//Lys//


A turbékoló galambpár reppen fel a levegőbe. Egy éjtünde újonc zavarja meg a párzásukat. Mióta bekerült a seregbe, nem sok mindent tanult a fegyverek forgatásáról. Mágiát meg különösképpen nem erőltették még a csapatában. Egy rövid karddal, csizmájában egy bajonettel és hátán íjász felszereléssel küldték ki a bányából.
És hogy került oda? Hivatalos magyarázatként szükség van rá. Ebből nem sok mindent tapasztalhatott, hiszen megérkezve selfek felfogásaként igen masszívnak tűnő erőd belsejében van a bánya bejárata és a hozzá tartozó felszíni raktár. (Az is igaz, hogy éjtündeként a legtöbb erőd igen masszívnak és jól védhetőnek tűnik. Alig van kőből épített erődítés otthonotokban, Zevadarban.)
A hely tele van katonákkal, akik közül a legtöbben már legalább egy évtizede, ha nem több szolgálják a mostanában igen csak hiányos trónt. És gyakran küldenek ki katonákat az egyetlen kapun, hogy dicsőséget szerezzen magának és a birodalomnak.
Téged sokkal szerényebb elképzeléssel indítottak most útnak. Egy olyan állatot vagy szörnyet kell találnod, amely legyőzésével és a trófea visszavitelével kiállod a próbát.
De az a két galamb, akiket megzavartál nem lesz elég értékes ahhoz, hogy elégedettséget varázsoljon tizedesed arcára majd.
Rajtad áll, hogyan kezdesz neki vagy esetleg megpróbálsz nagyot dobbantani és egy ellenséges intelligens lényt megölni.

Lysa jobban örült volna, ha megmondják a pontos feladatát, így sajnos nem lehet biztos benne, hogy mit várnak tőle. Egy farkast, egy medvét? Nem mintha egyszerű lenne végezni egy medvével, de olyan közönségesnek hangzik, biztos mindenki másnak is valami hasonló jut eszébe elsőre, és mivel belefér a szörny vagy állat, ami valami próbának tekinthető kategóriába, sokan biztos ennél a megoldásnál is maradnak.
Az viszont csak egy dolog, hogy elvégzi-e a feladatát. Le is kellene nyűgözni a felettesét valamivel! És egy medve ehhez nem tűnik túl valószínűnek, hogy elég lesz. Na, de ezek még csak az állatok része, mi van a szörnyekkel? Egy ritka, veszélyes szörnyeteg feje, mondjuk szülei rémtörténetének egyik szereplőjéé, már amennyiben létezik, biztos sokat segítene a későbbi előmenetelében. Kicsit elkalandoznak a gondolatai, hogy ugyan milyen fejet vágna a tizedese, ha meglátna nála valami ... Na de vissza a valóságba. Először találni kéne valami ilyet, utána megölni, végül pedig a valóságban is megnézi hogy mit szól hozzá. Igen, ez jó terv. Szóval, első lépés, találni valami veszedelmes szörnyeteget. Hol is kezdjünk neki, jó kérdés.
Jobb ötlet híján elindul a mocsár felé. Út közben megáll 1-2 faluban, tanyán, üres gyomorral biztos nem fog sikerülni, bár talán telivel sem. Minden esetre meg fogja próbálni, legrosszabb esetben elbújik, és fut. Sehol sem marad sokat, csak egy vacsorára, aludni, és ameddig körbekérdezősködhet hogy nem történtek-e a környéken furcsa eltűnések, halálesetek, esetleg nem tudnak-e valami veszedelmes szörnyről a környéken, akár régi rémtörténetek, vagy igazából bármi, ami olyat sejtet a háttérben, aminek a feje jó lenne neki.

Lys még nem járt szinte semmit az ellenség területén. Sokkal könnyebbnek gondolta átverni őket, mint amilyen valójában. Amikor a hegyről letekintve meglátja a völgyben azt a pár házat, a rengeteg szekeret és az útkereszteződést, joggal hiheti még azt, hogy megütötte a főnyereményt. Itt nem csak az ide érkezők futnak össze, de a hírek is. És katonát jelenleg nem is lát.
Épp lemenőben van a Nap, ezért mint megfáradt vándor gyalogol le, ám ahogy közel érkezik a javarészt törpékből álló tömeghez, az első reakció a menekülés.
Egészen pontosan az első az, hogy a kalmárok közül többen menekülőre fogják. Riadtan rikoltozzák a figyelmeztetést a környékbe, hogy zevadari veszély érkezett. Ám az élelmiszerrel, sóval, ékszerekkel, vasrudakkal és más értékekkel megrakodott szekerek nem maradtak őrizetlenül. Néhány kovács kinézetű törpe máris két kezes kalapácsot kap fel és pont feléd indul meg. Mások fegyvereket húznak elő és kivárnak a helyükön. Az első rád ripakodik haragosan.
-Mit keresel itt?

