The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

A támadás váratlanul érte talán a két elemi mágust, akik előbb csak azt hitték, hogy a lovuk benne ragadt a sárba a szörnyű eső következtében. Majd a férfi felbukkanásakor azt sem tudhatták, hogy tényleg bujkál-e száz bűntársa a környező növények között.
Ám mostanra úgy tűnik minden ütőkártyáját felfordította és csak centikkel Gwandowyl mellett csapott el a fegyvere. A főpap hamar lángot idézett a tenyerébe és becsapódásával tűzbe borította a nagy darab férfit. Esélye nem volt az újbóli támadásra, minden fegyvere fából készült. Izzott a balta nyele, a nyílpuska húrostól és persze a ruhája.
Szörnyű hang kíséretében adta ki a lelkét és csuklott a sárba, hogy az és a még mindig zuhogó eső oltsa le lassan a holttestét emésztő lángokat. És a főpap néhány sárgolyót röpít az érkező nyilak irányába.
Eközben nem csak tudják a papok, hogy hat útonállóval kell még végezniük, de hallják, ahogy két szolgájukat felkapja a tornádó áramlata és a magasban megpördítve méterekre tőlük zuhannak vissza. Több helyen eltört a csontjuk. De ez volt az ára talán, hogy védettek legyenek a lövésekkel szemben, amíg a közvetlen közelről támadó bandavezért ki nem iktatják.
Dönteniük kell, hogy hőseink is a növények takarását választják és az erdőbe futnak, amíg még kitart a forgószél ereje vagy szembeszállnak támadóikkal és megpróbálnak végezni ezekkel a koszos férgekkel.

/Választás:
erdőbe menekülés: amelyik kari ezt választja, Hatos kockát kell dobnia. Ha 1-es, akkor nem sikerült fenntartani elég ideig az örvényt. Főpap esetén a sérült lába miatt a 2-es is. (Ha balszerencse, akkor a következő mesélőimben megtudjuk, mi lett.) Minden más esetben sikeresen érik el az első fát.

ha harcot szeretnétek:
Három-három nyílpuskás lő rátok, ha valamelyikük Tízes dobása 1-est ad, akkor eltalál.
Nektek körönként három tűzgolyó lehetőségetek van, más vari esetén majd én dobok. Minden tűzgolyó 50% eséllyel talál./

Az események a vártnál furábban alakultak. A főpap nekilendült és bevetette a varázserejét. A haramia gyorsan az emésztő lángok martalékává vált. A tornádó, amit előidéztem, pont azt a hatást érte el, amire számítottam. Messzire lökte a szemtanúkat...
Végre eljött az idő, amelyre oly régóta vártam. Már az utazás kezdete óta csak erre vártam, egy lehetőségre. És végre megvan.
Míg a nyílvesszők zápora elől próbálunk kiutat találni, egy tettre szánom el magam.

- Meneküljünk az erdőbe! Flammae Globus!

Megvárom míg elém kerül és menekülni kezd a főpap. Ha harcolni akar, akkor pedig mögé keveredek, persze nem feltűnően, eztán neki hajítom a tűzgolyómat minden erőmmel.
Közben bizonyosan eltalál majd egy két nyílvessző, ám a főpap halála mindent megér...

Ha Gwandowyl akart volna sem tudna segíteni szerencsétlen kocsison és a legényen, akiket Octavia tornádója felkap és elrepít és amit biztos, hogy nem úsznak meg sérülések nélkül. De most ha élve akarják megúszni akkor ez nem vonhatja el a figyelmét, ahogy égető lábsebe sem, bár érzi, hogy vére melegen borítja be a combját.
A rablóvezért sikerül elsőre kiiktatni, de ettől még nem menekültek meg, ahhoz el kell érniük az erdő fáit, ahol az íjak már nem érnek semmit és ők is fedezékre lelhetnek. Ha meg követik őket, ott könnyebben számolhatnak le a rablókkal.
- Tartsd fenn a szelet Octavia és segíts eljutnom a fákig.
Nem, nem tud a lány elé kerülni, hiszen egyik lába használhatatlan majdnem, így arra vár, hogy társa segítsen támogatni, addig viszont nem sajnálja az íjászoktól a tűzlabdáit.
Ha nem segít, akkor viszont mászni fog, de ezzel a lány le is leplezheti magát előtte és akkor nem adja ilyen könnyen magát.
Ez viszont könnyen mindkettőjük halálát jelentheti.

