Vagy nem voltak elég éhesek, vagy csak túl gyors voltam ezeknek a ghouloknak, mert nem vették a fáradtságot, hogy utánam jöjjenek. Ha jöttek, akkor meg hamar lehagytam őket, mert ahogy lefelé ugráltam a sziklákról és visszanéztem egy kurta pillanatra nem láttam egyet sem.
Mikor már egyenletes felületre értem, máris azon voltam, hogy találjak egy másik utat fel a templomhoz, ahol lehet társaim már hiányoltak.
Több lehetőséget is találtam, de végül mindegyik zsákutcának bizonyult, vagy visszajutottam arra, ahol a ghoulokba botlottam volna, vagy egy-egy reményt keltő járat bejárása után kellett megállapítanom, hogy bizony az nem vezet sehova. Lehet, hogy eleve ilyen félrevezető útnak szánták annak, aki a templomot kereste? Nem tudhattam, de egyre jobban frusztrált a helyzet.
Egyre sötétebb lett és féltem, hogy teljesen eltévedek a sziklákkal tagolt vidéken, amivel aztán végkép senkit nem vinnék előbbre, sőt akár belebotolhattam volna egy újabb őrjáratba és az vagy halállal, vagy fogsággal végződhetett volna.
Nekem viszont feladatom volt! Belegondolva, lehet, hogy nem túl nagy veszteség, ha egymagamban indulok el, hiszen bár szerettem volna Lasht viszont látni és életünk végéig együtt maradni, ez a küldetés nem kecsegtetett hosszú élettel, minek rángassam bele a többieket.
Valószínűleg úgy sem lenne több esélyünk, egyik sem bírt olyan különleges képességgel, aminek komoly hasznát vehettük volna.
Ezt egy kisebb pihenő alkalmával mérlegeltem, aztán már nem kerestem tovább az utat a templomba, hanem elindultam arra, amerre Capital-t sejtettem és amit, lehet, hogy az a halvány derengés jelzett a távoli ég alján.

Már nagyon álmos voltam. Mikor meglett a sorrend ki őrködik, örömmel bújtam szorosan Zöldike mellé. Arra már nem nagyon figyeltem mit is beszéltek. Az álom majdnem azonnal elnyomott.
Nem tudom meddig aludtam, de egyik pillanatban ijesztő hangokra kaptam fel a fejem. Ha a két lány nem rajtam fekszik, lehet fel is ugrok. Először nem tudtam hol vagyok, de aztán minden előjött. Ahogy ki tudtam mászni az álmukban fel felnyögő lányok alól, rögtön Viridielt kezdtem keresni. Kilopakodni nem mertem, így elsőként az alvó csapatból bundás barátunkat ébresztettem fel. Elmondtam neki mi a helyzet. Lassan felébredt a két leányzó is.
Rosszat sejtve szólongattam Viridielt telepatikusan. Lehet besokallt amit meg is értek ezek után, és itt hagyott minket...
-Természet Anya legyen veled...- gondoltam még, aztán vártam mi lesz.

//Mesélői//

Hira

Sokat nem alszol, legfeljebb pár órácskát, amíg Viridiel akaratlanul is akcióba keveredik, de még akkor is csend van. Ti jóval beljebb vagytok a templomban, hiszen érdemes biztonságos helyen aludni, mint odakinn, a be- és kijárat közelében, ahol bármikor elkaphatnának titeket, és még csak fel sem kelnétek rá. A lányok ugyanakkor nem alszanak, hiszen késő délután van bár, annyira azért nem volt kimerítő az út, hogy elszundikáljanak. Lovakon érkeztetek a templomba, teleportálva pedig volt egy kemény harcotok, ahol majdnem meghaltak, de ahhoz túl feszültek, hogy képesek legyenek így elaludni. Arra kelsz hát, hogy kő-papír-ollót játszanak, és Veara elfojtott vinnyogása ébreszthet, amint már a hatodik veszteségét írhatja fel a falra gondolatban.
- Ú, ne haragudj, Hira - szólal meg Veara bűnbánóan, amint észreveszi, hogy felkeltett, kíváncsian figyelve, hova mész aztán. Sefias is nyugtalan, bár ő idáig igyekezett pihenni, hogy az éjszakai menetelést jól bírja, de most látványosan nyomasztja valami. Kellemetlen lehet, ahogyan a kijáratot bámulja a falnak támaszkodva, karba tett mancsokkal, érkezésedre meg először a füle rezdül meg, egyértelműsítve, hogy meghallott, és mikor már ő is megbizonyosodott arról, hogy vele kívánsz beszélni, a fejét is feléd fordítja aggodalmasan.
- Kiment felderíteni valamit, de már egy ideje nem jött vissza - válaszol komoran, tekintetét visszavezetve a kijáratra. - Lehet, vannak itt még sötétbőrűek... - morogja az orra alatt elégedetlenül. - Nem hinném mondjuk, hogy baja esett volna, kellően talpraesett, és talán csak kivár - pillant rád egy bizakodó mosollyal.

//Ne haragudj, hogy ilyenért szólok, tudom, hogy ez apróság, de örülnék, ha nem arra reagálnál, ami leírásra sem került, ezzel engem elképesztően összezavarsz. Sejtem, hogy a felzárkózás végett csinálod ezt, de arról majd gondoskodom én, miként és hogyan (ha már én lettem a mesélő) + részemről átveheted az NJK-k irányítását, de ne ketten egyszerre tegyük ezt. Ha valamit akarsz a karakterekkel csinálni, közös múltat adni, akármi, legyen megbeszélés alapú, azt se dobáld csak úgy be, mert ezek olyan részletek lehetnek, amik változtatják a karakter összképét és az általam elképzelt viselkedési formáikat //

Viri

Neked itt folytatódik a történet.

