Alia az elf lány álmában sem gondolta volna, hogy még egyszer ebben az életben itt lesz.a fogadóban. A FOGADÓBA, amely élete legboldogabb és legszomorúbb helyszíne is egyben. Nagyanyja házában érte a hír, hogy azonnal induljon, hogy átvegye jogos örökségét. Semmit sem értett az egészből. Milyen örökség?

Nagyinál ébredtem,és Mellonnal együtt az erdőbe indúltunk,hogy a reggeli napsütésben sétáljunk,és a Kicsikém vadásszon..

Hectort is rég láttam már és a Cseppem nagyon boldogan tartott velünk..
Így mindkettő Barátommal kergetőztünk és játszottunk a fák között.
Egészen délig,mikor a Nagyikám elkészült az ebéddel,és mi hazatértünk.
Jó volt újra itthon lenni,ahogy a finom kalács és a sült illata átjárta a házat,ami nagyon hiányzott a távollétem során.

Elfogyasztva az ebédet,megköszöntem édes Nagyikámnak és kiültünk Mellonnal a ház mögé..és egy fának dölve ,egy fűszállal játszva néztem az erdő lombjait,és az apró állatait,akik boldogan ugráltak az ágakon..még Hiró is odatelepedett mellénk,és mancsára hajtva fejecskéjét behunyta szemeit..pihentünk..ami mostanság ritka is volt,így nagyon is élvezettel tettük.
Sok mindenen mentünk keresztül..és ezek a percek,órák kincsnek számítanak..

De mielőtt elmerültünk volna az álomba,mi a teli hast”kiséri”,és átadtuk volna magunk a semmittevésnek,egy hírgalamb szállt le Madlene-nél,és hamarosan meg is tudtam,hogy mi is áll a levélkében…

-Hogy micsoda?Ez hogyan lehetséges?-néztem kérdőn a Nagyikámra,de ő csak egy mosollyal nézett rám..

-Ha nem tudod?Akkor tudd meg!..de szerintem nem olyan bonyolult rájönnöd!-kuncogva adta a kezembe a papirost,és indult is,hogy csomagoljon nekünk harapnivalót az útra..

Néha azért félelmetes,hogy jobban tudja azt, amit én még nem is annyira..-gondoltam magamban,és egy nagy puszit adtam neki,aztán mentem is összeszedni a holmim..

A csomagom összeszedése közben vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba..és ez kicsit furcsa is volt számomra..de jobban hajtott a kíváncsíság mint az,hogy megint útra kelek..

-Szeretlek,Nagyikám!-öleltem meg a drága mamikámat,és elbúcsúztam Hirótól és Hectortól..Bár szerintem ahogy őket ismerem,nem maradnak itt,ha bajba kerülnék..de azt is tudják,hogy Mellon minden lépésemnél ott van velem,és ahogy a Tigrisemet,úgy a pókocskámat és a Farkasomat is imádom egyformán!

De most Mellonnal gyorsabb az utunk..és a Raydani-hegyekhez visz a dolgunk…ahol már jártunk..
Késő éjjel volt,mikor megérkeztünk a régi emlékeket idéző Fogadóhoz..és ahogy közelebb értem,egyre hevesebben kezdett dobogni a szívem…nagyon sok emlék zúdúlt rám egyszerre,de pár perc kellett is,hogy bemenjek az ajtaján..

A kicsikémet kint hagytam…mert nem tudom mi vár engem odabent..de utána akarok járni annak az írásnak,és tudni akarom,hogy miért én vagyok ennek a részese..
De valahogy furcsa volt az érzés,hogy újfent ezen falak közt járok…
Most már itt vagyok…és nagyon érdekel,hogy mi történik..
Amint beléptem,fura is volt,hogy szinte nem változott semmi..az asztalok is úgy álltak mint azelőtt,mikor itt voltam..és a Csapos is a pultja mögött állt..
Odaléptem hozzá és köszöntöttem…talán megismer még..

-jó estét!-hajtottam meg kurtán a fejem,de tisztelettudóan..és vártam ..

A csapos természetesen felismerte Aliát. Viszont fogalma sem volt arról, hog mit keres ott. Annyit tudott csak, hogy holnap estére fontos vendég érkezik. De hogy az illető azt nem tudta megmondani. Azt javasolta a lánynak, pihenjen csak.nyugodtan, hiszen holnap este előtt úgy sem tehetnek semmit.

