A főpap elkezdi a beszédet, igen kimunkált és tetszetős beszéddel kezdi meg az amúgy is kényes témát. A törp nem ellenséges és a királyunk szavait is szívesen olvassa, bár átnézném szívesen, vajon nyelvtanilag helyesen ír-e az a gyenge király. Bár ha írástudói írták, nem lehet baj...
A törp elmondja, amit szeretne, de persze a törpök makacs és durcás helytállásáról megint megbizonyosodom. A király, makacs ember, de mint minden törpét őt is meg lehet valahogy győzni.

- Felség! Hajolok meg tiszteletteljesen-
- A békét mi magunk is szeretjük. Azonban az orkok galádul és tiszteletlenül megszegik, amikor betörnek területünkre és meggyilkolják az ártatlan falusiakat. Mi nem kívánunk tőlük sokat, csak annyit, hogy hagyják békén falvainkat és engedjék meg, hogy kereskedjünk, de ők ezt nem hagyják. A papíron bizonyára láthatja, hogy az erdei elfek is egyetértenek velünk.
Elhalkulok egy picit majd folytatom:
- Mindazonáltal, beszéljünk nyíltan. A bánya amiről szót ejtett, a maga területén van. Az érdekei nyilván úgy kívánják, hogy visszaszerezze, jön a kérdés: A mi seregünket abban a csatában nem-e gyengítenék meg még jobban?Mi érdekünk fűződne a csatározáshoz? A bánya nem a mi területünkön van.
Valamint mennyi esélyt lát arra, hogy sikerül meggyőznie Tech urat a csatlakozáshoz? Mert ha nem sikerül, csak a saját seregére számíthat.
Miért?
Az említett kereskedő út, nemcsak a falusiakat hanem a városban élőket, így a fővárost is ellátja. Termények, fegyverek, állatok, a szokásos. Az orkok, ha visszafoglalják tőlünk a területet, amire a maguk segítsége nélkül nagy esélyük van, megszűnik a kereskedelem és az ottani  emberek éhezni és szűkölködni fognak, le lesznek gyengülve. Astelath király nem fogja hagyni, hogy az orkok győzedelmeskedjenek, ezért egy kisebb háborúba kezd majd a területért. A háborúhoz pedig ember kell. Ha győzünk, ha nem biztos, hogy nem kezdünk új csatába, ráadásul a sötét elfek ellen.
Persze, ez csak feltételezés, de ha igazam van, béke ide vagy oda,  egyedül maradnak és a bányája nem lesz az Öné, a kincseivel együtt.
Ha azonban támogat minket, az orkok harc nélkül is beláthatják, hogy nincs esélyük és a terület a miénk. A király boldog lesz és minden erejével azon lesz, hogy Önt támogassa. Az orkokkal pedig három király könnyebben egyezik meg, mint egy.Bizony, kifelejtette az erdei elfeket. Így három hadsereg biztos támogatása és a bánya is az öné lehet.
Elhalkulok és várom a válaszát.

//Főpap//

Láthatóan elnyeri mind a főpap beszéde, mind a király levele a törpe uralkodó tetszését, ami kezdetnek nem rossz. Gwandowyl magában hálát rebeg, mert ez akár a kedvező folytatást is megalapozhatja.
Aztán a király hosszú fejtegetésbe kezd arról, hogy mennyire szeretik a törpék a békét és, hogy mennyire nem jó nekik a háború, mikor inkább a sötét elfek által elfoglalt bányát kéne felszabadítani, ha már belekezdenének. Szóval még sem lesz ez olyan egyszerű. Kemény alkudozásra lehet számítani, ami az apró néppel, vérmérsékletüket és makacsságukat ismerve nem lesz egyszerű.
Miközben a törp beszél a főpap már a válaszon gondolkodik, de a mellette eddig csendben álló Octavia megelőzi és bár először tart tőle az öreg, hogy valami olyat is talál mondani, amit nem kéne, a lány válaszának végére már kissé felfelé kunkorodik a szája széle, de ez csak egy pillanatra látszik rajta.
El kell ismernie, hogy a király nem csak dekoratív kísérőnek adta mellé a mágusnőt. Helyén van az esze és a szíve is.
~ Magam sem fogalmazhattam volna jobban! ~ biccent Octavia felé és aztán ő is a királyra szegezi a szemét a válaszra várva.