//Folytatás kérésre//

Nem mozdul ki senki, a lovag csendesen, összehúzódva üldögél a kardját magához ölelve lazán, a tündelányok a maguk játékaival próbálják oldani a feszültségüket, így Sefias tűnik a leginkább aggodalmasnak és feszültnek, talán érthető módon. Senki sem szívesen veszítene el egy csapattársat, főleg egy olyat nem, aki tapasztalt és aki mellett biztonságban érezhetik magukat csupán azért, mert az ismeretei miatt könnyebben haladhatnak a veszélyes vidéken.
- Én mindenképp várnék még egy darabig - néz rád Sefias ismét, majd egy lágy szellő frissítőleg hathat, ami a templomba hatol, a tigrisfiú viszont többet érzékel ebben a levegőben, mint ami megnyugtató lenne most. Összevonja a szemöldökét, és nem túl vidám a levegővel érkező szagokkal, füleit idegesen rántva a bejárat irányába, minden kis résre figyelni akarva. Halkan morog elégedetlenségében, és ha érzi magán a pillantásodat, akkor azt mondja:
- Valami van odakinn, dögszaga van - borzolódik fel egy kissé a bundája, és ennek hallatán a lovag kissé megemeli a fejét először az oawa felé, majd a bejárat felé. Egyelőre minden csendes, az alkony vöröslik és hamarosan éjszakába bukik, csak egy-két óra kérdése, így ha ellenség van kinn, lehet, vagy jobb lenne még beljebb húzódni, vagy most elintézni.
- Valami jön is - mondja a lovag, lassan feltápászkodva a helyéről, kardját a markolatán tartva.
- Lehet, szólni kéne a lányoknak - fordul feléd Sefias, és ha most elindulsz, akkor nem láthatod a nem sokkal az ideiglenes távoztod után a betévedő ghoult. Ha vacillálsz egy darabig, akkor biztosan látod őt bejönni, a lovag pedig mozdulatlanul, lélegzetvisszafojtva várakozik. Nagyon közel van hozzá, de amíg nem tudatosul az ellenfeletekben a jelenléte, addig kivár a megfelelő pillanatra, mikor egy suhintással levághatja a fejét.

Örülök is meg nem is, mikor bundás barátomnak sikerült felkeltenem érdeklődését a hisztimmel. Amint észreveszem izgatottságát szót fogadok neki és azonnal vissza sietek a lányokhoz, és csendre intem őket. Bár örülök neki, hogy próbálják viccelődéssel múlatni az időt, akkor is be kell fejezniük a hangoskodást. Én is érzékelem a látogatót. Ha a lányok hagyják, a barlang egyik biztonságos, távoli sarka felé húzom őket. Ott szólongatni kezdem telepatikusan eltűnt társunkat. Annyira belemerülök a kommunikációba, vagy annak próbálkozásába, hogy alig fogom fel ami következik....
- Viridiel! Ugye nem esett bajod? Sajnálom, hogy így alakult. Tényleg azért jöttünk, hogy segítsünk utad során, nem pedig azért hogy hátráltassunk. Mindenképp indulnék utánad, de egyedül merész és életveszélyes próbálkozás lenne. Meg most már magunkra maradtunk. - szólongatom a férfit izgatottan. Ha baja esett az megint az én számlámra lesz írható.

//Mesélői//

A lányok hangja annyira nem hallatszódik ki odáig, és nem tudni, melyik lenne pontosan a helyes döntés: még beljebb húzódni az egyébként is ismeretlen épületben vagy kimenni a férfitársakhoz, hogy baj esetén segítséget nyújtsatok. Úgy döntesz, hogy a beljebb húzódás talán szerencsésebb, és egy ideig így nem is zargat senki. Odakintről hallhatsz erőszakosabb hangokat, puffanást, morgást és nyöszörgést, de ahogy látom, ezzel igazából nem foglalkozol, hanem inkább Viridiel társaságát keresed. A lányok azért a háttérben aggodalmasan összenéznek, hogy mit tegyenek, egyelőre azonban nem tesznek semmit, elvégre te azt mondtad, húzódjatok hátrébb, és mivel te voltál kinn, bíznak nemcsak a szavadban, de a srácok erejében is, ha baj lenne. Hallhatóan pedig baj lehet, de várnak.
Kis várakozásba telik csupán, hogy Viridiel válaszát a gondolataid között meghalld.

Viridiel írta:

~ Hirannis! Ohh, bocsáss meg, hogy nem jelentkeztem, de lefoglalt a menekülés és aztán jött ez a kobold……..Szóval, ne aggódj, nincs bajom és úgy néz ki, be tudok jutni észrevétlen a városba. Jobb, ha most már megvártok a templomban, biztonságban, csak ügyeljetek, hogy ne lásson meg senki. Ha minden jól megy a királlyal és a kedvesemmel térek vissza. Természet Anya legyen veletek! ~ indítom útjára gondolataimat és tényleg remélem, hogy nem esik bajuk.

Ezek alatt is kintről folyamatosan hallatszódik az egyre inkább verekedésnek tűnő zajongás, majd egy hangosabb puffanás egy elfojtott kiáltással.
- Veara, Elora! - kiált Sefias, és bár kockázatos ilyen körülmények közt hangoskodni, érezhetően segítségre van szüksége a tigrisfiúnak. A lányok menni akarnak, és el is indulnak, kétségbeesésük által vezetve, de még megállíthatod őket, ha úgy ítéled meg, jobb, ha háttérben maradtok. Nem akarják megkérdőjelezni a szavaidat és döntésedet, de most határozottan bizonytalanok az ügyet illetően, ugyanis mennének. Ha viszont elengeded őket és te magad is mész, akkor azt látod, hogy Elyot a földön fekszik, kardját éppen egy ghoul szájába tolva, ezzel tartva fel egyszerre karmait is, és már több, kisebb sebből vérzik, de a rajta tespedő ghoult se sajnálta a kardcsapásoktól. Sefias előtt is áll egy másik bűzlő és hörgő dög, az oawa ugyanakkor nagyon óvatosan kezeli őt, nem szívesen válva a lakomájává. Ingerülten ráng csíkos farka, és minden egyes porcikája megfeszül, és ha mindez nem lenne épp elég aggasztó, akkor még egy ilyen élőholt szállingózik befelé. A lányok azonnal húzzák az idegre a nyílvesszőiket, de a célzás eltart egy darabig, nehogy egy társat sikerüljön eltalálniuk.

