Egy kisebb flotta tűnt fel Harena-sivatag mellett a tengeren. Kék meg lila bőrű egyének megfeszítetten dolgoznak, hogy a kedvező szelet kihasználva nem várt gyorsasággal haladjanak. Közben énekelnek és közelednek a céljukhoz. De vajon mi is az pontosan?
-Két kikötőről is beszél a beszámoló. Az egyiket csak megemlíti, mint Nekoprut. És a másik város ősi riválisának jellemzi. Az élőholtak városa állítólag és egy csomó rosszat leír róluk, amik teljesen megszokott stílusában amikor az ellenségről beszél vagy ír valaki. Úgy tűnik komolyan gondolják azt, hogy azon a helyen feltámadott lények élnek. De én szívesen megnézném, hogy nem-e csak az általunk is jól ismert nekrománciával irányítják a hullákat a drowok.
*A két nem fentebb említett borszínű utas kezd beszélgetésbe ezzel. Amonhoz odalépett az egyetlen sötét elf, aki érdeklődést mutat országával együtt eme új hely felé. És szinte szívja magába az új ismereteket. Ám érdemes elviselned őt, ha a kék elfekkel is jóban akarsz lenni, hiszen valószínűleg kémnek küldték ide, hogy véletlenül se legyen a lázadó emberi királyság okosabb náluk. Ám miközben nyitva tartják a szemüket, megkönnyítik utadat és értékes ajándék számodra az ingyen utazás és szállítás.
-Ha jól veszem ki az informátorotok mondanivalójából, ő Seherezádéban volt, amiről részletesebben beszámolt. Egy kalózokból álló szövetségről beszél, kik rablás helyett kisajátították a homokkal való kereskedést. Úgy tűnik, ha sima utat akarunk, akkor vagy ide megyünk és a megadott csoporttal megegyezünk a dologról vagy Nekoprutban megkeressük a halványan említett másik guildot, mely szintén szavatolja a biztonságos tranzakciót.
Ám ha kockáztatni akarunk, akkor megpróbálhatunk lopni is, de állítólag rengeteg kalóz hajó ered a nyomunkba ez esetben, hogy bosszút álljanak.
* Elhallgat és várja, hogy mit szólsz hozzá. Vajon érdemes megnézni a nekromanták városát? Hiszen csak találgatások és bizonytalan hírek vannak róla. Ám a másik kalóz város is erős tengeri jelenléttel rendelkezik és attól még, hogy ismerik a leírást a kétes erkölcsükről és törvényenkívüli rendjükről, még nem válik az sem biztonságossá.
Ám jó hír az, hogy mind a kettő külön szakágként foglalkozik a homok kereskedésével és így érdekük az, hogy ne riasszák el a vevőket.

Amon

A kalózokkal a megállapodás könnyedén ment, persze ez főleg a sötét elfeknek köszönhető. Többször jeleztem, nem tartok igényt a kíséretére, de persze ez nem az én döntésem volt. Sohasem vonnám kétségbe Moor királynő döntéseit, de ezeket a démoni lényeket a szövetségeseinké tenni nem túl meggondolt lépés. Persze, sok emberrel ellentétben engem korántsem a sötétségük, lelketlenségük vagy kegyetlenségük aggaszt, még az sem tud megérinteni, hogy sok embert megöltek. Egy valamit azonban nem szeretek, az árulást. Sajnos ezen lényekben nem bízhatunk, én örülnék a legjobban ha így lenne, de valamiért úgy érzem, számukra csupán eszközök vagyunk. Abban kell ez esetben reménykednünk, hogy sokáig tudunk hasznos eszközök lenni a kezükben.
A kalózokkal jól kijöttem, zökkenőmentes utunk volt, ám a a sötét elfet inkább kerülöm, ha lehet, a jelenléte nem villanyoz fel túlzottan.
Miközben az új kontinens tengerein járunk, a szél belecsap az arcomba, s azon gondolkozom, vajon itt milyen lények élhetnek. Annyi a ködös információ. Egy biztos, túl barátságosak nem lehetnek, hiszen sokan nem térnek haza a felfedezők közül...ki tudja. Mikor meghallom a Nekoprut szót, beugranak a beszámolók. Egyből felkelti az érdeklődésemet...Hmm érdemes lenne megnézni mi van ott. Hiszen nem csak az lehet a küldetés célja, hogy speciális anyagot szerezzünk be, hanem esetlegesen új szövetségeseket is...ki tudja.

- Nos, én Nekoprut városát javasolnám. A lopást pedig kizárjuk. Lopni csak azoktól érdemes, akiknek ismerjük az erejét, ha itt lopunk fogalmunk sincs kikkel állunk majd szemben.

A sötét elf felé fordulok.

- Ne érezze, hogy ez többszöri alkalom lesz, de most mégis érdekelne a véleménye a dologról. Úgy halottam a fajtája megérzi a veszélyt. Mit érez, hova menjünk?

Kérdezem a kéretlen kísérőtől.

A drow rezzenéstelen arccal bólintott. Hosszú, fekete köpenye a térdéig ért, melyet bal kézzel megpróbált maga mögött tartani a szél ellenében.
-Akkor egyetértünk Nekoprutban. -megfogózkodott egy pillanatra egy kötélbe- Ahogy mondja, amíg ki nem fürkészük az erősségeiket és gyengeségeiket, addig jobb kerülni a bajt.
* Lábaival terpeszben cövekelt le, hogy a folyton imbolygó hajón el ne veszítse egyensúlyát. Ám figyelmét hamarosan egész más keltette fel. Az ismeretlen kontinens partján egy idegen hajó tűnt fel a horizonton és a tengeri elfeket máris hatalmába kerítette a kalóz életérzés. Kellemetlen ismerősöd pedig oda ment hozzájuk.
-Megmagyaráztam nekik, hogy amíg szerény a tudásunk az itteni erőviszonyokról, addig ne fosztogassanak. Elmondtam nekik, hogy te háromszáz aranyat fizetsz nekik, hogy nyugodtak maradjanak egész úton. Nagyon sok a legénység és sokat kell köztük elosztani.
* Az olcsó szállítás igen hamar meghiúsult, amit a szövetségeseitektől kért baráti szívességgel oldottátok volna meg, hiszen az akcióra szánt legfeljebb 1000 aranyból máris át kell adnod a 30%-át, ha belemész a dologba. Ám  mégsem esik kútba az a terved, hogy elég nagy számú fegyveres kíséri majd haza a reménybeli szállítmányt, így biztosítva.
Ám ha nem bólintasz rá, akkor újra megélénkülnek a matrózok és megteszik az előkészületeket az idegen hajó elfogására és az átszállásra.

