A sötét elf megjelenése pont ilyenkor a kapuk alatt... Túl gyanús ahhoz, hogy véletlen legyen, és alapvetően nem vagyok előítéletes törp senkivel sem, de eszembe jutott a bánya és az embereknél tett látogatásom is.... azon a két helyen a káoszt a selfek okozták, és nem engedhetem meg, hogy ilyen kritikus pillanatokban baj történjen itt Raydanban is, többet ért az én hazám, még az a saját életemnél is, és ha kell a fennmaradásáért feláldoznám magamat.

Leila szavai lelkemig hatoltak, és amikor a szemembe nézett láthatta, hogy már rég döntöttem, így komoly hangom, mellyel most megszólaltam nem lephette meg nagyon a párost..... A self ahogy elment én nem sokat töprengve a dolgon menet közben válaszoltam nekik:
-Meg kell értened nem kockáztathatom meg az életüket, így mindenkit akit meghívtam és akit nem is, értesíteni kell a veszélyről, az előadást túl kockázatos megtartani így..... persze ha ennek ellenére mégis kérik.....
Tudta, hogy most nem fogok engedni ebből, vagyis remélem, hogy tudta...
Az őrökhöz érve elrendeltem, hogy értesítsenek mindenkit a veszélyről és a testőrséget a fent említett személyeknek és családjaiknak. Továbbá az őrparancsnokot magamhoz hivattam, meg kell találnunk, mielőtt kitör a káosz!

//képen jobbra//

Mondanom sem kell, hogy a sötét elfnek egy szavát sem hittem, na nem mintha nem dagad volna a büszkeségtől a mellkasom, hogy még egy ilyen gyilkos, barbár népet is érdekelhet az előadásunk, hanem mert ezt úgy sem hittem volna el. Én némelyekkel ellentétben két lábbal álltam a földön.
Szívesen vágtam volna a hazugságáért képen az ostorommal, de nem én voltam itthon, ezt jobb a törpékre bízni, ők sem mennek a szomszédba ha harcra kerül a sor és ezt Helly egyértelműen a tudomásunkra is hozza határozott véleményével.
A határozottság jó, de amit mond azzal keresztül húzza minden számításunkat. Persze mindent megértünk, de nekünk ez a zsebünkre is megy.
- Szerintem kézben tudjátok tartani a dolgokat. Ha nem adunk műsort Helly, nekünk felkopik az állunk, valamiből fenn kell tartanunk magunkat és az állatokat és ha elesünk a bevételektől.......
Egy kompromisszumos megoldást látnék.......ha a városkapun belül léphetnénk fel..... - próbálkoztam ismét. - Ott mindenki biztonságban lenne és a műsort sem kéne lemondani.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Lolának igaza van. És bármennyire is határozott volt Helly, nem adhattuk fel ilyen könnyen. Nekünk nem egyszerűen a hírnévről szólt ez az út. Elhagytuk a királyság területét, ahol naponta felléphettünk. És ahol mindenki természetesnek tartotta, hogy ilyen alkalmakkor a kisgyerekes családok, de nem egyszer a felnőttek is meglátogatják a műsort és jegybevétellel támogatnak minket.
Ám mi csak a törpékre számíthattunk itt. És az itteni fellépéssel a megélhetésünket kockáztattuk. Már túl voltunk azon a ponton, ahol egyszerűen visszafordulhattunk. Ám ekkor hirtelen egy ötlet jutott az eszembe.
-Talán mi segíthetnénk! Ha fizet a királyod, elmehetünk követségbe mi ketten ez után az alak után és hagyjuk, hogy fogságba ejtsenek. És rábírnánk őket, hogy árulja el a búvóhelyüket, és ott engedjék, hogy fellépjünk. Körülnézhetnénk és fontos információkat hozhatnánk nektek.
Ha nem engedi a királyod, hogy a kapuk mögött biztonságban tartsuk meg a fellépést, akkor talán ezzel mégis segíthetünk elhárítani néped feje felől a fenyegetést és rajtuk ütve már semmi akadálya nem lenne az előadás megtartásának és hogy eljöjjenek a barátaid.
Biztos másként látná a király is, ha fontos szolgálatot tennénk neki.
* Az motoszkált a fejembe, hogy ez őrültség, de vajon mit szól hozzá Lola? És persze Helly és a királya...

