A cinkos mosolyra már tudom, hogy ha nem is tudta mivel foglalatoskodtam a városban, azért erősen sejtette, így nem kell félnem, hogy meggondolja magát velem kapcsolatban és innentől nem tart igényt egy tolvaj társaságára. Sőt ez a mosoly azt is jelentette számomra, hogy szabad a terep és valószínűleg nem bánja, ha más is hozzájárul a fogadóbeli költségeink csökkentéséhez.
Nekem eddig sem voltak kétségeim, hogy a zsoldos nem mindig tisztességes úton keresi meg a napi betevőjét, hiszen a városból való távozása sem volt „szokványos”.
Csak a szememmel követtem hát, ahogy kinézte magának a magányosan iszogató és már elég részeg férfit, majd kisebb biztatás után rávette, hogy kártyázzon vele.
Gondolom elég jó hamiskártyás volt ahhoz, hogy még egy kevéssé pityókás embert is kifosszon, meg aztán tud is magára vigyázni.
Viszont én sem akartam itt unatkozni közben, így miközben kisebb kibic csoport alakult a kártyások köré, én is serénykedni kezdtem, minek következtében szépen többen szegényebbek lettek a pénzes erszényükkel én meg kövérebb velük, ahogy az ingembe gyűjtöttem őket.
Természetesen nagyon jókedvű voltam mire Edgar végzett és örömmel vonultam fel a szobánkba, még egy fürdő ötletére sem kezdtem el kézzel-lábbal hadakozni, de teljesen feleslegesnek tartottam, hiszen a ruhámtól úgy is újból kosos lettem és a „lakóim” sem sokáig maradtak távol.
- A fele a tied! – öntöttem az asztalra jó pár ezüst és arany érmét. – miközben jót vakaróztam, amíg a férfi a vízben áztatta magát.
Mivel biztonságba éreztem magam és a meleg, meg a tele has kellemesen elbódított, hamar elaludtam. Talán életemben először, volt, aki vigyázzon rám.

Hamarosan a  reggeli napsütés ébresztett ,az éjjel nem volt semmi mozgás,így a kitámasztott ajtó és ablak érintetlenül maradt.
Mikor felkeltem ,a Gyermek még aludt.Tegnap ,szegény nem tudta kivárni,hogy a fürdőből kikecmeregjek,és hamarább aludt be..így gondoltam egyet..nagyot fog nézni ha felébred...-kuncogtam magamban,és elsiettem venni neki valami ruhát..bár fogalmam sincs mit hordanak a gyerekek,de majd a szatócs biztos tudja!

Hamar vissza is értem,és az ágy mellé raktam a beszerzett ruhákat,és mivel láttam,hogy eléggé viseltes a cipője,(már ahogy meg tudtam állapítani,hogy hajdanán cipő lehetett.).így a boltosra bízva fogadtam el a méretét,bár szerintem jónak látszik..

A Fiú még aludt,és még a reggeli is megérkezett,amit jöttömbe rendeltem az álmos Csapostól..

Lassan ébredezett Flint,és álmosan nézett rám,ahogy a fegyveremet és a holmimat igazgattam,amíg felkelt..mert ha indulunk,akkor már ezzel ne kelljen foglalkozni...
De most arra vagyok kíváncsi,hogy mit szól majd a kisfiú,amikor meglátja a holmiját..azt a szakadt hacukát,meg a kukába kell dobni,vagy elégetni..na,ez az!..-mosolyogtam,miközben jártak a gondolataim..bár a tegnapi "akciója"eléggé meglepett,és a "hozzájárulása"elég szép zsákmány..

...biztos,hogy nem lehetett könnyű élete....de most már ébredezik..erre kíváncsi vagyok!-és igyekeztem a mosolyomat leplezni,a holmimnak a rámolásával..azért fél szemmel néztem az arcát,és most kiderül,hogy az árúsnak igaza volt-e?!-és remélem neki,hogy nem vágott át a mérettel..

-Jó reggelt!-biccentettem kedvesen felé,és mutattam az asztalon a reggelit...aztán vártam a "hatást"...

Tényleg nem tudnám megmondani, hogy mikor aludtam ilyen mélyen és pihentetőn és meglepődtem mikor arra ébredtem, hogy a nap melegíti az arcomat.
- Mii…..jaa…jó reggelt! – ásítottam akkorát hunyorogva, hogy belereccsent az álkapcsom, majd megdörgöltem a szemem, de az illatok szinte azonnal ki is verték a lustaságot a szememből.
- Azannya! – nyeltem nagyot az étel láttán, még mindig nem tudtam hozzászokni, hogy nem kell éhkoppon lennem és nem magamnak kell sikeresen vagy sikertelenül összelopkodnom a reggelimet.
De aztán más is magára vonta a figyelmemet, hiszen hiába kerestem a ruhámat, amit csak úgy a földre hajítottam mikor arra vártam, hogy Edgar után belemásszak a fürdővízbe (és amiből nem lett semmi, mert közben elaludtam, amit nem is igen bántam), nem láttam sehol, csak egy kupac, szépen összehajtott holmit, ami minden bizonnyal a férfié lehetett.
Egészen zavarba jöttem, mert nem akaródzott kijönni a takaró alól egy szakadt alsóban, amiből kilógott a fél……na szóval kilógott.
- Uram……hol a ruhám? – nyögtem ki végül egészen belevörösödve, mert hát azt nem hihettem, hogy valaki pont ezt lopta el az éjszaka. – Így nem tudok felöltözni…….- vékonyodott el kissé a hangom, hiszen ha nem lesz ruhám, nem fog magával vinni és akkor kezdhetek mindent előröl, és még ruhát is lophatok magamnak.

Amit vártam a ruhák láttán a fiútól,az teljesen meglepett..
..biztos sohasem volt neki ilyen,ezért nem tudhatja,hogy az az övé,ami az ágy mellett van.. ...-gondoltam,aztán csak egy széles mosollyal nyugtáztam a zavarát..

-Ne légy már ennyire szégyenlős,fiú!Szerinted az a holmi dísznek van odarakva melléd??-és mutattam a ruhákra..-jaa..azokat a rongyokat,amiből csak úgy áradt a bűz..azt már kihajítottam!..ez helyette van!..mosakodj meg,és vedd magadra a ruhát!Pőrén,csak nem akarsz így egy szál semmiben kijönni az utcára?-nevettem el magam..
-De aztán igyekezzél!..nem várok éveket ,hogy elkészülj!..a fürdő ott vár a kádba!..és aztán megnézem ám a kezed is,hogy rendesen megmostad e mindenhol!!-dobtam egy törülközőt a takarójára,aztán felvettem a fegyveremet..

