Amint belépünk a kocsmába én azonnal a kocsmárost veszem célba. Ételt italt rendelek, és szállást kérek éjszakára. Remélem így már oldódni fog a nyelve és elmondja amit hallani akarok. A beszélgetés el is kezdődik. Én is hallom a történteket, hogy az a kettő mi mindent művelt itt, viszont valami nem stimmel. A boszorkányról nem esik szó márpedig én róla hallottam. Mikor előszedem boromat, hogy megkínáljam vele egy koccintás erejéig, ő inkább a sajátját tölti serényen. Nem szoktam sokat inni, így lassan érzem is hatását a fejemben, ami érdekes vagyis inkább bujának nevezhető gondolatot hoz magával. Talán be is vetem a cél érdekében, ha nem kapok olyan információt ami elég lenne. A nyomozáshoz bár kiváltottam a holnapot és ha lehet addig maradok amíg nem leszek elégedett. Tudom az emberről, hogy néha rendes árat kell fizetni neki ahhoz, hogy elmondja amit tud.
- Nézze uram. Nekem egy olyan információ jutott a fülembe, hogy egy illető menedéket kért az erdőtől. Az állította egy boszorkány lakott errefelé és sötét elfek végeztek vele. Ez lenne a kérdésem. Erről mit tud mondani? Mert eddig a boszit nem is említette... említem és míg várok szétnézek a kocsmában. Cél ide vagy oda a bor ahogy enyhén a fejembe szállt, nők után kutatok. Nem volt még dolgom velük, de most itt lenne talán a lehetőség, hogy ruha nélkül lássak egyet és úgy beszélgessünk. Ő talán nem vetné meg finom boromat...

Gallion a kocsmáros felé veszi az irányt én meg elsunnyogok a háttérben egy asztal felé, ahol egy barátságos férfit szemelek ki magamnak, hogy asztaltársául szegődjek, amíg társam végez.
Az csak falatozás közben int, hogy helyezzem kényelembe magam, amit köszönettel elfogadok.
Pár pillanatnyi gondolkodás után elfogadom a felkínált pohár italt és koccintok vele, de aztán kérdőn felvonom a szemöldököm a folytatásra.
- Köszönöm! De tudtommal az embereknek nincs királynője, vagy az enyémre gondolsz?
- kortyolok bele a porba. – Azonban nem titok, hogy az elfek gyönyörű űrnője szívesen nyújt segítséget, hogy az itt történt szomorú eset felgöngyölítésre kerüljön. – adom tudtára. – Talán láttad is a gyilkosokat, hiszen innen indultak el. – intettem körbe. -

A kocsmáros meglepődik elsőre, majd közelebb hajol bizalmasan és úgy suttog, hogy még a két-három székkel odébb ülők sem hallhatják tisztán szavait.
-Az a banya valószínűleg Dábóra lesz, de ne olyan hangosan. Nem tudom, miért keresed, de már elkéstél. Ahogy te is mondtad, a drowok megölték, állítólag a ti erdei népetek királynőjének akart valamit eladni. Vagy információja volt vagy valami más. De az éjtündék kémei mindenhol ott vannak és végeznek azzal, aki beszél erről.
*Gyanakodva körbe les szemével, hátha észre vesz gyanús alakot, aki túlságosan kíváncsi lenne, de úgy találja, most nincs ilyen itt.

Eközben Viridiel új ismerőse jó kedvűen borozgat a hírnökkel tovább.
-Valóban, én is úgy tudom. -szeme megcsillan- Elnézést, hogy be sem mutatkoztam az evés közben, Gallielo a becses nevem és tekintsen el udvariatlanságomtól. Úgy tűnik számomra igazak a pletykák akkor arról, hogy a városban járt a királynő és valamit akar. Bár nem szolgálhatok túl sok információval, attól félek, de gondoltam belépést nyerhetek a birodalmába, ha csatlakozom a nyomozáshoz és árut szállíthatok majd a hajómon népednek.
Csak pár napja értem a városba az orkok földjéről, ahol rengeteg halat adtam el és bőrökre cseréltem. Ám úgy tűnik rossz üzletet kötöttem, erre felé megelégednek a háziállatok silány irhájával, nincs nagy kereslet a prémre!

Miközben borom fölé hajolva figyelem a kocsmárost, gondolati síkon üzenetet küldök Viridielnek.- Nem tudom te mire jutottál, de itt mindenki a sötétek kémjeitől retteg. Ami pedig a banyát illeti a kocsmáros úgy tudja kipurcant...Ja és még valami foglaljak neked is szobát éjszakára vagy máshogy oldod meg az itt alvást?- kommunikálok egyre jobb hangulatban.
- Ja és mond csak jó ember van e itt ezen a szép kis helyen olyan hölgy aki tudod.... segítene eloszlatni egy bortól megfáradt személy éjszakai magányát? - kérdezem halkan és tiszteletteljesen a férfit, miután újra beszédbe elegyedek vele. Az ital már elmulasztotta minden gátlásomat és még jobban feldobta hangulatomat. Így vigyorogva mint a vadalma bámulom a pasit, akivel már lezsíroztam, hogy itt éjszakázok. Viridiellel cseppet se foglalkozok, de jót tesz majd a kocsmárosnak, ha sokat költök itt....

