..Már nagyon sok év telt el,hogy a Királyné elvesztette lányát,de az emléke még mindig ott él benne..ahogy a Birodalom is emlékezetében tartja a Hercegnőt.
De most új szelek járnak,és a múltból új remény éled...
ahogy a Birodalomnak Szövetségesek kellenek,és ennek a Nemes Népnek újra tündökölni kell ,és az Ősök is támogatják a Diplomáciai megújulást.
Eddig sokak szerint csendben éltek az Elfek,ahogy a Békét is őrzik már évszázadok óta,de most,hogy a környező területeken sok a harc és elégedetlenség..csak idő kérdése,hogy ide is eljusson a háború szele..
De Amerith királynő nem mindennapi "lépést"szorgalmaz..
Hogy, Népének biztos jövőt biztosítson,ahogy eddig is,és ezután is ,évezredekre..

..De mivel Őt mindenki ismeri,így álruhában kívánja bejárni birodalmát.
De azt is tudja,hogy nem veszélytelen a vállalkozása..és ehhez teljes titoktartás mellett,utitársakat keres,hogy a valóságot a saját szemével lássa ...
..és nem is kell nagyon sokat várnia a titkos "toborzásra"..hamarosan érkeznek is jelentkezők a Kíséretére....
De több van ebben,mint egyszerű kíváncsiság..
..mert tudja,hogy valahol rá kell találnia az elvesztett birodalmi ékkövére..
..ami eddig a feledés homályába veszett..

Mióta a korona a fejemre került egy célom van. Semmiben sem más mint előtte. A népemet akartam védeni, oltalmazni. Más voltam, mint a férjem. Ő visszavonulva élt, a háttérből intézte dolgait, ő volt a hátvéd én az előörs. Minden napomat a néppel töltöttem. Nem volt szükségem a koronára vagy más egyéb ékszerre, díszes ruhára ahhoz hogy rám ismerjenek. De jó volt látni, hogy nem csak Királynőként gondolnak rám, hanem jó barátként is aki ott segít ahol tud. Ilyenkor mindig levetettem nemes ruháimat, kényelmes nadrágba, puha ingbe bújtam és utazóköpenyemben először titkon járkáltam ki népemhez. De mint említettem már, nem kellett sokáig titkolóznom.
Megkoronázásom óta sokminden történt velem. Részem volt jóban és rosszban egyaránt. A célomtól viszont semmi, még a leggyászosabb időszak sem tántoríthatott el.

...Egyik este a könyvtárban olvasgattam. Férjem a dolgait intézte, lányom, ő természetesen megint nem volt otthon. Néha ahogy a régi könyveket, tekercseket böngésztem, tájakról izgalmas kalandokról, én is elmerengtem. Felidéztem fiatal korom kalandjait, és néha meg is sirattam.
Így volt most is. Gondolataimba mélyedve lapozgattam egy könyvet aminek történetét már fújtam kívülről, mikor az utolsó lap megmozdult. Azonnal felkaptam a fejem. Kiderült a lapot ketté tudom hajtani.
Új történet tárult szemem elé. És erősen kaland illata volt. De nem oly régi, tündék által kitalált mesének tűnt, hanem valódinak. Ha jól értelmeztem, egy nagy erejű ékkőről beszélt. Méghozzá olyanról, ami a kezdet kezdetén a mi hazánké volt, csak valami oknál fogva elkerült. Hogy pontosan mi volt nem tudtam kihámozni, de nem is igazán érdekelt. Az éppen elég volt, hogy hatalmas varázsereje van és védelmezni tudja a helyet a földet ahol megtalálták és kovácsolták.

Nem is kellett több ennél talán egy ékkő amit nemes anyagba illesztettek gondoltam még. Már ott se voltam. A kitépett lappal, azonnal a szobámba siettem. Felkaptam régi holmijaimat és buzgóságtól, tenni akarástól hevülő szívvel viharzottam ki a palotából. Egy idősebb társamat kerestem, akiről tudtam ért a régi korok nyelvéhez.
...nem találtam rá otthon. A szomszédok elmondása szerint pár órával ezelőtt teljesen felpakolt lóval távozott. Hogy pontosan hová indult senki se tudta. Egy pillanatra lenyomta lelkesedésemet a hír, de hát úgyis este volt. Eltöltöttem pár kellemes órát a még fent maradókkal és távoztam.

