Hirion körül nagyot fordult a világ, amióta megszerezte az ősi rom könyvét. Szerencsére a változásokban kevés ellenség került számára és inkább barátja szeretne most már pár self lenni.
Ám apja többször figyelmezteti, hogy céljukhoz csak kis lépést tett meg eddig. Fejlesztenie kell harci képességeit, akár a hagyományos fegyverforgatás mellett dönt, akár az assassinok gyorsan gyilkoló taktikáit választja továbbfejlődése útjának.
És ami ugyan ilyen fontos! A könyvből és a romokból tudjuk, hogy régen több temploma volt az elfeknek, mely mára a feledés homályába veszett Neminrán. Awernondyas hiszi, hogy a szerelem gyermeke is épp oly erős nemesi házat építhet magának faja társadalmában, mint amilyen az övé volt. A legbefolyásosabb éjtündék egyike, aki alatt rengeteg fajtársa várja az utasítását. És ha a szerencse és az események váratlan fordulatai megengedik, akkor féltestvérét is szárnyai alá véve sikeres élete lehet mindkettejüknek.
De vajon hogy kezdene neki? Tudja valaki azt, hogy mire számíthat azon a környéken és a másik rom belsejében?

Óvatosan kezeltem azokat, akik most, hogy sikerrel jártam az ősi romok között és megszereztem a könyvet, hirtelen a barátjuknak akartak tudni. De talán még ennél is óvatosabban azokat, akik mióta visszatértem Zevadarba, nem vettek rólam tudomást, vagyis úgy tettek, mintha a gyilkossági kísérletek meg sem történtek volna. És mivel nagyhatalmú ellenségekről volt szó, nem is vettem félvállról a dolgot, így mindig igyekeztem a hátam mögé nézni.
Apám persze most büszke volt rám és egyfolytában arról győzködött, hogy elfogom érni azt, hogy legalább olyan erős házat tudjak magamnak, mint az övé volt, csak még jobban acélozzam meg magam és tanuljam meg a harc és a fegyverforgatás fortélyait is. Csak így verekedhetem ki a megfelelő helyet magamnak és biztosíthatom húgom biztonságát és megfelelő társadalmi elismerését.
Na meg persze ott volt a többi elveszett templom, amit a könyv említ!
Tudtam, hogy mennyire ingatag még a helyzetem és bármikor egy orrgyilkos tört döfhetett a bordáim közé, senki nem törődött volna vele, így végül engedtem a rábeszélésnek és húgomat egy biztonságos helyen hagyva nekivágtam az első biztos nyomnak, ami egy másik templomhoz és remélhetőleg még több tudáshoz vezet.

Hirion megfontoltan kezeli a hatalomba való előmozdulását, nővéréről féltőn gondoskodik és egyelőre nem látni semmi különösebb előkészület, hogy meglepetéssel készülne a hosszú útra. A felszereléseket pedig át kell gondolnia, hiszen majdnem csak véletlennek köszönhette a túlélést az első templomban. És nem tudhatjuk, hogy mi vár reá a következőnél.
Ám elindul Zevadarból és rögtön választania kell. Magát álcázva az Ork Birodalmon átvágva és utána Awyris mellett elhaladva szeretne megérkezni vagy nagyobb kerülőt téve az érintetlen vadon környékén elhaladva, majd két lehetséges út felé továbbhaladva utazhat. Vagy az emberek és orkok határvidékén átvágva szeretne-e megérkezni a Nagy Füves Pusztába, ahol a kontinenst átszelve érkezhet meg. Vagy az emberek királyságába besurranva a törpék déli kereskedelmi útvonalát használva érkezhet meg.
Mint hogy hajót nem említett, így azzal nem közelítheti meg. De ha mégis erre vágyna, akkor a kék elfekkel kell egyezkednie. Tengeren majdnem ott szállna partra, ahová indul és csak kis gyaloglás lenne hátra neki. Persze, ha el nem süllyednek út közben!
Induljon hát a kaland! Számtalan kereszteződés és bölcs választással -és különösen nagy szerencsével- zavartalan lehet az útja vagy bele is halhat.

De egy sötét elfet egyik sem rémíti.

