Elmosolyodok ahogy Hawrok beleegyezik abba hogy segítsen, viszont arcom hamar komorabb, csalódottabb, lesz ahogy Techre tereli a szót. Mély levegőt veszek, nem kerestem a harcot, még is a Kőagyú azt hiszi hogy alábecsülheti a harci tudásom.
-Kőzabáló, minden tiszteletem mellet, de egy olyan csatáról beszélsz ahol én még sebesülten is képes voltam találatot elérni az ellenfelemen, te talán elmondhatsz ilyesmit?
Tettem fel az inzultáló kérdésem, majd folytatom szépen kimérten elvégre elverni Hawrokot egy jó kezdés, elvégre az ő klán béli harcosok becsmérelték harcosaimat és jó magamat Braslovban.
-Avagy ha másképp gondolnád Hawrok, akkor azon tény is ellened szól hogy félelmed a karcolásoktól odáig vezetett hogy teljes törzsedet törpék ócskavasába burkolod, de bizonyíthatod ha tévednék bármivel kapcsolatban.
Ezzel adva meg a burkolt kihívást, és várom Hawrok válaszát, reménykedve benne hogy tesztelhetem a lehetséges új kovácsunk első művét. Ha Hawrok elfogadja a burkolt kihívásomat hagyom hogy páncéljába öltözzön sőt, külön kérem is arra hogy abban álljon ki ellenem. Lássuk a Kőagyú tényleg komolyan is gondolja-e szavait vagy csak a pofáját jártatja feleslegesen mielőtt eltöröm az állkapcsát.

A biztató kezdet hamar vádaskodásba fordul, részedről legalább is.
-Ha így gondolod, akkor jobb lesz elkotródnod innen. -lendíti a kezét észak felé- Mostantól nem vagy itt szívesen látott vendég.
* A makacs mozdulatlanságod véglegesíti, hogy nem akarsz élni a felkínált baráti menekülőúttal. És hamarosan a megbeszélt párbajon folytatódik a történetünk. Hawrok téged méreget, miközben vértje darabjait magára csatolja. És egy méretes tüskés buzogánnyal áll ki ellened. Ugyan az az ezüstös fém csillog a meredező fém hegyek anyagában.
A törzse és a téged elkísérők körbe állnak, hogy mindenki jól láthassa az izgalmasnak ígérkező összecsapást. És a helyi törzsfőnök már lendíti is a fegyverét, amint úgy látja, hogy minden készen áll.

/Kockadobás: Tízes.
1-5-ig -Támadása sikertelen és előnyös helyzetből kezdheted a visszatámadást.
6-10-ig -Elsodor a lendülete és néhány karcolással és sok zúzódással a földön kötsz ki, de teljes mértékben még harcképesen.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 5

Mint ha halászni mentem volna valami oawa robbanó szerével, olyan könnyedén sikerül Hawrokot felbasznom, és elérni valódi célom. Nos, a párbajra és a lényegre térve igazán siralmas a kezdés legalábbis a kőagyú társam részéről. A nehéz fém rajta jobban lelassítja mint gondolná és így könnyedén lépek ki a szánalmas próbálkozása elől. Még lépésemmel együtt lendítem legújabb fegyverem egyenesen a fegyver tartó kezet célozva pontosan ott ahol a fém legjobban védi. Ha tényleg igaz amit a kovács állított a fém darabokra törik az ütéstől és még Hawrok kezének eltávolításának lehetősége is fen áll. Ha ez történik kihasználva az újabb pillanatnyi előnyöm rúgom fel a fájdalomtól talán üvöltő orkot s szegezem nyakához a baltám.
-Nos Hawrok, ennyit arról az ócskavasról amit viselsz, remélem jól átkúrtak érte ha már meg nem... idióták hiszik azt hogy egy páncél megvédheti őket egy náluk jobb harcostól.
Még mindig torkának szegezem a fegyverem élét, legszívesebben átvágnám a torkát, de azzal nem érnék célt elvégre Hawrok szinte veretlennek mondható a páncélja megszerzése óta, nos ha tényleg pontos ezen hír most megtört ezen szerencse sorozata.
-Nem öllek meg, felesleges halálod nem hozna semmit, hiába lennék ezzel törzsed új vezetője.-Nekem olyan harcosok kellenek akik tudják mit kell tenniük és tudni fogják hol a helyük ha a hadvezérükkel beszélnek. Nézek ekkor Hawrok szemébe, majd lelépek mellkasáról.
-Csatlakoz hát Kőzabáló, vagy bukj el Tech-el együtt, a választás a tied.
Ha elfogadja felsegítem, ha viszont elutasít akkor a még torkán lévő fejszém éle felhasítja azt, s ezzel zárom az új terület szerzésemet elvégre tisztes párbajban győztem őt le. Így törzse új vezetőjévé válva.