-Nem kockáztatok, ha nem muszáj, ne haragudjatok, de az ötleted nem rossz, kérdés Mognar király most fogadnae....
Odamentem egy őrhöz:
-kérjen nekem és két társamnak audenciát, sürgős ügyben, siess addig nekünk meg kell beszélnünk még valamit.
Majd az őr elment és én a lányokra néztem
-ha fogad is minket nem ígérek semmit, és a hírt is most körbeküldetem, naszóval a királyhoz fegyvert nem lehet bevinni az ostort sem....-most esik le hogy először voltam velük kemény.....
Majd másik őröket hívtam oda és elmondtam kinek vigyék el a híreket.....
Szemükbe néztem a lányoknak a hírvivők után:
-tudom, hogy most kemény vagyok veletek, de meg kell értenetek, az én felelősségem az egész, és ha a vendégek vállalják a kockázatot akkor meglehet tartani az előadást

//képen jobbra//

Nagyon reméltem, hogy Helly hajlik a kompromisszumra, de tisztában voltam vele, hogy ez nem igazán rajta múlik. Sajnos nagyobb az esély rá, hogy a király nem fog hozzájárulni a falak mögötti előadáshoz, mert semmi érdeke nem fűz hozzá, sőt, a történtek inkább ellenünk szóltak, hiszen a sötét elf akár a mi karavánunkat kihasználva lopózhatott idáig.
Természetesen ez akkor sem tölti meg a hasunkat.
Leila nagy hévvel kezd bele a mondanivalójába és nekem egyre jobban kerekednek tőle a szemeim.
~ Hogy mi? ~
- Leila, szó sem lehet róla! Mármint azzal, hogy ha a király bele is menne, hogy te velem gyere! Túl veszélyes és felesleges két ember életét kockáztatni, mikor a „meghíváshoz” egy is elég.
Hangom határozott és nem szeretnék ebben vitázni vele. Helly szavaira csak belenyugvóan biccentek.
- Tudom, hogy nem rajtad múlik és ez egy szerencsétlen egybeesés, de kérlek tégy meg mindent, mert különben szét fog széledni a csapat és még hibáztatni sem hibáztathatjuk őket, enni kell.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A vörös főhősnőnk csak a fejét ingatta nővére mondataira.
-Ó, ne! Ez nagyon veszélyes.
* Bár azt tudta jól, hogy ketten menni is közel pont ugyan annyira veszélyes, ám valahogy sokkal megnyugtatóbb lett volna számára a gondolat, hogy közösen vannak ott és baj esetén tud valamit tenni, amivel testvérét menti. Bár ha ütik sem tudta volna megmondani, hogy mit.
Ez után Hellyhez fordult és karján végigsimítva próbálta megnyugtatni.
-Ne aggódj, tudjuk jól, hogy csak a szeretet miatt vagy ilyen. És hidd el, mi is ezért törjük a fejünket azon, hogyan lehetne valahogy biztonságosabbá tenni.
* Ez után megjött a válasz, hogy az uralkodó fogadja mindhármótokat. Leila pedig végig nézett társain, hogy akar-e valaki még hozzátenni valamit, vagy indulhatnak a trónterem felé, ahol előadhatják elképzeléseiket.

A két lány szópárbajába nem akarok beleszólni ez biztos és jobb is... ez csak az ő dolguk mindigis az volt és mindig az is lesz!
Gondoltam és így is tettem... jól esett amit mondtak, hogy megértik a nehéz helyzetem....
Az őr hamar visszajött.... A király vár minket....
Ezen én is meglepődtem, de megkönnyebbültem a dolgon, ezt nagy sóhajjal jeleztem is...
-Akkor mehetünk, ha benne vagytok....
Reméltem nem lesz baj, és amikor beléptünk én egyenesen ránéztem, majd meghajoltam:
-Mognar király! Örülök, hogy újfent fogadsz, most sajnos rosszhírekkel kell szolgálnom egy sötét elfet láttunk a kapuknál.... Kérlek kutattasd fel, túl nagy veszélyt jelent.... Természetesen a Tanácsosokat és mindenkit értesítettem róla már.... Azonban engedd meg, hogy bemutassam neked Leilát és Lolát kifejezetten veled akartak beszélni...
Adtam át a szót a két lánynak