Hamarosan tisztázódik, hogy új barátom neve Gallielo és maga is tisztában van azzal, hogy az embereknek királya van és, hogy tervei vannak azzal az információval, amit megtudott, hogy uralkodónőnk itt járt és felajánlotta az embereknek a segítségét.
- Elképzelni sem tudom, hogy ki kotyogta ezt el neked barátom. – csóváltam meg a fejem és aggodalom nyilallt a szívembe, hiszen jobb lett volna, ha ez nem tudódik ki.
Mindezek ellenére kíváncsian vontam fel a szemöldököm, ahogy kitért rá, hogy segítene a nyomozásban, ha kapna bizonyos engedményeket a földünkön a kereskedéséhez.
- Ez nem rajtam múlik Gallielo, hanem a királynőn, de ha érdemben segíted a munkánkat, akkor ígérem, hogy én a pártodat fogom. – szólalok meg kis habozás után, ami részben a válasz megfontolására kell, részben a Gallion-nak küldött válaszra.
~ Jó lenn egy kényelmes ágy, így megkérlek foglalj egyet nekem is, némi vacsorával megfejelve. ~
- És mi az a kevés, amit tudsz a gyilkosokról vagy…..az áldozatról? – tértem vissza az emberhez.

Egyre többet tudnak meg a nyomozók a dologról és az olvasók is. Gyűlnek a szóbeszédek. Miközben mind a két beszélgetés jó hangulatban, bor mellett telik.
-Nem volt nehéz. Ostoba volt az, aki úgy hitte, emberi katonákat kap a királynő a hazatéréséhez és azok nem búcsúznak el a családjuktól. Vagy azt, hogy a családtagok hallgatni fognak. Mindenkit érdekelt az az elf nő, akit kísérettel együtt láttak kivonulni Awyris felé vezető kapun.
*Kortyol egyet a borból még, mely megereszti a nyelvét és újabb falat étele után válaszol Viridiel másik kérdésére is.
-Nagyon elszánt kiállás kell mellettem. Mert olyan információ birtokába jutottam, mely teljesen más irányba fordítja a nyomozást. Valaki a városon belül keresett bérgyilkost, hogy Dábórával végezzen. Mindenki sajnálja és szánja a zevadariak balszerencsés áldozatát, aki felhívta magára a gonosz erő figyelmét. De igazából itt volt valaki, aki a halálát kívánta. Itt mindenki éjtündék figyelő kémeitől retteg. De ha a mozaikokat egymás mellé helyezzük, egy darab hiányzik. Honnan tudták meg, hogy a boszorkány fontos célpont? Nyilván nem ház sarka mögül hallgatóztak, amikor a szomszéddal kellemesen elbeszélgetve elárulta, hogy egy felettébb fontos dolgon munkálkodik.
*Ám a kocsmáros is örül, hogy ha minden igaz nem csak újabb kancsó bort kezdhet a szállóvendéggel, de még egy újabb szoba is rendel.
-A város legszebb női a Vörös Házban vannak. A kapun kimenve három sarokra kell lefordulni egy keskeny utcába, azonnal felismerhető a hely, ahogy ott mész az utat követve. De ha gondolod, ide is hívathatunk egyet és felküldöm a szobádba.
*Elmosolyodik a másik férfire.

Felcsillan a szemem az információ hallatán és közlöm is a kocsmárossal, hogy mindenképp kérek egy nőt a szobámba. Aztán vacsorát kérek két főre és holnapra reggelit. Mielőtt az általam kiszemelt Viridielékéhez közeli asztalhoz leülök, tekintélyes méretű erszényt teszek a férfi elé.
- Megvan minden. A vacsorát mindjárt hozzák, a kulcsod nálam, holnap pedig reggeli vár.- közlöm vele mielőtt leülök.
-Üdvözöllek Uram szép estét.-köszöntöm én is a számomra még ismeretlen férfit.

Sajnos egyet kell értenem a kereskedővel, mert bár igyekeztünk a dolgot titokban tartani, az emberek nyelve könnyebben oldódik mint az elfeké, ezt már megtanulhattam volna.
Azonban minden figyelmem az övé, amikor olyan információkról kezd el beszélni, ami nagyon is érdekelhet minket, hiszen kimozdíthatja a holtpontról a kutatásunkat és talán előbbre jutunk nem csak a gyilkosokkal kapcsolatban, hanem egy felbukkanó esetleges megbízóval kapcsolatban is.
- Szóval valakinek a tyúkszemére lépett és az bérgyilkosokat fogadott? Az meg pusztán a véletlen műve, hogy sötét tündék vállalták fel a dolgot? Hát ez tényleg más megvilágításba helyezné a dolgot! – bólintottam. – Ha tudjuk min dolgozott a boszorkány, akkor visszalehetne gombolyítani, hogy ez kinek okozott volna kellemetlenséget, nem igaz? – elmélkedtem, miközben megüzentem Gallion-nak, hogy új hírek vannak.
~ Köszönöm, ez jól fog esni. ~ jegyzem még meg társamnak, mielőtt ő is beszáll a csevejbe.
- Tudsz valakit, aki ismer erről információt? – kérdezek tovább.

