Egy teljesen nyugodt reggellel kezdődött a mai nap. A Ferula folyó nyugodt sodrásán, egy kis piciny hajó haladt. Nem is igazán hajó inkább csak egy nagyobbacska csónak. A fedélzetén egy piciny fából eszkábált kunyhó, valamint egy kis árboc, piszkos fehér színű vitorlával. Egyszer csak egy nagy vízgyűrű jelenik meg a csónak, mellett, melyet egy kisebb csobbanás kísér. Mint ha valami nagy esett volna bele a vízbe. Holott, nem történt más, csupán annyi, hogy a csónak egyszemélyes legénysége bedobta a hálóját a vízbe.
- Yo-ho-hó... Gyertek halacskáim, Harli papához. - szólalt meg törpünk vidáman, miközben meghúzta hálójának a kötelét. Tegnap egészen tűrhető zsákmánya volt, remélte, hogy ezen a napon sem lesz másképp. Kis idő múlva érezte, hogy elnehezedik a háló, ez bizony csak egyet jelenthet, halakat. 
Apró termetű halvadászunk erősen megragadta a háló kötelét és olyan erősen húzta azt, ahogyan csak bírta. Emelkedett is ki a háló a vízből, ám a hálóban nem az volt amire hősünk számított. 
- Ez meg mi a fene?? - teszi fel önmagának a kérdést nem túl elégedetten. Egy törött kerék volt a hálóban, egy szekéré lehetett egykoron. A mi Harlink elégedetlenül rázta a fejét, majd visszadobta a vízbe a kereket. A folyónak ezen a szakaszán, nem igazán voltak halak, éppen ezért úgy döntött, hogy majd tovább halad. De előtte megáll és kiköt valahol, kellett neki a pihenés, na meg persze a bendőjét is meg kellett tömnie valamivel. 
A folyó egy nyugodtabb és sekélyebb részén a parthoz vitte csónakját, amit egy nagy és nehéz sziklához kötött. A partra érve rakott egy kis tüzet, majd elővette az edényét és neki állt sütni egy kis halat. Mi mást is ehetett volna, ő szinte mindig halon él. Remélte, hogy senki sem zavarja majd meg a főzőcskéjét.

Már megint üldözőbe vettek!...már kezdem megszokni!..amióta azt a Ficsúrt kinyírtam,azóta mindig van valaki akivel összetévesztenek!Arról nem beszélve,hogy most is vágtában hajszolom a lovamat.-jártak a gondolataim,és néha-néha visszanéztem a hátam mögé,hogy követnek e még?!

-De talán le tudtam rázni őket!-ráztam meg a fejem,és a kantár szárát megmarkolva még erősebb vágtát diktáltam szegény pacikámnak,aki igen jól bírja az állandó "menekülést"..van ami nem változik-mosolyodtam egy egy grimasszal,és a folyópart felé vettem az irányt.

Ott biztosan meg tudok valahol húzódni az éjjel..és ha át tudnék kelni a túlpartra,akkor bizonyosan végleg üthetik a nyomomyat!..de addig még el kell jutni!-rakódott össze a fejemben a "terv"..de lassan be kell látnom,hogy a lovamnak is pihenésre van szüksége!

-Jól van Pajtás!-simítottam meg a nyakát-Hamarosan pihenünk!..aztán el is felejtjük a tegnapi kártyázókat..bár szépen vastagon volt náluk az erszényük...de csak addig,míg nem csatlakoztam a partiba!..most meg,hogy megkönnyítettem a tartalmát a bukszájuknak,most meg neheztelnek rám!Pedig teljesen becsületesen nyertem el tőlük az aranyaikat..nameg azokat a csecsebecséket,miket az ujjukon és a nyakukba hordtak...de ez a szerencsejáték!Nekem kedvezett megint!...jaa...ezt sohasem fogják "megszokni"!..gyiiiaa lovacskám!..lépjünk le innen!-beszéltem a hátasomhoz csak magam elé,bár a fáradtság eléggé mutatkozott rajtam is..

A fák között áttörve végre megláttam a Folyót,és egy sziklásabb részt,ahol talán meg tudjuk húzni magunkat az éjszakára..és ha minden sikerül,akkor a nyomainkat sem tudják úgy követni.

Leszálltam a lóról,és a kantárt vezetve haladtam előre,abban a reményben,hogy találok valami jó kis fedezéket..
De ahogy a magasodó sziklát megkerültük,finom illat terjengett a levegőben.
Nem tudtam pontosan mit éreztem,de a gyomrom azonnal megkordúlt az étel illatára..

Igyekeztem nem "lerohanni" a főzőcskézőt,vagy ki tudja hányan vannak,de óvatosan közelítettem felé.

A rakás mellett egy alakot pillantottam meg..és inkább lekötött az edénykében sülő finomság,mint az,hogy jobban megnézzem aki készíti..

-Jó napot!-köszöntöttem az alakot-Finom az illata!-léptem hozzá közelebb egy széles mosollyal,de arra figyeltem,hogy ne rémisszem meg az uraságot..
Biztos siralmas látványt nyújthatok..egész éjjel kártyáztam,sokat nem pihenve utána meg vágtába hajszolva a lóvat,menekülök..bár szerintem nem is kellene ,mert tutira nekem volt jobb lapjaim!

Elengedtem a lovam,ugyis önnálló ,és ha füttyentek neki visszajön..így ezért sohasem kell aggódnom,hogy elkóborol.

-Megengedi Uraságod,hogy ide üljek a tűzéhez?-néztem rá a lehető legbarátságosabb arccal,de a por és az izzadtság igencsak kormos képpel áldhatott meg.
Így csak a férfi jóindulatára hagyatkozhatom..

..és nem hajt el a bánatba...ahogy most festhetek a koszos ruhámban..

