Karnak szavait hallgatva,mintha magam előtt látnám ahogy Tanillal ketten ülnek egy asztalnál beszélgetve..ha egyáltalán leültek volna a borokról és a szőlőről beszélve..-mosolyogtam el magam,miközben láttam a gondolataiban,hogy mennyire mások lehettek az elképzeléseik..dehát nem vagyunk egyformák..ahogy a testvérek sem feltétlenül egyforma gondolkodásuak..

Nagyon nem tudok mit mondani..és már-már kíos csend telepedne ránk,mikor a gondolataimban meghallom a Nagyikám hangját..

-Nemsokára megérkezem,Kisunokám!...Hiró is akart jönni..(nevetés)..már nem vagyok messze...

Ahogy meghallom a Mamikám üzenetét,egy megkönnyebbült mosollyal nézek Karnakra,aki talán nem érti,hogy miért is ragyogott fel az arcom..

-A Nagyi hamarosan megérkezik!..ha nem bánod,akkor inkább menjünk ki...mert..-néztem rá kedvesen a Férfire..és olan izgatott lettem,hogy hamar fel is álltam az asztaltól és indúltam ki az ajtó felé..

Aztán visszanéztem Karnakra,hogy velem tart-e?

Lassan cdordogál a beszélgetés. Szemmel láthatóan Alia is.a.gondolataival van.elfoglalva, és mitagadás én is. Nekem már a következő lépésen jár az agyam. Minden attól függ, hogy a lány nagymamája miben tud nekünk segíteni. Remélem az idős hölgy.fogja.bírni az iramot. Bár fogalmam sincs mennyi idős a Nagyi, de hát már nem lehet fiatal. Ahogy így merengek, Alia.egyszercsak felpattan, majd izgatottan indul valahova. Gondoltam, hogy valami üzenetet kaphatott. Remélhetőleg a várva-várt Nagyi érkezett meg.

Persze, hogy vele.tartok. Aztán olyasmi történik velem ami ezer évente egyszer szokott. Leesett az állam, és úgy is maradt. Egy gyönyörű asszony közeledett felénk mosolyogva. (Ki ez? És hol a Nagyi?) Az szinte termèszetesnek tűnt, hogy a lányt bensőségesen üdvözölte, de az már nem, hogy engem a nevemen szólított. Biztosan állíthatom, hogy még soha nem találkoztunk. Kérdően nézek Aliára..

Felpattantam az asztaltól és izgatottan mentem ki az ajtó elé..már ott volt a Nagyi!
Hatalmas öleléssel ugrottam a nyakába és köszöntöttem a Mamám.

-Annyira örülök,hogy megérkeztél!Tudom,hogy hirtelen hívtalak... segítened kellene!-mosolyogtam rá és öleltem meg újra.

Aztán hátra fordultam,hogy bemutassam Karnakot a Nagyinak...

-Bemutatom neked Kar....nakot!.-de addig nem jutottam el a leeső állam miatt.. csak egy mosoly villant át az arcomon,mikor a Mama nem idegenként köszöntötte a Férfit..

Nem volt éppen gyors utunk Hiróval idefelé...de már látszik a Fogadó épülete..és Mellon is a közelben van...Akkor a Kisunokámat is a közelben találom...-villant át a gondolat a fejemben,és máris "hallom"Alia szavait az elmék útján..

De már fut is a szentem!...

-Ohh...csillag Drágám!...jöttem persze!...segítek amit tudok..-nevettem rá,miközben a nyakamba is ugrott.

Amint az uncsikám lelkesedése és az ölelése után megpillantottam egy Férfit...aki nem is volt ismeretlen...bár Ő talán nem emlékszik rám..

-Szép napot,Karnak!...Sajnálom,ami a Testvérével történt..de talán tudunk valamit tenni..

Néztem a meglepett Férfire,és láttam,hogy az arcára volt "kiírva",hogy nem rám számított..vagyis nem teljesen így...