//képen jobbra//

Leila szavaira csak bólogatni tudtam, hiszen pont ezért nem akartam őt magammal vinni. A hirtelen jött felajánlása nem csak veszélyes, egyenesen életveszélyes volt. Egy sötét elf is rám hozta a frászt, nem, hogy esetleg több.
Egy percig sem hittem el, hogy az előadás miatt kockáztatta meg, hogy a törpék városához jöjjön.
Egyetértően néztem rá, mikor ő is közölte Helly-vel, hogy tudjuk ez az egész csak egy rohadt nagy pech és neki tennie kell a dolgát.
Bár nem reménykedtem, mégis megtörtént a csoda és a törpék királya fogadott minket. Nem tagadhattam, hogy alaposan meglepődtem és nem is voltunk az alkalomhoz öltözve, de természetesen nem szalaszthattuk el a lehetőséget, hogy megpróbáljuk meggyőzni, mennyivel előnyösebb lenne mindenkinek, ha a kapu mögött léphetnénk fel, még ha……..
- Üdvözlet neked nagy király! – hajoltam meg, mert nadrágban elég ostobán nézett volna ki egy pukkedli. – El sem mondhatjuk, hogy milyen nagyra értékeljük a nagylelkűségedet, amivel engedted, hogy idejöhessünk. De most, hogy egy esetleges self veszély ütötte fel a fejét, újabb nagylelkűségedre szorulunk. Ha nem tarthatunk előadást felkopik az állunk, de most csak a város falai nyújthatnak biztonságot népednek, csak itt van remény, hogy meg is tekintik azt. Ha megengednéd ezt, akkor cserébe felajánlom, hogy a sötét elf után eredek és megpróbálom kifűrkészni szándékaikat.

A trónon ülő férfi gondolatába elsőként átszaladt, hogy azonnal nemet mond. Ám utána megfontolva, főleg Lola beszédének a végén megváltoztatta a véleményét.
-Természetesen semmi akadálya, hogy a főkapuhoz közel valami szélesebb vájatba megtarthassátok. Majd Helly segít nektek alkalmas helyszínt keresni. De azt kérném, hogy ne tegyétek birodalmamat átjáróházzá! Minél gyorsabban megközelíthető helyet nézzetek, ahonnan előadás után a felszínre mentek.
A főhadiszállásukat kellene utána kifürkészni. Egy erődöt építettek a hegyre és nem lehet őket onnan kitessékelni. a tanácsosasszonyunk már ismeri a helyet.
* Leila hirtelen nem is tudott mit mondani a fejleményre. Túl kevésnek tűnt a szemébe, hogy hálálkodjon. De túl soknak, hogy nem kéne udvariasnak lenni. Továbbra is azt sajnálta, hogy nem vigyázhat nővérére.

Mognar király megint annyit akart mondani, hogy az kicsi rövid beszédben túl sok volt és belül csak vakartam a fejemet, hogy miről beszél....megint rébuszokban vagy mi?
-Igenis királyom!-mondtam nemes egyszerűséggel, azon gondolkodva közben hogy melyik hegy is az amelyikről a király beszélt.....

Kifelé aztán ha a lányok mást nem beszélnek a királlyal én az ajtó záródása után állok meg:
-Gondolom szaladjunk helyet keresni?-mondtam apró fancsali mosollyal.... nem lesz könnyű dolgunk...

//képen jobbra//

Úgy látom a király mindjárt elutasítja a kérésünket, de aztán meglepődöm, ahogy végül mégis beleegyezik.
Mondhatom madarat lehetne fogatni velem, hiszen így minden valószínűség szerint megmenekül a társulat a koplalástól és, bár csak egy előadás erejéig kapunk lehetőséget, ki tudja mit fognak mondani az előadás után.
Még egyszer meghajolok, mert látom rövidre szabott a beszélgetés, de hát megkaptuk, amiért jöttünk, bár mintha Helly rácsodálkozott volna a dolgokra.
- Köszönöm nagy király, meglátod, nem okozunk csalódást, egyikkel sem. - utaltam a kémkedéses feladatra is.
Mikor már a palotán kívül vagyunk, mosolyogva fordulok a törp lányhoz, nem mutatva egyelőre az aggodalmamat.
- Igen, először rendezzük le a társulat helyét, hogy felkészülhessenek, aztán megmutathatod, hogy mire utalt az uralkodód, hol is vannak azok a selfek. - bólintottam és megöleltem Leila-t.
- Mégis lesz előadás, ne aggódj, minden rendben lesz!