Gallileo Galilei nem lepődik meg túlságosan a csatlakozó újabb harcoson. Csak csendben biccent a fejével. Úgy tűnik hamar levágja, hogy mostanában szinte minden zöldike erre járva ugyan abban nyomoz. És ez a felismerése vezetett végül ahhoz is, hogy Viridielre ilyen bátran ráköszönjön.
-Sajnos ennyire messze nem jutottam. Gondolom majd mindenről felvilágosítást kap mindenki. -néz Galionra néz, finoman érintve, hogy mennyire kell vajon újra kezdeniük minden beszélgetést- Ám én két dolgot szoktam ilyenkor elkezdeni. Nagyon figyelni kell a nyomozásban végig, hogy mikor változik meg az emberek hangulata. Akinek nincs mit takargatnia, az nem fél semmitől.
*Kis szünetet tartott és egy fél oktávval mélyebb hangon folytatta, hogy még jelentőségteljesebb legyen mondanivalója.
-De a tettes akár elkövető akár felbujtó, nagyon közlékeny lesz velünk. Hiszen félre akar vezetni. Minden bizonnyal már ő is értesült a nyomozásról, hiszen előttetek már az emberek is folytattak hasonlót. Egy hamis képet akar elénk vetíteni. Ám egy dologban mindig hibázik. Az igazat mondja az elején és amikor firtatni kezdjük véletlenül a valóság és az illúzió határát, hirtelen dühös és ingerült lesz.
Minden apró részlet fontos. Hiszen a gyilkosságról neki már megvan a maga elmélete, így ott biztonságban érzi magát. Ott nem fog idegeskedni, úgy hazudik valószínűleg, mint a vízfolyás. Ám meg kell találnunk, hogy ki hol válik hirtelen szótlanná vagy erőszakossá és attól a ponttól kezdve kell felgöngyölíteni az ügyet.
Vagy a másik megoldás, hogy megvizsgáljuk, min dolgozott a vén banya. Ahogy ti is mondtátok. És eközben azt is utána érdeklődünk, hogy mi változott meg azóta. Ha valaki felbérelte a selfeket, az bizton nem véletlen volt. Olyan valakit keresünk, aki nagyon előre lépett azóta, hiszen kudarcos ember nem fektetne ilyenbe energiát.

Ahogy leültem, a férfi felém is biccentett, aztán folytatta az érdekesnek tűnő beszélgetést. Okosnak tűnik de kíváncsi lennék mire megy ki a játék. Ugye nem voltam itt a beszélgetés elején így nem tudtam miről volt szó eddig. Fogalmam sincs mit akar a férfi, mert ugye semmi sincs ingyen. És ami az embereket illeti néha nagyon is izgi árakat tudnak kérni az információkért és a segítségért....
- Hallgasd meg de vigyázz vele. Nem tudhatjuk mire megy ki a játék, mi a szándéka. Lehet hogy nagyobb játékos mint amilyennek mutatja magát...- tanácsolom mámorosan de még éberen Viridielnek. A vacsorát megvártam, aztán jóllakottan felálltam, elköszöntem, intettem a kocsmárosnak, és eltűntem a szobám felé. A kulcsot se felejtettem el az asztalra tenni ami társam ajtaját nyitja. Megfordult a fejemben, hogy neki is hívatok egy nőt de félő, hogy messzire szalad...
Vendégemet nadrágban mezítláb félig kigombolt ingben vártam. A hozott borom a szekrényen várt két kupa kíséretében. Kíváncsi leszek mi vár rám...

Meghallgatom a férfit, hogy ő mit javasol, miként kéne kiugratni a nyulat a bokorból, vagyis megtudni, hogy ki lehet a megbízó. Lehet, hogy jó nyomolvasó vagyok és elfogadható diplomata futár, de egy gyilkossági nyomozáshoz el kél a segítség és Gallileo két olyan dolgot is mondott, amivel lehet, tényleg elérhetünk valamit.
- Nekem az utóbbi jobban tetszik. Azt szerintem hamarabb ki lehet deríteni, miben ügyködött a nő, mint körbekérdezni az egész várost. És az emberek amúgy is hajlamosak irigykedni – már bocsánat – arra, aki hirtelen sikereket kezd el elérni. Biztos hallhatunk ilyenről, ha megismerjük, merre kell elindulni. – gondolkodom el a javaslatán.
Galion – bár leül kis ideig – láthatóan türelmetlen, mintha dolga lenne, így hamarosan ismét magamra hagy a kereskedővel, rám hagyva, hogy zöldágra vergődjek vele.
~ Nem ígértem neki olyat, amiért ne kéne megdolgoznia. ~ üzentem még a távozó fajtársamnak, miközben eltettem a szobám kulcsát.
- Mivel te könnyen be tudsz olvadni, talán megtudhatod, ami nekünk kell. Holnap meg folytathatjuk a kutakodást kettesben ~ vagy hármasban ~ tettem hozzá gondolatban, számítva rá, hogy Galion is hasznosítja magát, ha kellően pihent egyet. – Lassan nekem is jót tenne némi alvás.