Természetesen igaz, hogy az előző felfedezés csak az apjámnak volt köszönhető és egy üldözés kellős közepén minden, csak felkészült nem voltam egy csapdákkal teli, ősi rom felfedezésére.
Most azonban van időm átgondolni, hogy hová is igyekszek, mely földeken, területeken visz majd át az útam és azokon mire lesz szükségem.
Számba veszem, mind az ork, mind az elf , mind a törp és emberek lakta birodalmak érintését, ami közül egy sem tűnik egyszerűnek és főleg nem veszélytelennek, de abban nem is reménykedek, hogy a veszély elkerül, valamiért rossz csillagzat alatt születettem, így a baj mindig a sarkamban loholt és sokszor tepert már földre.
Gondterhelten meredtem az előttem heverő térképre, miközben sajgó lábamat és vállamat masszíroztam, amin a kegyelmet nem ismerő kardmester hagyott fájó nyomot. Haza tértem után úgy döntöttem a nyíltabb utat választom, nem akartam sötétben bujkáló orrgyilkos lenni.
- Azt hiszem még a leggyorsabb és legrövidebb út hajózni egyet, még ha előre ki is lel tőle a hideg. Már csak egy kék elf hajóst kéne arról meggyőznöm, hogy vigyen is el oda. – morfondírozok magamban.
Így, hogy ez már eldöntetett, nincs más hátra, mint előre a kék elfekhez, ott is a kikötőbe, hogy egy meggyőzhető kapitányt találjak.

Hirion elindul Calipsoba, a vízi elfek legnagyobb városába. És ott zajlik is az élet. Néhány nő egymással beszélgetve hálót javít. Egy másik lány épp szigonnyal a kezében az egyik hajó felé tart. De nem csak ők vannak itt. A legnagyobb hajó egy hadi gálya. Kevés van belőlük birodalom szerte, ám az egyik legstrapabíróbb szerkezetek, amelyek döfőorral van felszerelve ellenséges hajók ellen. Ókori társaikkal szemben ezek kialakítása jóval karcsúbb és a felette magasodó hajóorr jobban ki van képezve a nyílt víz viszontagságainak.
Ennek a kapitánya a fedélzeten sétál és csak két-három kék elf tartózkodik ott még rajta kívül. Ám a fentebb említett csaj a szigonnyal egy kifutni készülő jellegzetes sárkányhajó felé sétál, ahol a többségében férfiak alkotta legénység már gyülekezik.
Ezen kívül egy fiatal kölyök is van, aki horgászbotját a vízbe dobálva próbálgatja. És persze a városban még többen, de Hiriont először a kikötő érdekelte.


/Bocsánat a rövid reagért!/

Most nem kell gyalog mennem, már nem vagyok kitaszított menekült, de persze most sem akarom nagydobra verni, hogy útra kelek, hiszen azért a démonok és a rosszakarók nem alszanak.
Tudom, hogy hajót leginkább Calipso-ban találhatok, így hamarosan a város utcájának kövét tapossa lovam lába, de még a kikötő előtt leszállok róla és az egyik talponálló előtt kikötöm, míg magam egy vizijármű után nézek.
Egyből a szemembe ötlik egy csinos fehérnép, aki nem éppen asszonyi módon egy szigonnyal igyekszik egy karcsú hajóra.
Azonban a tekintetem legjobban egy még nagyobb vonzza. Nem vagyok járta a hajókban, de ezen látszik, hogy tengeri útra tervezték. Nagyon magabiztosan nézett ki.
Igaz azonban, hogy vajmi kevés az esély, hogy el is vinnének oda, ahová menni akartam.
Mivel a kisebb járműnél talán nagyobb az esélyem, így oda indulok, de számba veszem, hogy a horgászó kölyök, ha innen lecsúszok, akkor tud ajánlani valamit. Biztos jól ismeri a hajósokat.
A lány előbb ér a karcsú hajóhoz, ahol inkább férfiak vannak a fedélzeten.
- Egy fuvarra lenne szükségem, van erre lehetőség? – szólok fel a fedélzetre.

A hajó gyülekező legénysége rosszallóan végig mér téged és az egyikük megszólal.
-Bárki jöhet velünk, de lazsálás nincs. Mindannyian egyformák vagyunk és így is osztozunk, ha idegen hajóval találkozunk. A fogás meg azé, aki kihúzta.
Ha így megfelel, gyere te is! De figyelmeztetlek, hogy a Szirén-öböl kicsit veszélyesebb, mint a legtöbb halászat. Biztosan elég jól ismered a tengert?
*Most ismerkedik meg a fattyú igazából a szövetséges elf faj szokásaival. Ha furcsa neki az, hogy itt nincs főnök meg parancsot teljesítő, azt a mesélő is megérti, de persze ez rajta múlik, mennyire volt esetleg előzetes tapasztalata vagy ha hallott már erről, akkor természetesen nem lesz újdonság.
A lényeg a lényeg, vagyis egy kis szirén vadászatra készülnek valószínűleg a mérge és csak másodlagosan a húsa és egyéb szerve miatt. És szívesen magukkal viszik, ha csatlakozni akar.