-Hamarosan visszajövök!!addig kész legyél ám!!A lóhoz megyek,hogy felnyergeljem!..de amint visszaérek ,addig rendesen nézzél ki ám!-kacsintottam rá,és kiléptem a szobából,de azért visszanéztem,és láttam az arcán a pírt...de az jobban tetszett,hogy sietve indult a dézsa felé..

A lépcsőn lefelé az istálló irányába siettem,hogy a lovat felkészítsem a hamaros indulásra..
..amit meg is tettem,és siettem vissza a szobába,hogy megnézzem mit csinált a fiú..

Egyáltalán nem számítottam arra a válaszra, mint amit kaptam!
- Az enyém? – siklottam ki a takaró alól azonnal, feledve azt, hogy az előbb még mennyire szégyelltem magam és rögtön tapogatni kezdtem a nadrágot, inget zekét és aztán megláttam a csizmát is, amitől végképp kikerekedtek a szemeim.
Mit érdekelt engem most már, hogy kidobta a rongyaimat, hiszen gazdag nemesnek éreztem magam ezekkel a holmikkal és még a szaguk is olyan jó volt!
Persze végül eljutott a fülemig Edgar hangja arról is, hogy ezért cserébe meg kell fürdenem, ami jó ötletnek tűnt abból a szempontból, hogy csak összekoszoltam volna ezeket a szépségeket, de a fürdődézsában lévő vizet ahhoz, hogy megmossam a kezem és az arcom, kissé soknak találtam. És én ugyan be nem mászok abba a rengeteg vízbe, ahogy tegnap a zsoldos tett, hisz még belefulladnék.
Mivel Edgar is csak a kezemet emlegette viszont, így nagy vigyorral heves bólogatással biztosítottam róla, hogy az meglesz.
- Tiszta lesz, mint a friss hó….uram!
Miután kiment, óvatosan vissza tettem a ruhákat, majd a dézsa fölé hajolva megállapítottam, hogy nem is annyira koszos az arcom, de azért megpaskoltam, hogy ne érje szó a ház elejét, majd alaposan lesikáltam a kezem, mert nem is akartam mocskosan megfogni a tiszta, finom ruhát.
Hamarosan már az új hacukában illegettem-billegettem magam, simogattam a szövetet és élveztem, hogy egy lyuk sincs rajta. A csizma meg egy álom volt, csak kicsit lötyögött és még futni is tudtam benne.
Izgatottan néztem a belépő Edgarra és mosolyogva nyújtottam felé a kezem.
- Látod, milyen tiszta!

Amint beléptem az ajtón,a gyermek a kezeit nyújtja a szemem elé,hogy megnézzem,mennyire tiszta..
Bár elötte nem teljesen azt mondtam,hogy "csak a kezed legyen tiszta"..hanem pontosan fogalmazva "a kezedet is.."de ahogy így elnézem,csak az volt rajta tiszta,amit vizzel lemosott..
de ha egy kissé ....megleckéztetném??-gondoltam magamban,és egy huncut ,sejtelmes vigyorral az arcomon,léptem közelebb a fiúhoz.

-ÁÁhh..szóval,csak a kezed tiszta?...mutasd csak!?-léptem közelebb a gyermekhez.. aztán egy hirtelen emeléssel felkaptam gyengéden,de határozottan,és a dézsa felé kezdtem el cipelni..
-Na most meglátjuk mennyire tiszta a kezed??-nevettem el magam,és ahogy a fürdővíz fölé emeltem Flintet..kérdőn néztem rá..
-És most mit mondasz,fiú??-nevettem el magam,mikor rá néztem.

Csak játszom most vele,de azért a megleckéztetés is szerepet játszik most...mert mi tagadás,ügyesen bár,de kijátszotta a kérésemet,és ez nem igazán jó..

..mert ha esetleg olyan helyzetbe kerülnénk,hogy nem azt tenné,amit mondok..akkor esetleg az Életébe is kerülhet..és ezt nem igazán tudom tolerálni..mert ...mert...egyszer már megtörtént..és egyáltalán nem akarnám még egyszer átélni....

...mert volt egyszer egy gyermek..aki...-de hirtelen eszembe jutnak az emlékek..és egy pillanatra ,mintha hasítana belém egy emlékkép,ami fájdalommal van teli,és próbálok inkább nem gondolni rá,..

Talraesett a fiú!..és van  sütnivaló a fejében,de persze én sem vagyok kezdő!-jártak a gondolataim,és mi tagadás jót derültem a dolgon,mert ahogy így látom jól forgatja a szavakat ez a gyerek..de azért,ha túl akar járni az eszemen,akkor sokkal hamarabb kell felkelnie..
De ez nagyon sok vidám percet tud okozni..és nem utolsó sorban kezdem élvezni a fiúcska szemtelenül pimasz és akaratos viselkedését..mintha magamat látnám...-vigyorogtam egyre szélesebben..

...na erre mit lépsz ,Flint??..csak a kezed lesz most tiszta??-és az arcomra volt írva,hogy kezdek belejönni a "szavak"forgatásába,pedig előszőr,csak simán megkértem,hogy fürödjön meg!..de igaz!Így sokkal élvezetesebb..de Ő kezdte el ..én csak belemegyek a játékba..és nagyon nagy élmény egy "méltó ellenféllel"..mert ez a fiú nem kispályás!...De én se vagyok az!!

Büszkén mutogatom a kezem, mikor hirtelen a kezei között találom magam és rémülten és önkéntelenül próbálok szabadulni, ahogy megszoktam egész életemben, de aztán villámgyorsan dermedek meg, ahogy a dézsa fölé kerülök.
~ Most mit tettem rosszul? ~
Na persze, azért van némi sejtésem, hogy mi a felháborodásának az oka, hiszen tényleg csaltam egy kicsit a mosdással, hiszen a nyakam és a fülem mögött nem mostam meg de ezért csak nem akarna a vízbe fojtani?
- Kérlek….uram, de dobj bele? – nézek rá nagy őzike szemekkel. – Olyan szép ez a ruha és nem szeretném, ha baja esne és nem fogok többet …….ilyet tenni, nem kell, hogy ezt tedd….. – nézek ijedten lefelé a vízbe.
A nevetésére kicsit megkönnyebbülök, talán tényleg nem gondolja komolyan……..tréfál? Velem?
- Ha…..ha beledobsz, akkor …..akkor te is vizes leszel! – vágtam rá kis habozás után.
Mert ebben biztos voltam! Olyan kapálózás lesz itt, hogy az egész szoba vizes lesz, bár a ruhát akkor is sajnálni fogom.!
- Ugye nem akarsz vizes lenni? Meg aztán biztos sürgősen mennünk kell…… a lovad biztosan már nagyon vár. – győzkődtem. – Fürödni máskor is tudok!