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Váratlan gyorsasággal kaptátok meg az engedélyt és Helly kevésbé lelkesen, de a többiek annál inkább biztatva őt neki is láttok a munkának.
-Remélem az a bohóc nem gondolta meg magát és nem pattan meg mégis az előadás előtt. Minden jel szerint ez lesz az utolsó estém vele. Nem szeretném, ha elszúrna valamit. Megyek, megnézem mit csinál.
De ti fantasztikusak voltatok. -érinti meg mindkettőtök vállát egy-egy kézzel- Amit tudok, jövök vissza és segítek nektek is.
* Ezzel elviharzott a bűvészt megkeresni. Míg ti felmérve a terepet több óra gyaloglást követően egy igen kérdéses pont előtt álltok meg. Néhány alkimista laborját a kijárathoz közel telepítették, mert borzasztó sok és büdös füst képződik. Innen könnyű volt a szellőztetőt kikerülni és közvetlenül egy vastag csőben ki- és bevezetni a levegőt egyedül erre a helyre.
Egy elhagyott hatalmas bányaüregből vájták ki, alaposan megdolgozva mára a falakat. Így az összes sátor és kocsi elférne benne. Ám töménytelen mennyiségű törékeny felszerelést kellene kipakolni. És valahogy meg is kellene beszélni velük, hogy a termelésüket állítsák le közel egy napra.
De ha gondoljátok, akkor kereshettek másik helyet is, hiszen lehetőség akad még bőven, ha tovább mentek.

-rendben mi várunk rád!-mondtam Leilának aki már a mondandóm végére ott sem volt.... Aztán én és Lola elmentünk keresni helyet és egy elég kellemetlen szagú járat előtt álltunk meg pár óra séta után.....
-hááát méretileg jó lenne.... de ugye ők itt dolgoznak és szerintem érzed a szagot is.... mi legyen próbáljuk őket rábeszélni vagy nézzünk másik helyet, ami ami nem ilyen büdi?
néztem Lolára végülis neki kell kinéznie a helyet.....

//képen jobbra//

Leila mondanivalójára bólintok, bár nem hiszem, hogy Icabot meggondolná magát, ha kedves az élete, na meg nem is ilyen kétszínűnek ismertem meg.
- Menj csak és készítsd elő a többieket is, hogy ha megtaláltuk a helyet azonnal tudjanak pakolni, már nem sok időnk lesz az előadásig. – bocsátottam útjára.
Aztán elindultunk és ahogy telt az idő, egyre elkeseredettebb lettem, mert egyre távolabb mentünk és még mindig nem találtunk semmit.
Mikor megláttam és megéreztem a füstöt elhúztam a szám, mert olyan szaga volt, mint amikor valaki záptojással dobálózik.
A kérdezősködésemre felvilágosítottak, hogy itt alkimisták dolgoznak és pont a szag miatt vannak ilyen távol, viszont itt van egy hely, ami elég nagy lenne nekünk.
- Nem tudom mennyire szívesen jönnének ide vendégek, még ha be is szüntetik egy időre a munkát, inkább próbáljunk keresni valami mást. – mondom mégis, mert nem tudom elképzelni, hogy itt pár óra múlva rózsa illat legyen. – Inkább kisebb helyen húzzuk meg magunkat, talán lesz olyan, ha kicsit tovább keresünk. – indultam el sietve.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Tovább folytatjátok a keresést, ám hamarosan rájöttök, hogy nincs másik hely, ami az egész nagysátrat befogadhatná. Csak közepes méretű termek vannak, amiket egy-egy fellépőnek be lehet rendezni. A szekerek pedig külön, még kisebb helyeken parkolnának le. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy ha ezt választjátok, akkor a nézőket egyik helyről a másikra kell majd terelgetni. És szakaszosan megtartani az előadást.
Épp ezen gondolkodtok, mikor Leila visszatér.
-Nos? Már mindenki kész, alig várja a jelet.

Társam is hasonló véleményen volt, mint én... büdi a hely és nem is jó ha sokan dolgoznak... így a járatokat kezdtük róni és egy idő után, [én már sík ideg voltam, mert csak nekem kellett keresni a helyet... nem szeretem az ilyet, túl nagy nekem ez a hely]
majd eljutottunk egy több kisebb üreges járathoz, ami végülis nem lenne rossz de mégis...