-Az orkok megnyerése a közös harcnak nem lesz nehéz. Egy bányát nyitottunk a napokban a területükön. És elég fontosnak tűnik számukra. -majd felugrik a trónról- Phe! Nekem is. Még sosem láttam, hogy az enyéim összefértek volna más néppel.
De ezt ne itt beszéljük meg! Az ebéd már készen van. Nem hagyhatjuk, hogy kihűljön. Közben majd lesz időnk átbeszélni, vajon melyik választással tudnánk jobban meggyőzni a knuutot, hogy ő is rábólintson egy közös csatára. Már alig várom, hogy megmárthassam a csatabárdomat egy sötét elfben.
*Úgy tűnik az erdei elfek bevétele nem mozgatta meg a királyt. Ám az evés és törpe sör fogyasztás gondolata -szemmel is látható, hiszen elindult az ebédlő felé- igen is megmozgatta. Már csak az a kérdés, hogy mi fogja elmozdítani a kért segítség megadására.


/Octavia hölgyként bocsánatot kérhet és félre vonulhat rendbe szedni magát étkezés előtt. Ez alkalmat adhat neki arra is, hogy a sötét elf szellemmel beszéljen. Bár dönthet úgy is, hogy végig a főpap mellett lesz és a királlyal együtt mennek az ebédre./

A főpap úgy látszik elégedett a válaszommal, azonban úgy látszik, hogy a törpe egyszerűen ignorálja. Egy hetyke mozdulattal feláll és már a hasát szeretné tömni ez a vadállat. Ellent persze nem mondhatok neki, de legszívesebben jól belerúgnék ebbe a kerti törpébe. Miközben a konyha felé megyünk, odasúgom a velünk tartó fiúcskának:

- Látod, ilyen a törp természet. Makacs lények ezek.

Majd mielőtt a konyhába érnénk, megkérem az egyik törpe inast/szolgát, hogy mutassa meg merre van a mellékhelyiség. Fel szeretném frissíteni a toalettem.
Ha megmutatja, akkor oda megyek. Nagy gonddal körülnézek, hogy nincs-e szellőző nyílás vagy bármilyen lyuk ahol valaki hallgatózhat. Az ajtó elé is kinézek, remélem nincs ott senki.
Visszamegyek, majd hallkan mondom:

-Illustro Mens!

Előhívom a sötét elfet és jelentek neki.
Ha megtörtént, visszamegyek a vacsoravendégekhez.

A kísértet hamar megjelenik áttetsző alakjában. Minél többször beszélnek, annál inkább vonzalmat érez még szakadozottabb rongyokban megjelenni, minél többet beszélnek. Vagy egyszerűen csak már rohad a teste a messzi északi hazájában.
-Sikerült megszerezned a titkot, hogyan nyílik a raydaniak nagy kapuja? Nem mondom, amikor először megidéztél, még nem gondoltam volna, hogy ilyen hasznos segítség leszel nekünk. De lét kérdés. Ha be tudunk jutni, akkor mészárlást rendezhetünk.
*Úgy tűnik nem követte teljesen végig az útjukat, de azért szemmel tartja nem szokványos beszélgetőpartnerét. És csak az alkalomra várt, hogy megkérdezze a legfontosabb információt.

A foszladozó test látványa nem rémít meg, csupán a küldetés iránt való aggodalmam. A lénynek azonnal válaszolok:

- Sajnos, már mi is nyitva tértünk be a kapun, uram! Amikor néztem semmit nem láttam. De higgye el hamar kiderítem a titkát. Rajta vagyok az ügyön. Mindjárt vacsora és a söröző vendégeknek hamar eljár a szája. Annyit már sikerült megtudnom, hogy kis törpe király, ez a szánalmas bolond, egyesítve az orkok és emberek seregeit a bányát készül lerohanni, ami most az Önök kezében van.

Várom a válaszát a selfnek, közben arra gondolok, hogy vajon láttam-e valamit befelé jövet, ami a kapu kinyitásának a kulcsa lenne.

Valóban, az alacsony nép gondosan elrejtette vendégeik elől, milyen módon is lehetne kinyitni legendás kapujukat. És a lidércet nem is zaklatja fel szemlátomást ez, hiszen nincs veszve semmi.
-Óvatosan járj el, nehogy rájöjjenek a szándékodra! Igen jól jön egy ellenünk készülő hadjárat kifürkészése, ám ha a bejáratukon át tudnánk jutni bármikor, akkor szervezhetnénk hamarabb egy meglepetést és megfelezve népüket már kevesebb lelkesedésük lenne ellenünk.
*Elmosolyodik, mielőtt eltűnik. Úgy tűnik nincs túl nagy elvárás Octavián, a fővárosuk vezetése valószínűleg nem pánikol egy kis csata hallatán. És a jövő még túl képlékeny ahhoz, hogy egy jó reményű emberüket túlzott követelésekkel leleplezzék.
Ám bizonyíthat is talán minden eddiginél jobban és akkor terveihez igazán hasznos segítséget szerezhet.