-Esetleg ha elmondanátok,hogy mi is történt..és miben tudok segíteni?-mosolyogtam rájuk,és megsimogattam Hiró buksiját..aki ott a lábamnál üldögélt.

...és ahogy megérezte Mellont,egy barátságos vakkantással jelezte a  Tigrispajtása közelségét.

Egyik bámulatból a másikba.esek. Először is egy öreg nénire számítottam, ehelyett egy gyönyörű nő toppan elém. A második meglepetès akkor ér, amikor a nevemen szólít és láthatóan ismer is. De honnan?
Egyenlőre ezeket a kérdèset elteszem alkalmasabb idòpontra. Most inkább részletesen elmesélem hogy mi történt az öcsémmel. Persze rengeteg mindent nem tudok én sem. Nagyon sok dolog van.ami szAmomra is.rejtély. Éppen ezért kértük Madlene segítségét. Miután befejezem a beszámolómat, várakozóan nézek rá.

- Asszonyom! Nem tudom hogy az elmondottak után miben tudsz nekünk segìteni, de minden apróságért hálás vagyok. Gondolom ennél és pihennél. Azonnal nyittatok neked egy egy.szobát.

Odamentem a pulthoz, és kiadtam az itasítAsokat. Közben szemem sarkából néztem a kèt nőt. Szemmel láthatóan meghitten beszélgettek. Csak úgy.sugárzott róluk az összetartozás. Hirtelen hasított belém hogy milyen egyedül maradtam a világban.....

-Nagyon köszönöm,Karnak!-mosolyogva néztem rá.

~Hasonlít az Apjára!...de a modora az Édesanyjáé.. sok évvel ezelőtt találkoztam vele,amikor még kisfiúk voltak...és mostanra szép szál legény lett belőle,akárcsak a Testvére...~

-Visszavonulnék a szobámba..de hamarosan jelentkezem...addig Aliával beszélgessetek!-nevettem rájuk,és elindultam a szoba felé,amit Karnak kért nekem.

~Össze kell szednem minden információt...és amit elmondott a Férfi,azt ki kell egészíteni!...Már tudom is ,hogy kit kérdezzek meg!....de ahhoz egy nyugodt hely kell..és koncentráció..~

Mikor felmentem a lépcsőn,még visszafordultam feléjük..

-Még réges régen találkoztunk...akkor még kisded voltál...-mosolyogtam Karnakra,és tudom,hogy ezt kutatta az emlékei közt,hogy honnan tudom a nevét..

~...de még sok mindent tudok róla..de ezt nem kötöm az orrára...ahogy sok minden mást se~-kuncogtam magamban...

Most mi van? Láthatóan Madlene egyáltalán nem az a kapkodós fajta. Leülök Aliához, és fáradtan tekintek rá.

- A Nagyanyád mindig ilyen nyugodt? Úgy tűnik nekem, mint ha már kész terve lenne. Szerintem többet.tud, mint amennyit mond. Pedig jó volna, ha.közösen próbálnánk kitalálni valamit. A kedves Mama mindig ilyen határozott?


Ahogy várom a.lány válaszát, érzem egész testemben a fáradságot. Kezd le-le csukódnj a szemem. Na, ha most nem indulok a szobámba, akkor ezen a széken ér.a.reggel.

- Alia, én elteszem magam holnapra. Jó éjszakát kívánok.

Elindultam az emeletre. Szobám a két hölgy.szobája.között helyezkedik el. Ahogy félkábán elhaladok Madlene ajtaja előtt, halk beszélgetés üti meg a fülemet. Kivel beszél? Nem szép dolog, de megállok az ajtó előtt és hegyezem a fülem. Néha elhangzik Tanil, Alia és az én nevem is. Mást.sajnos nem értek. Valami furcsa nyelven.beszél Madlene is és a másik nő is. Valahogy ismeròs ez a.nyelvezet, de nem tudok rájönni, hogy honnan. Várok még egy.kicsit, aztán halkan a szobámba osonok.
Hiába.fekszem le, csak nem hagy.nyugodni a
dolog. Fáradt agyam nem akar.segìteni.
Szinte észrevétlenül jön az álom. Alvás közben is gondolatok cikáznak a fejemben. Aztán.....
Mint ha egy rugó pattintana fel az ágyból...

