//Mesélői//

A lépcsőben találkoztok, de amint meglátnak téged, a pillanatnyi meghökkenést követően – mivel nem csaptál le rájuk – hátrálnak pár lépcsőfoknyit, azonnal kardot rántva. Tudják, hogy fogoly vagy, nem az a fajta meglepettség van az arcukon, ami arról árulkodna, hogy nem értik, egy sötételf hogy került ide, hanem inkább azt a kérdést olvashatod le róluk, hogy hogy kerülsz ide annak ellenére, hogy elvileg be vagy zárva.
- Egy sötételfnek nem tartozunk szolgálattal – jelenti ki az egyikük határozottan, és mikor sötételfeket emlegetsz, egy pillanatra értetlenül egymásra néznek, aztán vissza rád. Nem tűnnek túlságosan meggyőzöttnek, elvégre ha sötételfek járkálnának erre, arról ők már régen értesültek volna az alsóbb szinteken mászkálva.
- Dehogy látom! – horkan fel a másik, még inkább hátrálva egy lépést, ellenszenvesen figyelve téged. Az izmai megfeszülnek, és ha nem lenne kérdés, mégis mit kéne kezdeni veled, mert kiemelt fogoly vagy, akkor bizonyára már régen megtámadott volna. Így egyelőre patthelyzet alakult ki. A jobboldali gyanakvón és hidegen méreget téged nem kevés megvetéssel, és jól látszik róla, hogy nem veszi készpénznek egyetlen szavadat sem, és elképzelése sincs, mégis hogyan próbálkozhatsz ilyen dumával. Tapasztalhatod, hogy a Do’odrun név említésénél a tarkójukon is feláll a szőr, és bár a baloldali már tempósan lépkedne, a jobboldali feltartja a kezét, várakozásra parancsolva őt. Úgy tűnik, ezt a figurát nehezebb meggyőzni.
- És mégis mi bizonyítja, hogy nem te öltél meg a társaink közül párat? – érdeklődik, tekintetét végig rajtad tartva, állával a véres penge felé nézve, de egyébként minden egyes apró mozdulatodat számon akarja tartani. – Kristálypenge nálunk van, nem nálatok, legfeljebb azt használhatnátok, amit elloptatok tőlünk, de erősen kétlem, hogy bárkit is küldenének ide, Awyris szívébe, a biztos halálukba – jelenti ki.
- Valami nem jó… - suttogja a baloldali, akin végighalad egy érzelemhullám, a jobboldali viszont stabil marad, még Amerith veszélyben való léte sem zökkenti ki őt. Vagy bolond, vagy nagyon bízik a saját társaiban, esetleg más munkálkodik a háttérben. Utolsó szavaid hallatán hosszú másodpercnyi kínzó szünet következik, és a jobboldali megfeszül, feléd lendítve figyelmeztetőleg a kardját, de kellően távol van ahhoz, hogy ne jelentsen rád fenyegetést. Még.
- Dobd el a lopott fegyvereidet, visszavezetünk a szobádba, nyomorult gyilkos!