Nem, nincs tapasztalatom a kék elfek szokásaival kapcsolatban és ezért alaposan meglep ez a közvetlen hang és az is amit mond, mert én erősen a hierarchia alapú társadalomhoz vagyok szokva.
Azzal a szándékkal mentem oda hozzájuk, hogy kibérelem mind a hajót, mind a legénységet egy útra, hogy a romtemplom közelébe jussak, nem állt szándékomban munkát vállalni közben.
Viszont az is igaz, hogy nem igen tudtam volna mivel fizetni, csak azzal, hogy részesedhetnek a haszonból – már ha lesz, ez meg elég kockázatos és nem túl biztató ajánlat lett volna. Így azonban, talán……
- Rendben, veletek tartok, viszont lemondok a zsákmányomról, akármi is legyen, a fejében el kell vinnetek egy útra. Benne vagytok?
Remélem ez jól hangzik nekik, és közben arról is mélyen hallgatok, hogy bizony életemben nem jártam a tengeren.

A kék elfek szívesen befogadnák maguk közé. És meglepődnek az ajánlaton, ami teljesen idegen az ő mentalitásuktól.
-De hát az az úti cél pont a másik irányban van, amit mondasz.
*Igen. Egy kis utat kellene viszonylag megtenni a Szirének-öbléig, majd lényegében visszajönni Calipsto felé, hogy vagy kipakolva vagy rakodás nélkül, de tovább haladni az ellenkező irányba megkerülni pár nagyobb félszigetet és elhajózni a lombtündék erdeje mellett. És kicsit azon túl partra szállva egy többnyire kentaurok lakta, de lényegében a selfek kivételével mindenki által képviselt területen van az a bizonyos még el nem árult rom és a pontos helye.
De tényleg röviden! Nem túl meggyőzőn fest és maguk a vízi tündék sem tűnnek a leglelkesebbnek, hogy csupán azért utazzanak háromszor annyit, hogy valaki célhoz jusson. Ám súg a mesélő és legalább két-három jó ok is van, amivel meg tudná győzni őket, ha épp azt kínálja először.
És persze azon kívül még ezernyi lehetősége.

Hiába vetettem be legmegnyerőbb mosolyomat, ez és a még nem létező zsákmányom nem igen győzte meg a kék elfeket, hogy érdemes lenne engem elvinni egy jókora és nem veszélytelen hajóútra. Nagyon úgy néz ki, hogy mást kell kitalálnom, ha ezzel a társasággal akarok útra kelni.
- Igazatok van és talán nem ti vagytok a legmegfelelőbbek erre az útra. Nekem különben is olyan emberekre van szükségem, akik nem ijednek meg egy kis távolságtól és egy kis kalandtól. Azt hiszem inkább megkérdezem azt a szép nagy hajón lévő kapitányt, ők biztosan kaphatók rá. – vonom meg a vállam.
Persze nem tudhatom, hogy egyáltalán szóba állnának-e velem, de egyrészt tényleg nem vesztek semmit, ha megpróbálom, másrészt van egy kis csel is a szavaimban.
Mi selfek elég büszkék vagyunk ahhoz, hogy ne akarjunk mindig mindenben a legjobbak lenni és ebben talán a kék elfek sem különböznek annyira tőlünk. Talán bekapják a csalit.
Megfordulok és távozni készülök, vagy megállítanak, vagy nem lesz más lehetőségem, mint beváltani a szavam.

