Hirannis újból útra kelt, hogy megtalálja a varázstárgy különleges darabkáit. Mivel ezúttal egy számára ismeretlen nevű ötvöző anyagot kér az ezüstbe vegyíteni a leírás, így kalandozó csapata tagjához fordul. Egészen pontosan az oawához. Nem csak gyógyításban jeles, de reményei nem hagyták cserben, a kémia területén is elegendő a tudása az ilyen nehéz kérdésekben is.
Ám mégis rossz hírt kell közölnie.
-Nagyon ritka anyag, mert vulkán kitörésekor keletkezik. Méghozzá nagyon kevés. Adnék neked szívesen, de a törpék hegyeiben egy barlangban rejtettem el a titkos raktáramat. Már nem fértem itthon a sok lomtól. Jó ötletnek tűnt a kevésbé használt alapanyagokat máshol tárolni.
Ám mostanában nagyon veszélyes arrafelé. Sötét elfek költöztek egy közeli hegyre és azt rebesgetik, az óriásokat maguk mellé állították őrnek. Még az orkok is visszafordultak tavaly, mikor megpróbáltak átvágni a területen, pedig több ezren voltak a csapatban.
* A nagymacska nem igazán akarja kockáztatni a bőrét. Ráadásul faja híres a békekedveléséről. Igaz, a barátod nyugtalan, kalandvágyó, ám ő sem akar kikezdeni Zevadarral...
Két elf íjász társadat még el tudod érni telepatikusan és lehet meg tudnád győzni a gyógyítás tanulásában sokat segítő társadat is, hogy mégis veletek tartson. Bár ez utóbbihoz össze kell szedned magad.

Miután meglett a gyümölcs, épségben hazatértem. Mondanom se kell Apám mennyire örült ennek, viszont tudta nem marasztalhat sokáig. Újra hajtott az izgalom a kalandvágy viszont a következő cuccról olvasva kissé elbizonytalanodtam. Úgy voltam vele csak a törpe vagy az oawa társamtól tudok e téren segítséget kérni. Apám javaslatára a bundást kerestem fel először. A találkára sor is került hamarosan viszont rossz híreket kaptam. Mármint első hallásra.... amit a macsek rossz hírként tárt elém, az rám ütődöttre úgy hatott, mint egy újabb roppant izgalmas buli. Márcsak társakat kellett hozzá keríteni.
Ahogy elmondott mindent egyszer csak elhallgatott és zavartan bámult az én izgatottságtól csillogó szemeimbe. -"Kell a törpe és a két társam az enyéim közül. Ha ő jön annak csak örülni fogok és biztosítom védelme felől. Voltunk már közös kalandban együtt. Viszont eleget hallottam már a népéről így tudtam nem erőltethetem. Majd lesz valahogy"- gondolkoztam.
- Nézd megértem ha nem akarsz velem jönni. Próbálnálak meggyőzni hogy voltunk már veszélyben együtt de az talán nem volt ehhez fogható. De ezt is túlélhetjük ha összefogunk. Segíthetnénk egymást de persze te döntesz. Akkor csak azzal segíts hol van pontosan a barlang mi alapján találom meg, és hogy néz ki ez a valami pontosan. Az a törpök területe, ők lesznek az egyedüli segítőim, azon a terepen ha nem jössz. És ismerek is egyet közülük. Majd felveszem vele a kapcsolatot és ha íjjász társaim is velem jönnek akkor már tényleg biztonságosan térhetek vissza neked pedig majd elmesélem miről maradtál le. Az infók az adott helyzetről tuti jól jönnek majd. - mondtam. Így próbáltam hatni rá, mert azt be kellett látnom szükségem lesz rá, nagyon is.
Ezekkel a gondoltatokkal és huncut vigyorral hagytam ott az oawát, és álltam odébb. Gondolatban kerestem fel társaimat. Talán jönnek. Egyedül csak a törpökre és legfőképp Természet Anyánk támogatására bízhattam magam....
//És eljött az a pillanat is hogy a hálátlan seggfej Hirion is beúszott egy pillanatra a képbe...//