Rex már nagyon bízik a gyors zárásban, ám pont a páncél legvastagabb részét vette célba. Ha nem a fegyvert tesztelné, hanem a párbajt próbálná minden igyekezetével lezárni, akkor bőven lenne fém által védtelen hely, ám így is széttörik a karvédő elem és vér lepi el a bőrt. Ám az első ránézésre csúnya sem második szemrevételezésnél inkább tűnik felületi sérülésnek, ami környékén csak szétkenődött a piros testnedv a vastag bőrön.
Nem is vár sokat a helyzet kihasználással, még fel sem mért az ellenfeled a saját helyzetét, már reflexből indítja meg a buzogánya végét, hogy visszahúzás helyett állcsúcson vágjon a fegyver markolatával.
Ha ez sikerül, akkor alaposan megszédülve a lendület kivisz az ütéstávból és rendezheti alapfelállását. Ha viszont nem sikerül, akkor sikerült fellöknöd és csatabárdodat a nyakához illeszteni majdnem, de fegyvere nyelével megakasztja eme mozdulatodat és innen folytatjátok a küzdelmet.

/Nem volt az 5-ös annyira izmos, hogy egyből kiüsd.

Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Rexnek kedveznek ma a szellemek, ám Hawrok megvetően elutasítja a patthelyzetben elmondott szavaidat, a törzse sem tűnik olyannak, mint aki neked drukkolna.
5 és 6 -A Kőzabálók vezére sikeresen fordít.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Hátrébb lépek, ütéstávolságon kívülre s hagyom Hawrokot felállni, gyorsan akartam ezt rendezni de a kőagyú nem látja be hogy ez lett volna az ésszerűbb megoldá.
-Állj fel Hawrok, ha már küzdünk akkor mutasd is meg hogy törzsfőnek születtél!
Parancsolok rá, várva a következő támadását. Ha így tesz távolságomat kihasználva térek ki a támadás elől s mérek ütést ezúttal a fegyvert tartó kar egyik védtelen pontján, ha a páncélt sikerült így megrongálnom egyetlen találattal akkor ezzel már a kezét is vehetem remélhetőleg. Ha így áll a helyzet és eltávolítom a kezet ugrok hátrébb egy ide illő sértéssel.
-Nos, most már a másik karod érintését élvezheted ha már a nőstényekét nem tudod.
Majd a várom Hawrok következő lépést, ha folytatja az ekkorra már biztosan dühtől vezérelt támadásait akkor lassan biztos távolságból kerülve ütéseit okozok rajta kisebb vérző sebeket míg össze nem esik, vagy fel nem adja.

Végül mégis adsz egy új esélyt ellenfelednek és ő agyarait rád vicsorítva morog rád. Majd megindul. Ám túl idős ő ahhoz, hogy felhúzza magát néhány beszóláson. Megfontoltabban indítja támadásait, a határon játszva, hogy ha ellene mozdulsz, megpróbálja azonnal visszahúzni.
Te pedig próbálod őt darabolni.


/Kockadobás: Tízes

1-8-ig -Sikerült Rexnek felülkerekednie és végül megöli.
9 és 10 -Az összeszedett gondolkodás és taktikád kiismerése meghozta azt az előnyt, ami miatt kiüti a kezedből a csodás csatabárdot és fel tud kerekedni rajtad./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1

Elkezdőt a második forduló, Hawrok higgadt maradt mégsem volt elég gyors, ügyes ahhoz hogy felül kerekedjen rajtam s a legtöbb csapásom talál, bár a károk sokkal nagyobbak rajta mint terveztem de hát szoknom kell még az új fegyveremet.

A vége felé járunk, Hawrok már alig áll, tudom mit jelent ez bár a csata hevében már nem érdekelt. Győztem már azelőtt mielőtt az utolsó ütésemet is bevittem volna Hawrok vérző fél holt testébe. Halott, a kőzabálók törzsfője halott, nyugtázom magamban amit láttok, majd lassan szólalok meg csak.
-Sajnálom Hawrok hogy így kellet végződnie, de ígérem méltó utódot leszek, vagy találok valakit aki lehet.
Ezzel állok fel a hulla mellől és nézek végig a kőzabálókon, várva mit lépnek, ha tovább harcolnánk nem sok esélyem lenne még a csoda fegyveremmel se, de reméltem hogy tisztelik népünk hagyományait és sámánjuk lép elő elsőnek hogy köszöntse az új törzsfőt személyembe.