Az ifjú harcos nem sokat időzik az asztalnál és hamar elteszi magát másnapra. Még ha ezt úgy tűnik senki nem is gondolja róla. Ám ettől még odalent zajlanak az események.
-Úgy tűnik nekem sem ajánlott túl sokáig fennmaradnom. Holnap korán kezdünk, én napkelte után nem sokkal már itt leszek reggelizni. Ha gondolja, uram, csatlakozzon hozzám. Jó éjt!
*Ezzel a kimért megfogalmazással köszön el Viridieltől, bár a maga részéről mégsem áll fel az asztaltól, hanem elfogyasztja még a már kihozott ételt és italt. Nem veszik kárba. Ám a futárnak nincs szüksége további ételre vagy italra, hiszen nem régen vacsorázott.
Odafent Turion fia és Gallileo az gazak álmát alusszák, amikor Galionnál nyílik a szoba ajtaja. Egy hölgy oson be hozzá.




-Szia, Édes! Azt hiszem, jól jönne neked most egy kis társaság. Ne egyedül szomorkodj itt nekem!
*Ezzel csábosan megindul felé és az ágyhoz közel rákérdez az italra. Ám a fiatal férfi alig fél pillanatra fordul el, hogy a szekrény teteje felé nyúló keze után nézzen, mire visszapillant a hölgyön már nincs egy nagyon pici ruha sem. Ilyen mutatványok nincsenek a cirkuszban sem. Fél másodperc nem lehetett, amíg elfordította csak a fejét. És az alsóneműktől kezdve az ékszerekig bezáróan minden a padló deszkáin pihen. Kivéve a csajt.
-Sóvár tekinteted mindent elárul.

+18

Már minden elcsendesedik, de én még fel vagyok. A gondolataimba merülök, épp mindenféle terveket szövögetek mikor nyílik az ajtó. Aki rajta belép minden képzeletemet felülmúlja. Minden mozdulatból kecsesség és báj sugárzik. Édesen búg. Most örülök a nem túl kevés italnak, de annak mégjobban, hogy nem ütöttem ki magamat teljesen.
- Üdvözöllek Szépséges hölgy. - üdvözlöm, aztán kezet csókolok neki. - Megkínálhatlak egy itallal? - kérdezem, de már fordulok is, hogy töltsek neki. Nem telik bele talán még egy percbe se, míg töltök poharába a hozott finom borunkból, de mire visszafordulok kishíján kiesik kezemből a kupa. Míg én ezzel foglalkoztam, ő meztelenre vetkőzött. Látom minden idomát, és titokzatosan csillogó szemét. Játszani próbál velem is ahogy ezt mindenkivel tette előttem, kihasználva nőiességéből adódó előnyét a férfival szemben, de én még váratok magamra. Felé nyújtom a poharat és hellyel kínálom az ágyon, míg én is töltök egy keveset.
- Köszönöm kérdésed, de nem vagyok szomorú, csak gondterhelt. Gondolom sok nálatok mostanság itt a jövés- menés. Talán te is hallottál arról mi történt itt. Én is konkrétan azért vagyok itt, hogy segíteni próbáljak, de ehhez ugye tudnom kéne mi is történt valójában, de ennyi. Ne is beszéljünk többet. Most nem azért jöttél, hogy eszmecserét folytassunk, de a véleményedet nemcsak meghallgatom, de meg is fizetem...- mondom még, de aztán kifogy belőlem a szusz és csak bámulom. Elveszem poharát, ha kér még öntök is neki. De most átvette valami különös, eddig nem tapasztalt érzés a hatalmat a testem és az agyam felett. Pillanatok alatt szabadulok meg ingemtől, és gyengéden, de határozottan fektetem hanyatt a nőt az ágyon. Bátran végiglocsolom testén a kevéske megmaradt boromat, és óvatosan puhatolózva, de aztán mohón kezdem csókolni mindenhol ahol az ital benedvesítette bőrét. Persze közben figyelek....vagyis próbálkozom. Túl nagy és új élménynek bizonyul ez, ami most történik....

