A napok kezdenek unalmassá válni. Az hogy itt vagyok egyre zsibbasztóbb. Azon agyalok hogy mi jót tehetnék itt a környéken hogy ne forduljak depibe és irtsak ki mindenkit. De van jobb szórakozásom, irány a tisztás ahol anno az a zűrös természetű istennőm le amatőrözött. Az út viszonylag csendesen telt hisz nem vagyok hülye a természetet megkértem hogy hallgasson rólam, és még egy láthatatlanság köpenyét is bevetettem hogy az állatok se szúrjanak ki. Nos a másik köpeny jobb lett volna de azt Virinek adtam, igen az még a szagom is elrejtené de ez van késő bánat és sírni is az. Nem igazán ugyan oda tervezek menni csak egy tisztásra ami kevésbé forgalmas még az elfek számára is. Gyanítom sok őr közelben el haladok, nem mintha bajt keverni jöttem volna vagy lopni. De az elfek néha nagyon hisztis társaság pláne ha egy szent tisztásukra lóg be az ember. Csendesen kipakolok pár magot amik felgyülemlettek a holmimban majd rendszert víve a dolgokba egy rövidebb rituálé keretében elültetem a magokat. Az egyik a kristály gyümölcs magja ami ugyan értékes de nem a számomra hisz nem kereskedni akarok vele csak némi gyümölcshöz jutni róla. A többi mag is elég ritka növények bokrok magja bár ezek inkább a fa védelmét szolgálják nem csak díszek. Igen a kicsi növények élnek és ha kifejlődnek durván elverik azt aki lopni szeretne a fáról. Az egyetlen bibi hogy még engem is elverhetnek de mit ér a dolog ha nem szórakozhatom kicsit. Szóval elültetem őket a megfelelő pozícióban és egy tekercsről elf tisztás szentelést olvasok a területre. Ezzel még közelebb kerül a környék az istennőmhöz én meg lophatok egy tűzálló növénytől már ha természet anya engedi kisarjadni kifejlődni őket. Azután némi rövid ima és sírás istennőmnek hogy legalább a hatalom aurám, a testembe ültetett varázslatokat és a mentális képességeim adja vissza mert kezdek megkergülni a hatalmam nélkül.