Mielőtt regisztrálnál, kérlek, nézd át a Szabályzatot a regisztrációra vonatkozó kikötések miatt. Az oldal keresett karaktereire is nézz rá, ha esetleg találnál egy számodra érdekes karaktert, akkor arra lecsaphass.
A regisztrációt követően a leírások alapján nekivághatsz az adatlapod elkészítésének és beküldésének, az elfogadást követően pedig szaladhatsz a játéktérre, hogy belemerülj a világ történetébe és részese lehess annak alakításában!
Ha bármi kérdésed van akár regisztráció előtt, akár regisztráció után, a lejjebb található chatablakban felteheted a kérdésedet. A regisztrációt követően pedig az admint is felkeresheted egy privát üzenettel, ha nem szeretnéd a chatet használni rá.
Tárt karokkal várunk és előre is jó játékot kívánunk!
Ahogy kissé elhúzódtam tőle,egy pillanatra azt hittem,hogy megbántottam a "viszakozásommal",de aztán egy kedves mosoly jelent meg az ajkán.Egy picit azért csalódottság hallatszott a hangján. ...Férfiak!-suhant át a gondolat a fejemben,de egyáltalán nem gúnnyal,hanem inkább édes gondolatokkal..
Ahogy ott voltam a teste felett elég közel...éreztem a vágyát..és azt,hogy vele el tudnám képzelni a hosszútávú együttlétet...valahogy jó a közelében lenni.
Amint a mosolya az ajkán megjelent,és egyáltalán nem volt mérges ,hogy végül "nem tette meg" gúnyosság sem jelent meg az arcán,egyre jobban kezdem kedvelni..
-A bor!Igen!-kacagtam fel kedvesen,és ahogy "leszálltam"a férfiról,az arcom elég közel került ismét hozzá,és egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Ahogy az ajkam ismét az övéhez ért,megint csak éreztem azt a különleges bizsergést,amit az elöbb...
De aztán,ha nem húz vissza magához,akkor leszállok az ágyról és a ruháimat veszem magamra..
Bár különösebben nem vagyok szégyenlős,de inkább csak a hátamat láthatja,mikor felöltöm magamra a fehérnemümet,s utána a többi holmimat..
-Szomjas is vagyok!-fordultam ismét felé,mikor felöltöztem,és ahogy ott feküdt az ágyon ,kezdtem megbánni,hogy nem mentem bele az érzékiségbe. De tudom,helyesen döntöttem...
..de majd...mert ahogy nem tudhatja meg,hogy nagyon is megkedveltem...ahogy azt sem,hogy nagyon is kívánom az ölelését. ..de ha ő is ugyanígy van velem,akkor küzd értem,ha igazán kedvel engem. ..s addig is időt ad,hogy jobban megismerjük egymást..ahogy azt is érzem,hogy érdemes várni...
A jóleső gondolataimból az ajtó felől érkező kopogás zökkentett ki. -..csak nem tán a bor érkezett meg,amit annyiszor emlegettünk?-náztem rá Royce-ra.
Az előző után egyszerűen nem tudtam mire vélni, azt hogy a nő ismét megcsókolt. Ezt követően pedig leszállt rólam. Mit ne mondjak kissé fura. Mármint nem a csók, az kellemes volt. Sokkal inkább a nő, bár az igazat megvallva amíg ilyen jó kardforgató addig ez kicsit sem zavart. A hátsóját meg már inkább meg sem említem. Öltözködés közben fontolóra vettem, hogy belecsípjek a formás fenekébe, de inkább visszafogtam rakoncátlan kezeimet. Követve a példáját én is nekiláttam az öltözködésnek, bár hála annak a rengeteg acéllemeznek amit a jobb karomra kellett erősítenem jóval tovább tartott mint a nőnek. - Hát még én. Válaszoltam a nő kijelentésére, majd megfeszítettem az alkarvédőm szíját. Az volt a terv, hogy csak azután megyek le a borért miután felöltöztem. Végül sikerült is, ám mielőtt még kiléphettem volna az ajtón, valaki bekopogott rajta. Felvont szemöldökkel néztem a nőre, majd halkabbra vettem a hangerőmet. - Amit még meg sem rendeltünk?