Másnap reggel (éjjel alig tudtam aludni) Királyom jobb kezével megvitattuk a dolgot. Azt mondta a legnagyobb titoktartás mellett kísérőket toboroz a védelmemre. Valamint meg is nyugtatott. Sokan vannak még a szövetségesek közt, akik segíteni tudnak értelmezni kincsemet.- mondta.

Azt vettem észre reggel, hogy Nővérem csomagol. Furcsa volt, mert tegnap este  nem beszéltünk utazásról. Igaz, hogy - mint mindig - most  is nekem viszketett a talpam, de azért ez mégis csak furcsa.

- Megyünk valahová? - kérdeztem, és éreztem, hogy kezd rajtam eluralkodni a kalandok előtti bizsergés.

Alia sejtelmesen mosolygott és oda dobta elém a zsákomat. Ezt már nem lehet félreérteni. Próbáltam kiszedni belőle, hogy merre visz az utunk, de nagyon titokzatos volt. Lehet, hogy gondolati üzenetet kapott?

- Alia, mit szólnál, ha vinnénk magunkkal az összes fiút, és - mosolyogva néztem Hero-ra - persze a kislányt is?

Bár nem tudom hová megyünk, de nem árt, ha minél többen vagyunk. Így az unalom sem fenyeget - bár ez ránk nem jellemző.

Sandán néztem Nővéremre, és vigyorogva kérdeztem:

- Azért reggelit kapunk?

A "reggeli" szóra mindenki felkapta a fejét és várakozóan néztünk Aliára. Nagyot sóhajtott - persze az Ő kedvességével - hiszen tudta, hogy éhesen nem sok mindent tud velünk kezdeni...

*Amerith,miútán rátalált a régi históriás könyvek közt az Ékkő említésére,eltökélte,hogy megkeresi azt,és a Birodalmát jobbá és gyümölcsözőbbé teszi általa...
Titoktartás közepette meg is érkeznek az első"jelentkezők",akik segítséget és remélhetőleg információót is tudnak adni a feledésbe merült Drágakőről..
..A Palotán kívüli épületben van a "gyülekező",ahol találkozhattok a megbízótokkal..és ott találkozhattok egymással,s felkészülhettek a küldetésre.

Férjem jobb keze a parancsnok, a következő nap reggelén jelentette hogy a titokzatos kíséretem hamarosan előáll. A palotán kívül, a Király tudta nélkül egy épületbe kísért, ahol a birodalmunkba érkező, Királyunkkal beszélni akaró vendégeket szokás fogadni. Leültem hát ide és türelmesen várok. Várom segítőimet, akik elkísérnek utamon, akikkel kalandokban lesz részem.

Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Alia gondolati úton közli velem, hogy csak én megyek. Mi van? Hová megyek én egyedül?

Oda megyek hozzá és rákérdezek, hogy nem értettem-e félre valamit, de közli, hogy nagyon is jól hallottam.

Megkezdődik az első önálló utam, de ő természetesen mindig velem lesz gondolati síkon, és ha bármi baj lenne, azonnal jön.

- Csak Tris és Hero jön velem?

Alia elmondja, hogy kinek kell segítenem, és hogy hol találom Őt. Azt is megtudom, hogy nem én leszek a királynő egyetlen segítője, lesznek más útitársaim is.

Picit elfacsarodik a szívem az elválás gondolatára, de a kalandokat mindig szívesen veszem. Elérzékenyedve lépek Nővéremhez és szorosan magamhoz ölelem. Nincs szükségünk szavakra. Azt látom, hogy Tris összedugja orrát Melonnal és ők is elbúcsúznak. Hero az oldalát dörgöli a tigrishez és elköszön tőle. Én is búcsút veszek Mellontól:

- Nagyon vigyázza Aliára, és persze magadra is.