Lehet rossz döntés volt magukra hagyni a fiúkat, de egyrészt úgy gondoltam tudnak ők vigyázni magukra, másik hogy biztonságban akartam lenni a lányokkal, míg Viridiellel megpróbálom felvenni a kapcsolatot. Megnyugodtam szavaitól. Ha a lányok nem hallották, közlöm velük is az üzenetet.
Aztán meghallom én is a hangokat és mire Sefias két társamat szólította már elő is siettünk a búvóhelyünkről. Én is éreztem a bajt. A lányokat nem tarthattam vissza. Nekem csak egy kicsi tőröm volt. Ők voltak a nehéztüzérség. Harcra készen ott termünk, a lányok már lövésre készen tartják fegyverüket. A látvány elsőre elborzaszt. Gyorsan felmérem a terepet. Látom, ha jól látom, senki se sérült meg komolyabban...Már épp megnyugodnék kissé, mikor meglátom a harmadik rémet. Ha ügyesek vagyunk őt felénk tudjuk terelni. Pontosabban én, hogy az íjjászok telibe találhassák anélkül, hogy társainknak bajuk esne.
- Hékás te ocsmány dög. Gyere csak ide!! Gyere gyere...- szólongatom bátortalanul, nem túl hangosan. Bízom benne bejön a tervem.

//Mesélői//

Egészen biztosan nem tudhatod, hogy Viridiel kivel osztotta meg ezt az üzenetet; az a biztos, hogy neked, viszont rákérdezés nélkül joggal feltételezheted, hogy a lányok is értesültek minderről, csak nem óhajtanak beleszólni a társalgásotokba. Ha rákérdezel, akkor nemlegesen megrázzák a fejüket, jelezve, hogy nem érkezett hozzájuk semmiféle üzenet, magyarázatod hallatán pedig megnyugodva néznek egymásra, majd elmosolyodnak, ám ha Viridiel kedvesét is megemlíted nekik, kicsit csalódottá válik az ábrázatuk.
Sefias segélykiáltásánál nem sokat gondolkodtok, hanem lényegében azonnal akcióba lendültök és rohantok a bajban lévő srácokhoz. Sajnos a ghoulok elég kemény ellenfelek, és míg egy az egy ellen elbírhat velük egy jó harcos, tapasztalatlan fegyverforgatóként nagy az esély a kipurcanásra, még ha sem a lovag, sem az oawa nem olyan esetlenek.
A lovag nagyon próbálja magáról lelökni a ghoult, amelyik kinézte őt magának, de nehéz abból a pozícióból kellően jó lendületet venni, hogy egy erővel rányomuló élőholtat csak úgy el tudjon taszítani. Sefias is sakkban tartva érzi magát, ugyanis nem mer lépni vagy támadni, tartva attól, hogy elvéti a célt, és a ghoul egy jóízűt harap belőle. Fegyvere sincs igazán, csak a karmai és a fogai, na meg a fizikai ereje, ami termetéből és fajtájából adódik, de ő még mindig egy gyógyító és nem harcos.

//Balszerencsések 10es kockája - LOVAG:
1-4 - A lovag lelöki magáról a ghoult.
5-7 - Nem tudja lelökni magáról, csak próbálkozik, de a ghoul kellemetlenül sakkban tartja, így maradnak a földön.
8-10 - A ghoul beleharap a vállába, sikerülve az állát elemelni a pengétől. Ezt követi egy fojtott, fájdalmas kiáltás, ami Elyottól származik.


Balszerencsések 10es kockája - OAWA:
1-4 - Sefias mégis támad, 3 esetén sikeresen, habár karmaival csak felszíni sérülést tud okozni. 4 esetén képes akkorát taszítani az élőholton, hogy az elterüljön a földön, így pár pillanatig könnyű célponttá téve őt. 1-2 esetén a támadás sikertelen, így visszahátrál.
5-6 - Farkasszemet néznek továbbra is, egyikük sem tesz kockázatos mozdulatot.
7-10 A ghoul támad, 9 esetén felszíni sérülést okoz, 10 esetén karmait elég komolyan a tigrisfiú alkarjába mélyíti, lényegében odaszegezve a mögötte lévő falhoz.


Balszerencsések 10es kockája - HIRANNIS:
1-4 - A ghoul nem hall meg, így a lovagot veszi célba, aki, ha fekszik még mindig a földön, akkor segíti élőholt társát a legyűrésében. Ha a lovagnak sikerült lelöknie magáról az őt lenyomó élőholtat, akkor 4 esetén Elyot visszakerül a földre, ezúttal a másik ghoul által.
5-10 - Meghall téged, és feléd fordul, eszeveszett tempóban rohanva feléd. 8-10 esetén leterít a lábadról, 10es esetén ráadásul még a karodba is harap.


Balszerencsések 10es kockája - LÖVÉSEK
1-3 - Mindketten elvétik a célt.
4-6 - Az egyikük sikeresen nyilat ereszt az egyik ghoulba. 4 esetén az Elyotot lefoglaló ghoul testébe repül egy, aminek lendületétől leborul a lovagról. 5 esetén a Sefias ellen küzdő ghoult találja el térdhajlatnál a nyílvessző, amitől összecsuklik az élőholt. 6 esetén Hirannis elleni ghoulba repül egy nyílvessző, de ez is csak arra jó, hogy feltartsák egy időre az élőholtat.
7-9 - Mindkettő nyílvessző talál. 7 esetén Elyot és Sefias ghoulja kerül feltartásra, 8 esetén Elyot és a Hirannis ghoulja, 9 esetén Sefias és Hirannis ghoulja kap nyílvesszőt.
10 - Elyot az egyik lány pontatlansága miatt kap egy nyílvesszőt, a másik lány eltalálja az Elyoton lévő ghoult.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 2

--------------------------------

#2 'Tízes' : 6

--------------------------------

#3 'Tízes' : 3

--------------------------------

#4 'Tízes' : 4

//Mesélői - A sok kocka egyértelműsítése//

A lovagnak nagy szerencséje van, ugyanis sikerül lelöknie magáról a ghoult, ám ez is csak úgy valósulhat meg, hogy Veara oldalba találta. A nyílvessző általi lendület kellően legyengíti egy rövid időre a ghoult ahhoz, hogy Elyot le tudja magáról lökni, aki gyorsan feltápászkodik, és már sújtana le a kardjával, hogy a támadója fejét elválassza a testétől, ám észreveszi, hogy a másik ghoul, akit el akartál csalni, nagyon szívesen megkóstolná. Muszáj védekeznie, és egy lendületes vágással tántorítja el magától, hatalmas nyílt, de egyáltalán nem vérző sebet okozva a mellkasán. Ez alatt a nyílvessző miatt elfekvő ghoul beleharap Elyot vádlijába, és a férfi meglepettségében nem tudja elfojtani a kikéredzkedő kiáltást.
Sefias aggodalmas pillantást vet erre Elyot felé, de nem mozdulhat, ugyanis a vele szemben lévő ghoul bármikor megindulhat. A legrosszabb az egészben az, hogy Elora nyílvesszője nem talál célt; Sefias ghoulja pont ellép, mikor elengedi az ideget, így egy vessző a falnak repül. Elora ingerült idegességgel vonja össze a szemöldökét, és már készíti a következő lövedéket, felhúzva az ideget, de még nem ereszti el.
Te egyelőre ghoul nélkül maradsz, de megpróbálhatsz akár az egyik mögé osonni vagy újra megkísérelni a szólítgatást, talán egy kicsit hangosabban.

