The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

A lény már nem először bizonyította be, hogy nem az az ostoba, mint a fajtársai és mivel a karja a karmaival együtt sokkal hosszabb volt, mint az enyém a tőrrel, hát más taktikát választottam, megpróbáltam lelökni, de ehhez is elég közel kellett kerülnöm hozzá.
Ezért igyekeztem a dekoncentráció igézetével megzavarni és szinte biztos voltam benne, hogy Tanf is megpróbálkozik vele.
Ám vagy nem hatott az Éjfalánkra ez a mágia, vagy erősebb volt, mint gondoltam, de nem sikerült meglepni.
Ahogy felé lendültem éreztem, ahogy a karmai végigszántják az oldalamat, pont az előző sebesülés felett és máris meleg vér öntötte el a csípőmet és a lábamat.
Hátráltam gyorsan és felkiáltottam Tanf-nak.
- Csinálj valamiből tüzet! Addig megpróbálom lefoglalni, másként nem fogunk bírni vele.
Kardot rántottam és széles, kaszáló mozdulatokkal akartam, távoltartani magamtól addig is.
Ha nem végzünk vele, itt vérzem el.

Tanf értetlenül tárta szét a kezeit.
-Miből csináljak tüzet?
* Hirtelen jelenik meg a lény mögött, ahogy leugrott fentről. És felegyenesedve hátulról próbálta meglepni a ragadozót, ám az valamiért észrevette és a kiálló kőről elrugaszkodva elkapott egy rést reptében és belekapaszkodott a falba. Még jó néhányszor megtette és hamarosan a fal felénél jár lefelé. Úgy tűnik ezúttal is megpróbál visszavonulni, amikor megérzi, hogy két oldalról erősen szorítják.

- Mit tudom én! – horkantam fel, hogy mindent nekem kell kitalálni. – Csak van valami száraz gally, vagy fű odafenn.
Azt már meg sem említem, hogy tűzszerszáma is van, gondolom. Nekem elég, hogy az Éjfalánk karmait és fogait kerülgessem addig.
Azonban Tanf úgy dönt, inkább beugrik a tűzvonalba és közelharcban segít elintézni a szörnyet.
A lény, mint ahogy megállapítottuk, nem ostoba és azonnal visszavonulót fúj, hogy nehogy megint két tűz közé kerüljön.
Mikor a falon mászik, rákiáltok Tanf ra, az oldalamra szorított kezemmel.
- Bénítsuk meg, hátha leesik!

Igen kemény küldetést kapott Uráldur leánya. De ezt már akkor tudtuk, amikor eltűnt több felderítő is, akiket a csapat után küldtek. A határvidéket és a Lápvidéket jobban ismerő Aglarnis úgy gondolja, hogy talán van fent valami elszáradt fű, ám ezeknek a hegyeknek a felszínén már régen kipusztult minden élet. Csak barnás-vörös por, mely kaparja a torkot, ha hirtelen sokat lélegzünk be belőle.
Szinte kitalálta a dolgok alakítójának, a Mesélőnek a gondolatát, hogy a menekülő szörnyet még elkaphatják, ha átokkal meggátolják a következő kapaszkodását. Ám az előbb is felsült a mágiával. Lássuk most mire megy!

Ha nem sikerül, akkor az éjfalánk eltűnik ismét egy jó időre. És nem lesz veszélytelenebb a nyomára bukkanni, mint mialatt kiderítettétek, hogy ő volt a titokzatos gyilkos.
Ám ha beválik, akkor sérülten marad a hegyoldal alján és már csak az mentheti meg az életét, ha nem juttok le hozzá elég gyorsan. Vagy ha megkönyörültök rajta.


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Sikerül lefagyasztani a szörnyet.
3-6-ig -A bestia elmenekül./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Nem érek rá azon rágódni, hogy Tanf nem azt tette, amit mondtam neki, hanem a saját feje után ment, ahogy azon sem, hogy rangban vajon, hogy állunk, mert ez az Éjfalánk kemény diónak bizonyult, amit nem igazán tudtunk egyelőre feltörni, sőt, majdnem ő tört fel minket, azaz a koponyánkat, ha kicsit lassabbak vagyunk. Arra már nem is akartam gondolni, hogy mi van, ha valakit egymagában kap el. A felderítő osztag is, hogy végezte! Valószínűleg alaposan meglephette őket és mire kiismerték már késő volt.
Mindeközben eszes ellenségünk ismét menekülőre fogja, hogy aztán majd újult erővel valahol meglepjen minket. Ő gyorsan gyógyult, mi ezt nem mondhattuk el magunkról, így mi folyamatosan gyengültünk az idő elteltével, ami neki kedvezett.
A bénítás szinte egyszerre csapott le rá és mivel nem tudott így kapaszkodni, elégedetten néztem, ahogy a sziklák tövébe zuhant.
- Le kell jutnunk oda, hogy egyszer és mindenkorra végezzünk vele. – rogytam le, mert kellett egy kis pihenő, a vérveszteség kezdte éreztetni a hatását. – Ha életben marad és továbbörökíti a képességét……
Nem kellett kimondanom, hogy mire gondoltam…..

