//képen jobbra//

Mikor meglátom kilépni a kapun Helléna-t szomorú arccal, már tudom, hogy nem lesz jó híre, de azért őszintén megkönnyebbülök, hogy nem az egész műsort kell sutba dobnunk, hanem "csak" a király nem tud eljönni, halaszthatatlan teendői miatt. Persze nagyszerű lett volna, ha megtiszteli az előadást, hiszen az akkora hír lett volna, hogy messze földön nevünk lett volna, de már így is áldhatjuk a szerencsénket.
- Ne keseredjetek el lányok! - vígasztaltam őket. - Jó lett volna,ha az uralkodó eljön, de bízom benne, hogy az udvarból sok nemes törp kíváncsi lesz a műsorunkra. Ki kell tennünk magunkért és akkor a király is talán érdeklődni fog. Jobb is lesz, ha készülődünk, hogy minden rendben menjen és semmi baki ne jöjjön közbe. - intek Leila-nak, ezzel lefoglalva őt, hogy a számára koncentráljon inkább. - Helly, te meg próbálj meghívni minél több ismerősödet. - kérem a lányt kedvesen.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Leila vigasztalhatatlan volt belülről, de inkább belül tartotta, hogy nővérét és barátnőjét ne keserítse el a rossz hangulatával. Inkább csak szótlanul, de mosolyt erőltetve az arcára követi őket. Noha épp szétválni készülnek és búcsúzásként azért még oda szól Hellynek.
-Igen, most még fontosabb, hogy beszélj minél több barátoddal! Ha sokan eljönnek, akkor jó híre megy és az igazgató is tovább marad majd biztosan.
* Majd érezhetően vigaszdíj fájdalmával folytatta, mert nem bírt egy pillanatra színészkedni.
-Végülis az is óriási szó, hogy elsőként mi állunk a törpék elé cirkuszi mutatvánnyal.
* Újra semleges arckifejezést öltött, enyhe mosollyal. És hőseinknek különböző nehézségek elé kell néznie. Hellynek nem csak át kell gondolnia itteni barátait, de azt is kiket akar gyorsan végigjárni. Hosszú távolléte miatt valószínűleg sokan nem csak villámlátogatásra számítanak, de hosszasan marasztalják. Valahogy elő kellene adni nekik meggyőzően a cirkuszt.
Lolának egészen más miatt fájhat a feje. Az egyik nagymacskája kiszökött a ketrecéből egy baleset következtében. A megzavarodott tömeg bekergette a piactérről az erdőbe. Ám borzasztóan nagy ez a vadon, hiszen a törpék nem építkeztek idefent, ahol a legtöbb cirkuszos lepakolt. Valahogy utána kell mennie... vagy talán jobb lenne lemondani róla és nem kockáztatnia az életét.
A bűvésznek sincs jó napja, miközben igyekezett visszaterelni a ragadozót a szekerébe, a keze megsérült és aggódik, hogy véletlenül baleset érheti az ő hibájából az előadáson a vörös hajú segédjét is. Visszavonult Leila vigasztalni őt.

-oo-okké, igyekszem találni pár törpöt....
Bármennyire is kellemetlen magamnak bevallani nem sok barátom volt, de rögtön tudtam kikhez kellene fordulnom, gyerekkori barátok a többi tanácsos és családja, és a sor szépen folytatódott a mai nap már meglátogatott mívesekkel bezárva...
Először az idősebb tanácsos úr családját látogatom meg utána a fiatalabbat és gyerekkori barátaimat is meglátogatom mindüknek meghívót átadva, najó inkább elhívva az eseményre.
~Úgy terveztem visszatértemkor fogadást is kéne tervezni, talán ez az este jó lenne erre az alkalomra, bár nincs elég időm megrendezni.... sebaj majd valamelyik elkövetkezendő napon, majd megrendezem~
És rohantam is az első helyre....