Nagy a kavarodás. Mindenki kellőképp el van foglalva. A saját ellenfelével. Látom és fájdalmasan felszisszenek, mikor a lovagba az az átkozott dög beleharap. Nagyon szörnyű, hogy tehetetlennek érzem magam. A lányok se érzik különbül magukat szerintem, mivel tudtommal más fegyver nincs náluk, csak az íjj. Mindenképp magamra kell hívom a figyelmet elterelés céljából. Egyik társamnak sincs esélye sikeres lövésre míg ezek a dögök közel vannak a mieinkhez. Meg minél hamarabb be kéne fejeznünk ezt a hangoskodást, ha nem akarjuk, hogy mégtöbben ide látogassanak ezekből a számomra még ismeretlen dögökből. Előre lépek társaim és a harcmező közé és nem adom fel. Hirtelen jött ötletként kicsi tőrömmel, fogamat összeszorítva hosszú sebet ejtek lecsupaszított alkaromon. Nem mélyet, csak azt akarom elérni, rendesen vérezzen. Talán a szagra jönnek. Vérző karral csapkodok, mint egy eszement és hangosabban szólongatom az ellenfeleinket. Mindenképp el kell érnem, hogy engem vegyenek célba....Akkor nagyobb lesz az esélyünk. A sebemet meg úgyis bekötöm, ha túl leszünk a vészhelyzeten. Még az is megfordul menet közben a fejemben, hogy kifüstöljük őket innen. De tűzgyújtásra nincs most se idő, se lehetőség....

//Mesélői//

Mondhatnánk, hogy vérszagra gyűl az éji vad, csak az a gond ezzel, hogy a ghoulok nem vadállatok, hanem eszetlen élőholtak, akik arra támadnak, akit arra kiérdemeltnek ítélnek meg, más kérdés, hogy szinte mindenkit meg akarnának enni. A vérszag sokat nem befolyásol a viselkedésükben, Elyot már így is több sebből vérzik, nem beszélve az előbb kapott harapásáról, és kiáltása bár hamar elhal, kellően magára hívja a ghoulok figyelmét. Még Sefias ellenfele is megmozdulna felé, de kövektező pillanatban a te hangoskodásod sokkal csábítóbbnak hangzik, nem beszélve arról, hogy könnyebb falatnak bizonyulsz. Sefias ghoulja így biztosan hátrahagyja a nagymacskát, és megcéloz téged, hogy egy jó kóstolót tartson belőled.
A lányok mindeközben célra tartanak, és lőnek is, félve attól, hogy romlik a helyzet. Sefias is megpróbál valamit tenni, Elyotnak pedig szándékában áll lefejezni a mögötte lévő ghoult, aki a lábát harapdálja, ez viszont nagyban függ attól, hogy a vele szemben lévőt sikerül-e leterítenie valakinek.

//Balszerencsések 10es kockája – LÖVÉSEK:
1-3 – Veara és Elora egyaránt célt tévesztenek.
4-6 – Csak Elora nyila találja el az egyik bűzlő dögöt. 4 esetén Sefias ghoulját, 5 esetén az Elyot előtt álló ghoul testét, 6 esetén a lovag mögötti ghoult találja fejbe sikeresen.
7-9 – Mindkét íjász nyila célba ér; 7 esetén Sefias és Elyot előtt álló ghoulba repül egy-egy nyílvessző, 8 esetén Sefias és az Elyot mögöttibe talál, 9 esetén az Elyotot közrefogó ghoulok sérülnek.
10 – Pontatlanság miatt Elyot combjába fúródik Veara nyílvesszője, Elora viszont eltalálja a férfi előtt lévő élőholtat.

Balszerencsések 10es kockája – HIRANNIS:
1-3 – Ha az eddig Sefias előtt álldogáló ghoult veszi célba valamelyik íjász sikeresen, akkor vagy a testébe csapódó nyíl miatt, vagy a saját ügyességednek köszönhetően sikerül kikerülnöd őt, elkerülve azt, hogy leterítsen.
4-5 – Sefias időben reagál, és mielőtt elcsípne téged, leteríti a feléd tartó ghoult, így mindketten hasalnak, a ghoul a földön, Sefias pedig rajta.
6-9 – Ha nyilat is kap, nem állítja őt meg, és Sefias sem tud időben reagálni, illetve a te reakcióidőd sem elég gyors ahhoz, hogy elkerüld a ghoult. Nyomban levesz a lábadról, még ha nem is a legromantikusabb értelemben, 8-9 esetén még bele is harap a vérző karodba.
9-10 – Az Elyot előtt álldogáló ghoul is felfigyel a hangoskodásodra, így ő is megindul. Ennek következtében Elyot a vádliját harapó ghoul fejét könnyedén elválasztja a következő pillanatban a testétől, megszabadulva a fájdalomtól, a téged kiszemelő ghoul viszont ugyanúgy leterít téged és beléd is harap.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 3

--------------------------------

#2 'Tízes' : 1

Nagy a buli és izzasztó. A szívem a torkomban dobog. A sebem rendesen vérzik, de ezzel foglalkozok a legkevésbé. Miután kiintegettem magam, ugrottam egyet, ahogy a lányok kilőtték nyilaikat, amik sajnos célt tévesztettek. Ment is a szitkozódás keményen, de ha jól hallottam azonnal megfeszültek tegezeik. A karomra szorítottam a kezem. A dögök szólongatását nem fejeztem be, de mikor észrevettem hogy az egyik reagált, már halkabban folytattam. Egy pillanatig megörültem, hogy Sefiastól el tudtam távolítani az egyiket, de abban a pillanatban el is szállt minden mikor megindult szinte ugrott felém azzal a szándékkal, hogy leterítsen. Szerencsére nem blokkolt le teljesen a félelem. Azonnal tudtam oldalra vetődni, és ha mázlim volt, nem gyakorlott ugrásommal a szörnyet is ki tudtam gáncsolni....