[size=33]Amint a víz fölött kapálozik a kezem között a gyermek,elöször nagyon megsajnáltam,hogy talán mégse kellene ezt tennem...még az "őzike-szemeket"is bevetette ellenem,nehogy beváltsam az igéretem a fürdőre...[/size]
[size=33]Egy pillanatra még elgondolkoztm,hogy elengedjem..de aztán mégis ugy döntöttem,hogy megmártóztatom a finom illatos fürdővízben,vállalva azt is ,hogy a kapálózástól vizes lesz az én ruhám is...[/size]


[size=33]-Ahhhhaaa...szóval nem szeretnéd a ruhádat "tönkretenni"egy kis vízzel...akkor vedd le,és úgy pancsolj!...de tudod mit!együtt ugorjunk be a vízbe,és akkor nincs semmi gond a vizes holmikkal!majd megszárad!!-nevettem el magam-a lovam meg várhat...-és még szélesebb mosollyal engedtem bele a dézsába a meglepett Flintet.[/size]
Bár nem teljesen igy terveztem,de ekkora viccet nem hagyhattam ki...meg aztán ha végre tuszta lesz,rájön,hogy nagyon jo dolog..és nem utolsó sorban nem elöbb a "szagát"fedezik fel,ha éppen rejtőzködni,vagy éppen puccos helyre visz az utunk..
..de majd ha megszáradtunk,akkor fogunk indulni tovább....

Azon kívül, hogy nagyon nem fűlött a fogam a fürdés gondolatához, azt sem szerettem volna, hogy a vadonatúj ruhám, amit épp csak az előbb vettem fel, tönkremenjen. Persze egy kis víz nem ártott neki, de még ezt sem akartam.
Ennek alapján minden bevetettem, amit csak tudtam, de láthatóan csak egy pillanatig sikerült elbizonytalanítanom Edgar-t, mert a következő percben kaján mosoly terült el az arcán és mire észbe kaphatnék és újból kapálózni kezdenék, már el is merülök a vízbe.
Először meglepődök, aztán fulladozni kezdek, míg a zsoldos meg nem ragadja a grabancom és rájövök, hogy azért nem olyan nagy ez a dézsa.
Láthatja az arcomon, hogy nem vagyok elragadtatva a dologtól, de aztán elégedett vigyort engedek meg, mikor látom, hogy ő is tetőtől talpig csurom vizes.
Nem hiszem, hogy túlságosan tisztább lettem volna a ruhástól való fürdéstől, de illatosabb mindenképp.
Viszont jó darabig ülhettem takaróba bugyolálva, mire annyira megszáradt minden, hogy tovább indulhattunk, remélem ezzel jó időre letudva a tisztálkodás fárasztó tevékenységét.

Ahogy belemerül Flint a vízbe,azzal a lendülettel már rajtam van a víz fele..de megérte!
A gyermek kapálózása elég kétségbeesett volt,de ahogy megragadtam a grabancát s felemeltem,akkor jött rá,hogy nem is mély a dézsa.

Aztán a kezdeti ijedtségen túl,már rájött,hogy nem is olyan kellemetlen ez a fürdés..
Bár sokáig száradtunk,de megérte.


-Most már itt az idő,hogy induljunk-néztem a fiúra,és összeszedtem a holmink,és miután kifizettem a szobánk,az istállóból kivezettem a lovam,és felültünk rá.


-Kapaszkodj,Flint!-és a kantárt meghúzva vágtára fogtam a lovat.


Már a delet elütötte a harang,de tovább kell haladnunk,bár időhöz nem vagyunk kötve,de talán jobb,ha még az éj leszállta előtt betérünk a kisvárosba,vagy egy faluba,ahol szállást kaphatunk...


Sok gondolat járt az eszembe, az emlékek törtek felszínre, most,hogy közeledünk ahhoz a helyhez,hol utoljára látták a...
Na de nem is akarok emlékezni,olyan mély fájdalom önti el a szívem,ahogy eszembe jut a feleségem és a lányom,akiket elhurcoltak, mialatt a hadjáratban voltam...és azóta semmit nem tudok róluk...csak...most talán tud valaki mondani valamit...egy reménysugár...




...és most oda tartunk,ahhoz az emberhez,aki esetleg tud segíteni ...vagy legalábbis útba igazit ,hogy merre keressem őket...


Lassan már esteledik,mikor visszatérnek a gondolataim a valóságba..és a gyermeket magam előtt fogom,érzem,hogy megint "csak"magamra gondoltam,és szegény fiút ,aki itt ül elöttem ,megint megállás nélkül ,s szótlanul  "cipelem"a saját célom felé...


..sokat gondolkozom...szemeim elött leperegnek a fájdalmas emlékek,és azok a hetek,hónapok,míg magányomban űztem és hajtottam azokat,akik a családomat elvitték...de most,hogy itt van velem ez a gyermek,egy kicsi öröm van a szívemben,hogy valamit segíthetek rajta...és egy olyan világban,ahol sok a gonoszság..
.. megkedveltem ezt a fiúcskát...


-Mindjárt megállunk..eszünk valamit annál a háznál-mutattam a nem messze lévő házikót az erdő szélén..-Ismerem azt,aki ott lakik-mosolyogtam a fáradt gyermekre,s tartottam a karomban,nehogy leessen...


Már csak pár perc,és ott vagyunk..súgtam a fülébe,és amint a faházhoz értünk lassítani kezdtem a fáradt lovamat...


-Gyere!-emeltem le Flintet-Itt meleg étel vár minket...biztos fáradt vagy már..-simogattam meg a kócos buksiját.


Bekopogtam a házba,és benyitottam...de nem azt láttam,amire számítottam...mert teljesen üres volt a házikó...és az összes holmi szana-szét hevert..