Törpünk éppen a halát fűszerezi és forgatja meg a serpenyőben, mikor hirtelen megszólal mögötte valaki. Halászunk megfordult és egy eléggé megviselt és fáradt ember férfit pillant meg. Ránézésre valami fegyveres lehetett. 
~ Ez meg kicsoda? És honnan került elő? ~ teszi fel magában a kérdést, miközben alaposan szemügyre veszi a férfit. Aztán a férfi megkérdezte tőle, hogy oda ülhet-e a tüzéhez. 
- Nem, nem engedem meg! Állj meg ott! Ki vagy, és mit szeretnél? - mondja neki határozottan, miközben félszemmel ránéz a szigonyára és kicsit, közelebb is lép ahhoz. Ez csak amolyan óvatosság Harlontól, ugyanis amennyiben az illető gyanús mozdulatot tesz, akkor azonnal felkapná a szigonyát, és nem is félne azt használni. De persze ami apróságunk közel sem olyan harcias, ugyanakkor nem árt az óvatosság sem. Többször volt már dolga rablókkal és kalózokkal, akik a zsákmányát akarták elorozni tőle. A legtöbb esetben ki tudta dumálni magát a bajból, de olyan eset is volt, hogy bizony használni kellett neki a szigonyt, és akkor nem halászásra. 
- Látom fáradt vagy. Nem kérdezem meg, hogy mi történt veled, de azt látom, hogy ma nincsen könnyű napod. Éhes vagy? - kérdezi tőle, miközben betesz még egy halat a serpenyőbe. Látja a férfin, hogy nagy valószínűséggel el fogja fogadni tőle az ételt. - Csak hal van ételnek. Hmm... nálam mindig az van. - mondja elmosolyodva.

Ahogy közelebb léptem a Törphöz,máris a szigonya rám szegeződött..
Hirtelen felemeltem a kezem,hogy mutassam nincs benne fegyver,vagy más eszköz..

Azt hittem,hogy azon nyomban belémdöfi azt a vasat..de aztán mégiscsak odaengedett a tüzéhez..

Hálás is voltam,mert ,amikor felajánlja az ételt,és még nem is kérdezősködik.
~egyre jobban kezdem megkedvelni ..bár fogalmam sincs kicsoda..de kezdetnek nem rossz!Legalább nem tűzött a fegyvere végére engem...~jártak a gondolataim..

-A hal...az jó izű!...köszönöm!-vigyorogtam szélesen,és leguggoltam megnézni a sültet,ami igencsak finom illatokkal terjedt egyre jobban..ahogy a hasam korgása is hangosabb lett egy idő után..

-Nem éppen a legjobb napjaim közé tartozik a mai...de legalább nem esik az eső!-nevettem el magam a sors iróniáján..és persze a víz gondolata is csábító volt..mert ahogy most végig nézek magamon..eléggé siralmasan és csapzottan vagyok viseltes..

Arra gondoltam,hogy ha már ilyen kedvesen megengedi,hogy hozzá csatlakozzak egy evés erejéig..vagy ki tudja meddig viseli el a társaságomat...

Kotorászni kezdtem a zsebeimben,és végre megtaláltam azt amit kerestem..a butykosomat,amiben a házi pálinka jó ütős fokokkal van megtöltve..
A Férfi felé nyújtom a flaskát.

-Hadd kínáljalak meg!...a hal szeret úszkálni!-emeltem elé a pálinkát,és barátságosan néztem,mit fog tenni..talán elfogadja..

-Van erre mozgás?-néztem körbe,és talán beszélgetést is tudok indítani.

~...mert jó lenne megtudni ki ez a Törp...bár ezen a környéken nem nagyon láttam még Törpöt...de jó rég jártam erre...azóta sok minden változhatott...~





-

A férfi elfogadta a hősünk által felkínált sült halat. Elkezdtek együtt enni, aztán a férfi felajánlotta, hogy megkínálja őt, valami itallal. A kis flaska láttán törpünk elmosolyodott.
- Yo-ho-hó!! Drága cimborám, hát miért nem ezzel kezdted?? - mondta nevetve, miközben a saját hasára csapott egyet - Már úgy is kifogytam a sörből és a rumból! No.. igen ezek bezzeg mindig hamar elfogynak - mondta majd kortyolt egy nagyot a flaskából - Te, pajtás... ez jó anyag! Aki engemet itallal kínál az rossz ember nem lehet! Had mutatkozzak be! - ekkor felvett egy érdekes beállást, mintha csak valami színpadon lenne-
Én vagyok a törpe Raydanból,
elegem is lett abból a világból.
Folyókon és tengereken hajózok,
hosszú évek óta már csak halászok.
Jól nézd meg, hogy kit látsz,
én vagyok Harlon a vándorhalász. - az előadás végén még meg is hajolt törpikénk. Egy-két köhintés után azonban újra beszélni kezdett: - Amúgy szólíts csak Harlinak. De te ki vagy? Azt látom rajtad, hogy alaposan megkergettek, és hogy kisebb-nagyobb galibába kerültél. Amúgy errefelé nincsen semmiféle mozgás, a mai napon sokat hajóztam a folyón, egy árva lelket sem láttam idáig. Bár én csak halász vagyok... de - ekkor biccentett a fejével a csónakja felé - .. ha révészre lenne szükséged, akkor átviszlek a túlpartra, vagy akár utazhatsz velem is egy darabig a vízen. Szeretsz hajókázni? - teszi fel a kérdést a férfinak, és várja annak válaszát.

-A Hal az valami csodás izű!..nem is tudtam,hogy ilyen ízletesen is lehet enni..-mondtam,miközben tömtem magamba az ételt..bár nem nagyon illendő teli szájjal és kézzel enni,de annyira jól esett a sült,hogy csak ettem...

Aztán mikor elfogadta a flaskát,nem is sokra rá,valami előadásba kezdett..a tűz mellől felpattant az uraság,és előadta a bemutatkozását.