//Mesélői//

A lányok részéről az elégedetlenség fokozódik, és nem tudják megmondani, hogy a túlzott óvatosságuk miatt nem találnak célt, vagy tényleg ennyire izgő-mozgó nyomorultak a ghoulok. Elora megelégeli a helyzetet, és még mielőtt Elyotot felfalnák elevenen és élve annak ellenére, hogy ezek a lények dögevők, erdeies némaságban indul meg futólépésben az Elyot előtt álló ghoul felé. A lovag szenved, ahogy a hátsó rágcsálja a lábát, és még az a szerencséje, hogy vádlijánál egy keményebb bőrruházat védi őt valamelyest, különben valószínűleg a ghoul már kitépte volna az ottani izmokat, teljesen ellehetetlenítve a járást és azt, hogy kijusson Zevadarból egy biztonságos környékre, ahol bár nyomorultként, de leélheti hátralévő életét.
- Nyomorult kis férgek... – morogja, ellökve magától a vele szemben hadakozó ghoult, mikor ismét nekiesik foggal és karmokkal. A ghoul megtántorodik erre, és már rontana vissza, ismét nekifeszülve a lovag kardjának, mikor Elora fogva a kezében az egyik nyílvesszőt, a hegyével olyan lendülettel célozza meg a koponyát, hogy átlukasztja azt. Nyomban hátraugrik, nem tudva, mire számítson, a ghoul a következő pillanatban utánafordul, mintha mi se történt volna, Elora arcára pedig kiül a rettegés, de nem adja meg magát.
- ELORA! – kiabál Veara kétségbeesetten, és már rakja is célra a következő vesszőjét, hogy kilője azt, aki most Elorát szemezte ki magának. Elyot kihasználja ezt a kihasználhatatlan alkalmat arra, hogy a mögötte lévő ghoul fejét eltávolítsa a testétől, majd a fegyverének pengéjével az állkapcsát kiakasztva, a vádlijából is eltűnnek a fogsorok. Elképesztően fáj neki, és látszik rajta, hogy legszívesebben leülne, de még megpróbál segíteni Elorának, ha nem sikerült ekkorra elintézniük a másik ghoult.

//Balszerencsések 10es kockája - VEARA:
1-2 – Nincs találat.
3-7 – Eltalálja a ghoult, 6-7 esetén még el is terül, olyan jó helyen találva el az élőholtat, hogy egyensúlyát vesztve esik a földre.
8-9 – Elora sérül, de csak karcolja őt a nyílvessző.
10 – Elorába áll a nyílvessző.

Balszerencsések 10es kockája – ELORA VS GHOUL, ha NEM 6-7 az előző kocka:
1-4 – A ghoul támadása sikertelen, Elorának sikerül kitérnie előle.
5-8 – Az íjával blokkolja a nekifeszülő ghoult, 7-8 esetén hanyatt vágódik az erejétől és lendületétől, amivel nekiugrik.
9-10 – Nemhogy leteríti, de még Elora védekezése is sikertelen, így egy jóízűt harap a lány védekezésre emelt karjába, átharapva valamelyest a keménybőr alkarvédőjét is, ami éles kiáltást vált ki az elfből.

Balszerencsések 10es kockája – HIRANNIS
1-3 – Sikerül kigáncsolnod a ghoult, aki így elhasal. Ha nem ugrasz rá azonnal, hogy tőröddel megpróbáld élőholt életét venni, Sefias azonnal ugrik erre, súlyával ránehezedik a ghoulra, lábaival a karjaira lépve, mielőtt bevethetné őket. Következő pillanatban megragadja a fejét, azzal a lendülettel tépve le az élőholt többi részéről. Farka idegesen rándul, zihál, és egyáltalán nem viseli jól ezeket a körülményeket, de amit tud, megtesz.
4-8 – Túl távol van már ahhoz a ghoul, hogy képes legyél kigáncsolni, ő viszont nagyon is lendületben van, így amint megfordul, hogy célba vegyen. 6-8 esetében a karmaival felszántja egy általad választott területen a bőrödet, nem túl hosszan és nem is túl mélyen, de kellően fájdalmasan, hogy ettől talán megrettenj.
9-10 – Neked ugrik és sikeresen leterít, 10 esetén viszont Sefias azonnal lerántja rólad, a falnak vágva őt.

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 9

--------------------------------

#2 'Tízes' : 3

--------------------------------

#3 'Tízes' : 1

Szerencsém volt. Mire felpattantam láttam, hogy a támadó a földön fekszik. Már tényleg sok volt ebből a harcból. A sírás kerülgetett, de kikaptam kicsi tőrömet, ráugrottam a lény hátára. A fejét a földre szegeztem és akkora erővel amekkorával csak bírtam, a halántékába vágtam. Nem nézegettem sokáig művemet mert rögtön felpattantam és neki ütköztem egy bundás testnek. Sefias volt az. Lihegve meredt rám. Én a könnyeimmel küzdöttem, de nem omolhattam össze. Azonnal a lányokat kerestem. Mintha Elora nevét hallottam volna kiáltani...