Úgy gondolom, van még annyi időm, hogy egy kicsit felkészüljek az utazásra fizikailag is és mentálisan is. Ezért elvonulok egy távolabb lévő kis tisztásra és előveszem a kardomat. Kiürítek minden mást a fejemből és csak a körülöttem lévő természetre figyelek, miközben gyakorlom a harcot. Nem tudom mennyi idő teli el, de érzem, hogy Tris közeledik felém. Indulnunk kell....

Végre összepakolunk az utra..és hugi elég zavart volt,hogy alig mondtam neki valamit az indulàs miatt...de most nem mondhattam el neki,hogy el kell mennem még valakihez..és aztàn indulok utàna én is...de tudom,hogy ahovà tartok ,oda nem tud velem jönni...és kicsit sajnàltam,hogy nem mondtam semmit erröl,de talàn megérti majd...
Mellon érzi,hogy szomorusàg van hugiban..de tudja azt is,hogy nem àrulhatja el Trisznek sem,hogy mi is megyünk majd utànuk...de vannak dolgok miket nekem kell elintézni...
De aztàn làttam Nava lógó orràt...és kicsit szomoru lettem..de erösnek kell mutatnom magam ..
..és csak pàr nap...aztàn utànad megyek...jàrtak a gondolataim..és ügyeltem rà,hogy ezt ne hallja meg...
De most nekem is fel kell készülnöm,mert kell még valami..mielött elindulok...

*A "csapat" hamarosan megérkezik a Palota melléképületéhez..
... egyesével köszönti a Kapitàny az érkezöket..
-Üdvözlet!-hajolt meg a belépö felé.-Köszönet,hogy elkiséri az Úrnömet!-invitàl beljebb a terembe..ahol a Kiràly vàr benneteket,és segitséget ad,ha bàrmire szükségetek lenne...

E térképpel és hátoldalán a felirattal várom az érkezőket, kik elkísérnek utamon. Izgatottságomat alig tudom leplezni, szívem majd kiugrik a helyéről.
Nem kell sokáig várni rájuk. Ahogy belépnek az ajtón, felállok és  sugárzó mosollyal fogadom őket.
Az asztalhoz invitálok mindenkit, ahová italt és finoman illatozó harapnivalót kérettem, még az érkezésük előtt. Éhesen csak nem indulhatunk útnak.

Miután elindultunk Trissel, egyre azon járt az eszem, hogy vajon milyen személy az, akinek szüksége van a segítségre. Azt tudom, hogy királynő, de én a jellemére vagyok kíváncsi. Nem szoktam meg, hogy bárkitől is parancsokat fogadjak el. Mindig a magam útját jártam, és úgy próbáltam meg érvényesülni, hogy ne kelljen másoktól függenem.

Na majd meglátjuk!

Egyre vidámodó kedvvel követtem társamat, aki élvezte az utat. Láttam rajta, hogy fél szeme mindig rajtam van, ezért gondoltam megviccelem egy kicsit. Hátra maradtam, mintha igazítanék valamit az öltözetemen, és óvatosan becserkésztem hátulról. Persze észrevette, hogy miben mesterkedem, így félre ugrott előlem. Hirtelen megugrottam és a hátára pattanva, elkaptam a nyakát. Olyan hangokat adtam ki magamból, mintha a nyakát akarnám elharapni. Óriási viháncolás lett a dologból.

Miután kijátszottuk magunkat, leültünk lihegni egymás mellé. Ittunk egy kis vizet és ettünk pár falatot.

- Tudod Tris, kíváncsi vagyok, hogy milyen kalandban lesz részünk. De egy biztos, amíg itt vagyunk egymásnak, nem érhet baj minket.

Vidáman indultunk tovább, hiszen már nem volt messze a találkozási pont.

*Megérkeztek a Fogadóterembe,ahol az Úralkodónő fogad benneteket.
/Alia késöbb csatlakozik,majd hozzátok/
A teremben az asztal köré gyültök,és Amerith elétek teszi a régi térképet és a szöveget is olvashatjátok a hátoldalán.
Bár nagyon régi a térkép,de ha jobban megfigyelitek,akkor felfedezhettek rajta elrejtett szöveget is,a bal alsó sarkában.