Hatalmas vigyor jelent meg rajtam,mert még nem láttam ilyet!..és mi tagadás nagyon mulatságosan látszott a jelenet..de igyekeztem nem nagyon mutatni a mulatságomat..inkább a halat ettem..és közbe néztem a táncikát..

Nem nagyon ismerem a Törpök szokásait..de most nagyon jól éreztem magam..
A műsor végén a meghajlásánál meg is tapsoltam Harlit.

-Ejj...nagyon jól mozogsz Harli uraság!-bólintottam elismerőn..

-A nevem,Edgar..Edgar Malinor..örvendek!-és feláltam,a jobbom nyújtottam felé,s hogy illendően meghajtva magam bemutatkozzam én is.

Aztán szóba került a révészség..és ezen elgondolkodtam...

-Nagyon kedves felajánlás!Talán élek vele..bár a Lovam nélkül nem megyek sehová...a vízre meg egyébként se merészkedtem sokszor..mindig történt valami ,ami balszerencsét hozott rám...bár ha kipihenem magam,és még koccintunk a pálesszal..akkor még el is gondolkozom a dolgon..-vakartam meg az állam a gondolataim összeszedéséhez,de elég fáradt voltam,hogy most totálisan tudatában legyek mit is akarok..

-Az jó,hogy nem jár erre senki...-bólintottam rá,és ettem tovább a finom halacskát...és lassan már csak a szálkái maradtak a kezemben...

-Merre tartasz?....Bár nekem nincs teljesen letisztult elképzelésem a holnapi nappal...így szívesen veled tartok...csak szárazföldet is érjen a lábam-tettem hozzá viccesen,és megköszöntem az élelmet.

-Éjjelre kellene majd valami rejtek,vagy valami szállás...errefelé hamar sötétedik.......és nem ártana megmosakodnom ..olyan szagom van,mint aki egy pöcegödörben tanyázott volna-fintorodtam el amikor megszagoltam a ruhám..

- Hmm... értelek Edgar úr. Ne félj, tapasztalt vándor vagyok, tudom hogyan kell elrejtőzni. Kergettek már engemet is szárazföldi rablóbandák akik a folyó partján lóháton lekövették és üldözték a hajómat. A kalózokról nem is beszélve. - ekkor az ujjával kelet felé mutatott - Látod azt a hatalmas fűzfát, melynek ágai belelógnak a folyóba? A fűzfa lelógó ágai mögé fogjuk a hajót elrejteni, így az takarásba lesz szinte minden irányból. Régi orvhalász trükk, a fűzfa sokszor nyújt menedéket és búvóhelyet. A fa törzséhez ki is tudjuk kötni a hajót. Ami a holnapi napot illeti... a hajómon elfér a lovad is és Te magad is. Erős kis halászbárka nagy rakományt elbír, a méretéhez képest. Ami a szállást illeti, a hajómon van egy kis kabinszerűség, ott lehet aludni. Pokrócot majd adok. A fürdést viszont már magadnak kell megoldani. - adta meg a választ a férfinak. 
// Valahogy így kell elképzelni a halászbárkát. //


Ezt követően miután befejezték a falatozást, apró halászunk úgy is cselekedett, mint amit mondott. Először óvatosságból a tűzrakó hely nyomait próbálta eltüntetni. Utána pedig, a fűzfa alá irányította a kis hajóját, majd erősen rögzítette annak törzséhez. A fűzfa ágait is igyekezett úgy rendezni, hogy az minél többet takarjon a hajóból. Mikor elkészült elvégzett még 1-2 simítást. 
~ Van olyan érzésem, hogy érdekes kalandnak nézünk elébe holnap. ~ töprengett el magában. Amennyiben Edgar elfogadná törpünk ajánlatát, akkor bizony szembesülnie kell majd azzal, hogy lesz némi halszag abban a kis kabinban.

-Hát engem nem igazán rabló banda kerget..vagyis remélhetőleg...-táplászkodtam fel,hogy rendbeszedjem magam valamennyire..

-Nagyon kedves ...de én nem nagyon aludtam a vízen..inkább szárazföldi lennék.
..és ha most nem sértelek meg,akkor a mai éjjelt a szárazon tölteném el..és őrséget adnék,hogy ha esetleg meglepnének nem kívánatos alakok..bár azok akik "kergettek"idáig,azoktól egy cseppet sem tartok..de jobb óvatosnak lenni!..és ha már ilyen jól összetalálkoztunk,akkor igyunk még egyet a Találkozásunk örömére!...-nyújtottam ismét a flaskát a Törpnek,és ha ninc ellene kifogása,akkor lemennék a partra,hogy megmosssam hab testem..mert már én undorodom a szagomtól..

~Jól is esik a fürdés!..most már csak a reggelt kell megvárni....meg a lovam mit fog "szólni" a vizi úthoz?-nevettem el magam,mikor eszembe jutott és elképzeltem a szitut..~

A tisztálkodás után keresek is egy jól belátható helyet az örködésre..és igyekszem nyitva tartani a szemem...de elég nehéz,hogy tele a hasam..