Nem nagyon volt már mit megbeszélni, hiszen amit lehetett már kihoztunk a helyzetből és már bőven lement a nap is, ezért már csak az elköszönés maradt, mert úgy nézett ki a kereskedő még szavai ellenére marad.
- Abban biztos lehet, hogy én is itt leszek, általában együtt kelek a nappal. – biccentettem neki.
Abban persze már közel sem voltam olyan biztos, hogy ugyan ezt elmondhatom Galion-ról is majd, akinek elvarázsolt mosolya, ahogy a szobája felé tartott, elég sokat mondó volt.
- Jó éjt, Gallileo!
Fent a szobámban hamar ágyba is kerülök, hogy szavamnak állva, korán az ivóban legyek reggel.

/18+/




A nő kajaival átfonva az elf katona nyakát durcás képpel lehelt csókot annak szájára, mikor az légyottuk közben kérdezősködni kezdett. Ám hamarosan vége volt az ajkak találkozásának és ő így suttogott.
-Ezek szerint mindig elrontja ez az élvezetes pillanataimat a vén banya. Lassan azt kezdem el érezni, hogy engem is megátkozott valami balszerencsével halála előtt, csak nem szólt róla.
Gyere édes, megpróbálom elmulasztani a gondjaidat!
*Ezzel arcáról eltűnt a tettetett sértődés és miközben a bort csókolta fel a bőréről Galion, elnyújtózott. Úgy tűnik élvezte a dolgot. És idővel a nyelve is megeredt mégiscsak.
-Mivel fizetni akarsz érte, miért is ne! Dupla élvezet, dupla fizetség. -mondta az árát az éjszakai szolgálatainak- De én nem tudok semmit erről, csak a legfontosabbat. Azt, hogy nem jutsz vele semmire, mert itt mindenki hazudik.
Titeket, lombtündéket, becsületes, őszinte lényeknek tartanak. Ha ez így van, esélyetek sincs. Mert nem értitek, mi folyik itt. Elhisztek mindenkinek mindent. Pedig nem kellene. Mindenki sajnálja Dábórát és mindenféle történetet mondanak, hogy a selfek hogyan öldököltek az utcán és milyen szörnyű halált halt.
Igazából egy szó sem igaz az egészből. Persze, a selfek rajta ütöttek a városon, ledöntötték a városfalat is! Én már előző éjszaka tudtam, hogy a vén nyanyát meg fogják ölni. Akkor az egyik verőlegénnyel aludtam, ha érted mire gondolok, amikor pont a legjobb résznél kellett abbahagynunk. A haverjai rontottak be és elrángatták, miközben a folyosón is arról beszéltek hangosan, hogy a boszorkány fejére vérdíjat tűztek ki.
Dábórát utálták és ezért halt meg. -hangja elgondolkodó volt, mégis folyamatosan beszélt, ha már elkezdte. Mondta, ami éppen eszébe jutott.- Ha egy szemernyi őszinteség lenne itt bárkiben, akkor nem tettetne senki gyászt. A banya azt csinálta, hogy megátkozott hol ezt, hol azt. Utána pedig pénzt kért a rontás levételéért. Szerinted? De nem zavart minket, sokáig csak egy piti varázslónő ügyeskedéseinek tartották. Ám egyre mohóbb lett és eldöntötték, hogy inkább kinyíratják.
Érted már, Cuki Mókus? Megspórolok neked egy csomó időtöltést és ha rám hallgatsz...
*Ravasz fény csillogott a szemében, ahogy hátra fordult.
-...inkább velem foglalkozol.




Másnap reggel két férfi korán kelt. És közülük egyik sem volt az, aki a legkorábban ment el a szobájába. A kereskedő a reggelizés közben pedig már alig várta, hogy elkezdődjön a nyomozás.
-Az este átgondoltam a dolgokat. Ha meg akarjuk tudni, hogy mivel foglalkozott legutóbb a nő, akkor le kell ásnunk a laborjához. Varázslat témához nem tudom mennyire értetek a társaddal, de nekem lövésem sincs.
Szóval csak előre szeretném jelezni, hogy tudok embereket szerezni. És gondolom a királynőnek megéri, hogy fizesse a munkásokat, akik elhordják kicsit odébb a köveket. A ház még mindig romokban, ahogy ott hagyták. De nem tudom mire kell vigyázni meg mire nem. És az embereknek, akiket szerzek, azoknak sem.
Vélemény? Biztos lesznek más nyomok is. Figyelnünk kell az apró jelekre!
*Ha nem merítette ki túlságosan az éjszaka, akkor talán ez után jelenik meg egy igen vidám férfi a lépcsőn.

