// képen jobbra //

Már attól nagy kő esik le a mellkasomról, hogy legalább azt megígérik, hogy megkaphatjuk a helyet és még a szagtalanítást is megpróbálják elintézni, de a halasztásra nem bólinthatok rá, hiszen nem rajtam múlik és ha ma nem lesz előadás, akkor sosem.
- Muszáj lesz. - sóhajtok. - De felajánlom, hogy minden társam segít, kezdve az erőművésztől a lovakig. Talán mégis sikerülhetne, ha ti is szereznétek segítséget. - kérlelem őket.

Nagyon megnyugtat, hogy nem rángattak be magukkal a lányok a förtelmes bűzbe, én nem bírnám olyan sokáig mint ők... kintről viszont látom, hogy jópár törppel beszélnek időssel, fiatallal is amikor valaki a hátam mögül rámijeszt....
-Ohh! Királyom ne ijesztgessen ennyire, megáll bennem az ütő.... Huhh-kifujtam magam gyorsan- Nem igazán tudom, rájuk bíztam a megbeszélést... tudja nagyon büdös van odabent, de nekik eza hely kell....

Nem mertem többet mondani, ha ő akarja bemegyek vele a lányokhoz....

/Helly és a csajok/


/A képen balra./


A segítség bizony jól jön, hiszen az alkimistáknak se állatuk megmozdítani a nehezebb berendezéseket, sem elég kezük... hiszen abból sosem elég.
Szó ami szó elég jól sikerült az előadás végül. A törpe vendégek kevésbé bizonyultak finnyásnak, bár meg kell hagyni, a szer tömény alkalmazása valóban elvette a szag nagy részét, inkább csak enyhén kellemetlen mértékben maradt meg. És az újszerű látnivaló teljesen feledtette velük.
Ám miközben a társaid kezdik körbeállni a búcsúzni készülő bűvészt, te meglátod az egyik függöny mögött titeket lesni Mognar uralkodót. Mégis csak eljött titokban megszemlélni titeket. Most is rád szegeződik a tekintete.
Úgy intézte, hogy Helly ez idő alatt pont máshol legyen.

//képen jobbra//

A győzködés meghozza a várt eredményt, főként, amikor bevetettük legvégső fegyverünket Leila-val, a segítséget, amit ember és állata egyaránt megtehet. Így már minden probléma nélkül megkapjuk a helyet és még időben sikerül is kipucolni, hogy felállíthassuk a sátrat és a színpadot a megfelelő kellékekkel. A szagot én már a végén nem is érzem, de a lassan a nézőteret megtöltő törpék figyelése is azt mutatja, hogy ők sem nagyon szaglásznak.
Eléggé fáradt vagyok, de még gyorsan megköszönöm Helly-nek a segítségét, mielőtt munkaruhát öltök és én is megtartom a produkciómat, ami a többiekével együtt meglepő sikert arat.
Az előadás végén, megkönnyebbülten terelem cicusaimat a ketrecbe és látom, ahogy összegyűlik a társulat, hogy társunkat, a hajthatatlannak bizonyuló bűvészt elbúcsúztassák.
Már elindulnék felé, hogy én is elköszönjek, elvégre állta a szavát, mikor egy alakot látok meg a függönyök mögött bújkálni.
Azonnal felkapok egy sátrorudat, de aztán egy bocsánatkérő mosollyal le is teszem, ahogy meglátom ki a váratlan vendég.
- Bocsásson meg felség, azt hittem egy újabb kém. – érek oda hozzá.