Megvan, de a döbbenettől hirtelen kihagy a lélegzetem. Madlene és az ismeretlen nő a mágusok ősi nyelvén beszélgettek. Ilyet ma már szinte senki nem használja a legnagyobbakon kívül. ....

Karnak eléggé meglepődött a Nagyikám láttán..de nem csak ő reagál így,ha találkozik a Mamámmal..

-Mindig ilyen-nevettem rá-Nem szokott idegeskedni..és a tervei sokszor készen vannak nála..de nem szokta elmondani..-magyaráztam a Férfinek,de látszott,hogy elég fáradt,és hamarosan mondta is.

-Persze!..menj csak!...pihenj jól!-köszöntem el tőle,és én is hamarosan felmentem a szobámba.

A folyosón lépkedve az arcomon mosollyal gondoltam a Nagyira..és arra,hogy holnap majd kiderül mi fog lenni a meglepetése..mert mindig tartogat meglepit a Nagyikám..

Felmentem a szobámba....meg kell tudnom pár dolgot..és ki lenne erre alkalmasabb,hogy megkérdezzek dolgokat,mint aki tudhat is valamit..

Leültem a székre,és egy tea társaságában "hívtam" a beszélgetőpartneremet...aki hamarosan válaszolt is..

(A beszélgetésünk a Mágusok ősi nyelvén folyik,így rajtunk kívül nem érti senki.)

-Hello Thandis!..rég beszéltünk!
..keresek valakit,és annyit tudok róla,hogy egy másik síkra vitték át,Tanil-nak hívják az elfet,ő is mágus mágiát használ(t)..aki átküldte,az egy Ember boszorkány..és szerintem nagyon is véletlen lehetett ez a tette,mert azóta nembukkant fel..
Most itt vagyok Aliával és Karnakkal a Fogadójában..de eddig sok mindent nem tudott meg a fiú!
..én sem szeretném beavatni sok mindenbe,de Alia ráérez dolgokra,és elötte "nehezebb"takargatni az információkat,már csak azért is mert érzelmileg közel áll Tanilhoz.
...és ez kicsit nehezebbé teszi a keresést..de szerintem Karnak jó választás..
Kérlek nézz utána,és üzenj ide..itt leszek egy darabig..-fejeztem be a kérdéseim áradatát,de ahogy ismerem Thandis-t,hamarosan meg is érkezik a válasza..


Hamarosan meg is érkezett a válasz..

-Hello,Madlene!..Tanilt megtaláltam..egyik démonsíkon van jelenleg..tényleg véletlenül került oda annak a Boszorkánynak a félresikerült mágiájának köszönhetően,de most már szemmel tartom ,ahogy a többi dolgot is a Férfivel kapcsolatban..de ha akartok beszélni vele,akkor azt is elintézem,bár Alia..nem tudni,hogyan reagál..a látványra.
De ha gondolod odamegyk hozzád...úgy hatásosabb...

-Rendben...majd eldöntöd!...itt még beszélnem kell Karnakkal...még elhallgat valamit az érzéseim szerint..de majd jelentkezem..köszönöm..-

Aztán visszatértem a teám kortyolgatásához,mert tudom,hogy Thandis kezében jó helyen van a dolog...a lehető legjobban!

Nem tudok visszaaludni a felfedezésemtòl. Egyre kuszábbak a dolgok. Ki ez.a.Nő? Reggel beszélnem kell vele, de négyszemközt. Nem akarom megriasztani Aliát. Nem mondtam el neki mindent. Legfòképpen azt nem, hogy lehet hogy Tanil miattam került bajba. A munkám miatt, az ellenségeim nem szoktak válogatnk az.eszközökben. A boszorkány aki ezt tette, az biztos hogy.megbízást teljesített. De vajon kiét? Ha úgy van ahog .gondolom, akkor Madlene.sem az a tipikus nagymama. Borzasztóan nagy lehet a.mágia.tudása, ha.az ősi nyelvet használja.