Mert "Éegis napja" igencsak közeledik,ahogy az ékkő hollétét is még homály fedi..de a "kis csapat"útra készen áll,hogy segítse Királynőjüket.

/ha felfeditek a titkolt szöveget,amit mágiával fedtek le írói.
ez áll rajta:

"Ott leled a tűzet mit hőn keresel,ahol a sugarak lenyugodni térnek.
S a fényt,ami az Oltáron virít,fent a sziklaszírten.
Ott találod a kulcsot,mi elvezet téged majd a Kincshez"/

Megérkeztünk a kastélyhoz, ahol már vártak. A kapunál volt egy kis nézeteltérésünk, mivel Trist nem akarták beengedni. Mikor közöltem, hogy nem lesz vele gond, hiszen csak azt csinálja amire én adok parancsot neki, az Őr megnyugodott és tovább engedett mindkettőnket.

Ahogy beléptünk a trónterembe, és illően köszöntöttem az uralkodó párt, már láttam, hogy érdekes társaságunk lesz. Főként a vak erdei elf kötötte le a figyelmemet. Egy gyönyörű madár pihent a vállán és igencsak figyelte bevonulásunkat. Tris persze rögtön hozta a fennhéjázó, büszke formáját, és olyan peckesen sétált, mintha bizony ő lett volna a király. Magamban jót mosolyogtam rajta.

Miután elfoglaltuk helyünket, a királynő emelkedett szólásra és mutatott egy ősi térképet, amit körbeadtunk és mindenki behatóan tanulmányozott. A rajta lévő szöveget kell megfejteni, hogy kiderüljön hol találjuk amit keresünk.

Mivel teljesen új a csapat, egyikünk sem ismeri a többi képességeit, így még rájuk is kell figyelni.

Na, majd meglátjuk, mi sül ki ebből az egészből. Még az is lehet, hogy nem csapatként, hanem önállóan fogunk nekilátni a keresésnek. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mindenki egyformán értelmezi az elmondottakat és leírtakat.

[quote="Erelar Bearhelm"]
Tisztelettel telve hajoltam meg az uralkodók felé, majd helyet foglaltam szép barátom segítségével. Világtalan szemem az messzeségbe bámult látszólag, de ahogy a végigjártam az asztal környékét olyan, mintha csak álca lenne a vakság. Iris a vállamon ülve nézte kíváncsiskodva a fehérhajó elfet, majd a vállamról az fejem búbjára reppenve játékosan széttárta a szárnyait, meg-meglebbentve a nő felé díszes szárnyait, és kihívóan sívitkozott felé, mintha csak párbajra akarná hívni. finoman felnevetek felnyúlva hozzá, csak egy kicsit böktem meg az oldalát, mire ő le is reppent a fejemről, és a székem támlájára telepedett inkább. A nő felé fordulok.
- Bocsáss meg kérlek Irisnek. Hűséges egy madár, de teng benne a fiatalság, és a harci kedv. – majd jót derülve hozzáteszem – Még mindig emlékszem, amikor egyszer ölre ment Growlerrel. Hehe… az volt ám az érdekes látvány. Legalábbis a fák ezt mesélik. Nos, de biztos nem kíváncsiak egy vénség meséire. Iris légy oly kedves add kölcsön a szemeidet.
Behunytam végül semmit nem látó szemeim, ám ezzel egy időben összekapcsoltam tudatom Irissel, és a mágia segítségével azt láthattam, amit ő. Iris a térkép fölött repült, pont olyan magasan, hogy a térkép nem fodrozódjon meg a szárnyai csapásától, de még ki tudjam venni az apróbb részleteket. Halkan hümmögtem a képek láttán, majd visszahúzódtam saját fejembe. Iris végül a földre szállt, és megrázta magát. De mielőtt még visszaszállt volna jobb játszótársat talált. Elkezdte kelletni magát az oroszlán előtt. Bár ugrás távolságban volt, én mégsem féltettem. Gyors röptű madár, igazi szélvész. És nem mellesleg, bírom a tanítójának ügyességében. A barátom játékával nem törődve a Királynő felé fordulok.
- Érdekes egy térképet mutat számunkra. Ha nem zavarja, a kíváncsiságom elárulna, lenne oly kedves mit keresünk?
Kérdezem tőle barátságosan, de illemtudóan, majd ha kapok rá választ az elmémbe merülve próbálok az emlékeim közt kutatva fontos dolgokat keresni, hátha halottam már a tárgytól, vagy személyről.

