Csak csak halad ez valamerre, ha nem máshova újabb harcba. De hát a frászt érdekli amikor már jó laktam és a helyi sör is ihatóbbnak minősült mint gondoltam, kezdjük hát el akkor.
-Minden lehetőséget meg kellene ragadni arra hogy a nem régiben elpusztított falvakért bosszút álljunk, igen az én falvam is közte volt s eddig csak a saját harcosaimat láttam elfeket mészárolni míg a Knuutunk amikor egy magasabb rangú valaki könyörög előtte elfejti ezen tényt hogy falvakat, törzseket, irtottak ki nem régiben gyerekektől, nőkön, védtelen sebesülteken át.
Törtem ki magamból majd szóban meg állítást nem tűrően folytattam.
-Hol voltak a klánok hátra maradt védői amikor ellenségünk hátunkba kerülve mészárolták le testvéreinket? Igen, jól tudom az én klánom is kevés harcost hagyott hátra, de mint az tették amit kellet és feltartották az ellent hátha valamelyik klán harcosai segítséget nyújtanak, ez nem történt meg.
Ekkor fejezném be mikor újabb gondolat hagyja el hangosan a számat.
-Szóval ezen dolog elég érvnek bizonyul hogy végre értsd miért is szükséges az új megállapodás, az új horda újra a régi alapokon való meg alapítása ami ősibb mint az első írott ork feljegyzések?! Nos, csatlakozol avagy muszáj lesz ugyan úgy végződnie ahogy a Kőzabálóknál?
Tettem fel a kérdést, majd vártam a választ reménykedve abba hogy elkerülhetek egy újabb vérrontást de hát a csoda baltával a kezembe elégé maga biztos vagyok bárki ellen elvégre a hatalmas Hawrok, s annak már már legendás páncélja is behódolt eme csoda fegyver előtt.

A vendéglátód üvöltve pattant fel és tett meg mindent, hogy a kezében lévő kés a te válladban találjon új tokra. Nem szórakozik a párbaj elhagyható körítésével. Csak a lényegre tér.
-Hogy mered azt állítani, hogy mi nem indultunk meg, mikor váratlanul lecsaptak a határnál? SENKINEK nem volt elég harcosa és a hírek túl későn érkeztek.
* Minden szem rátok szegeződik, a férfiak és nők felnéznek a kajálásból.

/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Ki tudod védeni a támadását. Még kérdéses, hogy ellentámadásod sikeres lesz-e.
5 és 6-os -Ellenfeled beléd állítja a hússzeletelőt az említett helyen, erőből átszakítva minden védelmedet.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

És kezdődik a valódi móka, persze hogy dühtől elvakultan támad rám. Ennek eredménye az hogy egy pillanatra meg is lepődök majd a penge végül a kezében egy igen masszív láncból és bőrből készült védelembe ütközik. A következő mozdulatommal pedig ahogy felállok lököm hátrébb majd baltámat a kezembe kapva lendítek egyet alulról szét törve az asztal gerendákat s remélve hogy a balta egyenetlen élével áll csúcson vágjam az orkot.
-Mindenkinek meg volt az elegendő embere hogy megvédjék a falvakat, ha nem csak a seggükön ültek volna inkább ilyen nevetséges kifogásokra hivatkozva mint most te, akkor az elfeknek esélye sem lett volna!
Üvöltök rá ahogy baltámat immáron két kezembe fogom és úgy próbálok még egy ütést mérni a ball vállra.
-Ha elhiszed ezt a faszságott akkor te beléd sem szorult több tisztesség mint egy sötét bőrű elfikébe, és még rá adásul te mered magad orknak nevezni így?!
Ahogy lendítés közben még jobban felhúzom magam s a sértő szavak is egyszerre hagyják el a számat lehet hogy a vállra mért csapásomat már kevésbé tudom vissza fogni amikor azt én szeretném így okozva súlyos sérüléseket.