Kezembe hajtott fejjel ér a reggel. Szinte nem aludtam semmit. Levánszorgok az ivóba. Kèrés nélkül kapom a kávét. Biztks nagyon jól nézhetek ki. Mivel még épp csak hajnalodik, telejesen üres a terem. Egymagamban üldögélek, amikor arra leszek.figyelmes, hogy.megreccsen.a lépcső. Odapillantok és látom hogy Madlene közeledik. ....

A reggel hamar jött el,de jót aludtam.
Mindig az első Napsugarakkal ébredek,és ez ma sincs másként.

Miután rendeztem az ágyam,lefelé indultam az ajtó felé,hogy megnézzem Mellont.
De mikor a lépcsőhöz értem a z alján egy asztalnál megláttam Karnakot.

Felé vettem az irányt,és az asztalához léptem.
-Jó reggelt,Karnak!-üdvözöltem,és láttam rajta,hogy elég kialvatlan..

-Leülhetek Magához?-kérdeztem kedves hangon.

-Szerintem van mit beszélgetnünk...

Ez a.reggel úgy èrzem.sok mindenre választ adhat. Kőszöntés képpen fejet hajtok Madlene felé és mutatom, hogy.üljön le A szememet le nem veszem róla. Látom, hogy.Ő is hasonlóan tesz. Annyi kérdés kavarog az agyamban, hogy nem is.tudom hol kezdjem. Viszont az évek során megtanultam mennyire fontos az idòzítés, ezért intek, hogy hozzanak Madlennek is.egy.kávét. Megvárom amíg belekortyol, és csak utána szólalok meg:

- Jól telt az èjszakád? Remélem semmi nem zavarta.a pihenèsedet.

Amíg a vAlaszára várok azon gondolkodom, hogy szóbahozzam-e, amit hallottam. AztAn ügy döntök, hogy megteszem.

- Félre ne.èrtsd, de.tegnap a szobAmba menet.hallottam, hogy.valakivel az òsi nyelven.beszélsz. Érteni ugyan nem értem, de azèrt felismerem. Mondanál erről valamit. EgyáltalAn mit tudsz.rólam? Úgy gondolom a helyzetűnk megkívánja a.feltétlen òszonteséget.

Nézem Madelenet, és csak bölcsessèget ès jóindulatot.látok a.tekinzetèben. Persze.ez.érthető is, hiszen imádott unokája.is.erősen èrintett ebben az.ügyben...

Leülök Karnak asztalához,és látom a pillantásából,hogy kicsit zavarban van..de jól leplezi..

-Igen,jól!Köszönöm!-mosolyodom rá.

-Igaz...jól hallottad-kortyoltam a kávémból újra.

-Beszéltem egy olyan személlyel,aki tud segíteni nekünk..és el is mondta,hogy egy ember boszorkány mágiája miatt került át Tanil arra a másik síkra..de egyenlőre nem árulnék el többet ..
Nem azért,mert nem bízom benned,de a jelen helyzetben nem mondhatok még konkrét dolgot..
Kell egy kis idő,hogy tisztázódjon a teljes igazság,ahogy a Boszorkány megbízója is..

Aki most segít nekünk,az nem szeretné még felfedni magát..de talán ,ha az információk teljesen a birtokunkba lesznek,akkor mindent meg fogsz érteni,Karnak!.néztem rá kedvesen.

-Rólad...meséljek?-néztem rá a gőzölgő kávém felett.