//képen jobbra//

- Leila, tényleg nagy szó, gondolj mindig erre. – ölelem meg egy pillanatra húgomat, mert ha igyekszik is nem mutatni, én tudom, hogy mennyire számított rá, hogy maga a törp király előtt produkálhatja magát. – Ha bárkinek is elmondjuk, hogy az ő engedélyével tartózkodhattunk itt és még sok sikert is kívánt a műsorunkhoz, akkor mindenkit elfog majd a sárga irigység.
Azonban, ha jól akartunk szerepelni menni kellett a dolgunkra, nem hagyhattunk mindent a társainkra.
Majdnem megütött a guta, amikor kiderült, hogy a sátorállítás közben véletlenül valaki nekiment a ketrecnek és a zár meglazult, Zubor, a legidősebb macskám pedig vándorútra indult. Tudom, hogy nem akar ő rosszat, de mégis csak egy vadállat, aki megijeszti az embereket, vagyis a törpöket.
Ráadásul Icebot, a bűvész is megsérült, ahogy meg akarta akadályozni a szökést.
Az aprónép kiabálása és üldözése bekergette az állatomat a nem messze lévő erdőbe és most fogalmam sem volt, hogy meddig szaladt. Komoly baj lehet, ha félelmében, vagy éhségében bevadul, még ha ő volt a legszelídebb ragadozó is, akit a föld a hátán hordott.
Muszáj előkerítenem és nem vihetek magammal senkit, akit cicám nem ismer.
Viszem az ostoromat, egy tört magammal és némi nyalánkságot, hogy magamhoz csalogassam és nekivágok az erdőnek.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Hellynek döntenie kell, hogy a tanácstagok közül melyiket keresi fel elsőként. Rajta kívül nem sokan vannak, ám Heir otthonában a felesége kedvesen invitálja be. Az orrát pedig megüti a frissen sült sütemény illata.
Ha Goiburt választja, akkor ő viszont maga nyit ajtót és sajnálkozva közli, hogy épp újabb programra kell sietnie. De ha van kedve a lánynak, akkor elkísérheti a közeli kocsmába, ahol ismerőseivel van találkozója.

Lola ez idő alatt nyomára bukkan kis kedvencének, aki egy három méter magas kövön feküdt, amikor megpillantja. A láttára fenyegető hangot ad ki és ugrásra készen lehasal a sziklára. Az idomárlány láthatja rajta, hogy már éhes.

Hosszú a lista, és bár annyira nem ismertem jól a törpöket, hogy egy ennyire szokatlan dolog érdekelheti-e őket, azért gyorsan döntök és az idősebb Heir lakása felé veszem az utat, tudtam neki családja van két erős és büszke törpe gyermek akiket hátha érdekel a világ másik feléről jött idegenek műsora.
KOPP-KOPP
Ütöttem kezemmel meg az ajtót és az hamar ki is nyílt, de a férfi arca helyet párjának kedves mosolya fogadott engem a bejáratnál, nem sokat beszélgettünk eddig, de jól esett a meleg fogadtatás
-Üdvözlöm asszonyom, remélem felismer még Helléna Silvermoon vagyok. Remélem feltarthatom egy rövid időre....
Majd ő kedvesen behívott, és én örömmel vettem, beérve az otthon melege és a friss süti illata jött velem szembe. Pont olyan süti volt, mint amit az anyukám is sütött nekem annak idején, mely íze finom édes..... omlós és egyben kemény..... csak Ő tudott olyat sütni nekem és testvéremnek.

Bent már a gyerekek hangja is hallatszódott és én ezzel a lendülettel tértem a tárgyra:
-Most értem mint tudja nem rég haza, és magammal hoztam egy emberi produkciót, szerintem az ifijakat érdekelné és szeretettel meghívnám Önöket.
Remélve pozitív válaszban és a futkározó piciny lábak kellemes hangulata egy őszinte kellemes meleg érzéssel töltött el, és mosolyba fordult a szám, éreztem ők egy nagyon kedves család.