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:48 pm-kor.
Már felöltözve álltam a szoba közepén,mikor kopogtak..és a meglepettség akkor ült ki az arcomra,mikor Royce szavai tudatosultak bennem.. ...tényleg!még nem is kérettük fel a szobába a bort..de akkor?-halkan léptem a kardom felé,és készenlétben tartottam a kezemben...
Mivel ez a szoba eredetileg az enyém,ezért a férfinek intettem,hogy maradjon kicsit csendben,hogy akárki is van az ajtó mögött,az ne tudja,hogy nem vagyok itt egyedül..és mivel már a Testőre vagyok Royce-nak,így védelmet adok neki...ami egyáltalán nincs ellenemre,bár talán észre is vehette,mert pénzről nem is esett eddig szó,hogy mennyi is lesz a fizettségem..de valahogy nem is izgatott az arany...mert kedvemre való a férfi közelében lennem..
Ahogy felkészültem a "fogadásra"aki merészelt megzavarni a szobámban,az ajtóhoz léptem,és amint Royce az ajtó látteréből kilép,akkor nyitom ki a kilincset,úgy,hogy a kardommal egyből a belépőre szegezem..és a fal fedezéket adjon..nem árt az óvatosság...
Ahogy kivágódik az ajtó egy nő állt a küszöbnél,és igencsak ingerültnek látszott.. A kardomat nem vettem el előle,míg el nem mondja mit keres itt?!
..nekem nem volt ismerős a nő...és egy pillantással néztem Royce-ra,hátha tudja ki ez a fehérszemély?...csak nemtán valami "kedves ismerős"?
...hát nagyon kíváncsi vagyok ki lehet?...úgy látszik egyre érdekesebb lesz az este... Mosolyogtam magamban..és ahogy jobban megnéztem a nőt,valami furcsa volt a kezében... ..egy dobótőr!
Ahogy megláttam a fegyvert nála,máris emeltem a karom a dobása útjába,hogy védjem a Férfimet,és abban a pillanatban kiáltottam neki.. -Hasra!-kiabáltam határozottan Royce felé,és a nőnek a kezét felfelé ütöttem,hogy eltérítsem az iránytól,és amint hárítani tudtam,egy hatalmas pofont vertem le neki...a gyorsaságom teljesen meglepte a némbert,és reagálni sem volt ideje...
Amint ernyedten esett össze elöttem a "merénylő",bevonszoltam a szobába,és a függönyzsinorral összekötöztem a kezeit,mielőtt még felocsúdna..
Aztán a Férfire néztem,és gyorsan meggyőződtem,hogy nem esett baja.Bár sikeresen kivertem a tőrt a nő kezéből,de mindig lehet "nem várt tényező"...de szerencsére nem lett baja Royce-nak!De azért megkérdezem.. -Jól vagy?Minden rendben?...ismered ezt a Nőt?-néztem rá,miközben egyre szorosabban húztam a kezein a zsinórt az öntudatlan csajnak...és ha magához tér,akkor majd kiderül,kicsoda...hacsak nem ütöttem nagyot.. ..bár az is lehet... Leültem az ágy szélére,és várakozom...
