Egy jó felderítő mindig felkészül mindenre, ezért természetesen van nálam kötszer, hiszen legtöbbször egyedül kell ellátnia magát az embernek, ha küldetésen van. Persze ez csak a legszükségesebbre elég, komolyabb gyógyításra nincs mód. A kulacsomban lévő vízzel kimosom a sebet, aztán Tanf segít átkötni úgy, hogy lehetőleg ne mozduljon el és a vérzés is elálljon.
A férfi tekintetén látom, hogy nagyon elgondolkozott, talán utána akarna menni?
De inkább megszólal és igazat kell adnom neki.
- Jól elláttuk a baját, nem hiszem, hogy a közeljövőben kedve lenne visszajönni, és annyira nem izgat a dolog, hogy utána menjek az ismeretlenbe. Próbáljunk inkább valamit találni, a csapatnak ezen a környéken kellett eltűnnie, a következő ellenőrző ponton már nem látták őket.
A kötözés után felállok és úgy gondolom, nem fog a sérülés akadályozni.
- Jól vagyok! Kezdhetjük!

A társad bólint arra, hogy nem valószínű, hogy újra veletek fog kezdeni. És hamar el is felejti a történteket. Inkább a nyomokat kell keresnetek, az idő már túl sok úgy is és rohamos gyorsasággal tűnnek el a meglévők.
-Azért jöttem erre, mert erre folytatták legvalószínűbb az útjukat. De már több ösvényt kipróbáltam és nem találtam semmit. Most a következőt próbálom végig követni.
* Rajtad áll, hogy végig mentek-e Tanf által választott következő úton vagy inkább teljesen más irányt javasolsz. Ez esetben ki kell találnod valamit, ami eltérdeltette őket és ezért megmondanod, hogy milyen szempontok szerint kutatnál. (Döntésed természetesen befolyásolhatja a kalandod további alakulását.)

Kaptam már ennél komolyabb sebeket is, ez a kis karcolás nem fog hátráltatni és komolyan nem hiszem, hogy a dög visszajön. A feladatunk pedig egyre sürgetőbbé válik, mert minél tovább várunk, annál jobban eltűnnek a nyomok.
Tanf szavaira sóhajtok egyet, mert nem hiszem, hogy rosszabb nyomkereső lenne nálam, ha ő sem talált semmit……
- Akkor menjünk arra, emerre eredetileg mentél volna, talán több szem többet lát. – bólintottam a férfinak és várakozóan néztem rá, hogy akkor induljon, hiszen ő tudja merre kell menni.

Aglarnis követi a társát az által eltervezett úton és meg is hozza a férfinak a szerencséjét. Már ha lehet ezt annak nevezni.
-Bukj le! -suttogja halkan- Egy halállovag. Úgy látom az egységünk ruhája van rajta. Ezek szerint tényleg erre jöttek el és egyikük nem tudott beletörődni, hogy a harcának akkor vége kellett volna lennie.
Próbáljuk csendben megkerülni! Nehogy észrevegyen!
* Egy kő mögött lapulva mondja ezt és megpróbáltok elosonni, ám ez a szerencsén is múlik.



/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Tanf hibázott és észrevett titeket.
3 és 4 -Észrevétlenül mentek el mellette.
5 és 6 -Te ütöttél zajt egy leguruló kővel./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Nagyon elszánt vagyok arra, hogy addig ne térjek vissza apámhoz, amíg valamit nem tudok jelenteni az elveszett légiójáról, így mindent elkövetek, hogy valami nyomot leljek és ebben most legalább még egy szempár segít. Sőt egy csomó felesleges utat megspórolt nekem, amiket már előttem felderített.
Mivel előttem megy az ösvényen, így bízom abban, hogy tudja mit csinál, ezért minden habozás nélkül hasra vetem magam, amikor suttogni kezd.
~ Halállovag! ~ fut át rajtam némi borzongás.
- Ha a mi egységünk ruháját viseli, talán nem bánt minket, ha nem zaklatjuk fel. Persze csak óvatosan. Mivel itt veri fel a tanyáját, ahol valószínűleg elesett, talán itt vagy a környéken nyomokra lelhetnénk.
Tudom, hogy van rá esély, hogy nem támad meg minket, még ha csekély is, azonban eddig ez az egyetlen nyom, amit találtunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Elkezdjük megkerülni a járkáló Halállovagot, de ekkor az eddig oly figyelmes Tanf lába alatt megreccsen egy száraz ág és a lány azonnal felénk lendül.
- Vigyázz! – szisszenek fel és magam elé rántom a kardom, de még nem támadok, talán, ha látja a ruhánkat…….