A nyugodt és pihentető alvás nagyon is jó volt nekem, így nem aggódtam különösen azért, hogyan fogom bírni a továbbiakat. Utcagyerek voltam, aki ennél akár többet is kibír, főleg, hogy alhattam és tele volt a pocakom. Ráadásul nem is a saját lábamat kellett használnom a közlekedésre, hanem Edgar lova cipelt mindkettőnket. Én inkább azért aggódtam, hogy ő bírja az egész napos megerőltetést.
Kényelmesen ültem a hátason, a ruha kellemesen meleg volt, nem fújt át számtalan lyukon és szakadáson a szél, a hátamat meg a zsoldos melegítette, így aztán egy zokszavam sem lehetett.
Errefelé még nem jártam, így főként a mellettünk elszökő tájat figyeltem és nem igazán akartam megzavarni a férfit, aki láthatóan igen csak komor gondolatokkal küzdött, meg-megránduló arckifejezéséből ítélve.
Persze azért mikor már kezd lefelé menni a nap, reménykedem benne, hogy megállunk, bár eddig még települést sem láttam, azonban pont, ahogy ezt szóvá tenném mégis, felbukkannak az első házak, vagyis egyelőre egy ház, de az nekem bőven elég.
- Ne aggódj Edgar. – szólalok meg szinte azonnal. – Ha tovább mennénk sem panaszkodnék, de az ételre soha nem mondanék nemet. – szalad mosolyra a szám, és szerencsére most a gyomrom sem válik árulómmá.
Ennek ellenére mikor segít leszállni a lóról, kicsit bizonytalanul állok meg a lábamon, de hamar összeszedem magam.
Hajamba merülő kezére némileg megdermedek, mert ezt a mozdulatot legtöbbször fájdalmas hajtépés követi, nem vagyok ilyesfajta barátságos dologhoz szokva.
A sarkában vagyok, amikor az ajtóhoz megy és benyit és mögüle próbálok bekukucskálni, hogy vajon miért állt meg oly hirtelen.
- Hol az ismerősöd? – csúszok be mellette és nézek körül jobban a felforgatott helyiségben. – Ez nem túl jó jel. – szisszenek fel.

Az első döbbenetemből a fiú hangja zökkentett ki,és abban a pillanatban hasított belém a felismerés,hogy talán még itt lehet a tettese ennek a dúlásnak..és most meg is lepne,mert nem számítottam rá..pedig az évek alatt igencsak kiélesedett..de egy másodpercre ,mintha.. valaki figyelne..

A szám elé emeltem a kezem,hogy jelezzem neki,nem vagyunk egyedül...aztán avval a lendülettel megpördültem,és máris a nyakánál fogva ragadtam meg a "leselkedőt"..és lendületből a falnak nyomtam..

-Mit keresel itt?Ez a te műved?-mutattam a szétszórt holmikra,és mialatt farkasszemet néztem azzal az illetővel...akkor értem meg,hogy ez egy csap...-de még ki sem tudom mondani...máris egy dárda süvít el a fejünk felett.és belefúródik a házikó oldalába.

-Hátra,Flint!Hasalj!!-kiáltottam azon nyomban,és a rémült tagot,magam elé vettem,hogy "élő páncélként"használjam a hajigálók ellen...

Bár sok csatában vettem részt,de most itt furcsa is valami..
A kezem között kapálózó egyáltalán nem harcosnak nézett ki...hanem inkább egy útonállónak...

Hamarosan be is igazodott a sejtelmem,mert ahogy engedtem a nyakán lévő tenyerem szorításán,egyből rimánkodni kezdett az életéért..

-Ne bánts,nagyuram!...engedj el!...megosztozunk veled a zsákmányon..és hidd el,nagyon bőséges volt a "termés"...itt van látod?-és emelte elém a teli erszényét....csak arra nem számított.hogy velünk akad össze..és ez a trükk nem válik be!ahogy az sem,hogy elterelje a gondolataim,és máris egy tőr landolna bennem.....

-Inkább beszélj!!-fogtam még szorosabban...

..de aztán oldalra pillantva látom,hogy sorra bukkannak fel a haramiák..a környező bokrokból..
..és Flint pont az egyik közelében lapul..csak meg ne mozdulj,fiú!-igyekeztem erősen gondolni,hátha meghallja..de tudtam,hogy alőbb-utóbb eljöhet ez a perc..

De ahogy látom megragadja az egyik ember a fiúcskát..s abban a percben elönti az agyamat a düh..és egy szorítással ártalmatlanná teszem a kezembe lévőt,aki hangos puffanással ér földet,de még lélegzik..

..és egyenesen a haramia szemébe nézek,de már a kardom a kezemben..és halk ,sejtelmes hangon súgok neki..

-Ereszd el a fiút!..vagy különben darabokban fogod találni magad,mire hármat számolsz..
Bár ezt talán nem mosolyogtatni valónak szántam..mert abban biztos lehet,hogy be is váltom az igéretemet...

és várom,hogy mit lép ...elengedi Flintet?..vagy nem?..mert ettől tartom függővé ,hogy hogyan hal majd meg...
gyorsan..vagy szenvedőn!..
..de nem tudok sokáig várni..közelednek a többi társaik a bokrok felől..

Nem vagyok olyan naiv, mint a velem egykorúak, így azonnal vettem, amit üzenni akart a szájára helyezett ujjaival és befogtam a bagólesőmet, de aztán akkorát ugrottam, mint egy riadt nyúl, amikor hirtelen megpördült és megragadva, valami rosszarcú fickót, úgy a falhoz csapta, hogy a ház is beleremegett.
A következő pillanatban én már a ház melletti ösvényen, egy bokor alatt hasaltam és már ott ért el Edgar kiáltása. Ha menekülésről volt szó, akkor nem kellett semmiféle tanácsra hallgatnom, ment az magától is.
Hallottam az idegen ijedtnek tűnő hangját, de valami mást is kihallottam belőle, a ravaszságot. Épp eleget éltem az utcán, hogy ismerjem, hiszen én is csináltam ezt nem egyszer.
Tudtam, hogy figyelmeztetnem kéne a zsoldost, de akkor leleplezném a rejtekhelyemet és a kavicson csikorduló csizmás léptek azt jelezték, hogy nagyon közel vannak hozzám.
Aztán döntöttem! Izmaim megfeszültek, hogy mielőbb eltűnhessek jelenlegi helyemről, miután figyelmeztetem a férfit.
Szám már kiáltásra nyílt, amikor hirtelen a nyakamnál fogva felkapott egy bilincsként rám szoruló kéz és egy kopasz, mindkét arcán sebhelyes, izomkolosszussal néztem farkasszemet, akinek csorba fogai felvillantak, ahogy farkasmosolyt villantott rám.
A lábam ujjai éppen csak érték a földet és én megpróbáltam vaskos ujjait lefeszegetni a nyakamról, ahogy fulladozva lógtam ott.
- Ne olyan hevesen cimbora! – röhögött fel a fickó és még jobban megszorított, mire távolodni kezdett a világ. – Ha még egy lépést teszel, a kölyök megfullad, pedig látom, elég fontos neked, vagy nem?
Soha nem számíthattam más segítségére, de a farkasok után ebben kezdtem elbizonytalanodni. Nem akartam, hogy Edgar-nak baja essen miattam, meg különben is meg tudom én védeni magam! De ez a kopasz férfi nem az én súlycsoportom volt, úgy éreztem mindjárt elájulok.

/A hozzászólás 16+ os elemet is tartalmaz./


Egy pillanatra sem vettem le a szemem a sebhelyes arcúról..és láttam,hogy a keze elég eerőteljesen szorítja Flint nyakát..