Mikor az ajtó kitárult... Nos mit ne mondjak meglepődtem. Minimum a csapat többi tagjára számítottam állig felfegyverkezve, erre csak egy dühös nő állt az ajtónál. Nem igazán rémlett az arca. Valószínűleg megint részegen mentem bordélyba, aztán megfeledkeztem a fizetésről. Rossz szokásom, de utólag mindig megadom... Na jó, nem mindig. Amina kérdő tekintettet vetett rám, de tekintettel arra, hogy tényleg gőzöm sem volt róla, hogy ki ez a némber, egy egyszerű vállrándítással feleltem. Valami megcsillant a nő kezében. Először nem tudtam mi az, de amint a testőröm elkiáltotta magát, leesett a tantusz. Késő volt arra, hogy hasra vetődjek. Reflex szerűen cselekedtem, de a dobótőr jóval arrébb ért célt. A fejemre célzott... Láttam a tekintetében. Szóval az alkarvédőm arcom elé emeltem. Szerencsére testőröm jobban végzi a munkáját mint hittem. Mire feleszméltem a nő már a földön volt. - Semmi bajom! Válaszoltam a nő kérdésére kissé ingerülten. Ami lényegében érthető volt, elvégre ez a szajha éppen meg akart ölni. Mindenesetre egy hatalmas sóhajjal kiadtam a haragom egy részét. - Gőzöm sincs ki ez. - Egy groteszk vigyor kíséretében előhúztam a tőröm. - De ha magához tér, megtudjuk.
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:48 pm-kor.
Royce nem ismerte fel a nőt..pedig azt hittem,hogy valami "éjjeli pillangó"a fogadóból..de most már kiderült,hogy egyáltalán nem az amire gondoltam...
Hamarosan ébredezik már,és a kezeit kezdi rángatni a kötözésből,de sokra nem megy vele.
Odalépek mellé és a hajánál fogva megemelem a fejét. -Ki vagy?Miért akartad megőlni?Ki küldött?-tettem fel a kérdéseimet,miközben a cafka loboncát húztam felfelé. ...bár lehet,hogy egyszerre sok kérdést tettem fel neki,és amilyen együgyü,lehet nem is tudja megjegyezni a kérdéseimet..-mosolyogtam magamban a gondolatra.
-Jobban jársz,ha beszélsz!..nem vagyok éppen jó kedvemben!-engedtem el a haját,hogy visszaessen a feje a földre.. -Hallgatom!-ültem le az ágy szélére,és a tőrömmel játszadoztam a kezemben.Közben Royce-ra néztem,és ha ő akarja "elintézni" a dolgot,akkor átadom a kihallgatást neki..én addig csendben figyelek..
Testőröm kissé megtépte az ismeretlen nő haját. Mint ahogy azt vártam nem eredt meg a nyelve ennyitől. Titkon ebben reménykedtem. Nem szeretem ha ilyen kiszolgáltatott helyzetben könnyen kiadják az információkat. Mikor Amina odébb állt még a groteszk vigyor egyszeriben kedves mosollyá vált az arcomon. A fogolyhoz sétáltam és leguggoltam elé. Tőröm pengéjének lapját végighúztam az arcán. - Ha jól sejtem nem fogsz egykönnyen beszélni. Igen nagy kár ugyanis igy most pazarlod a drága időmet. Én pedig nem szeretem ha pazarolják a drága időmet. A falra vetettem pillantásom, majd vissza a nőre. - Csak szerintem üres az a fal? Olyan... silány. Kéne rá valami disz... Á meg is van. Olyan szépen mutatnál azon a falon. A mosoly a hangomban lévő jóindulattal együtt tűnt el rólam. - Szóval, ha nem beszélsz, hozok egy kalapácsot meg néhány szöget és a szó szoros értelémben a falhoz szegezlek.
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:49 pm-kor.
Úgy látszik a nő nem nagyon akar beszélni!..bár Royce igen meggyőzően beszélt vele,de szerintem ha egy kis ész szorult bele abba a csöpp fejébe,akkor megered a nyelve..
De azért megnézném,hogy ott díszeleg a falon!-kuncogtam magam elé,miközben figyeltem az arcát a férfinek,miközben előadta a tervét a fal "díszítésére"..ami nekem is tetszett. Talán a Kocsmárosnak nem fog ennyire tetszeni az itt hagyott "faliép"..de ez is csak ezen a cafkán múlik!