-Nagyon rég találkoztunk...még kisded voltál,ahogy a Testvéred is kisgyermek volt..
A szüleid nagyon szerettek benneteket,ahogy a mai napig is mindent megtesznek értetek.
Réges rég volt ez már...de majd egyszer emlékezni fogsz azokra az időkre..
Sajnos nem minden úgy alakult,ahogy az elődeink elképzelték az Életet.. sok minden másként éltek meg,mint ahogy megtervezték..
Tanil a Mágia felé indúlt el a tanaival,és hamarosan ki is tünt a többi Tanuló közül,ahogy az egész Családodat "átjárja" a mágia bűvös ereje.
--.de van még,ami blokkolja az emlékeid,és az elméd erejét..
Idő kell hozzá,hogy megértsd..mert amikor ez a "blokk"rákerült némelyik Családtagodra...az nem azért volt,mert nem akartuk,hogy lekorlátozzuk a Mágia erejét.
..hanem azért,mert így tudták megmenteni a caládod egyes tagjait...de ez is egy másik történet..és idővel majd mindent megértesz majd..
..De ahogy visszakanyarodjunk az eredeti "kérdésedre"...az a Személy ,talán hamarosan felbukkan...de akkor nem biztos,hogy örülni fogsz amit mondani fog..de sajnos az Igazság nem mindig az,amit a szívünk kíván..-néztem rá kedvesen,és eszembe jutottak azok a vészterhes idők,amikor a Mágusokat és minden más mágiahasználót üdözöttként bélyegeztek meg.
.és sokan nem élték túl...


-De én is kérdeznék Tőled valamit...-pillantottam rá.

-Miért nem mondod el a teljes igazságot Aliának?...Nem gondolod,hogy joga van megtudni?...ahogy azt is mondd el neki,hogy miért is kellett neki idejönni?...ahogy ezt már Tanil a végakaratában már el is rendezte...és sok minden mást is..-néztem a Férfire.
.. reméltem,hogy lassan el fogja mondani a kisunokámnak is,hogy pontosan miért is van itt...mert nemcsak azért,mert ezt a Fogadót egy részében örökölte..

Csak az a kérdés,hogy Karnak bízik -e annyira Aliában,hogy elmondja a teljes igazságot magáról,és erről a szomorúságos ,fájdalmas tragédiáról...

Elgondolkodtattak Madlene szavai. Tudtam, hogy előbb-utóbb el kell mondanom mindent Aliának. Elhatároztam, hogy ma kitálalok. Madlene, mintha olvasna.a.gondolataimban, mosolyogva.bólogat.

Az élet a legjobb rendező, amint elhatározom magam, megjelenik a lépcső tetején Alia. Mosolyogva tart.felènk. Megvá Megvárom amíg megreggelizik, aztán sétAlni hívom.

- Velem tartasz egy kis sétAra? Elszeretnék mondani neked valamit.

Lassan megindulunk a tópart felé, ahol mAr jArtunk együtt. A tarisznyámba mAr elòre bepakoltam egy darab.vadhúst és.erdei gombákat. Tudtam, hogy.ha.beszélni kezdek nem megyünk egyhamar vissza.

