A gesztus némileg szélesedik, ahogyan egyértelművé válik, mennyire hízik a mája a törzsfőnek mindössze ennyitől, és ezt mulatságosnak tartja. Nem mintha ki akarná használni, a behízelgés távol áll tőle, mindemellett úgy érzi, egyébként sincs szükség ilyen lépésekre. Az egyszerű, tiszta őszinteséget mindig értékelni fogják, még azok is, akik hazugok és gyilkosok, noha az utóbbiak egy kellemetlenül szúró pengével a hátban, ami nem egy kedvelt jutalom.
A vezetőt hallgatva némileg elkomorodik, hogy ezen a problémán nem tudnak segíteni. Mostanra már egészen mélyen gyökerező nézeteltérés ez, ami sajnos feszültségeket okoz, ha megpróbálnak egymásra hatni, erőszakkal. Egyik sem akar már beolvadni a másikba, inkább lázongnak és egymás ellen fordulnak, minthogy hódoljanak, és ez érthető. Kár, hogy sokan agresszívak, és képtelenek megelégedni a helyzetükkel, másoknak ártva törekvéseikkel, hogy nekik jobb legyen. Furcsa világ ez, nagyon is, és valami nagyon nem jól alakult... Valami eltört az évszázadok alatt, amit most tapasztalnak meg komolyabban az élők, és ez a törés talán kijavíthatatlan. Sokak lelke mérgezett, megtisztíthatatlanul fertőzöttek, de hogy ez a betegség mégis mikor indult hódító útjára, hogy a vesztükbe űzzék az áldozataikat... Minden bizonnyal örök rejtély marad, hacsak ő el nem jut mindennek a forrásához, melynek titka nagy valószínűséggel felfedezhetetlen sírokban nyugszik.
- Felfoghatatlan a számomra, miért ilyen ellenségesek - rázza meg értetlenül a fejét. - Sose értettem, egy nép miért akarna önmaga ellen fordulni, értelmetlen indokokra hivatkozva, és ahelyett, hogy szóval próbálnák meg békésen elintézni, kompromisszumot kötni, inkább kiirtják a számukra nem tetsző felet. Mert az könnyebb... - teszi hozzá szarkasztikusan, aztán csak sóhajt, beletörődve, milyenné vált a világ, ahol már lassan a jó is rosszat akar. - Nem bánják, ha a törpék birodalmáig a törzzsel tartok? - érdeklődik, jócskán eltérve az eddigi témától. - Nekem is lenne arrafelé dolgom, és az út során amiben tudok, segítek. Értem az állatokat, hallom a növényeket, így talán hasznomat veszik ezen rövid idő alatt. - Reménykedik, arra a néhány napra, egy-két hétre velük tarthat, hiszen a belső nyugalmának mindenképp jót fog tenni, ha ilyen tiszta néppel lehet. A magány után ismét elterelheti borús gondolatait egy felhőtlenebb, álomszerű világba, ami csak ideiglenes és illúzióhoz hasonló, viszont hitét mindenképp erősíteni fogja, melyet egy jobb világ létrehozásába vetett. A füstöt meg nagy ívben kerülnie kell, ugyanis út közben - hatalmas szerencséjére - rájött, mi váltja ki az alakváltást, így nem fogja rájuk hozni a frászt, ha tűz melletti pihenésre kerül sor.
... vagy egy történet mesélése közben ráijeszt a gyerekekre, hogy a felnőttek jót nevethessenek az előtte tisztázott ajándékának ilyen hatásán... Már a gondolatától elmosolyodik.