A halállovagot nem hatja meg az egyenruha. A kivont pengéket pedig egyenesen fenyegetésnek, sokkal jobb szó lenne rá, hogy kihívásnak veszi. Az összecsapás elkerülhetetlen volt vele, ám szerencsére nem felkészületlenül ért az első kardsuhintása.
Meglódul az acél és Tanf gond nélkül keresztezi, majd mintha csak egy pillanatra megbotlana lehajol a szörny, ám egyensúly hiány helyett csak az achilleuszi int akarta átdöfni Aglarnis lábán. Az egész mozdulat nagyon gyors volt, tapasztalt vén rókára utal, hogy amatőr kezdéssel próbálta elterelni a figyelmeteket, hogy utána váratlanul egy ritka vágást indítson.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -A bajtársad nem csak a hárításban sikeres, de gyorsan visszatámadt.
3 és 4 -Az élőholt szúrása célt ér.
5 és 6 -Aglarnis könnyedén védi és vissza tud támadni./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Sajnos a szerencsétlen volt katona, aki még mindig a kötelességét vélte teljesíteni még a halálon túl is, nem volt már önmaga, így bosszúszomjasan vetette ránk magát.
Nem bántam, hogy a kardom a kezem ügyében volt, mert így nem maradtam védtelen, bár semmiképpen nem bíztam volna abban, hogy pusztán az egyenruha megóv minket.
Mielőtt azonban a Halállovag és az én kardom keresztezte volna egymást, Tanf közbevetette magát és maga fogta fel a csapást. A lovag látszólag elvesztette az egyensúlyát és felém botladozott, de aztán egy pillanat alatt megváltozott és célirányos lett, mire rájöttem a tervére, minden bizonnyal elkéstem volna, de ekkor katona társam, letaglózó erejű ütést mért az oldalára, amitől elvétette a lábam és egy métert lendült oldal irányba. Utána lendültem és átdöftem a mellkasát, majd hátra ugrottam.
- Szíve kell szúrni minimum ötször, tudod ugye? Szóval még van pár körünk. – vetettem oda Tanf-nak. – Ha összedolgozunk nem lehet gond.

Mind a ketten sikeresen szíven szúrjátok, ám a halállovag nem adja fel természetesen. Tovább küzd a győzelemért. Miután megfordul.
Nem sokat variál, bal kezével rámarkol a vas pengére és lándzsaként fordítja a bajtársad felé, hogy keresztül döfje erejét kihasználva. Nagyon nehéz tőle félre ütni, testével ráadásul még rá is hajol, hogy minél masszívabb alakzatban próbálja áttörni a férfi védelmét.
Csak a szerencsén múlik, hogy sikerül-e neki!


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Félre ugrik időben Tanf
5 és 6 -A kard átmegy a testén és ő harcképtelenül zuhan a földre, ahogy lassan visszafelé húzta ki belőle az élőhalott a fegyvert./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Úgy látszik Tanf is ismeri a Halállovag gyenge pontját és nem is habozik kihasználni, így már két döfést sikerült bevinnünk, mire elugrottunk a lény közeléből.
Persze ez látszólag semmilyen hatással nincs rá és vigyáznunk kell, mert legalább annyira veszélyes a támadása, mint annak előtte.
Ezt azonnal be is bizonyítja, mert kardját nagy erővel vágja társam mellkasa felé, de nem hiába volt tiszt Tanf a seregünkben, alaposan kiképezték, így a penge csak a hűlt helyét találja.
Én eközben igyekszem a Halállovag hátába kerülni, amíg nem figyel rám és úgy megcélozni ismét a szívét. Ez bevált taktika, ha két bajtárs harcol vállt-vállnak vetve, hiszen így az ellenfélnek megoszlik a figyelme.
Ha felém fordul én kezdek el hátrálni, lehetőséget adva Tanf-nak a támadásra.

Nagy elánnal támad a szörny és bár társad elugrott előle, ez minden figyelmét és idejét lekötötte. Nem sikerült megsebezni most, ám te hátulról beviszel neki egy újabb szívfájdalmat. Ám ezzel a figyelmét is magadra vonod.
Egy gyors hátracsapást igyekszik csinálni a combod-térded környékére egy kicsit magasan tartva. Mivel férfiakhoz szokott nagyobb arányban életében, ezért ösztönösen magasabban gondolta egy hüvelyknyit, de egykori kiképzői is azt tanították, hogy inkább kicsit magasabban, mint túl mélyen...