~.de ahogy elnézem a Törp uraságot,ahogy elrejti a hajóját...egyre jobban megkedveltem ezt a fura aprónépet!...nem is tudtam,hogy van köztük akik a vizet választják a hegyek mélye helyett..
Na ez érdekes lesz!...holnap minden kiderül...ha addig nem zavar meg minket senki...~

Halászunk ismét elfogadta a felkínált italt, bolond is lett volna visszautasítani. Természetesen nem bánta azt, hogy a férfi a szárazföldön akar aludni, pláne úgy, hogy felajánlotta az őrködést is. 
- Edgar, ezen a vidéken előfordulnak kentaurok, ami a szárazföldet illeti. A vízben pedig... remélem nincsenek szirének.. bár folyókban nem hiszem, hogy előfordulnának. - magyarázza miközben a szakállát dörzsölgeti. 
Hamar le is ment a nap. Harlon be is ment bárkájának kabinjába, ahol le is feküdt aludni. A biztonság kedvéért, azért a függőágya közelében volt a szigonya, olyan távolságban, hogy az kéznél legyen azonnal, amennyiben azt használnia kell. Éjszaka pár tücsök ciripelésen és a víz gyenge sodrásán kívül, nem hallott egyebet. Eleinte ő sem aludt, sőt éberen hallgatózott. Aztán persze neki is a szemére jött az álmosság. És bár ő maga sem tudta, hogy miért, de bízott a férfiban. Hősünk általában nem kedveli a csavargó és bajkeverő alakokat, de Edgar számára egy teljesen más figura volt. Törpünk már évek óta egyes egyedül utazott, soha sem volt utazótársa. Ám most ez megváltozni látszott, még ha csak rövid ideig is, de egy darabig egy társsal fog utazni. Némi elmélkedés után a mi Harlink el is aludt. Remélte, hogy éjszaka nem fog semmi sem történni, és egy nyugodt reggelre ébredhetnek.

El is helyezkedtem egy fa közelében,és úgy döltem hozzá a fának,hogy belássam a környéket..
~Harlik is elvonult pihenni a vizi járművére..bár fogalmam sincs hogy lehet aludni egy imbolygó bárkán?..de ez is egy érdekes gondolat..mert eddig eszem ágában sem volt a szárazföldet lecserélni a hullámokra..és miféle szirének?..vagy mik azok?..még nem is hallottam olyan lényekről!..ez a Törp biztoan ismer még egy jó pár különös szerzetet..vagy miket!-~ráztam meg a fejem a gondolatra.

... miféle sokkezű és nyálkás testű lény lehet a vízbe??..én meg csak ott mosakodtam?..fújj...ebbe inkább nem is merülök bele!-hesegettem el az egyre kuszább képzelgéseimet...és pihenni is kellene valamit!

A fa tövében gubbasztva jártak a gondolataim..de a tücskök ciripelése jó jelnek számít!..így nem tud senki észrevétlenül a közelünkbe jutni..ha esetleg elnyomna az álom..

Az éveket eltöltöttem a Seregben..és ott megtanultam éberen aludni..így kihasználva a természet adottságait,le is csuktam a szemem,de a fülem az éberen figyelt..

Jócskán elmúlt már éjfél,mikor a szikla felől valami nesz hallatszott.
Nem láttam semmit,csak a hallásomra hagyatkozhatok..

A lehető leg halkabban igyekeztem a hang forrása felé figyelni és lélegzet visszafolytva készenlétbe állni..
Elővetem a tőröm,aztán csendben várakoztam..

~Hogy nem lehet egy nyugodt napom!~bosszankodtam magamban.

Harlink már aludt javában, kicsit még horkolt is. Ám törpünk éjszaka mindig megszomjazik, így gyakran fel kell kelnie, hogy igyon. Most sem volt ez másképpen. Nagyjából éjfél körül fel is kelt, hogy igyon egyet. Miközben ivott pár korty vizet, úgy döntött, hogy ránéz Edgarra, meg úgy önmagában is kíváncsi volt arra, hogy mi a helyzet a fa körül. 
~ Hm.. lehet nem ártana leváltanom őt. Neki is kellene aludnia. ~ gondolta magában, miközben fogta a szigonyát és el is indult a férfi felé. Ám miközben egy kicsit félre húzta a fűzfa lelógó ágait, egy alakot pillantott meg, pont annál a fától jó 10 méterre, mint ahol a zsoldos őrködött. 
~ Ez meg mi volt??! Nem láttam tisztán de négy lába volt azt hiszem. Ahogy elnézem Edgar is észrevett valamit, hiszen ő is megmozdult. ~ töprengett magában a törpe, miközben óvatosan kukucskált ki a fűzfa ágai közül. Amennyiben valami veszélyes lényről lenne szó, akkor azonnal a férfi segítségére sietne. Hiszen ketten nagyobb esély van arra, hogy legyőzzék a támadót. De vajon mit láthatott hősünk? Lehet, hogy csak valami erdei állat volt. Vagy egy kóbor kentaur?

A sötétben elég rosszul lehetett látni,és ahogy eröltettem a szemem,mintha egy ló közeledett volna,de valami van a hátán..
Óvatosan és hangtalanul lopóztam a fák árnyékában,hogy jobban szemügyre vehessem a jövevényt,de a hátam mögül is hallottam lépteket..~a Törp uraság is éjjeli bagoly?~

A ló elég lassan lépkedett..~mintha csak céltalanul bóklászna..~

Csendben figyeltem körbe,és egy jó ideig füleltem még,hogy többen vannak-e?..de nem hallottam semmi mást,csak a legelésző pacit,akinek valami súlyos teher nyomhatja a hátát...

Amint megbizonyosodtam,hogy nincs más érkező,kiléptem a fa mögül,és elkaptam a kantárt..
A nyeregre néztem,és egy nagy pokrócba tekert testet találtam...és még élt..legalábbis nyöszörgést hallatott..

Hátrafordúltam Harli felé és intettem neki..remélem ézre veszi a kézmozdulatom...mert hangosan nem akartam kiáltani...talán vannak még mások a közelben...bár elég csendes a környék..