- Szép Hölgyem! A.járást ismered. Tanil gazda szobAja érintetlenül áll. Nyugodtan feküdj le, vacsorát küldetek fel neked.

A csapos.ezzel elintézettnek tekintette a dolgot, és nem is vette ésre a lány döbbenetét. Jó ember volt ő, csak egyszerű elme.

De vajon ki lesz a vendég?

A Csapos szavai hallatán a döbbenet kiült az arcomra,és bár tudom a járást ..egy kicsit megleptek szavai..

…még érkezik valaki?..-gondolataim eléggé kuszák lettek,de aztán bólintottam,megköszönve az ételt,és felmentem a lépcsőn..

Meglepett,hogy minden olyan valóságos..és annak idején ,mikor itt jártam…hát ..akkor is ilyen volt,ahogy mindig úgy éreztem,hogy talán nem volt álom..
De most szembesültem megint e hellyel,és az érzelmek megrohanták a lelkemet..

Benyitva az ajtón,nem is tudom mit vártam..de mintha…nem is telt volna el sok idő..mintha csak pár nap lett volna..
A Kandalló..a székek..és az ágy..
Körülnézve minden olyan volt,mint akkor…
Csak a tűz nem lobogott a fahasábokon..

Letettem a holmimat,és kinéztem az ablakon..Mellon jól feltalálta magát..és ezek szerint őrá is emlékeznek..mert egy jó nagy adag ételt vittek neki az istálló mögé..
Egy mosollyal néztem a Kicsikém falatozását..és azt is tudom,hogy mindig velem van..
Imádom őt!..és tudom,hogy ….
A gondolataimból ,kopogás zökkentett ki..a vacsora érkezett meg,és a szobalány begyújtotta a kandalló tüzét.

-Köszönöm-biccentettem a lány felé,aki lerakta az asztalra a tálcát és kiment..

Magamra maradtam ismét a gondolataimmal..de ahogy elfogyasztottam a finom vacsorát..a pattogó tűzbe révedek,és elálmosodom..

Ledöltem az ágyra..és nem tudom mennyi idő telt el..de aztán mély álomba merültem..

Reggel viszont az ajtómon hallatszó kopogás ébresztett..

-Tessék!-szedtem össze magam gyorsan..
..de mivel ruhában aludtam,legalább nem látnak pőrén…

A nap.Alia.számára lassan telik, tele.várakozással. Vajon ki jön este, és főleg miért? Sétálgat, emlékezget. Este éppen a vacsoráját fogyasztja, amikor nyílik a fogadó ajtaja és egy köpenyes alak lép be.rajta. Arca elsőre nem látszik a csuklya miatt. Termete izmos, és egy elfhez képest.magas. Meg áll az ajtóban és körbe néz. Tekintete megállapodik a lányon. Határozott léptekkel indul az asztalához. Mikor odaér, egy mozdulattal veszi le magáról a köpenyt. Félhosszú barna.haj, smaragd zöld szemek, kellemes, jóképű arc és egy pimaszul vigyorgó száj tárul Alia szeme elé. Kihívóan mestrálja a lányt.

- Alia? A nevem Karnak.

És anélkül, hogy további magyarázatot adna, oda inti a csapost és rengeteg ételt rendel. Amint meg érkezik az első tál, ráveti magát és továbbra sem szól, de a.szeme az továbbra is.a lányt nézi.
Alia békés galambepéje kezd szép lassan felforrni. Nem cserélnék a fiúval..

Másnapi reggel is ugyanúgy telt el mint az éj...emlékekkel..
A reggelit felhozták nekem ugyanúgy,mint a tegnapi vacsorám,és kicsit zavarba is hoztak,mert olyan kedvesek velem..

Pedig eltelt jó pár ídő,mikor itt jártam..de úgy látszik nem felejtettek el..és ez nagyon jólesett..bár nem tudtam mire vélni teljesen.

...de igyekeztem múlatni az időt,és a napot Mellonnal töltöttem a közeli erdőbe..és csak vacsorára tértünk vissza..és az én kicsikém már jóllakott a vadászataiból,és egy kedves mordulással adta tudtomra,hogy megy lepihenni..

Megöleltem a buksiját és egy jóéjt puszival köszöntem el tőle.
Bár tudom,hogy nem vagyunk sohasem távol egymástól..de a puszi az orrára mindig jár neki..