-Ereszd el!..nem mondom még egyszer!-mondtam nyugodt hangon..úgy ,hogy biztosan hallja.
-...nézd!..leteszem a fegyverem!-és lassan a föld irányába engedem el a kardom,de mielőtt teljesen leraknám,abban a pillanatban az ingujjamba rejtett dobótőrömet hajítottam el felé.
..és ahogy a penge belefúródott a nyakába,egy perce sem maradt arra ,hogy gondolkozzon.

-Mondtam,hogy ereszd el...-suttogtam a semmibe..

Ahogy  zuhant a földre a sebhelyes,a fiút eleresztette az ujjai..bár Flint ernyedten esett el.
..Látva,hogy nem mozdul...azt hittem,hogy talán.. ...egyszeriben végtelen düh fogott el,és a kardomat erősen megmarkolva rohantam a gazfickók felé..

Az elsőt a gyomrán keresztül szúrtam át..és ahogy a következő egy baltával sújtott volna felém,azt meg ahogy kirántottam a pengémet a döbbent arcúból,akit szinte felnyársaltam..lendületből felfelé vágtam le a karját,amiben az előbb még egy fanyelű fegyver volt.
A kardom csak úgy táncolt a haramiák közt..és egy másodpercre sem éreztem szánalmat vagy irgalmat feléjük..ugyanúgy ,mint akkoriban a hadjáraton..

..csak ez más volt..ott parancsot teljesítettem..itt meg...a gyermekért...
Amint lecsillapodott az "ölési kényszerem"s el is fogyott az ellenfél.....odarohantam a fiúhoz,és nagyon reménykedtem,hogy életben van..

-Hallasz fiú??!!..mondj valamit!-emeltem fel a fejét,és néztem,hogy van-e rajta sérülés..és nagyon örültem,hogy nem láttam semmiféle sebet.
....bár a ruháját vér borította,de ezek szerint nem az ővé...aminek felettébb örültem.
A pengémet az orrához emeltem,hogy lássam lélegzik-e még,és ahogy párásodott a kardom,kezdtem megnyugodni..ÉL!!

Gyengéden felemeltem,és bevittem a házba.
-Most már nincs semmi baj..-mondtam szinte suttogva az eszméletlen gyermeknek,és letettem az ágyra.

Azután kimentem a ház elé,és bevonszoltam a legelső "alkudozót"aki ajánlatott tett az osztozkodásra.
... rákötöztem egy székre,amíg nincs magánál..és amint befejeztem a műveletet,egy jólirányzott pofonnal magához térítettem.
...nagyon ajánlom neki,hogy daloljon ,mert nagyon jókedvembe talált!..és azt hiszem nem sok esélye van az életben maradására,,hacsak nem mond el mindent,amire kíváncsi vagyok!

Jó időbe tellett,hogy magához térjen, jópár jobbegyenes után kezdett csak ébredezni.
S amint kinyitotta szemeit...szembe találta magát,velem...

-Na ,most dalolj szépen!Hol is tartottunk??!!...hol van ennek a háznak a lakója??Mondjad csak szépen!!-hajoltam közel hzzá,hpgy minden szavamat jól hallja..és biztos voltam benne,hogy nagyon is érti amit mondok!..

- NEEEEEE! – nyöszörgöm, de ebből semmi nem hallatszik, ahogy összeszorított hangszálaim nem képesek hangot kiadni.
Csak vergődöm hát erősebben, hogy megpróbáljak kiszabadulni, főleg, amikor meghallom, hogy Edgar hajlandó még a fegyvert is letenni miattam, hiszen akkor meghal! Ezek a vadállatok megölik, de előtte még jól elszórakoznak vele is és velem is.
Borzongás fut végig rajtam, de már nem tehetek semmit, mert tudatom egyre hátrébb és hátrébb szorul, majd csak a feketeség marad.
Nem érzem a zuhanást, ahogy azt sem, hogy továbbá mi történik velem. Nem vagyok tudatában, ahogy végül a férfi a karjaiban cipel a házba és lefektet az ágyra.
Néha valami suttogás megérint, de képtelen vagyok rákoncentrálni, inkább lebegek a kellemes eszméletlenségben.
Csattanásokra és nyögésekre ébredek, amitől egy pillanatra elakad a lélegzetem és megmerevedek, mert hirtelen áradnak belém ájulásom előtti utolsó emlékeim, de a hang nem közvetlenül mellőlem hallatszik, így megkockáztatok egy lapos pillantást, ami után azonban hamar tágra pattan a szemem.
Edgar áll ott és épp újabb ütésre emeli a már véres öklét.
- Na ,most dalolj szépen!Hol is tartottunk??!!...hol van ennek a háznak a lakója??Mondjad csak szépen!!-
- Hol vannak? Mi történt? – emelkedek fel ülő helyzetbe és fájdalmasan a nyakamhoz kapok, ami eléggé sajog.

Jó pár ütésen túl vagyok már,amit a rablóra mértem,de egy cseppet sem szántam...inkább a mérgemet töltöttem ki és az elkeseredésemet,mert talán ennek a háznak a lakója volt az egyetlen,aki útba tudott volna igazítani..és most egyre távolabb kerül a remény is,amiért ide vezetett az utam..
De most már nem adom fel könnyen!!Kiszedem ebből a gazfickóból,hogy mi történt itt!!

-Kérsz még??Vagy most már elmondod amit tudni akarok??.néztem a szemébe,és láthatja rajtam,hogy nem tréfálok!..sok esélye nincs,hacsak végre kinyögi amit tud...

-Neeee!!inkább beszélek!-kinyögi végül,és hangja remegése elárulja,hogy a félelme nagyobb,mint az,hogy ellenálljon..

-Aki itt lakott,azt elvitték a pribékek!,,valamibe belekeveredett,,és amikor ideértünk,már csak a hült helyét találtuk!..higgyél nekem,nagyúr!Nem tudom miért vitték el,de azt láttam,hogy kik voltak!..

Nézett rám,és próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni.
-A szomszéd falu előljárója vitette el..de ennél többet nem tudok!..Kérlek,Nagyúr!!higgyél nekem!-csuklott el a hangja...és a lelki nyomás alatt teljesen megtört,és sírni kezdett,olyan volt,mint aki teljesen nem e világba van,csaka fizikai teste..

..na mindegy!-gondoltam..majd később folytatom,hátha tud még valamit..de most inkább mással foglalkozom...

A gyermek felébredt-léptem mellé,és egy kedves hajborzolással nyugtáztam,hogy a körülményekhez képest jól van..
-Igyál,fiú!-adtam a kezébe a kulacsot..-Mindjárt lesz valami étel is..-és azzal átsiettem a főzőhelyiségbe,hátha találok valami ennivalót..és siettem vissza,amint sikerült találni valamit..
S néztem,hogy a gyermek jóizüen eszik..én meg a fegyvereimet tisztogattam,és a "vendégünket"figyeltem,hátha magához tér..de úgy látszik ,hogy itt fogunk éjszakázni,és akkor a kandallóba begyújtok,mert az éj itt elég hüvös...