Az éjtünde szellemtől elköszönve az ebédlő felé megyek. Gondolataimat az a terv köti le, hogyan is tudhatnám meg a kapu titkát. Az biztos,hogy talán az itteni legegyszerűbb törpék is tudhatják a titkot. Ha én kérdezősködöm, nagy baj lehet belőle...viszont.
Az ebédlőhöz érve már egy kész terv születik meg a fejemben. A fiú, akit magammal hoztam alkalmas lehet a feladatra. Egy naiv, egyszerű kis fiúcska. Érdeklődése, mi sem természetesebb, ezért ha ő kezdene el kérdezősködni, senki nem okolná érte, hiszen ő csak kíváncsi.
Mielőtt az étkezőbe lépnék kihívom a fiút, ha bent eszik, ha pedig nem akkor megkeresem. Gyorsnak kell lennem nem lehetek faragatlan. Ha a fiú kijön hozzám,gondoskodom arról, hogy senki se halljon minket.

- Most jött el az idő, hogy megbízzalak első feladatoddal. Készen állsz rá?

Ha válaszol folytatom:

- Az akció titkos, senki nem tudhat róla. Senki! Ha valakinek elkotyogod, akkor nagyon nagy veszélyben leszel te is és a családod is. Ha viszont hallgatsz róla, nagy jutalomban részesültök.Ígérd meg!

Nézek a fiúra és ha megértette mondom:

- A többieknek azt mondom, elküldtelek, hogy beszerezz nekem valamit. Itt van hozzá a pénz és amit hoznod kell nekem, az egy szép tükör. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy valóban vegyél egy tükröt nekem,a látszat kedvéért. A dolog amiért igazán elküldelek a következő. A törpék kapuja, mint láthattad hatalmas. Már régóta szeretné a királyunk megtudni, hogy hogyan is nyílik. Azonban ezt a titkot a törpék magukban őrzik. A feladatod az lenne, hogy megpróbálsz egy kicsit érdeklődni és körülszimatolni, hátha megtudsz róla valamit. Figyelned kell rá, hogy ne tűnj többnek egy kíváncsiskodó fiúcskánál. Ha úgy érzed gyanúsan sokat kérdeztél vagy nézegetődtél, térj vissza hozzám.
Remélem megérted milyen sok múlik rajtad. Ha esetleg sikerülne az akció, olyan búsás jutalomban lenne részed, amit elképzelni sem tudsz. Ne feledd, tartsd a szád, különben...

Ha nincs más, útjára küldöm a fiút. Ki tudja, lehet megtud valamit, lehet nem. Egy próbát biztosan megér. Ha elkapnák és kitálalna én pusztán egy tükörért küldtem.

Az ebédlőbe visszamenve köszöntöm a vendégeket és a főpap mellé telepedek le.Jó étvágyat!

A főpap el nem tudja képzelni, hogy miként férhetnének össze az orkokkal, hogyan tudnának közös nevezőre jutni, hiszen már annyi megállapodást kötöttek velük és azok annyit rúgtak fel, hogy számát sem tudja.
A törpék királya sem tűnik sem mai csirkének, sem bolondnak, hogy ne tudná ezt, így Gwandowyl kissé értetlenül áll az uralkodó magabiztossága előtt.
- Az orkoknak csak az a fontos, hogy minél több zsákmányuk legyen, amit népük igényeinek kielégítésére fordíthatnak. Soha nem azért vezettek portyákat, hogy a területet megtartsák, hanem azért, hogy a javait elrabolják, mások munkájának gyümölcsét learassák. – csóválja meg a fejét, de arra ügyel, hogy ne mondjon ellent a királynak, hiszen megállapodni jött.
Talán az étkezés alatt jobban közeledhetnek az álláspontok és sikerül rávenni a törpét, hogy inkább az emberek mellé álljon.
- Az éjelfek a legkomolyabb fenyegetés és, ha az orkok már nem fenyegetik seregünket egy hátbatámadással, akkor királyunk szívesen nyújt segítő kezet, hogy kisöpörjük őket, de ehhez meg kell erősítenünk határainkat. Bebizonyosodott már épp elégszer, hogy az agyarasok szava ebben nem elég. Nektek is fenség csak azt javasolhatjuk, hogy gondold ezt ár még egyszer. – veti fel udvariasan a főpap, amikor asztalhoz ülnek.
Nem gyanakszik Octavia távolmaradására, hiszen azzal amivel kimentette magát, teljesen természetes.