Rex úgy tűnik ugyan úgy gőzös fejjel folytatja a párbajt, mint ahogy azt ellenfele kezdte. Ki tudhatja, hogy vajon nem söpri-e el a szerencséjét? A balta nyele beleakad egy asztaldarabba és kicsit elcsúszik az ellentámadás. De így is a tompa résszel még állon tudta kólintani. A vállra mért csapást pedig a helyi törzsfőnök a kirántott kardja két marokra fogásával igyekszik hárítani, melyet nem a Robert által kovácsolt fegyver elé tart, hanem az egyik sújtó -bal- keze elé.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Rex sikeresen szétcsapja a törzsfőnök vállát.
4 -Súlyosan megsérül a keze a pengétől, de sikerül használhatatlanná tenni a vállat.
5 és 6 -Elkésett az acél kirántásával és most már csak fél kézzel fogja a földön hemperegve. Rexnek nem esett közben baja. A kard védekező pozícióban van.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Igen csak nagyot szólhatott amikor áll csúcson vágta a balta, majd ahogy folytatódik azon én is meg lepődök a ki húzott kard amit a védelmére felhoz nem éppen a pengémet célozza, bár a vállát eltalálom de a sietős vissza ugrás miatt ez fele annyira erős lehetett mint terveztem, folytatódik a tánc akkor.
-Nos, folytathatjuk addig amíg holtan nem esik össze az egyikünk, vagy akár végre józan észhez térhetnél és folytathatnánk azt amiért ide jöttem, Hawrok élete már bőven túllépte azon számot amennyi törzsfőt meg ölni akartam.
Jelentem ki a tény állást hogy felőlem akár halálig is tarthat a küzdelem, de az ősök már egy jóval erősebb és méltóbb klánvezér ellen is a pártomat fogták. Így nem is reménykedem másba ez esetben se, viszont ha támadni szeretne ellenfelem akkor az utolsó néhány lépés távolságban lendítem meg a baltát egyetlen kézzel kinyújtva a távolságunk meg tartása értekében, s remélve hogy a penge a már sérült vállba váj megint.

A másik dühösen gurul a földön és igyekszik ütéstávon kívülre kerülni. És villámló tekintettel néz vissza rád.
-Ha Tech-kel van bajod, akkor őt kell kihívnod. De én úgy láttam, hogy kétszer már legyőzött. A vérengzéssel csak a szellemek haragját fogod kivívni, és meggyalázod a hagyományainkat. De gyere, én nem szaladok el előled! Csak te futsz a knuut elől.
* Elismerő morgás mindenfelől, ami baljós érzelmeket vet benned. Ezek az orkok nem akarnak sem téged, sem valamelyik kutyádat az élükön látni. Könnyen lázadozó falut szerzel meg ezúttal, ám amíg le tudod verni az elégedetlenkedőket, addig a tervezett hadjáratodhoz harcosok is lesznek innen.

Az idiótájának fogalma sincs miről beszél, de hát nem is várhatok többet egy a orráig alig látott valakit, olyan tényeket vág hozzám aminek a mostani küzdelem valódi tárgyához, céljához semmi köze.
-Vérengzéssel, hát neked is rövidebb a memóriád mint egy kibaszott aranyhalnak, elvégre te támadtál rám elsőnek amikor kérésedre példát hoztam fel.
Forgatom meg a baltámat a kezembe úgy hogy annak feje súrolja a földet hogy egy minimális port verjen fel. Elvégre kell egy kis látványosság is.
-Igaz, Tech kétszer is elvert, bár ennek a mostani eseményekhez semmi köze. -Hawrokot is kihívtam, sajnálatos ahogyan végződött de ő legalább méltó ellenfélnek is bizonyult, te eddig csak a pofádat jártattad, szánalmas amit ez a párbaj nyújt míg te egyszer ütöttél meg akkor is szarul én már majdnem a kezedet vettem.
Mutatok rá a pontra hogy ha jobbnak gondolja magát nálam állok elébe a kihívásának, de jelenleg egy mezei ember gyalog is többre képes mint ő, persze felhúzhatnám magam és vérgőzösen ronthatnék neki hogy befejezem ezt a színjátékot néhány csapással de hát ő méltatlan erre.
-De nem is várok tovább, gondolom meg hoztad a döntésedet így hát legyen ahogy kívánod.
Ezzel veszek fel támadó állást s ahogy neki rontanék az asztal maradványai között, fogom meg az egyik fa széket és vágom hozzá s ezzel elterelve a figyelmét lendítem a fejszémet egyenesen a mellkas irányába, lássuk a Szellemek tényleg haragudnak-e rám az új, erősebb, horda meg alkotásának terveiért.