-Több dolgot is, de a balhé nincs köztük. - Teszem fel védekezésül a két üres kezemet, miközben lassan lépkedek előre, de tisztes távolságot tartok az aggresszív(nek tűnő) kis törpétől.
-Először is szállást... Már ha az én méretemben is van ágy. - Nézek végig a törpéken, azon gondolkozva, hogy ezt mennyire veszik magukra. Meg hogy esetleg összetolnak-e 6 ágyat.
-Utána vacsorát, az itteni almának nem nő párja otthon, illetve magammal vinnék egy kis szárított húst.
-Végül pedig, ha van 1-2 történet a környékről, ritka szörnyetegekről, titokzatos eltűnésekről, halálesetekről, azokat szívesen meghallgatnám. Ha valamelyik igaznak bizonyul, akkor jár a sör annak aki először mesélt róla. - Mondom kicsit felemelve a hangom, abban bízva, hogy ettől mindjárt segítőkészek lesznek, mégis csak iszákos törpökről van szó. Leteszem a kezem és megállok, kíváncsian várom első sorban az előbb már megszólaló egyén válaszát. Közben eljátszok a gondolattal, hogy esetleg törpfejeket vigyek magammal. Lehet hogy az is tökéletes lenne, bár ilyenről nem volt szó. Mondjuk, az biztos, hogy nem kéne tovább keresgélnem. Mindegy, most nincs kedvem velük harcolni. Meg sokan is vannak. Majd legközelebb talán... Vagy ha nem találok jobbat, mint egy rakás félember.

Többen oda érnek és csatlakoznak az először szólóhoz, már összesen négyen vannak. Ám az eseményeket mégis az az egy irányítja. És nagyon drukkolj annak, hogy számodra jó irányba, mert a legtöbb variáció, ami kisülhet ebből a helyzetből a feladatod gyors végét jelenti.
-Majd mindjárt mutatok én neked titokzatos eltűnést szutykos kurva!
* Ezzel meglódítja a feje felett a fegyverét és neked ront. Egyelőre  többiek csak nézik és egyre inkább gyülekeznek, ám ő úgy tűnik egy percig sem hiszi, hogy a fajodból van bárki is, akinek egy szavát el lehet hinni. Vagy akinek a puszta létezése nem elég ok arra, hogy megöljék.
Nem tudni mennyire jó a harcban, de nagyon hamar ki fog derülni...

/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Eszméletedet egy boros pincében nyered vissza egy kalapácsütéssel a fejeden. Örülj, hogy a két kezes, súlyos fegyver nem vette az életedet!
3-6-ig -Könnyedén hárítani tudod az első rohamát és megpróbálkozhatsz egy visszatámadással vagy meneküléssel. Ezen dobásoknál a pontos leírást rád bízom./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Hát nem egyből rám támadt az egyik hülye kis törpe? Ez biztos meg akar halni, amiben lehet hogy leszek kedves segíteni neki, főleg miután lekurvázott, de az is biztos hogy nem lesz érte hálás!
Egy nagy kalapáccsal támadott rám, amire az eddigi kiképzésemnek köszönhetően azért sikerül rájönnöm, hogy nem harcra szánt pöröly, hanem egy munkások által használt szerszám. Ennek ellenére elég jól forgatja, nem sokon múlott, hogy sikerüljön kitérnem az elég erőteljesnek mondható csapása elöl, de legalább nem egy hivatásos harcossal van dolgom.
Minden esetre úgy ítélem meg, hogy nem lenne túl egészséges huzamosabb ideig a közelében maradni, így futásnak eredek, ő egy törpe, egy elég nehéznek mondható "fegyver"rel, nem sok esélye van tartani a lépést. Időnként hátra nézek hogy milyen messzire van, és amikor már biztos távra vagyok tőle, előveszem az íjamat, és rálövök. Nem akarom elkapkodni, de tudom hogy gyorsnak kell lennem, ha nem akarom megvárni, hogy hozzám érjen. Aztán még az is kérdés, hogy a többiek mit szólnak a mi kis fogócskánkhoz, remélem nem sokan akarnak beszállni. Nyilam nincs végtelen, és ha mindenki olyan jó harcos mint ez a (minden bizonnyal) egyszerű kovács, akkor közelharcban nem túl sok esélyem lenne ép bőrrel megúszni. Ugyanakkor nem szívesen hagynám itt ilyen gyorsan ezt a kis falut, bár éjszakára kizártnak tartom hogy maradhatnék, pontosabban hogy jó ötlet lenne.