//képen jobbra//

A törpék szerencsére megelégszenek azzal, hogy elűzték szegény állatomat, a követését meghagyták nekem, ami nem túl nehéz feladat, mert az erdő talaján simán tudom követni a nyomait. Jó darabig csak egyenesen rohant, aztán nagyobb, majd egyre kisebb köröket írt le, aztán nem sokára már egy lapos sziklán hasalva pillantottam meg, amint figyelmeztetően rám mordult és ismerve már minden rezdülését tudtam, hogy ugrásra kész.
- Mi történt veled Zubor kedvesem? Mi ijesztett meg? - doromboltam felé, de nem mentem közelebb.
Egy vadállatról beszélünk, akit most az éhség környékez és én ezt sosem felejtettem el, habár biztos voltam benne, hogy soha nem bántana. Most csak zaklatott és érzi a magammal hozott étel szagát.
- Gyere ide pajtás és minden visszatér a megszokott kerékvágásba. - nyújtom felé a nyalánkságnak szánt húsdarabot.

A feleség beinvitál és bólint a gyerekekre, ez bizony biztosan érdekelné.
-De miért nem kérdezi meg az uramat is? Itt van a dolgozó szobában.
* Már ismered Heirt és kedves alakja köszönt téged egy félhomályos kis zugban, ahol egy könyvet tartott a kezében. Barátságosan fogadott és miután kiderült jöveteled célja egy kérdést tett fel.
-Mognar király és a többiek mit mondtak erre?
* Ahogy kiderül, hogy még nem jártál a harmadik tanácsosnál, az uralkodó pedig több, mint hezitáló állásponton van, az arcán már szavai előtt megjelenik a válasz.
-Szívesen mennék, de tudja én mindig nagyon korán fekszem le. Nem szeretném megzavarni öreg szervezetem ritmusát, mert utána nem tudnék jól aludni és az egész napom oda lenne. De az én drágám a csemetéinket elviszi majd és biztosan jól fogják érezni magukat.
Ez a gyerekeknek való úgy is. Tényleg nagyon restellem, hogy nem tudok ott lenni veled.
* Nem meglepő, hogy Heir akkor döntött, amikor már ismerte a többiek véleményét. Ám még nem sejted, de Goibur és barátai pár sör után már egész mókás ötletnek fogják tartani, olyannyira hogy vétek lenne nem megcsinálni ezt a hülyeséget. Miközben vigadtak, elhatározták az ottlétüket, hogy hetekig röhögjenek majd magukon, milyen hülyék is voltak...

Lola sikeresen megnyugtatja kedvencét és hamarosan a lába mellett gyalogol vissza börtönébe. Ám a gondjai nem múlnak el, mert egykori szeretője, a porondmester azzal fogadja, hogy a bűvész el akarja hagyni a társulatot és teljesen maga alatt van.
Ha bezárta a nagymacskát és belép a férfi kocsijába, Leila végletekig fáradt arca fordul felé. A másik a föld felé fordulva fél kezével törölgeti szemeit. A vörös pedig kimegy melletted, rád bízva, hogy friss erővel átvedd a vigasztalást.

Nagyon örültem annak, hogy Heir családja el jön az előadásra, és abszolút megértettem az öreg álláspontját saját maga esetében. Korára való tekintettel és egyébként sem mertem vele erről vitatkozni, így illedelmes elköszönésem után, elindultam a fiatalabb tanácsoshoz.
Nála is illendően kopogtam és úgy véltem ha másfelől közelítek legalább őt meggyőzhetem, így azt mondtam csak köszönni akartam és kicsit beszélni vele.... Aztán amikor ezt mondtam meghallottam a bent susmorgó törpök zaját.
-Ohh hallom ünnepeltek valamit-mondtam neki hezitálva és igyekeztem behívatni magam a házába, hogy esetleg csatlakozhatok-e hozzájuk.

//képen jobbra//

Jól ismerem én Zubort, hogy tudjam a hasa úgy is hozzám hajtja. Nem is csalódom, pár perc múlva már dorombolva, dörmögve törleszkedik a kezem alá és engedelmesen caplat mögöttem, amikor elindulok vissza a felállított táborunk felé.
A ketrecében már várja a vacsorája, így nagyon noszogatnom sem kell, hogy beugorjon. Még megpaskolom a tomporát, aztán rázárom az ajtót, amikor látom, hogy a porondmester közeledik komor képpel sietve.
Szerelmi kapcsolatunkat már lezártuk, de szerencsére a jó viszonyunk megmaradt, így most is aggódva fordultam felé, mert ez csak bajt jelentett.
A hír tényleg nem túl jó, de reménykedem benne, hogy sikerül barátunkat és egyben kiváló társunkat meggondolásra késztetni.
A bűvész kocsijában a húgom fogad, aki egy lemondó sóhajjal int a magába roskadt férfi felé, majd magunkra hagy minket, rám bízva, hogy miként győzőm meg Icebot-ot a maradásra.
- Mi a baj? Ha Zubor viselkedése, akkor bocsánatot kérek, de már minden rendben van. És az előadás is sínen van, hamarosan anyagilag is talpon leszünk.