Párbajban legyőzted őt és a falusiak most tompán néznek maguk köré. Egy törzsfőnöktől az az elvárás, hogy megvédje a faluját támadás esetén és vezesse a mindennapokat, ám ha te két távoli falut akarsz birtokolni, akkor az biztosan igen nehéz lesz. Hiszen az ellenség váratlanul szokott felbukkanni és ahogy az északi közösséged megtapasztalhatta, akkor csapnak le, ha felkészületlennek érzik a védelmet.
Távolban a hegyekben nagy füstfelhők gomolyognak. Mintha legalább fél tucat helyről vulkán készülne kitörni. Általában lángoló szomszéd településeket jeleznek, ám a helyiek nem látszanak nyugtalankodni felőlük.

Mély levegőt veszek ahogy végig nézek a legtöbb kőzabálón, majd a legidősebb sámánjukat intem magamhoz.
-A mai naptól kezdődően, téged bízlak meg a falu minden napos gondjainak igazgatásával ahogy egy sámántól elvárt faluja vezetőjének távol létében.
Majd az egyik velem tartó vadásznak intek hogy lépjen elő, nőstény igen jó készítményű bőr és acél lánc keverékében, néhány vadász trófeával díszítve. Kezében pedig egy a falumra jellemző kétkezes csatabárd, míg övére felfigyelve annak egykezes kistestvére s hátán egy pár dobó dárda. Ránézésre elmondható hogy ő egy sok vadászatot sikeresen záró valaki lehet, nem kevés harci tudással mint csatában, mint vadászatban.
-Ő itt, Draghora falum legkiválóbb vadász csapatának az egyik tagja, őt bízom meg azzal hogy segítse teendőid a falu érdekében s váratlan támadás esetén ő fog gondoskodni a védelemről, esetleges menekülésetekről a mi Pokoljárók területeire.
Ezzel fejezem be a beszédet, remélve hogy érthető volt mindenki számára s míg mindig a sámánra tekintve teszek fel egy kérdést.
-Mi a neved Tiszteletre méltó sámán, csak hogy tudjam hogy kinek a nevét fogom hallani a kőzabálók elkövetkező csatáiban, vagy keressek ha fosztogatni indulna a két törzs.
Ez amolyan csak formalitás, nem érdekel igazán a neve csak tudom hogy így egyszerűbb lesz tisztelet kivívnom a kőzabálok között, elvégre attól hogy legyőztem Hawrokot nem fogok egyből rokonszenvet és bizalmat is kapni.

Kétség kívül a leggazdagabb törzs élén lett változás. Vadászodat alaposan végig mérik a helyiek, ám lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba. Egészen pontosan valamibe, ami nem emlékeztet az orkok falvaira. A többség a házukba megy vissza pihenni, amivel nem is lenne gond, ám legalább a férfiak harmada fa megmunkálással kezd el foglalatoskodni. Egyenlőre hosszúságú, kb két méteres darabokra vágják a fák törzseit, melyek mindenfelé nagy halmokban állnak és utána levágva az oldalukat gerenda formájúvá ütik a fejszével.
Ki tudhatja, hogy miben törik már megint a fejüket? Ám Hawrok halálával az előkészületei úgy tűnik nem értek véget. Neked pedig akár közeledhet is az idő, ha nem vagy kíváncsi többre, mikor távozol és megbízható emberedre hagyod a törzsfőnökösködést eme törzsben.
Vajon merre folytatod az utad tovább?

Ahogy a tömeg lassan, szemrevételezve az általam választott képviselőm feloszlik meg fogom az öreg sámán vállát s úgy várom hogy felém forduljon amikor meg szólalok.
-Mindenről legyen szíves Draghorának beszámolni, és arra is kérném hogy figyelj hogy legjobb törpe készítményű páncéldarabjaitokkal az ő ízlésének meg felelően lássátok el, oh és mielőtt elfejtem, a kezében lévő csatabárd mintájára több hasonló a törpék által készítettre lenne szükségem.
Ezek az utolsó szavaim jelenleg a Kőzabálok falujában, jó magamnak ideje lesz tovább indulni a következő klánnak a területére, ami jó pár járó föld lehet. Remélhetem csak hogy az ottani törzsfő nem szeretne Hawrok nyomdokaiba lépni.