Ahogy hősnőnk elkezd szaladni, először nem üldözőbe veszi a kovács, csupán egy egész piacteret betöltő ordítást küld utánad.
-Gyere vissza szurkos!
* Ennek is köszönheted, hogy kezdetben igen gyorsan nyersz nagy előnyt, ám ezután mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy indul meg előre. És többen -felbátorodva a meghátrálásodon- követni kezdik a példáját, így már elég sok támadód van.
Mikor másodjára visszafordulsz, már elég messze jársz tőle, hogy eleressz egy lövést. A nyilad a jobb vállát találja el kulcscsont alatt, habár tartani próbálja, de Samu -a két kezes kalapács- kicsúszik ujjai közül. És ő maga is féltérdre ereszkedik.
A gyors célzás és a siker azért megkéri az árát. A mögötte futók is beérik és egyikük elég közel érzi magát, hogy neked vágja a saját hasonló szerszámát. Feje fölé emeli és nagy suhintással elereszti. Jól látja, hogy nem vagy ütő távban, de a levegőt átszelve közeledik a súlyos tárgy.
Főleg a reflexeiden fog múlni, hogy el tudsz-e hajolni előle.

/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Kikerülöd a sajátos alkalmi dobófegyvert.
5-ös -Jobb karodat találja el, eltörve egy csontot.
6-os -Az arcodat éri az ütő felülete, mely lapításra és egyengetésre tökéletes, még ha kovácsolt vasra tervezték is, nem élő szövetre./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Elég jól sikerül a lövésem, ki is fordul a támadóm kezéből a fegyvere. Viszont követi a falu apraja, még apróbbja... Elbízom magam, hogy akár velük is elbánhatok, ha tartom a távolságot, miközben szépen leszedegetem őket egyesével, ekkor azonban meglepetésemre egy kalapács repül felém, és hirtelenjében nem is sikerül elugranom előle. Ahogy érzem a csont törését, egyből rájövök, hogy nagy hibát követtem el. Most futnom kell, tulajdon képpem az életemért, és ez kicsit elkeserít, de jobban fáj a karom annál, hogy a saját lelki világommal törődhessek. A még ép kezembe veszem az íjam, és a másik kezemet is a testemhez fogom fogcsikorgatva. Így is épp elég baj lesz ezzel, nem hiányzik, hogy a törött csont átszúrja a bőrömet, és elfertőződjön. Elég szép tempót diktálva hussanok ki a faluból, és miután megbizonyosodtam róla, hogy nem követnek, török néhány egyenes ágat, amikkel, és a ruhámból letépett szövetdarabbal nagy kínok közepette sínbe tehetem törött testrészem.
De legalább nem erőszakoltak meg. Nyugtatom magamat, és az otthoniakra gondolok. Ők vajon hogy lehetnek, merengek el magamban, nem hiszem hogy sokat változott volna a helyzetük.
A törpök meg még megfizetnek ezért. Talán már ma éjszaka. A sötétben jól el tudok bújni, egy ilyen kis falu pedig nem hiszem hogy túlzottan ki lenne világítva, legfeljebb a kocsma, hogy biztos odataláljanak. Ha a hold is velem van, akkor lehet, hogy egy bal kéz is elég lesz. Meg nem tudnám mondani hogy melyik törpe dobta azt a nyamvadt kalapácsot, de legfeljebb másikat ölök meg. Arról viszont gondoskodok, hogy tudják, ez azért történt, mert rám támadtak. Ha legközelebb nem ismétlik meg, akkor igazából meg is érte.
A jobbom nélkül lőni igen nehéz lesz, akkor maradt a kardom. Ez esetben ügyesen kell majd lopakodnom, úgyhogy a tegezem és az íjam elrejtem egy érdekesen kinéző fa tövében, csak úútban lenne. Miután lenyugszik a Nap, visszamegyek a falu széléhez szétnézni, hogy mi a helyzet, de egyenlőre nem megyek be. Óvatosan nézelődök, melyik házból távozik 1-1 férfi, nagy valószínűséggel könnyű prédának otthon hagyva a feleségét, melyik ablakban alszik ki a gyertya jelezvén a lakók nyugovóra tértét. Ha nap közben nem voltak katonák, őrök, akkor szinte biztos, hogy most sem lesznek, persze az óvatosság nem árt, főleg most.