Miközben törpünk a fűzfa mögül lesett, figyelte Edgar reakcióját is. Aztán a különös lény is kirajzolódott, egy ló volt az, valami teherrel a hátán.
~ Ezek szerint csak egy elkóborolt ló. De mi az ott a hátán? ~ teszi fel magában a kérdést. Amikor a férfi sikeresen megállította a lovat, jelzett hősünknek, hogy ő is menjen oda. Harlon nem is teketóriázott oda is ment a zsoldoshoz és a lóhoz. Egy pokrócba csavart valaki lehetett benne, ugyanis gyenge és halk szuszogásokat lehetett hallani. 
- Mi ez? - kérdezi nagyon halkan suttogva Edgart. Kicsit meg is tapogatta a pokrócba tekert illetőt, de csak enyhén, nehogy az felébredjen. Ezt követően a mi Harlink leszedte a lóról azt a valakit, és a kezébe fogva pokrócostul a hajója felé ment. 
~ Jó hosszú lábai vannak, azt érzem. Magas, de könnyű az illető. ~ jegyzi meg magában. 
- Gyere Edgar! Bevisszük a hajóba, szerintem megsérült. Kösd ki a lovát, valahová. - mondta neki szintén halkan, majd sietett is a hajóhoz. Remélte, hogy majd a zsoldos is követi őt. Mikor beért a kabinba, azonnal lámpást gyújtott. A lámpás jól bevilágította a kis kabint, azonban törpünk behúzta az ablakokon a függönyöket is, nehogy a fényt meglássák esetleg mások is. Lehelyezte a padlóra a személyt majd, óvatosan elkezdte leszedni róla a pokrócot. Meg is látta a személy arcát, egy nő volt az, hosszú hegyes fülekkel és hosszú szőke hajjal. Aztán ahogy lejjebb húzta róla a pokrócot. Látta az illető teljes mivoltát. Könnyű bőrpáncélzat, a derékszíjon egy kis tőr és egy egyenes kard. A hasán viszont kötés volt, ami már át volt vérezve. 
- Te jó ég! Már csak ez hiányzott! - fogta a homlokát, miközben elégedetlenül és csodálkozva a fejét rázta. Amennyiben a zsoldos is ott van a közelében így szólna hozzá:
- El kell látnunk a sérülését! Kell egy kötés csere, és lehet, hogy sebet is kell majd varrni! - 

~Na most mi van?..ez még él!~
Ahogy a pokrócot néztem,már Harlik le is emelte a lóról a "terhet",és vitte is a hajójába..

Egy pillanatra azt hittem,hogy van még valaki rajta kívül itt,de a környék csendes volt..
Hamarosan követtem is a Törpöt,és amint a kabinba léptem még a szavam is elállt..
Egy nő volt betekerve a takaróba,és ahogy így elnézem,jó nagy seb tátongott a hasán..

Én nem igazán tudok sok mindent a felcserségről,de azt már tapasztaltam magamról,hogy elég kevés eséllyel éli túl,ha nem zárjuk be a sebet..mert a katonaéveim alatt elég sok Bajtársam is sérült meg így..de nem sokan élték túl ha nem volt a közelbe olyan,aki tud sebeket kötözni,vagy mit tudom én mit szoktak ilyenkor csinálni!

Aztán az első megdöbbenésem után jött a másik..
~Hogy mi??..varrni??...hááátttt...azt nem tudok!..de a zsebembe van a flaskám..és lehet húzok belőle egy jó nagy kortyot!..~

Harlikra néztem aztán a nőre..
~Mi tagadás szép hegyes füle van a csajszinak..a többiről nem is beszélve!
...de tényleg sok esélye nincs,ha sürgősen nem segítünk valahogy rajta!~

-Jobb lenne ha te csinálnád!..nem igazán tudok a tűvel bánni!..de sokat nem tudunk hezitálni a dolgon,mert lehet nem sok van neki hátra!..ha így vérzik..akkor ..

Néztem a nőt,és egy kissé elszomorított a látványa!
~..soha nem értettem,hogy hogyan lehet egy Nőt bántani??..kezet emelni egy gyengébbre??!..rohadt egy világ ez!~

-Hozok valami rongyot!..meg a flaskát!...szerintem mindkettőre szükségünk lesz!..főleg az italra!..ezt úgysem lehet józanul nézni!!-mondtam a Törp uraságnak,és elővettem az egyik tiszta ingemet,hogy abból szakítsak le csíkokat..hátha sikerül megmenteni szegény lányt!

Egy ideig néztem még az öntudatlan testet,de aztán belémvillant,hogy most minden perc számíthat!
Harlikra pillantottam,és egy bátorító bólintással néztem rá..remélem segíteni tud az elfnek..

~Nagyon szeretném megmenteni a lányt..de el kell ismernem,hogy kell tennünk valamit nagyon gyorsan..~

-Meg...hozok vizet!..lehet az is kell...vagy még mit tegyek?

De ha Harlik nem tud segíteni rajta,akkor én nekem kell...de remélem nem hal itt meg nekünk!..sajnálnám!...

- Hm... nincs időnk varrni. Víz az fog kelleni, meg a flaskádban lévő pálinkád is. Ide gyors fertőtlenítés és sebforrasztás kell! És most jön a régi módszer... - mondja miközben elővesz egy kést, és annak élét (vagyis a teljes fém részét) a lámpás lángjába teszi, egészen addig míg az vörösre nem kezd izzani. - A forró és izzó fém összehúzza a sebet és megállítja a vérzést is. Viszont Edgar neked majd erősen le kell fognod a hölgyet, hogy ne ficánkoljon. Bár ez iszonyatosan fájdalmas lesz neki. Sőt! Még a száját is neked kell befognod, nehogy az ordítását meghallják. De előtte persze le kellene venni róla a mellvértjét. Nehéz éjszakánk lesz ma. - magyarázta a zsoldosnak, majd megvárta míg az hozza a vizet és a flaskáját.
Amennyiben a férfi meghozza a szükséges dolgokat, megvárná míg lefogja a nőt. Amennyiben ez megtörténne, az izzó fémű kést erősen rászorítaná az elf nő sebére. A nő nagy valószínűséggel üvöltene és rángatózna a fájdalomtól. Ettől a ponttól már csak Edgar erejében bízhat hősünk, hogy ő mennyire erősen fogja le a nőt, és mennyire fogja be annak száját, hogy az üvöltését, minél jobban elfojtsák. Amint ez a művelet megtörténne (remélhetőleg sikeresen), a vízzel lemosná a sebet. A katona ingéből származó csíkok egyikével megtörölgetné a sebet, majd a pálinkát az összeforrt sebre locsolná. Ezután pedig alaposan bekötözné a sebet. 
Miután végezne leülne és figyelné a nő reakcióját.