Ha kifizeted inkább az összeget, akkor zavartalan lehet az utatok további része és megérkeztek a kikötőbe. A dokkon egy félig átlátszó alak néz a messzeségbe életunt arccal. Fekete háromszög kalapot visel és lila, combközépig érő kabátot. Kezében notesz van és egy tintába mártott sas toll. De egyelőre nem ír.
- Üdvözlöm Önöket! Úgy látom, csak átutazóban vannak. Van árujuk, amit segíthetünk kipakolni?
* Kellemetlen útitársad lép elő, hogy csillogtassa az élőholtak körében szerzett jártasságát. De egyelőre nem csinál semmi ördögit.
-Szép jó napot, ősök szelleme! Mi igazából az itteni különleges homok iránt érdeklődünk. Tudna nekünk segíteni?
- Természetesen! A városunkban mindig szívesen látjuk a kereskedőket. -idétlen vigyor jelent meg az arcán, amit csak azok kapnak meg jutalomként, akit kellő képen bolondnak néznek- Az Esthajnal Csillag Kalóz Szövetségnek a róla elnevezett bárban van a főhadiszállása. -mutat az egyik sugárút irányába.
* A tájékozódás nem tűnik nehéznek, első látásra a parttól induló sugárutak és az összekötőútjaik alkotják a város alaprajzát. A házakat valamiért fekete korom lepi be a sivatag és a tenger találkozásánál.

Amon

A sötét útitárs is támogat a tervemben. Ahogy elnézem, megpróbálja a hajózás viszontagságait kiküszöbölni. Bár nem sok hajós tapasztalatom van, a gyomrom mégis erős és nem érzem a hánykolódást. A szövetségeseink jó hajósok, biztonságban érzem magam velük. Sajnos azonban természetüknek nem tudnak parancsolni. Szét kellene osztanom pénzt közöttük, hogy lecsillapítsam őket. Azonban az másra fog kelleni. Persze, hadba sem akarok vonulni.
A sötét elf felé fordulok és elmondom a parancsot nekik.

- Semmit ne osszon szét. Ha sikerült az akció, haza felé jutalomban lesz részük, ezt ígérhetem. Különben mi a garancia arra, hogy megvárnak a kikötőben? Ezt mondja el nekik. Legyen türelmesek.

Örülnék neki, ha betartanák ígéretüket, nem tudok pénzt adni nekik, különben nem lesz meg amit akarunk. Mellesleg, attól nem félek, hogy útközben bajunk esne, messzemenően ők a legjobb vízi "ördögök".

- Áldás néked!

Köszöntöm a lényt, ami látszólag sincs rendben. Egy szellem. Hamar az éjtünde a segítségünkre kell és beszédbe elegyedik vele.

- Nos, menjünk.

Majd félszemmel az éjtündére nézek, most úgy látszik mégis jobb, ha itt van. Kissé idegen nekem ez a terület.

- Meséljen egy kicsit, vajon mennyit tudnak, hallottak rólunk? Mi emberek vajmi keveset tudunk...

A setét -tekintetű- elf gonoszul elvigyorodik a válaszodra és rejtelmes választ ad. De végül is belemegy.
-Rendben van. -bólint- Hazaúton majd még visszatérünk erre a témára.
* Őt figyelve valahogy az az érzésed, hogy nem te jöttél ki jobban a helyzetből, de még nincs jele semmi, hogy terveid veszélyben lennének. Sőt! Miután zavartalan utatokon megérkeztetek, épségben leszálltok a hajóról. A kék elfek kedve kicsit alább hagy, de szürkés bőrű testvére inkább örül annak, hogy nem mozog a föld, ahogyan egy botcsinálta csillagász egy másik létsíkon igyekezett megcáfolni.
Ahogy szorgosan haladtok a kocsma irányába, közben beszélni kezdtek a tudásról, melyet Zevadarban is csak akkor kezdenek el használni, ha már mester szintre jutottak a mágiában.
-Azt szokták mondani, hogy még a legbutább ember is képes tanulni saját halálából. Mi a tanácsaikat nagyra tartjuk, mert volt idejük elgondolkodni életükön és a világ dolgain. Ezért gyakran jobban látják akkor is a helyzetet, ha csak egyszerű hétköznapi lények voltak életükben és egy bölcs fekete mágussal beszélgetnek. De mink -mint gondolom tudod- gyakran beleragadunk a taposó malomba és "jobb a rálátás, ha elválunk fél méterrel a földtől".
*Egy kicsit elcsendesedett, de olyasmin gondolkodott, ami nem hagyja nyugodni. Ezért inkább hangosan folytatja az elmélkedést.
-Itt tényleg elég sokan használnak élőhalottat. Az a szellem valószínűleg valami alku során hűséget esküdött a gazdájának. De nem értem, hogy miért használják ilyen pazarló módon. Az alantas kézimunkát ésszerű kiváltani zombikkal, mint itt is látod. De egy szellem sokkal többet ér. Azt igazán megbecsülhetnék annyival, hogy a kiemelt fontosságú munkákat bízzák rá. És valahogy nem stimmel itt sok minden. -néz körbe a háta mögé is- A csontvázakból például mi nem tudunk feltámasztott lényeket csinálni...
* Az utcán élő alig mozog, de rengeteg a zombi. Közel minden tizedikre jut egy csontváz is, mely nyeszlett alakjával siet valahová. Némelyiken vadi újnak kinéző kabát vagy más ruházat, de szinte mindegyik hord magán valami agyonszakadt rongyot legalább.
És amit nem vet fel neked a társad, hogy akinek a hús még rajta van és nem kezdett el oszlani, azok tekintete mintha értelmet tükrözne. Szemei járnak, mint az élő embereknek. És nem emlékeztetnek az éjtündék által használt mozgatott húsbábokra...

A kocsmában már több élővel találkoztok, de itt is a jelenlévőknek alig tizede. Csontvázak és zombik dobálják a kockát, kártyáznak vagy egyik asztalnál még szkanderoznak is. Pár szellem a szerencsejáték asztal fölé emelkedve figyeli az eseményeket. De olyanok is akadnak, akik üres kupákat szorongatva -mintha csak túlságosan megszokták volna életükben- egyszerűen csak kettesével vagy nagyobb társaságban beszélgetnek.
És semmi támpont, hogy melyikük lehet a keresett kalóz szövetség embere. Ám felhívja magára a figyelmét a belépő kompániátok. És ha te nem kérdezed meg, akkor majd a fekete köpenyes barátod leszólít egy feltámasztottat. És az egy öt fős asztaltársaság felé mutat, akik puha, bársonyos ruhákban ücsörögve beszélgetnek egymás között.