A fogadóba belépve,máris az asztalhoz kísérnek,és hozzák is a vacsorám.
Hihetetlennek tűnik,de mintha kitalálnák,hogy mit szeretek..
Mosolyogtam a Csapposra és megköszöntem az ételt.

A finom illata csak úgy terjengett a tányérból,és neki is láttam az elfogyasztásának..

Mielőtt befejezhettem volna a mennyei finom vacsim,egy csukjás alak lépett be az ajtón,és egyenesen felém tartott..
Bár nem volt ismerős,de amikor megkérdezte,hogy Aliának hívnak,és azzal a lendülettel le is huppant az asztalomhoz..
A szemöldökömet felhúzva néztem rá..és cseppet sem tetszett,hogy így szó nélkül ideül hozzám,és ráadásul itt tömi magába azt a temérdek ételt,amit rendelt..

Nagyon közel van hozzá,hogy egy kis jómodorra tanítsam!..arról nem is beszélve,hogy nem illik kérdezés nélkül egy Hölgy asztalához telepedni..legalább egy szimpla "leülhetek"-et kinyöghetett volna.

Elég nagy erőfeszítésembe kerül,hogy ne csapjam le..bár akkor talán még nagyobb tapló lenne,így ezt elvetettem.
...de akkor is bosszantott a vislkedése!..bár ,ha még valamit beszól,akkor nem fogom vissza a kezem!

-Ismersz,talán,hogy tudod a nevem?Talán nekem is kellene téged ismernem..Karnak?-néztem rá szúrós szemmel,de ahogy láttam egy cseppet sem zavartatta magát...zabált tovább..

Lassan pattan a cérna...és ha nem mond egy jó okot,hogy ne fojtsam meg puszta kézzel,akkor hallgatom..
De ahogy most áll a helyzet,nem hiszem,hogy egy értelmes mondatot ki tud nyögni ez az alak..

De ahogy ott ült..kezdtem jobban megnézni..
Kerestem az emlékeimben,hogy hol láthatott engem és honnan is ismer?..de valahogy nem tudom hova rakni.
...bár a menóriám eddig sohasem hagyott cserben,de most valahogy nem ismerős az arca..

Karnakot látszólag csak.az evés kötötte le, de közben jót mulatott magában. Viszont egészen addig nem mondott semmit, amíg a tányérokról el nem fogyott az a temérdek étel. Miután jóllakott, még lehajtott egy kupa bort, és kényelmesen hátradőlt. Szemét Aliára emelte, és végre megszólalt:

- Szebb vagy mint gondoltam. Ne is törd a fejed, nem ismerjük egymást. Még!!!! Az én drága öcsémet, viszont biztosab ismered, különben nem lennék most itt. Egyébként bocsásd meg a faragatlan viselkedésemet, de az egyetlen dolog amit nem bírok, az az éhség. Amint láttad, most igen csak éhes voltam. Na, de most ne is beszéljünk erről. Vannak sokkal fontosabv dolgaink, bár ami azt illeti, azzal sem kell sietnünk, hiszen rengeteg időt fogunk együtt tölteni. Most pedig ha megbocsátasz, elmennék lefeküdni. Reggel korán kellene kelnünk.

Azzal fel áll az asztaltól és a csaposhoz megy, aki már adja.is a kezébe a szobája kulcsát. Mint ha csak most jutna eszébe Karnaknak, vissza fordul a lány felé és mosolyogva mondja neki:

- Ja, egyébként az öcsém neve Tanil.

Ezzel otthagyva a döbbent lányt, felvonul a szobájába....

Már azt hittem,hogy egy szót se tud mondani azon a mondaton kívül,amikor letelepedett az asztalomhoz..
De azt,amit az evése befejeztével mondott,nagyon megdöbbentett.

~..hogy micsoda?..fontosabb dolgaink?..és az....öccse?...ez biztos valami vicc...az nem lehet!..nem tudom elhinni...ez képtelenség!..vagy igazat mond?...alig hiszem el!...és mi lehet velem a dolga?..de nem tudom,hogy most mit tegyek..
..de nagyon kíváncivá tett..mert ha igaz,hogy a testvére...akkor ezek szerint..Tanil beszélt volna rólam,neki?...ahh...egy szót sem értek!...azt hittem,hogy...~

De ahogy megszólaltam volna a döbbenetem után,akkorra már el is ment..