A törött csont ami bajt csinálhat, abból csak egy a bőr átszúrása és lassú elvérzés mellett még vérmérgezés is. Gyakoribb jelenség, hogy becsípődik az érző idegek közül valamennyi és állandó, csillapíthatatlan fájdalom érzetet okoz. Vagy simán csak elvágja a mozgató idegrostot és lebénul a végtag örökre.
A sérülés ellátása szerencsére megakadályozott mindent, így a még mindig nem jelentéktelen fájdalom mellett más dolog nem adódott hozzá, várjuk a mihamarabbi felgyógyulását. És átgondolva a lány helyzetét lehet nem kellett volna ide jönni kérdezősködni, mert miközben fél napja még becsmérlően nyilatkozott egy medve levadászásáról, mely nem nyűgözné le felettesét, most már fél karral az sem menne lendületből.
Az üldözőid hamar feladják és neked a felcser dolgokra van időd. Ám amikor visszatérsz a tett helyszínére gyökeres változásokra leszel figyelmes. Ez valahogy több, mint egy falu. Egészen más annál, mint amivel valaha is találkoztál. A hatalmas piactér kiürült és a kordélyok jó része eltűnt. Csupán legfeljebb harmaduk-negyedük áll most a házak közelében. Odabent pedig javában zajlik az élet. Mintha minden épület egy karavánszeráj lenne.
A szekerek körül és a házaknál pedig páncélba öltözött, jól felfegyverzett raydani őrök járkálnak párban. Úgy tűnik távollétedben elég jól megerősítették a védelmet. Valahonnan a közelből erősítés érkezett.
Furcsák ezek a mélynövésűek.
Az újhold és a sötétség viszont neked kedvez.

Hú, hát miattam azért nem kellett volna egy fél hadsereget hívniuk. De azért hízelgő.
Így nem lesz valami könnyű dolgom az éjszaka ellenére sem. Viszont összességében örülök. Ha egy rendes katona fejét viszem vissza, akkor ha később még vissza is küldenek az eredeti feladatommal, megvárhatom majd a bányában hogy rendesen meggyógyuljak. Szigorúan nézve ugyanis a feladatot nem teljesíteném, és hát hol lenne szigor ha nem itt a seregben, viszont egy ellenséges katona feje biztos meggyőzi őket hogy ott a helyem.
Körbejárom nagyjából a falut (vagy legalábbis sétálgatok egy darabon a határában), és olyan érzésem támad, hogy ez inkább egy méretes karaván erős katonai őrizettel. Valami fontosat vihetnek. Vagy csak egyszerűen jó sok hadianyagot. Mindegy, ezt majd valaki más kideríti, nekem csak egy fej kell, és nem felderítő vagyok, hanem katona, vagy mifene.
Sajnálazomra erősen páncélozottak az őrök, így a hátba/szíven szúrás nem tűnik valami jó ötletnek, és egy kézzel a nyakuk kitörése sem lehet valami egyszerű. Maradt a nyak elvágáse egyetlen fürge mozdulattal, a sisak és a páncél közötti hézagnál. Esetleg még a szemükön keresztül turkálhatnék az agyukban, de ha meglátnak akkor végem, úgyhogy ezt az ötletet is elvetem. Sétálgatok egy darabon, kardommal a kezemben, az alkalomra várva, amikor az egyik őr túlságosan is a sötétbe merészkedik egyedül, akár mert könnyítenie kell magán, akár mert összeveszett a társával és inkább otthagyja kicsit, nem igazán érdekel miért. Kapok az első adandó alkalmon, nem biztos hogy sok lesz, és óvatosan mögé lopakodok, hogy a pengém egyetlen csendes vonásával még egy fejjel alacsonyabbá varázsoljam az áldozatomat. Ha sikerül, akkor a lábfejemmel próbálom csillapítani a test puffanását, a páncél zörgését, és elkapni a fejét. Vagy ha kicsit kisebb lett a vágás, akkor utólag szerelem le róla. A hónom alá kapom a trófeámat, és futás. Ha nem sikerül, akkor 1-2 lépés kimarad, és egyből a futás jön. Inkább mint a halál, vagy fogság, ennél jobbra nem igazán számíthatnék a jelenlegi állapotomban. És reménykedek, hogy nem indulnak utánam kutyákkal akármikkel. Igazából a karavánt nem lenne tanácsos otthagyniuk, reménykedek benne, hogy ez az összes katonára vonatkozik, és nem tudják nélkülözni kevesüket sem, vagy nem bíznak benne eléggé hogy el tudnának kapni. Az íjamért nem megyek vissza. Viszont amennyiben nem sikerül az akcióm, és nem is akarnak követni egy bő fél órával később sem, akkor visszanézek még kicsit később, hátha lesz még egy esélyem valamit szereznem. És nem egy másik törött kézre gondolok ezzel.