Amon

Az elf gonosz vigyora nem sok jót sejtet. De ugyan, ha minden vigyorra elkezdenék félni, akkor már nem élnék. Csak azt kell megfontolnom, vajon tényleg csak ellenőrzés céljából jött velem, vagy mást is akar....netalántán megölne és elvinné az összes homokot a zevadariaknak, s lehet ezt már meg is beszélte a kalózokkal. Ha valóban így lenne, nos hát....
Majd miközben a szellemmel megyünk ezen gondolkodom. Vajon mit tehetnék? Nincs garanciám? Ha megölnek, csupán egy apró hiba leszek majd a sötét képűeknek. Valora pedig nem kérheti számon ezeket...ugyan ki kérheti őket számon. Nagyon rossz ötlet volt ez a szövetség. Rossz érzés fog el, s sandán az elfre nézek.
Mi tévő legyek? Ha megölöm a szelleme majd mindent elkotyog az Első Lordnak, ha életben hagyom oda a pénzünk és a homokunk, talán az életem is....

Miközben a kellemesnek hitt beszélgetés zajlott, belül több forgatókönyv is lejátszódott bennem, de egyiknek sem volt jó vége. Mit tehetek? Bíznom kell a sötét elfekben...hm, vicces nem? Kecskére káposztát....
Nagyot nyelek, majd visszatérek az élők, illetve halottak közé.
Csupán néha fog el aggodalom ahogy egy zombi a hátam mögé kerül, de ez el is illan amikor a kocsmába tévedünk. Ezek más élőhalottak, minta zevadariaké, ezek értelmesek. Egy pillanatra lemeredek, majd újra körbe nézek....
Hm, érdekes. Vajon a zevadariaknak ez újdonság?

Bársonyruhás emberek beszélgetnek, talán tudják kivel kell beszélnem.

- Áldás néktek!

Majd ha a zevadari szeretne valamit mondani hagyom ,ha nem folytatom

- Nem tudják véletlenül kinél kell tiszteletemet tenni, ha a nagyra becsült kalózszövetség vezetőjével szeretnék beszélni?

Az élőholtak mintha valami groteszk mosolyra húzták volna a szájukat, bár nem sok élők által használt ilyen luxussal éltek.
De Amonnak ez a legkisebb baja. Egyre jobban fűzte hősünk gondolatait, hogy ha továbbra is ezen az úton halad tovább, akkor meg fog halni. De ha sikertelen lesz, az is a halálával fog járni. Ez bizony olyan eszmefuttatás, mely elvonhatja koncentrációját a feladatról és az épp felbukkanó buktatóiról és nehéz így jól teljesíteni.
De visszatérve aggodalmaink vidékéről a kocsmába, hiszen mégis csak ott kell zajlania a történéseknek, jó csapatot és jó hangot talált meg egyelőre újdonsült halott ismerőseivel a bivalyi.
-Ha őket keresed, akkor megtaláltad. Csak az a kérdés, hogy miért keresed? Nem tűnsz szakembernek, aki tudja a felhasználását. És nagyon bonyolult ezzel építkezni. Hajókra van szükség a szállításhoz, mérnökre, munkásokra...
Csak keresed a homokkal kereskedő kalózokat vagy van is pénzed venni tőlünk? Nem túl nagy falat ez neked egy kicsit?
* Úgy tűnik nem az a fajta kalmárok, aki kapva kapnak minden átutazón, hogy hátha el tudnak adni még egy marék homokot. Hangsúlyukból azt sugallják, hogy igen komolyan gondolják, hogy inkább rettenj vissza az üzleteléstől, ha nem elég nagyok a lehetőségeid. Ez csak úri ember asztala.

Amon

Az élőnek nem nevezhető férfi arcán a mosoly egy igen közeli barátja jelenik meg . Közben figyelem a sötét elf reakcióit is félszemmel, nehogy valamit mesterkedjen a hátam mögött. Az biztos, az aggódásom kezd kimerítő lenni, s valóban nem tudok a feladatra koncentrálni.
A férfiak ahogyan azt gondoltam, olyan vezetőféleségek voltak, azt nem tudom vajon ők-e a felső vezetők, de az biztos, hogy tudok velük tárgyalni.

- Bizonyára megértik a tapasztalatnak híján vagyok, hiszen ahonnan én jövök csak hírből ismerjük a portékájukat. Igen szívesen venném, ha valaki segítene megosztani a tudását velünk.

Majd kihúzok az erszényemből néhány arany érmét és az asztalra hajítom.

- Úgy vélem a pénz nem lehet akadály...

Majd a kalózokra nézek, vajon mit döntenek. Ha én nem is de legalább a pénz beszéljen helyettem.