Miközben vendégeimre várok, a régi térképet böngészem. Ahogy végigsimítok rajta, érdekes érzés kerít hatalmába. Mintha lenne még valami a bal alsó sarokban. Ott érdekesnek tűnt a papír. Addig nézegettem, forgattam, míg a fény felé tartva megláttam a rejtett szöveget. -Hmm ez  egyre izgalmasabb. - gondoltam magamban. Elmélkedésemből egy régóta ismert és vágyott érintés ránt ki. Egy kéz a vállamon. Ismerős illat. Férjem érkezett. Nem szól semmit, csak hamiskásan mosolyog, és helyet foglal mellettem. Mintha azt kérdezné...- Min töröd a fejed, mire készülsz? Töltök neki egy kupa bort és mindent elmesélek. Ő jót mulat izgatottságomon és láthatóan örül lelkesedésemnek. Kérdésekkel bombázom, de a szövegre csak annyit mond - Derítsétek ki ha már egyszer elkezditek. És térj haza épségben. Ahogy kimondta megérkeztek vendégeim. Amint meglátom az idős elfet, a segítségére sietnék, de látom, hogy már van neki. A másik vendég egy oroszlánnal érkezik. Gyönyörködök benne egy pillanatig, majd az asztalhoz invitálom őket ahol már sok finom falat és jó minőségű bor várja őket. Amint elhelyezkedett mindenki elmondom mi a feladat, mi célból hívattam őket és megmutatom a térképet. Idős társamnak részletes beszámolót tartok a régi térképről felolvasom a szöveget is. A rejtettet amit az imént fedeztem fel éppen és bízom benne ezt a hölgy vendégem is észrevette. Míg ők tanulmányozzák a térképet és elgondolkodnak az írott szövegen én várok még. Semmit se szeretnék elsietni, még ha az egy helyben ülés egyre nehezebben esik is. Eliarion nem marad sokáig elköszön tőlünk és távozik. Mielőtt az ajtó becsukódik látom, hogy féltő, de egyben büszke tekintettel néz vissza rám. Távozása után tovább folytatjuk társaimmal a beszélgetést mindenki ötletét várom. Időközben idős társam madara roppant szórakoztató műsort ad elő, amin jót derülök. A kérdésre természetesen részletes választ adok - Királynőként mindig is egy vágyam volt. Szolgálni a népemet, segíteni ott ahol tudok. Aztán a minap találtam egy érdekes könyvet abban pedig egy régi elrejtett feljegyzést, ami egy elveszett kincsről szólt. Hogy mi az pontosan nem tudom, a lényeg, hogy valamikor a mi időnk előtt ide tartozott, de elkerült. Varázserővel bír és védi azt a helyet, földet, ahonnan származik. Remélem eme kicsiny információval tudtam segíteni.- szólok, majd töltök egy kupa bort és felé nyújtom.

*Mindannyian egybegyültetek a Fogadóteremben,és a Királynő szívélyesen üdvözöl benneteket.
Finom étellel és itallal kínálja vendégeit,és közben a térképet nézegeti,és elmondja Nektek amit elolvasott az útirányról,ahová most tartotok..ez az első nyom,amin elindulhattok.

De az is bizonyossá vált,hogy nincs sok időtök késlekedni az indulásra,mert igencsak közeleg a csillagok együttállása,és ha nem értek időben a lelőhelyére,örökre a homályba vész az ékkő...és vele a Remény is ..