Három dobás az íjászokra

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

--------------------------------

#3 'Hatos' : 2

Igen izgalmassá vált a mérkőzés, akik esetleg csendben figyelemmel kísérnék két mágus összecsapását. És csak a kocka mondhatja meg, hogy melyikük kerül ki győztesként. Mivel a sérült főpap tapasztaltsága és óvatossága ellenére is igen közelről nehezen kerülhette volna el a felé indított tűzgolyót, már csak a csurom átázott ruhájában bízhat. A bandita szerencsétlenségére jó részt szárazon maradt fedezékből várta őket, ahogy emberei is. Ez okozta vesztét és egyik íjászos emberének, akit Gwandowyl most eltalált a három lövés egyikeként.
Ám eközben nem is sejtette, hogy kísérője is készül ellene. És miközben megszűnik lassan a tornádó, még mindig függ a szerencsétől összecsapásuk kimenetele. Ám miközben ők egymással vannak elfoglalva, a tornádó oszló maradékain át öt íjász lő rájuk. Akik halottnak vélvén az őszhajút most az utolsó célpontjukra lőnek.

/Kocka dobás: Hatos
1-3-ig -sár és a víz felfog a tűzgömbből eleget, hogy az öreg súlyos sebekkel elterülve, de még életben maradjon
4-6ig -ezt már alig ha lehet túlélni, beszélni még tud, de varázsolni már nincs ereje; legfeljebb tiz perc múlva örökre lehunyja szemét az öreg

5-ször Tízes
Ha valamelyik egyes, az eltalálja Octaviát/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 4

--------------------------------

#2 'Tízes' : 4

--------------------------------

#3 'Tízes' : 1

--------------------------------

#4 'Tízes' : 7

--------------------------------

#5 'Tízes' : 7

--------------------------------

#6 'Tízes' : 1

Azt már nem tudja a főpap meglátni, hogy a varázslata talált-e, mert hirtelen éles, égető fájdalom vágott a hátába és valami előre lökte a sárba.
Mire földet ért már tudta, hogy eltalálta egy tűzgömb és először még azt hitte a rablók között is volt egy mágus, de mikor nagy nyögések közepette megfordult, már tudta, hogy nem ez a helyzet.
Ahogy azt is, hogy elárulták. Hát mindenre számított csak erre nem! Hiszen ezzel a lány is aláírta a halálos ítéletét. Ketten talán kiverekedhették magukat, de véleménye szerint, ennyi íjásszal, akármilyen ügyes, nem fog megmenekülni.
Érezte, hogy a légzése kezd akadozóvá válni, hogy meleg folyadék önti el a torkát,. Tudta, hogy eljött a vég, de tudni akarta…….
- Mi…….miért? – köhögte vérrel együtt ki a szavakat és már csak annyit remélt, hogy még meghallhatja a választ.
Az vagy jött vagy nem, de a vég elkerülhetetlenül elérte és pár perccel később, utolsó hörgéssel, örökre lehunyta a szemét.