Amon kezdi félre tenni az állandó háta mögé figyelést. Bár még mindig odasandít a kéretlen útitársra, de tudja jól, hogy ha a küldetésre akar figyelni, akkor előbb-utóbb lankad az éberség és tökéletes célponttá válik. De legalább a feladatával halad és a Jövő eldönti, nem-e az életével fizet. A csillagok állása rosszat jósol ebben a hónapban azokra, akik anyagi vitával szállnak hajóra a hazafelé menő úton.
-Természetesen zsiványok között vagyunk, persze hogy segítünk egymásnak. -mondja kis kuncogással az élőholt, szavakban legalább kalózzá fogadva téged- A közelben van a raktárunk. Megmutatjuk az árut és lesz időnk átbeszélni, hogy mire lesz pontosan szüksége.
* Egy nagy méretű épületbe vezet titeket az asztaltól felállva a forgalmas utcára kiérve. A hely falakból csak kívülről áll. Nehéz kőnek tűnő tetőszerkezetet tart, amit belül boltívekben végződő oszlopok támasztanak. Sima téglának tűnik a díszítetlen oszlop mindegyike, ám a boltív és a tető között egy szürkés egybe függő anyag tölti ki. Ha valaki nem ismeri a cementet és a betont, az a benyomása alakul ki, hogy valamilyen hegyből egy darabban faragták ki és óriások vagy nagy hatalmú varázs lények emelték a téglaszerkezetre. A külső falnál a boltív belső részét is feltöltötték.
Rengeteg zombi nyüzsög, mert épp zsákokba pakolva viszik ki a raktárkészletet. Ahogy megemelnek egyet-egyet, világos szürke por csap a levegőbe fel. És a csarnok belső részei felé igyekszik a kalmár lelkű halott. Egy faltörő kos van a fal mellé állítva. Oda tart.
-Van egy ajánlatunk minden érdeklődőnek. Nem kell fizetnie, de ha az általunk frissen épített falat ezzel a törővel lebontja egy halandó, akkor az első zsákot ingyen kapja vásárlás esetén. Teljesen ketté kell törni. Idáig még senkinek nem sikerült.
* Nem vitték túlzásba. Igen vékony, bronz fejű kosról van szó, melyen a sok ütéstől már több helyen sérülések látszódnak. Ám szemre a fej mögött lévő gerenda is fele sincs meg a szokásos húsz ember által mozgatott társainak. Bár egy embernek még így is elég nehéz lesz mozgatni.
Majd elkezdődik a fal építése, ha csak nem akarod, hogy ezt a részt átugorjátok. Ám megszemlélheted, hogyan használják épületek megerősítésére. Először két oldalt keresztkötéses tégla oszlopot építenek és elől-hátul egy fa lappal megtámasztják. Majd ezt kezdik el feltölteni az említett anyag és mész vízben való összekeverésével.
-A meszet mi is távoli országból szállíttatjuk ide. Ezzel van a legtöbb baj, meg a vázat adó tégla beszerzésével. Fa nélkül nem tudunk égetni, készen kell hajón ideszállítani. Körülbelül ugyan annyi meszet kever a fekete homokkal, akkor az jó lesz. Vízzel feloldja és amikor kiszárad, akkor az keményebb lesz, mint egy kőszikla. Csak ügyelni kell, hogy jól elkeveredjen a vízzel!
* A self is érdeklődve tanulmányozta az eljárást. És látszott rajta, hogy még hasonlóval sem találkozott. Ha sikerül a belső vár megerősítéséhez szükséges mennyiséget kiszámolnod, akkor már csak az egy napos száradási időt kell megvárni, ha csak le nem mondtál a próbáról és az ingyen egy zsák építőanyagról.
-5 ezüst egy zsák, ami körülbelül egy köbméter ilyen különleges anyagot jelent.
* A belső vár hosszát Valora legjobb építésze 1 kilométerben adta meg neked induláskor és 10 méteres a magassága. Úgy saccolta, ha valóban olyan erős ez az anyag, ahogy a könyvben említették, akkor elég lesz egy méteres falvastagság, de akár kettőre is tervezhettek.
Kár, hogy az építészt nem hoztad magaddal, hamar mondaná a számokat.

Amon

Bármennyire is nem tetszik, hogy férfi zsiványnak nevez, nem most ellenkezek, értelmetlen lenne magam ellen hangolni őket. Így, mint egy engedelmes szolga követem őket. Vajon ezeket a zombikat mennyire becsülik. Vajon....eladnák őket? Gondoljunk csak bele, milyen nagy előnyre tennénk szert.De erről később megkérdezem, mit szólna egy szövetséghez...
Egy nagy raktárépületbe vezetnek minket, de valahogyan olyan különös ez az építmény. Jó, hogy a csodálkozástól nem nyitom ki a számat, fantasztikus. Miért is nem jöttünk ide többször, vajon mennyi mindent taníthatnának nekünk ezek a lények. Már a halál utáni élet is érdekelne. De egyszerre csak egy dologgal kell foglalkoznom. Az élőhalott lények szorgosan végezték a dolgukat, egy faltörő kos bukkan fel. Alkut ajánlottak a kereskedőink, ha sikerült a kossal áttörni a falat, akkor az első zsák ingyen van.

-Köszönjük, maguk igazi úriemberek.

Majd a faltörő koshoz igyekszem és megvizsgálom. Gondolom azért van, hogy bebizonyítsák, milyen erős ez a fal.Beleegyezek az ajánlatba.
Elkezdik az építést, amit ahogy észrevettem, nem csak én bámulok csodálattal. Megjegyezem a lépéseket, ugyan, hogy is felejthetném el. Mielőtt tovább lépnék kapok az ajánlaton.

- Nos barátom, azt hiszem ebben tudunk segíteni. Nekünk sok fa áll a rendelkezésünkre és szívesen szállítanánk is ide. Már ha tetszik önnek a dolog...

Mint említettem jó lenne új szövetségeseket keresni, s egy ilyen üzlet jobban megsegítené a dolgot.
Elmondták, hogy mennyibe kerülne a dolog.
// Hát...rendesen megfogtál //
Ha a fal 1 km(1000 m) hosszú lenne, 10 méter magas és 5 méter vastagságú, akkor 1000*5*10= 50 000 m3 homok kellene. Ami
250 000 ezüstbe kerülne.

//Hogy van az átváltása az ezüstnek aranyba, mert így nem tudom tudunk-e venni homokot? Ja és amúgy jól számoltam? Nagyon régen számoltam már ilyet..xd //

Amon hamar összeszorozza a dolgokat, de már elsőre kijön, hogy egy zsák bármennyire is kevés, egy pár személyes vacsora ára legfeljebb, nagyon sok kell majd belőle. És így tízezrek szorzódnak.
De lássuk, hogyan is kapta meg annak idején az építész? A belső vár egy 160 sugarú körhöz jól közelíthető, ami nagyjából 1 kilométer kerületű. Így a fal mellett végig építve ennyivel számolt. Ám főhősünk a hátba szúrástól való félelme miatt már a fáradság jeleit mutatja. Összekeverte az adatokat és bár valóban említhette neki a kőműves, hogy ez egy öt méter vastag gránit fal, ám induláskor egy méterrel való megvastagításról beszélt. Ám inkább többet vigyen haza, mint kevesebbet!
-Ó, mi szívesen látjuk a kereskedőket Nekoprut városunkban. -mondja nyájasan üzletfeled- Ha hoztok anyagot, mit megvesszük tőletek. Nagy szükségünk van rá a hajók építéséhez és az építkezéshez is. Bármikor el lehet adni őket.
* Az éjtünde az állát simogatta és gyanakvó tekintettel forgatta körbe a szemeit, de csak holt sápadt arcokat látott. Melyekről az érzelmeket nem tudta leolvasni. Így kénytelen volt közbe szólnia.
-És a tengeri út biztonságát is tudjátok garantálni nekünk? Tudni fogják a társaid, hogy nektek szállítunk ide?
-Ó, hát honnan tudhatnák, mikor mi sem vagyunk benne biztosak, mindaddig, amíg a raktárunkhoz el nem hozzátok? A tenger szabad. A városban viszont biztosíthatlak, hogy a zsivány becsület uralkodik. Van elég sok harcosunk, hogy tőlünk senki ne merjen lopni...
* Nem lepődött meg mester mágus barátunk azon, hogy a halottak nem olyan egyszerűen fejezik ki magukat, mint egy élő kereskedő tenné Észak-Bivaly piacterén. Ismerős volt számára a dörgés. Az erősek uralkodnak itt is, míg aki nem védi magát (vagy a szállítmányát), azt a habokon utazva bármikor kifoszthatják. És ha Valora bizalmasa csak a drowra figyel, de reménybeli szövetségeseire nem, hamar nem zombikat vásárol rabszolgának, hanem őt adják el.
-Ha gusztusuk van hozzá, a halottakat is szívesen felvásároljuk. Mi nagyra értékeljük őket és nem egy gödörbe lökjük. Megnyugtathatom Önöket, hogy kedves rokonaik vagy érzelmesen szeretett ellenségeik nem fogják rosszul érezni magukat nálunk.
És ügye minél nagyobb a város, annál jobban fogy az ide hozott egyéb árujuk is.
* Nos, még mindig 1000 arany van elkülönítve a szekta fővárosának megerősítésére. És 1 arany 100 ezüstöt ér. Így 5 méter vastag falra nehezen futja. Főleg, hogy az új torony költségét még nem is számoltuk, amit szintén fontolgatott Bivaly a kaland elején. Persze ha sikerül a fát eladni itt, akkor nyert ügyük van. És persze azt is át kell gondolnia, hogy az építés részleteiről mit mondott ez a kalmár lelkű hulla.
-Ha kevés a pénzed... -súgja oda kellemetlen útitársad- akkor ne építsetek akkora falat! Elég lesz kisebb is.
* És a kék elfek hamarosan szállás díjat fognak tőle kérni éjszakára, háromszáz tengerész mindegyikétől 2 ezüstöt követelnek a helyi fogadókban ételért és szobáért egyben.