A lány sejti, hogy barátja nem fogja hagyni önfejűen a vesztébe rohanni. Noha egy térkép lerajzolásán túl egyelőre nem kap tőle nagyobb segítséget.
-Itt van a barlang pontos helye. De ígérjétek meg, hogy nagyon óvatosak lesztek! Amit találtok és hasznos, azt nyugodtan elvihetitek, egy jó darabig úgy sem jutok oda.
* A két erdei elf társad azonnal kalandtól fűtve jeleznek vissza a szél szárnyán, hogy csak meg kell várnod őket az egyik útszéli fogadóban, ahol találkoztok. Ki nem hagynák a bulit, hogy a zevadariak orra előtt hozzanak el valamit, még ha a selfeket talán az a raktár nem is érdekli. Ha felfedezték esetleg, valószínűleg csak egy halom kacatot láttak benne, hiszen a kémia legfelsőbb fokához kell nagyon ritkán az ott lévő összetevők közül egy-kettő.
-Eszetlen társaság! Hogy agyjak nektek bölcsességet, ha nekem is csak ez a kevés van. Azt is menet közben szereztem innen-onnan!
Nem vagy te igazi gyógyító, mire mennétek nélkülem?
* A nagymacska károgva szalad utánad egy nagyobb bőrtáskával a bal kezében, pedig a varrjak szokása és azokat egy cica helyből felugorva szedi le a levegőből. Ám ő mégis károg tovább.
Már csak a törpének kell előkerülnie, de ő egy madárposta ellenére sem jelent meg a szerájban a megadott éjszakán. Néhány kereskedőn kívül egy nyolc fős ork társaság adja négyőtökön kívül a vendégeket. Azok pedig már igen sokat ittak és mire elfogy az egyik elf íjásznak a türelme, igen hangosak.
-Hol van már az a pöttöm kisember? Itt kellene lennie.

Társaim pozitívan reagálnak a hírre. Már ujjongva rohannék is, hogy feltöltsem tartalékaimat az útra és mindenem meglegyen, mikor oawa társam egy jól követhető térképet nyom a kezembe. Óvatosságra intő szavakkal búcsúzott, de ahogy megindultam a cuccaimért éreztem rajtam a tekintetét. Talán mégis jó helyre került az a bogárka. Bízom benne ebben még jó vagyok. Nem tartott sok időbe, sőt még Apám is segített a pakolászásban, és már ott se voltam. Pitypang hátán hallottam meg a nagymacska szavait. Vagyis azt ahogy vicces hangokat kiadva lohol utánam és kiabál. Nem csodálkoztam de azt meg kell hagyni kissé megkönnyebbültem, mikor kiderült mégis velünk tart.
Így együtt bandukoltunk a találka helyszínére. Társaim mire megérkeztünk üzentek a törpe társunknak is. Reméljük ő is hamarosan vagyis amint tud megérkezik. Már telnek az órák és táraim egyre feszültebbek. Már nagyon indulnának ahogyan én is. Mikor megunom, a fáktól érdeklődök merre jár, itt van e már a közelben.

Épp iszogattok a kocsmában, amikor felötlik a beszélgetésben, hogy talán már ide kellett volna érnie az utolsó barátotoknak, akit meghívtatok az útra. Ám még csak jele sincs, hogy hamarosan betoppanna.
-Jól elagyabugyáltuk a fickót. -egy átlagos röffenés az oughwariak asztala mellől.
* A természethez fordulsz és egy jó darabig semmi. A közelben sincs, ez már biztos. Ám kicsivel később távoli fák üzenete érkezik vissza, hogy egy tisztáson fél napi lovagló útnyira egy törpe fekszik véresen. Sebei bekötve, de már jó ideje fel sem ült a fickó.