-Szerintem is nagyon jól dekorálná ezt a csupasz szobát!-nevettem ,aztán a nőhöz fordultam. -De ha nem akarod,hogy idő előtt kileheljed a lelked,akkor pofázzál szépen,kisanyám!
Aztán odaléptem hozzá,és felemeltem egy székre,hogy jól láthassa a falat,ahová kerülhet.. -Látod milyen szép sírhelyed lesz?!-mutattam a falra.
A nő továbbra sem volt hajlandó kinyitni a száját. Hiába a meggyőző fenyegetés, úgy látszik nem vette komolyan. Ez abból is látszott, hogy a némber a kémembe köpött. Nyugodtan töröltem le az arcomon lévő nyálat. Semmit sem szóltam csak kisétáltam a szobából, lementem a fogadóshoz, kértem tőle néhány szöget, meg egy kalapácsot, arra hagyatkozva, hogy véletlenül eltörtem egy széket, ő pedig vonakodva, de átadta a szükséges eszközöket. Kellemes dallamot dúdolgatva tértem vissza a szobába. - Kérlek, segítenél? - Szóltam testőrömhöz. - Le kéne fogni a kezeit egy kis ideig. Miután Amina a falhoz szorította, a merénylőt, fogtam egy szöget, és a nő tenyerének közepéhez nyomtam. Csatt! A szög ugyan ott volt, viszont a nő fájdalmasan felordított. - Hoppá! Mellé. Szerintem eltört néhány ujjad... Nos, ha nem szólalsz meg a tenyered helyett minden ujjadba verek egy szeget.
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:49 pm-kor.
Ahogy néztem a nő arcát,egy pillanatra azt hittem,hogy beszélni fog..de valahogy nem tette..
Aztán Royce próbálta még szóra bírni,de nem járt sikerrel..és aztután kiment az ajtón.. Kisvártatva vissza is érkezett,és előszőr azt hittem,hogy csak fenyegetés volt a szögelés,de a kezében lévő kalapács és szög elmúlasztotta a kétségeimet is,hogy csak viccelt..komolyan gondolta..
-Persze!Megfogom neked!Látszik,hogy másképp nem nyílik ki a szája!-ragadtam meg a kezénél fogva,és toltam oda a csupasz falnak. -Jobban jársz,ha tovább nem ellenkezel!-súgtam oda a fülébe,ahogy leszorítottam a némbert,de abban a pillanatban már súlytott is le a kalapáccsal..csattt! Már csak a fájdalommal teli órdítását lehetett hallani,ahogy az ujjai közül eltört legalább három..
-Beszélsz?-rivalltam rá,és megragadtam az állánál fogva. -Nem hiszem,hogy meg fog állni ennél a kezednél!..BESZÉLJ!!-emeltem meg az arcát.
A kiáltása után lassan kinyitotta könnytől áztatott szemét,és bólintott igenlőn,hogy inkább beszél,minthogy tovább hallgatna.
-Beszélek...eresszetek el!....rohadékok vagytok!..nagyon fájjj!!....azt mondták,hogy sima ügy lesz!..azt is mondták,hogy a verésért kell megfizetned!..azt sem tudom,hogy kicsoda vagy!..10 aranyat adtak,hogy elintézzelek..nem tudom, hogy hívják őket..az egyik nagydarab ..a másik alacsony fickó volt!..Többet nem tudok!!...engedjetek el!...-zokogott tovább,és a kezeit akarta kihúzni a szorításomból,és nézett a férfire..
Egy riadt kis nyuszinak látszott...és ahogy láttam,egyáltalán nem "rutinos"..szerintem csak a gyors pénzszerzés reményében vállalta el a "merényletet"..mert ha profi lenne,akkor nem beszélne semmi körülmények között,és arról nem beszélve,hogy igencsak átnedvesedett a ruhája alul...
Undorodva néztem a cafkára...mert legalább visszafogta volna a testnedveit..
