is Morgana karjába fektetem, és ellágyulva nézem, milyen mohón kezdenek enni.

- Szerelmem, nevet kellene adni a kicsiknek!