-háát ezek sem rosszak végülis... de ez sok kicsi nem tudom mit szólsz hozzá Lola

ekkor futott be Leila is

-Szia, épp azt tárgyaljuk mi legyen a helyekkel... Ez itt az egyik választás, a másik egy büdös alkimista üreg.....

//képen jobbra //

Hiába szokhatott esetleg hozzá Helly a hely szokásos szagaromájához, ezt még ő sem igazán bírta, így nem nagyon kell győzködni, hogy kezdjünk keresni másik helyet.
Sajnos azonban - bár lejárjuk a lábunkat - semmi hasonlót nem találtunk.
Ami volt, azok igaz szagtalanok voltak, de sokkal kisebbek, talán magát a sátrat sem tudtuk volna felállítani, a porondot, nem, hogy a nézőket elhelyezni.
- Ezek nem jól! - csóválom meg a fejem keserűen felsóhajtva. - Nem lehet külön-külön ületetni a népet, úgy néz ki meg kell alkudnunk a szagossal.
Ezt már akkor mondom, amikor befut a hugicám és biztos vagyok benne, hogy azonnal megcsappan a lelkesedése.
- Ha ezek a kis lyukak maradnak, akkor lehet nem lesz előadás, és ez még nagyban függ az alkimistáktól, hiszen még őket is meg kell győzni, hogy adják át egy napra a helyet. Belefáradtam már, segítesz ebben Leila? Te jobban értesz az emberek nyelvén.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Leila tényleg nagyon lelkes volt, de nem gondolta volna egy percig sem, hogy ami előtt álltok, az egyike lenne a jelölteknek. Főleg nem kettőből az egyik. Ezért egy röpke pillanatig csak értetlenül nézett titeket, hogy egy tréfa áldozata-e vagy komolyan gondoljátok?
-Ez biztosan nem lenne jó. Semmi nem férne el rendesen és könnyen elronthatja bármelyikünk a begyakorolt számát is, ha más elrendezésben lépünk fel. Főleg, hogy még izgulhatunk is közben, hogy mennyien jönnek el.
* Egy kicsit gondolkodott és végül a következőre jutott.
-Alkimisták? Ha mesterei a szakmájuknak, akkor nem tudják megfordítani az eljárást?
* A kémiához mit sem értve, ám a törpék önérzetére és híres alapos munkájára apellálva próbálta a húrokat pengetni. Noha Hellynél hiába pengeti, nem valószínű, hogy hamarabb meglesz a válasz... Majd elgondolkodva hozzátette.
-Mennyire büdös?
* Már erősen érződött rajta, hogy kezdi elhinni, hogy nem kicsit büdös helyet kell rendbe tenni sok évi üzem után.

-Hát ha nem jó akkor marad az alkimista járat.... de előre szólok, ti választottátok..... és nem tudom mit tudnak megtenni, nem értek az alkímiához, és lányok ti beszéltek velük
Majd rájuk kacsintottam és visszavezettem őket a járat bejáratához, én meg inkább ha csak nem nagyon ragaszkodnak hozzá, kint maradok....

Nem akarok bemenni nagyon, mert büdös és kellemetlen a hely....
Sőt kíváncsi vagyok azért Leila arcára amikor megcsapja bent a szag, biztos vicces lesz.... de amíg ők intézkednek én megyek és hozok nekik harapnivalót, kis kenyeret és mellé valami húsfélét meg bort
Tudom tudom túl rendes vagyok barátnak, és egyébként is hamár vendéglátó vagyok, hagyom őket rendezkedni, de tudom azt is, hogy jobban beszélnek ők mint én.....