A bestia próbál elkúszni a földön, ám még van időtök. És már csak egy szakadék fal választ el tőle. Ha más nem, a gravitáció is levisz oda benneteket mellé.
-Nem vagyok a legjobb mászó függőleges falon. De itt van a kötél, amivel téged elkapott. Egy darabig le tudlak vele engedni, utána elvágom és te valahogy lejutsz a többi részen.
* Az azonnali ugrás helyett jobb ötletnek tűnik, de még mindig van benne veszély. De kereshetsz más megoldást is.


/Ha ezt a lehetőséget választod, akkor dobnod kell. 2/3 esélye van, hogy a kötélen túli részen épségben leérsz és 1/3 annak, hogy lezuhansz./

Mikor Tanf felveti, hogy milyen módon akar lejuttatni, akkor komolyan elgondolkozom rajta, hogy lehet mégis jobb lenne, ha ott hagynánk ahol van, talán magától is elpusztul, elég nagyot esett.
- Jobb ötletem van! – ráztam meg a fejem. – Leeresztesz, amíg engedi a kötél és én onnan megpróbálom az Elmúlás átkát rászabadítani. Ha nem működik a távolság miatta, akkor sem vágod el a kötelet, mert kellhet visszafelé is. Majd én kikötöm magam és lemászom a falon, aztán ha végeztem ugyan ezen az úton visszatérek.
Tudom, hogy most inkább a gyógyulásomon kéne ügyködnöm, de nem várhatunk, mert különben az Éjfalánk elszelel.

Hatos kocka:
1-3-ig sikerül az átok
4-6-ig nem sikerül, ebben az esetben jön a következő dobás

1-4-ig sikerül lemásznom
5-6-ig lezuhanok

The member 'Isis Do’Odrun' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 2

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

A kötélen lógva nagyon nem tűnt jónak a helyzet. Az éjfalánk sebei pillanatok alatt eltűntek a testéről. Joggal lehetett azt hinni, hogy a következő pillanatban felpattan. Aglarnisunknak sietnie kellett. Ráadásul érthetetlen okokból nem fordult vissza rá a negatív hatás.
Ahogy lemászott a veszélyes sziklán a ragadozó továbbra sem mozdult. Közelebbről szemügyre véve csak az anyagcseréje gyorsult fel az igézet miatt. Ám nem élte túl. Meg sem rezzent mindaddig, amíg a fejét a pengéjével le nem szelte, hogy trófeaként -és a győzelem teljes bizonyosságáért- hazavigye. A becsapódástól kicsit összerándult, aztán újra elernyedtek a szörnyeteg izmai.
Tanf idő közben csak összeütött egy égő golyót, mely tenyérnyi nagyságú volt és könnyen lehetett hordani magánál. Zöldes-sárga lángokkal égett és ledobta.
-Ezzel gyújtsd fel a többi részét!


/Köszönöm a játékot! Élvezetes volt, remélem neked is./

Mire leértem a dög nem mozdult és bár bíztam benne, hogy ahogy a bénító átok, úgy ez is hatott rá és már döglött, azért biztos, ami biztos a kardommal is megbökdöstem.
Tényleg vége volt és én nyögve tántorodtam meg, ahogy az idegeim kezdtek kiengedni és a fájdalom majdnem lesöpört a lábamról.
Azonban semmit nem akartam a véletlenre bízni, így még egy utolsó erőfeszítéssel leszeltem a bestia fejét, akinek még utoljára megrándultak az izmai, tagadhatatlanul a frászt hozva rám egy pillanatig.
- Kösz Tnaf, te egy áldás vagy. – karcolt irónikusan a hangom, ahogy társam újabb feladattal látott el. – És elmondanád, hogy te mi a fenét csinálsz addig?
Persze felgyújtottam a tetemet, aztán leültem a földre és eldőltem, mint egy zsák.
- És most hagyj meghalni. – mondtam neki holt fáradtan.
Abba biztos voltam, hogy egy jó darabig én ugyan azon a sziklán nem mászom fel.
- Ha felélesztettél, találj egy könnyebb útvonalat is. – szólaltam még meg utoljára aztán győzött a vérveszteség és jótékony eszméletlenségbe menekültem.


//Én is köszönöm a játékot és igen, nagyon élveztem //