Amon

Látszik, hogy valóban belefáradtam a sötét elf vizslatásába. Elég, szólok magamra. Most már elég, nem tudok a feladatra koncentrálni, ha állandóan összeesküvéseket gyártok. De hát mit tehet az ember, ha ilyen sötét lényekkel kerül össze.
A férfinek tetszik az ajánlatom, s én is partner vagyok benne, hogy fát szállítsunk, illetve kereskedelmi kapcsolatokat ápoljunk. A drownak igaza van, hogyan tudjuk garantálni, hogy átjusson a portékánk? Hmm...itt is az erősebb kutya ugat.
A tudás megvan, jól emlékszem a lépésekre. Az ,hogy lesz-e egy ajándék zsákunk,pedig senkit nem érdekelt, a cél az volt, hogy lássuk, hogyan épül a fal.
Az éjszakáért borsos árat kell fizetnem, 600 ezüst megy rá a szállítóink kényelmére, de mit lehetne tenni, ők a legjobbak a vízen.
Mielőtt elköszönök a vendéglátóinktól az egyiküket, amelyik ráér, egy kis beszélgetésre invitálom a fogadóba, ahol megszállok. Ha már itt töltöm az estét, szívesen elbeszélgetnék egy ilyen banditával, bármit is tud, az érdekes és hasznos is lehet.
Azonban előtte egy másik beszélgetést is szeretnék kezdeményezni. Töltsünk tiszta vizet a pohárba, és meghívom a szálláshelyünkre menet a sötét elfet egy ebédre. Mit szeretnék? Csupán beszélgetni vele és informálódni. Ha elfogadja az invitálást, az ebéd közben belekezdek mondandómba:

- Tudja nem sokszor van alkalma egy embernek egy sötét elfel beszélni. Már csak azért sem mert szívből utálnak bennünket és szolgasorba szeretnének taszítani....

Mosolyodok el az iróniámon.

- Gondoltak már arra, hogy nem minden ember egyforma. Nem mindegyikünk értéktelen vacak. Tudja önök nem sokban különböznek tőlem...mármint külsőben persze igen, de ha belém-látna tudná.

Közben eszem az elénk tett ételt és várom a válaszát.

- Kérdezek valamit nyíltan, ha válaszol, válaszol, ha nem nem.
Egy elméleti kérdés persze. Szóval, vegyük magukat. A céljuk az lenne, hogy minden fölött Önök uralkodjanak? Ez azt jelentené, hogy a világban démonok járkálnának, és minden sötét lenne, elszenesedne. Olyan kopár síkság lenne a világ, mint Zevadar. Mi emberek bizonyára nem élnénk sokáig ilyen környezetben, úgyhogy csak a szívósabbjaink maradnának élve, ők meg rabszolgák lennének...

Szórakozottan eszek tovább és nagyot nyelek, majd hozzáhörpintek egy kis itókát.

- A kérdésem az, hogy ki lenne a királyuk? Ha jól tudom most nincs uralkodójuk ugye? Az az Uráldur nevezetű hadvezér, vagy valamiféle magas rangú úr lenne a vezetőjük? Gondolom nem...hiszen már ő lenne ha akart volna. Hogy választanának uralkodót? Hogy megy ez Önöknél? Nem félnek attól, hogy többen is pályáznának a pozícióra és ez újabb háborúkhoz vezetne?

Nézek ártatlanul az útitársamra.

A próba másnap, amikor megszárad a beton, igen jól fog sikerülni. Bármennyire is karcsúnak tűnik a faltörő kos, az minden képen látható, hogy a gránittömbökből habarccsal összerakott verzióhoz képest jóval keményebb, ellenállóbb. Így nem is olyan túlzás az utazó leírása, hogy ostromgépekkel áthatolhatatlan lesz, ha egy vastag kőfallal megtámasztott erős külső burkot hoznak létre belőle Bivaly belső várán.
Ám a self meglepően kellemes társaságnak bizonyult. És válaszolt a kérdésekre.
-Hallott Ön arról a történetről, amikor egy kalandor lóháton érkezett hazámba az Öt Nép Szövetsége nevében? És fej nélkül távozott onnan egy papírral, mely szerint "Így jár mindenki, aki túl sokat akar tudni"?
Nos, az uralkodó egészségi állapota és a trónra lépése talán nem a legegészségesebb beszédtéma egy hozzád hasonlónak. De biztosíthatlak, hogy nem vagyunk olyan barbárok, mint amilyennek gondolsz minket. Mi is szeretjük a jó ételeket és a finom húsokat. Kényszerűségből élünk szegény környéken.
Az egyént dicsőítjük az arctalan tömeg helyett. Az individuumot, aki mindenek felett győz és legyűri az elé kerülő akadályokat. Mielőtt az embereket a mi szintünkhöz egyenrangúnak fogadnánk el, erősen meg kell rostálni. Ahogy mondod, a harcok után csak a legerősebbek maradnak életben.
Ha azt akarod hinni, hogy hozzám hasonló vagy, akkor válj erőssé és bátorrá!
* Mondatait gyakran megszakította az étel lenyelése, szinte rágás nélkül küldte lefelé, mint kacsa a nokedlit. A legkevésbé sem tisztelte annyira a férfit, hogy kulturáltan egyen beszélgetésük közben.
Vagy csak nagyon éhes volt?