Helly a fiatalabb tanácsos házánál már csak a feleségét találja. Ő igazítja útba, hogy a közeli kocsmába ment a barátaihoz. Ott éri utol és jó kedélyű -és küldetésében sikeres- estét zárnak.
Épp kilépett a szekérből Lola, amikor újra a cirkuszosok táborába ment az ivóból. Sok törpe gyereket sikerült elcsábítania a műsorra, legalábbis ígéretet kapott a szülőktől.

Ám kedvenc idomárunkkal is történtek a dolgok...
-Nem, te erről nem tehetsz. Igazából erről egyikőtök sem tehet. Olyanok vagytok, amilyenek. De én nem vagyok ilyen.
Nem akarok egész életemben ilyen vándor koldus életet élni. Már az iskolában elhatároztam, hogy a királyi udvarba eljutok. És én fogom szórakoztatni a külföldi vendégeit is. Nekem ez az álmom, mert érzem magamban, hogy képes vagyok rá.
De miután Astelath király meghalt az előadásotokon és a fiatal, trónra lépő herceg sem fogadott maga mellé az ostoba orrszarvú miatt, mind ennek vége! Elmegyek és megtalálom a módját, hogy feledtessem a nevemen ejtett csorbát és egy másik társulattal újra megpróbálhassam.
* Már Leilával is nem keveset beszélt, miközben az erdőben visszaszelídítetted cicusodat. És veled is jó sokat tervez beszélni. De döntését szinte kizárólag csak a veled folytatott első percek határozzák majd meg. Fáradt leszel, mire Helly visszatér, ha csak nem hagyod magára. Hiszen hosszú órák néznek elétek.
A Mesélő személyes véleménye, hogy amióta nem a pórnépnek léptek fel és elkezdtetek előkelő udvarokban turnézni, csak a baj van vele. Visszagondolva... ááá, hagyjuk!


/Helly vagy kimarad egy körből vagy sorrendet cseréltek, mert most reagolnivalója majd csak arra lesz, mikor újra meglát téged. És még nem tudjuk, milyen állapotban talál./

//képen jobbra//

Lehuppantam az egyik székre és egyre kerekedő szemekkel hallgattam Icebot monológját, amit színezett ideges kéztördelése és járkálása.
Mikor elhallgatott csend telepedett egy pillanat erejéig a kocsi belsejére. Próbáltam felfogni és megérteni azt, amit itt hirtelenjében rám zúdított.
- Ne haragudj Icebot…… - kezdtem bele aztán, próbálva megfegyelmezni a hangom és nem ráüvölteni vagy felpofozni. – Ez nagyon…..szép és……dicséretre való törekvés…….lenne – fogtam meg a rebegő tekintetét, hogy lássa, nem vagyok a humoromnál.
Ez a nap már amúgy is jól felzaklatott, a türelmem a végét járta.
- De talán ezt nem egy sorsdöntő előadás előtt kellene boncolgatnod! Ott voltunk a király fővárosában, játszottunk, aztán mindannyiunk közös döntése alapján útra keltünk, hogy olyan helyen is megvessük a komédiások hírnevét, ahol előttünk még senki. Erre te………Most döntöttél úgy, hogy faképnél hagysz minket? Ez szerinted mennyire tisztességes velünk szemben? – álltam fel és komor arccal vártam a válaszát, ami nagyon reméltem, hogy ésszerű és átgondolt lesz. Ha nem……….melyik macskának nem adtam még enni?