Ahogy a törzsfőm lassan de elhagyja a falut és kimondottan meg szabja a jelenlegi szellemi vezetőnek hogy a legkiválóbb kovácsok páncél elemeiből kedvem szerint válasszak, arról az apró számomra már érhető de egyben inzultáló dologról hogy hagyományaiknak megfelelően díszített fegyverem alapján kovácsoltasson hasonló fegyvereket. Remélem hogy Rexxan tudja mit csinál, de hát nem áll szándékomba meg kérdőjelezni őt, elvégre már bizonyította hogy méltó a két törzset birtokolni. Na de vissza a feladat elvégzésére s arra hogy mik is erre a szokások, az öreg sámánnal tartok és próbálom felvenni egy új beszélgetés fonalát.
-Nézze el kérdésemet, de a faluban nem igazán láttok az ork népre jellemző szokásoknak való hódolást, igen, igen, értem én hogy minden törzsben mások a szokások, de azért kétlem hogy hobbi szinten vágnának méretre ekkora fadarabokat.
Enyhén mutatok a fejem biccentésével a dolgozó orkok irányába akik valamit építenek első látszatra, de Rexxan nem foglalkozott igazán velük, viszont engem jobban érdekel hogy ez lehet-e veszély forrás a számára avagy csak valami fura szokásnak lehetek-e szemtanúja.

/Draghora és Yuban/


A sámán értetlen arccal néz hősnőnkre. Úgy tűnik, hogy az új törzsfőnök nem tétlenkedik, hanem azonnal igyekszik átlátni a dolgokat. Ám az ő gondolkodását még nem mindenki látja át.
-Nem értem, mire gondolsz. Szerintem teljesen úgy nézünk ki, mint a többi ork. Esetleg nem vályog házakban laktok a ti falutokban? Vagy más a kunyhók elrendezése?
* Felvont szemöldökkel várja a magyarázatot, de te csak a dolgozó népre mutatsz és más különbség nem merül fel talán a listádon, ezért megvonja a vállát végül.
-Azt hiszem, mutatnom illene neked valamit. Amiről más törzseknek nem beszélünk. Csak úgy van.
* Ha azt reméled, hogy előhúz a ruhája alól valami tárgyat vagy bemegy valamelyik otthonba és onnan hoz ki egyet, akkor tévedsz. De ennyi fa nehezen is férne el valakinek a zsebében. Ám arra még a Mesélő sem számított, hogy kigyalogol a településről és az egyik nagy hegy irányába vezetnek a léptei. Pedig ez történt.
Fél órás gyaloglás után az egyik barlang bejárata előtt megpillantasz egy tucatnyi törpét. Két kőzabáló épp új fát hoz, miközben hallod azt is, hogy az alacsonynövésűek egy párosa épp dühöng. Vagyis közülük az egyik.
-Tizenöt milliméter! Ezt komolyan nem hiszem el. Hogy lehet másfél centivel rövidebbre vágni egy épületgerendát? Hogy lesz így derékszög a keresztmerevítés?
-Egy kicsit hosszabbra vágjuk majd a keresztgerendát és féloldalasan befér.
-Már így is fél méterrel el van csúszva az egész. Nem fogom kockáztatni a törpék életét azért, hogy az agyarasok zsebe teli legyen és ne végezzenek jó munkát. Azt a tárnát le kell állítani és a többiben folytatjuk majd a munkát.
* Eközben nem is zavartatva a háttér miatt magát, a szellemi vezető elkezd beszélni, miközben a beléptek a hegy belsejébe.
-Egy törpe kereskedő csapat jött évekkel ezelőtt ide. Vadászaink hamar észrevették és már majdnem besétáltak a lesben álló harcosaink csapdájába, mikor az egyikük olyat fedezett fel, amit mi el sem tudtunk képzelni.
Az nap éjszaka egy barlangban pihentek meg és mi körbe véve vártuk a reggelt, hogy újra útra keljenek és az általunk ásott verembe essenek. Ám a fürkészek kihallgatták, ahogy arról tanakodnak, hogy arany van a mélyben. Egy bányát terveznek ide.
Sokakat felbőszített és még vérszomjasabbá tett, hogy a mi földünket elrabolva akarják kirabolni, de Hawrok egy váratlan döntést hozott. Azt mondta, mi nem tudjuk, hogyan ássuk ki a kincset. De ők sem ostobák. Ha bányát akarnak ide, akkor mindennek a felét mi eltehetjük zsebre.
Innen a pénz a legértékesebb fegyverekre. Ők annyit kértek eleinte csak, hogy a védelmet megszervezzük. Saját területünkön nem tűnt nehéznek. De a selfek az emberekkel összefogva egy kis csapatot küldtek és mindenkit megöltek a bányában. Akkor nem tudtuk, mit csináljunk. De utána Tech egyszer Hawrokot küldte el maga helyett követnek Raydan királyához. Rögtön tudtuk, hogy ha megtudja, hogy volt itt egy titkos aranybányájuk, szívesen küld újabb bányászokat.
Gondolom, most már érted, de nem árt saját szemeddel látni a méreteit. Egyre többen érkeznek ide délről és nekünk nem kell vadászni vagy fosztogatni az élelemért. Megvesszük az emberektől. A saját igényeink szerint egyedi páncélokat készítenek a kovácsaik és olyan fegyvereket, amilyeneket csak szeretnénk.
Hawrok azt akarta, amit Tech végső soron. Az állandóan kiújuló konfliktusokat az emberekkel lezárni és északi fenyegetés ellen fegyverkezni. Bármikor kész volt a vagyonunkból más törzseknek is fegyvert szerezni, ha Zevadar ellen akarnának vonulni.
Ám igen kevés jelentkező volt.