Mikor összetalálkozom korán reggel Gallileo-val, látom, hogy nem gondolta meg magát azzal kapcsolatban, hogy segíteni akar a nyomozásban, segíteni annak felderítésében miért gyilkolták meg a város boszorkányát, akiről mindenki csak jót mondott és ami megdöbbentette ezeket az embereket. Ráadásul érintettek is voltunk az ügyben, hiszen a szolgálója a nőnek a mi földünkön akart menedéket kérni.
A kereskedő közben újabb tervvel állt elő, ami nem is volt rossz, bár eddig nem tudtam, hogy a boszorkánynak laboratóriuma is volt. Ha viszont ez igaz, tényleg sokat segítene, ha vethetnénk rá egy pillantást, legalább tudnánk mivel foglalkozott utoljára.
- Szerintem nem gond megfizetni az embereket, hogy segítsenek, ha szerzel párat, de ezt még meg kell beszélnem a társammal. – válaszolom a férfinak, hiszen nálam nem sok pénz van, de Galion-t láthatóan bőkezűen engedte útjára a királynőnk. – De nem hiszem, hogy akadályt gördítene elé. – jegyzetem meg.
Ha minden igaz, akkor hamarosan magunk között is köszönthetjük az elégedettnek tűnő társamat.
-Jó reggelt! Van pár hírünk számodra. - köszöntöttem, aztán elmeséltem mire jutott Gallileo.

+18

Míg én a testét csókoltam ő csak beszélt és beszélt. Lám-lám pénznek valóban nagy a hatalma. Az információkat mindenképp megfogom osztani Viridiellel, de most....nem ő a lényeg. Egyre jobban úgy érzem, kívánom, akarom a nőt. Érzek egy kellemes eddig ismeretlen feszültséget, aztán meg is lesz aminek meg kell lennie.
A reggel szép volt, az éjszaka még szebb. Úgy gondoltam sose lesz még ilyen szép éjszakám. A nő, a gyönyörű, odaadó nő, a karjaimban pihent. A napfény megcsillant sötét haján. Csendben öltöztem fel, nehogy megzavarjam álmát. Aztán csókkal és ahogy ígértem csinos erszénnyel köszöntöttem. Nem volt könnyű elválni tőle....
Aztán utam rögtön a pulthoz vezetett, ahol tegnap elváltunk társammal. Roppant mód elégedetten lépkedtem feléjük. Ha észre is vették okát nem érdekelt túlzottan. Mindketten hamarabb ébredtek mint én.....Odaülök hozzájuk és meghallgatom Viridielt. Csak hümmögök. Aztán udvariasan megkérem a számomra még ismeretlen férfit, hagy beszéljük meg ezeket az információkat egymás között.
Ha távozik halkan kezdek társamhoz beszélni....- Hallod itt nekem valami nagyon bűzlik. Az éjjel újabb infót kaptam. A banyának az volt a hobbija, hogy megátkozott embereket, és aztán pénzt kért az átok levételéért. Ennyi!!... Nem tudom miről beszél ez a fickó. Az informátorom szerint sokan jóhiszeműnek, naívnak...érted hülyének néznek minket. Akik bevesznek minden szarságot. Nincs semmiféle labor. Tényleg vigyázzunk vele, a céljait nem ismerjük. Ja meg még valami. Amit elfelejtettem még közölni. páros lábbal rúghatod szét a seggem ha akarod, de szerintem te is tudod. Nem selfek voltak. Mindenki többes számról beszél. Ja persze egy teljes hadsereg ment itt keresztül. Akkor nem lenne kivel dumcsizni. Egyetlen egy nő volt itt plusz egy ember. Miattuk csináljuk ezt. Szóval. Mi van ha a nyanya megátkozta az egyiket és ezt akarták megoldani. Magánakció volt az egész lehet. Itt mindenki hazudik, össze-vissza beszél.- mondom és felhozok még pár dolgot ami megmaradt a tegnapi beszélgetésből.... Rábízom most mihez kezd, aztán lépünk tovább.

A kereskedő jó hírekkel és új tervekkel szolgál az erdei elfek hírnökének. Ám annak társa hamarosan szeretne kicsit négyszemközt beszélgetni vele. Az éjszaka hallott hírek nem csak segítettek kiigazodni a két férfinak az itteni viszonyokban, de egyszersmint a nyomozás végét is felvetették. Igaz nem úgy, ahogy a királynőjük meghagyta nekik.
Dönteniük kell és ebben sem a kereskedő sem más karakter nem segíthet nekik. Az összedőlt palota kutatásával vagy akár más úton is tovább haladhatnak a történetek felderítésében. De le is mondhatnak a további detektíveskedésről, ha nem látják birodalmuk érdekeit.
Tény, hogy eddig a fák beszámolói is megerősítik azt a feltevést, hogy egy ember férfi és egy self nő végzett Dabórával. És Turion fia arról is beszámolt már talán, hogy az éjtünde nőt a természet segítette, ahogyan az erdeieket szokta. Látták a leomlott bástyát. Ám több harc nyomát, mint a már tudott még csak apró jelekben sem.
Át kell gondolniuk, ha kétségeik vannak, hogy mire szánnak pénzt és mire fordítanak időt. És főként kinek mit hisznek el.
-Itt van a tea és a tükörtojás. A barátja pedig sonkás szendvicset rendelt, ha visszajön majd itt lesz. Önnek mit hozhatok? -a kocsmáros hirtelen bukkant fel a hátuk mögül a reggelivel és Viridiel és Gallielo rendelését leteszi az asztalra. Utána pedig Galionra néz, hogy mit szeretne reggelizni.