Sokáig nem érkezik válasz a fáktól így én is vissza térek társaimhoz és folytatjuk a beszélgetést. Az izgalom már szinte vibrál az asztalunknál, mikor megérkezik a válasz. Hallatán elsápadva pattanok talpra. Rögtön közlöm társaimmal a fák üzenetét ha a két társam az enyémeim közül nem figyelt fel rá.
Azonnal indulni készülök, hisz nagy szükségünk lesz rá az adott helyszínen, ami az ő népének birodalma. Kíváncsian várom mit lépnek a többiek és közben folyton azon merengek él e még, hogy időben érünk e oda....

Az esti iszogatásotok nem túl boldog módon folytatódik. Csak kitartó kutakodásod és a távoli fák üzenetén múlik, hogy a rét történéseiről értesülsz. Mint korábban említettem, fél napi lovaglásra van, így nem túl boldog vándorútnak néztek neki a harmadik pohár bor után egész éjszaka rohanni.
Már javában fent van a Nap, mikor eléritek és a törpe még mindig ott fekszik. A tisztáson egy sátor van felállítva és két nő néz fel a tábortűz mellől.
-Ki van ott? -kérdezik.



* A sátor ajtaján kilátszik a fekvő beteg feje. És nem a ti hiányzó útitársatok, csak egy másik törpe. Van még egy legelésző szamár és egy kisebb halom kacat. Az állat felől valahogy érzed, hogy nem a két nőé, hanem a lábadozóé. És egy kereskedő, akit megtámadtak alaposan helybenhagyva.

Senkinek se tetszik az ötlet, hogy rögtön indulnunk kell. Arról nem is beszélve, hogy már nem volt igazán tiszta a fejünk. A fák útmutatásait követve nyargaltunk, szinte hozzá se szóltunk egymáshoz. A helyszínen az is kiderült mindezt a nagy semmiért tettük. Most üzenhetünk megint a mi társunknak. Igazából ő is törpe szóval ha úgy vesszük helyben vagyunk de mégis meg kéne várni a másikat a miénket. De ha már itt vagyunk talán segíthet ő is mármint ha tud már beszélni. Így hát oda megyek hozzájuk. Hogy szitkozódó társaim közül jön e még valaki azt nem tudom. Az oawa talán velem tart. Két társamat megkérem, ha kidünnyögték magukat kellőképpen érdeklődjenek tovább a fáktól.
Bemutatkozok a két nőnek és elmesélem mi szél hozott minket ide....

A csapatot nagy meglepetés érte, hiszen a fák nem tudták megmondani, hogy tényleg az a törpe fekszik-e itt, akit keresnek. És honnan is tudták volna megkülönböztetni az egyiket a másiktól?
Úgy tűnik nem sok reményt fűznek hozzá, hogy a két nő segíteni tudnak. És elmesélve miért is járnak erre széttárják a karjukat.
-Mi csak az út szélén eszméletlenül heverő törpét találtunk. Mivel gyógyítók vagyunk, ezért ápolni kezdtük és már magához tért. De nem hiszem, hogy ő az. Ez csak egy kereskedő, nem harcias kalandor. Meg sem tudta védeni magát, mikor rátámadtak.
* Minden jel arra mutat, hogy igazat mondanak. A sátorból vagy harminc méterre tőletek néz rátok az apró szakállas. Ha odamentek hozzá, akkor tudtok még kicsit még kúrálni, noha a maguk szintjén a lányok is jól ellátták őt. És teli van a teste zúzódási nyomokkal egy kevés vágott mellé.

Azért csak próbálkozok tovább. Megkérem a fákat érdeklődjenek mi hír a kocsma környékéről. Lehet ott vár a mi törpénk. Ezer szerencse hogy emlékszem a nevére. Bár rég hallottam és bízok benne jól emlékszem rá. Az oawa társammal közelebb megyünk az illetőhöz és váltunk vele pár szót. Míg én beszélgetek vele, gyógyító társam is megvizsgálja a sebeket. Megemlítem a törpe előtt annak az illetőnek a nevét akit mi keresünk. Ha nem ismeri és a fák se találják, folytatjuk utunkat tovább. Bár nem mintha annyira sietnénk. Úgy gondolom minél később ér minket az izgalom annál jobb...