Igyekszel leplezni a szándékodat, hogy előre megírtan agresszívan akartad rákényszeríteni a törzsre a véleményedet és akaratodat. Ám ahogy ellenfeled is vette a lapot, úgy tűnik a legtöbben szintén értik ezt.
Ám az orkok világában nem csak a puszta logika számít. Hanem az is, hogy mit tudsz elérni vele. Márpedig igen közel vagy ahhoz, hogy az itteni főnököt elsöpörd az útból.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Sikeresen kivédi a támadásodat és megsebesít egy re-tussal az egyik karodon.
3-6-ig -Sikeresen befejezed a küzdelmet a halálával.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Ahogy megindulok és a szék felé nyúlok hogy ellenségemhez vágjam azzal a lendülettel viszem végre a tervezett támadást túlzó sikerességgel, érzem ahogy a fegyver több csontot át törve halad végig akadály mentesen míg a mellkason egy méretes vágást hagy maga után. Az eddig talpon álló ork lassan rogy a földre ahogy mellkasához kapna de eddigre már a vér veszteségétől függetlenül is élettelen test izom rándulása fejezi be a mozdulatot ahogyan én magam a törzs tagjain nézek végig olyan tekintettel mint aki folytatni akarja a céltalan öldöklést.
-Szóval melyik szájba baszott retkes idióta lesz a következő aki úgy gondolja meg próbálná az életemet venni?!
Üvöltök fel mosolyogva ahogy várom a választ, s ha valaki előre lép és ki áll ellenem hagyom hogy ő kezdje az első támadást majd ha sikeresen kitérek a támadása elől vágom páncélozott kesztyűmmel arcon az illetőt ezzel küldve a földre hogy bevihessem utolsó ütésemet a baltával. Majd csak ekkor realizálom hogy előző szavaimmal szinte kijelentettem hogy ha kell le mészárolom a teljes falut ahhoz hogy elérjem a célom, nos talán még is csak vérszomjasabb lettem az idő múlásával vagy ez csak a harc heve? Majd kiderül.

Sikeresen legyőzted a törzsfőnököt és várod a következő kihívót, ám olyan történik, amire talán nem gondoltál. Egy nálad másfél fejjel alacsonyabb harcos karba fogja a kezét és mérges tekintettel böffenti el magát.
-Igaza volt. A vitádhoz a knuuttal a falunak semmi köze. És pofátlanság vendégségben a házigazdát azzal vádolni, hogy akarva nem indult a segítségetekre. Soha ilyen nem volt.
* Ezzel hátat fordít és elsétál. Ám a többiek is érzik, hogy mondatai mögött több volt, mint egy szándék hátha tisztázódna egy vérbe fulladt vita. Sokkal inkább véleménynyilvánítás, amiről látható módon nem is akar vitázni.
A törzs fele hamar szétszéled, meg sem várva mit mondasz a párbaj végén a terveidről. A másik fele viszont tanácstalanul ott áll. Legtöbben a halott vezetőjüket nézik.