- Nem is.tudom hol kezdjem el. Azt hiszem nagyon az elején kell kezdenem. Már egészen kicsi gyerekkoromban észrevették a szüleim, hogy.egy kicsit.más vagyok, mint a többiek. Tanil akkor még meg sem született. Láttam és hallottam olyan dolgokat, amit mások nem. Asztrállényekkel, démonokkal, más létsìkon lévő lényekkel tudtam kapcsolatot teremteni. Senki nem tudta, hogy.hogyan lehetséges ez. Anyámék elhívtak egy asszonyt hozzánk, aki megnézett,, kérdezett egy pár dolgot a szüleimtől, a fejem fölött elmormolt egy varázst, aztán elment. Nem emlékszem az arcára. Ahogy teltek az évek, ez a képességem egyre eròsebb lett. Akkor már Tanil is a világon volt, és nála is mutatkoztak a.jelek. Később tudtam csak meg, hogy.mindketten rendelkezünk ezzel a velünk született képességgel, csak nálam sokkal erősebb, mint az öcsémnél.
Már kamaszodtunk, amikor.ismét eljött hozzánk két asszony. A szüleink leültettek mindkettőnket és elmondták, hogy tanulni visznek minket, de két különböző helyre. Ez nagyon elszomorított minket, hiszen addig egyetlen napra.sem váltunk el egymástól Tanillal. Öt hosszú év.telt el úgy, hogy csak nyaranta.találkozhattunk egyetlen hétre. Azt, hogy Tanilt hová.vitték nem tudom, engem egy.távoli szigetre. Nem mlndhatom, hogy nem bántak velem jól, de mégis csak idegenben.voltam. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor kiderülz, hogy nem vagyok egyedül. Rajtam kívül még négy.fiú tanítvány volt. Később ők lettek a csapatom a munkámban. Persze.ezt akkor még egyikünk sem tudta. A tanulóévek hamar elrepültek. Mi öten a legjobb barAtok lettünk. Amikor végetért az oktatás, visszatértünk a otthonainkba. Kb. egy.hete lehettem otthon, amikor maga.elé rendelt a KirAlynőnk. Ott láttam viszont a többieket. Megalakult a Vadászok csapata. Feladatunk a birodalmat fenyegetò veszedelmek elhárìtása. Persze nem ügy mknt az egyszerù katonáknak, hanem a mAgikus, démoni és esetleg mAs létsíkokról érkezò tAmadásoké.

Nagy levegőt vettem és elhallgattam egy.kicsit.

- A többit majd evés után mesélem el. Azt hiszem ìgy.is van min glndolkodnod....

Felvirradt a reggel.
Miután rendbehoztam magam,le is indultam az étkezőbe.
A lépcső tetején álltam,mikor megpillantottam Nagyit és Karnakot.
Korán kelhettek..és a kávé is gőzölgött az asztalukon.
-jó reggelt!-köszöntem nekik és én is leültem melléjük.

Hamarosan a reggeli is megérkezik a Kocsmáros által,és jóizüen falatozom,miközben rájuk nézek,és valami történhetett,mert Karnak beszélni akar velem..

Befejezve az étkezést,megköszöntem és kiváncsian néztem rá.

-Persze!..mehetünk sétálni!-mosolyogtsm a férfire és aztán a Nagyinak adva egy puszit,indultam is vele a szabadba.
-Szia Nagyi!Majd jövünk!-öleltem meg a mamám és indultam is kifelé.

Picit a gondolataimba merültem..de amint kiértünk a Tópartra...már éreztem,hogy valami fontos dologrol van szó..
Némán hallgattam Karnak szavait...és csak figyeltem...

Nagyon sok emlék tódult fel bennem Tanil emlitésére...de tudom,hogy megvan a miértje...és az oka is,hogy többé nem láthatom...

Ahogy befejezte a mondandóját a férfi...egy kicsit meglepődtem...de valahol éreztem hogy ilyesmi lehet a háttérben...csak ez most teljes valóságban hangzott el.

A tűzrakásnak örültem is...mert picit elmerülhettem a gondolataimban..ahogy abban is,hogy tartogat még meglepetéseket Karnak a multjával...ahogy Tanilrol is kiderülhet valami ..szerintem...

-Értem...-bólintottam ,és kedvesen néztem rá...

Talán többet várt Karnak tölem,hogy mondjak...de a gondolataim messze jártak..és nagyon is kiváncsian vártam a folytatást...

Miután befejeztük az étkezést, ledőltem a bársonyos fűbe, karjaimat a fejem alá kulcsoltam, és folytattam a történrtet.