Fura dolog a düh, ambícióval keveredve egészen különös elegyet alkot. Octavia egész életében át, dühös volt. Égett benne az indulat, hogy miért, azt nagyon nehéz leírni, de egészen bizonyos nem egy dolog váltotta ki. Az egyik legnagyobb indok persze, hogy gyűlölte önmagát, de ez egy olyan tudatalatti állapot, amelyet nem akar soha a felszínre hozni. A főpap lehetett volna kedvesebb, fiatalabb, gonoszabb, a lényeg nem változott volna. Octavia a helyére pályázott, és mivel nem érhette el egyből ezt a kívánalmát, a gyűlölet táplálta az iránt, aki megfosztja ettől a jogától.
Már az út elején eltervezte a dolgot, sokáig türtőztette magát, ám most elborult fejjel, csupa sárban ölni készült. Az egyik legtiszteletreméltóbb és legnagyszerűbb mágus volt a célpontja, aki valószínűleg azt sem foghatta fel, mi történt vele.
Octavia nem érezte ahogy az első nyílvessző a hátába fúródott. Ő másra vadászott, a halálos tűzgolyót a főpap felé küldte, akit eltalált és elterült a földön.
A második nyílvessző is eltalálta, ezt sem érezte. Csak csillogó szemekkel nézett az áldozatára.
Az öreg vérzett és köhécselt, feltette azt a mondatot, ami élete utolsó mondatának készűl.
Octaviát nem lepte meg a kérdés. A válasz egyszerű lett volna, a fent említett ok miatt, ám a nő szíve kegyetlen volt és nem adta meg a végtisztességet a férfinek. Csak ennyit mondott.

- Szép álmokat...

Ekkor hasított bele a fájdalom testébe. Érezte, ahogy átjárja a fájdalom és térdre kényszeríti. Azt sem tudta hol van, annyira elöntötte a vér a fejét. Reflexszerűen tárta szét a kezét, megadást színlelve.

- Tudom hol van, amit keresnek...

Kiáltotta oda. S vajon hamar megy ő is a főpap után?

/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz./

Octavia remek húzást csinált volna, ha főpap halála után el tudott volna menekülni. Ám két nyíllal a testében aligha jutott volna messze. Az elemi mágusokat nem készítik fel a fájdalom túl magas szintű tűrésére, ahogy kiszalad belőle az adrenalin, úgy érzi, hogy a varázslásra gondolni egyre nehezebb. Bár megpróbálkozhat szembe szállni ellenfeleivel, ám jelentősen romlik az esélye eltalálni őket. És még mindig öten vannak. Csupán egyet ölt meg a főpap közülük és a hűtlen követő is csak a vezérrel végzett.
-Már mindegy! A góréé volt a meló. Legfeljebb eladunk Délosban. Feküdj a sárba és egy hangot se, különben újra keresztbe lövünk!
*Ha ott marad harcolni, akkor varázslatot kell bocsátania rájuk. Ám ennek nem csak a hatékonyságát veszi el az, hogy szivárgó vére miatt egyre kábultabb, noha még legalább egy órán át eszméleténél tud maradni. Ám ha sokszor nem találnak, könnyen kifogyhat a mozgósítható energiából. És akkor varázserő nélkül marad.
Ha követi az utasítást és lefekszik meg akarja adni magát, akkor egy félork lép ki a zöldből és oda lépve hozzá a szoknyája alá nyúl. Ezúttal csak azért, hogy fehérneműjét lehúzza és a szájába gyűrje. Majd bekösse.
Ám ez után, ha már tudják, hogy nem tud beszélni és varázsszavak nélkül marad, előjönnek a többiek is és leteperik, mielőtt egy közeli faluban vasat kovácsolnának a keze köré. És meg nem indulnának vele a bordélyokkal teli kikötővárosba.


/Ha megadod magad, a gyalázat után is van még esélyed kiszabadulni, szóval egyik esetben sincs vége azonnal a mesének./

Miközben a banditákra nézek, elégedetten szemlélem a megölt főpap holttestét. Az eztán következő eseményeknek pedig félájultan leszek a részese. Az ájulás kerülget és érzem, ahogy a nyílvesszők okozta sebek szinte égetik a húsom.
Mielőtt rám vetik magukat a férfiak, kipréselek néhány szót magamból:

- A kocsis és a fiú, őket is hozzák...

Majd eszméletemet veszetten terülök el a földön. A sorsnak hála a gyalázó eseményeket, már nem ébren töltöm. Persze ettől, ezen tettek súlyossága nem lesz kevesebb.