Szerencsére Harlik tud valamit a sebekről és annak gyógyításáról.
Egy pillanatra azt hittem ,hogy én nekem kell csinálnom..de nagy megkönnyebbülésemre a Törp tudja mit csinál.
A nőnek a szájába raktam egy fa kanalat amit az asztalon találtam..levettem róla a vértet....aztán jol leszoritottam a testet,ahogy mondta.

Kissé sajnáltam is,mikor az izzó penge a sebéhez ért és fájdalmas kiáltása a szívemig hasított belém.
A lány egy igeig heves rángatózásba figott,de erősen fogtam..aztán elernyedt.

-..ejj...ez borzasztó!...szegény teremtés!-szakadt ki belőlem a sóhaj,és elengedtem az eszméletlen elfet.

Hamarosan el is állt a vérzés..és a kötés is rákerült a hasára.Már csak várnunk kell!
~Remélem túléli!Nagyon szeretném!...de most már várnunk kell!..talán ha az éjjelt túléli,akkor van esélye!~

A lányt betakartam a pokroccal és a törp felé bólintottam elismerőn.

-Jol bánsz a sebekkel,Harlik!..De most nekem levegőre van szükségem!.Hamarosan visszajövök..

Azzal kiléptem a kabinbol és a fűzfa árnyékába leültem..
Szükségem vilt egy kis magányra...Ahogy arra is,hogy gondolkozzam...mert ha magához tér a lány akkor remélem megtudjuk mi történt vele..

~De a látvány kicsit sok volt..mert egy nőt szenvedni látni nem éppen felemelő!..és én soha nem bántanék egy fehérnépet sem!!. Inkább azt,vagy azokat akik ezt tették ezzel a teremtéssel!~

Jo sok idő telt el..már kezdett virradni..és mintha hangok jönnének a kabin felöl..

-..Ne bántsatok!...Hagyjatok békén!..segítség!...

Rohantam vissza a lányhoz...de amikor odaértem,csak hadonászott és látszott rajta hogy nincs magánál
-Lehet sebláza van?-néztem kérdőn Harlikra.

Miután az elf harcosnő sebét sikeresen ellátták, a mi törpünk ült a lány közelében és figyelte azt. Edgar az eset után kiment egyet levegőzni, valószínűleg neki is sok volt ez erre a nyugalmasnak a legkevésbé sem nevezhető éjszakára. 
~ Hála a jó égnek, hogy a sebet elláttuk! Remélem felépül a lány. ~ jegyezte meg magában kissé megkönnyebbülten. Ám sokáig nem tartott ez a nyugalom, a lány kicsit magához tért, neki állt hadonászni és rémülten kiáltozott is segítségért. A hangra a zsoldos is odajött, majd egy kérdést tett fel hősünknek. 
- Igen, ez valószínűleg sebláz lesz. Ki kell izzadnia és a folyadékot is pótolnia kell. Meg kell itatnunk vízzel. - adta meg a katona kérdésére a választ, miközben felállt az ülésből és öntött is vizet az egyik pohárba. Egyik kezével lefogta a nőt, majd így szólt hozzá:
- Ne féljen, nem bántjuk! Éppen ellenkezőleg, segítünk! Nyugodjon le! - mondta neki miközben a szájához tette a poharat. Remélte, hogy a nő hallgat a szavára és inni fog. -  Segíts Edgar, takard be jobban a pokróccal. Ki kell izzadnia! - szólt a férfihoz, majd megfogta a nő homlokát - Forró a homloka, ez láz bizony. Vizes borogatás is kell majd rá. 
~ Na... akkor ma az alvás elmarad...."szenzációs", már csak ez hiányzott... ~ elégedetlenkedett magában apró halászunk. Törpünk soha sem szerette azt, ha nem mennek normálisan a dolgok. Viszont most szükséghelyzet volt, neki sem volt más választása, csak az, hogy segítsen. Szerencse, hogy a tengerészektől tanult pár dolgot, ami a sebek ellátását illeti.

Remélhetőleg a lány láza lejebb megy,és valami vizet is tudunk beletölteni a szájába.
Kicsit megemeltem a fejét,hogy ne nyelje félre a folyadékot,de ahogy hozzáértem a láztól csak úgy sütött a homloka.

-Nincs jo börben...reménykedjünk,hogy a hideg borogatás leviszi valamennyire a lázat róla...de lehet ,hogy most mást kellene tennem gyorsan ..
Van egy lepedöd?Bevizezném a folyoba és azt teritenénk rá!..mit szolt,Pajtás?...ha betekernénk vele akkor lehütené valamennyire...mert igy nem biztos,hogy sikerül lehűtenünk az áthevült testét!De ha nem lenne rajta ez a seb..akkor a karomba vinném ki a vízhez hogy megmártóztassam...az gyorsabb lenne...

Ha a törpnek van tartalék lepedöje vagy más nagyobb takaroja akkor bevizezve hozom vissza és a lányra teritem annyira csak hogy a száraz takarot a tetejére tekerve meg ne fázzon..
Ahogy ezt megtettem ,Harlihoz szólok.

-Pihenj le...majd én vigyázok a lányra..legalább egyikünk pihent legyen..és aztán ha tul leszünk ezen..akkor megmenekül talán.....nem hagyom,hogy meghaljon itt nekünk!-néztem kedvesen a karomban remegő testre és aztán a nedves törölközövel simitottam a láztol piros orcát..