A "kis "csapat így hát hamarosan elindul a legnagyobb titokban az éj leple alatt..és csak a Király tudja,hogy merre tartotok,de senkinek nem árúlja el,mert ha kitudódna,akkor nagyobb veszélybe sodorna titeket..mert nem tudhatja,hogy még kik akarják megkaparintani a drágakövet..és megakadályozni,hogy egyáltalán rátaláljatok..

Ahogy a ti alatvalóitok hűségesek a királyságotokban..de a többi faj képviselői,nem biztos,hogy úgyanígy gondolják..

Szokatlan számomra, hogy másokhoz kell igazodnom. Általában egyedül, vagy Aliával a nővéremmel vágok neki a kalandoknak. Természetesen Tris most is itt sétál mellettem. Nem igazán izgatja egyenlőre semmi.

Ahogy haladunk a többiekkel, titokban elnézem útitársaimat. Eléggé vegyes a társaság, akár még jól is kijöhetünk egymással. A világtalan, öreg elf szerintem élesebben látja a világ dolgait, mi mi látók. De majd kiderül. Mindenesetre, az már jó jel, hogy Ő is állattal van. Bár láttam a többieken, hogy csodálkoznak, hogy egy self, egy oroszlánnal társul. De hát nem kell mindent tudniuk, az előéletemről.

Most csak a feladat fontos. Meg kell találnunk az ékkövet, mielőtt rossz kezekbe kerül. Szerintem, nekünk, akik a feladatot kapták, egy kis időt rá kellene szánnunk arra, hogy megbeszéljük a következő lépéseket. Nem volna jó, ha mindenki menne a saját feje után.

Hát majd meglátjuk......

Mindenki előállt, és tudta vagyis pontosabban tudott egy két homályos információt a küldetésről, aminek célja az ékkő megtalálása volt. Nem is húztam tovább az időt. Parancsomra minden társam élelemmel és némi pénzzel megpakolt erszényt kapott. Magamra vettem még egyszerű ruházatomra a szintén egyszerű zöld szövet utazókabátot, melynek csuklyájával rendesen el tudtam rejteni arcomat és indultunk is.
Készülődés közben diszkréten, de jól megnéztem magamnak valakit. Mikor megérkezett már azonnal fel hívta magára a figyelmemet és a többiekét is de semmi különösebb dolog nem történt. Volt már szerencsém sötét elfekhez, de ő a kinézete ellenére mégse olyan volt. Nem tudtam mi az, de különlegessé tette valami. Többnek tűnt mint aminek látszott. Legalábbis nem éreztem úgy, hogy tartanom kéne tőle.
Az út első fele csendesen zajlik. Nem túlzottan beszélgetünk, mindenki a gondolataiba mélyedve lépked. Egyszer megpróbálok gondolati síkon kapcsolatba lépni Navával, de nem várok reakciót. Csak kedvesen üdvözlöm és megköszönöm neki, hogy elkísér utamon.
Gondolataimból idős társam ráncigál ki. Szinte már örülök is, valakivel tényleg szóba tudok elegyedni.
- Köszönöm a felvetésedet barátom. Még nem jártam arra, de érdekelne a hely. És miért gondolod, hogy oda kéne menni először. Talán az lenne a legjobb ha vagy egy ilyen helyen, vagy máshol nyugodt körülmények között, mindenki hangosan kimondaná ötleteit. Ha némán magunkba folytjuk nem tudunk segíteni egymásnak és nem érünk célba. A régi írások szerint pedig az ékkő fontos lehet. Talán egész birodalmunkat védelmezheti majd, ha visszakerül oda ahonnan elkerült. A méltó helyét meg majd megálmodom, ha meglesz. Meg különben is engem az aggaszt, nem tudom mi az Éegisz napja és mikor lesz. Te erről...- tovább folytatnám a beszélgetést mikor recsegő hangok szakítanak félbe. Túlságosan belemelegedtem ötleteim feltárásába így kissé megriadtam, a bokrok közül kiugró fenséges nagymacskától, de nem mozdultam. Úgy voltam vele, ha veszélyesnek bizonyulna bármelyikünk számára a fákat megkérem tartsák féken, de talán nem lesz erre szükség.