Egy sötét helyen tért magához a mágus. Fejét a falnak döntve pihent. Kezeit a magasba emeli, ha felnéz, láthatja ahogy vasdarabot hajlítottak a csuklói köré, melyek lánccal vannak összekötve. Ez a lánc van nemes egyszerűséggel felakasztva egy falból kiálló kampóra, mint kamrában a téli szalámi.
Egy szűk ablakrésen szűrődik be az a kis félhomály, ami lehetőséget ad neki a tájékozódásra. A ruhái sehol, két sebét bekötözték és egy szűk, épp csak melleit takaró felsőt és egy középkorban szokatlanul rövid szoknyát húzott valaki rá. Lábadon egy kelleténél is magasabb sarkú cipő van, mely vastag talpával igyekeztek viselőjét még jobban kiemelni.
Két órán keresztül senki nem néz rá. Szájában még mindig alsóneműje és bekötve. Alul lassan múlik a szégyen érzetének utolsó eltűnő maradéka. És szokatlanul gyengének érezheti magát. A már említett idő elteltével valaki benyit majd gyorsan távozik. Csak egy rövid időre marad ismét magára, hamarosan egy fáklyával egy kopasz ember érkezik.
-A régi gazdái azt mondták, hogy keresni fogja a két barátját. De jobbnak látták, ha megölik őket. Maga viszont nagyon gyönyörű.
*Közelebb lép hozzád és alaposan végig mér tekintetével. Ha eddig nem álltál fel, akkor most utasít erre.
-Próbálj meg felállni! Lássuk, alkalmas vagy-e már, hogy este dolgozz!
*Talán a tekintete, talán a ruha, ami rajtad van, az döbbentett rá téged, hogy ez minden bizonnyal már Délos egyik bordélyházának pincéje. És ő vele kell majd jóban lenned, ha engedelmes akarsz lenni.
-Ma nem fogunk sokat kérni tőled. Még meg kell gyógyulnod teljesen. Ha jó leszel, akkor csak kimész a színpadra és táncolsz kicsit a közönségnek. Majd egyszerűen visszajössz. Ma senki nem fog hozzád érni, ígérem. Csak légy jó kislány! És tedd, amit mondunk!
*Figyeli a reakciódat és hamarosan lemegy a nap. És az ő tervei szerint te kimész az életet jelentő deszkákra és kis erotikus tánccal szórakoztatod a ma esti közönséget...

Az éjjeli álmomban oly sok minden jót láttam. Én voltam az emberek királynéja, és oldalamon a főpap uralkodott mint király...? Oh nem, ez egy rémálom. Majd hirtelen felébredtem és fejem egy kőfalnak ütközött. Mi ez a hely?
Megpróbáltam mozogni, de a kezeimet lakat zárta össze. Valamiféle vasdarab. A ruha ami rajtam volt, több volt mint megalázó. Szájamban alsóneműm, amit hamar ki is köptem, ha nem volt hozzám kötözve.
Két óra hosszú csend gondolkodás jött. Sok mindenen gondolkodtam. Egy biztos volt vissza kell jutnom a várba. Akármi legyen az ára. De várjunk csak, vajon hol a kocsis és a fiú, remélem nem túl messze, mindkettőjükkel végeznem kell, hiszen ha tudnak valamit....atya ég. A kocsis, a fiú mi van ha látták az egészet és most a királynak mesélik. Ez nem lehet. Miközben pánikba estem egy férfi nyitott be.
Az első mondat, jó hírrel töltött el. Meghaltak, akik tanúk lehettek volna, de így csupán a banditák mondhatnak akármit....az ő szavuk az enyém ellen, ha.
A férfi megerősíti bennem a tudatot, hogy egy bordélyházban vagyok. Felállok és megmutatom neki, mennyire jól vagyok.
Majd a kezemet a mellkasára helyezem és mondom neki:

- Jó kislány akarok lenni! Nem szoktam ilyet csinálni, de maga nagyon vonzó és én nagyon egyedül vagyok most. Biztos nem lehetne, hogy ma is hozzám érjen valaki. Az igazán meggyógyítana.