A beteg nem ismeri a társadat. Talán csak azért vetett titeket ide a sors, hogy segíts a két lánynak meggyógyítani őt. Oawa társaddal együtt ezt meg is tetted és többet nem igazán kérdezel. Pedig egy kalmár sok mindent hallhat és lehet hasznotokra lett volna még.
Ám jó hírt kaptál és ez talán le is térit, hogy maradj. A kocsma környékén egy másik törpe van. És még az is lehet, hogy a ti barátotok. Ha visszamentek, akkor látjátok, hogy ez így is van. Igen morcosan iszogatja ki tudja hanyadik sörét. Ám az ő fajtája jól bírja.
-Hol voltatok? Fél napja itt várlak titeket.

Amint végeztünk a dolgunkkal semmi információhoz nem jutunk társunkkal kapcsolatosan, viszont jó hírt kaptunk a fáktól. Azonnal el is búcsúzunk, minden jót kívánunk és indulunk is vissza a kocsma felé.
Azt a javaslatot teszem pihenjünk egy kicsit és utána induljunk tovább. Ha a társaim is belemennek, eltöltünk egy rövid kis időt a kocsmában, feltöltődünk és utána indulunk tovább. A pihenést viszont nem csak alvással szeretném tölteni. Mindenképp rákérdezek a törpe társamra mi a helyzet azon a környéken ahová készülünk. Ha az oawa velem van nem mesélem el, ha nincs megosztom vele amit tőle hallottam....

A kis csapat nem is gondolja, hogy egy békés kereskedő mennyi mindenről tudhat és így nem is kérdezik ki csak arról, amiről nem tud.
Ám a fogadóba visszatérve pont arról kérdezik megkerült társukat, amiről viszont ő nem tud túl sokat.
-Nem régen jöttem vissza az emberek királyságából, járőröztem velük a határon, e ritka undok népek. Nem igazán érdekelte őket, hogy én nem tudok úgy rohanni.
Csak annyit tudok, mit bárki más. Egy új bányát fedeztünk fel, de a sötét elfek lecsaptak és elfoglalták. Azóta még veszélyesebb a felszínen járni. Ha óvatosak leszünk, észrevétlenül elhaladhatunk mellette.
* A pihenés nincs ellenükre és törpe társatok tudja az utat, amikor az oawával megmutatjátok neki a térképen, hogy hová is kell menni. Frissen, kipihenten vágtok újra neki és örömmel láthatjátok, hogy mire elmentek a rét közelében megint, már senki nincs ott. A fák elmondják nektek, hogy meggyógyult a kalmár és a két nővel továbbálltak.
Viszont Sötét Vastelep mellett elhaladva csak a Vakszerencse tudja, hogy sikerült-e eléggé lopakodnotok.

/Kockadobás: Hatos
1 -Egy self észrevesz, aki észrevétlenül figyel tovább.
2 -Egy járőrpáros bukkan fel az ösvényen veletek szemben.
3 -Valaki riadóztatott és kilenc éjtünde kezd el rohanni lefelé a lejtőn felétek.
4-6-ig -Minden zavartalan.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 3

Sajnos társam keveset tud az "ottani" helyzetről, viszont a jó hír hogy pontosan tudja merre kell menni a keresett barlang felé. Pihenten indulunk útnak. Örömmel láttam menet közben, hogy a helyen ahol a minap még egy beteg gyengélkedett már senki sincs. El is meséltem menet közben a törpének mi történt. Hosszú volt az út, aztán megérkeztünk a hírhedt Sötét Vastelephez. Apró társunk óvatosan vezetett minket. A növényzet védelmében lopakodtunk előre, visszafojtva szinte a lélegzetünket is.
De nem volt szerencsénk. Hamarosan kürt hangját hallottuk, mármint ha hallottunk valamit egyáltalán vagy csak én képzelődtem és az egyik szikla mögül legalább kilenc fekete katonát láttunk megindulni felénk. Hát tuti nem örömükben indultak meg, hogy aztán bulizni és bájcsevegni hívjanak. Szerencsére messze voltak még, így volt két pillanatunk dönteni. Örültem a három hátasnak, meg annak hogy velünk van egy macsek is. Az volt az első ötlet, hogy felkapjuk a törpét a lóra ha akarja ha nem és menekülünk. (Majd lerendezzük ezt valami pia mellett valamelyik kocsmában.) Minden idegszállal erre készültem. Ha a többiek mozdulnak máris fent lesz a törp a lovon és Anyánk segítségével itt se vagyunk...