A szigonyos nő a távolodó fiú hátát nézve szólal meg:
-Hát ez aztán gyorsan jött, gyorsan ment. De ha sürgős a dolga, annak a parancsnoka úgy is elviszi. De milyen öblök vannak arra, amit mondott?
*Inkább csak egy csevegést elkezdő labdaadogató megszólalás volt. Bár Hirion is hallotta, de a hangszíne nem kérlelte őt a visszafordulásra. Inkább komolytalan jelentkezőnek sugallta. De abban igaza van, hogy a haditengerészet amilyen kevés hajóval rendelkezik, olyan szívesen visz el mindenkit, akinek sürgős az útja. Végig hallgatva Aw fiának szavait a kapitány beleegyezően bólint.
-Szíves örömmel. Szükségem lesz egy magas rangú személynek az írásos parancsára, el kell vigyelek és utána bármit kérhetsz. Csak a feleségemet ne!
*Felkacag derűsen és ez a mentalitás már hősünk megszokott, otthoni családi kandalló megszokott gondolkodásmódja. Bár kék elf a hadigálya parancsnoka, ám kétséget kizárólag elsajátította a drow civilizáltság alapjait.

- Ha lenne rá időm akkor hoznék is, csak, hogy ne hordja olyan fen az orrát. – dühödök fel a nyilvánvaló gúnyolódáson. – Könnyű a kiszolgáltatottal viccelődni. – teszem még hozzá, majd bosszúsan lépek el a hajótól, amiben amúgy sem volt túl nagy bizodalmam, de hát nem csinálhattam másként, ha nem akartam szószegőnek bizonyulni a másik hajó legénysége előtt.
Bár reményt adott, hogy a lány mégis csak érdeklődött az úticélom iránt, annyira még sem, hogy megállítsanak, bár lehet, sőt talán biztos, hogy sejtették, hogy mi lesz a végeredmény.
Lelombozódva és kedvetlenül ültem le a pecázgató kék elf fiú mellé a parton és tanácstalanul néztem a vizet.
~ Hogyan fogok elhajózni, ha még egy járművet sem tudok szerezni? ~
- Nem tudod, hogy szerezhetnék egy hajót, ami hajlandó messzebb utat is megkockáztatni egy nem túl gazdag self kedvéért? – kérdeztem csak úgy mellékesen a srácot.

Még a gyerek is kineveti Hiriont. Legalább is fülig érő mosollyal szólal meg.
-Mi sem egyszerűbb! Menj el velük halászni fogásban gazdag öblökbe, zátonyok közelébe! Vagy ha elnézve téged inkább harcban vagy járatos, akkor próbáljatok meg kirabolni egy idegen hajót! Én épp várom három barátomat és egy gyerek csónakkal le akarunk hajózni a félsziget déli öbleihez. Ott a napsütés miatt a parton mindig akad valami.
Itt senki sem gazdag, de az akar lenni.
*Akár hogy forgolódunk rajta, ha nem illeszkedik be hősünk a helyiek gondolkodásmódjába és életvitelébe, akkor szereznie kell egy tekintélyes ember parancsát. Ez lehet olyan megkérdőjelezhetetlen vezető, mint Uráldur vagy Al-Nuszra és a többi hadvezér valamelyike. Esetleg egy királyi hivatal legfelső vezetője. De persze nem részletezte a kapitány, a magas rangú személyt, így mással is kísérletezhet.
Csak egy apró megjegyzés, hogy ha venné magára a büszkeséget, hogy visszamenjen -esetleg csak belehallgatna- az ott hagyott csapathoz, akkor az ő beszélgetésükben a Szirén-öböl vonzóbb, mert a fekete mágusok szokásos mohó méreg utáni vágya kapóra jön szirénvadászatra. De a másik irányban is vannak értékes és hívogató parti részek.
Vagyis igazából még mindig túl sok a lehetőség, de mindegyikért meg kell harcolni. Vagy valakinek az irodájában vagy várakozik egy új gyülekező társaságra, akikkel már pont a jó irányba indulhatnak majd el.

Hát, ha vártam is valamit attól, hogy ad valami jó tanácsot a kölyök, akkor most csalódnom kellett, mert amit mondott azt én is tudtam, bár azon igen csak elcsodálkoztam, hogy már ekkora kölykök is maguk indulnak vadászni.
Mivel arra esélyem sincs, hogy bármilyen parancsot szerezzek, főleg nem olyantól, akitől még el is fogadná a nagyképű kapitány, hiszen sem Uráldur-ral, sem Al-Nuszra-val nem lett volna jó összefutnom még, így nem látok egyelőre gyorsabb utat, csak azt, hogy visszaódalogjak a sárkányhajó legénységéhez.
- Ha még áll az ajánlatotok, akkor veletek tartok, azt azonban felemlíteném, hogy a Szirén öböl már talán túl felkapott hely lett és talán nagyobb zsákmányt remélhetnétek az ellenkező irányban. Nem lenne érdemes megpróbálni? Nagyobb, különlegesebb zsákmány, nagyobb haszon, mit szóltok?
Ha belemennek, ha nem, tényleg jobb lesz némi respektet szereznem náluk, akkor talán jobban hallgatnak majd rám.