Vártam ahogy előlép a fiatalnak mondható ork, bár szavai nem tetszenek legalább volt elég töke ahhoz hogy elő lépjen, bár meg fordulna ahogy felé lépek s kezemet vállára téve állítom őt meg. Bár meg ütni nem fogom akármennyire is jó lesne inkább egy elismerő mosolyt vetítek felé ahogy jelzek a velem tartó harcosaimnak hogy indulunk. Ez a törzs túlságosan elhiszi amivel tömték a fejüket így számomra semmi keresni való ezen a helyen. Majd elengedve őt indulok harcosaim után hagyva hogy a helyiek maguk oldják meg a problémáikat.

Lassan visszaérsz az elpusztított faludba. Ahogy a régi bölcsesség is tartja, mindenhol jó, de legjobb otthon. Még út közben három törzs élére saját embereidet állítottad. De egy idő után terjed a hírhedté vált neved és az idegen törzsek területein a vadászok és az őrszemek már nem barátságosan üdvözölnek, hanem ellenségesen figyelik csapatodat a távolból. Egyre inkább érezhető, hogy nem érdemes tovább vinni az eddigieket.
Messze a leggazdagabb törzset sikerült hozzád hűségessé tenni és a fent említett további párat. A tavaszt lassan nyár váltja fel és a portyákból szerzett élelmeitek a raktáraitokban vannak.
Ám egyik nap egy közeli törzsfőnök látogat meg téged. Egy harcosát előre küldve jelenti be érkezését és a két fős kíséretében az egyik az nő. Mindhárman több fegyverrel felövezve.
-Üdv Rexxan! Gondolom érdekel, hogy miért jöttem. Hallom, hogy több törzset is magad mellé állítottál. Ám a mi fajtánknak zsákmányra van szüksége, hogy a purdék ne éhezzenek.
Egy portyát szervezek délre, az emberek ellen. Most kell kihasználni a lehetőséget, amikor leaprítottuk a nagyját. Tarts velem a falvaiddal együtt és egyenlő részt kap mindenki a zsákmányból!

Eljött a drága pihenés ideje, ahogy végre haza érünk csak felderítőket küldök a legközelebbi falvakhoz ahogy a lerombolt épületek helyén az újak körül megerősített fa falat építettek. Tudom mi fog következni ha híre megy annak amit csináltunk, mi lesz akkor amikor ez mind Tech fülébe jut. Alig várom a pillanatot.

Majd egy szebbnek ígérkező nyári napon amikor Draghora jött jelentést tenni egy ismeretlen harcos lépbe és jelenti be törzsfője érkezését. A félbe szakítását kedves parancsnokomnak nehezen viselem elvégre ez fontosabb mint sem egy jött ment törzsfő, legalábbis ezt gondoltam míg fel nem veti az ötletét. Felmérem a törzsfőt majd hangosan elröhögöm magam.
-Ülj le és fogad el sörünket, elmondok neked valamit amit sok törzs figyelmen kívül hagyott az évek során.
Majd meg köszörülöm a torkom és neki is fognék mesémnek amikor Draghora szakít félbe azzal hogy távozik és összegyűjti azon harcosokat akik hajlandóak csatába vonulni az én zászlóm alatt. Majd csak újra a törzsfőre figyelek elnézését kérve kezdem meg a beszédem.
-Drága barátom, mint látod a klánom falva igen csak közel esik az emberek határához mind az nagyon jól tudod, és terveim közé tartozik az is hogy egy régi egyezményünket az emberekkel újra életbe léptessem.
Itt tartok egy pillanatnyi szünetet majd bele iszom a méretes korsómba ami egy orkhoz mérten is nagy, s nyelek egy nagyot a benne lévő sörből.
-Ezen egyezmény viszont ki mondja hogy törzsem tagjai meg védik a közeli falvakat akár saját népünk támadásaitól is, ezen védelemért cserébe mi élelemet, érceket, különféle emberi gyógyszereket kapunk, és ha a szükség úgy hozza emberi támogatást akár milyen ellenséggel szemben. -Így hát kedves barátom, én most arra kérnélek hogy dönts bölcsen és vezesd a bátor harcosaidat messze azon falvaktól ami a Pokoljárók védelmét élvezi.
Itt álltam meg egy pillanatra ahogy végig mérem a törzsfőt, majd újra szólalok akár milyen mondani valója lenne.
-Megértem ha nem tetszik amit mondtam, sőt elfogadom de remélem te is meg érted hogy céljaimhoz igen is szükségem lesz az emberek segítségére is, s ígérem hogy mikor eljön az idő törtélnemünk legnagyobb s legsikeresebb portyájához magam fogok színed elé járulni és segítségedet kérni a dicső hódításhoz.
Ezzel fejezem be és csak finoman nyújtom ki kezem jelezve hogy nála a szó és hallgatom a mondani valóját.