//Mesélői//

Talán a nyílvessző okozta apró fájdalom és meglepettség miatt, talán az elsuhanó fegyvernek a kikerülésére feltámadó ösztöneinek és relfexeinek köszönhetően, de Elora sikeresen kitér a ghoul elől, aki nagyon szívesen megkóstoltatná az ujjai végén lévő karmokat, esetleg maga a ghoul kóstolna bele Elorába.
Amint a ghoulveszély némileg elmúlt, Elora értetlenül pillant Veara irányába, hiszen súlyosan meg is sérülhetett volna, így jelenleg csak a felkarja karcolódott. Nehéz lenne eldönteni, hogy dühös-e íjásztársára vagy megérti a lépését, igazából jelenleg az elkeseredett kétségbeesés vezeti őt. Közelharci fegyver abszolút nincs nála, ami még több okot ad a féltésre, a pillanatnyi oldalra nézés után viszont tekintetét visszavezeti a ghoulra, mielőtt a vacsorájává válna.
A súlyod nem olyan számottevő tündeként, de a körülbelüli ötven kilót az orkok kivételével bizonyára minden faj megérezné a gerincén, főleg, ha azt ilyen vehemenciával és agresszióval csinálják. Hallhatod és érezheted, ahogy a talpad alatt valami roppan, feltételezheted, hogy eltört, de ahhoz ennél még több súly kéne. Mindenesetre ha élő szövetekről lenne szó, az alattad heverő biztosan sikítana és üvöltene a fájdalomtól, ebben az állapotban csak a folyamatos és élettelen hörgést hallhatod, ami a ghoul felől jön. Kapálózik, de nem képes hátranyúlni a lábadhoz, hogy azt megsebezve valamit elérjen, és szerencséd van, hogy gyorsan cselekszel, mert a halántékánál már nagyon is veszélyben van a kezed. A lény ugyanakkor még mindig mozog, hiába szúrtad bele, úgy tűnik, nem elég, és amint ezt érzékeli Sefias, téged kikerülve és maga mögé húzva megragadja a tőrt, ami elveszni látszik a mancsában, olyan erőt igyekszik kifejteni erős macskatestével, hogy a ghoul koponyája már ne csatlakozzon az élőholthoz.
- Segíts Elorának! - mondja neked megviselten, amíg egy tőrrel lemetszi az élőholt ellenfeletek fejét.
Veara és Elora ábrázatán egyaránt kétségbeesést találsz, Elora egyik felkarján lassacskán csordogál a vér, de pont lemaradtál az akció azon részéről, ahol ezt megszerezte. Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, hogy két ghoulnak vége, hiszen az előző körben Elyot a lábát harapdáló élőholt fejét lenyisszantotta, az imént pedig Sefias fejezte be a munkálkodást. Veara ismét a kezébe vesz egy nyílvesszőt, de elképesztően remeg a keze, és könnyedén le tudod olvasni, hogy nem bízik magában és abban, hogy képes lesz eltalálni a ghoult. Elora jóformán sarokba szorult a harmadik ghoul miatt, Elyot pedig igyekszik összeszedni magát, de a lépés igen fájdalmas a számára a vádlija majdhogynem teljes tönkretétele után.

Még mindig nehéz szívvel figyeltem Sefiast, aki rólam a tekintetét a hátam mögé fordította. Én is megfordultam. Hallottam a nyöszörgést és mocorgást. Láttam, hogy a lényt nem tudtam megölni. Lehet azért mert nem voltam elég bátor, vagy erős hozzá, vagy... nem is tudom. Sefias a maga erejével és mérteivel könnyedén befejezte amit nekem nem sikerült. Bár neki se lehetett könnyű. Népe gyógyításra született, nem mások pusztítására, de itt konkrétan az életünkről volt szó. Velük nem lehetett dumcsizni. Vagy ők ölnek meg minket vagy mi őket.
Amint felszólított, rögtön visszafordultam a lányokhoz, ahogy azt már hamarabb is tettem, csak a fetrengő szörnyeteg elterelte figyelmem. Szerencsére már csak egy maradt, ahogy felmérem a terepet, legalább is nagyon bízom benne, nem kapunk többet. Elorát vérezni látom, de fogalmam sincs miért. Nem tűnik súlyosnak innen nézve. Lovagunkra viszont ráfér egy jókora pihenés és ápolás.
Támad egy ötletem. Megindulok előre. Mindenképp el kell távolítanom azt a zombit vagy micsodát barátnőm közeléből. Először az ideges Vearához lépek, megvárom míg rám figyel. Nem akarom megijeszteni. Látom a kifeszített nyilat, hogyan remeg kezében. Ez ritkán fordul elő nála. Kiveszem kezéből és megyek tovább. Az előző esetből megtanultam, hogy ellenségemet nem erővel, hanem gyorsasággal tudom elintézni. Meg kell lepnem. Figyeltem a lovagra tesz e valamit. Óvatosan de nem malmozva osontam a döghöz, aki vagy inkább ami bármikor árthatott Elonak. Aztán cselekedtem. A nyilat a nyakába döftem és oldalról akkorát taszajtottam rajta amekkorát csak bírtam. Kell hogy legyen valahogy....Abban bíztam nem volt ideje kárt tenni a lányban....