-Nagy vagy,Harli!Ügyesen bánsz a sebekkel!-bolintottam elismerőn és ha a törp mégis ugy dönt hogy pihenni tér akkor én a lánnyal maradok és figyelem hogy lemegy e a láz és tuléli ezt a napot..

~Ahogy a karomban tartom a nőt..akkor látom milyen törékeny kis teste van...és ki lehetetett az a gaz,aki rátámadt egy elfre?...nagyon szeretném tudni mi történt vele.. És azt hogy honnan érkezett..~

Nem tudom mennyi idő telt el.. De ugy látszik jo magasan jár a Nap...

A lány még mindig a karomban tartom..de most mikor kinyitom a szemem.Lehet elbóbiskoltam én is....de mintha nem lenne annyira forró a homloka!!

-Héé!...gyere Harli!...szerinted jobban van?...már nem zihál annyira!...alszik?-tettem sorra fel a kérdéseim..holott azt se tudtam mit kell tennem...csak ösztönböl cselekedtem...

Aztán mintha rebbent volna a pillája.  És kinyitotta a szemeit..

-Hol vagyok??...ki vagy?

Az elf lány láza nem akart egyhamar lejjebb menni, ám Edgarnak támadt egy remek ötlete. Nedves pokróccal szerette volna lehűteni, a nő áthevült testét. 
~ A fene, hogy ez nekem miért is nem jutott mindjárt az eszembe??! Mondjuk hála az égnek, hogy Edgar is egy talpraesett fazon. ~ bosszankodott magában törpünk. 
- Jó ötlet! Naná, hogy van tartalék pokrócom! - mondta, majd azon nyomban elő is vette. A procedúra után, a zsoldos még mindig a nőt tartotta a karjai között, majd szólt hősünknek, hogy pihenjen le. 
- Áh... most már ezek után nem tudnék csak úgy aludni. Meg aztán ki tudja, lehet rosszabbodik az állapota. Ha alszok, akkor nem tudok neked azonnal segíteni, ha a szükség úgy hozza. Ma már egyikünk sem alszik, az biztos. - mondta neki törpénk. 
Nagyjából egy óra múlva, a katona kissé bealudt kezében a lánnyal. Halászunk is ásított jó párat, hiszen ő is álmos volt már. 
~ Sebaj cimbora, pihenj csak. ~ jegyezte meg magában, ám Edgar csak egy negyed órára bóbiskolt el. Sokáig néma csönd volt és már a Nap felkelte is megtörtént. Aztán egy halk hang is megszólalt, a nő volt az, magához tért. 
- No lám, eszméleténél van! Ez jó jel! Most már a nehezén túl van csak pihennie kell. - mondta örömmel és megkönnyebbülve. Hiszen ő is örült, hogy a nő életben marad. Az egész éjszakás küzdés nem volt eredménytelen.

Mintha egy örökkévalóság lett volna ez az éjszaka!..egy szemernyit talán bóbiskoltam véletlenül..de talán mentségemre szolgál,hogy két napja nem aludtam..de ez ugyis mellékes!A lány a fontos!Ahogy az is,hogy megmeneküljön..és ha jobban belegondolok Harli nélkül nem sok esélye lett volna neki...

Elismerően bólintok a Törpre,és aztán a lányra nézek megint,aki ébredezni látszik a lázból,bár a sebe még mindig fájhat neki..

Igyekeztem a lehető legjámborabb képet vágni,bár a karikás szemem nem ezt mutatta talán..

-Ne félj!Itt nem esik semmi bajod!..Hogy hívnak?...-néztem rá,aztán kis szünet után intettem Harlinak,hogy jöjjön még közelebb,hogy a lány jobban láthassa..

-Ő itt,Harlon uraság!...én Edgar vagyok..Szép Hölgy!.-mutattam be magunk a nőnek,aki szemmel láthatólag nem sokat értett ,hogy hogyan is került ide..

Láttam,hogy keresi a szavakat..de végül megszólalt..

-..Én...én...nem tudom hogy hívnak!...arra sem emlékszem,hogy mi történt velem!...nem tudom...-s a szavaira a könny csak úgy patakgzott a szemeiből..

Harlira néztem,és a döbbenet szerintem kiült az arcomra,mert erre nem igazán számítottam...

-Most akkor ?...Hogyan tovább?Honnan tudjuk meg,hogy mi történt vele,és ki tette ezt?...-teljesen tanácstalanul néztem a törpre,de valahol talán tudtam,hogy lehet,csak pihennie kell még a tündének..és hamarosan lehet mindenre emlékszik majd..

~..Vagy lehet,hogy én vagyok türelmetlen?...vagy nagyon fáradt...~

A lány kérdésére, a katona bemutatta mindkettőjüket. Edgar intésére, közelebb is ment hősünk az elf nőhöz. 
- Üdvözletem hölgyem! Jól van? - kérdezi ő is tőle, ám nem várt válasz jött szerencsétlen nőtől. Szegényke nem tudta, hogy ki ő, és persze azt sem, hogy mi történt vele. A zsoldos nagyon ledöbbent, ahogyan halászunk is. 
- Hát... - vakarta a fejét kínjában - egyértelmű, hogy nem tudjuk megmondani, azt hogy ő ki és mi történt vele, ugyanis konkrétan egyikünk sem tud róla semmit. De szerintem nem amnéziás, csak a kimerültségtől szegény lány össze van zavarodva. Remélem pihenés után, minden az eszébe jut majd. Na mindegy.. a lényeg, hogy életben marad. Azért Edgar derekasan álltad a sarat, egyedül nekem sem sikerült volna, ez csapatmunka volt. - bólintott egyet felé, elismerése jeléül - Ami pedig a továbbiakat illeti. Nos.. hmm... hármasban fogunk hajókázni. Vagy is négyesben. Egy ember, egy elf, egy törp és egy ló. Haha... ez érdekes lesz. A lány lovát, nem vihetjük magunkkal, annyit már nem bír el a bárka. Feltéve ha egyáltalán a nőé a ló... mert szerintem nem az övé. Amikor megtaláltuk, már akkor volt a sebén egy kötés. Szerintem, megsérült harc közben, valaki ellátta gyorsan a sebét, pokrócba tekerte, feltette egy ló hátára, aztán a szerencsére bízta. Hát ha valaki megtalálja.. Eléggé egy kényszer megoldásos szituáció áldozata ez az elf lány. Persze nem biztos, hogy így történt... ez csak az én teóriám, vagy egyfajta logikai levezetésem. - magyarázta törpénk. A beszéde után kíváncsi volt Edgar véleményére is. Ugyanis ha már a zsoldossal ilyen rövid ismertség után ennyi mindenen átment, egyértelmű, hogy meghallgatja őt is. Valamint a hölgyet sem hagyhatják csak úgy magára, miután ennyit harcoltak az életéért.