Jó vendéglátónak bizonyultál és bizakodó mosollyal veszi ezt tudomásul. Egy kis sör mellett sok mindent meg lehet beszélni. De amit te mondasz, az számára igen csak elkeserítő.
-Túl sok a szomszédotok. Azért rohanták le a szutykos képűek a faludat, mert közel fekszik a határhoz. És azért védelmezitek azt az ember falut is, mert közel esik a területetekhez. De én a helyedben meglátogatnám őket és beszélgetnék velük. Braslovot és tőle nyugatra mindent elpusztítottunk a mostani hadjárat során. Láttad te is, hogy még Észak-Bivalyt is leromboltuk és mindenkit megöltünk.
Ezen a vonalon kellene tovább, mélyebbre hatolnunk a területeiken. De nem igazán értelek téged sem, meg Techet sem. Egyszer biztat minket, hogy ne foglalkozzunk semmivel, csak öljünk és hozzunk el minél többet! Az emberek királyának tábora mellett tanyázunk és zavartalanul dúlhatjuk fel az országát. Mi ez más, mint gyengeség? Utána üvöltözik mindenkivel, hogy ő megmondta, hogy eddig és ne tovább és mindenki vonuljon vissza!
Valamit magyarázott az elején, hogy ha kérdezik utána néztünk, hogy szektások vannak ott, ahol lecsapunk... De mivel nem kellett ez ügyben semmit csinálni, én nem foglalkoztam vele.
Szóval öntsünk tiszta vizet a pohárba! Miféle portyát szervezel? És te, aki állítólag a leginkább dacolsz a knuuttal, miért nem akarsz velünk jönni most? Ha tudsz valamit, akkor ki vele!
* Nagyot húzz sok beszédben kiszáradt szájával a söréből és várja a te reakciódat. Úgy tűnik, legfőbb ellenlábasod nem örvend osztatlan rajongásban azért, mert hatalomra kerülve letiltotta az addig megszokott kisebb portyákat és csak a nagyobb hadjáratokra viszi ki Oughwar harcosait. Még akkor sem, ha ezek alatt a támadások alatt olyan mélyen jutottak be más országok belsejébe, amilyen mélyen előtte soha.