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A barátunk még mindig az álmait siratja szavaid után, ám összeszedi magát, hogy válaszoljon.
-Ne haragudj, igazad van! Ezt a műsort még megcsinálom, utána reggel elmegyek. Jól jön a pénz az előadásért addig, amíg új társulatot nem találok. És veletek sem akarok kitolni. Ti korrektek voltak mindig is.
* Úgy tűnik a további beszélgetések alatt is legfeljebb ennyire jutottatok. Ám amikor kilépsz a szekér ajtaján, mellette még mindig fáradtan ott ül Leila. És azonnal megkérdezi, hogy mit sikerült csinálnod. Látszik, hogy aggódik.
-Hogy megörültetek? És én utána mit csináljak? Pasim volt évekig és közösen lépünk fel mindig. És most itt hagy faképnél?
* Rád önti a mérgét most ő is, mintha te nem beszélted volna le a dologról.
-Addig jó volt neki, amíg megkapta a szívemet, amikor meg úgy tartja úri kedve, akkor itt hagy a fenébe és megy az álmait megvalósítani?
* Egy percig nem volt hűséges hozzá a húgod, de amennyire kívülről meg lehetett ítélni, nagyon nem is várta el. Főleg olyankor nem, amikor Leila jó érzékkel a város legbefolyásosabb embereit szedte fel, ahogy a fővárosban is akár Jelena testőrét és hasznos volt a társulatnak, ahogy rajtuk keresztül egyengette az ügyeket.
Ám Leila nem titkolta előtted  gyanúját, hogy  bűvész sem mindig csak rá vetett szemet.

//képen jobbra//

- Nem! – ráztam meg a fejem. – Nem tudhatjuk, hogy hány előadás lesz és lehet a következőre jön a király is. Annyival tartozol nekünk ennyi idő után, hogy végigcsinálod. – mondtam neki határozottan. – Ha itt végeztünk, akkor azt csinálsz, amit akarsz. – villan meg a szemem, hiszen tényleg nem vártam, hogy ilyen hirtelen veszi a kalapját.
Azt gondoltam több van e mögött, mint az, hogy hirtelen az álmait akarja kergetni.
Reméltem, hogy minden további nélkül beleegyezik ebbe, különben sem hiszem, hogy olyan egyszerű lenne visszafuvart találnia, főleg, ha megkérem Helly-t, hogy nehezítse meg a dolgát, ha köti az ebet a karóhoz.
Aztán, ahogy kilépek Icebot kocsijából, azonnal kiderül, hogy mi lehet az oka a gyors mehetnékjének. Leila!
- Nem tarthatod vissza, ha menni akar. – ülök le mellé. – És ha képes ezt megtenni, akkor meg sem érdemel. – öleltem át, majd megsimogattam az arcát. – Találunk neked egy rendes pasit meglásd!

Természetesen a következő feleséget és családját is meginvitálom az előadásra és tisztelettel megköszönöm az útba igazítást, aztán elindultam megkeresni a tanácsos urat. Amikor megtalálom az ivóban, már jókedve van és társaival kellemes est eltöltésével van elfoglalva, és bár kellemetlenül érint a szituáció, próblok vele beszélni:
- Szép este ez valóban a mulatáshoz, de akkor nem akarnám az urak társaságát az én kellemetlen jelenlétemmel megtörni, csupán egy rövid pohár itallal koccintanék veletek visszatérésem alkalmából, és akkor nem is zavarok tovább....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Leila oda hajtotta fejét nővére vállára és nagyot sóhajtott.
-Rendes pasi!
* Hangja nem volt túl rendes. Már lemondott arról, hogy valaha is rendes pasival akad össze. És nem is volt benne biztos, hogy hűséges tudna maradni egy ilyennel és megtalálnák egymásban, amit keresnek. A hazugok legalább kiszámíthatóak, hogy mit is akarnak tőle. És ő sem érzi elkötelezettnek magát. Hol van már az a pici kislány, aki összeegyeztethetőnek látta még az örök vándor életet és a családot egy imádni való gyerekkel?
Ekkor ért vissza a törpe leány a kocsmából. És a vörös hajú felállt, hogy újra ő támadja le elsőként a kérdéseivel.
-Hogy ment?