/userrel privátban egyeztetve/


-Szóra sem érdemes. Most ti vagytok otthon. Én csak vendég.
Gondolom izgul.
* Talán csak azért nehéz leolvasni az arcáról bármit is, mert a sok szőr eltakarja.
- Köszönöm! - biccentett Lola örömtől sugárzó arccal, hogy így megtisztelte őt. - Még akkor is, ha ez nem teljesen igaz. Remélem tetszett az előadás. - szúrt azért közbe, de máris folytatta. - Természetesen izgulok, de legalább annyira a várakozástól is.
-Nos, nem hittem, hogy ilyesmiket is tudnak. Eddig meg voltam győződve róla, hogy az erdei elfeken kívül senkinek sem adatott meg a lehetőség a természet mágiára.
* Hangja komoly volt és cseppet sem viccelt. Valóban nem tudta elválasztani teljesen a látszatot a valóságtól. Akár hogy is forgatta csökönyös fejében, a produkció egy része megmagyarázhatatlan, ebből következőleg kísértetiesen valóságosnak tűnt számára.
De nem csak ő volt így vele. A kifelé menő tömegben sokan suttogva pont arról beszéltek, hogyan uralhatja egy ember nő vadállatok mozdulatát. És ha az valóság lenne, akkor tényleg olyan vékony Leila, hogy hasát összehúzva a penge elfért felette?
De számodra a színes forgatagnál sokkal fontosabb, amit Mognar akar mondani neked.
-Nem kell sokáig várnod. Ez az állatka nagyon ritka, a legmélyebb barlangokban él és néha felbukkan a járatainkban is. Az írnokaim hírvivőnek szokták alkalmazni. Mármint ha valaki el tudja fogni őket.
* Egy kis rágcsálót ad a kezedbe, mely talán nincs is húsz centi hosszú. És igen jól viseli a közelségeteket, beidomították már.
-Nem kell sokáig várnod. Akár azonnal indulhatsz is. Ha bármi baj történne, ővele kijuttathatod az üzenetedet akár a fogságból is.

//képen jobbra//

Miközben innen-onnan a produkciónk utóhatásairól hallottam suttogni, némi mosolyt folytok el, de nem óhajtom eloszlatni a misztikumot, épp ez adja a munkánk sava-borsát.
Meglepődve veszem át a kis jószágot, akkora, mint egy menyét, vagy görény(?) és azonnal a szívembe zárom.
- Hát remélem erre nem kerül sor, mármint a fogságra. De azért köszönöm. - simogattam meg az állátkát, mely vidáman és érdeklődve szaglászott.
Elmosolyodik a király. És barátságosan néz rám.
- Mi is nagyon izgulni fogunk, hogy épségben és sikeresen térj vissza. Nagy szolgálatot teszel ezzel a népünknek, azok a fránya selfek már jó ideje borsot törnek az orrunk alá. És mint ti is beszámoltatok róla Hellyvel, még a cirkusz sincs biztonságban tőlük, folyamatosan próbálnak beszivárogni és ártani nekünk.
Közben látom, hogy a bűvész az utolsókkal váltja szavait és a következő pillanatban már hátat is fordít. Megindul elfelé.
- Mindent el fogok követni, hogy megszabaduljunk tőlük. Rontják a hitelünket, ha sikerrel járnak és ez a társaság végét jelentené. – bólintottam.
Láttam, hogy Icebot már menni készül, de nem akartam faképnél hagyni a királyt, végül is már mindent megbeszéltünk, ha menni akar ezek után még, akkor nem fogom erőszakkel itt tartani.
- Bár most kell keresnünk egy illuzionistát. – sóhajtottam halkan.

Mognar király szeme felcsillant, mikor megígérted neki, hogy utána jársz az átkozott zevadariaknak. Úgy érezheted, hogy a kedvező fogadtatása, ami az első hűvös elutasítást követett sokban azon múlt, hogy értékes információkat remél a felderítésedtől.
Ahogy mondtad is, ez mindannyiótok érdeke.

/Történet folytatása Sötét Vastelepen:
https://neminra.hungarianforum.com/t275p100-sotet-vastelep#14324
/

/Helléna/


Amíg lassan felépül Lola a fogságában, zajlanak az események a törpök országában is.
A tanácsosasszony színe elég ijedt képű porondmester kéredzkedik be. Bár az őrök nem engedték volna a járatok mélyének közelébe sem, ám nem volt nehéz kedélyállapotában meggyőzni őket, hogy ez most valami tényleg nagyon fontos. Amikor belép hozzád, akkor már a két kezében szorongatja karimás kalapját.
-Jó napot, Helléna kisasszony! Maga mindig jó volt velünk, magát kerestem fel elsőnek. Egy kis állattal üzent Lola, bár nem is tudtam, hogy ilyeneket is idomított. Nagy baj van. Azt írja, hogy elfogták a sötét képűek. És ki kell szabadítani őt. De fogalmam sincsen hogyan. Mi nem egy hadsereg vagyunk, csak pár cirkuszos. Minden képen Önben és jó királyában bíznánk, hogy megsegít minket a bajban.
Tudnia kell, hogy nagyon szeretem és régen is közel állt hozzám.
* Még a Mesélő sem tudja, hogy miért nem a betanult irodistához szaladt a levéllel Settenke. De ez így történt.