Már abban sem vagy biztos, hogy tényleg hallod-e a riadókürtöt vagy csak a képzeleted játszik veled. Ám abban nem kételkedsz, hogy a felétek futó szürke bőrű testvérek nagyon is valóságosak. És nem a távoli rokonságot akarják ápolni.
Lovon igyekeztek menekülni, ám a többiek lova váratlan gyorsasággal öregszik és csuklik össze. Érzed te is, hogy Pitypang is hasonlón menne át, de ha gyógyítás varázslatát hajtod végre rajta, akkor még időben meg tudod törni.
Ám a két fajtársad lebukfencezik kimúlt hátasáról és a törpe is hevesen próbál ellenállni Tovább vágtathatsz vele kimenekítve őt (és magadat) a veszedelemből, bízva társaid ügyességében, hogy ők is megteszik ezt még meglévő mágikus képességeikkel. Vagy megállhatsz segíteni nekik.
Döntéseddel bajba sodorhatod őket vagy megmentheted, de csak ráérzéseden múlik, hogy vajon melyik lehetőség melyik választásban van...

Nem kell sokáig várni a menekülés mellett döntöttünk. A törpe nem túlzottan örül, hogy lóra dobtam, de ezzel foglalkoztam a legkevésbé. Társaimmal azonnal elnyargaltunk onnan. Oawa társunk szélsebesen iszkolt mellettünk. Aztán egyszer csak sikolyt hallok a hátam mögül. Hátra pillantva ledöbbenve láttam, hogy az enyémeim hátasai sorvadnak és összeesnek. Pitypang is folyamatosan veszített tempójából és éreztem nincs túl jól. Szinte ösztönösen küldtem rá mindazt amit a gyógyításból eddig megtanultam és láttam sikert is arattam. Így menekültem tovább a törppel.
Természet Anyára bíztam a társaimat és az oawát. Mert ígéret ide vagy oda, cserbenhagyás stb. és a többi negatív gondolat csak csökkentette volna a túlélési esélyeimet. Ez itt a vadon, ami koránt sem veszélytelen. Mindannyian tudtuk ezt mikor elindultunk. Meg ki tudhatja mire képes egy oawa, ha sarokba szorítják? Plusz a társaimnak is megvannak a maguk képességei, ők se védtelenek egészen.
Szóval mentem tovább. Amint úgy éreztem biztonságban vagyok, megállítottam a riadt Pitypangot és leszálltunk apró társammal. Nyitva tartottuk szemünket és fülünket. Készen álltam rá, hogy gondolattal irányítsam társaimat, ha szólítanak. Még szerencse hogy a felszerelésem nagy része gyógyításra való....

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Helyesen döntöttél.
Mondjuk ez utólag derült csak ki. Reménytelennek tűnik a helyzet és bármennyire is ügyesen kérik társaid a növények segítséget, valami elzárja az utatokat kis idő múlva hozzájuk. És a két íjász fuldokolni kezd rohanás közben. Úgy tűnik, legyűrte őket a sötét elfek átka.
Az oawa és a harcos törpe van csak veled, mikor végre lerázzátok magatokról őket. Hiába keresed, nem találod őket telepatikusan. Rosszkedvűen álltak meg veled együtt pihenni. Távolból halljátok, hogy társaitok igyekeznek ellenállni az elhurcolásnak. De nem sok esélyük van ketten. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy az éjtündék megelégedtek azzal, hogy párat elragadnak közületek. Nem akarnak mindenkit elfogni.
-Nos, mi legyen? Nem maradhatnak rabságban.