Ahogy azok a kínzóan hosszú másodpercek elkezdődik lassan le telepszek arra a fokra ahol ezelőtt meg álltam s hátamat a falnak döntöm mint aki már elgyengülni látszik a vérzéstől s annak párjának társuló fájdalomtól, bár ez persze csak egy újabb trükk amivel hitelesebb lehetek ahogy felsóhajtok az őr következő szavaira. Majd szóra nyitom a szám félig felé fordítva azt, s így is takarást biztosítva neki hajammal.
-Gondolkodjon, talán maga is realizálja azt hogy egy egész életét harcokban le élő hadvezér nem szenvedne ilyen sérüléseket ha olyan őrökkel nézne szembe akiknek harci tudása meg sem közelíti őt.
Vágom rá rezzenéstelen arccal, ridegen és szánalomtól tejes hangsúlyban.
-Csak nem képzeli hogy ilyen magas rangba jutottam volna egy olyan társadalomba ami a katonai erőre alapszik s valakinek az értéke abból ered milyen kardforgató is?!
Bár ekkor kitör belőlem ennek a gazimádónak a szavaira, gondolataira a szarkasztikus és az ilyen senkiket semmibe vevő tapasztalt harcos. Majd egy mély lélegzettel megnyugtatva magam folytatom ha csak nem szakítanak közbe valamivel.
-Szóval gondolkodjon, ha már nem kérem lehetetlenre, és csak remélni tudom hogy végre realizálja hogy ha őrökre támadtam volna most nem vérben ázva ülnék itt maga előtt hanem a nyakát átvágva haladnék tovább.
Érvelésem egy bizonyos szempontból hibátlan érveket sorakoztat fel, a kérdés inkább csak az hogy mennyire is van elvakulva a saját önteltségétől az elf. Akár hogy is a kardot elengedem pont úgy hogy az jó pár lépcsőt igen csak zajosan induljon meg lefele a lépcsőn. De a tőr, nos az tökéletesen rejtve van és szabad kezem pont annak közelébe ha esetlegesen önvédelemre kellene használnom akkor gyorsan elérhető legyen.
-Szóval, tovább makacskodik és kockára teszi a királynéja életét akivel szövetséget kötni érkeztem, vagy hitelt add a szavaimnak és segít nekem meg állítani azokat az orvgyilkosokat akiket Lord Do'odrun feláldozhatónak talált annak értekében hogy a démonok kegyeibe kerülhessen az én fejem megszerzésével s a maguk királyságát is káoszba taszítsa az által hogy királynéjukat is meg fosztja azt élettől?
Teszek fel még egy kérdést, ami még is csak rá mutat arra hogy ha ezek a fantomok tényleg itt lennének akkor az ellenségeskedésünk csak nekik kedvez, míg ha összefogunk képesek lehetnénk meg akadályozni egy katasztrófát.

Eleriniol


Az arca ragyog az örömtől hogy cukkolhat, de én se veszem komolyra a dolgot. Amint elkezdi ellenőrizni mi van nála csendesen támasztom az állam addig is amíg befejezi. Majd végre indulunk vadászni. Csendes folyosón haladunk, illetve futó lépteket hallunk majd egy rémült őr robban elő, és kezd sopánkodni. Rá fogok a vállamat ért kezére és gyengéd szorítással jelzem hogy higgadjon le közben darálja a szövegét. Ami részben jogos de a ha a királynő testőrsége alszik erős kétségeim lesznek a vértisztaságukat illetően.
-Higgadj le, nem bolond az a nő és a királynő szállása elég messze van tőle és aligha esik útba neki zevadar felé. Szóval higgadj le és gondolkodj racionálisan. Amúgy a királynő őrséget most is értesíthetnéd hogy duplázzák meg őfelsége és a tanácsadói testőrségét. Nem szeretném ha valamelyik vén kotnyeles beleavatkozna a vadászatba. Amúgy mi az hogy megölte az őrt. Mindegy csak a testőrséget értesítsd a többieket ne merd mert rajtad verem el a dolgot.
Intek a széptevőnek hogy haladjunk mert amilyen pechem van eszében se lesz futni de akkor simán kilövöm hisz nem lenne helyes egy potenciális gyilkost itt tartani.