A csattanások folytatódtak és én kábán néztem, ahogy Edgar dühös arccal kérdezgeti a foglyát. Először megrémültem, hiszen a verés mindig rossz érzéseket keltett bennem, de aztán átvette a helyét a káröröm, mert csak meg kellett érintenem a nyakamat, hogy eszembe jusson, mennyire kegyetlenül bántak volna el velünk, ha ők kerekednek felül és szerintem a legkisebb bajunk lett volna pár pofont beszedni.
Meg aztán elég nyápic ez a „kegyetlen” rabló, hiszen már pár füles után nyafogni kezd és készségesen válaszol a zsoldos kérdéseire. Ennél még én is jobban bírom a verést!
Gyáva disznó! Csak akkor olyan nagylegények, ha többen vannak, ilyenkor bezzeg meg összecsinálja magát. Hahh! Még sír is a nyomorultja!
Láttam Edgar arcán, hogy bár megkapta a választ, nem lett sokkal boldogabb, de ettől függetlenül mikor felém fordult kedves lett a hangja és azonnal kaptam tőle inni, sőt még ételt is emlegetett, amitől rájöttem, hogy mennyire éhes is vagyok.
Bármit is kaptam szó nélkül neki estem, miközben néha vetettem egy-egy gyanakvó pillantást a székhez kötözött fickóra.
- Most mit fogunk csinálni? Lehet, hogy többen is vannak, vagy ha az elöljáró is benne van, akkor hamar katonák is rajtunk lehetnek. – töröltem meg kézfejemmel a számat és böffentettem egyet. – A barátod volt? – néztem körül utalva a ház lakójára.

Kissé csalódott voltam a megtudott információk miatt,de ahogy egyre jobban kezdtem el gondolkodni a hallottakon..bár valahol sokat nem reméltem arról,hogy közelebb kerülök a célomhoz.
...de azért örültem volna,ha többet tudok meg arról a Férfiről ,aki itt lakik!..és .hogy miért hurcolták el?

Ezek a kérdések foglalkoztattak most..de ahogy telt az idő,úgy szállt le az éj..és sötétedett az ég alja.

Aztán Flint kérdései zökkentettek ki a gondolatokból.

-Mondhatjuk úgy is,hogy Barátok vagyunk!-halványan mosolyodtam el-..bár nagyon sok éve már,hogy találkoztunk..nagyon hosszú ideje.
-A katonák biztos,hogy nem jönnek ide...éjjel,ezen a környéken nem nagyon ajánlatos mászkálni..aki nem ismeri azt a helyet!-nevettem el magam a fiúra nézve..aztán kitaláltam valamit..

A székhez kötözöttnek a száját betapasztottam,és bezártam a szekrénybe..bár sok esélye nincs a meglógásra..de a gyermek miatt inkább óvatosabban és persze diszkrétebben teszem"ártalmatlanná"az ipsét..és ha már így alakult,hogy itt éjszakázunk..akkor legalább "kényelmesen töltsük el a pihenőnket.

-Holnap továbbállunk..most pihenj,Flint!..reggel indulunk!-néztem kedvesen a srácra.
Aztán ahogy elrendeztem a szekrény" lakóját"..most már én is tudok pihenni valamicskét..
Már lassan két napja nem aludtam pár percnél többet..így most igencsak fáradt voltam .

Miután én is ettem pár falatot,és elhelyezkedtem az egyik ágyon,hamarosan el is nyomott az álom..
..Talán nagyon merésznek tűnik a fiúnak ,hogy csak így álomba szenderülök..de inkább úgy mondanám,hogy ha kell.azonnal talpon vagyok..de az is nyugtatólag hatott rám,hogy éjjel ezt a környéket mindenki elkerüli,mert tele van csapdával..és aki nem tudja hol és mit keressen,az biztosan nem ér el idáig..

..ezeknek a haramiáknak is csak szerencséjük lehetett..de a végtelenségig nem tart ki Fortuna mellettük.
Meg aztán itt vagyok a gyermekkel ,és én ismerem a Barátomnak minden trükkjét...mert évekkel ezelőtt,együtt "találtuk"ki a csapdákat..ahogy azt is,hogy ha "bajba"kerül bármelyikünk,akkor a másikunk "érte megy"..
..és most én rajtam a sor..
segítenem kell...

Most, hogy tele volt a hasam, már kezdett újra eluralkodni rajtam a már megszokott óvatosság és cseppet sem lett volna ínyemre, hogy az itteni helytartó, vagy valami helyi nagyúr levesébe beleköpve, annak emberei lecsapjanak itt ránk, hiszen akkor minden valószínűség szerint nem úsztuk volna meg egy kis ejnye-bejnyével.
Azonban láthatóan Edgar nem izgatta magát e miatt, mert elnevette magát a kérdésemen, bár én azért ezt nem tartottam olyan tréfásnak, de biztos neki sokkal több tapasztalata volt e téren, mint nekem, meg a helyet is jobban ismerte, ahogy a szavaiból kivettem.
- Akkor jó! Utálnék tele hassal menekülni. – vigyorodtam el én is és beljebb kucorodtam az ágyon, most már engedve a feszültségből.
Csak érdeklődő tekintettel néztem végig, ahogy az ájult banditát a zsoldos elcsomagolja, mint valami télire eltett sonkát, egy szekrénybe, aztán megállt előttem mosolyogva és azt javasolta, hogy pihenjek egyet, már csak holnap megyünk tovább.
Megnyugtató tekintete, magabiztonsága engem is ellazított, így bólintottam, majd behúzódtam a sarokba, hiszen az én kis termetem nem foglalt el sok helyet.
- Nyugodtan feküdj le te is ide. – javasoltam neki. – Tudom, hogy fáradt vagy és sokat harcoltál is, majd most én vigyázok rád. – mondtam neki nagy komolysággal. – Nagyon éles a fülem és bármit hallok szólok neked. – biztosítottam.
Általában sok idő kell míg a bizalmamba fogadok valakit, de ez a férfi eddig csak segített rajta és semmit nem várt cserébe, itt az ideje, hogy én is viszonozzak részére valamit.
- Fenn tudok maradni, hidd el.
Ha bele megy, ha nem, akkor is fenn maradok és biztosítom, hogy nyugodtan aludjon, nem vagyok elkényeztetett úrifiú, nem ez lesz az első éjszaka, amit ébren töltök.
Ha pirkad, akkor gyengén felrázom Edgar-t.