Yuban eközben arannyal teli erszénnyel érkezett vissza Braslovból, ahol száz aranyért adta el a rabszolganőt. Bár már a déli háború előtt csatlakozott az itteniekhez, ám ezidáig nem avatták őt sem be a titokba. Csodálkozott is, hogy ilyen értékes páncélt kapott a törzsfőnöktől ajándékba.
Hawrok halála és egy új nő hatalomra kerülése a pokoljárók törzséből fogadja új hírként.

Lehet, hogy a legtöbb társamnak furán hangzana, de én már vártam, hogy végre a faluba érjek és visszaváltozzam egy egyszerű tímárra a dicső harcos helyett. A rabszolganőnek és a bolond embernek köszönhetően elég arany csörgedezett a zsebemben, hogy mindenem meglegyen, amit akarok és ráadásnak még ott volt a páncél is, amit kaptam, ami magam is egy tisztességes vagyon volt.
Már a falu határában láttam, hogy valami nem stimmel és bár nem vagyok túl régóta a törzs tagja, azért akad egy-két harcostárs, aki azonnal tájékoztat, hogy Hawrok-ot megölték és, hogy a törzs élén így változások álltak be.
- Engem nem érdekel, csak hagyjon békében tenni a dolgom. – vontam meg széles vállam, majd a régen látott kunyhóm felé vettem az irányt, hogy levegyem magamról a harcos kellékeket és jót fürödve, végre kinyújtóztassam fáradt tagjaimat, mielőtt munkához látok.