//Mesélői//

Dreyndra

Nem kifejezetten hatódnak meg attól, hogy letelepszel a lépcsőfokra, továbbra is tartják a harci pozíciójukat, noha az általad kisugárzott gyengítő aura kezdi kifejteni lassacskán a hatását. Testtartásuk még feszes, de ha nehezen érzékelhetően is, van némi lazulás.
- Te is gondolkodhatnál, éjelf. Az erdei határőrök nem olyan hülyék, hogy átengedjék a sötételfeket, bizonyos esetek óta meg főleg nem, és ne kezdd el ecsetelni, hogyan jöttél ide – böki ki az, aki eddig is bizalmatlanul fordult az irányodba, és azzal, hogy szánalommal teli a hangod, végképp nem nyered meg a bizalmát. Következő megjegyzésedre kissé felhúzza az orrát, viszonozva némi lenézést, amit eddig tőled tapasztalhatott.
- A magadfajtájának rendszeréből bármit kinézek, mint ahogy a hozzád hasonlóakból is, és ha eddig nem lett volna egyértelmű, nem bízunk benned. Állj fel szépen, és indulj meg a rabszobád felé, amíg szépen kérem. Nincs kedvem felesleges erőfitogtatáshoz – mondja ellenszenvesen. – Elgondolkodhatnál azon, hogy mégis mivel próbáltad kiérdemelni a bizalmunkat, ugyanis most is sértegetsz ha nem is szavakkal, de a hangvétellel igen. Mindenekelőtt nem vagyunk a katonáid, így még inkább javaslom, hogy figyelj, mit és hogyan beszélsz, mert a nagyképű katonás szónoklatokkal sem fogsz semmit sem érni. Nosza, állj fel, itt nem te vagy a főnök – int a fegyverével, hogy tedd szépen azt, amit kér tőled, majd mikor a kard néhány lépcsőfokot csúszik, az, aki eddig inkább a háttérben hallgatott, elveszi a pengét. Amint a kezei közt szorongatja a markolatot, már lép is hátrébb, nehogy valamiféle meglepetésben részesítsd, mindvégig óvatosan szemlél, társára bízva az események folyását.
- Felesleges próbálkoznod – vakkantja feléd még az utolsó monológod után. – Nem hiszünk neked és nem bízunk benned. Továbbra is arra kötelezlek, hogy visszamenj a helyedre, de ha nem teszed, kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni, aminek bizonyára nem örülnél.

Eleriniol

A szavaidra a pánikoló őr igyekszik megnyugodni valamelyest, mély lélegzetet vesz, aztán kifújja, és minden egyes szavadat próbálja az eszébe vésni. Arcáról ugyanakkor a zavarodottság olvasható le, míg a kétségbeesés ködének átlátásán fáradozik, de kicsit összekavarod, mikor közlöd vele, hogy ne zavarjon fel senkit. Néhány rövid másodperc kell neki, mire képes feldolgozni, hogy nagyjából mit is akarsz mondani mindezzel, és lelkesen fogadja a tényt, hogy majd te és Daratrine kezeskedtek a feketebárány háziasításáról.
- Jó, rendben van! – bólint egyet. – Indulok a trónteremhez és a királynő lakosztályához, és körbenézek ott – siet tovább, és Daratrine elnézi, amíg az őr távozik és eltűnik a sötétségben, néha az alakja körvonalazódik a fellógatott lámpások fényében.
- Hát jó megrémült – jegyzi meg tűnődve, tekintetét aztán visszafordítja feléd, és somolyogva indul meg abba az irányba, ahonnan a katona érkezett. – Mit gondolsz, mit fogunk találni? – érdeklődik, kezeit a tarkójára téve. – Kíváncsi vagyok, mégis mit művelt és hogyan, ha ilyen hamar kiderült, hogy meglépett, az egy elég merész vállalkozásra utal.
Ahogy haladtok, elértek a folyosó azon pontjára, ahol a vasárnapi vajazókéssel torkon szúrt őr összecsuklott holtteste fekszik élettelenül, körülötte pirosló vérrel. A test még meleg, a vér lassacskán csordogál a kés mentén; szerencsétlen egy fiatal elf volt, még bőven elég évtizede lett volna hátra.
- Ejj, nem finomkodott – guggol le a test mellé egy rövid ideig vizsgálva, aztán rád nézve. – Szerencsétlen flótásnak a kardja biztos a patkánynál van – jegyzi meg, visszafordulva a halott felé, még végignézve rajta egyszer, mi hiányozhat. Kisvártatva telepatikus üzenet érkezik:
~ A sötételf megszökött, néhányan jöjjenek a biztonság kedvéért segíteni vagy felügyelni. Valamiféle orvgyilkosokról beszél és a királynő esetleges meggyilkolásával fenyegetőzik, de badarságnak hangzik az egész. Biztos, ami biztos alapon azért legyen mindenki óvatos. ~ Ha válaszoltok neki, akkor a katona megadja a pozícióját. Daratrine jelentőségteljesen néz rád, átadva a jelentkezés és kommunikáció lehetőségét neked.