Valóban régi bútor darab a rőt szakállú. De mivel a főpap már megkapta a választ a kétségeire, ezért kevés az esély, hogy a király megismételi. Főleg, hogy teljesen bele veti magát a evésbe-ivásba.
-Ezt örömmel hallom. Ezek szerint szavadat adod Astelath nevében, hogy ha a határaitok kérdése már rendeződött, akkor seregével a segítségemre vonul? Úgy látom kezd a beszélgetés megállapodás felé hajlani.
És ne aggódjon senki ti közöttetek, hogy Tech állni fogja a szavát. Mert ha nem így lesz, akkor az én haragommal is szembe fog nézni. Teszünk egy záradékot a szerződésbe, mely szerint a két nép együtt fogja kizavarni nem csak Braslovból, de még az Oughwar-hegységből is a népét, ha a bánya visszavétele közben akár csak pár tucat agyaras fosztogatni merészel a földeteken.
Nem meri megtenni, hogy ezt ne vegye komolyan. Az orkok nem olyan egyenes gerincűek, mint a törpök, de mindig ügyeltek rá, hogy ne kerüljenek két nép ellentámadása közé.
*Az asztalra igen nehéz ételek kerültek, ám mindenből a legfinomabb elkészítés. Nem fukarkodott Mogran fejedelmi vacsorával lenyűgözni követségben járó vendégeit. Nem keltett benne sem gyanút Octavia távozása egy időre. És a fiú sem húzza ki a gyufát senkinél. Ám jó darabig el fog tartani a tükör vásárlása, hiszen az egyszerű nép között sem akad nézelődés közben olyan, aki mondana valamit a kapuról.
Ivó előtt benézve igen jó a kedve bányászoknak és harcosoknak. De a szerencsén dől el, hogy bemegy-e oda.


/Kocka dobás: Hatos
1-4-ig -nem megy be
5 és 6 -bemegy
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

A főpap még megpróbál a törp királyra hatni, azonban a makacssága hajtja előre. A távolmaradásom nem tűnik fel senkinek, ha nem vártak meg, csak a törpe király szavait kapom el, amelyek igen tetszetősnek tűnnek számomra. Nem tudom mit mondhatott az öreg, de hatásos lehetett. Én nem szólalok meg, hagyom had kaparja ki a saját gesztenyéjét.
Ha megvártak, minden szót hallok és helyeslően bólintok a főpap szavaira. A király tetszetős ajánlattal áll elő.
Sajnos azonban nem elég.

- Király uram, a szavamat adom, hogyha segít a határaink őrzésében, számíthat a királyra a bánya védelmekor. Miért adhatom a szavam? Mert jelenleg mi ketten vagyunk, akik a király nevében beszélnek és biztosíthatom, Astelath is a békére törekszik és betartja szavát.
Azonban, a bánya visszavétele után is kell a segítségük. Hisz ,ahogy a főpap úr mondta, az orkok nem a szavahihetőségükről híresek. Azt is kérdezhetném, mit szeretne a határaink védelméért cserébe? Hiszen valamit, valamiért. Mondja, mivel tudnánk rávenni a segítségre?

Nézek a királyra. A vacsora közben pusztán valami zöldségfélét és egy kisebb darab húst fogyasztottam. Bár a látványuk nem túl gusztusos volt, az íz kárpótolt érte. Ettől a kevés lakomától is igencsak jól laktam, a gyomrom nem szokott hozzá az ilyen étkekhez. Miközben beszélgetünk, azon gondolkozom vajon sikerül-e a fiúnak?

Igaz, hogy Gwandoyl volt a rangidős küldöttségükben, de a király nem határozta meg, hogy ki és milyen alkut köthet a nevében, így bár meglepődött kissé, hogy Octavia most nem fogta vissza magát és lecsapott a törp uralkodó szavaira, de egyáltalán nem bánta. A lány fiatal, de elég megfontolnak látszott már az úton is, hogy a megfelelő következtetések levonása utána a megfelelő szavakat használja és a királyság érdekeit próbálja érvényesíteni minél jobban.
A főpap is elgondolkodik a király mondanivalóján és talán van esélye annak, amit Mogran mond, hogy tényleg kordában tartsák az orkokat, de nem azért mert tartanák az adott szavukat, hanem aligha nem a két tűz, vagyis a tündékkel talán három közötti fenyegetés miatt.
És igen! Octavia rátapintott a lényegre, mi lesz utána?
- Társnőmnek igaza van, felség! Nem elég csak a bánya visszavételének idejére tenni a fenyegetést az orkoknak, mert egy kis időre tán vissza tudják fogni agresszív természetüket, de mi lesz utána? Ha kellő biztosítékot nyújt, hogy a szerződés a jövőben is élni fog, akkor nem reménytelen talán Astelath királyt sem meggyőzni, hogy népe biztonságban élhet az agyarasoktól. – teszi hozzá a főpap és izgatottan várja a választ, mert ezen áll vagy bukik a sikerük.
Közben azért nem tagadja meg magától a kulináris élvezeteket sem, mert a király láthatóan igen csak kitett magáért.

