Faj: Erdei elf

Nem: Férfi

Kor: 135 év.

Becenév: Athar

Rang: Határvadász.

Mágia szint: Haladók szintje.



Karakter leírás: Az elfek között a magasságom a kiemeltek közé emelt, és nem ritka hogy társaimnak fel kell néznie rám. Hosszú szőke hajam, csak harcokban fogom össze, erre általában egyszerű folyondár szálat használok. Szemeim kékben sugározzák lelkem állapotát, arcéleim mások szerint szilárd magabiztosságot sugároznak.
Ruházatom lilás árnyalatú, könnyű anyag, ami a nadrágom vonalától kezd átmenni zöldes színbe. Alkarvédőim mágiával készültek, a természet adta avar anyagait felhasználva. Kedvelt fegyverem, már-már társam az íjam, amivel akár közvetlen közelről is jól tudok harcolni, de szeretem a kihívást jelentő nagy távolságú lövéseket. Érzelmileg nyugodt típus vagyok és szeretem átgondolni a döntéseimet mielőtt döntök. Nem vagyok hirtelen haragú, inkább lassan alakul ki bennem harag, de éppen ezért lassan is múló és nehezen bocsátok meg ha valaki mélyen megsért engem, vagy más nekem kedves személyt.








Awyris erdejében láttam meg a napvilágot, százharmincöt esztendeje. A családom hagyománytisztelő elf család, szülő anyám gyógyító a közösségben, apám pedig a király testőrségének kötelékében szolgál. Mondhatjuk, hogy megbecsült tagjai vagyunk az erdei elf társadalomnak. Egyke vagyok, ami talán azért jó, mert több figyelem jutott nekem a szüleim részéről. Ahogy teltek az évek, anyámnak rá kellett jönnie, hogy nem fogom követni őt a gyógyítók soraiban, ahogy apám is belátta, hogy nem fogok a testőrséghez csatlakozni, noha termetem meg volt hozzá. Nem! Én túl szabad lelkű voltam afféle kötöttségekhez, és inkább talpaltam naphosszat az erdő útjait, néha napokig nem térve haza. A sötét elfek fenyegetése miatt megkettőzték a határok védelmét, és ez remek lehetőség volt számomra, hogy úgy szolgáljam a közösséget, hogy az vágyaimnak is megfelel. A kiképzésekben apám tapasztalati tanácsai is sokat segítettek, de valahogy mindaddig is úgy éreztem, hogy íjjal a kezemben születtem. A legjobb lövészek közé tartozom, és hosszú évek kitartó munkájának köszönhetően, már egy kis csapat élén, vigyázom a népem határait. Anyám próbálkozásai sem múltak el nyomtalanul, és a mágia terén is elég jól teljesítek, de azt hiszem, elértem azt a szintet ahonnan már nem tudok tovább fejlődni. Főleg mert ahhoz már komolyabb elmélyülésre, és rengeteg gyakorlásra lenne szükség, de ha akad egy kis szabad időm inkább az íjammal gyakorlok, valamint a kardművészetet igyekszem tökélyre fejleszteni. Egyszóval inkább ezt az utat választottam. Az Oughwar hegységhez közel eső erdőrész tartozik a felügyeletem alá, és öt elf harcos van alám rendelve a feladathoz. Remek csapatot alkotunk, és igyekszem a pihenőket kitölteni apró játékokkal, vetélkedőkkel, ami igazán összekovácsolt bennünket. Mágiával kialakított kuckókban alszunk, amik jócskán a lombkoronák takarásában lettek kialakítva a mágia szövedékével formálva az ágak hajlását. Ha látni is lehet lentről, inkább csak gömb alakú képződményeknek vélheti a szemlélődő. Természetesen a pihenések alatt sem marad védtelen a ránk bízott határ szakasz. Ekkor a természetet kérjük, hogy figyeljen éberen helyettünk. A fák, a levelek, vagy akár apró rovarok jelzik nekünk, ha idegen ólálkodik a területünkön. Laikusnak ez bosszantó motoszkálást jelentene, és úgy gondolná csak a szél fújta arcába a falevelet, ami csiklandozza, vagy a bosszantó bogár úgy döntött nem hagyja aludni. De mit tudjuk értelmezni ezeket a jeleket, és fegyvert ragadva törünk elő rejtekeinkből, ha az imádott természet efféle jeleket küld számunkra. Sokat vagyok távol a gyönyörű erdei falunktól, éppen ezért a kapcsolatok terén nem igazán arattam komoly sikereket. Népem sajátja ként, ezt sem siettem el, mivel van időnk bőven, mondjuk egy emberhez képest. Voltak románcaim, és futó kapcsolatok, de a néha hónapokig távol töltött idő mindig rányomta bélyegét az alakuló érzelmekre. Azonban ha mégis haza kell térnem, akkor Ynmatiel a helyettesem. Kiváló harcos, bár kissé egyszerűbb családból származik, a szülei kézművesek, de remek adottságokkal rendelkezik az Yni becenévre hallgató elf nő. Kapcsolatunk a feladatunkra épül, és talán néha küld felém jeleket miszerint tovább is léphetnénk, de a felettese révén, nem közeledtem felé, bár a szabályzat nem tiltaná. Ezért is választottam inkább a határvadászok alakulatát, mint azt már
említettem. A szabadság miatt. Yni pedig talán azért nem lép irányomban, mert az alárendeltem ként nem mer. Megeshet, bár az is előfordulhat, hogy én magam kuszálom, csak össze ennyire a szálakat mikor néhanapján ezen morfondírozom. Az biztos, hogy ha valaki fenyegetni próbálja a népem földjét, az először velünk kell, hogy megküzdjön, és biztosíthatom, nem lesz egyszerű dolga.