Lys még mindig csak sötétben tapogatózik. Nehezékként nyomja gondolatait, hogy a feladat homályos kiadása miatt magát az utasítást értelmezi folyamatosan, így néha elkalandozik a figyelme. Ráadásul nem irigylésre méltó az sem, hogy fél karral kell felvegye a küzdelmet egy jól szervezett őrséggel, amiben a katonák egyenként simán tízszer több időt töltöttek el a hadseregben, mint főhősnőnk a sajátjában.
Ám a sötét az, mi egyedüliként vele van. És az, hogy szervezete a melegre érzékeny, nem a hűvösre. Így az éjszaka élete legjobbját tudná adni, ha egészséges lenne. És mikor az egyik strázsa elmegy dolgát végezni, a nő a lehúzott sliccű delikvenst igyekszik meglepni.
Ám csak a szerencse dönti el, hogy végül sikerül-e elvágni áldozata torkát. Vagy az észre veszi és egyszerűen egy villám gyors rohammal leteríti.

/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Sikerül megölnöd és a társa gyanakodva szólongatja, miközben a nyakát reszeled pengéddel. Ám a könnyed menekülésre reményed szertefoszlik, mikor meghallod magad mögött a kutyákat, zsákmányoddal menekülve.
4-es -A dolgát végző őr rád szól, hogy ki van ott?
5-ös és 6-os -Mikor újra visszatér az eszméleted, megkötözve egy szekéren találod magad ládák között, mely zötyög./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Kutyaugatást hallok. Pont ennek a hiányában reménykedtem annyira. Nem jött be. De legalább még messze járnak, nem is látom őket.
Most akkor két lehetőség van: kieresztették őket hogy tépjenek szét, vagy pedig őrizetlenül hagyták a tábort. Az első eset nem is hangzik olyan vészesnek, de sajnos valószínűnek sem, viszont ez könnyen megoldható. Futás közben nézelődök egy olyan fa után, amire így is fel tudok mászni, csak egy 2 méter magasra, egy ágat megragadva, és tulajdonképpen felgyalogolva a fatörzsön amég oda nem tudok guggolni, majd állni. Előtte persze még egy darabot letépek a ruhámból hogy tarisznyát rögtönözzek belőle a trófeámnak, illetve még egy 4 kis csíkot, mivel már meg is van a tervem kicsit későbbre is. Mielőtt felmásznék, odadörgölőzök a fa tövéhez, és az egyik ruhacsíkot felkötöm egy nem túl magas ágra, amit a kutyák azért nem érnek el, a végén pedig megpróbálok a fáról jó messzire ugrani a nélkül hogy eltörném bármimet is. Ez a néhány méter nyomhiány és a fánál lévő erős szag talán meggyőzi a kutyákat hogy ott vagyok, vagy csak elvesztik a nyomomat. Biztonság esetére (meg más indokból is) ezt még 3-szor megismétlem az utam során, de több száz métert mindig kihagyok a megállóim között. A 4. alakalommal olyan fát nézek ki, ahol magasabbra is fel tudok mászni, és messzire láthatom az utat magam mögött. Ha csak kiengedték a kutyákat, akkor szinte biztos, hogy nem jutnak el eddig, ha gyalog vannak a kutyákkal, akkor nem fognak utol érni, egyedül a miatt aggódom, ha lovakkal vagy valami hasonlókkal jönnek a kutyákkal, akkor a lerázásuk lehetetlen, viszont akkor ezt lassan látnom kell. Ebben az esetben egy pár száz métert még futok előre, majd visszafordulok, felmászok jó magasra ahol nagy valószínűséggel, vagy legalábbis reményeim szerint nem vesznek észre, és az előző 3 megállóhoz hasonlóan tovább indulnak, lehetőséget adva nekem a fáról lemászva egy rövid visszafordulást követő más úton való távozáshoz.
Tervnek elég jól hangzik, remélem lesz rá elég időm, és észre sem veszik az átverést, vagy legalább szerencsém, hogy nem veszik túl komolyan az üldözésemet.