A király a szakállát simogatja és gondolkodik az új kiegészítésen. Majd bólint. Kezébe vesz egy nagyobb darab sült combot és jó ízűen falatozik belőle. És persze rendszeresen biztosítja kupájából, hogy csússzon. Lassan, de folyamatosan érkeznek új ételek az asztalra, hogy véletlenül se fogyhasson ki.
-Nem kívánok jelentősebb csapatokat állomásoztatni a határaitoknál, mert azzal a mi területeink védelme gyengülne meg. És a bánya elfoglalása is bizonyítja, hogy a szurkosképűek csak arra várnak, hogy hibázzak.
Ráadásul ne felejtsük el, hogy ha ilyen hosszú távú megegyezés születik kettőnk között, ahhoz illene legalább jelen lennie a knuutnak is. Minden törzsfőnökével együtt. Csak azt ígérhetem, hogy amint Astelath megérkezik seregével a bánya visszavételére, az én szavam és tekintélyem lesz a biztosíték, hogy földjeitekben nem eshet kár. És amint mód lesz rá, leültetem a két barátomat és megegyezem velük a továbbiakban. Én úgy szeretném, ha a seregeik előtt. Ha nem megy nekik a békülés, akkor akár az én egyik völgyemben is megrendezhetitek a mindent lezáró csatát. -jó kedvűen felnevet utolsó mondata alatt.
*Mondataiból valahogy hiányzik a lelkesedés. És a két varázstudónak már lehet egy olyan érzése, hogy a csökönyös törp nem rajong a hosszútávú elkötelezettségért. Octavia szavai indokoltak. Valamit valamiért. De még arra sem harapott. Nagyon őrzi a népe semlegességét ebben az ősi vitában vagy valami mást.
Eközben a fiú, akit tükörért küldött el a varázslónő egy érdekességre lesz figyelmes. Több törpe beszélgetésében is előkerül az új bánya. És egy bányamérnök mellett elhaladva azt is megtudja, hogy kisebb nehézségek fordulnak elő munkásokat találni, mert egyre többen indulnak el oda. (Egyszerű paraszt gyerek, így nem ért meg többet.)

EZ AZ OSTOBA TÖRPE! A fajtájának egyik ékköve. Vajon még mit kellene tennünk, a maga felé hajlik a keze. Persze, melyik vezetőnek nem. A vacsora tovább folytatódik, közben reménykedem, hogy valami kisebb információmorzsát sikerül a fiúcskának összeszednie. Bár mondtam neki, hogy beszélgessen, lehet kissé félős.
A vacsorán falatozgatok az elém tett ételekből. Az arcomon nem látszik a nemtetszés jele, csupán tagadhatatlan erkölcsi tartásom virágzik az arcomon.


- Felség, kétség kívül, a tekintélye és a szava megkérdőjelezhetetlen. A törpök és emberek közti barátság legendás, hogyisne bízhatnék Önökben.

A főpapra nézek jelezvén neki, hogy fogalmam sincs mit mondhatnánk ennek a makacs törpnek. Hiszen amit ígér az nem biztosíték semmire, nekünk a segítségük kell, de azt nem adják meg, mert előbb nekünk kellene segíteni. Vajon ha megfenyegetnénk? Gondolkodóba estem, remélem a főpapnak akad valami a tarsolyában...

Gwandowyl is jóízűen falatozik, de azért módjával iszogat, hiszen azt már látja, hogy Mogran meggyőzése nem lesz sétagalopp és ravasz az uralkodó, mint egy róka. Mindenképpen ő akar jól járni az egyezséggel és nem akar hagyni jóformán csak ígéreteket Asthelot-nak.
Viszont megrakott asztalnál nem kevés sikere is lehet a jól forgatott szavaknak.
- Teljesen igazad van, hogy nem akarsz állandó seregeket elvonni az országodtól, de gondolj bele, te is épp ezt várnád el a királyomtól. – szólal meg a főpap, amikor látja, hogy Octavia most nem kezd vitába vele, valószínűleg így ráhagyva, miként birkózik meg a törppel. – Mivel jelenleg semmilyen megegyezés nem köti az orkokat, így semmi nem akadályozza meg őket, hogy miközben királyom a te bányádat igyekszik visszaszerezni, addig az emberek földjét prédálják az agyarasok. Talán megfordíthatnánk a sorrendet, amit javasolsz. Először befolyásoddal jer, segítsd meg a királyt, hogy az orkok visszavonuljanak saját földjeikre, aztán ha már Astelath-nak nem kell féltenie népét, biztos vagyok benne, hogy boldogan ad sereget, hogy a sötét elfektől visszafoglald a bányádat. – emeli meg a poharát és jelez az egyik felszolgálónak, hogy töltsön bele, de tiszta forrásvizet. – Ez végül is ugyan az, amit te szeretnél és ezzel mindenki jól jár.