Galion, ahogy megérkezik és tájékoztatom a kereskedővel történt tárgyalásaink eredményéről azonnal négyszemközt akar velem beszélni és bár az arcáról semmit nem lehet leolvasni, biztos vagyok benne, hogy valami fontos mondanivalója van, amit nem akar csak úgy telepatikusan megbeszélni.
A hallottak engem legalább annyira megdöbbentenek, mint őt valószínűleg az, amit én mondtam neki. Érthetetlen, hogy akárhány emberrel beszélünk, mindenki mást mond, az egész kezd olyan gubancos lenni, mint a tó szirénjeinek haja, egy vad játék után.
Azonban nagy a valószínűsége, hogy talán a sok hirtelen kapott információ között vagy mögött van az igazság.
- Valószínűleg abban igazad van, hogy azt hiszik, túl naivak vagyunk, hogy átlássunk a hazugságokon. De miből gondolod, hogy a lány, akit pont a kocsmáros küldött hozzád, mond igazat és nem ez a kereskedő, aki nem e város polgára és nincs oka, hogy védje vagy elítélje a boszorkányt. Ő a saját érdekeit nézi. Persze lehet, hogy ő is hazudik, pont ezért kéne magunknak utána nézni, mit művelt a boszi a tanyáján. Mit veszíthetünk? Egy biztos, és ezt magam hallottam a növényektől, hogy egy self lány volt ott, aki olyan képességeket használt, mint a magunkfajta. És a mi feladatunk, ha csak te más instrukciót nem kaptál a királynőtől, hogy kiderítsük, ez a lány, nem jelent-e fenyegetést népünkre. Én azt mondom, ássuk ki azt a labort és nézzünk utána, mi történt ott. Talán a lány, akivel jót hancúroztál éjjel, pont ettől akart eltántorítani. Lehetsz biztos benne, hogy nem? – néztem rá kérdőn.

- Nézd nem hinném hogy ő veszélyes. Már az magában fura, hogy erdő mágiát használ. Szerintem valami gubanc van vele. Talán .... self szűrte össze a levet erdeivel, de mellékes. Szerintem semmi dolgunk sincs. Magán akció lehetett. De lehet bajba kerülünk ha itt maradunk továbbra is, meg tudod az ember mindent hajlamos felfújni. Ha selfet lát az mindenképp gonosz és lehet ők provokálták ki. Szóval hagyjuk a francba az egészet ez az én véleményem. De ha te tovább akarsz kutakodni hát tedd.- mondom Viridielnek. Aztán rendelek én is valami harapnivalót és komolyan eltöprengek azon hogy elhúzok innen, ha jön, ha nem. Ha maradok is csak azért teszem, hogy védjem a valagát, ha mégis jönnének az igazi Selfek, akik tényleg gyilkolászi akarnak majd.

A megbeszélésen sok izgalmas dolog felmerült. Galion úgy tűnik feltétlenül hisz a kurtizánnak, akivel éjszakáját együtt töltötte. De Viridiel gyanakszik a kocsmárosra és talán jól látja, hogy a kereskedő vagy az ivó tulaja közül legalább az egyik hazudik. Hiszen Gallilei azt mondta, hogy ha valaki hazudik, hirtelen válik dühössé és igyekszik lezárni a beszélgetést ha arra a pontra tapintanak, ahol az igazság és mese találkozik. Márpedig jól tudja Turion fia, hogy a pult mögött őt kedvesen fogadó ember egy ponton hirtelen gerjedt haragra és zavarta el azzal, hogy ne szimatolgasson.
Sok minden nem stimmel. A támadás nappal történt, ám maga az éjjeli lepke mondta el, hogy előző nap már hírt kapott erről. Már amennyire lehet hinni bárminek is, amit az emberek mondanak! Hiszen mindenki más azt mondta, hogy életükben először látták az éjjeli elfet és válogatás nélkül mészárlásba kezdtek az ember bűntársával, mikor el akarták küldeni szép szóval.
És a beszámoló szerint egy kisebb hadsereg lett a párosból, mire a banyához érkeztek. Ám arról még senki nem beszélt, hogy ha ő volt a célpontjuk, miért tértek be ide?
Megérthető, hogy az ifjúnak már elege van a sok ellentmondásból. Ráadásul fehér oroszlánt talán egyikük sem látott még. De az mennyire valószínű a beszámolókból korai verziójából, hogy pont egy zevadari hű társa lesz egy ilyen állat?