Ahogy a sámán elkezdi a mesét figyelmesen hallgatom ahogy vezet valamilyen irányba, nem vagyok tiszteletlen annyira hogy félbe szakítsam ahogy törzsem többi tagja már rég megtette volna hogy csak a lényeget kelljen hallgatnia. Érdekes kis információ morzsák ezek, később akár tökéletes indokok lehetnek hogy a Kőzabálok Rexxan mellet álljanak ha tényleg véghez viszi azon őrült tervét hogy a klánokat egyesítve rohanja le azokat a rohadt sötét pengefülüket. De ezen nem is rágódhatok, meg teszem amire utasítást kapok és ez az én szerepem jelenleg. Majd meg állunk, és látom is azt amiről egész úton szó volt. Hihetetlen, lenne az első szavam ha egyáltalán ki tudnék ejteni akármilyen szót is a hirtelen soktól ahogy meg látom ezt a bánya rendszert.
-Szóval innét származik az a rengeteg arany amiből a törzs felfegyverezte magát, így már értem mit is akart tőlem Rexxan. -Nos, egyelőre nincs itt semmi tenni valónk, vezessen tovább kérem.
Igyekszek tisztelet tudó lenni ahogy lassan realizálom a tényt, hogy Törzsfőm konkrétan mit is vár el tőlem. Ahogy viszont folytatjuk a bányákba az utat és tovább hallgatom az idős sámán szavait aki arra tért rá miként is élnek viszonylagos békében a törpékkel, nos azon még is csak meg akad a léptem amikor közli hogy kevés a jelentkező akik Zevadarba tartana ha a szükség úgy hozza.
-Mi lehet ennek az oka, talán csak nem kedvtelenek a harcosok és nem vágynak a pengefülük vérét oltani fajtársaikat ért sérelmekért?
Csak hangosan gondolkozva, végül egy kérdést sikerül meg formáznom, ahogy lassan intek az öregnek hogy vissza indulnék, s ezt is teszem az hogy velem tart-e most nem érdekel. Majd ahogy eltelik az újabb félórás út lépek be oda ahol megkapta új feladatomat aminek jobb lenne ha neki is látnék, csak azt nem tudom még hogyan avagy miként kéne felhívnom a figyelmét az itt lévőknek. Majd be ugrik valami, talán nem a legjobb ötlet de felkapok egy igen erősnek tűnő fémpajzsot s ahhoz csapkodva kesztyűm új fémlemezes részét keltek figyelmet ahogyan egyenesen a főtérig sétálok remélve hogy csak követnek néhányan. Ideje ki hirdetni mit is vár el Rexxan a Kőzabálóktól, már csak egy olyan utat kéne találnom ahol nem sértek meg senkit sem.
-Jól figyeljetek mert csak egyszer mondom el! -Azon harcosok akik önként jelentkeznek egy a télt követő hadjáratra Zevadar-i söpredék fenyegetésének megszüntetésére azok kérem névvel, ranggal, foglalkozással, és minden egyéb hasznosnak vélt információval keressenek meg, s ígérem hogy mikor győztesen térnek vissza a hadjáratból, megérdemelt jutalmuk sem marad majd el!
Ezzel teszem le a földre a pajzsot, ahogy szavaim közbe néhány megerősített ládára állok fel hogy még jobban látható legyek, nos reméltem sikerül valami kedved vernem a harcosokba és nem kell később erővel kényszeríteni a legtöbbjüket hogy harcoljanak hiszen abból semmi jó nem sülne ki. Az pedig hogy ahogy befejezem lépek le a ládákról hogy fogadjam azokat akik most élnének a lehetőséggel csak csak jó fényt vethet rám. Bár igazából fogalmam sincs mit mik errefelé a szokások, ki hogyan fogja ezen hirtelen ötletemet fogadni de remélem hogy új törzsfőjük felé a tisztelet alapja meg van így eltudom kerülni minden esetleges harcot mostanra.

/Draghora/

Amikor még a bányában kérdezel a sámántól, ő ott válaszol.
-Népünk mindig is szeretett harcolni és össze is tart. Bármikor felkerekedne a falu nagyja, ha hírét vennénk egy újabb támadásnak. -mondja- De ne feledd te sem, hogy az a félszigetnyi föld elátkozott! Gonosz erők uralják és megannyi csapdát rejt. Joggal fél mindenki, hogy oda betegye a lábát.
Ám volt talán egy-két évvel ezelőtt egy támadás. Több tízezer harcosunk fogott össze és portyázni ment az északi ellenség ellen. Nem tudni, hány ellenséget öltek meg, de néhány túlélő arról számolt be, hogy a vezetőik megőrültek. Az éjelfek pedig a köd mögül lőttek nyilakkal. Végül a legtöbben a mieink közül odavesztek és csak a földjeinkre visszavonulva állították meg az őket üldözőket egy hatalmas csatában.
* Aggasztó történet ez Rexxan terveit illetően. Nem elég hangos szavakkal. magyarázni, de ezekben a hegyekben élők túl jól ismerik az ott rejtőző kihívást, hogy eszetlenül újra a vesztükbe rohanjanak. Talán még az összes törzsfőnök legyőzése sem lenne elég ahhoz, hogy megbizonyosodjanak róla, vele nem járnának ugyan így. De az sem kizárt, hogy egyik legyőzése sem kellene, hogy elmenjenek veled, de akkor viszont más hiányzik mögüled.

/Yuban/

A falu közepén lelkes szónoklatot tartasz. És Yuban is felfigyelhetett szundítása közben az általad keltett kellemetlen zajra. Ha úgy dönt, ő is hallgatja a beszédet és kedvetlenül suhan át egy szó nem értése a sorok között. Mi az a rang?
-Te Yuba! Ez a nő nem tudja a neveinket, hogy el kell mondani jelentkezésnél? Te ismersz. És láttad már a tíz porontyomat is.