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Nem vág meg, ha kitérést választod, akkor is megsebzitek mind a ketten, de meg is előzheted Tanffal együtt, az utolsó szúrást beadva.
3 és 4 -Neked épp elég gondod van a saját épségedre odafigyelni. Csak a felderítő szúrja szíven.
5 és 6 -Mély sebet ejt a lábadon, mely a csontig is elhatol. Alaposan bajba keverted magad./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Tanf-nak épp elég a heves rohamot hárítani, de nekem ez elég időt ad, hogy ezt helyette is bepótoljam. Nem aggódom a rutinos harcosért, inkább arra ügyelek, hogy biztosan távol tartsam magam a lény fegyvereitől.
Mikor harmadszor megszúrom, számítok a visszavágására, így épp időben ugrom félre a visszakezes csapása elől. Nagyon alattomos egy trükk volt és, ha engem nem tanítanak meg rá, lehet, hogy sikerre is jár.
A Halállovag most már megrándul, amikor Tanf pengéje keresztüljárja az erejét adó szívét, tudom, hogy itt az alkalom és most a szemébe, vagyis ami maradt belőle, nézve megadom neki az utolsó szúrást.
- Nyugodj békében bajtárs!

Gyors egymás után már két kemény harcon vagytok túl, ez a fickó talán nem hozta meg a szerencséd. Hiszen még ki kell derítened, hogy miféle harcban halt meg és támadt egyszerre fel ez a katona. És az egészen biztosan nem egy hiéna vagy sakál volt.
A holtestet alaposan átnézve karmok nyomaira bukkansz. Ráadásul pont olyanokra, mint amilyen az oldaladon van. És Uráldur egykori katonája nyakát az a valami átharapta. Sajnálatos, hogy ilyen bizarr nyomai vannak az eltűnt századnak.
Tovább haladva csontvázakra bukkantok egy hasadék, egy barlang beomlott plafonja mellett.

A Halállovag hang nélkül dől el és nem mozdul többé. Még pár percig a kardomat készenlétben tartva állok felette, ahogy Tanf is ott kapkodja a levegőt mellettem.
- Vége van. – mondom rezzenéstelen arccal, miközben a sajnálat érzését száműzöm gondolataim mélyére. – Ez azonban nem túl jó hír a keresett csapat megtalálása szempontjából.. Valószínűleg a bajtársai sem hagyták volna csak így itt. Nézzük mi történhetett vele.
Alaposan szemügyre veszem a holtat és valahogy nem lepődöm meg, amikor hasonló karmolás nyomokra bukkanok a testén, mint amit én kaptam az Éjfalánktól. Aztán a nyakán már egyértelmű a nyom.
- Ez számomra elég hihetetlen! – rázom meg a fejem miközben Tanf véleményére is kíváncsi vagyok. – Kiválóan képzett katonák voltak, még egy magában is le kellett volna győznie azt a szörnyet. Nézzünk körül, hátha van magyarázat.
Most már minden követ megnézünk, így hamar elérjük a rést, a beomlott járatot, ahol egyértelműen self csontok halmát találjuk.
- Itt valami nem stimmel! – állok fel a csontok vizsgálata után. – Milyen csapdába sétáltak, ami végzett egy egész elit osztaggal?

/A userrel Skypon egyeztetve./


Tanf lehajol a csontokhoz és alaposabban megvizsgálja őket.
-Nem lehet több, mint két éjtünde csontja, ha csak nem ette meg egy részüket és tett helyükre másik tetemből. De a halállovag sebei aggasztóak. Ezek szerint az az éjfalánk vadászott a századra, aki minket is megtámadott.
Úgy tűnik valaki alatt beszakadt a barlang. Ő harmadik harcosunk lehetett itt, de miért támadott volna három katonára a szörny egyszerre? És honnan tudta, hogy be fog szakadni?
* Még a felderítőnek sem voltak világosak a nyomok.
- Igen, én is erre gondoltam az előbb. - bólintott Aglarnis a megállapítására. - Egy Éjfalánk nem jelenthetett volna gondot még egy képzett harcosnak sem, nem, hogy háromnak! - csóválta meg a fejét - Az azonban tagadhatatlan, hogy nem félt megtámadni minket sem. - emlékeztet a barlangban történtekre. - És volt benne valami furcsa akkor is. - mondta elgondolkozva. - Mi legyen? A barlangba nem hiszem, hogy bejutnánk, keressük meg azt a dögöt?
* A két self tovább megy és egy sziklapárkányon folytatódik az ösvény. Ám hirtelen valami kötélbe gabalyodik bele Uráldur leányának a lába és kibillenve az egyensúlyából hamarabb repül a mélybe, mint hogy fel tudná fogni, hogy mi is történt.
A kötél megfeszül és felnézve egy kiálló kő mögött tünik el a kenderszál, ő pedig fejjel lefelé csüng. Majd megmozdul és felfelé mozdul, ahogy húzza valaki.