A törpe király zavartan simogatta a szakállát. Teljesen letette az ételt és ravaszkás szemekkel figyelte a tányérját. Láthatóan össze akarta szedni a gondolatait, megfogta a két pap talán a gyönge pontját.
-Valóban logikusnak hangzik, amit mondtok. Bár ahogy mondtam, én sem vártam volna el uratoktól, hogy nekem segítséget küldjön, ha közben az orkok támadják. Ezért is ajánlottam fel minden befolyásomat és tekintélyemet velük szemben, hogy a knuutot megfenyegetem az esetleges hátbatámadásnál, hogy mind a két nép haragjával szembe néz, ha az alatt támadnak harcosai, miközben ti nekünk segítetek.
Meg kell fontolnom ezt, egy napot kérek. És ha úgy jó nektek, magam indulok el a két nép határára, hogy beszéljek Tech fejével egy hónap múlva. Akár hogy is áll az ügyetek, ott fogjuk befagyasztani a viszályt és aki nem küld a sötét elfek ellen sereget egy megtámadott barátnak, azt én magam tagadom ki az öt nép szövetségéből.
Remélem így rábólint majd Astelath is és Technek sem lesz túl sok választása. A bánya visszafoglalásáig nem lesz harc népeitek között, különben mint említettem, katonákat küldök a támadó fél ellen.
*Úgy tűnik esély van arra, hogy holnapi nap igent mond. És a törpök igen sokra tartják a szavukat. De még most is csak azt emlegeti, hogy amíg Astelath megsegíti őket. És már elég tapasztaltak ahhoz, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy egy hónap múlva indul majd megbékíteni a két népet.
Mindkettejükben megerősödhet a gyanú, hogy Mognar már beszélt az orkokkal. Valamit nem mond el, ami miatt nem akarja megfontolni sem, hogy hosszú távon leállítsa az orkok támadásait. Több van az ő lefelé hajtott, tányért szemlélő tekintetében, mint Raydan hagyományos semlegessége és bezárkózottsága.
Az ifjú, aki tükör vásárlása után iszogatni kezd és egyre többet megtud a dolgokról, az csak a vacsora után találkozik majd újra Octaviával. Elfogadhatják azt, hogy holnap meghallgatják a döntést és hazatérnek, kérhetnek maguk is egy napot átgondolni vagy elutasítva az ajánlatot finoman tovább győzködhetik az itteni uralkodót.

A törpe király szavai hízelgőek, mégis nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, valami nem stimmel. Az ajánlatunk elfogadása nem kerülne semmilyen veszélybe, sőt mondhatni előnyösnek hangzik a kis törpök számára. Van valami a háttérben...
A vacsora véget ért és az uralkodó egy nap haladékot kért, vajon mire szeretne aludni. Jó lenne kideríteni, mi jár abban a piciny kis agyacskájában. A főpapnak egyértelműen jelzem, hogy jómagam maradnék még egy napot, már csak saját szándékaim miatt is.
Közben kihallgatom a fiút, mit tudott meg és megkérem rá, hogy másnap járjon több sikerrel és próbáljon meg kocsmákban kutakodni, és mondjon el mindent, amit hallott.
Ha kettesben maradok a főpappal ezt mondom:

- Főpap uram, fogalmam sincs, mit mondhatnánk még a törpkirálynak. Az ajánlatunk több, mint gáláns...Próbáltuk meggyőzéssel, alkuval, ész érvekkel. Ki kell deríteni, vajon miért halogatja még mindig a dolgot.