Lys -ha avatarjához hűen túl van öltözve, akkor lassan pucér lesz, de egy ötletes és kevés kockázatot rejtő megoldáshoz nyúl. Egyetlen gubanc csak az lehet, ha törött karral ugrik és rosszul esik. A kutyákat gyalogosan követőket könnyedén le tudná futni, ám nem teszi fel a szerencse dolgára azt, hogy vajon hátasokon közlekednek-e a mélységiek...
Ha vele van a szerencse, és a Mesélő is ebben bízik, akkor hamarosan már zavartalanul érkezhet meg Sötét Vastelepre ismét, hogy tizedesének megmutassa szerzeményét. És a férfi arcáról hamar leolvashatja, hogy erre számított. Csak a lekvárok fognak megelégedni egy sima állattal, aki nem csak örök vesztes akar lenni, az minimum egy griffet próbál legyőzni, de a legnagyobb értéke ellenséges fajok egy példányának feje van.
Ám ha megbicsaklik a lábad, akkor képtelen vagy tovább menni és hamarosan majdnem pucéron elkapnak.
Lássuk, mi fog történni!

/Kockadobás: Tízes
1-es -Balszerencsés ugrás.
Az összes többi siker./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

Valahogy csak sikerül előbb visszaérnem mint az üldözőimnek hozzám, ami nagy megkönnyebbüléssel tölt el. Legszivesebben ott helyben lefeküdnék a földre lihegni egy kicsit, rendesen elfáradtam ebben a futkározásban, azonban előtte még egy fontos dolog hátra van. Fel kell keresnem a tizedesemet, és jelentenem, hogy egész sok minusz egy törpe katonát láttam arra felé. Nem tudom hogy tudnak-e már róla, de inkább elmondom kétszer, mint hogy ne tudjanak róla és meglepetés akármi. Ha végeztem a jelentéssel, amiben a pontos történések elmondását lehetőleg kerülöm, elég annyi hogy volt sok törpe katona, nekem meg lett egy trófeám, ellátogatok valakihez aki nálam kicsit jobban ért a törött csontokhoz. Már nem a készítéséhez, hanem hogy jól forrjon össze. Végül lefekszek pihenni egy jó nagyot. A fejemet, mármint a törpéét amit elloptam tőle, a felettesemnél hagyom a padlón, kell a fenének egy ilyen csúnya, és hamarosan ráadásul büdös is trófea, na meg amúgy is ő kérte, csináljon vele amit akar.

Nem sok hely van, ahová fordulhatsz komoly sebesüléssel. Szinte egyetlen tanács, amit kaptál, hogy ha már úgy is állítólag egy törpe kereskedő fogollyal tértél vissza -noha ez hamis pletyka jelenleg-, akkor csináld azt, amit a többiek szoktak!
Ám ahogy lefekszel nem sok idő telik bele, nagy kavarodásra ébredsz. Mindenkit riadóztatnak, az udvaron kell védeni a bányát az ellenségtől. Sokkal többet nem tudsz meg, láncként megy tovább ez a hír, akitől kaptad, azt sem tud többet a gyülekező és a harckészültség tényén túl.

Nem tudom egészen tudom mire céloznak, ha megkínzom attól még nem lesz nekem jobb. Mármint a kezemnek nem lesz jobb. Mellesleg csak egy fejet hoztam haza, úgyhogy nem jut eszembe több, mint az ivás saját magamra, meg a focizás. Az előbbihez nincs túl sok kedvem, az utóbbihoz meg tehetségem sem, szóval marad a pihenés. Biztos jót fog tenni.
Erre nem riadó van szinte egyből? Állítólag valami ellenségtől kell védeni a bányát. Le merném fogadni, hogy azok a nyavajás törpök lesznek azok. Duzzogva szedelőzködök, kibelezem az összes kis semmirekellőt, hát nem igaz hogy nem pihenhet a self!... Íjam nincs, nem mintha tudnám használni jelen állapotomban, viszont a fejért visszamegyek a tizedesemhez, és csak utána gyülekezek a többiekkel. Nem sok kedvem van most ehhez az egészhez, de ők keresték a bajt, hát megkapják.