Társaim sajnos csapdába kerültek. Az oawa viszont szerencsére megmenekült. Mindenképp vissza kell mennünk értük. Talán a macsek barlangjában akad olyasmi amiért kiválthatjuk őket, ha már lehet tárgyalni velük. Ha nem, akkor más módot kell találni a megmentésükre. Mindenképp szeretnék visszatérni, pontosabban visszalopakodni a társaim felszereléséért, de csak is akkor ha erre egy leheletnyi siker és szerencse adatik. Ha a növények veszélyről suttognak, vagy hogy a szürkék kifosztották már amiért mennék, nem lenne értelme kockára tenni a bőrömet.
Akkor a fenekemen maradok és rá bízom magam a törpére, meg természetesen Anyánk segítségére..... És folyton próbálok kapcsolatba lépni társaimmal.

Megtépázott soraitokat rendezitek, miközben a fák hangjait figyelve nyomon követheted a történéseket. Megtalálod a hangokat, amik társaidról szólnak. Még mindig kilenc self van a környéken és ők letáboroztak két órányira tőletek és valahogyan zavarják mégis a társaid mágikus képességeit. A helyet tíz lábnyira megtisztították a növényektől. Úgy tűnik ezzel tudtak titeket meglepni, távol maradnak a természettől.
Az oawa barlangja egy órányira van, noha nem jut eszébe semmi, ami Zevadarnak igazán kellhet. Bár ritka kincseket helyezett el oda, mégis ezek azoknak érték, akik tudják mire használni. Másoknak lehet csupán értéktelen kavicsok, porok és hasonlóak.
-Hmmm... Mi lenne, ha megpróbálnánk összeállítani a varázsgyűrűdet és azzal valamit kezdeni? -kérdezi a törpe.

Nyomasztó az érzés, hogy nem hallom társaimat tisztán. Nem tudom mi van velük. Lehet hogy ez a szürke elfek műve? A fákat szerencsére hallom, már ami megmaradt a közelben. Az oawa közli, hogy nincs messze a barlang, és egy izgalmas ötletet vet fel a törpe. Még szerencse hogy a gyümölcs nálam van. Éltem a lehetőséggel. Ha nincs más kiút hát próbáljuk meg. Talán hasznát veszem ennek a tárgynak. Intettem a macseknak hogy induljunk...

Hira inkább a barlangot választotta és a gyűrű hiányzó darabjait és nem kísérelte meg egyelőre kiszabadítani társait, amíg csak kevés self védi őket és megpihentek a bánya felé elhurcolás közben. Ha megteszi, lehet ők hárman is fogságba kerülnek. Ám így már garantáltan fogságra vannak ítélve ketten Sötét Vastelep fénytől és természettől elzárt mélyén.
Távolról értesül a lány, mikor a pihenőjüknek vége és az éjtündék elindulnak megerősített bázisukra. Ám ekkor már épp belép két szabadon lévő barátja társaságába a barlangba, ahol minden hiányzó alkotóelemet megtalál a gyűrű elkészítéséhez. Bár nem ékszerész a törpe, de egyszerűbb kivitelben ő is meg tudja formázni az alakját.
Már magasan ragyog a Hold, mikor az utolsó lépéssel elkészülnek.
-Ha végre megvan, mihez fogunk kezdeni? Nem hagyhatjuk őket fogságban.

Hamarosan elérjük az oawa barlangját. Legnagyobb meglepetésemre és kissé csalódottságomra minden meglett a gyűrűhöz. Sokáig tartott, de úgy nézett ki lassan elkészül vele a törpe. A hatásában viszont nem voltam biztos. Azt csak Természet Anyánk tudta mire képes, és csendben fohászkodtam hogy a hatása ne gonosz hatalommal ruházzon fel. Viszont ha szürke tündévé változtat vagy valamivel ami az ők képességük, akkor igazi kincset érne és megtudnám menteni az enyémeimet.
Szóval a törpe kérdésére csak bólogatni és vállat vonogatni tudtam....