Amon

A sötét elf végül-is elfogadta az ebédmeghívásom. És egész kellemesen kezdtünk el beszélgetni. Majd megpróbált megfenyegetni egy kis történettel, de természetesen rezzenéstelen arccal hallgattam tovább, ennél több kell ahhoz, hogy megijesszenek.
Majd tovább beszélt meglehetősen nagy arroganciával és önelégültséggel, mely fajtája sajátja. Ezek szerint nem túl nívós téa náluk ez, bizonyára azért mert igazam lehet. Pont olyan barbárok lehetnek, mint aminek gondolom őket....

- Ugyan, hogyan válhatnék azzá, ami már a sajátom. Bár erő terén kétségkívül születésénél fogva ön van előnyben...

Válaszolok, majd nem túl szép kifejezéssel nyugtázom barbár evését. Kissé tovább hűtve a kedélyeket beszélgetek vele.

- És mondja. Maguk tudnak szeretni? Szerelmesek lenni? Ez nagyon érdekel, persze ha úgy gondolja érzéketlenség ilyet kérdezni, kérem bocsásson meg.

A válasza után nem kérdezek többet, ha csak ő nem. Elköltöm az ebédet de mielőtt elválnánk még elmondom neki:

- Köszönöm, igazán kellemes volt. Ha gondolja, Észak-Bivalyban is szívesen vendégül látnám egyszer.

Majd tovább haladok a szállásom felé. Nem borongok idegenek között, kissé veszélyesnek tartanám. Az estét a fogadóban várom be. A tengerész kapitány elfet gyorsan megkérdezem, hogyan érzik magukat? Elégedetlenkednek-e?
Majd ha nincs más, várom vacsorára a halott vezetőt.

Arra a megjegyzésre, hogy sajátja lenne a selfekéhez hasonló mindenen átgázoló személyiség csak visszafogott, jeges nevetés volt a válasz. Úgy tűnik nem hiszi, hogy valóban mérhető lennél hozzájuk, noha az előbb pont azt fogalmazta meg, hogy ha kiszelektálná egy nagyobb pusztulás közületek a rátermetteket, akkor az emberek is le tudnák gyűrni maguk előtt az akadályokat, nem kellene a közösségre támaszkodniuk. Hiszen belenevelt véleménye szerint a közösség döntő többsége a gyengékből áll, melyből az erősek természete, hogy megpróbál kiemelkedni.
-Addig jó magának, amíg nem lesz szerelmes az asszonyodba egy drow.
* Jól láthatóan nem akart bele menni ebbe a témába sem. De hasonlított most azokra az emberekre, akiket túlságosan sokat faggattak magánügyekről. És nem is akar tovább fecsegni ő sem. Az utad pedig zavartalan lesz a kapitányig.
-Ó, nagyon elégedett a legénységem. Finom volt az étel és a szállítás költségét a hazaúron majd megbeszéljük.
* Olyan vigyorra húzódott a szája, mintha valamire készülnének. Ám hagyja nyugodtan, hogy tovább indulj zavartalanul harmadik esti találkozódra. Egy élőholt közben meglökött a folyosón, ahogy elhaladt mellette. Ennek sincs érzelem az arcán, de eddig a legtöbben azért közlekedni tudtak.
Így érkezel meg a kalmárlelkű zombihoz. Persze, ha idő közben nem változtatsz.


/Kockadobás: Tízes
1 és 2 -50 aranyat ellopott a folyosón neked koccanó tolvaj
3 és 4 -10 aranyat zsákmányolt csak az enyveskezű
5 -Két arannyal rövidítettek meg.
6-10 -Észreveszed a zsebmetszést és egy hatos kockával kidobhatod akár, mennyit akart lenyúlni tőled./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 10

(vajon mennyit akart elvenni?)

The member 'Wora' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Amon

A sötét lelkületű útitársammal beszélgettem még egy kicsit, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem szeretne velem egy hangot megütni. Továbbra sem lett szimpatikusabb ez a faja az életnek.
A szállásra visszaérve beszédbe elegyedtem a kapitánnyal, aki megerősített abban, hogy jól érzik magukat a hajósok, ennek örültem, de valahogy az a furcsa nevetés nem hagyott nyugodni. De nem, elhessegettem a gondolatot, különben megint ott tartanék, mint délután.
Miközben mentem egy zombi belém jött és éreztem, hogy több volt ez mint véletlen. A keze után nyúltam és 4 aranyamat vettem ki a markából, legalábbis megpróbáltam. Ha nem állt ellen akkor továbbmentem a harmadik találkozóra, minek húzzam fel magam az ilyenen, erre igenis fel kellett készülnöm.
A haramiavezértől sok mindent szeretnék megtudni, ám fogalmam sincs egyenlőre hol kezdjem.

- Jó estét, jó uram!

Miután helyet foglaltunk és befészkeltük magunkat egy székbe máris elkezdem:

- Csupán azért hívtam meg magát, hogy beszélgessünk egy jót. Bizonyára ön sem ismeri az én világomat és én sem az önét. Bár lehet ön többet tud az enyémről. Néhány kérdést szeretnék feltenni, már ha nem vagyok szemtelen. Hogy miért? Úgy érzem, ha leendő szövetségeseket talál az ember, azokat nem árt megismerni...

Nézek a férfire és várom szavait.

Amonnak nincs gondja visszaszerezni a saját tulajdonát, a halott zsivány nem lett bátrabb élete elmúlásával, inkább lemond a pénzről, mint hogy összecsapás alakuljon ki köztetek. És elérkeztünk az est fénypontjához, ami Bivaly és az itteni város viszonyát teljesen felforgatja és új alapokra helyezi. A megbeszélés tétje, hogy főként kereskedelmi kapcsolat alakuljon ki. De természetesen Valora jobb keze egyéb előnyökben is gondolkodik.
-Nagy örömmel nézek ennek az esti találkozó elé. Hallatlanul kíváncsi vagyok az ön országára és a benne rejlő még ismeretlen lehetőségekre is. Nagyon örülnék, ha megnyernénk magunknak rendszeres beszállítóknak.
A mi városunkban nem sok kézműves él és nyersanyagban sem gazdag. Ezért nem tudunk sokat fizetni az árukért, nem is jön sok kereskedő erre ezért. Csak a homok az egyetlen, amire támaszkodhatunk, ezért mi nekoprumpiak hallatlan büszkék vagyunk arra, hogy még ilyen mostoha körülmények között is meg tudunk élni és fejlődünk.
Ám igyekszek méltányos árat találni és 5 köbméter fát egy köbméter homokért átveszek a raktárban, ha leszállítja nekem. Úgy látom hozzánk hasonlóan maguk is tapasztalt tengerész nép és a sok eladandó fából gondolom, hogy a nyersanyaggal sem kell nagyon takarékoskodniuk. Nagyon jól fog jönni nekünk, ha két vízi nép összefog.
* Eközben három újabb hulla érkezett a szobában egy rejtett ajtón keresztül és a három táncosnő halk, lágy zenére táncolni kezdett a szórakoztatásodra. Lenge ruhák voltak rajtuk.