Éppen rosszkor zavarnak meg.... Egy kereskedővel beszéltem éppen az általuk használt útvonalak és kapcsolatokról.... Ekkor toppant be az általam kevésbé ismert ember, és rögtön rám zúdult a gondok tömkelege...
-Üdv! egy pillanat!-vágtam a szavába majd az előttem álló szakállas törpnek mondtam- később ha tudnánk még beszélni azt nagyon megköszönném uram!
Majd megint fordultam a porondmesterhez:
-miben segíthetek?- majd hallgattam tovább a mondandóját... és ahogy a fontos részek jöttek a szemeim kikerekedtek
-jöjjön velem a király elé kell azonnal vinnünk a hírt!-mondtam idegesen és kezeit megragadva rohantunk Mognar király elé és hagytam, hogy a porondmester elmondja amit nekem majd hozzátettem:
-Királyom kérlek tennünk kell valamit érte, nem hagyhatjuk ott.....

/Helléna/


Amikor a királlyal találkozol, a kérésed bejelentése után fél órával, a másik két tanácsos is ott van. Úgy tűnik a "sürgősen beszélned kell vele" úgy fordítódott le, hogy komoly dolgokról tudtál meg újdonságokat. És ez a többi döntéshozóra is tartozik.
Mognar mélyen hallgat, ahogy Heir is. A fiatalabb férfi szólal meg elsőként.
-Sikerült kijuttatnia a belső tervrajzot? Vagy leírást, hogy mire számítsunk?
Tavaly csúnyán pórul jártunk még két szövetséges faj támogatásával is annak az erőddé épített bánya ostromával. Nem tűnik túl bölcs döntésnek, hogy vakon újra megpróbáljuk.
* Most kerül reflektorfénybe az, hogy mit irt az üzenetében a lány. A Leilának még át nem adott istenhozzád nem túlságosan sokat segít a kérdés megválaszolásában...

Isis Do’Odrun írta:

Ahogy visszanyertem annyira a tudatom, hogy az ingemből letéphessek egy darabot és valami széndarabbal karistoljak egy üzenetet, azonnal kis társam gondjaira bíztam, hogy elvigye a törp királynak.
És egy utolsó isten hozzádot küldtem a húgomnak is.

* Mivel a széndarab elég vastagon fog és kevés a hely. Hisz a letépett rongyot a kis állatkára is rá kellett csavarni az írás elvesztése nélkül, alig pár szó maradt arra, hogy közvetítsen valamit. Részletes leírás vagy erőd lerajzolása biztosan nem fért ki.

Összegyűltünk mind elég hamar és én csak pislogtam szinte, hogy mifolyik itt már megint....
Hamar átadom az üzenetet a királyomnak és csak bízom benne jól dönt... nem sokat tehetek a dologhoz hozzá, javaslom a kiszabadítást és a testvérért küldetek egy őrt.... ő is örülne ha tudna róla valószínüleg...

A törp hamar el is szaladt a hírrel, és remélem jó döntés volt idehívatni a gyűlés helyéhez, vagyis nem messze ide mert nem engednék be....

/Helly/


A tanácsosasszonyt meglepik a szavak. Viszonya a cirkuszos társulathoz annyira őszinte és szeretetben gazdag volt, hogy csak lassan fogta fel a történteket. Bár Lola tudta jól, mikor elindult, ám Hellénának talán csak most esett le, hogy egyedül azok a tervrajzok és információk érdekelték Mognar királyt, melyet kizárólag belülről lehetett megszerezni.
Továbbra is kérdőn néznek rád, hogy milyen javaslatod van és nem nagyon zavartatják magukat, mikor hívod Leilát. De nézőpontjuk nem igen változik csupán ettől.
-Azt hiszem, nem lenne bölcs a részünkről, ha száz és ezer törpe életét áldoznánk fel egy nehéznek ígérkező ostrom miatt, hogy kimentsünk onnan egy embert. A zevadariak nyilvánvalóan arra számítanak, hogy így teszünk. -mondja Heir.
Miközben úton van a futár Leilához és hamarosan megérkezik, át kell gondolnod, mit ajánlhatsz esetleg a holtpont elmozdításáért.