Csak néztem utána,és valahogy gondolkozni kezdtem amit hallottam..de ahogy elnéztem a Csapos ismeri..és talán igaz ,amit mondott..

Felálltam az asztaltól jó pár perc után,és ahelyett,hogy a szobámba mennék,inkább Mellont "látogattam"meg..egy kis levegőre vágytam..

Későre járt,mikor visszamentem a szobába,és lefeküdtem..nem annyira mély álomban voltam,de a testem pihent.

Lassan eljött a hajnal..és mikor a Nap első sugarai beszűrődtek az ablakon,már készen álltam.
De most előszőr nem tudtam mire számítsak,de abban biztos vagyok,hogy ki fog derülni..

Karnak igazán határozott férfi benyomását keltette. Amit a lány nem látott az a.fiú szobájában zajlott. Karnak úgy ahogy.érkezett, leroskadt az ágya szélére és arcát a tenyerébe hajtva sírt.

- Hogyan mondjam el neki? Pedig meg kell tudnia minél előbb.

Ahogy így morfondírozik magában, halkan kopogtatnak az ajtaján. Egy pillanattal később belép a.csapos.

- A lány sétálni ment. Jó uram, el kell mondanod neki az igazat.

Karnak felemeli könnyektől áztatott szemét, nagyot sóhat:

- Tudom Lormet. Reggel sort.kerìtek rá. Azt hittem túl vagyok már rajta, de ez a lány eszembe juttatott sok mindent. Most indulj, pihennem kell. Napkeltekor ébressz fel.

A reggel sokkal gyorsabban érkezett, mint kellett volna. Karnak felkelt és lement fürdeni a közeli tóra. Éppen visszafelé tartott, amikor szemben jött vele Alia, Mellon társaságában. A férfit nem érte váratlanul a tigris látványa, hiszen róla is tudott.
Aliát nem is igazán a férfi döbbentette meg, hanem hű társa.viselkedése. Ilyet még soha nem látott Mellontól. Finoman körbeszaglászta a férfit, és finom nedves orrát a kezéhez.dörgölte. Karnak arcán nyoma sem volt a tegnapi pimaszkodásnak. Szinte öntudatlanul simított egyet Mellon fején.

- Jó reggelt szép hölgy. Hová ilyen korai órAban? .....

A reggel vegyes érzelmekkel keltett,ahogy az elmúlt nap is elég sok mindent felelevenített bennem.

Talán egy korai séta,kicsit eltereli a gondolataimat,és Mellonnal leszek..
De aztán még egy meglepetés várt,alighogy kiléptem a Fogadóból.

-Jó reggelt,Karnak!-biccentettem felé.
-Csak sétálni indúltunk a szép reggeli napsütésben,hogy a ..-de ahogy kimondtam a szavaim,Mellon viselkedése kicsit megdöbbentett..

Egy pillanatra talán az utolsó szót is elfelejtettem kimondani,mikor megláttam,hogy szagolgatja a férfit, ő meg aztán hozzá is ér a tigrisemhez..

-Valamit tudnom kellene rólad?A Tigrisem nem szokott ilyet tenni...hacsak nem ismer téged..vagy csak ...-néztem Karnakra kérdőn,de mintha a szemében volna valami...valami szomorúság...

Karnak igencsak zavarban van. Nem is igen tud válaszolni a lány kérdésére. Nem is.igen érti, hogy miért olyan nagy.dolog ez. Mindig is szerette az állatokat. A mozdulata is, mellyel végig simított a.tigrisen, teljesen ösztönös volt. Egyébként sem tud szinte.semmit a werit tigrisekről. De erről ráérnek később is beszélni. Most sokkal fontosabb hogy.elmondja, miért is vannak itt.
Nehezen jönnek a.szavak a.szájára. Lehet hogy egyszerűen csak a tényeket kellene feltárnia Alia előtt. De azt is tudja.hogy a lAny okos, nem érné be ennyivel.

- Mit szólnál, ha.leülnénk ide.a.tisztAsra. Talán jobb haa idekint beszélünk. Hosszú lesz a mondanivalóm. Itt legalAbb senki sem zavar minket.

Miután letelepednek,.karnak a zsákjAból elővesz egy darab sózott szarvashúst, és neki áll tűzet rakni. Persze tudja, hogy a végtelenségig nem húzhatja az időt. Miután ezzel a tevékenységgel végzett, letelepszik szemben a lánnyal.