Amon

A vendégem időben érkezik és meglehetősen jó hangulata van, már amennyire lehet egy élőhalottnak. A férfi a kérdésemre nagyon szimpatikusan válaszol, feltételezem nem utasítja vissza az ajánlatom, meglátjuk.

- Valóban, a kevésből kihozni a legtöbbet nagy erénynek számít és valóban önök remekül megoldották. Semmi nem nemesíti a lelket jobban, mint lehetőségeink kiaknázása.

Majd elhalkultam, hogy folytathassa. A férfi azt gondolta, hogy mi vagyunk a hajós nép. Azt hiszem legjobb lesz ha felvilágosítom.

- Kedves uram, akkor had mondjam el önnek Nemira világát.

Majd elmeséltem neki mindent a nálunk található fajokról, a nagy csatákról, a híres személyekről és a mi helyzetünkről is. Persze úgy mondtam, hogy a király az ellenségünk és próbáltam nagyon ellenségesen beállítani, hogy véletlenül se érezzen szimpátiát Astelath-al. Majd felpeccegettem neki, hogy ő bizonyára nem támogatná az ő kereskedelmüket, de ha Valora lenne a királynő ő örömmel üdvözölné őket a királyságban. Majd elmondtam neki a helyzetünket a sötét elfekkel, persze őket nem feketítettem be a szemében, csupán félelmeimet mondtam el az akcióval kapcsolatban. Őszinte voltam egy idegennel, miért is hazudtam volna, veszteni valóm nem volt.
Miután válaszolok kérdéseire és kipiheni magát én is megkérdem meséljen nekem kicsit az itteni viszonyokról és egy erős szövetség esetén mivel tudnánk segíteni nekik.

A kalóz érdeklődve hallgatja a beszámolódat és néha bele is kérdez, hogy a számára fontos dolgok felé irányítsa a figyelmet. Kimondottan érdeklődött az iránt, hogy mely népeknek van nagy tengerpartjuk és kikötőik, de nem rendelkeznek hadiflottával. És másik pont a kék elfek, akik láthatóan nem esetlenek a vízen. Ám egy harmadik dolog is rengeteg kérdést vetett fel benne, amire nem is biztos, hogy válaszolni tudsz teljesen. Az pedig az, hogy a sötét elfek mennyit tudnak a szellemekkel való kapcsolatról és a halottak feltámasztásáról. Jól láthatóan többet akar tudni ebben a kérdésben, mint amit te jelenleg tudsz.
Astelath megítélése is úgy tűnhet számodra, hogy annyiban fontos, hogy vannak kikötői ám ütőképes hadiflottának híján van. Szavaiból leszűrheted, hogy ez nem egy olyan valaki benyomását kelti, akivel szívesen szövetkeznének. Ám veletek lehet van... egy esély erre.
-Mond csak! És mit csináltok az ellenség holttestével! Hogyan viszonyultok hozzá?
Ha jól értem egy új kapcsolatról beszélünk a két város között. Észak-Bivaly és a miénk. De nem túl nagy becsben tartjátok ellenségeiteket.
Hajlandóak volnátok a hulláikat leszállítani nekünk? A mi kontinensünkön túl sok finnyás alak él, aki megveti az ilyesmit és felháborodik. Ám... talán nem kell részleteznem, hogy mi nem tudunk gyereket nemzeni már. Szükségünk van az utánpótlásra.
A királyságunk másik nagy városa, Seherezádé, ősi ellenségünk. Amióta a két város falai állnak, harcolunk egymással és a királyunk kegyéért. Jól jönne számunkra, ha Astelath gyengülése a mi erősödésünket jelentené. Az ellenségünk, az Élők Városa erői máskülönben csak annyival csökkenne, amennyi katonájukat meg tudjuk ölni a nyílt vízen. Ám kis rásegítés nélkül ez hosszan eltart, hiszen mire valakit megölünk közülük és felélesztjük, addigra ő is megöl egyet közülünk.
És a kör végtelenül halad tovább.
Nem akarok fenyegetőzni, de amint kirabolják egy-két szállítmányotokat, rögtön meglátnátok az előnyt, amiről beszélek. Még ilyen erős szövetségesek és kíséret oldalán is, mint a kék elfek, tökéletes biztonság nincs. És bármikor szervezhetnek még nagyobb fogadó bizottságot nektek, mint amivel ti érkeztek.
A kék elfekkel is szeretnék majd beszélni, hiszen a szállításban rájuk lesztek utalva. És így főként azon múlik a fa idehozása, hogy ők bele mennek-e?
* A táncosnők egyike közben egyre közelebb lépked hozzád ritmikus mozgása közben és végül egészen az öledbe ül... ha hagyod. Természetellenes szaga egész közelről árad feléd és kéjsóváran fonja nyakad köré a kacsóját.

Amon

A férfi hallgat és érdeklődve figyel. Sok érdekes dolgot kérdez, amely nekem is új nézőpontba helyez sok mindent. A beszámolómban azonban csak azokra a dolgokra tudok hagyatkozni, amiket jómagam ismerek. Bár tudásomat nagyra becsülöm, mégsem tudhatok mindent. Így a selfek mágiáját és halottakhoz való viszonyát is igencsak kis mértékben tudtam prezentálni számára.
Mikor éreztem, hogy elveszítem a leendő szövetségesünket, ő mégis felhozott egy dolgot, melynek segítségével talán nyeregben maradhatunk. Fantasztikus, a halottainkat mi amúgy is eltemetjük. Ahmest akaratából újra élhetének az ígéret földjén. És az ellenség hullái így is nagy bonyodalmat okoznak nekünk.

- Úgy gondolom, hogy ezer örömmel segítenénk ebben. Mi nem fanyargunk a halottaktól, sem a haláltól. Szívesen szállítanánk halottakat.


Majd tovább halad monológjában.

- Az Önök ellensége ettől a perctől kezdve a miénk is lesz. Tudja, ha Moor királynő uralkodik majd az emberek felett, Önöknek számos új előnye keletkezhet. Persze, ehhez segíteniük kellene hatalomra juttatni őt...