A nő elmosolyodik és ő válaszol.
-A szürkék már szóltak, hogy szükségük lesz a szukák mérgére. Így az nem túl nagy kockázat mindig könnyű találni fogást. De ha ennyire akarsz arra az öbölbe elmenni, akkor utána tehetünk egy túrát. Megállunk út közben pár helyen halászni, de arra is jó helyek vannak.
*Kitartó próbálkozásai úgy tűnik sikert értek el. És hamarosan útra kelhet.


/Kocka dobás: Hatos
1 és 2- Hirion eseménytelen útnak néz elébe
3-5-ig -A hajónál háromszor nagyobb hullámok, szél, zuhogó eső támad váratlanul már az első éjszaka
6- tengeri szörny támadás,, ez esetben nyugodt vízről kell írnia a következő hsz-ben és én majd elmesélem a felbukkanását
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Bár meglep, hogy a lány válaszol, de annyira azért nem, hogy ne öntsön el a megkönnyebbülés a szavaira. Zevadar városában sem szokatlan, hogy nők közül kerüljenek kia a vezetők, bár azért ritka. Mégis valahogy egy hajó kapitányát férfival azonosít az ember. Igaz, nem tudhatom, hogy a lány milyen minőségben szólt, de láthatóan elfogadták szavait a többiek is.
Mondjuk azt csak tippelni tudom, hogy a szürkék olyanok lehetnek, akiknek kell a szirének mérge és azok legtöbbször mágusok, így ezen nem akadok fenn.
- Ezt örömmel hallom és ezennel felcsapok hozzátok matróznak. – bólintottam megkönnyebbülve, hogy talán mégis eljutok a célomhoz, ha kis kerülővel is, de még mindig gyorsabb, mint gyalogosan.
Azonban a fedélzeten, ahogy kifutunk már az is eszembe jut, hogy mennyi mindent hallottam arról, akiket szinte lebéklyóz a tengeri betegség. Az tény, hogy eltartott egy darabig, míg megszoktam a hajó fura ingását, de a gyomrom legalább békén maradt. Egészen az éjszaka leszálltáig…….
Bár akkor sem a gyomrommal lett a baj, hanem a szívemmel, ami majd kiugrott a helyéből, ahogy nagyot koppanva csapódtam a kabin oldalának és ami jókora púpot eredményezett a homlokomon.
Akkor már víz is lötyögött alattam és olyan hangok hallatszottak, hogy megesküdtem volna, valami tengeri szörny akarja felzabálni a hajót velünk együtt.
Még jó pár zúzódást szereztem, mire csuromvizesen, négykézláb kimásztam a fedélzetre.
Amit elsőre megláttam, az egy hegynyi hullám volt, ami fölénk magasodott.
- Az ősi démonokra! – suttogtam. – Mind itt veszünk! – kapaszkodtam meg elfehéredő ujjakkal.

A hadihajón aludhatott volna a fattyú, de egy sárkányhajó jóval kisebb annál, hogy kabinokat alakítottak volna ki rajta. Csak keresztbe padok sora, amin jobb oldalt egy evezős ül meg mellette balról húzza a másik. Sem fedélköz, sem különösebb építmény. De a kék elfek kedvelik ezeket, mert könnyűek, vitorla mellett evezővel is megy és Zevadarban nincs sok anyag, hogy pótolják az elveszetteket, viszont szerencsére nem is kell kidönteniük hozzá sok fát. Ennek ellenére meglepően hatékony a vizeken, igaz korlátokkal.
Aki először beszélt vele férfi, az úgy tűnik nagyobb tiszteletnek örvend a többi vízi tünde között, de még ő sem igazán kapitány. A sötét elf alfajtól eltérően náluk egyáltalán nem szoktak parancsolgatni vezetők, hanem rááll mindenkinek az esze egy közös ritmusra, ami a jól ismert hajózási műveleteket önként és természetszerűen végzik egymásra figyelve.
Bár hamar rájönnek az új társai, hogy a törvénytelen gyermeknek magyarázni kell (ami nehezebb, mintha hozzá látnának és megcsinálnák). Ám sikerül evezés mellett is neki is elbóbiskolnia, mint sok társának. És ebből a hánykolódás és egy púp kelti fel.
Hősünk kétségbe esik a víz feltornyosulására ám a legénység többi része mindent megtesz, hogy neki kormányozza a tajtékzó hegynek a járművüket. Siker is elérni a csúcsát, majd egyre csak gyorsulnak, mikor a túloldalon leszáguldanak.
Aztán egy pillanat alatt előre esik mindenki, a hajó farát, ahol Aw leszármazottja ült mintha örvény húzná lefelé. A hajó elülső fele meg mintha észre sem vette volna, hogy elhagyta őket, erősen lelassulva, de megy tovább. A társai hamarabb eszmélnek, hogy gigászi fel-le mozgás közben nem vették észre a zátonyt, amire a hullámról lefelé ráérkeztek és középen ketté tört a sárkányhajó szerkezete.