Pihenten keltem.A fiú ott volt mellettem,és kedvesen keltegetett.
Már pirkadt,és a szekrénybe zárt tag is mocorgott...

-'Reggelt,Flint!-nyitottam ki a szemem,és egy apró "barackot"nyomtam a fejére kedvesen.
-Hamarosan indulunk!Pakoljunk!-álltam fel,és a szekrényhez mentem,hogy megnézzem a"vendégünket",aki mostanra már eléggé zaklatott volt a szűkös és zárt hely miatt,de én csak egy széles vigyorral nyugtáztam a rémült pillantását..

-Jól aludtál?-kérdeztem gúnyosan,és kiszedtem onnan.
-Most van kedved beszélni??-szedtem ki a pecket a szájából.-Nem úgy néz ki,hogy több napot kibírnál a szekrényben!-nevettem el magam,és a nyakánál fogva emeltem fel a fejét.
-Ha nincs több mondanivalód,akkor lesz majd időd elgondolkodni..-azzal otthagyjuk a székhez kötözve-Majd ha visszatérünk,akkor kiszabadulsz..ha nem jönnénk,akkor majd valamelyik cimborád rád talál..


-Gyere,Fiú!-hívtam Flintet,és megragadtam a holminkat,némi élelmet és vizet,és elindultunk a lovamhoz..
-Indulunk!

Felülve a lora,elvágtattunk a szomszédos falu felé,hogy kiszabadítsuk a Barátom.
S nagyon remélem,hogy életben van még..mert tudni akarom az infót,amiért idáig eljöttem.
Aztán, nem utolsó sorban legalább visszaadhatom az akkori "szívességet"amit Tőle kaptam..így egálban leszünk..

Hamarosan meg is érkezünk a falú határához..és igencsak megerősített őrség védi a helyet.
..de valami nagyon furcsa dolog történik...ácsolják a bitófát a főtéren.
..ahol valakit fellógatnak hamarosan..
De nagyon úgy néz ki,hogy az a szerencsétlen,az a mi emberünk lesz..

A harcos azonnal felébredt, ahogy hozzáértem és megszólaltam, de erre számítottam is, azért voltam nagyon-nagyon csendben egész éjszaka, mert nem akartam megzavarni a nyugodt pihenését.
Nem csak azért mert tudtam, hogy fáradt, hanem mert hálás voltam neki, amiért többször is megmentette az életem. Én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva! Eddig a legtöbben simán elsétáltak mellettem még akkor is, ha látták, hogy valaki ütött vagy vert, a kisujját sem mozdította értem, az utcakölyökért senkit, ő meg megvédett, enni adott, ruhát vett nekem. Kicsit össze is voltam emiatt zavarodva.
- Én már kész vagyok! – pattantam fel, hiszen nem igazán volt mit összepakolnom.
Már az ajtóban toporogtam, mikor Edgar kihalászta a megviselt és rémült fickót a szekrényből. Egyáltalán nem éreztem semmiféle szánalmat iránta, így tőlem aztán a zsoldos agyon is csaphatta volna.
- Ha életben hagyod, akkor utánunk küldheti a társait. – jegyeztem meg, de ez a férfi döntése, így csak vetettem még egy komor pillantást a reszkető rablóra, aztán mentem Edgar után a lovához.
Ruganyosan ugrottam a segítségével fel mögé most a nyeregbe, hogy végre kényelmesen üljön és most amúgy sem kellett attól tartani, hogy leesem, erősen átkaroltam a derekát és mélyen beszívtam a bőr, az olaj, a füst és a verejték ismerős és megnyugtató illatát.
Nem mondta ugyan, de biztos voltam benne, hogy a barátja után indulunk, hogy őt is megmentse, mint engem és én elhatároztam, hogy mindenben segíteni fogok neki.
Mikor megláttam az első házakat kikukucskáltam a széles háta mögül. Egy ekkora faluhoz képest elég sok őr volt mindenfelé és a tér felől hallatszódó kopácsolás nem sok jót ígért.
Hamarosan az is kiderült, hogy jól sejtettem, az az akasztófa és az, hogy Edgar barátja is idekerült, túl sok véletlen egyszerre.
- Vajon mit követhetett el a barátod a helytartó ellen? – suttogtam, mintha meghallhatná valaki.

Ahogy közelebb érnénk a főtérre,kissé elgondolkodtat a dolog..
..ki kéne deríteni egy-két dolgot,mielőtt bemennénk a falúba..

-Flint!figyelj kicsit!..egy kis feladatod lenne,ha megtennéd??-néztem a gyermekre.-El kellene vegyülni,és kiszimatolni,hogy miért van elfogva a Barátunk?..hátha az itt élő emberek,vagy valaki hallott valamit..ha sekerülne,akkor többet tudnánk meg ,hogy miért is fogták el,és itélték el..de ha megtennéd,hogy kicsit "körbeszimatolnál"a piactéren és az utcák között..én addig a Fogadósnál puhatolózok..aztán ott találkozunnk egy óra múlva..-és ha megteszi a gyermek,amit kérek tőle,akkor ,mikor elindul utána szólok ,és egy bátorító vállveregetéssel "engedem"útjára..-Aztán vigyázzál magadra,Te gyerek!-mosolyogtam rá és a fejemre húztam a csukjámat,és elvegyültem a falusiak között,ahogy Flintet is kisértem szememmel egy darabig,de aztán ügyesen eltünt a házak és az emberek között.

Amint a főtéri piaci árusok között lépkedtem,mintha valamit hallottam volna...de mint általában a Kocsmában cserélnek"gazdát" az információk..és ha még a Csapos is tud valamit..
De a fiút megvárom egy asztalnál..de amíg várakozom a megbeszélt egy órát...addig nézelődöm,és nyitva tartom a fülem..ahogy rendelek is egy tál specialitást..bár azt se tudom,hogy az mi is..
De nem is nagyon érdekes..
csak jönne már ez a Gyerek!.gondoltam magamban...-mert egy kis idővel már elmúlt az egy óra..csk nincs semmi baj vele?..de aztán nyílik a söntés ajtaja és egy másik vendég mögött ,észrevétlenül bessurran ,és leül mellém..ahogy kezdi is sorolni,hogy miket hallott..és látott...

..de aztán egyre kerekedett el a szemem,mikor kiderült,hogy miért is vitték el az otthonából..

..valami olyasmi,hogy nem szolgáltatta be a Helytartónak a kötelezö sápját..
..