Nem tudom mit tett az a lány éjszaka Galion-nal, de alig ismerek rá. Már negyed annyira sem lelkes, sőt úgy néz ki, hogy annyiban is akarja hagyni a dolgot, azzal, hogy a self nem veszélyes és csak valami magánakció lehetett.
Én pedig egyre jobban úgy vagyok vele, hogy itt nagyon kevesen mondanak igazat, mindenki hazudik valamiért és talán egyáltalán nem véletlen, hogy végeztek a boszorkánnyal.
Az biztos, hogy rengeteg ellentmondás van és már ezért is megéri kutakodni egy kicsit.
Lehet, hogy semmiben nem jelent a dolog veszélyt ránk elfekre, de míg nem lehetek biztos benne, addig nem akarom feladni, főleg, hogy semmiből nem áll megnézni azt a labort, csak egy kis munkából.
- A királynő azzal bízott meg, hogy derítsem ki az ügyet. És még jóformán semmit nem tudtunk meg, csak találgathatunk. Én így nem állok elé, de ha menni akarsz, nem tartalak fel. – mondtam a lelkesedését veszített férfinek. – Pénzre azonban szükségem lesz, így ha a királynő küldött veled nekem aranyat, azt megköszönném, ha oda adod.

Viridiel úgy tűnik pénz nélkül marad, legalábbis nem annyival, amennyivel jelentős számú embert fogadhatnának fel és elhordathatnák a köveket. Így csak a kérdezősködés marad neki. Ami viszont bizonytalan.
Nincs mit tenni, mint összeilleszteni a kirakóst és a hiányzó részek után kutatni. Megvizsgálni a különböző indítékokat a gyilkosságra. A közkeletű magyarázat több helyen is bizonyítható vagy cáfolható. Ha az éjtündék egy titkos tudás miatt ölték meg Debórát, akkor valahonnan tudomást kellett szerezniük róla. A vezetésük pedig nyilván értékelte, hogy megéri-e egy nyílt támadás.
A fák beszámolói egyértelműek. Nem volt sereg, csupán két alak és a fehér oroszlán. Ám még a beszámolók is arról szóltak, hogy a merénylettel összefüggésben felkereste a sötét elf ezt a fogadót. Mi lehetett ennek a szerepe?
Ha logikusan végig megy rajta Viridiel, akkor megtalálja a választ, hogy Zevadar parancsára tették-e vagy más indíték volt-e mögötte?

Megy a beszélgetés a közös agyalás. Az valóban igaz, hogy konkrétan a nagy katyvasz közepette még semmink sincs. Aztán kipattant egy ötlet a fejemből. Ahogy felvonulunk Viridiellel a szobámba, egy kisebb ládányi aranyat nyomok a kezébe, amit eddig félve őriztem. Persze hogy Nagyasszonyunk nem engedett el üres kézzel.
- Nézd itt a pénz. Ha akarsz maradj itt és kutasd a semmit a "kedves" és segítőkész emberek között. Komolyan ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok képes gondolatolvasásra. Amíg te itt szöszmötölsz én megkeresem ezt a fura selfet. Belőle ki tudom majd húzni mi történt itt. Talán értelmesebb dolog lenne, mint ez a szélmalom harc. Viszont minél hamarabb indulok, annál jobb lesz. Csak a fákra hagyatkozhatok a keresését illetően. - mondom és készülődni kezdek. Kissé féltem a srácot de tán nem lesz semmi baja. A lehetőséget megadom neki, ha követni szeretne. Elmolyolok még kicsit aztán kilépek a szobámból. Rendezem a tartozást. Ha nem szól semmit és nem követ, csak annyit üzenek még neki, vigyázzon magára. A szétrombolt fal felé veszem az irányt hátasomon, ahol látták őket megpattanni. Kicsi az esély, hogy rábukkanok, és talán az is, hogy túlélem a találkozást. De ő tud pontot tenni az i-re....

Mikor Gallion int, nem habozok követni őt a szobájába, ahol elégedetten veszem tudomásul, hogy a királynőnk mégis küldött némi anyagi segítséget is a nyomozáshoz.
Persze közben is jár az agyam és lehet, hogy a biztonság kedvéért kiásatom a romokat, hiszen sok magyarázattal szolgálhat, de a kiderített és igen csak ellentmondó információk nekem azt sugallják, hogy az itteni emberek a ludasak a dologban és nem szervezett sötét elf akcióról van szó.
Ezzel akár meg is elégedhetnék, de továbbra is aggaszt a self lány, aki a mi mágiánkat is használja.
Talán a megbízó felderítésével az ő kilétére is fény derülhetne, a miérteken kívül.
- Nem segítőkészek ez igaz, de a királynőnk bízik a tudásunkba, a kitartásunkba és a képességeinkbe. – nézek a társam szemébe, aki pedig eddig egészen jól „kijött” velük, nem úgy mint én. – Szerinted okos dolog egyedül egy ilyen veszélyes alak nyomába eredni? Különben is rengeteg idő eltelt, már heted hét határon túl van, valószínűleg Zevadar-ban. Marad, egy napot, addig kiássák a romokat, ha nincs semmi, akkor veled tartok. – vetem fel.