//Mesélői//

Veara elképesztően stresszesnek tűnik, ami talán nem akkora csoda ebben a kiélesedett helyzetben ilyen körülmények közt, és alig veszi észre az érkezésedet. Hosszú másodpercek után aztán felfigyel rád, riadtan rezzenve össze, és meglepetten figyeli, amint kiveszed a kezéből a nyílvesszőt. Értetlenül bámul rád, kérdezni ugyanakkor teljesen elfelejt, ahogy a feszültség teljesen úrrá lesz rajta. Némán figyeli, mégis mit művelsz, és a lovag, mikor meglátja a közeledésedet, biccent egyet, hogy tedd, amit jónak látsz, ő pedig halkan a falnak dől, hogy a ghoul figyelme ne terelődjön felétek. Muszáj valami támaszt találnia, különben összeesik a fájdalomtól, ami már így is el-eltorzítja az arcát.
A ghoul Elorával törődik, őt figyeli és próbálja becserkészni, így könnyedén osonsz mögé elfiesen néma lépteiddel, kezedben a nyíllal. Elora csak néhány reményteljes pillantást vet rád, a figyelme többi része a ghoulé, elvégre nem szeretne még a vacsorája lenni, de egyértelműen örül annak, hogy érkezel segíteni rajta. Mindenki más feszült figyelemmel várja ki, mikor csaphat le segítőül. Az élőholt már támadásra emeli a karjait, hogy elf társadban kárt tegyen, mikor belenyomod a nyílvesszőt a nyakába, és ezzel párhuzamosan Elora is cselekszik: ő ugyanazon az oldalon, ahol te támadtál, ragadja meg az ellenfelet, segítve ezzel neked a taszításban. Ketten így a földre külditek a hörgő ghoult, amelyik pillanatok leforgása alatt már állna is fel, hogy újabb kísérletet tegyen a lakmározásotokból.
- FÉLRE! – kiált Elyot, amint a dög a földre került, és ahogy néhány lépéssel hátráltok, a sérült lovag megteszi azt a pár lépést, amit kell, és egy lendületes csapással választja ketté a ghoult, végezve vele pedig köp egyet. – Mocsok férgek... – morogja, azzal a fájdalom leteríti őt a lábáról, és letérdel először, majd leül, vigyázva sérült tagjára. – Az istenit...
Sefias azonnal rohan, hogy valamit tegyen érte, de mielőtt letérdelne mellé, büszkén meglapogat. Aztán Elyoté a figyelme, veszi elő a fertőtlenítésre alkalmas eszközeit, amivel megelőzi, hogy a seb csúfosan elfertőződjön, többször is átszaladva a sérülésen velük. Egy ghoul harapása nagyon problémás tud lenni, és örülni fog annak, ha a lovag nem fog belázasodni vagy bármi nyavalyát elkapni ettől, hiszen időben kezelték és megelőzték a baját. Legalábbis nagyon reméli.
- Hira, tudnád alkalmazni a gyógyítói képességeidet? – érdeklődik a tigrisfiú, kicsit félrecsúszva, hogy kényelesen a sérüléshez férhess. Elyot fogcsikorgatva tűr minden egyes fájdalomhullámot, ami éri őt, az arckifejezése viszont teljesen elárulja, hogy nem egy leányálom a kezelés sem. Szorongatja kardjának markolatát, ha már jobb tárgy nem került a kezébe, és igyekszik nem a nyelvét elharapni, miközben újabb és újabb csípő fertőtlenítő kerül a sebeire.
- Rendben leszel, pajtás – lapogatja meg Elyotot Sefias bizakodón, de látszik rajta némi elkeseredés, vélhetően a helyzet miatt.
- Ja, persze... – nevet gyengén és fojtottan Elyot, a háttérben eközben Veara odaszalad Elorához, szorosan ölelve magához őt.
- Ne haragudj, édes Természet Anya, ne haragudj rám, Elora, nem volt szándékos! – szorongajta Veara társát, halkan zokogva a vállán. Elora először mélységesen meglepődik, és ha haragudott is rá egy pillanatig is, akkor az biztosan most száll el. Békéssé válnak az arcvonásai, és finoman viszonozza az ölelést, mosolyogva fogadva el a bocsánatkérést.
- Semmi baj, Veara, csak segíteni akartál, és szerencsére nem lett rosszabb... – mondja halkan.

//Elnézést a hosszabb kihagyásért, elég sűrűn voltak a programjaim.//

Ami történt meglepett bátor barátném velem együtt mozdult, nem fagyott mozdulatlanná a félelemtől ahogy tartottam tőle. Bár még mindig nem tudom miért is sebesült meg könnyebben de most ez érdekelt a legkevésbé. Mikor sikerül ügyesen rögtönzött akciónk rögtön a nyakába is ugranék a megkönnyebbüléstől és az örömtől, ami miatt a könnyem kicsordult, de nem volt idő rá. A zombi azonnal felpattanni készült. Elyot kiáltására rögtön szétrebbentünk.
Ezután se sikerült örömtáncot járni, mert azonnal cselekednem kellett szerencsére más helyzetben. Olyanban amihez értek. Miután Sefias megpaskolta puha mancsával hátamat, azonnal sérült társunk mellé telepedett, hogy megkezdje ápolását. Én se voltam rest. Félve attól, hogy pont most kapunk új vendégeket, felajánlottam gyógyító társamnak, hogy húzzuk kicsit beljebb a Elyotot de rá bíztam a döntést. A seb valóban súlyosan nézett ki.
Kezelés közben betegünk hősiesen viselkedett. Kicsi tőrömet kerestem volna, hogy nyelve helyett arra haraphasson, de eszembe jutott azt menet közben elhagytam. De ő tűrt. Hang nélkül. Akár egy igazi bátor pasi. Miután Sefias elég tisztának titulálta a sebet, mely olyan volt mint egy cakkos szélű kinyílt rózsa, rátettem kezem. Koncentráltam. Talán újra megkapom Anyánk eme ajándékát. És lehet hogy már az enyém is, csak használnom kell. Élni vele, mert többet ér mindentől amim van. Még attól az átkozott gyűrűtől is amivel ekkora bajt okoztam. De nem ezen rágódok. Erősen koncentrálok. Mindent kizárok a fejemből. Csak Elyot szapora szívverését hallgatom. Koncentrálok a sebre, hogy összeforrjon. A hús, a szövetek. Ha a fájdalmat nem is tudom teljesen elmulasztani csak annyira, hogy az elviselhető legyen, ha a seb nem is gyógyul be teljesen, hát bekötjük. De már akkor is megéri....