Úgy mondok el neked mindent, ahogy én átéltem......

Ahogy a férfire néztem,és hallgattam szavait, elfogott a rossz érzés,ami eddig is motoszkált bennem..
Nem a személyével kapcsolatban,inkább a szemeiből láttam a szomorúságot,és ez csak erősödött bennem,mikor elhívott a tisztásra,hogy ott üljünk le.

Bár nem tudom mi lehet az,amit ennyire el akar mondani,de vele tartok..
Tudom,hogy van benne valami,ami Mellont is "megfogta"és ő is érzi ezt,hogy Karnak "több"mint ami látszik rajta..és még meg is simogatta..ami nem nagyon fordúlt elő eddig....

-Menjünk..-bólintottam a kérésére,de a szívem hevesen dobogott,mert nem tudom mit akar mondani.

Aztán látom,hogy elővesz egy darab húst és tüzet rak..és mikor végzett leülünk egymással szemben..

Igyekszem csititani az egyre hevesebben dobogó szívem kalapálását ..mert ahogy várakozom a mondandójára,egyre jobban várom,mi lehet az, amit ennyire el akar mondani...

Karnak ameddig tudta húzta az időt , de hát a motoszkálás is véget ért egyszer. Ránézett a lányra és belekezdett:

Nem is tudom hogy.hol kezdjem, hogy egyáltalán hol az eleje. Volt egy.öcsém , Tanil. Nem, ne ijedj meg , nem halott, legalább.is.a.szó valódi.értelmében. De nem akarok ennyire előre szaladni. Mivel mindent elmondtunk egymásnak, ezért természetesen rólad is tudtam. Tanil azelőtt soha senkiről nem beszélt még így. Szavain keresztül én is megismertelek. Amikor még minden rendben volt, már akkor a tudomásomra hozta, hohy ha vele bármi történik akkor mindene kettőnkre száll. Én nevetve közöltem vele, hogy minden a kívánsága.szerint lesz. Ez úgy láttam megnyugtatja. Nem is szenteltem ennek a.dolognaj több figyelmet. Egészen addig amíg el nem jött életem legátkozottabv napja. És ezt vedd nyugodtan szó szerint.
Azt még előtted is titkolta - meg kell étened, hogy Királynőnket semmilyen körülmények között sem árulhatta el - hogy Ő volt a királyi kémek vezetője. Magárol a küldetésről én sem tudok szinte semmit. Amit sikerült kiderítenem az az, hogy egy boszorkány, valamilyen erős varázslattal át küldte őòt egy mAsik létsíkra. Azóta csak egyszer tudott velem kapcsolatba lépni szellem alakban, amikor emlékeztetett az ígéretemre. Most itt vagyok veled és úgy erzem hogy ezer éve.ismerlek. Nem tudom mihez kezdhetnénk. Én is tanácstalan vagyok nem csak te.

A várakozás egyre kínosabb lett számomra,mert nem tudtam,hogy mire is számítsak..de amikor meghallottam Karnak szavait ,mintha egy fejbecsapást kaptam a fejemre..

-..Kémek vezetője?..a Királyné kémje?..küldetés?..-egyre csak kuszálódtak bennem a gondolatok..
-Hogyan lennék én is örököse mindenének? miért mondott ilyet?...-néztem könnyes szemmel a férfira..egyre zavarosabb ez a dolog..

Nagy nehezemre esett még megszólalnom is..
-Milyen Boszorka?...miféle másik síkra vitte el?..de ugye akkor él!..nincs semmi baja?...miért nem küldött a Királynő érte?..miért nem szabadították már ki onnan???-kerestem a szavakat,miközben a könnyeim patakokban gördültek le az arcomon..
Egyszerre feltörtek fel az emlékeim,az érintése,a hangja..és minden egybe zúdúlt rám..

A sírástól alig kaptam levegőt,és csak motyogtam magam elé a kérdéseket,miket sehogy sem értettem..és néztem a velem szemben ülő férfit,akitől a válaszokat akartam kapni,de a tekintetében ott volt ugyanúgy a kérdések sora..

-..És most hogyan tovább?...hogyan segíthetnék neki kiszabadúlni?..megigérte,hogy soha nem hagy el!...és én is szavamat adtam,hogy vele leszek...és most is magamra hagyott mindennel...mit tegyek?!-léptem Karnakhoz zokogva,a tehetelneségem mellett  elkeseredésemben a mellkasát ütöttem erőtlenül,mint aki tehetne is valamiről.