Ahogy ballagunk, ki-ki a saját gondolataiba mélyedve, egyszer csak a királynő üdvözlését hallom a fejemben. Kicsit meglepődöm, de azonnal válaszolok rá. Én is köszöntöm, és biztosítom őt arról, hogy minden erőmmel a feladat megoldásán leszek.

Hirtelen megérzem Tris feszültségét, ahogy egy pillanatra megtorpan mellettem. Kezemet a fejére teszem, én is érzem a másik lény jelenlétét, de azt is, hogy nincs támadó szándéka.

- Mi van bogaram? Kezdesz ijedős lenni? - súgom a fülébe és közben mosolygok.

A következő másodpercben szétválik a növényzet és egy tigris jelenik meg közöttünk. Mivel fele akkora sincs mint Mellon, valahogy nem tűnik veszélyesnek. Amíg ezt elgondolom, már oda is lép a vak elfhez, és látszik rajtuk, hogy régi barátok. Tris egy kicsit még borzolja magát, de már csak azért, hogy mindenki lássa mekkora oroszlán ő. Jót mulatok ezen magamban. Még a nőkre mondják, hogy hiúak. Na, erről beszélhetnénk.

Viszont egyre jobban sötétedik. Jó lenne valami pihenőhelyet keresnünk éjszakára.
Hirtelen a királynőhöz fordulok.

- Felség, jó lenne letáborozni éjszakára. Az előttünk lévő tisztás talán megfelelne erre a célra. Elég jól el van rejtve, így biztonságos lenne.

És talán a tűz mellet egy kicsit megismerhetnénk egymást, hiszen itt csak egymásra számíthatunk, ha baj van. Nem ártana átbeszélni a további teendőket sem.

*Érdekes felvetése van az idős elfnek..bár lehet,hogy igaza van némely gondolatban,hogy az Elmúlás Tisztásán talán többet megtudhattok az Éegis napjárol...


Hamarosan sötétedik,és a szállásnak kinézett tisztás jónak tűnik...ám ha ott vertek tábort,akkor számolnitok kell a nyílt terep előnyeivel s hátrányaival...
De ha leszáll az éj..akkor furcsa hangok hallatszanak az ösvény felöl mögöttetek,ahol eddig csak a fák és bokrok lágy suhogása hallatszott...de most megelevenedik az Erdő..ahogy a baljós hangok is erősödnek...

Már épp megjegyezném, hogy mellőzzük a "felség" megnevezést, mikor meghallom a hangokat. Nem tűnnek túl bizalom gerjesztőnek. Visszafelé már nem fordulhatunk, így az előttünk lévő tisztás marad. Ha a másik állat is követ minket, megkérem Navát és idős társamat, hogy a csapatot elölről és hátulról védjék, míg a tisztáshoz érünk. Ott már tudom biztosítani a csapat biztonságát éjszakára. Sietősen terelem a csapatot. Rá-ránézek Erelarra de látom semmi baja sincs. Mikor a tisztáson vagyunk, keresek egy helyet, ahol a fákat meg tudom kérni, ágaikkal védelmező gyűrűt alkossanak körénk. Az ágak engedelmeskednek is. Recsegő hangjuk megtöri a ébredő erdő hangjait. Mikor végeztem és látom, hogy mindenki megvan kicsit megnyugszom. Az ágak által védett területen mindannyian kényelmesen el tudunk helyezkedni, de hogy nyugodt lesz e az éjszakánk, hát azt nem tudom. Bízok benne, hogy hamarosan elülnek a rémisztő hangok és helyüket átveszik azok, amik a természetes éjszakaira jellemzőek. Talán egy gondolatunk volt Navával, mármint ha arra gondolt ő is, jó lenne megbeszélni a dolgokat. Én is kíváncsi voltam az ő gondolataikra. Meg hogy a nevükön kívül kik is ők valójában. Viszont ha a zajok így folytatódnak tovább nem biztos, hogy lehetőség lesz erre...