-Most mi legyen.. ezzel?-néztem Roycera,és egy gúnyos mosoly villant át rajtam...
Úgy látszik megint "képbe"kerültek a multkori "barátaink"..lehet,hogy kiheverték a verést,és kérnek még!-vigyorogtam a gondolatra..
Úgy látszik a ténylegesen véletlenre sikeredett kalapácsütés, a további fenyegetések és Amina meggyőző segítsége meghozta gyümölcsét, ugyanis a szajha szóra nyitotta mocskos ajkait. A szavai hihetőek voltak, szóval meg sem próbáltam kideríteni, hogy vajon tényleg igazat e mond. - Szóval Dent és Butch... A rohadékok nem adják fel egykönnyen... Morogtam az orrom alatt. Nem hittem volna, hogy eddig elmennek, de nem is lepődtem meg túlzottan. A dühös ember sok mindenre képes. Pláne akkor ha nekem akar ártani. Ezt viszont nem hagyhatom annyiban. Meg kell találnom őket és személyesen kell kiállnom mindkettejükkel, majd az egyiket életben hagynom, stb. A lényeg az, hogy legyen ki elvigye az üzenetem a főnöknek, mégpedig azt, hogy jobban teszi ha békén hagy. Persze előtte meg kell tudnom hol vannak, de mivel nem éppen diszkrét emberek, könnyendén megtalálom őket ha kivallatok néhány városit. Gondolatmenetemből kedves testőröm szavai rángattak ki. - Nos, beszélt. Viszont megpróbált megölni. Szóval... A következő cselekedetem szöget ütött a nő fejébe (höhö). Szóval merő egyszerűséggel fogtam a még kezemben lévő szöget, majd egyetlen csapásra belevertem a némber koponyájába. - Most, hogy ez elintézve, mehetünk is. Meg kéne találnunk két régi barátom.
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:50 pm-kor.
A nő végül beszélni kezd..és igencsak érdekes fejleményeket közöl velünk,bár éreztem,hogy az a két pasi nem fog beletörődni,hogy egy nő leverte őket,és abban is biztos voltam,hogy hamarosan hírt hallunk felőlük,de persze azt gondoltam-mint kiderült,tévesen-hogy ők maguk hívnak ki egy bunyóra,és nem pedig gyáva módon mással végeztetik el a "piszkos munkát"..na de Pasik! Ha egy nő meg tudja védeni magát és még ráadásul nem is olyan rosszul,akkor már azt hiszik,hogy csak valami véletlen lehetett,és abba bele sem gondolnak,hogy hátha jobb is lehet náluk!..nade nem ők az egyetlenek,akik így gondolták rólam..
De most itt vagyunk ezzel a cafkával,és igencsak felhúzta az agyam,hogy rátámadni akart Royce-ra,holott szerintem én voltam az igazi célpontjuk...csak valamiért a férfit vették célba..hogy elérjenek valamit?!!..na de nem fog sikerülni!-cikáztak a gondolataim,és mikor szóra akartam nyitni a szám,akkor egy hatalmas csapással beverte a szöget a falba a koponyáján keresztül.. ..nahát!...ez aztán jól megoldva!Most már biztos nem árt senkinek!..de lehet a Csapláros nem fog örülni a falidísznek..na ez már nem a mi gondunk!
-Mehetünk!-mosolyogtam a férfire,és felkapa a holmim,követtem őt. Szerintem hamarosan rá is fogunk akadni arra a két gyáva féregre...