Végül savanyú mosollyal vonom meg a vállam, de ez már nem az én problémám, legalábbis ahogyan a mágiám lassan de biztosan eldönti a csatát mielőtt neki álltunk volna.
-Ahogyan kívánja, de segítségre lenne szükségem, elvégre maga sem akarna egy elvérzett hullát vonszolni maga után.
Közöltem az utolsó szavamat feléjük, akár hogy is folytatódik arra bárki mérget vehet hogy ha elég közel érkeznek de gyógyításra nem számíthatok, akkor az a jól rejtett tőr egyik őrünk nyakával találkozva veszi annak életét, a másik ha távolabb is maradt sem lesz már elég ereje ahhoz hogy közbe avatkozzon vagy hogy az utamat állja amikor a nyakból kihúzott penge most az övé felé indul meg. Ezen esetben csak halkan szólalok meg az elvérző őrök felé.
-A maguk népe soha nem tanul, így hát nincs is élvezett a maguk elleni harcban, de nem kegyelmezhetek a bolondoknak akik az utamban állnak.
Majd ezzel haladok tovább, miután az őrök ruházatából ellátom magam s remélem néhány gyógyfüvet is találok náluk. Ha pedig el akar látni gyógyító mágiájával, nem teszek ellenük semmit s bízok a balszerencsémben hogy igazam lesz a támadókat illetően.

Eleriniol

Az őr lelép én sírva fakadok, nincs épp a helyzet magaslatán de mindegy is.
-Meg de ez nem meglepő, az a nő még ha nem is mutatja veszélyes. Csak néha értelmetlen reakciói vannak. Viszont nem a semmiért a 3. a katonai rangban. Hogy mit fogunk találni? Azt hogy a balfasz őrök túl közel mentek hozzá és bele haltak. Mi mást. Szerinted csak a fegyvereivel képes harcolni? Jól tudod mire képes egy self de néha elfelejtik. Csak úgy mint ez a hibbant aki többnek érzi magát nálunk a királynő testőreinél. Vajon miért bízták rá a fogoly őrzését? Ki szeretnék nyírni vagy mi? Attól félek hogy hibázott és már megint azt hiszi hogy kidumálhatja magát. ezt tette a tábornok asszony.
Utunk csendesen de gyorsan elérte első állomását, és az elf holteste bizonyította hogy a vezetés tényleg kívül akarja tudni ezt a nőt de most már nem lesznek képesek visszafogni a többieket. De az hogy egy fiatalt bíztak meg az őrzésével kicsit pazarlónak érzem. Egy idősebb katona még érthető lenne de egy gyerek nem. De nem az én dolgom az ítélkezés.
-Ha még csak a kardja de ha lett volna esze a kulcsát is viszi meg a felszerelése hasznosabb részét. Így csak egy vadállatnak tűnik akit kifogunk lőni.
Aztán megszólal egy őr legnagyobb bosszúságomra-
~Nem közelíti meg senki nem megy erősítés sőt ti is leléptek onnan. Ez parancs. A királynő testőr-parancsnoka vagyok Eleriniol. Akit meglátok a közelébe szó nélkül kivégeztetem. Mindenki aki a közelében van tartsa meg az íjász távolságot, és csak zevadar felé mehet. Amit mond senki ne vegye figyelembe egy self sincs rajta kívül az erdőnkben a másik már távozott és ő se orgyilkos volt csak egy tolvaj. Minden más megmozdulásért büntetés jár. Ha meglátok egy fiatal katonát hősködni hogy ő elfogja a hadvezér asszonyt, a szülei háza elé kergetem és ott fosztom meg a rangjától és a katonai mivoltától. Minden egyéb megmozdulás engedélyezve van de nem eshet baja csak ha az uralkodó felé tartana de erre nincs esély mivel több mérföldnyire van a fogolytól. Íjászok nyissanak egy 250 méteres folyosót a hős selfnek hazafelé és vegyenek részt az én és Daratrine parancsnok alárendelve. Ez a tanács parancsa aki nem hajtja végre kezdhet aggódni a jövőjéért.
Darre nézek sóhajtva.
-Még jó hogy én kaptam kezdet kezdetén ezt a feladatot csak kicsit leégtem és a nyakadba varták. Haladjunk.