/Bocsi, ha nagyon ugrálok a jelenetek között./

//képen jobbra//

Elmosolyodom, ahogy a „rendes pasit” hangsúlyozza és sejtem mire gondol. Nem áll szándékomban megróni ezért, hiszen magam sem élek apácaként. Ez az életmód nem kedvez a társas kapcsolatoknak és én sem vetem meg az élvezeteket, ha alkalom adódik rá. De azért persze sajnálom, hogy Leila szomorú, de majd talál magának mást, még előtte az élet.
- Ha itt végeztünk visszatérünk a Fővárosba és ott válogathatsz kedvedre a jóképűbbnél jóképübb fickókban. Ott volt például a palotában az a sármos katona……- vigyorgok rá.
Azt hiszem hamarosan majd megvigasztalódik, de közben megjelenik Helly is és bár nem csatlakozom Leila letámadásához én is kíváncsian várom, hogy mire számíthatunk, lesz-e teltház.

Nagynehezen rávettem pár barátomat, hogy eljöjjenek és nagyon boldog voltam, hogy legalább az egyik tanácsost rá tudtam venni a csatlakozásra, és hamar a lányok felé indultam.
Nemsokára meg is találtam őket és először a vörös szépség jött oda elém:
-Jól ment szerintem jópár barátom és az egyik tanácsos is el fog jönni, a másikuknak pedig a családja jön el!
újságoltam a lányoknak, de valamiért úgy éreztem nincs velük most minden rendben
-Mi történt veletek meséljetek, látom valami komoly dolog nyomja a szíveteket.
Leila és Lola arca is egyaránt szokatlan volt, úgy érzem vagyunk annyira jóban, hogy elmondják nekem....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Hallgatva Lolát hirtelen felkacagok a fővárosi kaland felidézése hallatán.
-Ha-ha! A sármos katona? Tényleg nem volt rossz, de fejemet rá, hogy neki sem én voltam az első. Mire visszamegyünk tán nem lépne tovább ő is egy új kaland útján?
* Tény, mi tagadás, hogy rajta kívül is lenne a fővárosban elég jóképű férj jelölt. Ahogy a fővároson kívül is. Ám egy sem, aki nem csalna meg -szerintem- amikor odébb állunk kicsit máshol fellépni. Ám hirtelen a törpe ismerősünk tereli el minden másról a gondolataimat.
-Ugyan, semmiség! Kár is felbosszantani magunkat a pasik miatt. Egy sem érdemel meg minket. De mi volt ez?
* Hirtelen furcsa zajt hallok a hátam mögött és Helly akár láthatja is egy pillanatra a kocsik és sátrak között elsuhanó sötét alakot.

//képen jobbra//

Nekem is vigyort csal az arcomra, amikor végre meghallom Leila kacagását, mert azt jelenti kissé máris túltette magát a hálátlan bűvészen, bár persze be kell majd szereznünk egy másik illuzionistát.
- Nem baj hugica, hisz ettől szép az élet. Miért kéne megállapodnunk egy férfi mellett, aki még azt is megtiltja, hogy bekötött fej nélkül nem mehetsz ki az utcára, ha válogathatunk.
Aztán megjelenik Helléna és jó hírekkel szolgál, nagyon kitett magáért, hogy nekünk jó előadást szerezzen.
- Ahogy a testvérkém mondja Helly, miértünk meg kell küzdeni és ez a pasi – intek a bűvész kocsija felé, - épp úgy nem éri meg, mint más, legalábbis még egyet sem találtam, de ki tudja.
- Mi mi volt? – nézek értetlenül Leila-ra.

Még mielőtt mondandómba kezdenék, már az alak fogja meg a tekintetem és utána rohanok gyorsan, a lányoknak nem is mondva semmit.....
Amíg el nem tudom fogni, vagy legalább ki nem derül ki vagy mi is az aki, mint árnyék közlekedik a városban....
~túl gyanús ez nekem, remélem nem valami merénylő, mertha az akkor fejemet veszik pláne ha ember az és Leiláékkal jött be.....
Kezdtem magamban imádkozni, hogy ne legyen igazam......