Hallom amit a vendégem mond, bár az arcom rezzenéstelen és nem is változik ez míg a végére nem ér mondandójának majd egy percnyi szünet után folytatom a beszélgetést.
-Barátom, harcos társam meg értelek, de jelenlegi helyzetünk a népünk érdeke sajnos az hogy jó szomszédi viszonyt ápoljunk azokkal a fajokkal akik a határaink mellet voltak olyan hülyék hogy letelepedjenek.
Állok meg egy pillanatra majd a sörömből húzva intek hogy töltsék újra a korsóinkat, a kedves szemre valóbb hölgyeknek bár igaz ők mint más fajhoz tartoznak és csak szolgák.
-A portya amit szervezek, csak a hozzád hasonló avatatlanoknak tűnik portyának, a valódi dolgokat csak néhányan látják át, s ez így tökéletes. Te pedig most egyike leszel azoknak akik érteni fogják.
Közöltem vele hogy nincs igazán titkolni valóm a valódi céljaimba elvégre ha ellene lenne akkor is könnyedén a fejét vehetem mielőtt bármilyen kárt okozna.
-Ezen portya a történelmünk legnagyobbika és legsikeresebbje lesz, azért mert ezen alkalommal a többi népet felhasználva fogunk a sötét elfek ellen vonulni és ki irtani őket az utolsó szálig, persze eközben ügyelve arra hogy a "szövetségeseink" vesztesége nagyobb legyen mint a mienk.
Itt álok meg egy újabb korty szünetre a kiváló sörömből.
-Ezzel pedig lehetőséget teremtve, a sötét elfek ki irtását követően olyan átfogó hadjárat létre jöttét amivel Neminrát onnantól az orkok irányíthatják.
Ekkor nézek igazán az előttem állóra s mérem fel harci képességeit igazán.
-Érted már drága harcos társam, ez a valódi célom, egy ezidáig nem látott ork birodalom létrehozása ahol népünk védelmezi alattvalóinak életét, látod már azt hogy amiért kérlek hogy ezen portyád feladására kérlek? Látod azt a dicsőséges vérrel írt jövőt ahol mi orkok elfoglaljuk jogos helyünket Neminrán?!
Majd vártam a válaszra hogy a közelünkbe lévő szolgák alázatosan sétálnak elém s helyezkednek kényelembe a "trónom" mellet.

/Rex/


Embereid minden bizonnyal nagyon örülnének neki, ha a Vendég Jogot megsérted. És még nagyobb kétségekkel néznék szomszédaid ténykedésed. Ezért vendégednek meg sem fordult a fejében, hogy bármi bántódása eshet.
-A mi népünk még semmi jót nem kapott az emberektől. Szívesen látnám, hogy az összes fenyegetett faj együtt vonul a sötét elfek ellen, ám valamelyik évben volt próbálkozás erre. Egy nagyobb oughwari csapat indult, akik csúfos vereséget szenvedtek.
Vajon nem ugyan azt fogják-e mondani, mint te saját véreidnek? Hogy csak egy kis sereget küldenek a szükségben, mert kellő számú katonát kell hátra hagyniuk az egyébként védtelenné váló falvaik őrzésére?
Mi a garancia arra, hogy nem még jobban a mi vérünkre fognak nyerészkedni, mint ahogy te szeretnéd tenni az ő kárukra? Vannak már tárgyalásaid esetleg?
* Ő is kér újból inni a rabszolganőidtől, ám sokkal inkább az ork nők látványa köti le a figyelmét.

Elgondolkozom azon amit mond az előttem lévő harcos, bár tudom hogy keményen kell fognom ezen terveimet és ha kell erővel meg valósítani.
-A tárgyalásokat már Tech akkor elkezdte amikor mi vettük be azoknak az eszement szektásoknak a várát, bár igaz ez csak alap az igazi tárgyalásoknak még csak az elő készületeit végzem hiszen egyelőre a klánokat próbálom a saját oldalamra állítani.
Itt nézek a mellettem pihenő fenséges új baltámra amit az a mágikus kovács készített, nos reméljük híre ment már annak hogyan is kerültem én az egyik leggazdagabb törzsfőnök helyére.
-Gondolom már híre ment milyen sajnálatos módon kerültem a legtöbb törzs élére, így meg érheted hogy jelenleg azon is dolgoznom kell hogy a többi törzs érkezésemkor ne fegyvereiket a nyakamhoz tartva fogadjanak.
Ezzel bólintok s egyik ork leányzó tálalni készül a frissen sült fogásunk, a legutóbbi vadászat legszebb állatából. Ezzel kínálom a vendégem is, elvégre jó házi gazda vagyok.