Néhányan mintha lángolnának a vízben, de úgy tűnik bőrüket nem égeti a különös tűz. Hallhatott már Hirion is arról, hogy szövetségesei képesek hő nélküli lángokat varázsolni (tündefény) bárhová és bárkire, így látnak ők éjszaka is akár. Ám szükségük lesz rá, mert szörnyek úszkálnak körülöttük.
-Gyere! Gyere! Gyere!

Még a tenger nyugalmi állapotában is szokatlan nekem és gyomorszorító érzésekkel lát el, mégis annyira kifáraszt a sós levegő és a megterhelő fizikai munka, az evezés, hogy szinte álomtalan álomba zuhanok, aminek a vihar tombolása és a fájó homlokom vet véget.
A hatalmas hullám láttán a szemeim nagyra tágulnak és kiáltásra nyitnám a szám, de hang nem jön ki rajta.
Szerencsére nem is tőlem várják el kék elf társaim, hogy csináljak valamit, mert engem az ülőkéhez dermeszt a rémület, de ők gyakorlott kézzel fordítják a hullámra rá a könnyű hajót, ami még azelőtt felkapaszkodik annak tetejére, hogy pisloghatnék. Aztán mégis jön hang a torkomból, méghozzá hangos ordítás, ahogy belezuhanunk a mélységbe.
A hajótest reccsenését elnyomja a bömbölő égiháború, így talán az elöl ülők észre sem veszik, hogy mi történt, de én pillanatok alatt a vízben találom magam, jócskán nyelve a sós vízből.
Önkéntelenül kapálózom, olyan mély életösztönnel, ami egy macskakölyöknek is dicsőségére válna.
Bár leginkább az életben maradás köt le, nem tudom nem észrevenni a velem együtt vízbe esett kék elfek furcsa lángolását és a kecses női alakokat, melyek sötéten siklanak a vízen körülöttünk.
Hangjuk, mint a csurgatott méz és én mindent elkövetek, hogy engedelmeskedjek nekik, még megfulladni sem jut eszembe közben.
Kutyamódra lökve magam előre igyekszem feléjük, egészen addig, míg egy hullám be nem borít és fülemet eldugítja, akkor ismét elönt a rettegés.
~ Mit művelek? Ezek szirének! Bár választhatok, megfulladok, vagy ők ölelnek halálos karjaikba! ~
Érzem, ahogy a hullám kénye-kedve szerint dobál.

Hirion a jég hideg víztől tér magához, hogy halálos ragadozók kérlelik, hogy menjen közelebb hozzájuk. Kutya úszásban hánykolódik legtöbbször a habok felett, de amikor átcsapnak felette, akkor épp alatta. Küzd derekasan, mint disznó a jégen. És talán ez fogja megmenteni.
De ne rohanjunk előre! Egy harapást érez a nyakán és amikor megfordul, akkor egy csodálatos nő fonja karjaiba.
-Gyere!
*Telt ajkai csókra közelednek. Bal karjába pedig a harapás óta mintha sugározna át a sebből az egyre nagyobb ólom súly, érezhetően nehezebb mozgatnia. Ám úgy tűnik a hölgy még így is kívánja meztelen keblével.