~ Márpedig pontosan ezt vártad el! ~ gondolja magában Gwandowyl, de az arcán csak egy jóindulatú mosoly látszik.
Mivel ennél jobb ajánlatot nem adhat a törpe királynak, nagyon reméli, hogy az belátja ennek hasznosságát mindkét nép számára.
Azonban a kitérő válasz meglepi, de persze elég öreg róka már ahhoz, hogy ezt leplezze, ahogy a következő szavak után is, bár akkor már megenged némi meghökkenést kiülni az arcára.
- Egy hónap múlva felség? Az nagyon hosszú idő! Hiszen máris csatában állunk, lehet, hogy addigra már későn lesz a segítség, egy béke megállapodás meg főleg. – teszi szóvá a dolgot, hiszen hiába megy bele egy nap múlva a király bármibe is, ígér meg fűt-fát, bokrot, ha ilyen tág határidőt szab.
Ez még egy törptől is sok, hogy ennyire húzza-vonja a dolgokat, de hát nem kényszerítheti az uralkodót semmire, így fancsali képpel, de tudomásul veszi a várakozást.

Minden gondolata e körül forog és Octavia szavaira csak hümmögve bólint, mert a lány fején találta a szöget, maga is úgy véli, hogy itt többről van szó, mint szimpla húzódozásról.
- Szerintem sincs itt minden rendben és többet különben sem ajánlhatnánk, csak épp nem tudom, miként juthatnánk arról információhoz, hogy mi áll a háttérben. Nem hiszem, hogy bármelyik alattvalója Mogran királynak elkotyogná nekünk. – vakarja meg ősz feje tetejét a főpap.
Saját felségterületén tudna mihez vagy épp kihez fordulni, hiszen jó kémhálózat nélkül már rég nem élne, de hogy főpap nem lenne az biztos, de itt……..Ahhoz több idő kéne, mint egy nap….
- Van valami ötleted Octavia, mert akkor ki vele. – néz a lányra.

A fiú igen ittasan érkezik vissza, de nagyon lehalkítja a hangját, mikor suttogva számol be az időközben megszerzett még több tudásáról.
-Halkan kell beszélnünk, nehogy meghallják. Az orkok járkálnak a tárnákban. Bármikor beléjük futhatunk. A kocsmákban sörözve egyre többet hallottam valami északi részének a bányának, ahol agyarasok őrködnek. Talán már ide is bejárhatnak.
*A szeme erősen ketté áll és ha megkérdezik, hogy látott-e saját szemével orkot, akkor minden képen nemmel felel. Ahogy Octavia és a főpap sem fedezheti fel még jelét sem annak, hogy a törpök legendásan zárt országában bármilyen idegen lény beférkőzött volna.
-De van egy lehetőségünk. Túl sok bányász ment állítólag oda dolgozni. Most nyílt meg és sok a -hükk- kincs. Állítólag szekér számra hozzák fel az aranyat. De a régi tárnákban alig akad új munkás. Talán megpróbálhatnánk mi is idehozatni néhány embert.
*Nyelve egyre jobban összeakad, úgy tűnik kifárasztotta a munka, de egy kiváló ízlésre valló tükröt hozott Octavianak. És nem szerezte meg a bejárat rejtélyét.

- Sajnos, semmi sem jut az eszembe. Várhatnánk holnapig, hátha addig történik vele valami. Ismeretlen területen vagyunk, így még az informátorai sem tudnak szaglászni egy kicsit...

A főpap számára nem lehet nagy meglepetés, hogy Octavia tudja a kémhálózat létezését. A belső körökben sokan használnak, ahogy Octavia is, "segítőket" az információk megszerzéséhez.

Közben bejön a fiú a szobába, láthatóan részeg. Már majdnem sikerül kitessékelnem, de belekezd a mondókájába és nagyon érdekes dolgokat mond. Orkok a barlangokban?

- Köszönöm a tükröt, kedvesem. Most pihenj le, nagyon ügyes voltál.

Majd ágyba tessékelem a fiút. Eztán a főpaphoz fordulok.

- Micsoda "kis" gazfickó! Ivott egyet, pedig nem mondtam neki...fiatalok.
A hazugságom hiteles, nem hiszem, hogy Gwandowyl gyanakodna.
- Viszont hallotta? Lehet az orkokkal való egyezség, már meg is kötettett? Nem hiszem, hogy a törpkirály eltűrne a bányájában önszántából orkokat. Érdekes...