Ahogy hősnőnk kiérkezik a bányából, körbe a falakon igen sok katona gyülekezett már. És megpillantja a kétségbeesés okát. Az igazgatót az egyik erdei elf rab elfogta és saját ostora nyelét a nyakának szorítva az eltörésével fenyegetőzik. Ki akar jutni, ám ekkor a társaid az Elmúlás igéjét küldik rá.
A fekete hajú fogoly egyhamar megőszül és végelgyengülése előtt elesik és elveszti az eszméletét. Te még nem ismered ezt a varázslatot, így értelem szerűen nem tudsz csatlakozni a közös híváshoz. Ám talán tanulságos.
A létesítmény főnöke hamar beviharzik ezek után és legalább száz bajtársaddal te jelenleg ott maradsz. Vagy épp te is bemész az igazgatóval együtt...
Rengeteg döntési lehetőséged van, mit kezdesz a helyzettel.

Hosszasan bámulok a hirtelen megőszülő elf után. Azta. Erre hirtelen nem tudok mást mondani. Már nem is bánom a riadót, csupán a látványért megérte. A fenébe is, ezt nekem is meg kell tanulni, bármi is volt! Egy ilyen mutatvány után biztos hogy nem kezdett volna el dobálózni az a másik törpe, és rendben lenne a kezem. Tényleg, itt van nálam a trófeám. Elég hülyén érzem magam miatta. Mindegy. Leteszem valahol a földre, és ott hagyom, mintha semmi közöm nem lenne hozzá.
Megszólítom az egyik falon lévő már elég tapasztaltnak kinéző katonát, hogy mi volt ez? A kiképzés során mi is tanulunk majd ilyet? Remélem igen, de fel vagyok készülve arra is, hogy esetleg magánórákat kell majd vennem. Mondjuk most a törött kezem miatt nem tudom hogy kapok-e majd egy kis könnyítést az edzéseken. Amennyire ismerem a népemet, nem, mondván "Szerinted ha a csatamezőn eltörik a kezed, meg fogják kímélni az életed, vagy megpróbálnak megölni?"... Pedig máskülönben talán lenne némi időm/erőm ezt tanulni is. Minden esetre ennek utánaérdeklődöm a tizedesemnél, így hát a katonával való rövid beszélgetés után bemegyek hogy megkeressem.

A falon lévő őr nem néz rád olyan megvetően tudatlanságod miatt. Inkább csak röviden vázolja a helyzetet. A Zevadarban kiképzett katonák megtanulják a beavatottak mágiájának legnagyobb részét, sajnos ahogy fogalmaz, itt elég gyatra az újoncok félkészítése. Inkább a látványra mennek, mint a minőségre.
-Nem tudom miért nem így történt, elvileg az Elmúlásnál meg kellett volna halnia. De én sem tudok mindent erről az átokról, biztos oka volt.
* Ezután gyorsan megkeresed felettesedet, aki nincs jó kedvében.
-Miért nem jelentkeztél nálam, amint meghallottad a riadót? A csatatéren is cél nélkül bóklászni tervezel? Katonaként kellene viselkedned. Ezért pihenő időmben jelentkezel a hálómban.
A haladó varázslatokhoz meg még korai lenne neki kezdeni. Ha egyáltalán megéred. -néz a törött kezedre.
Lassan visszatér minden a megszokott kerékvágásba, de ha ő most be van osztva, akkor mikor jár le neki a műszak? Több más kérdés mellett ez is megfogalmazódhat a Mesélőben kérdésként és az, hogy te most mit is fogsz erre csinálni...