Nem tudom mi lenne jobb megfulladni, vagy ezeknek a csábos szörnyetegeknek a mérgétől meghalni, bár egyik sem túl csábító lehetőség és, ha választhatnék, akkor egyiket sem választanám.
De a szellemek nem engednek választani, csak dobálnak a sors és a Szirén öböl tengerén.
Mikor megérzem a tűszúrásnyi fájdalmat, úgy gondolom itt a vég, elvesztem.
A halk suttogás megborzolja a fülemet és telt keblek nyomódnak a hátamnak, ahogy lágy karok fonják át a nyakam.
Mind a harapástól, mind a hangjától zsibbadni kezdek, egyik a testemre, másik a lelkemre hat.
- Megyek!........Neeeeem, mégsem……..szirén vagy…….Csókolj!
Tudom, hogy össze-vissza beszélek, de teljesen zavart vagyok.
Valami tudatom mélyén el akar innen lökni, de egyre tehetetlenebb vagyok.

Hirion lassan már alig tudja, hogy mit is csináljon. És a fiú zavarát a halnők kihasználják. Gyengéden ölelik magukhoz és amikor csókcsatát vívnak újabb szúrást érezhet a nyelvén. Lassan elzsibbad a nyelve, a szája majd mindene. Egyre inkább nehezebb lesz bármit is tenni és amikor már a hideg is kirázza a mélybe süllyedve, egyre kevesebb oxigén marad közben a tüdejében, hirtelen kilép a testéből.
Újra kékesen dereng a szellem alakja és valamiért ez távol tartja a bestiákat. Ám nem akadályozza meg, hogy teste magatehetetlenül merüljön alá a vízben.
Egyetlen reménye, hogy ha az áramlatok kisodorják a partra hat órán belül. Akkor a nő megtalálná porhüvelyét és ő maga is vissza tudna menni bele hatalmas vízsugárok öklendezése közben. A mágikus kő a gyomra helyén nem csak a szirénektől óvta meg magára maradt fizikai valóját, de testébe visszaszállva sem azonnal fullad meg a sós tengervízzel telt tüdeje ellenére. Ki tudja köpni és talán... túlélheti.

/Kocka dobás: Tízes
1-9-ig megmenekül és a kék elf nő vele lesz a parton
10-es az áramlatok a mélyebb vizek felé sodorják és örökre a hullámok között leli halálát.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

Egy idő után már teljesen összekeveredtek a gondolataim, egyrészt a hidegvíz miatt, másrészt a szirének harapásai miatt, amiket már nem is tudtam felfogni, csak a puha testeket éreztem és az elbájoló hangokat halottam.
Egyre több vizet nyeltem és a fejem már nem bírtam a hullámok fölött tartani. Aztán összecsapott a tenger a fejem felett és én megállíthatatlanul merültem a mélybe.
Ekkor ösztönösen reagált, mind a tudatom, mind a testem és pillanatok múlva már szellemként lebegtem azon pont felett, ahol fizikai valóm halálos merülésbe kezdett.
Hiába tudtam, hogy ha nem történik valami, ha a hullámok nem mossák partra a testem, hamarosan meghalok, tenni nem tehettem semmit.
De szerencsém volt, mielőtt letelt volna a mágikus hat óra, partra gurította egy hullám porhüvelyemet, amit az a lány, Zenubia húzott partra, aki egy szem nőként szolgált a hajón.
Szinte fejest ugrottam a testembe, amit meg is bántam, bár örülhettem, hogy egyáltalán életben maradtam, de orromon-számon fojt ki belőlem a lenyelt tengervíz.
Nagyon rosszul voltam és lehet túl sem éltem volna a kék elf nélkül, aki segített, hogy ne fulladjak most sem meg.
- Kö….köszönöm! – hörögtem, ahogy levegőt is kaptam.

A nő fölé hajol és kicsit megemeli a fejét, hogy könnyebben kijöjjön felülésből a víz. És gyengéden ápolja egy darabig, míg végleg helyre nem jön.
-Szükség lesz mindenkire, aki életben maradt. Fát kell vágni és új hajót építeni. Nem maradhatunk itt örökre és gyalog hosszú és veszélyes lenne az út hazáig.
*A legénység kicsit kevesebb, mint fele maradt meg. Lassan szállingóznak a parton egymást keresve. Többen sebesültek is, néhányan a víz sziklás zátonyaiba verték be a fejüket. Másokon szirén körmei karmoltak csók közben és bódultak a méregtől.
Apropó! Hirion sem heverte ki teljes mértékben, csak túlélte. Ideje lenne átgondolni, hogyan tudnák a fákat kidönteni és megfaragni. A legtöbbek fegyverei odaveszett, csak néhány kard és egy-két szigony maradt meg.