Gallion már egy jó ideje követi a fák és növények útmutatása alapján Debora egyik gyilkosának nyomait. Egész pontosan az elf nőét.
Az emberek királyságát megkerülve úgy tűnik északra halad. Az érintetlen vadon mellett elhaladva úgy tűnik egy darabon valakinek követte a nyomát vagy őt követték. A nyomok szétválnak és az awyrisi katonának döntenie kell, hogy eltéríti-e őt ez az új dolog vagy nem.
Minden jel szerint Zevadar felé haladt a merénylő és mivel jó ideje már ennek, hát ott is van, ha nem történt valami az út hátra lévő részén.
A lényt nem tudja meghatározni. Humanoid keresztezte az útját a nőnek és úgy tűnik nem történt harc. Kettejük közül nem tudott valaki a másikról, de a múlt homályos köde túl sok mindent beleng. És bár humanoid volt a másik is, a halovány és összemosódó elmondásokból a faja nem meghatározható.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy kövessem a nőt. Jelentenie kell valamit hogy tud az erdő nyelvén. Különleges. Persze azért betartom a szabályokat. Bármire is legyen képes akkor is kiérdemli a selfeket körülölelő félelemmel vegyes tiszteletet és persze óvatosságot. Hát igen. A sötét bőrű elfeknél jó ha sokszor átgondolja az ember mit tegyen. Egy biztos a beszarással egybekötött rejtőzködés nem jó, mert rögtön kiszagolják az illetőt és máris ott a baj. Gondolkozok menet közben. Mikor megtapasztalom a sok furcsaságot megállok egy pillanatra. Végigpörgetem mit hallottam még róla. Hát persze. Állat társa van, méghozzá egy ritka fajta akkor ezek szerint idomár lehet.
Szóval úgy vélem ha már egy elég cidris környék felé követem a csajt az óvatosság mellett a fehér oroszlánt kell követnem, keresnem a fák segítségével. Ha ő megvan meglesz a nő is. Bár erősen bizakodok benne, hogy nem volt kedve pont most hazatérni. Az túl nagy bulit ígérne és ekkorára nem biztos hogy vágyok.

Az elf katona úgy dönt, hogy utána jár a furcsa nyomoknak. Bár oroszlánnak elég különös lenne, de érzi a csontjaiban, hogy itt valami különös történt vagy történik.
Az érintetlen erdőbe megy a fura lény után, remélve azt, hogy az idomárral is összefut, ha a lényeit kutatja. Ám egész más valakik fogadják. Méghozzá hamar körbe is veszik.
A megjelenésük fekete bőrű emberre hasonlít, de a tartásuk és egész megjelenésük nagyon állatias. És szájukban hatalmas tűhegyes fogak sorakoznak. Kezük pedig baljós karmokban végződnek. És érthetetlen morgással, motyogással közelednek három irányból.
A természet csak az utolsó pillanatban figyelmeztetett. Úgy tűnik a fák és a növények elfogadják őket a természet rendjének valónak. Vagy legalább is inkább állatnak tekintik őket, sem mint tudatos lényeknek.
De vajon te hogyan reagálsz rájuk? Elég fenyegető a magatartásuk.

Mikor meglátom a lényeket, egy pillanatra földbe gyökerezik a lában. De ahogy jön a pánik úgy el is száll. Erőt veszek magamon. Ha nem megy a lepajtizás, hát megy a futás. A fák velem vannak. És ha már az erdő is elfogadta ezen furcsa lényeket, hát talán nem lének fel ellenem se támadóan, ha látják a békés szándékkal jöttemet.
Tehát első próbám. Meghajlok a lények előtt két kezem a magasba emelem, és üdvözlöm őket.
- Üdv, hello. Bocs hogy zavarok. Csak megyek tovább a dolgomra. Már itt se vagyok...- mondom, de közben jól megnézem őket magamnak. Van e náluk egyéb fegyver az alap berendezés mellett. Nem veszem le róluk a szemem, minden mozdulatukat figyelem. Ha támadóan lépnek fel, az ágakat segítségül hívva kereket oldok.

A kannibálok elkorcsosult példányai nagyon is támadólag lépnek fel.
Először csak hangosan üvölteni kezdenek, amire feleletet kapnak Nysiy ezen szegletének majd minden zugából. Sokan vannak és most első három épp Gallionra vetné magát. Nem viselnek más fegyvert, mint amit az átok adott nekik, mikor saját fajuk húsából ettek.
Szükség volt a fák segítségére is, hogy lelassítsa őket. Ha nem jó kondiban lévő elf katona lenne, akit az erdő támogat, nem valószínű, hogy élve kijut. Ezek a szörnyek húsra éhesek és emberi mivoltukkal gátlásaikat is levetkőzték a legszörnyebb bűn elkövetésekor.
Navát végül nem érte utol Zevadar előtt, ám most már tud két dolgot. Aki Dabórát megölte, a páros egyik tagja biztosan az éjtündék otthonába távozott. Viridiel is befejezte közben a nyomozást, igy Amerith királynőnek mindketten elmondták, hogy mire jutottak.
Vajon befolyásolja ez bármiben a birodalmuk további sorsát?


/Köszönöm a játékot! Amikor Nava visszatér és esetleg lesz kedved játszani vele, akár találkozhat is a kis katonával. Ám a mese ezen része most biztos zárul. /