Kéjelgek neki, majd kezem levándorol a mellkasáról egyenesen a férfi büszkeségére. Jelezvén neki, hogy szexuális aktust szeretnék kezdeményezni vele.
Ha minden jól megy bedől a cselnek. Most szexelek vele egyet, mind ezt a legőszintébb mosollyal. Ha pedig táncolnom kell ma este, sokkal engedékenyebb lesz velem, várhatóan. Így nagyobb esélyem lesz elmenekülni.

/A reag 16+ elemet is tartalmaz./


Az álom sem okozott végül túl nagy örömöt a varázslónőnek, de az ébredés sem. Ám úgy tűnik túlélésre teremtették, nem arra, hogy eldobja az életét és a reményt, ha rosszra fordulnak a dolgok.
Cseppet sem fest kétségbe esett látványnak és amikor a tulajdonos férfiasságához ér, érezheti ahogy egyre keményebb lesz. Valószínűleg nem is csodálkozik azon, ahogy ugrik az ajánlatra és derekát átölelve magához rántotta, majd a szája az ajkára tapadt és keze pedig a feneke felé vándorolt. Hamar megszabadított miniszoknyádtól és a falnak nyomva lábadat felemelte, hogy átkulcsold a testét. És letolt nadrággal próbált örömet okozni.
Ringó teste utolsó rohamainál már keblednél járt, amikor suttogva mondta:
-Úgy látom, már meggyógyultál. Táncolsz kicsit, Szívem, és utána megünnepeljük egy üveg borral a találkozásunkat.
*Lihegett és ahogy összeszedte magát kicsit, egy térdig érő köpenyt hozatott. No, nem azért, hogy szemérmesebbnek tűnő külsővel szórakoztasd a ma este vendégeit, hanem hogy ebből és a többi falatnyi göncből kibújva kis várakozás után csodálhassák gyönyörű testedet.
A színpadon két plafonból induló függőleges rúd volt és a nézőtéren közel egy tucat -javarészt borostás vagy szakállas- tengerész kinézetű ürge. És ahogy elkezdted a műsorod, egyre magasabb téteket ígértek. Egyre inkább úgy tűnik, valamire licitálnak.
A szám végén, ahogy átlépsz a színfalak mögé már vár a tulajdonos. És egy csók előtt dicsér, milyen fenomenális voltál. És hátul egy elzárt szobába kísér.
Egy asztal körül öten kártyáznak. "Szerelmed" oda kísér hozzájuk és egy székre ülve ölébe ültet. És combodon pihentetve a kezét kérdezi meg a többieket.
-Nos, akkor egy gyors kártya? Ki mer kiállni velem.
*Köztük van az, aki utoljára mondott egy számot és most vészjóslóan feláll.
-Ne szórakozz velünk, itt van a pénzed! -dob a ki egy jókora zacskót, mely a fa laphoz csapódva csörömpöl- Nem kártyázni jöttem. Szabadítsuk ki ebből a vacakból és én már mentem is!
*Karodat megfogva felránt és mind két csuklódat az asztalra nyomja ellentmondást nem tűrően. És kardját előhúzva elkezdi csapkodni. Szerencsére nem a húst, hanem a vasat, hogy leverje rólad. Négy társa körbe áll és ha hagyod magad mindeközben, akkor hamarosan béklyóid nélkül kísérnek ki az utcára és alig egy saroknyira a kikötőbe.
A beszélgetésekből, amik körülötted folynak, hamar megtudod, hogy kapitány az, aki megvett. Készséges táncoddal a bordély tulajdonosa pedig csak elverte az áradat. Úgy tűnik tartott a varázserődtől, de erről nem beszélt a tengerészeknek. Talán szerelme ajándéka ez, ami utolsó lehetőség lehet számodra új életed előtt.
A kalózok koponya és csontok zászlója ott lobog szemérmetlenül a kikötőben horgonyzó szlúpon és életed útelágazásához értél. Meg kell akadályoznod, hogy felvigyenek a hajóra és elinduljanak veled, hiszen a nyílt vízen még ennyi lehetőséged sem lesz. Vagy a tengeri fosztogatók élére kell álljál akár kapitányuk szerelembe csábításával... akár végezve vele.
Bárhogyan is döntesz, ezt most kell megtenned. Hiszen közöttük búcsút mondhatsz egy jó időre a királyi udvartól. Még ha minden bizonnyal értékelnék is tudásodat.