Úgy érzem, hogy alig hunytam le a szemem, amikor éktelen nagy lármára ébredek és hirtelen kiugrom az ágyból, mert azt hiszem, hogy megtámadtak minket és az okoz ilyen hangokat.
Felkapom a fejszémet és kirontok az ajtón, ahol jó pár hasonlóan értetlen képű falumbélit találok, akik mind egy ládán álló, számomra ismeretlen ork nőt bámulnak, aki fennhangon kiabál.
Egy idő után rájövök, hogy ő okozta a zajt és arra is, hogy ő lehet az új törzsfő, valami Draghora, ha jól hallottam a nevét és aki arról hadovál, hogy megint vonuljon háborúba mindenki a sötét elfek ellen.
- Sajnálom, hogy Hawrok-ot ez a……szóval ez győzte le, úgy nézem újabb harcőrülttel lesz dolgunk. – morogtam, aztán bólintottam a mellettem megszólalónak. – Jaja! Már harcba vinne minket, pedig azt sem tudja kit érdemes. Nekem elég volt a háborúból egy időre, főleg nem mennék a selfek ellen, mikor még az előzőt sem heverték ki a törzsek. Lassan nem marad épkézláb férfi és akkor mi lesz a nőkkel és a kölykökkel? – köpök ki a földre, aztán ügyet sem véve a várakozó nőstényre, visszafordulok, hogy befejezzem az alvást.

Nem tudom milyet hatást is kellene várnom erre, elvégre a falun végig sétálva látható hogy itt jobban mennek a dolgok mint más klánoknál, nehéz fába vághattam most a fejszém. Nem szólok semmit, ahogy végeztem úgy indulok meg saját piciny sátram új helyére ahol azt elkezdem felhúzni. A sátoron látható a megviseltsége, régies, akár csak amilyet a törzsem mostanság meg engedhet, de nekem pont tökéletes. A hely pedig egy picit távolabb esik a klán legtöbb épületétől, elég közel ahhoz hogy ne keljen sokat gyalogolnom, de még is elégé távol ahhoz hogy feltűnjön ez nem ide való. Ahogy haladok a sátrammal s végzem a felállítással úgy is vonulok be, remélve hogy a minimális tiszteletet ettől függetlenül meg adják a Kőzabálók. Ha valaki keresne én szívesen fogadom, bár a sátor kimondottan egy három fős vadász csapat méretéhez lett készítve látszik hogy kevéske a hely benne. Jelenleg nem igazán fűzök senkihez semmilyen szót a nyugtázó és igenlő szavaknál ha még is akadna olyan aki vállalkozik, ha pedig valakinek kérdése van azt várakozásra intem s csak a jelentkezések után adom meg neki a szót.

Az új törzsfőnök igen szerény jelentkezői létszámot kap. Csupa tizennégytől huszonkét éves kor közötti sihedert. Őket még fűtötte az izgalmas kaland, de a tapasztalt portyázók a régi világból, mikor fosztogatásból és vadászatból kellett az ittenieknek megélniük, azok a harcban értékesebbek egyáltalán nem jelentkeznek. Ahogy Yuban is inkább szunyókálása folytatásában látta az egyetlen értelmes cselekedetet.
Itteni hőseinktől búcsúzunk és ideje rápillantani Rexxanra, hiszen amint eléri a következő meghódítani vágyott törzset, sokkal izgalmasabb dolgok történnek majd.

A knuut kétszeri kihívója egy körülbelül háromszáz főt számláló településre ér a következő völgyben. Az őrszemek itt is kiszúrják hamar őket, így felkészülten várja a helyi király. Barátságosan elé megy a község határában fogadni öt cimborájával, akik már csak kíváncsiságból is vele tartottak.
-Üdvözöllek Pokoljárók! Legyetek a vendégeim! Mi járatban erre felé? Ti is hazaindultatok a nagy csata után? A knuut ezúttal is fényes diadalt aratott, hála a selfek árulásának és Tech eszének.
Pihenjetek meg kicsit nálunk!