Nem győz álmélkodni a főpap, amikor a kölyök, akit Octavia magával hozott, mintha megfeledkezve magáról erősen lerészegedve imbolyog be a helyiségbe, ahol viszont olyan dolgokat mond, amitől a rosszallás azonnal eltűnik Gwendowyl arcáról.
Szinte azonnal el is feledkezik a fiú félrelépéséről, mert azon jár az esze, hogy talán ez az a titok, ami miatt a törp király halogatja az egyenes választ. Már persze, ha a kölyök nem beszél félre a sok piától.
- Azért nem ártana majd elbeszélgetni vele, még túl fiatal ehhez..... - morogja amikor a lány védelmébe veszi a kölyköt, de most ez egyáltalán nem is érdekli. - Ez igen ....hmm.....merész lépés lenne Mogran-tól, hiszen ha kiderül.......Mindenkinek van oka orrolni az agyarasokra. Miért hívta ide őket és miért nem vállalja nyíltan? - sorakoznak fejében a kérdések. - Jó lenne pár ember, akit odaküldhetnénk, de ahhoz idő kéne, nem egy nap. Talán tényleg érdemes holnapig várni, hátha kiderül addig valami. - bizonytalanodik el most először a nap folyamán.
De követként erősen meg van kötve a keze.

A történet gyanús, ezt bizony vitatni sem lehet. És mind a ketten érzik ezt különböző oldalról megközelítve. A nő kérdése jogos, hiszen ha beengedte a földalatti bányákba és ismerik a bejárás titkos kulcsát is, akkor senki nem csodálkozik azon, ha pár hónap múlva pont a védelemre jött orkok -vagy más vérükkel nem bíró fajtársaik- próbálnák meg kiforgatni minden vagyonából az uralkodót. Náluk a rablás pusztán hagyománytisztelet és bizony nem kevés gyilkosságot illik mellé elkövetni.
Másfelől az öreg is jól látja, hogy az orkok becsületét nem nehéz megkérdőjelezni. És nem nehéz utálni őket. Ha az emberek ellen nyílt összefogás hírét megtudja az erdei elf öregjei, akkor bizony könnyen tűnhet a szemükben puszta hullarablásnak és a self háború árnyékában egy hasznos szövetséges leigázása.

Ám sok beszédnek sok az alja! Ne fecséreljük a szót, hanem ideje eldönteni szeretnének-e maguk kutakodni vendéglátójuk háza táján. A fiú már leharcolta mára magát, több információt aligha tudhatnak meg vele. És nem is biztos, hogy elvárható lenne reálisan, hogy mindent ő tudjon meg. Ám persze ennek is meg vannak a maga kockázatai.
Ha viszont úgy döntenek, ahogy Gwandowyl javasolta és pihennek egy keveset a holnapi beszélgetés előtt, azzal rosszat biztos nem tehetnek, de új információt sem nyerhetnek. De persze fontos az is, hogy holnap toppon legyenek, hiszen már alig van idejük népük számára kedvező fordulatot kieszközölni. És bizony el fog jönni az idő, mikor be kell lépniük újra a trónteremben, ahol Mognar újra a trónján ül. És barátságosan mosolyog felétek.

De vajon mennyi esélyük van? Megmenthetik még fajukat?


/Szabadon hagyom eldönteni, hogy A vagy a B választ és az alapján mesélek tovább./

A főpapnak sem jutott semmi az eszébe. A fiú nem volt gyanús neki, viszont látszólag ő is örült a fiú jó híreinek.
Nem tudom mi lehet a következő lépés, sem azt, hogy vajon mit jelent igazából az orkok jelenléte. Nem ülhetünk tétlenül, ha valami történni fog, akkor az most este fog megtörténni...

- Öltsünk álruhát és szaglásszunk egy kicsit a vendéglátónk portáján, bár nyilván ez kissé szégyenteljes, már már lealacsonyító lesz, de muszáj lesz.

Nézek a főpapra, s remélem igenlő válaszát. Nem hagyhatom, hogy a király elé üres kézzel menjünk...

A nem régen még olyan biztató helyzet, gyorsan romlik és Gwendowyl főpap komoran húzogatja a szakállát, ahogy azon töpreng, mi tévő legyen és mihez kezdjen majd holnap a törpe uralkodóval.
Még sem hányhatja a szemére, amit pletykákból egy részeg fiútól megtudott, még ha valószínűleg igaz is, hiszen nyilvánvaló, hogy a király rejteget valamit.
Mindezek ellenére tényleg furcsán néz a lány felvetésére. Fiatal korában maga is szeretett álruhában járkálni és így saját maga utána járni dolgoknak, de már rég kinőtt ezekből a kalandozásokból, ráadásul meg voltak rá már az emberei. Akik most messze voltak!
- Hmm…….azt hiszem nem igen van más választásunk, de honnan szerzünk álruhát é, hogy jutunk ki észrevétlen? A járást sem igen ismerjük. – egyezik bele némi bizonytalankodással és most nagyon úgy néz ki, hogy átadja az irányítást jóval fiatalabb társának, bízva benne, hogy az eddig megismertek alapján elég talpra esett, hogy ezt megoldja.