Ha az ember egy méretes szöget ver, valaki fejébe akkor biza számolnia kell az arcába fröccsenő vérrel. Nos az én képemen is landolt egy kisebb adag, amit a még dézsában lévő vízzel igyekeztem eltüntetni. Állítólag az emberi vér fiatalítja a bőrt. Nem volt még alkalmam ezt kideríteni, de tekintettel arra, hogy nem egy városőr flangál odakint, talán nem is ez lenne rá a legjobb alkalom. A fogadóból kiérve, körbekérdezgettem a legtöbb városit, hogy nem láttak esetleg, egy hatalmas kopasz fickót csatabárddal a hátán és egy jóval kisebb és soványabb alkatú köpenyes alakkal az oldalán. A gazdagabb polgárokat meg sem kérdeztem. Mind pökhendi bugris. Csupán akkor veszik a magamfajtát emberszámba, ha már a vagyonuk biztonsága múlik rajtunk. Szóval inkább a koldusoknál érdeklődtem. Jobban odafigyelnek az ilyesmire és ráadás gyanánt rettentően segítőkészek. Igaz, csak pár aranyért cserébe, de ez is több mint a semmi. A három koldus után végre sikerült kiderítenem, hogy Dent és Butch a város túlsó szélén lévő fogadóban szálltak meg. Késlekedés nélkül indultunk útnak a fogadó felé. A nap elhelyezkedéséből ítélve, késő délután lehetett mire elértük úti célunk. Széles vigyorral rúgtam be a fogadó ajtaját, majd mikor az egyik asztalnál megpillantottam a két rohadékot, előrántottam az oldalamon lógó kardot hüvelyéből, pengéje hegye a nagyobbik zsoldosra mutatott. - Itt az ideje egy kettő egy ellen küzdelemre! Nem igaz, Dent?
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:50 pm-kor.
Amint kimentünk a Fogadóból,máris kérdezősködtünk a két jómarárról Dent-ről és barátjáról. Hamarosan kiderült,hogy a Városban vannak még és ha minden jól alakul,akkor rájuk is bukkanunk. Royce kérdezősködött és nem is sokára felismerték a keresett személyeket..egy másik Fogadóban tespednek,de itt az ideje meglepni őket..
Amint Royce berugta az ajtót,a két rohadék egy asztalnál ült..és láthatólag vidáman múlatták az időt. Csak éppen arra nem gondoltak,hogy megjelenünk...
Egyenlőre nem szóltam bele a menetbe,de készenlétben tartom a tőreimet is.. ahogy a kardomat. Kíváncsian figyelem őket,lehuppanok egy közeli asztal tetejére,és vigyorral nézem a műsort.
A rohadékok elfogadták a kihívást. Legalábbis felpattantak, az asztaltól, majd engem követve kisétáltak az ajtón. A fogadó mellett volt egy csendes sikátor. Nem túl szűk, de nem is túl széles, szóval ha bekerítenek, még akadhatnak problémáim. Még egyszer ellenőriztem felszerelésem, majd a tőröm is előrántottam. Dent és Butch szintén előhúzták fegyvereiket. Dent hatalmas csatabárdját, Butch pedig hosszú pengéjű tőreit. Összenéztek, majd a kisebbik zsoldos rám is támadt. Az egyik tőrével szúrni próbált, a másikkal egy vágást ejteni a fejemen. A szúrás elől kitértem a vágást pedig a saját tőrömmel hárítottam és ezt a lendületet felhasználva mellé kerültem. Tökéletes pozíció volt ahhoz, hogy egy vágást ejtsek a térdhajlatán. Ezzel sikerült is lelassítanom. Folyamatos védekezésbe kezdtem, és addig vártam amíg ellenfelem el nem fáradt. Végül pedig egy döféssel fejeztem be. Butch térdre rogyott, aztán a porba hullott. Csak ekkor vettem észre, hogy sikerült sebet ejtenie az oldalamon. A vér ömlött belőle, viszont volt még egy ellenfelem. Dent vigyorogva várt rám én pedig nem késlekedtem. Teljes sebességgel rohantam felé, ő pedig meglendítette hatalmas csatabárdját. A futás lendületét felhasználva éppen, hogy sikerült átcsusszannom a bárd alatt, majd talpra ugrottam és az óriás hátába vágtam tőröm. Kardommal pedig a jobb kezét sebesítettem meg. Ezt követően pedig teljes erőmből hajlaton rúgtam, amitől térdre rogyott. - Sosem kedveltelek! - Az érzés kölcsönös. Még egyszer meglendítettem kardom. Egyszer és utoljára. Ám az óriás feje helyett csak a csuklóját vágtam le.