//Mesélői//

Eleriniol

Daratrine elgondolkodva hallgat téged, aztán a rohanó félre vezeti a pillantását, és egy halvány, szórakozott mosoly kúszik az arcára.
- Tudom én, mire képesek – válaszol a helyzethez mérten talán kellemetlen jókedvvel. – Nem a semmiért nem pucoltuk még ki őket Zevadarból vagy éppen Vastelepről. Bár Vastelep egy másik téma – tűnődik el, a hullához megérkezve pedig azonnal vizsgálódni kezd, de csak óvatosan. Nem szívesen piszkálja egy társa holttestét, de kezét még megemeli, hogy az üres, az élettől már nem csillogó szemeket elfedje a szemhéjakkal, és talán most látsz először rajta valamiféle részvétet vagy ahhoz hasonló érzelmet. Pár pillanatig tart csupán és elég halvány ahhoz, hogy a képzeleted játékának tudhasd be, utána visszaáll minden a maga rendjébe sunyi mosolya megjelenésével.
- Ki mondta, hogy nem az? – érdeklődik. – Csak ő egy okos vadállat, aki ellen normális stratégia kell, sok különbséget nem tesz - vonja meg a vállát.
Az arcán a mosoly jócskán szélesedik, mikor keményen közölsz mindenféle parancsot és feltételeket, és nem tudná tagadni, mennyire szórakoztatja az átgondoltságod. Bolondnak is nézheted miatta, teljes mértékben elfogadná ezt a vádat, sőt, még helyeselne is.
~ Igenis, Eleriniol parancsnok, azonnal cselekszik ~ hangzik a határozott, kötelességtudó válasz a következő pillanatban, és ez alapján bízhatsz abban a katonában, akivel beszélgettél.
- A cicamica kicsit morgós lett – jegyzi meg gondolati üzeneted végighallgatása után. – Azért remélem, a vadászat majd jobb kedvre derít, de ha nem, még mindig elmondhatod a kedvenc színedet – áll fel a helyéről, kinyújtóztava lábait. – Most viszont visszaveheted ezt a megtisztelő feladatot. Nem éreztem egyébként sem annyira nekem valónak az ellenőrizgetésének gondolatát sem – indul meg a katona által megadott irányba, így végigmentek a folyosón egyenesen, nem fordulva le sehol, és út közben egy még meleg tetemet találtok: a döglött macskát, akit Dreyndra hadúrnő nem sajnált leszúrni.
- Off... Még jó, hogy nem az én macskám volt – jegyzi meg állát dörzsölgetve. Bizonyára itt nem időztök jóformán semennyit, hiszen a katona megadta a helyet, hova kell mennetek, a következő megállótok így a lépcsősor lesz.


Drenydra

Az őrök továbbra sincsenek lenyűgözve és elragadtatva a jelenlétedtől, de még mindig tartják a távolságot. Egyikük sem megy hozzád közel hosszú pillanatokig, mintha megmerevedtek volna, de tudod, hogy végig figyelnek rád, a tekintetük és a feszült tartásuk elárulja, mégis hallgatnak. Mikor már talán megszólnád a tétlenségüket és esetleg feltételezett tanácstalanságukat, hátrálni kezdenek lassú, kimért léptekkel, még mindig fegyverrel a kézben, ha esetleg támadásra indulnál.
- Csak tűnj innen, mielőtt pórul járnál – mondja az, aki eddig is beszélt veled, azzal még egy darabig téged nézve hátrálnak, végül sarok fordulva elrohannak. Neked a tőröd maradt fegyverként, na meg a saját mágiád, mivel a kristálykardot elvitték. Ha a lépcsősor aljára érsz, akkor egy folyosón találod magad, jobbra egy ajtó nélküli bejárattal, ami egy nagyobb terembe vezet székekkel és asztalokkal felszerelve, elegánsan berendezve. Rengeteg a növény és az éjszakára szirmait összezáró virág, és ha a terembe mész, két irányba mehetsz: balra és egyenesen tovább. Ha nem kívánod a termet választani, akkor végighaladhatsz a folyosón is, ami a lépcsőről megérkezve egyenesen visz tovább. Tőled függ, hogy merre indulsz, de itt, ebben a teremben nem vár rád senki. Gyanúsan üres és csendes, így joggal feltételezheted, hogy csapdát állítottak neked.