// 18+ elemeket tartalmaz//

A férfi élénken érdeklődött irántam, mint azt kezeimmel éreztem. Méretében nagynak mondható volt a férfiassága, ami örömmel töltött el, hiszen ha már kényszerből szeretkezem valakivel, ki mondta, hogy nem is élvezhetem. Többször nyögtem fel, miközben a férfi a falhoz döntve szeretett. Mikor végeztünk táncolnom kellett. Életem egyik legmegalázóbb pillanata volt. Terveim közt szerepelt, hogy felgyújtom a helyet és megszökök, de a sors máshogy döntött. Egy kapitány vásárolt meg engem és egy fedélzetre citált.
Na most mit teszek, hangzik a kérdés a fejemben. Meg kell szöknöm.
Varázsolni fogok ez nem kérdés, tűzvarázslattal próbálkozom és meggyújtom a hajójukat, míg azzal lesznek elfoglalva ,hogy azt oltsák én talán kereket oldhatok. De előbb ki kell szabadulnom a fogva tartóim fogságából, már ha valamilyen módon lefognak. Egy tökön rúgás megteszi. A MÁR SOKSZOR HALOTT IGÉT ALKALMAZOM:

- Flammae Globus!

Próbálom a hajó azon részére iránytani, amit a legéghetőbbnek találok, majd futi-futi....

Az elemi mágus elmenekült rossz sorsa elől. A vitorla vászna már fel volt húzva és a hajó indulásra kész, mikor a tűz felcsapott előbb a lány kezeibe, majd hamar kigondolta, hol terjedne a leggyorsabban. És az idáig őt kísérők egyikének férfiasságába nyomva a lábát hamar nem csak tüzes menyecske lett, de a hajó is izzott a forróságtól. A legénység java része pedig oltani kezdte.
Ám ez volt a szerencséje. Két kalóz még így is utána szaladt, holdjáróhoz hasonló fatalpú cipőjében nem biztos, hogy messzire jutott volna, de minden bizonnyal nem esett nehezére eme két közönséges gazfickót elintézni ugyan azzal a varázslattal.
Csipetnyi ruhájában neki vág Délos utcáinak és itt már biztonságban van, mert mindenki nézi. És talán nem csak ezért, hanem mert feltűnik a tömegben itt-ott-amott hatszög címerrel díszített fegyveres. Ha ketten-hárman egymás mellett állnak, olyan látványa van, mint a méhkaptárnak. Hamar rájöhet, hogy ez valamilyen bűnbanda vagy csoport felségterülete. Talán ide már nem követik a hajóról.
Ám előtte a feladat, hogy megszervezze pénz nélkül a haza útját a palotáig. Mehet igaz gyalog és vadászhat út közben, de ha van jobb ötlete, akkor kíváncsian hallgatom.