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:50 pm-kor.
Nem kellett sokat várni az összecsapásra.A két rohadék egyenesen nekirontott Roycera..bár a nagyobbik izomagy fegyvere hatalmas és élesnek is látszott,nem avatkoztam még be.. Feszülten figyeltem a harcukat,és ha egyetlen gyanús mozdulatot látok,akkor villámgyorsan közbelépek.
A kisebbik grimaszos fickónak nem sok esélye volt a védencemmel szemben,és amit tudtam is,hamar leterítette..de a nagyobbik...
..hatalmas üvöltéssel szorította el a csuklója felett a karját,és akkor már tudtam,hogy mennem kell segíteni a bátor férfimnek,aki felé lendült a mostanra kihullott csatabárd,és ahogy az óriási fickó dühösen fordult ellene,már látszódott,hogy nem fog megállni,míg meg nem öli Royce-ot..
Hirtelen felugrottam ültömből,ahol eddig figyeltem az eseményeket,és a különleges gyorsaságomat kihasználva,a háta mögé futottam,hogy ezzel megzavarjam,és elég időt hagyjak a társamnak,hogy emelve a kardját a hasán keresztűl szúrja át a nagyszájú tagot.
Futás közben a kardomat lendítve egy teljes ívet vágtam a széles hátára,szétvágva vele a ruháját,és az alatta lévő bőrvértet..így most megzavarva,és felemelkedve szabad a pálya a befejezéshez..
Egy szökkenéssel elfordúltam mögöle,és fedezetet adva a férfimnek,a kardomat Den-nek szegezve tartottam távol a hősömtől.. Persze tudtam,hogy egyedül is elbánik ezekkel,de ez a mocskos szájú engem is megsértett,és most megint keresztezi az utunkat..
-Csak azt próbáld meg!-vicsorogtam a fogam között,és egyenesen a szemébe néztem.. Aztán lassan elvette a kezét az övétől,amiben egy kés volt betűzve..
Ez a balfék azt hitte,hogy nem veszem észre??!..na de mennyire együgyű pasi!..az én szememet nem tereli el és csapja be ezzel az átlátszó üvöltéssel!.
-Fejezd be amit megérdemel,ez a rohadék!-mondtam Roycenak,de közben Dentről nem vettem le a szemem.
Miután lecsaptam Dent kezét hátat fordítottam neki. Az ordításból ítélve az óriás még mindig nem adta fel, de nem fordultam meg. Testőröm már úton volt, hogy megállítsa a zsoldost én pedig bíztam benne, szóval tudtam, hogy sikerül majd neki. Mikor elrohant mellettem biccentettem felé, majd téve egy száznyolcvan fokos fordulatot a zavarodott zsoldos húsába mártottam kardom pengéjét. Gyors és fájdalmas szúrás volt, ám nem halálos. Ezzel talán sikerült végleg térdre kényszeríteni a férfit. Testőröm egy pillanat alatt előttem termett, kardját pedig Dent nyakának szegezte. Az óriás leengedte még meglévő karját az övén pihenő tőrről. Csupa vér volt, ám arcán mégsem a kétségbeesés hanem a gyűlölet dominált. Amina biztatására újra felemeltem kardom, ezúttal talán tényleg utoljára, és lesújtottam. A fegyver gombja nagyot koppant a zsoldos fején, aki ettől kiterült mint egy zsák krumpli. - Ez egy macska-egér játék... Higgyék csak azt, hogy ők a macskák... Nos, mehetünk?
A hozzászólást Varian von Averill összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 19, 2016 3:51 pm-kor.