Picsába, gondolom magamban amikor már marokba szorítanám a tőr nyelét, ebből is ki kell vágjam magam. Ekkor hátrálni kezdenek, ez az én esélyem is. Húzom be lábaimat, mind aki csak össze görnyedni készül, de ahogy esélyem nyílik azonnal lecsapok egyetlen lábaimból indított előre ugrással. Bár lépcsőn vagyunk így ez életveszélyes rám nézve is. Ekkor persze meg állnak, majd az eddig is nagy pofájú meg szólal. Meg vonom a vállam miközben fel állok, majd gúnyos mosolyt vettek rájuk.
Majd ahogy sarkon fordulnának vehetik észre hogy ekkor már késő, hiszen varázsgyűrűm segítségével létrehozott hatékonyabb Gyengeség aurám már bőségesen elszívta az álló képességüket, ahogy futni kezdenének mind a kettő hasra esik, ha nem indulnak meg halálos sebességgel a lépcső aljára. Ha csak hasra esnek is már késő elvégre ekkora már mögöttük vagyok. Tőrömmel át vágom a szótlan őr nyakát, majd a felvágott nyelvűre dérdelek s ahogy nyakához szegeszem a tőrt.
-Utálom a nagyképű gyáva katonákat.
Ekkor a nyaka helyet át szúrom az állkapcsát, ép csak annyira hogy száj padlásán maximum egy karcolást ejtsek s erőből fordítom el a tőrt. Ezzel választva el az állkapcsát a pofája többi részétől, nyelvével együtt. A vérzés bár súlyos ettől függetlenül nem hagyom hogy a vérbe fulladás már túlzó kegyelmével távozzon így elbaszok egy kevéske időt azzal hogy a tőr segítségével könyökét szilánkosra szabdaljam, mind a két karjában. Ekkor jön a kedvenc részem amit Malthaelre bíztam mikor még szolgálatomba állt. Ő mesterien művelte ezt egy kétkezes kalapáccsal, én csak meg sem közelíthetem az ő mesteri alkotásait. Meg indítom a tőrt egyenes a térd kalácsba, de csak bele állítom, már így is igen csak mélyen van de nagyon súlyos sérülésnek nem mondható. Ekkor veszem el tőle is tőrét majd a másikba térdkalácsba is bele erőszakolom ezúttal úgy hogy az átszakítsa a térdét, majd ezt meg teszem a másikon is.

Ekkor egyenesedek fel, bár a sérülései biztosan meg nyomorították egy életre, de még nem hallhatott bele ennyire már járatos vagyok a kínzásba. Akár hogy is elég időt pocsékoltam így fel egyenesedve kezembe kapom a halott őrnél lévő kért kardot. Majd még egyszer bele rúgok a kedves vergődőbe.
-Csak reménykedhetek abban hogy nem ilyennek védelmezik a királynét!
Ekkor már csak rá köpök a lassan elvérző elfre és elindulok lefelé a lépcsőn. Miközben realizálom hogy az eddig elbaszott idő alatt, és az hogy ezek hátrálni kezdtek ahelyett hogy végeztek volna velem csak arra enged következtetni hogy már vadásznak rám ezeknél messze jobbak, járatosabb lomb zabálok. Picsába.

Akár hogy is szeretném őket bevárni hogy meg lepetésként szolgálva végezzek velük a sötétbe, egyelőre ez nem opció itt az ő területükön nem. Ahogy elérem a lépcső alját egy ajtó nélküli szoba, és az út előre fogad. Nem túl kedvező egyik sem, de jelenleg az a legjobb ha minél nagyobb és minél több objektum állhat közém és a vadászok közé. Így a szobát választom. Meg lepetésemre üres, senki sehol de még egy kísértett kastély is élettel telibb ennél. Akár hogy is tudom hogy valami készül, így hát a bénító aurámat nem szüntettem meg s így haladok tovább. Remélem minden mellettem szól.