//Mesélői//

Veara és Elora egy darabig egymásra borulva örülnek és nyugodnak meg, boldogan a tudattól, hogy megúszták, ráadásul egymás megbocsátását is elnyerték. Ők leginkább ezért a saját lelkiviláguk igyekeznek helyrerakni. Sefias mindeközben fontolóra veszi a javaslatodat, miszerint beljebb kéne húzódni, és erre bólint is egyet, helyesnek vélve ezen meglátásodat.
- Valóban, itt elég nyitottan vagyunk – mondja, aztán, bár gyógyítónak vallja magát, vadállati mivolta és faja adottságai miatt nincs híján az erőnek, így viszonylag könnyedén viszi beljebb Elyotot. Ha gondolod, segíthetsz neki valamennyit, de Sefias biztosan a könnyebbik részét adja neked: a lábak vitelét. Ő a felsőtestet emeli meg, Elyot súlyának nagyobb részét cipelve, és bár vinné egymaga a férfit, ismer téged annyira, hogy tudja segítő szándékaidat és azok erősségét. Nem akar megfosztani ennek az érzésnek az örömétől.
Kicsit beljebb már valamivel nagyobb biztonságban érezhetitek magatokat, és nekiláthattok a gyógyításnak, ami az előző poszt keretén belül megy. Sefias nekiugrik fertőtleníteni, és bizakodón figyel téged, várva, elvállalod-e a képességhasználatot, és elégedettséggel vegyes hálával elmosolyodik, mikor rábólintasz a feladatra. Félrehúzódva így figyeli, mihez kezdesz, Elyot pedig a plafont bámulja kínjában. Erősen koncentrálsz, elképzeled és szinte már érzed mindazt a változást, amit végrehajthatsz, gyümölcse azonban hosszú, kínos pillanatokig nem lesz. Semmi sem jelenik meg a kezed alatt, és te magad sem érzel semmi bizsergetőt, ami a képességhasználat sikerességére engedne következtetni. Ha esetleg eközben Sefiasra pillantasz, akkor ő biztatón bólint egyet, egyáltalán nem kételkedve abban, hogy meglenne-e hozzá a képességed, ugyanis lerí az arcáról, hogy szerinte igen, megvan. Akárhogy is, ha dacosan próbálkozol tovább az általad leírt érzésekkel magadban, akkor a néhányadik kísérletre felvillan valami a kezed alatt, aztán elhal, majd ismét megjelenik egy kékes-zöldes fényforrás, ami a kezedből árad. Te magad is érezheted, hogy bár még nem egészen a sajátod ez a képesség, el fogod tudni sajátítani nem kevés belefektetett idővel és gyakorlással. Jelenleg nem tűnhet fel, ugyanis nem sok tapasztalatod lehet ilyen téren, de nem annyira erős ezen varázslatod még, hogy hamar rendbehozza a sérülést, de mindenképpen felgyorsítja majd a regenerációját ennek a csúnya sebesülésnek. Láthatod, amint Elyot némileg ellazul, és ez teljes visszaigazolása lehet a képességhasználatod sikerességének, még ha ennél látványosabb eredményre jelenleg nem is jutsz vele.
Sefias nem akar megzavarni, amíg ezzel foglalkozol, ám mikor befejezed, akkor büszkén átkarol.
- Csodálatos gyógyító leszel – mondja halkan, szinte dorombolásnak hatnak a szavak, majd beljebb téved Veara és Elora némileg megviselten az előbbiek következményeként.
- És most mi legyen? – érdeklődik Veara. – Mert szerintem már az is épp elég nagy dolog lesz, ha innen kijutunk élve... – teszi hozzá elsavanyodó ábrázattal, míg Sefias elgondolkodón néz rá. A tigris Hirára tekint, aztán Elyotra, majd vissza Vearára.
- Elyotot se hagyhatjuk magára – bök állával Elora a pihenő lovag felé. – Szerintünk... – néznek egymásra a lányok, utána vissza rátok. – Meg kell próbálnunk hazajutni. Nem akartam...tuk magára hagyni vagy cserben hagyni Viridielt, de félek, hogyha így megpróbálnánk utolérni őt, akkor vagy nagy bajba sodorjuk őt, vagy mi is áldozatául esünk valaminek a kezdődő védtelenségünk miatt - közli véleményét, de látható a kényelmetlenség és az, hogy nem szívesen vallja be mindezt annak ellenére sem, hogy valóban érdemes megfontolni, miként haladtok innentől tovább, elvégre nem csupán a saját életetek múlhat rajta, hanem másoké is.
- Elyotot valóban valahogy haza kell vinni - ért egyet Sefias, aztán mindenki rád pillant érdeklődőn, mi a véleményed.

Kissé csalódottan húzódok félre a próbálkozások sokasága után. De hisz megkaptam, volt hogy hasznát is vettem már. Talán többet kellett volna foglalkoznom vele. Vagy a helyzet szívta le minden energiámat. Nyugodtabb körülmények között az erdő védelme, a fák támogatása mellett talán jobban megy majd. Otthon...igen lehet haza kéne menni gondolkozok. Aztán felocsudok önsajnáltatásomból. Bundás barátom puha, meleg bundája mely szeretetteljes ölelése közben arcomhoz ért és biztató szavai gyógyírként hatnak rám. Aztán a lányokat keresem tekintetemmel.
Mindenki elmondja véleményét. Túl sok volt ez nekünk. Így van bólintok. Haza kell mennünk. Vezetőnket elvesztettük, és ebben a szörnyű zord világban halálra vagyunk ítélve. Egy biztos életre szóló leckével térek haza. Talán nem leszek egyedül ezzel...

//Mesélői//

A megkönnyebbülés, ami a kis csoporton végigsöpör, talán kézzel tapintható, noha lehet, erre most nem kifejezetten figyelsz fel. Mindenesetre a társaság egymásra néz, halványan egymásra mosolyognak - miközben Elyot továbbra is szenved a sérüléseitől, bár némileg az állapota és sebesülésének elviselhetősége javul a képességednek köszönhetően. Egy darabig még elgondolkodva bámulnak egymásra, ugyanis konkrétan nem került kimondásra, merre menjenek vagy hogyan, mivel kéne kezdeniük, bár némi kérdőjeles percet követően Elora és Veara megindulnak a kijárat felé. Óvatosan kilesnek, hogy mik vannak még körülöttük, majd teljesen kimerészkednek a szabadba, bizonyára körbejárva az épületet. A tigrisfiú addig melletted üldögél, még pár másodpercig bámulva a kijáratnál eltűnt lányokat, aztán macskatekintetét a sérültre fordítja, vélhetően azon tűnődve, hogyan lehetne még többet segíteni neki.
- Vélhetően majd vinni kell, de majd viszem én. Nem szívesen bíznám lányokra - mosolyodik el, halkan nevetve. - Cserébe tartsátok végig nyitva a szemeteket a lányokkal! - köti a lelkedre szórakozottan, kisvártatva pedig az emlegetett két elf társ is visszatér egy széles mosollyal az arcukon. Úgy tűnik, nincs senki és semmi, ami gátolhatná az elindulásukat, és bár megérdeklődik, Elyotot mégis hogyan fogják vinni, Sefias hamar válaszol erre a kérdésre. Fel is tápászkodik a helyéről, és ha esetleg te még ülnél, akkor mancsát nyújtja feléd, hogy felrántson a földről. Némi segítséget és Elyot fájdalmas nyöszörgését követően az oawa a hátára veszi a zsoldost, majd Elora vezetésével megindultok az épületből kifelé, hogy hamarosan a szabad ég alatt haladhassatok vissza szeretett Awyrisotok felé.

//A történet itt folytatódik:
https://neminra.hungarianforum.com/t591-hazateres#19159