...de annyira feltört belőlem az a sok ideje elnyomott fájdalom,és tanácstalanság,hogy teljesen önkívületig zokogtam..

Aztán a földre rogytam,mert elhagyott minden erőm..csak a semmi vett körül..

Karnak a karjába nyalábolta az ájult lányt, és visszavitte a fogadóba. Miután elhelyezte az ágyán, fogta magát és kiment. Itt baj nem érheti a lányt. Nem maradt az épületben, hanem arra vette az irányt, amerre Mellon tanyázott. Leült az állattal szemben és szeretettel nézte.

- Azt hittem nem maradsz.életben. Te voltál a legkisebb a kölykök között. Anyád a legjobb barátom volt. Sajnálom őt. Látom te is úgy vagy Aliával, ahogy mi voltunk. Tudom, hogy még sok mindent el kell mondanom neki, de félek, hogy egyszerre.sok lenne. Meg kell tudnia azt is hogy én mivel foglalkozom. Azt is, hogy meg akarom ölni a banyAt. Tanil mesélte hogy Alia nagyanyja hatalmas tudással rendelkezik. Lehet hogy az Ő segítségét kérhetnénk. Nem tudom egyáltalán mit akar a lány. Teljesen zavaros bennem minden.

Mellon okos szemével nèzte a férfit és mintha csak az elhangzottakra.reagálna, bologatott és egyetértően mottant egyet.
Karnak visszament a fogadóba és leült egy.asztalhoz. Ma meglepően sokan voltak az ivóban. Lormet kérés nélkül hozta az italát, és kis idő múlva lerakott elé egy gőzölgő tálat. Most érezte csak hogy mennyire éhes. Éppen yzájához emeli az első falatot, amikor megjelent az ajtóban a lány.....

Mikor felébredtem,az ágyon találtam magam..
Kicsit elszégyeltem ,hogy az elmúlt időre csak foszlányokra emlékszem..és a sírásra..

Felkeltem ,megmosakodtam, bár a hideg víz jól is esett, hogy összeszedjem magam..
Picit zavarban voltam Karnakkal kapcsolatban,de amit mondott,kicsit furcsának tartok..de ha jobban átgondolom,és nem utolsó sorban nyugodt fejjel,akkor talán letusztul minden..

Miután rendbeszedtem magamat,leindúltam valami harapnivaló után nézni..
De  a lépcsőn lefelé jövet megláttam Karnakot,aki jóizüen falatozott...megint.
Egy kis mosoly suhant át rajtam,mert ahogy így elnézem,hamarosan ujabb vátás ruhára lesz szüksége ennyi étel elfogyasztását látva..de inkább nem mutatom derültségemet felé..inkább köszöntem a Csaposnak,és leültem Karnak asztalához..
Bár egy szó nélkül tettem..ahogy nemrég tőle "tanultam".
Picit vártam ,hogy lenyelje a falatot a szájában,és csak akkor köszöntem.

-Jó étvágyat!-s ujabb mosoly suhant át rajtam,mikor most jobban megnézem az arcát..mennyire is nem hasonlít a Testvérére...még evésben sem...-kuncogtam magam elé halkan.

Igyekeztem az összes információt jól átgondolni amit mondott nekem...de valahogy motoszkált bennem az az érzés,hogy lehet nem mondott el mindent?..esetleg van még valami,amit mondana?...sajnos sok mindenre nem emlékszem a síráson és a fájdalman kívül...de az is érdekelne,hogy Mellon miért viselkedett így vele?...talán megmondja...remélem...

Karnak azt hitte, hogy van még egy kis ideje arra ho.gy folytassa a "vallomást". De hát a lány megjelent és természetesen az asztalához ült. Szép szemét a férfire vetette és mosolyogva nézett rá.
Karnak tudta hogy beszélnie.kell.