Elérünk az újabb állomáshoz a tervben, lassan haladunk előre igazán szarva arra ki lát és ki nem lát minket. Elvégre a hír Hawrokról még korántsem terjedhetett el akár merre. Ha viszont tévedek akkor már nem jutunk el a falu vezéréig harc készültségben álló kíséret nélkül. Majd ahogy haladunk meg is pillantom a következő törzsfőt, nem túl barátságos fogadatás egy csapat harcra kész örkkal üdvözölni a másikat, de ezt fel se merem róni.
-Üdvözöllek, érkezésem célja egy békés megbeszélés, esetleges együtt működés alapjainak lefektetése lenne, az viszont vitathatatlan hogy a sötét elfek árulásának köszönhetjük a győzelmet de hogy Technek helyén volt-e az esze már kérdéses a számomra, elvégre sötét elfekben meg bízni sosem volt és lesz egy életbiztosítás.
Közöltem érkezésem célját és tüntettem fel ellentétes nézeteimet a Braslovban történtekről, de hát ezek azok a dolgok amik általábban harcos is vezetnek, ha egy újabb törzsfő esik el általam legyen. Egyedül a cél számít jelenleg ami a klánok egy valódi hordában való egybeszervezését jelenti, meg látjuk itt miként fog végződni a tárgyalásom.

A törzstől a megdöbbenés hangai hallatszanak. Nagyon nem tetszik nekik, ahogy az elismert és jó párbajos vezetőről beszélsz. Ám ez nem a törzsfőnök társadtól érkezik, hanem a köznéptől.
-Furcsa együttműködést összekötni Tech bírálatával. Előbbi nincs ellenemre, de csupán a megnyert párbajok száma és győzelmek sora figyelemre méltó knuuttá teszik.
Nem igazán értem, mit akarsz vele, de inkább ezt egy kis nassolás közben mondd el, jobb amikor teli a gyomor.
* Ezzel a falu főtere felé invitál titeket, ahol az asszonyok már több egészben sült vadat és erdő különböző növényeit összehordták.

Haladunk befele, a köznép szavait jelenleg magasról leszarom nem éppen érdekel más véleménye. Tech lehet kimagaslóan sikeres, de attól függetlenül tagadhatatlan hogy nem régiben megbízott azokban akik feldúlták a legtöbb törzs otthonát. Majd le ülünk és kezdődik a számukra jobban várt étkezés mint számomra, nem ezért érkeztem de hát meg tisztelem ezzel a vendég látóim ha már ők vették erre a fáradtságot.
-Nos, az indok egyszerű amiért érkeztem ahogy már mondtam együttműködést szeretnék kötni klánjaink között ha a szükség óráján bajba kerülne népünk legyen aki össze fog a fenyegetés ellen, nevezhetjük ezt akár egy új hordának, a lényege a dolognak aki csatlakozik és támogatást nyújt azt közös erővel védjük meg mint a régi időkben amikor minden ork megindult ha valamelyik törzset támadás érte.
Ezek az idők azok amiket elveszni látok, hagyományok, szokások, kötelesség. Félek ha így folytatjuk Techek követve egyszer minden klán csak a saját érdekeivel fog törődni aminek hála népünk ereje meg csökken, végül azok akik eddig mi fosztogatunk fognak minket fosztogatni s talán a kihalás szélére sodorni mire észbe kapnánk. De hát ezek csak a gondolataimban hangzanak el miközben a válaszra várok.

A vendéglátód felhúzta a szemöldökét, miközben hallgatott.
-Ha tudsz egy példát, amikor valamelyikőtök támadásról hozott hírt és mi nem mentünk nektek segíteni, akkor azt mondd el! Ha viszont nem volt ilyen, pusztán Tech elleni ellenszenved miatt ne vádaskodj a mi portánkon!
Miféle új együttműködés lenne az, mely csak a régi néhány elemét tartalmazná? Maga Tech is akkor lett knuut, mikor a bajba jutott Georgiánál összegyűltek Oughwar minden szegletéből a harcosaink, és vita alakult ki a régi és az új vezető között a selfek kiűzésének mikéntjéről. Tech volt az, aki győztes párbajjal siettette a megszállókra való lecsapást.
Vagy te úgy gondolod, hogy akkor és ott nekünk inkább várnunk kellett volna?
* Igen csak összekuszálódott, hogy ki mit is akar, hiszen az orkok mostani ura valóban sosem tett volna olyan kijelentést, miszerint nem becsületbeli ügy a földünkre támadók elleni közös harc és a bajba jutottak megsegítése. És vádjaid igen csak hiányolják a bizonyítékokat.
-Vagy talán nem Tech alatt volt egyedüliként, hogy a déli hadjárat alatt elhurcolt nőket kiszabadítottuk és hazahoztuk Zevadarból?