Halkulok el és gondolataira hagyom a választ. Nyilván érzi, hogy mit remélek. De ha nem ad választ, folytatom.

- Amennyiben megfelelnek az előbb említett ajánlatok, Észak-Bivaly készen áll egy új barátra.

Nézek rá bizakodóan és a kezem nyújtom. Közben a ringatózó hölgyet kissé eltessékelem magamtól. Nem engedhetek a csábításnak, most diplomáciai úton vagyok. Nincs gyengeség.

A kalózok városában egy értékes szövetségesre leltél. A homokkereskedő bizalmát elnyerted és ahogy születendő országotok, úgy Nekoprut is készen áll az új barátokra.
Még természetesen tisztáznotok kell, hogy veszel-e most a fekete homokból, mely építkezés kiváló alapanyagának tűnik vagy fával megrakodva térsz vissza egy későbbi időpontban a kék elfekkel. Egyelőre van elég pénzed, hogy jókora mennyiséget vegyél a fent említett árakon. És a flotta, amivel érkeztél, direkt erre lett méretezve.
-Számíthat ránk és néhány társunkat el is küldeném magukhoz, hogy a lehetőséget felmérje. Mint láthatta, raktárunk igen méretes és kell is, mert nagy kereset van az árunkra. Mindig tudunk fizetni a holttestekért és a fáért is lesz elég csereanyag.
Ezen a kontinensen nem csak mi és Seherezádé van, de mindent meg fog tudni róla, amit én tudok.
* Ezzel részletesen elmondja Tangeros kontinensének domborzatát, éghajlatát és a népeit. Mint kiderül számodra, itt az emberek igen nagy területen elterjedtek. Északon két nagy csoportjuk is van. Bahela-alföld déli vidékein a liberátorok egységes országot alapítottak. Eldor síkján pedig az Ősöknek nevezett városállamokban laknak leginkább fajodból. Ám az itteni, déli sivatag két városállamában is nagyon sokan élnek emberek. Vagy olyanok, akik egykor emberek voltak. Ám az itteniek között jelentősen élnek más fajok is.
Ugyan csak hallasz a gnómokról, akiknek a fejlett gépei hamar használhatatlanokká válnak, ha kikerülnek az alkotóik kezéből. Nincs nagy forgalmuk, de érdekes nép. Ahogy a sakálemberekről is mond történeteket, kik olyan szaporák, mint a nyulak és nagy hullámokban lepik el az ellenség vidékeit, ha túl kevés számukra az élelem. Ám nem valami fejlettek észben.
Holnap reggel pedig a sötét elf várni fog téged, hogy mire jutottál. És természetesen a fal próbája is hátra van, noha már az elejétől fogva nem az ajándék zsákra hajtottál, hanem az építési technika megfigyelésére. És sikerült is elsajátítanod. Nem sok minden van hátra, hogy ismét hajóra szálljatok akár megpakolva, akár az újbóli viszontlátásra.

-Beszéltem a kapitánnyal és meggyőztem arról, hogy ne kérjen túl sokat az utazásra tőled. -lép oda hozzád, amikor már a tengeren vagytok- Úgy gondolják, hogy mivel nem szerettél volna fizetni, amikor még nem volt biztos a küldetés sikere, ezért ők megvárták és iparkodtak, hogy az legyen. És ezerötszáz aranyat akartak kérni. De én lealkudtam ötszázra.
* Az eredeti háromszázhoz képest ez jelentős drágulás, de ha úgy veszed, hamar megtérül akkor, ha beindul a kereskedelem a két kontinens között. A két szellem, akiket a kalózok küldtek veled, csak a távolt bámulják, mintha elgondolkodtak volna. Zombik nem szálltak a fedélzetre veletek, csupán ezek a kísértetek.
A zevadari pedig ravasz róka módjára mosolyog. Miközben többen, a kék elf legénysége közül elkezdték a kardjukat élezni.

A férfi szerencsénkre nagyon pozitív válaszokkal lep meg és úgy néz ki, hogy csakhamar jóban lehetünk. A férfi eztán jobban részletezi kontinense látnivalóit. Fantasztikus mennyi minden van itt, amiről mi otthon csak keveset tudunk. Ezekről feltétlenül be kell számolnom majd Valorának. Ki tudja, lehet egy idő után Neminra történelmében is nyomot hagy majd ez a másik kontinens. Hiszen ki tudja, hol nyerhetünk erős szövetségesekre még...
Kaján mosollyal az arcomon fogunk kezet a férfivel.

- Nagyon köszönöm a közbenjárását.

Köszönöm meg a sok segítséget, amelyet nyújt számunkra. Kissé gyanúsnak vélem a sötét elfel való találkozásomat, sohasem értem min nevet olyan gonoszul. Bizonyára teljesültek a tervei, bár fogalmam sincs milyen tervek lehetnek...
Másnap, elékezett a fal próbája, valóban csak a tudás érdekelt, ezért nem reménykedtem az egy zsák ajándékban.
Sürget az idő, ezért most vesszük meg a zsákokat.
Újra számolásba kezdek.
1000 aranyunk van, 100 000 ezüstünk . Ebből elment 600 a szállásra. A tengerészek pedig 50 000 ezüstöt kérnek. Nagy ár, de mit lehet tenni. Marad tehát 49 400 ezüstünk.
Nekünk kell egy 1000 méteres, 10 méter magas és 1 méter széles fal. Az 1000*10*1= 10 000 m3. És mivel egy köbméter 5 ezüstbe kerül. 50 000 ezüstöt kellene fizetnünk.
Tehát még a falat sem tudjuk kifizetni...hmm, eszembe ötlött egy gondolat.
A kék elfek hajóskapitányához megyek és négyszemközt beszéllek vele:

- Üdv. Az a helyzet, hogy nekem kell a fal, maguknak pedig a bére. Mit szólna, ha magukat akkor fizetném ki ha kikötöttünk. Persze az 500 aranynál többet kapnának a türelmükért. Egész pontosan 700 aranyat. Ugyanis a kikötőbe küldetem a királynő egyik szolgáját, aki elhozza a pénzt maguknak és pedig a fedélzeten fogok várakozni a rakománnyal, míg meg nem érkezik, ezzel biztosíthatom önöket arról, hogy nem verem át. Nos mit szól kapitány?

Nézek kérdően a férfire. Ha belemenne az alkuba, akkor meg tudnám vásárolni a falra valót. És megkérnék valakit az embereink közül, hogy hozzon a kikötőbe 206 aranyat, így kiegészítve azt ami marad a tengerészeknek pont 700 aranyat tudnék fizetni.