Most már mindenképpen utána kell járnunk a dolognak, így folytatjuk az utunkat. MOst én megyek elől. Az ösvény előttünk kígyózik és csak egy pillanatra nézek fel a földről, ahol nyomok után kutatok és nézek előre, ahol egy meredély tűnik fel előttünk és máris megtörténik a baj.
Pillanatokkal később, ahogy a fejembe szállt vérrel küzdve lógok ott, próbálom elérni a tőrömet.
- Tanf! - szólogatom halkan, de ekkor valaki húzni kezd felfelé.
A bokám majd leszakad, de csendben maradok és felkészülök a harcra.
Araszról araszra emelkedek felfelé, ahogy a kötél emelkedik és fentről meghallom társam hangját.
-Aglarnis!
Hangja minden megerőltetéstől mentes.
Nem hallok veszélyt Tanf hangjában, viszont nem kerüli el a figyelmem, hogy nem is úgy hallatszik, mint aki épp egy zsáknyi tehet húz fel.
Megmarkolom a tőr nyelét és halkan kihúzom. Most már nincs értelme elvágni a kötelet, de feltett szándékom, hogy meglepjem a csapda állítóját.
- Jól vagy? - kérdezem feszülten, mint ki nem sejt semmit.

/Userrel Skypon egyeztetve./


Nem hoz szégyent apja jó hírére, nem esett fejére a nő. Bár a hurok a lábára szorul és tehetetlenül emelkedik, ám a kiálló kövön túl egy fekete mancs próbálja megragadni és azonnal belédöfi fegyverét.
Halk morranás hallatszik és elengedi az éjfalánk a lábát, de a kötelet is.
Valószínűnek tartja a lány, hogy az, aki most éppen felfelé húz, magához, arra számít, hogy vagy ájultan, vagy tehetetlenül lóg a kötél végén. Mivel biztos benne, hogy ez nem lehet Tanf és ha nem ellenség, akkor már rég nyugtatgatni kezdett volna, így nem haboz és azonnal szúrt, ahogy meglátta a kinyúló kart.
Bár csak halvány gyanú volt, mégis bejött. Az Éjfalánk volt!
És igaz, hogy sikerül megdöfni, csak, hogy ezzel őt is elengedett.
Egy kétségbeesett mozdulattal kapott a szegély után, remélve, hogy megakadályozva a zuhanást.
A kőszikla felett pedig nem sokkal ezután megjelent a bestia feje. Felette pedig Tanfé.
-A démonok segítsenek! Vigyázz!
* Nem tudta elérni a kardjával, mert az ösvény alatt vagy három-négy méterrel egy barlang szájának kiugró részén történt az előbbi szúrásod. Most már látod és érted, hogy valamiért a faja többi tagjánál jóval értelmesebb és szívósabb lett. Talán tényleg igaz, hogy minél többet esznek az intelligens fajokból, annál jobban átveszik azok tulajdonságait is?
Fél kezeddel kapaszkodsz és vagy visszacsúszol biztonságos távolságba, hogy ne érjen el vagy felfelé mész és szembeszállsz vele.

Elkapom a peremet, de csak az egyik kezemmel tudom, hiszen a másikból el nem engedném a tőrt. Nem tudhatom, hogy az Éjfalánk nem e jön valahogy utánam.
Nem jött……egyelőre, de ott volt és engem nézett. Ám megláttam a fölötte lévő részen Tanf-ot is, így legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül, még ha nem volt rá most esély, hogy leérjen hozzám.
- Megvagyok! Próbáld meg lekötni a figyelmét. Akkor igyekszem feljutni hozzá. Muszáj legyűrnünk, ez veszélyesebb, mint bármi, amivel az utóbbi időben találkoztunk!. – zihálom, ahogy biztosan szorulnak meg a sziklán az ujjaim, hogy lendületet vegyek az ugráshoz.
Nem akarok menekülni, előbb-utóbb úgy is szembe kell néznünk vele és végeznünk kell vele, mert már most is túl okos egy szörnyhöz képest. Na meg a bosszú sem elhanyagolható szempont.
Ha van rá módom, akkor ugrom és azonnal szúrok is, egy újabb bénító igével együtt, ahogy megvetem a lábam.