- Azt hiszem jobb.ha.tisztában vagy velem is. Magamról még nem mondtam semmit. Nem is tudom hol kezdjem. Azt hiszem el kell mondanom, hogy mivel foglalkozom. Gondolom rájöttél abból ahogy Mellon viszonyul hozzám, hogy magam is idomár vagyok. De ez csak egy úgy mond "mellékes" ága.az életemnek. Ifjabb koromban "barátságba" keveredtem a tigrised annyával. Az a megtiszteltetés ért, hogy részese.lehettem Mellon születésének. Meg kell mondanom hogy ő volt a legelesettebb a kicsik közül. Nem gondoltam hogy életben marad. De hatalmas az élniakarása. Megismerte a szagomat. Azt hiszem erről nem is kell többet beszélni. Amiről viszont kell az az hogy mi lett belőlem. Az most mellékes hogy milyen áron, de a királynő egy különleges alakulatához, a démonvadászokhoz tartozom. Ez egy titkos formáció. Senkinek nem beszélhetnék róla, de ez most egy.különleges belyzet. Mindenképpen tudnod mell, hogy bármikor elszólíthatnak. A másik amit el kell hogy mondjak, hogy feltett szándékom felkutatni és megölni a banyát, aki ezt tette az öcsémmel. Örülnék ha ebben segítségemre lennél.

Karnak már igy is úgy érezte hogy sokat.beszélt. Hátradőlt a széken és kérdően nézett a lányra.

Az előző információk ismeretében,fogalmam se volt,hogy mi lehet még ,amit még hallani fogok..

Inkább csak megérzés volt,hogy nem mondott el mindent a tűznél nekem Karnak
..de most a meglepettségemet jól láthatta az arcomon..

Elöszőr azt gondoltam,hogy valami tréfa lehet mindez..de ismerem annyira Mellont,hogy tudjam,Karnak igazat mond.
...csak kicsit váratlanul ért ez a sok minden...

Aztán,mikor elmondta,hogy démonvadász..egy kicsit meglepett...de most már kezdem elhinni,hogy minden szava igaz...csak még nekem nehéz felfognom a hallottakat..

Pár percig csak néztem Karnakot,és ahogy így néz rám fürkészőn,igyekeztem a gondolataimat összerakosgatni..és átgondolni a szavakat..hogy jól értettem.e?.

Aztán végre kicsit lecsendesedett a kalapáló szívem,és megszólaltam..

-Segítek!..Perzse hogy segítek neked!...ki kell derítenünk mindent arról a ...némberről!-kezdett a bizonytalanságom ,erővé alakulni..és ahogy telnek a percek,egyre jobban vágyom arra,hogy megfizessen az a Boszorkány ,amit tett a Kedvessel..aki elragadta Őt,tőlem!...

-De hogyan tovább?...mit tegyek?..hogyan segítsek?-hajoltam közelebb az asztal fölött,és elszántság ragyogott a szememből..

-Mindent megteszek,hogy kiszabadítsuk!-kezdtem lelkesedni a gondolatra,hogy talán újra láthatom azt a Férfit..aki...akit sohasem felejtettem el..és most is a szívemben lakik..

Karnak nem is.remélte, hog .Aliában ilyen hamar szövetségesre talál a.bosszújához. Valahogy meglepte a lány szemében felvillanó izzás. Most már elő mert hozakodni a részletekkel is.

- Az én mágiAm mAs jellegű, keresésre nem vagyok jó. A tieddel .em vagyok tisztában. Viszont mutatnom mell neked valami.

Ezzel a zsebébe.nyúlt és kivett belőle egy ruhafoszlányt.

- Ezt azon a helyen találtuk, ahol Tanil eltünt. A hozzáértők azt állítják, hogy ez annak a nyomorult banyának.a.göncéről szakadt le. Kellene keresnünk valakit aki mesterfokon űzi az idézést. Ismersz valakit esetleg?

Karnak reménykedve nézett a lAnyra. ...

Mikor meghallom,hogy megtalálhatjuk az a boszorkányt,aki az életére tört Tanilnak..egyszeriben éreztem,hogy minden dühöm,és elszántságom felszínre tőr..

Karnak,még egy részletet tárt fel..és gondolkoztam is,hogy ki is segíthet nekünk ebben?
..bár talán..a nagyikám!-jártak a gondolataim,és ha sikerül megtalálni valahol azt a némber "kutyát",aki ezt tette a Férfivel,akit szerettem!...

Kis hezitálás után és nézve a rongyos ruhadarabot..
-Talán a Nagyikám segíthet!....és biztosan van valami ötlete,hogy hogyan is tovább!..de talán Mellon is megszagolhatná?..esetleg Ő is tud segítségünkre lenni..-mosolyogtam Karnakra,és a lelkesedésem egyre csak fokozódott...ahogy a türelmetlenségem is.
..ami nem szokott rám jellemző lenni...