A válaszra várva inkább kicsit csalódott vagyok,mint dühös...

Bár a fáradtság eléggé ingerülté is szokott tenni...de ez inkább a katonaéveim miatt alakult ki.
...de most egy lányról volt szó,aki éppen hogy csak egy hajszálon táncolt az élete,de a szerencse és a véletlen is ide sodorta hozzánk..és így nekünk is türelmesnek kell lennünk vele..

-Hagyjuk pihenni...talán késöbb tud majd beszélni,és elmondhatja mi is történt vele..

Óvatosan letettem az ágyra a törékeny testet és egy megnyugtató mosollyal néztem rá.

-Pihenj,szép Hölgy!..itt nincs mitől tartanod!-takartam be a száraz pokróccal és a Törp barátom felé néztem.

-Kimegyek megnézem a lovat,ahol volt a lány,talán van valami nyom ,ami segíthet..még az is lehet,hogy megtudunk többet erről a tündéről,mert jól látod meg ,törp uram,hogy valószínüleg nem az ő lova..
Aztán mehetünk..

Törpünk türelmesen megvárta a zsoldost. Mihelyt az visszajön, függetlenül attól, hogy talált-e nyomot avagy nem. Megkezdi az előkészületeket a kihajózásra, a lovat bevezeti a hajóra, majd kievez a fűzfa mögül. A szél szerencsére jó és a folyó sodrása is normális. Minden megfelelő a hajózáshoz. 
- Akkor a vízi utazásra felkészülni. Indulunk. A legközelebbi kikötővárosba megyünk. Kicsit hosszú lesz az út, két napos lesz. Majd ma este kikötünk valahol pihenni. - mondta nekik majd, a hajót a folyó közepére kormányozta. A végtelenbe kígyózó folyót most megcsodálhatta mindenki. Kellemes napsütéses idő volt szerencsére. 
~ Végre vízen! ~ jegyezte meg magában örömmel halászunk. 
-Edgar, remélem a lány jobban lesz. Nem tudjuk, hogy mi a célja. Ha netán visszatérne az emlékei és ő neki máshova kell mennie akkor, könnyen módosulhat az útirányunk. Ebbe is benne vagy? - tette fel a kérdést Harlon. Ugyanis most már nem ketten, hanem hárman utaznak, így valakinek változhat az úti célja.

A ló átnézése elég gyorsan véget ért..nem sok mindent találtam.. a nyeregtáskájában egy kis tasakot találtam,de nem néztem meg nagyon,inkább zsebre raktam,és indultam is vissza a többiekhez a lovacskámmal..

Ahogy el is helyezkedtünk a hajón,már indilt is a "menet"

~huu.....ez inbolyog!...jól hullámzik is!~jártak a gondolataim,miközben a kantárt kikötöttem a fedélzet egyik deszkájához.

-Két nap?-néztem rá a Törpre,és egy széles vigyorral nyugtáztam a szavait..
~..ejj....nem lesz unalmas az utunk!~-vigyorogtam újra a gondolatra..

-Remélem én is,hogy vissza tud majd emlékezni!..és megtudunk valamit..de hagyjuk aludni...hátha hamarosan felkel,és beszél-néztem a Törp uraságra és aztán a kabinban alvó lányra..



-Szerinted orkok támadhatták meg?-kezdtem el találgatni,miközben a lányt néztem ahogy alszik.

Utazás közben törpünk eltűnődött pár dolgon. A célja az volt, hogy bejárja és behalássza a világot. Mi tagadás meg is kapta a kalandját, kissé érdekes formában. Már szelték javában a folyó habjait, mikor a zsoldos el kezdett elmélkedni azon, hogy kik támadhatták meg a lányt.
- Nincs kizárva hogy orkok voltak. De én azon sem lepődnék meg, ha sötételfek voltak. A sötételfek és az erdei elfek, ha jól tudom... háborúban állnak egymással. A seb alapján nem hiszem, hogy ork volt. Az orkok erős és nehéz zúzófegyvereket használnak, mint például, csatabárd, pöröly, buzogány és társai. Ezek a fegyverek, nagyon erősen szaggatják a húst, és csontot is azonnal törnek. A lány sebe viszont inkább egy szúrás volt, és nem volt csonttörése. Kard, lándzsa vagy nyílvessző okozhatta szerintem a sérülést. A mellvértjén is szúrás nyom volt, meg 1-2 vágás. Egy csatabárd vagy buzogány, ennél lényegesen jobban szétroncsolja a bőrből készült mellvértet. - magyarázta a levezetését a törpe, miközben gondolkodás közben a szakállát pödörte. 
Nem tudni, hogy a kisasszonnyal mi történhetett, de már ő is kíváncsi volt arra, hogy mi is történhetett valójában ezzel a lánnyal. 
- No mindegy, hagyjuk pihenni egyenlőre. - mondta Edgarnak.