A hőt érzem a kezeimben és a tetemben, valamilyen olyasmit amit mágiának hívnak. Életemben talán kevésszer élem át, de a kezeimből feltörő tűzcsóva, mint a szabad akaratom jött ki és égette el a fővitorlát. A mágia, amit mindannyian megtanulunk csak kevesünkben létezik, és érzem bennem ott van és szinte tombol.
A férfiakat hatástalanítva elkezdtem a magassarkúban rohanni, ahogy a lábam bírta. Ketten így is utánam jöttek, de őket is elintéztem. Immáron szabad emberként, Délos utcáin meneteltem megszégyenítő ruhában. Sajnos nem sokan ismernek fel, sőt magát a királyt sem ismernék fel ilyen jelmezben. Vajon hogyan jussak haza?
Egy kocsmába vergődök és körbekérdezek, nem-e tart valaki a fővárosba? Csak akad egy karaván vagy magányos kereskedő aki éppen arrafelé megy. Hogyan fizetnék neki? Természetesen ha élve elszállított, akkor búsás jutalomban lesz része és dicsőségben, hogy hazahozott. Az életem lesz a biztosíték, hogyha a fővárosba érünk és nem adom meg a jussát, nyugodtan megölhet vagy a rabszolgája leszek.
Talán akad valaki aki elfogadja az ajánlatot.
Persze azt nem árulom el ki vagyok, hiszen nem szeretnék újabb fogoly lenni...

A lány könnyen talál kocsmákban olyanokat is, akik puszta lovagiasságból elkísérik őt. Nem veszett ki még a nemes eszme kedvenc kontinensünkön, csak nem mindenki gyakorolja. Hamar talál itt valakit, aki biztonságosan eljuttatta a király udvarába. És kedvenc főtanácsadója hamarosan felkeresi, hogy sérüléseit és lelki megterhelését segítsen kipihenni.




-Megrendültem, mikor értesültem az Önnel történt esetről, drága Octavia. Nem tudok jobbat, mint felajánlom vidéki váramat a pihenésre és felépülésre. Szolgáim mindenről gondoskodnak és a városi szennybűztől távol, hamarabb rendbe fog jönni. Én addig ígérem, kinyomozom ki állhatott az útonállók mögött. Nem lehetett véletlen, hogy megtudták az útjuk célját. És feldarabolt hulláikat kitűzetem Királyöböl minden kapujára.
Sok a sérült papunk, Braslov csatájában is sokan sebesültek nyíltól. Ám most az első és legfontosabb, hogy rendbe jöjjön és újra számíthassunk magára. Remélem nem előzött meg senki a felajánlásban. Nagy megtiszteltetés lenne, ha vendégül fogadhatná szerény nyári hajlékom, amíg én intézkedek.

A tervem jobban működött, mint gondoltam volna. A kocsmában volt, aki pusztán nemességből elvitt. Micsoda öröm. Belőlem rég kihalt már ez az érzelem. A fővárost meglátva végre úgy érzem, újra biztonságban vagyok.
Mikor végre megtisztálkodtam és rendbe tettem magam úgy éreztem, haza értem. A szolgák tekintete, a falak díszessége, de hiányoztak már, ki hitte volna, hogy ilyen nehéz lsz ez a küldetés. Csak azt tudnám, vajon kinek kellett a papír. A levél....jajj ne elveszettem.
Remélem, a törpéknek elég a szavuk adása. Fel kell térképeznem hol van most a király, nem láttam.
Kis idő múlva Ethugan érkezik hozzám, az egyetlen ember akiben egy kicsit megbízom a földön. Nagy mosollyal fogadom a vonzó férfit és a kezem nyújtom neki, egy csókért.

- Drága Ethugan!

Majd a férfi elszállásolni kíván és bosszút akar állni értem.

- Bármilyen nagylelkűnek is tartalak, ugyanakkor nincs szükségem felépülésre. Szolgák és őrök kérem távozzanak.

Majd mikor mindenki kiment, a férfihoz szólok.

- Nos, a főpap sajnos tragikus halált halt útközben.

Mondom ironikusan a férfinek.

- Így remélem megérted, hogy igényt tartok a helyére, jobban örülnék ha ebben támogatnál. Remélem nem Jelenát, azt a szutykos kis ribancot akarod támogatni.

Elhallgatok, majd közelebb lépek a férfihez, intim szféráját feszegetve és suttogva megkérdezem.

- És te hogy haladsz a királlyal? Apropó hol van most?