Az ork azon gondolkodott, hogy ezek szerint a két nagyfőnök között nincs igazi különbség, mármint hogy mit is akar. Hiszen Tech elkezdte a tárgyalásokat és ez az új Hordát szervezni akaró Rex csak ugyan azt folytatná. Árnyalatnyi különbségek, de az ő szemszögéből a védelem elosztása és az ősi hagyományokra hivatkozás is csak mellékes. A lényeg az, hogy egyikükben sem talált partnert a most összerántott portyájához. Ám nem aggódik, hiszen éhező sok van, a létszám kérdéses csak számára, hogy akkor pontosan hányan is lesznek indulásra.
Ezeket persze nem vélte fontosnak megosztania vendéglátójával, fenntartva a lehetőséget, hogy amikor az fog portyát szervezni, akkor számítson rá és szóljon neki.

Úgy tűnik, hogy legalább ennyi előre lépés sikerült, a most még Tech knuutságát támogató törzsfő nem idegenkedik a te szervezkedéseidet is meghallgatni és ha reális, akkor támogatni. Ám ahogy telik az este és egyre világosabb lesz, hogy ez csak egy beszélgetés ma, úgy válik egyre bosszantóbb gondolattá, hogy egyik harcosod, aki Isthal barlangjaiban való szétnézésre indult el, már három napja nem tért vissza kalandozásából.
Vajon mi történhetett vele?

Ahogy haladunk előre a beszélgetésben egy visszatérő vadászom szakít félbe hogy halaszthatatlan dolgot akar velem közölni, így egy perc türelemre intem a vendégem bár már ekkora tehernek is mondható de az estére nem hajítom ki hanem tárt karokkal várom. Ahogy a vadász közli az aggodalomra okot adó dolgot, eltűnődök mielőtt szólnék.
-Értettem, meny aludj egyet.
Közlöm hirtelen majd a törzsfőre nézek kit vendégemként láttam.
-Nos, azt hiszem szívességért szívességet illik adni, így meg is kérnélek egyre.
Kezdek hozzá a beszédhez, picit ünnepélyesen s emeltebb hangon hogy jó halható legyen.
-A portyádhoz csatlakozni vágyókat elfogom vezetni azon a napon amikor támadni kívánsz az emberekre, ezzel hálálom meg azt ha most segítesz nekem a bajban.
Közöltem a csalirészt, persze az hogy a portyában szerzett zsákmányból jó részt fogok kérni magamnak és a többi törzsnek is.
-Egyik felderítőm eltűnt Isthal Barlangjainál, bár nem feltételezem a legrosszabbat, ha esetleg tudsz nekem ebben segíteni, elvégre ha sajátjaimat küldöm és az ottani törzs volt a tettes ők is eltűnnének.
Mondtam ki mit is akarok majd vártam a válaszát míg egy futárt készítettem fel, ideje lesz össze szedni azokat akik harcba akarnak vonulni főleg úgy hogy a törp fegyverek nagy része csak csak elkészült már. Bár erről még nem kaptam értesülést Draghorától, de majd meg látjuk amikor újra találkozok vele.

Ajánlatodra felvidult és készségesen el is vállalja, hogy utána jár a harcosodnak. És a portyára pedig megbeszélitek az időt és a találkozási pontot.
-Mire a nyári napforduló beköszönt, addigra visszahozom az eltűnt törzstagot. Úgy számolom, hogy vagy ezren is lehetünk, akik majd útra kelnek és jó pár falvat lerohanhatunk akkora erővel. Gazdag zsákmányban lesz részünk, most nincs elég katonájuk megvédeni a határt.
* Az éjszaka nyugodtan telik ám legújabb barátod nem jelentkezik az embered ügyében a gyülekezés idejéig...
Ahogy közeledsz Oughwar Dél-Nyugati hegyeinek egy kivezető szorosához, meg is látod a kisebb sereget táborozni egy magashegyi legelőn. Jól védhető helyet szemeltek ki és mindenfelé őrt állítottak. Süt róluk, hogy már alig várják az indulást. De kevés öregebb veterán van közöttük, javarészt a te törzseidből és az övéből. A többiekből úgy tűnik zömében csak a süldők haraptak a lehetőségre.