//a képen jobbra//


Természetesen Leila rögtön megérti, hogy miért nem jü egy kis helyiség, hiszen nem egyszer és nem kétszer vertük már fel a sátrat és tapasztalatból tudjuk, hogy minimálisan mennyi helyre van szükségünk.
Így aztán természetesen bólintottam a meglátására, aztán az alkimistákra vonatkozó kérdésére is igyekeztem válaszolni.
- Nagyon büdös, de azt hittem találunk megfelelő helyez azon kívül is, így nem kérdezősködtem, ezt még ki kell deríteni, ha visszamegyünk hozzájuk.
Ez igazából válasz Helly aggodalmaira is.
- Nem fogunk senkit hibáztatni, ha valami rosszul sül el, meg aztán egyébként sincs túl sok választásunk, nem? Vagy megtartjuk az előadást ha büdös van, ha nem, vagy egyáltalán nem lesz műsor, hiszen a városon kívül meg nem jön el senki.
Ezek után Leila-val közösen elballagunk az alkimistákhoz és igyekszünk őket meggyőzni, hogy segítsenek nekünk hivatkozva a király engedélyére is.
- Ha segítetek nekünk akkor ingyen nézhetitek meg az előadást. – ajánlottam fel nekik, de szívesen vettem ha húgom besegít a győzködésbe.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Kicsit lemaradt nővére mögött a vörös lány, hagyta felvezetni a kérést. Majd amikor belépett, feje felé emelt kézzel tapsolt.
-Kifelé mindennel! Itt este fellépés lesz díszvendégekkel. És csináljatok valamit ezzel a szaggal is! A király parancsa, hogy mindennek készen kell állnia a produkció megtekintésére.
* Talán megint nem a nőies kifinomultságát vette elő, de úgy döntött jobb lesz határozottan kezdeni, mintha bizonytalanságot látnak rajtuk. És hamar kiszedni belőlük mindent, ami a vitához kell.
-De hát ez képtelenség. Már évek óta itt dolgozunk és több órás munka csupán leállítani a gépeket. Ráadásul...
* Az első alkimista megszólaló nem túl lelkes.

//Képen jobbra//

Majdnem felnevettem hangosan, amikor Leila határozottan és nagyon egyszerűen kezd a probléma megoldásához. Azt hiszem az alkimisták se köpni, se nyelni nem tudtak, amikor egy tűzről pattant lány közöttük termett és szó szerint kiparancsolta őket és még a maguk utáni takarításra is felszólította őket, nem elfeledkezve az orrfacsaró szagokról.
Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy Helly nem kívánkozott ide vissza és inkább más elfoglaltságra hivatkozott.
- Hát ha évek óta itt vannak, akkor pont ideje kitakarítani. – bólintottam. – Mondta már valaki maguknak, hogy …..hmm……..nagyon szagos a tevékenységük? Lehet, hogy az egészségüknek sem tesz jót…….nem betegedtek meg sűrűbben, mint a többiek? – nézek az elsőnek tiltakozó szemébe. – Egy kis szabadság, egy kis szellőztetés és jobb lesz, mint újkorában. – intek körbe.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Az alkimista igen mogorván néz vissza rád.
-Aki nem bírja a gőzöket, ne menjen alkimistának! Nekünk ez az életünk.
* Ám hirtelen elő lép egy öreg törpe, aki jóval elnézőbb tekintetű.
-Az egész barlangot nem lehet szagtalanítani. Csak egy ruhák felelőtlenére és a szagának semlegesítésére használt anyagunk van, amivel odahaza már nem ennyire orrfacsaró. De az csak egy ruha... Nem egy egész műhely.
* Leila hirtelen rád néz és látszik a tekintetében, hogy szerinte ez az. Valahogy ezt a technológiát kell tovább fejleszteni. Méghozzá legkésőbb nap végére.
Bár mivel kevés kémiai ismerete van, fogalma sincs hogyan.

//képen jobbra//

Én viszont igen határozottan nézek rá, nem visszakozhattam, mert akkor itt nem lesz előadás és az nagyon rossz lenne.
- Nem azt mondtam, hogy adja fel a hivatását. – kezdtem bele, de aztán egy sokkal józanabb és bölcsebb törpe került elő, aki felcsillantotta a reményt, hogy meg lehet velük állapodni és talán a szagra is van megoldás.
- Ti alkimisták vagytok, talán fel tudjátok erősíteni a szer hatását. Már, ha kevésbé szagos lesz a végeredmény, az is haladás lenne, de kérlek segítsetek nekünk. Egy előadás lesz és meglássátok mindenki erről fog beszélni, adjatok nekünk egy esélyt. – kértem őket szépen.

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


Hősnőink ígéretet kaptak, ha foghúzva is, hogy megnézik mit tehetnek. Ám egy újabb problémára kell megoldást találniuk a cirkuszosoknak:
-Lehet meg tudjuk oldani, ám kipakolni egészen biztosan nem. Legalább egy nappal el kell halasztani a műsort, ezt a rengeteg mindent nem tudjuk elszállítani. Hová tegyük és egyébként is kézben cipelni? Ami időre kéritek, lehetetlen.
* Eközben hirtelen megszólal Helléna háta mögött Mognar király.
-Nos, hogy haladnak a barátaid?