Octavia és a férfi már régóta és előszeretettel tervezgetik saját jövőjüket és bár kimondatlanul, de mindketten tudják mi a másik szíve vágya. Octavia többször kijelentette már, támogatja Ethugan királlyá válását, még ha ehhez a "tűzbe" is kell nyúlnia. Hogy miért? Természetesen a hatalom, de ugyanakkor tudat alatt beleszeretett a férfiba, amit még lehet önmagáról sem tud...

A férfi elégedetten elmosolyodik, mikor megtudja az öreg halálát. És magához húzva csókot ad a nőnek. És bizony sosem titkolták egymás előtt saját törekvéseiket. És bizony szép pár is lennének, ha a leendő király és a mágusok leendő vezére nem csak munkatársként számíthatnának egymásra.
-A király meggyengült. Elvesztett egy fontos csatát és sebesülten tért vissza belőle. Az orkok pedig az egész határszakaszon nyomulnak előre és úgy tűnik vissza nyomnak minket az eredeti vonalak mögé, ha nem szedjük össze magunkat.
A főpap utódja most sajnálom, de egyelőre nem ideális kérdés. Jelena grófnőre szükségem lesz a trónra kerülésemkor és most megerősödött. A lánya, a másik esélyes jelölt a posztra, sikeresen bejutott az ellenség falai mögé. Ha nem emeljük ki egy előléptetéssel ezt, akkor könnyen megfeledkeznek a sok baj között róla. És a királyváltásnak is az az érdeke, hogy ő is előnyösebb helyzetbe jusson.
De ne aggódj! Nem foglak egy percre sem elfelejteni. Te akkor is az én Octaviám maradsz, mikor megkapom a harcosai irányítását és befolyását és már az uralkodó leszek. Mi köztünk mindig is különleges kapcsolat lesz, még ha kicsit még titkolnunk is kell.
*Úgy tűnik a szeretőd gondoskodása nem múlt el. És megrázkódtatásaid ellenére számíthatsz rá. És szívesen helyt adott volna, ha igényled, a vidéki kúriájában, amíg ő támadóidat kutatja fel hő lovagodként és főpapnővé segíti elő fő riválisodat, hogy annak a közelgő harcokban a ti vezetésetek legyen a dolga és ne a családja katonái.
Úgy tűnik lázadó szövetségetekbe is bele üti az orrát a grófnő leánya.

A férfi megcsókolt, ezzel egy olyan érzést keltett fel bennem, melyre rég nem számítottam. Nem...ez nem lehet, lehetetlen, hogy beleszerettem volna. De mégis. Sokáig ízlelem a csókját a számon,közben hallgatom a beszédét. Nem vagyok elégedett, cseppet sem azzal amit mond.

- Tetszik, hogy ennyire előrelátó vagy. De remélem tudod, hogy Jelenát így is úgy is megölöm majd, persze ha már nincs rá szükségünk. Nem engedem, hogy megkaparintson magának...bármennyire is megkedvelted. Remélem nem versz át és bízhatok benned.

Nézek a férfira, s elfogadom ajánlatát, lehet jót tenne most egy kicsit a háttérből figyelni az eseményeket. Addig is persze informátoraim segítségével megtudakolom mi történik a kastélyban.

- Ha bármi kell csak szólj. Királyom!

Suttogom a fülébe, majd egy reményteli puszit adok arcára és távozom a kuriájába.

Ethugan gyengéden ölelte át és ígérte meg, hogy nem feledkezik meg soha az itt tett fogadalmáról. És hogy keresni fogja mindig, hogyan tehetné boldoggá Octaviát minden pillanatban. Oly gyönyörű szavak, hogy alig lehet elhinni. De hé! Egy nemes és fontos hivatalnok. És még csak nem is öreg. Miért ne tehetne egész életére szóló fogadalmat egy hölgynek?
Ám a varázslónő imént mondott szavai jelzik, hogy sejti azt ő is, nem a monogámiában hisz ez a férfiak gyöngye... És oda kell figyelnie rá, ha meg akarja tartani.


/Köszönöm a játékot! Folytatás következik, amint kitaláltam az új kalandot vagy kezdhetsz valakivel magán játékot is nyugodtan./