- Sokáig remekül mentek a dolgok. A népünkből csak igen kevesen voltak, akik tudták, hogy milyen veszedelmeket hárítottunk el a fejük fölül. Tanillal az idők folyamán, ha.lehet még szorosabb lett a viszonyunk. Ő szinte minden ügyemről tudott. Ez egyébként oda-vissza működött. Rólad is tudtam mindent az Ő szavain kerrsztül. Szinte része voltál a mindennapjaimnak. Kicsit úgy éreztem, hogy hozzámm is tartozol. Bár ez eléggé furcsa helyzet, hiszen Te azt sem tudtad, hogy.a.világon vagyok. Én kértem Tanilt, hogy említést.se.tegyen.rólam. Része voltam a boldogságotoknak, lrrsze csak mint kívülálló. Ezért is üvözöltelek úgy, mint ha ezer éve ismernénk egymást.

Kortyolom egyet a magunkkal hozott borból. Ezzel is nyerek egy kis időt, hiszen most érek a legszomorúbb részhez.

- Aztán elérkezett az az.átkozott nap. Azt tudnod kell, hogy még soha.nem találkoztam senkivel Tanilon kívül, akinek ennyire erősek lettek volna a.látnoki képességei. A te érkezésedet is.tudta.előre. De Ő nem akarta ezt kihasználni, inkább a békés egyszerű életet választotta. De elkövettem életem legnagyobb hibáját. Bevontam Őt az egyik küldetésembe. Szükségem volt egy rendkívüli képességekkel rendelkező látóra. Egy másik létsíkról készültek támadásra elllenünk. Tudnom kellett, hogy mire számítsunk, mivel ez a létsík még teljesen idegen volt számunkra. Tanil elmondta amit tudni akartam. Azt hittem ezzel vége is az Öcsém szerepének az ügyben. De egy napon eltünt. Mindent megtettem, hogy kiderítsem, mi történt. De csak annyjt tudtam kideríteni, amit már neked is elmondtam. Jelenleg itt tartok, ès most nyuodtan útálhatsz. Minden okod meg van rá.

Elhalgattam és vártam Alia reakciójAt.....

Karnak szavait hallgatva némán falatozom.
Valahol talán sejtettem,hogy egy magasabb erők mozgatták az eseményeket..de most rá kell döbbennem ,hogy lehet fel sem tudom fogni mu is volt valojában..

-Nem neheztelek rád,Karnak!-néztem rá kedvesen..
-Talán én is ugyanigy tettem volna a helyedben.. A testvéri kötelék szirosabb bárminél!..Ahogy az én Hugommal us vagyok..
Talán ha több idő adatott volna nekem Tanillal..akkor több mindent jobban értenék...de sajnos ennyi adatott...de ennek az időnek is hálás lehetek..ahogy mindig emlékezni fogik...

Miután mindent elmeséltem a lánynak, akkor vettem csak észre, hogy mennyire elszállt az idő.

- Alia, ha gondolod lassan visszamehetnénk. Madlene mAr biztosan vAr minket és lehet, hogy megtudott valamit. Ki kell találnunk, hogy hogyan tovább. Azt is el kell döntenünk hogy mi legyen ezzel az egésszel - mutatok körbe a birtokon - .

A visszautat csendben tesszük meg. Mindketten a saját gondolatainkkal vagyunk elfoglalva.

Madlene már messziről integet nekünk. Megszaporázzuk a lépteinket.....

Integetek a közeledö kisunokámnak..és Karnaknak.
- Gyertek!Van valami fejlemény!-sürgettem meg a fiatalokat.

Amint beértünk a Fogadóba leültünk egy asztalhoz..és elkezdtem mondani nekik amit megtudtam.

-Azt kiderítette Thandis,hogy egy leszámolási ügybe keveredett Tanil..de ahogy kiderült...nem is nagyon véletlen,hogy odakerült..arra a síkra..-néztem Karnakra,de nem tudtam,hogy most mi az amit még nem mondott el..

-Szerintünk...még valaki van az ügyben...
..mert egyetlen boszinak,nem lenne ereje átküldeni arra ...oda ahol most van..de ez is kiderítés alatt áll..ahogy az is,hogy megfejtsék,hogyan tudjuk kimenteni onnan..

Aztán elővettem egy medaliont...amit talán Karnak felismer..