Úgyhiszem nekem itt van végem... Tőlem várnak javaslatot, de nem tudok mit mondani, ha nem a királyom és a tanácsosok lennének lehet csak habognék össze vissza, mint egy kislány...
De itt ezt nem tehetem meg, el is ásnám magam... így drámai hümmögés és a mellé már már kötelező fel-alá járkálás marad, majd megszólalok:
-akkor sem hagyhatjuk a szövetségesünket a bajban, így lehet egy kicsi de annál hatékonyabb csapat vagy személyt kéne küldeni. Ő vagy ők talán kihozhatnák onnan....
Tudtam, hogy így is kockázatos, hogy rábólintanak, de ha esetleg én mennék vissza arra a szörnyű helyre....
-Várjunk! Én jártam ott bent egyszer már! Papírt és Iront!
Szóltam az őröknek és emlékezetből próbáltam rá lerajzolni a helyet vagyis a belsejét, nem sok tudom, de a semminél több, és ez egyben akár azt is jelentheti, hogy engem fognak vissza küldeni

/Helly/


A tanácsban mindenki meglepően emeli fel a szemöldökét.
-Hát nem Zevadarban börtönöztek be téged? -kérdezi Mognar király.
* Bár te nem mondtad, hol volt az a bánya, ők úgy vélték magas rangú foglyot biztosan nem tartanak a hazájához ilyen közel. És a szabadulásod csakis az általad elmondott csodás álombeli lénynek köszönhető. Noha vonakodtak őt Természet Anyának vagy bármely más istenségnek hívni.
-Kit vagy kiket javasolsz egy ilyen különleges küldetésre? -kérdezi Goibur tanácsos.

-Nem itt voltam a sötét vastelepen- mondtam teljesen higgadtan, és már azt is tudtam mi fog következni. Bár a lányokat nagyon is szerettem, mint barátnőket, de mélyen belül nem akartam visszakerülni abba a sötét férges lyukba....
-Nos azt hiszem ebben az esetben magamat ajánlom.- álltam picit előrébb, mintha csak önkénteseket kerestek volna, de korán sem erről volt szó. Inkább az hajtott, hogy újra a világot járhassam és az asztalnál ücsörgés helyett tegyek is valamit. Persze ez nem az volt amit egy királynak meglehet mondani, kivéve ha száműzetni akarnám magamat.
Így jelentkeztem erre a feladatra, tudva akár oda is veszhetek.

/Helly/



A legidősebb tanácsnok szólal meg hirtelen és hangja nyugodt, baráti.
-Ha te elmész a szabadítóakcióra, akkor ki tölti be abban az időben a tanácsnok szerepét a helyeden? Minden fennhéjázás és önhittségen kívül tudsz olyan törpöt, aki jobb tanácsokat tud adni nálad a királynak rajtunk kívül?
És ha elhúzódik a szabadító akció... hogy áll a kereskedelmi utak kérdése? Nem ritka, hogy minden nap össze kell ülnünk valamilyen más kérdésben.
* A többiek arcán is látod, hogy nővéredhez hasonlóan téged sem szívesen engednek ki a felszínre. És egy egyszerű jelentkezésnél többel kell megindokolnod.

Pontosan amit vártam... nővérem sokat panaszkodott emiatt, és így nem is ért meglepetésként amit az öreg mondott. Bár azt sosem tudtam meg Triintől mivel tudta őket meggyőzni anno...
-Minden tisztelem és csodálatom a Tanácsé. Heir tanácsos úr engedelmével erre csak egy keresztkérdéssel felelnék, ne vegye tiszteletlenségnek, hogy nem direkt válaszolok. Vane jobb személy a föld felett vagy alatt aki kitudja szabadítani a lányt és járt is már ott valamikor? Bár nekem sincs ínyemre menni az ellenséghez és nem is tervezem odaveszni, de királyom is kifejtette nem is oly rég, hogy a felszíni terveimet addig amíg a sötétbőrű tündék el nem mennek innen nem kezdhetjük meg. Mindezeket mérlegelve és összeadva állapítom meg önös és a királyság céljainak legjobbját.

Igen túllőttem a célon és kissé fennhéjázó is volt pláne a fel, s le sétálgatásommal és meglehetősen erőteljes hangsúlyokkal. Ha ezen bukik a fejem akkor legyen így, de csak az igazat közöltem velük.

/Helly/


Az uralkodó nagyot sóhajt. Jól ki lehet belőle hallani a lemondást. Bár másik két tanácsosa -ahogy jómaga is- szívből ellenzi az ötletet, de látja rajtad a hajthatatlanságot. Inkább beleegyezik és ebben az önkéntelen reakcióban is már egyértelműen hallható.
-Legalább annyit tegyél meg, hogy magaddal viszel három tapasztalt harcost! Egyedül úgy sem mennél semmire annyi éjtünde ellen. Ám igyekezzetek kerülni a bajt!

/Kaland folytatódik itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t275p125-sotet-vastelep#14674
/