Tanf rögtön a szavaid közben a fulladás átkával kísérletezik, míg te a bénítást időzíteni próbálod a lendületvételhez. Meglátjuk, hogy melyikőtöknek hogyan sikerül. Figyelem elterelésére minden esetre jó lesz a fojtás és egy nagyobbacska követ is a fejéhez vág, hátha megfordul a dög.
Ennyi segítséget kapsz, ám amikor fellendülsz, már csak apró karcolásokként látszanak az éjfalánkon az előző találkozásotok sebei.

Ha bármelyik igézet sikeres, akkor bele vágod a szörny húsába a pengédet. Ha csak Tanfé sikeres, akkor azért, mert épp őfelé fordult a zavarkeltés miatt, de azonnal megpróbál szembekerülni veled. Ha csak a tiéd, akkor rád néz bénult testtel. Mindkét próbálkozás sikere esetén csak félig tud hátranézni.
Ha mind a kettő kudarcot vallana, akkor a szörny elkapja ugrásod utolsó pillanatában a felé lendülő jobb kezedet és belemélyeszt több karmát a fegyvert tartó karodba.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Sikertelen társad próbálkozása.
4-6-ig -Sikeres.

Kockadobás: Tízes
1-5-ig -Sikertelen a bénításod.
6-10-ig -Sikeres a bűbájod./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 4

--------------------------------

#2 'Tízes' : 1

Úgy látszik Tanf-fal egész jól megértjük egymást. Nem értetlenkedett, nem kellett újból rákiáltanom, mintha magától is tudta volna, hogy mit akarok tőle.
Nem nagyon értem rá azonban ezzel foglalkozni, ahogy azzal sem, hogy vajon milyen fokon áll a mágia használatban, hiszen az Éjfalánk nem hagyott rá időt és a bizonytalan helyzetem se,
Csak a saját dolgomra koncentráltam és még ugrás közben dobtam a bestiára az igézetet.
Ám jól láttam mikor a talpam a szilárd talajra toppant, hogy nem az én varázslatom az, ami segít elvonni a szörny figyelmét, hanem a társamé. Szaggatottan lélegzett és a fején jól hallhatóan koppant egy tekintélyes méretű kő.
Minden esetre én azonnal a testébe mártottam a pengét, de majdnem kiszakadt az a kezemből, ahogy az Éjfalánk szembeperdült velem. Láthatóan a nemrégen okozott sérüléseket már majdnem teljesen kiheverte. Nem csak okosabb lett, de gyorsan regenerálódik! Mindenképp vesznie kell, különben bajt jelent minden selfre hamarosan.
A dekoncentráció átka a következő, amit ráküldök, hogy miközben megzavarodik, a lábai között átvetve magam megpróbáljam letaszítani a szikláról a mélybe.
Valószínűleg teljesen elpusztítani csak tűzzel tudjuk, de most nincs még egy kis parazsunk sem.

Talán az vonta el a varázslatáról Aglarnis figyelmét, hogy mennyire jól megértik magukat Tanffal. De lehet egyszerűen csak túl bonyolult mozdulat volt még az ő számára is ugrani, szúrni és közben a lehetséges támadására figyeljen a szörnynek, hogy már a mágia szálaira nem jutott elég szellemi energiája.
Ám akárhogyan is, de sikeres volt. És hamar rájött, hogy fokpiszkálóval nem lehet elefántot ölni. Ez a lény még most is túlságosan veszélyes, hogy egyedül legyőzze egy rövid pengével. Ám ha sikerül a mélybe taszítania, akkor időt nyernek a tűzhöz vagy bármi más folytatáshoz. Csak remélni tudják, hogy ekkora zuhanástól egy jó darabig nem fog mocorogni az éjfalánk.
Tanf csatlakozik, ahogy megkapja a láthatatlan hívást a közös varázslatra és a dekoncentrációval igyekeznek hatni, majd a figyelmetlen szörnyet már a lánynak kell lelöknie.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikerül Uráldur leányának, ám a szakadék mélyén nem látják, mikor lenéznek majd.
5 és 6 -Nem jár eredménnyel a rontás, csak annyival, hogy hősnőnk oldalán felszakítja a bestia a kötést és a meglévőnél mélyebb sebet szánt a karmával./