A katonával való beszélgetés kicsit elszomorít, ugyanakkor megfogadom magamnak, hogy én a kissebbségbe, a minőségbe fogok tartozni. A jobb kérdés hogy hogy csinálom majd ezt, ha nem igazán érdekli őket, hogy mire viszem majd. Mondjuk tán csak nem ebben a bányában maradok életem végéig. Illetve a tizedesem elégedettnek tűnt a trófeámmal, de vajon hányan hoznak haza állat helyett egy ellenséges katona fejét még mielőtt befejeződne a kiképzésük, lehet, hogy fel is figyelt rám vagy ő, vagy valaki, és nem csak egyszerűen elégedettek? Amikor találkozok vele, ezt a gondolatomat gyorsan el is felejtem. Ahogy elnézem, nincs túlzottan jó kedvében, ami nem túlzottan érdekel, teszek rá mi baja van, de ne rajtam vezesse már le.
-Már elnézést uram, de kerestem csak nem találtam, a törpe fejét is elvittem amit magánál hagytam, ha nem hiszi. Azonban a parancs miszerint gyülekező akkor is parancs, és akkor is teljesíteni kell ha nincs meg a közvetlen felettes, így hát ezt is tettem.
Hát, nem sokáig tartott a jó kedvem, sikerült gyorsan felhúzniuk... Ráadásul szidalmaz, és utána még én keressem föl a hálójában? Na, ezt el is felejtheti. Ezt persze inkább nem mondom neki, igaz úgyis észreveszi majd. Megvárom a jelzését hogy leléphetek, és utána kimegyek. Leveszem a törpe fejről a sisakot amennyiben ott hagyták, és magammal viszem a hálókörletbe, ahol reményeim szerint ez úttal sikerülni fog pihennem egy kicsit többet is mint az előző próbálkozásomnál.
Lefekszek, de aludni nem nagyon tudok, a tizedesemen jár az eszem. Ha én nem megyek, akkor ő fog jönni. Ez esetben pedig valószínűleg ugyanaz lesz a vége, csak előtte még el is látja a bajomat, hogy mi az hogy nem teljesítem a parancsát. Ha pedig megölném, szinte biztos hogy nekem is ugyanaz járna, a halál pedig egyenlőre nincs a terveim között. Pedig most de szívesen megtenném! Végül arra jutok, hogy az lesz a legjobb, ha nála dőlök le pihenni, úgyhogy szomorúan el is indulok oda. - Kitartás Lysa, kitartás. Már öltél ellenséges katonát is, már nem vagy senki, szépen haladsz. - nyugtatgatom magamat. - Sőt, talán ez után nem is fog annyit szivatni, és könnyebb lesz az életed!
Arra mondjuk oda kell majd figyelnem, hogy nehogy rendszert akarjon csinálni belőle, és ezt valahogy elég erősen a tudtára is kéne adnom. Lassan elszundítok.

/A hsz 16+-os elemet is tartalmaz./


A tizedes dühösen válaszol a szemtelen visszafeleselésért.
-És maga szerint mit kezdtem volna a törpe fejével csata közben? Én is ott voltam a raktár mögött és többen megtaláltak. Magát hiányoltam.
* Lelkedet felkavarja, ahogy győztes utadról visszatérve az égből egyszerre csak a földre esel. Bármilyen nagyot is dobbantasz, egy botlás és lelkiismeretfurdalás nélkül szablyák ki rád a büntetést. És újoncként, még a kiképzés végén sem járva elég kétséges, hogy kinek mondhatsz nemet. A közvetlen felettesednek biztosan nem.
Felmerül benned a megölése is, ám katona családban nőttél fel. Talán ennek köszönhető, hogy megsejted, hogy a hadseregben a hazaárulást is megelőzve a legsúlyosabb bűn a felettesed megölése. Hiszen oka mindenkinek lenne rá, ha valakit véletlenül kényeztetnek, akkor is a fentebb jutás még megmarad neki, így hamar felemésztené magát a kontinens legjobban kiképzett hadserege.
Apád egy régi története jut eszedbe, ahogy lefekszel és a helyzeten jár az agyad, amibe most kerültél. Kedvelt egy fiatal srácot, de amikor nagyon összeveszett egy centurióval, az megölte. Nem tudod hogyan, mert gyerekként még az is ritkaság számba ment, hogy ilyet az orrodra kötöttek. Legtöbbször csak annyit tudtál meg a seregről, hogy nagyon kegyetlen és ne akarj többet megtudni!
Ám a körítés ezúttal egyértelművé tette azt is, hogy semmi büntetést nem kapott a százados a srác haláláért. És ismerve néped állandó rettegését sajátjaitoktól, megfogalmazódik benned a gondolat, hogy valahogyan meg lehet ölni a magasabb rangúakat is. Csak még nem tudod ennek módszereit.
Végül ismét nem bizonyul tartósnak alvásod és felébredsz. Ezúttal minden külső zavaró tényező nélkül. Egyszerűen elhatározod, hogy mégis teljesíted a parancsot és vállalva büntetésként a helyzeted kihasználását befekszel a tizedes ágyába.
Hamar mélyen elalszol és egy szúrásra ébredsz a hasadtól lentebb. És mikor kinyitod a szemed, a felizgatott felettesed megragadja két csuklódat és az ágyhoz szorítva meg sem várja, hogy ellenkezel-e vagy játszod a jó kislányt. Ajkai közelednek az ajkaidhoz. Ha engedsz, akkor hevesen csókol, ha tiltakozol, akkor egyszerűen csak melleidhez ér és elveszi, amit akar tőled.
Ahogy véget ér, ledől melléd aludni az ágyba.
-Hamarosan meg kéne tanulnod a magasabb szintű mágiákat. Egy igazi katonának tudnia kell ilyeneket is, akár csak a gyógyulása miatt is.