De most minden apró részlet fontossággal bír..ahogy az is,hogy meg akarom találni azt a szennyet!

-Indulunk?-emelkedtem fel az asztaltól,és egy szépséges mosollyal néztem a szemben ülő Férfire..

Karnak vigyoa egyre szélesebb lett, ahogy nézte a lány elszántságtól kipirult arcát. Abban mindenesetre igaza van Aliának hogy az sem árthat, ha Mellon szagmintát vesz a ruhafoszlányról. Rajta ráadásul semmilyen mágia nem fog. Mégis azt gondolom, hogy a Nagyinak nagyobb hasznAt vennénk. Remélen nem túl öreg a nénike. Lehet hogy az utat sem bírná. Amikor ezt felvetem, Alia cksak sandán mosolyog. Nem igazán értem. De majd kiderül mi volt a vidámkodás oka.

- Mond csak, mennxi idő alatt érhetne ide a nagymamád? Minél hamarabb szeretném elkezdeni a kutatást.

Alia ugyan nem mondja, de gondatban.már felvette a kapcsolatot Madlennel.....

-Nagyikám!..segítened kellene!...valakit meg kellene találni...nagyon fontos lenne..kérlek.segíts!-üzentem gondolatban a mamikámnak..és tudom jól,hogy hamarosan meg is érkezik a segítség..

-Nem tudom mennyi idő.-néztem Karnakra...
-De addig is ,mesélj még valamit magadról,kérlek-ültem le ismét az asztalhoz..

Kíváncsian néztem rá,és valahol ezzel is leplezni akartam az izgatottságomat.
Mert,lehet nemsokára ki fog derülni valami,ami eddig homályban volt...mint az,hogy mi történt Tanillal..akkor..

Karnak először elgondolkodik azon mit is mondhatna a lánynak magáról. Az biztos hogy a munkAjáról semmit, köti a titoktartás. Így persze a különleges képességeiről sem beszélhet. Marad a magAnélet. De hát amk nincs, arról nem is.érdemes még szót ejteni se.

- Nem vagyok az a.mesélős fajta. Jobb lenne ha kérdeznél, ha.kívAncsi vagy valamire.

Lehet hogy Aliát nem elègíti ez a válasz, mert csak úgy tódulnak elő belőle a kérdések.

Sok kérdés merül fel bennem..de valahogy nem tudom mit is kérdezzek..de amire kíváncsi vagyok azt talán nem fogja elmondani..de egy próbát megér..

-Hogyan lehetne magtalálni azt a boszorkányt ,aki elvitte Tanilt?...esetleg lenne valami ismertetőjele?.vagy nem is tudom..-hajtottam le a fejem..

-Merre éltél korábban??-emeltem az ajkamhoz a kupám,és kortyoltam belőle,és közben a férfire néztem..
Talán mesél valamit magáról..bár szerintem nagyon sokat elhallgat talán..de legalább elterelődik a gondolatom arról a banyáról,akit meg akarok nagyon találni!

Alia nem is tudja milyen nehezet kért tőlem. Nem szoktam magamról beszélni. Lehajtott fejjel próbálom összeszedni a gondolataimat. Aztán lassan elkezdek beszélni:

- Mint már mondtam a munkámról nem beszélhetek. Arról viszont szívesen.mesélek neked milyen testvérek is voltunk Tanillal. Nálunk különbözőbb testvérpárt nem nagyon láttál volna. Olyanok voltunk mint a tűz és a víz. Talán éppen emiatt egészítettűk ki annyira egymást. Tanil volt a megfontoltság ès a nyugalom. Körülöttem állandóan izzott a levegő. Én pl. soha nem lettem volna képes arra, hogy itt letelepedjek és szőlőt termeljek meg panziót vezessek. Ennél sokkal nyugtalanabb voltam. Persze sok minden változott azóta.hogy.Tanillal történt ez a.tragédia. Rengeteg minden átèrtèkelődött bennem. Most jöttem csak rá, hogy.sokkal több időt kellett volna.töltenem vele.

Karnak úgy érzi annnyit beszélt egyszerre, mint amennyit egy.hét alatt szokott. Nem a szavak hanem a tettek embere volt. Titkon azt remélte hogy.hamarosan befut a "Nagyi". Már nagyon indult volna.