Sosem kedveltem az eféle látványosságot, pedig a legtöbb magamfajta úgy tekint ezekre a kivégzésekre, mint valamiféle cirkuszi attrakcióra, pedig legtöbbször az áldozat is a mi köreinkből kerül ki.
Mikor Edgar megszólal és megkér, hogy segítsek neki megtudni, mi történt a barátjával, azonnal fülig ér a szám és hevesen bólogatni kezdek, hiszen ebben aztán nagyon jó vagyok.
- Bízd csak ide! Ha bárki tud valamit a környéken, akkor hamarosan te is tudni fogod. – ígértem neki lelkesen, aztán már csúszom is le a lóról.
Ahogy utánam szól, csak vidáman bólintok és már el is tűnök a vásártér nyüzsgő forgatagában.
Nem telik bele sok idő és már több helyen is meghallgathattam a helyi pletykafészkeket. Unatkozó háziasszonyok, pakoló cselédek és egymással beszélgető kofák szavaiból nem volt nehéz leszűrni, hogy kinek mi a véleménye arról, miért akasztják a balszerencsés flótást, igaz, jó pár eléggé elvadult történetet is hallok, van aki rablónak tartja, van aki vadorzónak, de legtöbben egyetértenek benne, hogy a helytartó akar példát statuálni vele.
Kicsit el is szalad az idő, miközben pár almát is elemelek egy gyümölcsárus standjáról, így gyorsan a megbeszélt találkahely felé igyekszem, ahol már látom, hogy Edgar türelmetlenül vár.
- Az a hír járja, hogy a város kiskirálya akarja figyelmeztetni alattvalóit, hogy vele nem packázhat senki. A barátod valószínűleg nem akart neki adózni, így most ezért kap kötelet a nyakába, hogy a többiek okuljanak belőle. – adtam hírül a környéken terjedő hírt. – De mivel jócskán félti is a bőrét a helytartó, ezért erősen védi is magát, nem akar semmit kockáztatni, mivel azt hallotta, hogy a barátodnak veszélyes ismerősei vannak.
Előkapom az egyik almát és harsogva harapok bele, majd egy másikat Edgar felé nyújtok.
- Kérsz? Azt mondják mielőtt felkötik, még a nyelvét is kivágják, nagy látványosságnak szánják. - teszem hozzá, mintha ez csak valami hétköznapi dolog volna és számomra már néha az is. Ilyen az élet!

Az Ivóban nagy volt a nyüzsgés,és eléggé "elfoglaltak"ahhoz,hogy mindenki mással foglalkozzanak..főleg velünk..aminek nagyon örültem,mert így volt elég időm körbenézni,amíg vártam a fiút..

-Ahhhaa..értem...köszönöm,hogy ...de valahogy be kellene jutnunk a tömlöcbe hozzá...vagy nem is!..akkor kellene ,mikor kihozzák a bitófához..ott talán esélyünk lenne..de ezt jól át kell gondolnom-és elfogadtam az almát,amit Flint nyújtott felém.

A gondolataim csak cikáztak jobbra-balra,hogy a lehetőségeket számba véve átrágni magunk a megmentésére..és azt is elkerülni,hogy minket elcsípjenek..mert nem igazán lenne jó.ha az elkövetkező x napot,vagy talán évet bezárva tölteni...

...De ahogy így agyalunk a fiúval..a szomszéd asztal beszélgetésére leszek figyelmes...

-...A sógorom azt mondta,hogy ezen a héten felkötik azt a gazfickót!...hogy képzelte,hogy ellenszegül a Helytartóval??..nagyon botor!..most aztán biztos megbánja!..szerencsétlen flótás!..nem lennék a bőrében!..azt mondta a sógor,hogy még a nyelvét is kiszakítják elötte,hogy beszélni se tudjon!!..Borzasztó!Biztosan megbánta a Bolond!A kulcsokat is nekem adta a Sógor,hogy még csak kísértésbe se essen,hogy kiengedje valamelyik őre....de már késő!!..senki sem tud segíteni ,hogy megmeneküljön már..Na!inkább igyunk!..holnap után már nem lesz gondja annak a szerencsétlennek!..


Amint hallgattuk a beszédet,a fiúra néztem,és rá kellett döbbennem,ogy nincs sok időnk a cselekvésre..legfeljebb 48 óránk..de lehet,hogy sokkal kevesebb..

Közelebb hajoltam Flinthez,és halkabbra vettem a hangom.
-Valahogy beszélnem kellene a Férfivel a tömlöcben..egy kulcs kellene ..de hogyan szerezzük meg??..annál a tagnál látok valami kulcsfélét..ha szerencsénk van,akkor azzal be tudunk jutni a Barátomhoz..de előbb nálunk kellene lenni annak a zárnyitónak..

De most igazán nem volt valami nagy ötletem arra nézve,ogy meg tudjuk kaparintani a kulcsokat..
..de aztán kezdett kikörvonalazódni a menekítési terv..de még van jó pár mozzanat,ami kidolgozásra vár.Bár ahogy így elnézem..a szerencse igencsak jól jönne!..de ha a kezembe lenne az a kulcs..akkor..talán több esélyünk volna...

Gondtalanul rágcsáltam az almát, egészen addig míg majdnem cigányútra nem ment, ahogy meghallottam mit tervez, mikor épp az előbb mondtam, hogy a város ura kissé beszari alak, aki úgy körbevette magát katonákkal, hogy még a tetvek is csak nagy gonddal juthatnak át rajtuk. Erre meg azon agyal, hogy bemegy a börtönbe? Vagy, hogy megtámad egy csomó őrt a bitófánál, ahol erre minden valószínűség szerint ki lesznek hegyezve?
- khmm…khmm….Ez nem hiszem, hogy túl jó ötlet. – krákogtam és gyorsan elkaptam az előtte lévő kupát és nagyot húztam belőle. – Fújj! Ez rohadt savanyú! – fintorodtam el a bortól.
Mondtam volna még pár érvet, hogy miért gondolja meg magát, de nem vagyok vak, láttam, ahogy megnyúlnak szinte a fülei, ahogy kihallgatta a szomszéd asztalnál zajló beszélgetést, bár nagyon hallgatózni sem kellett, hiszen elég hangosak voltak ahhoz, hogy még én is halljam.
- Na ugye, megmondtam! – súgtam oda, egy fintorral Edgar-nak.
Ez azonban nem vette el a kedvét, sőt! Önkéntelenül követtem a tekintetét a mellettünk ücsörgő fickó öve felé, ahol az a bizonyos kucscsomó díszelgett.
Hát…..úgy se hiszem, hogy hagyná magát lebeszélni, ez a zsoldos olyan……hősies fajta, hiszen nekem is segített. Na meg aztán még mindig jobb a börtönből kihozni szép csendben a barátját, mint egy tucat őrrel hadakozni a bitónál.
- Én……én el tudom lopni neked. – méregettem tovább a fickót és közben már a terven agyaltam. – Nem gond, egyáltalán nem, csak játszd el a részeget és kifelé menet kicsit lökd meg. – kacsintottam a férfire.