Royce nem tétovázott,hogy lecsapja Dent-et.Bár a hatalmas test a földön hevert,nem jött el a vég számára. Egy széles vigyorral néztem a férfimre,és arra jutottam,hogy így még nagyobb elégtétel a számára,hogy a nagyszájú pasast életbe hagyta..
Én nem tettem volna...mert jobb egy élettelen,mint egy élő,akit a gyűlölet irányít..és nem a küzdőszellem. ...de megértettem,hogy miért is nem tette meg végül..
Eltettem a kardom a hüvelyébe,és bólintottam felé,hogy mehetünk..
-Mehetünk!-vágtam rá gyorsan,és a sikátorban indultunk tovább a Várkapu felé.
-Jó lenne betérni egy italra valahová.-néztem Roycera..de közben figyeltem a környező ablakokat.. Nem szeretem a meglepetéseket,és szerintem ez az ürge,aki most levágott csuklóval,és bevert fejjel feküdt,annak biztos vannak társai,de engem nem tud félrevezetni...bármennyire is okosnak hiszi magát...ahogy most már megtudta,hogy nem marad semmi büntetlenűl..
Ahogy kisétáltam a sikátorból hátra se pillantottam a volt zsoldos társamra. Egy darabig nem tér magához, ez biztos. A halála viszont a városlakók jóindulatától függ, szóval mondhatni lassú halálra ítéltem. Viszont tudtam, hogy nem fog meghalni. Dent olyan volt mint egy szörnyen viszkető szúnyogcsípés. Alapból ártalmatlan, de minél többet vakarod annál rosszabb lesz. Hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mennyivel lehetett még rosszabb. - Nos, ha már kibéreltél egy szobát az előző fogadóban, gondolom gazdaságosabb, lenne oda visszatérni. Szép gondolat volt, hogy végre van egy testőröm. Pláne, hogy ilyen. Viszont amint eszembe jutott, hogy valahogy ki is kéne fizetnem, úgy véltem jobb ha ezentúl spórolósabb életmódba kezdek. Az első két fizetés talán kijön az előző zsoldjaimból. A többit addigra már megoldom. "Elsősorban leszokom a piáról!" Ezen gondolat után kedvem támadt volna hangosan felnevetni. Végül kiegyeztem magammal annyiban, hogy legközelebb csak mértékkel iszom majd.
(köszönöm szépen ezt a játékot és alig várom a következőt )
A sikátor jótékony milliője,biztosan elvégzi majd a hátrahagyott tagbaszakadt ürgének a sorsát,bár Royce megkímélte az életét..én nem lettem volna ilyen "lágyszívű"-már a tapasztalataimból itélve-..de azt meg kell hagyni,hogy stílusosan hátrahagyta,hogy szenvedjen kicsit.
Egy széles mosollyal néztem a Társamra,és ahogy kimondta a Fogadóban bérelt szobát..kuncogni kezdtem..
-Rendben!..de szerinted nem vették észe a felszögezett "képet" a falon?-kacagtam ahogy eszembe jutott a "falikép",amit hátrahagytunk a szobába..de egy apró vállrándítással el is könyveltem,hogy majd akkor szerzünk másik szobát..és ott végre rátérhetünk a fizettségemre.. -Meg ha igen?...akkor szerzünk másikat!- mondtam nevetve.
...most nem csengő aranyra gondoltam..bár ha jobban belegondolok...nem is csak a pénzért vállaltam el a védelmét a Pasimnak!..hanem,mert van benne valami,ami megfogott.. De ezt sem kötöm az orrára!! ..ahogy arra is kíváncsi leszek ,hogy holnap józan lesz-e? ..mert az első találkozásunkkor igencsak másnapos volt.. Többek között ez is tetszik benne!!! ..de ezt sem árulom el neki...
Kezdőlap
Csüt. Jún. 17, 2021 6:15 pm by 
Tárgy: Re: Társ a Bajban 
)