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Már nem a városban vagytok, hiszen pont az okozta Lola kedvenc nagymacskájának is a gondját, hogy a cirkuszosoktól az erdőbe tudott szökni. Mognar király a föld alatti birodalom bejárata, a Vaskapuhoz vitette az összes ellátmányt vendégei számára. Csupán Leila és Lola léphetett be, mikor megmutattad nekik a várost.
Ám óvatosságod mégis jó. Hiszen ahogy utolértétek az alakot, hirtelen megfordulva egy sötét elffel néztek szembe. És már egy kés is van a jobb kezébe.
-Hagyjatok elmenni, különben végzek valamelyikőtökkel!



Harcra elszántan néz rátok, de nem mozdul, ha ti sem.

Az alakot követni, mint utólag kiderült jó ötlet volt.... Egy self ennyire a Vaskapuktól?! Mi a fene egy ostrom készülne?
Nem habozhattam, de mivel fegyver nem volt nálam így nem sokat tehettem ellene....
-Mit keresel itt?
kérdeztem tőle de nem mozdultam, és ha időközben a lányok odaérnek őket is megállítom, és csak reménykedem, hogy a két őrnek akit láttam feltűnik a gyanús eltűnésem és idejönnek lerendezni a dolgot....
Azonban tudtam, hogyha akar úgy is elmegy mihelyt és én nem is állnék az útjába neki, sőt örülnék ha eza sötét alak eltűnne....

Ha válaszolt megvárom a beszélgetés végét, ha nem akkor azonnal az őrséghez megyek és azonosítva magamat riadót rendelek el, továbbá a tanácsosokat és a családjaikat, meg természetesen a királyt is őrizet alá rendelem, a cirkuszhoz nem engedem ki őket, ebbe a lányoknak sincs most beleszólása....
Ez az egyetlen jó lépés....

//képen jobbra//

Mikor Helly szaladni kezdett, már én is megpillantottam a köpenyes alakot, aki szellemként szökellt egyik árnyékból a másikba, de aztán nem volt hová bújnia, így inkább szembefordult velünk és akkor láttam meg, hogy egy self az és fenyegetően emelt felénk egy kést.
Nem is tudom miért, de hirtelen az jutott eszembe, hogy a királyt is egy sötét elf kölyök ölte meg, akit egy kis ideig a mi sorainkba bújt meg, de aztán sikeresen elfogták a katonák.
- Lehet, hogy ez a királygyilkos cinkosa? De hogy került ide? – állok meg, ahogy a törp lány felénk int, hogy várjunk, miközben ő is felteszi a kérdését.
Leila-t én is a hátam mögé toltam, miközben a kezem könnyed mozdulattal az ostorom nyelére simult, hogy ha akár csak egy rossz mozdulatot tesz, máris kibontsa fegyverem csípős kígyónyelvét és felé suhintva megpróbáljam kirántani a kezéből a kést.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A férfi meglepődve néz rá a királyi tanácsosra. És pillanatnyi zavar után azonnal köpi a választ.
-Csak a cirkuszosok mutatványát akartam megnézni. Rohadt intoleránsok!
* Ám Lola felvetése nem hozza zavarban, csak dühöt vált ki belőle láthatóan.
-Én nem vagyok senkinek se a társa! Magam ura voltam mindig is. De ha már ennyire kirekesztően viselkedtek, én inkább megyek is. Ha nem akartok utánam jönni, nem esik bántódásotok, de veszély esetén meg kell védenem magam.
* Ha hagyjátok, akkor sietősen távozik. Nem csak a két őr figyelmét keltette fel Helly futkározása barátnőivel, de elég sok emberét is. Többségük kereskedők vagy a mutatványosok egyike. Ám a fura alak nem akarta megvárni, míg bekerítik.
-Remélem ez nem okoz majd gondot neked. Nagyon jó lenne, ha az előadás rendben lezajlana. És szólni kell a többieknek, hogy nagyon figyeljenek oda, nehogy újra besurranhasson ez az alak. -mondja Leila, még mielőtt az utolsó gondolatok megfogalmazódtak volna törpe barátnéja fejében.