Ahogy telik múlik az idő és elérkezik a portya ideje s meg indulok sajátjaimmal és azokkal akiket Draghora vezényel jelenleg, hiszen nincs értelme hogy több osztagnak parancsoljak feleslegesen amikor egy ilyen tehetséges vadász vagy már inkább harcos áll rendelkezésemre mint Draghora.
Az viszont zavar hogy felderítőmről semmilyen hírt nem kaptam és ez látszik is azon hogy a fejszém markolatát szorosabban fogom mint aki ép fejet akarna elválasztani vele, de igyekszem meg őrizni a hidegvérem.

Ahogy elérjük a tábort majdhogy nem a röhögő görcs fog el a szánalmas bandán amit ide toborozott nekem, alig láttok ismerős veterán harcosokat ha egyáltalán látok és nem csak a szemem mutatja azt amit valójában látni akarok. Csak intek a velem tartó csapatnak amiben saját törzseim legkiválóbbjai és a Kőzabálók nehéz páncélos első sorainak legjobbjai is velünk érkezik. Draghorára nézek hogy végezze el a szükséges dolgokat mint ként csapattal én addig meg keresem a fosztogatást szervezőjét és bejelentem érkezésem. Ahogy elérek hozzá csak a hangomra lehet figyelmes minden szaros kölyök és tapasztaltabb harcos egyaránt.
-Az ősök szellemei áldjanak téged bölcs vezére ennek a fosztogatásnak, a Pokoljárók és a Kőzabálók együttes ereje is megérkezett jó magam Pokoljáró Rexxan vezetése alatt!
Ha még nagy zaj is van a rohadt táborban a hangom jelenleg hangosabb mint ha üvöltésre készültünk volna egy sámán segítségével. Majd végre test közelbe nyújtom a karom egy baráti erős kéz rázásra. S a hangomból csak minimálisan eresztek de figyelek arra hogy még mindig halható legyek
-Szóval mi újság a többiekről, vagy csak ezeket a tojás seggűeket küldték számodra mint segítség?! -Ez már szinte sértés, elvégre némelyik még a fegyvert sem képes normálisan tartani!
Ezzel halkulok el jelenleg és biztosítom azt hogy a legtöbbje az újoncnak bizonyítási vágytól fűtve induljon a csatába, legalább ennyit teszek a helyi morálért, bár lehet néhány barátibb bunyóval jobb hatást értem volna el, de ma lehetősen lusta vagyok ehhez.

Eközben Draghora teljesen meg szokott módon szervezi össze a falum vadászaiból álló haderőt, szinte már mint egy veterán katonai osztag állnak fel s várják az első parancsomat, bár a Kőzabálóknál elért eredményeiről kedves Draghorámnak fogalmam sincs, csak reménykedek hogy hasonló módon képes össze fogni és vezetni őket a közelgő csatában.

A másik ork megvakarja a fejét.
-Sok törzsből vannak, de mindenhol rajtad kívül csak azt mondták, elengedik aki jönni akar. Ez sosem volt másként, de én is nagyobb lelkesedésre számítottam. De a mennyiség egy ponton túl minőséggé alakul át.
Sokkal jobban aggaszt a legutóbbi találkozásunk óta a külpolitika. Utána jártam a messzire elkalandozó harcosodnak. A csontjait megtaláltam és két elf volt ott egy óriás pókkal. Azt mondják, nem ők ölték meg, de bizonyítékot mutattak, hogy egy Techhez hű törzsnél jártak előtte.
* Egy fogakból készült nyakláncot húz elő, mely egy kegyetlen természetükről ismerté vált törzs híres jelképe. Jól tudhatod, hogy kik is ők. Nem messze laknak azoktól a bizonyos barlangoktól.
-Elhoztam őket, hogy te dönts arról, mi legyen! Hiszen a veszteség a tiéd, noha az én fegyvereseim közül is elesett egy, mikor váratlanul ránk támadt az a hálószövő. De megöltük a dögöt.
* Egy férfi és egy nő van egymással háttal megkötözve azon a kopár sziklán, ahová elvezet téged. Hárman őrzik őket.