Eleriniol

Daratrine kegyelet teljes a halott elfel én időhúzásnak tartom, noha perpill csak ennyit tehetünk az áldozatért.
-Vastelephez semmi közünk az legyen a törpék vagy az orkok gondja. Nem az a dolgunk hogy valami alagút halmazt felszabadítsunk. Pláne hogy csak a gond van vele és buta jelentések jönnek a szövetségesektől arról a helyről.
Mordulok fel mérgesen, kicsit sincs jó kedvem. Daratrine kezd bosszantó lenni az önelégült arcával ahogy hallgatja az utasításaimat. Ha nem tudnám hogy kígyó az alakja tippelnem kéne mi ilyen lusta hogy passzoljon minden kötelezettséget amit csak tud. És ha nem lenne a barátom már képen töröltem volna azért, így csak sóhajtozom.
-Én mondtam hogy nem az még ha képességeit dicsérem.
A parancsaim hamar és ellenvetés nélkül fogadják, még jó mert különben megütném a bokám pláne ha egy tanácsos beleszólna. De azokat én nem szívlelem. Az egyetlen aki vigyorog az ez a hüllő itt mellettem.
-Harapok mert bosszant hogy egy szökést se tud kivitelezni senki veszteség nélkül, és harapok mert pont ezért rángattál magaddal hogy csak a szórakozás maradjon neked és a munkád végezem én.-mosolygok rá morogva.-Nagy csirkefogó vagy de majd a húgodtól megkérdezheted a kedvenc színemet.-veregetem vállon.
Amint egy macska teteméhez érünk ismét csak átmegy lelkizősbe vagy csak a saját társait kedveli?
-Ja ha a tiéd lenne az a sok kígyó tuti bedurcáskodna hogy hanyagolod őket valami emlősért.
De haladunk tovább a lépcsőnél már halljuk a hangját, így az íjat előkészítem csuklyám felhúzom. Hisz még se lenne jó ha tudná ki vadászik rá nem szeretnék élő célpont lenni a jövőben.
~Mögöttünk zárják a sort ha erre jönne egyszerűen végezzenek vele csak a kijárat felé szabad az útja. De semmi közelharc ki tudja milyen trükköket tud még.
Amint meglátom lövök rá no nem teljesen rá csak a feje mellé hogy elkezdjen végre futni ha meg áll szimplán kilövöm.

//Mesélői//

Dreyndra

Ha rendes képességként használtad volna a gyengítést mindvégig, akkor meglenne az esély arra, hogy valóban összeessenek, a gyűrűd azonban bár állandó kisugárzást biztosított mindennemű fáradékonyság és odafigyelés nélkül, ez közel sem olyan erős, mintha tudatosan használtad volna folyamatosan a saját képességtáradból ugyanazt az erőt. Korábbi poszt alapján ("...a gyűrűs ujjamon lévő kis varázs gyűrű amit még ajándékba kaptam. Hát ezzel képes leszek egy aurát fent tartani arra az esetre ha a követőim túlságosan is közel érnének, ezzel a kicsi mágiával ami nem is kerül így túlsok energiámba...") a gyűrűt magát aktiváltad, és nem azon keresztül a képességedet, amit jelenleg ezt aligha éreznek meg az őrök, így a futásra igenis képesek. Te továbbra is sérült vagy és a saját magadnak okozott seb ugyancsak hátráltat, hiába minden keménységed, az ott lüktet és éget, húzódik minden egyes lépéseddel, ezt te se ignorálhatod teljesen.
Az őrök így meglógnak, így legfeljebb a menetelés közben születhetnek meg a fejedben ezek a számodra felettébb szórakoztató gondolatok és képzetek, akkora szerencséd viszont nincs, hogy beérd őket. Ezek a katonák értelemszerűen ismerik a környezetüket, és a természet bármelyik részét segítségül hívhatják, így könnyedén tűnnek el a szemeid elől. Leérve aztán inkább a termet választod, meglátjuk, mennyire jól. Ahogyan azt korábban már leírtam, asztalokkal és székekkel rakták tele, néhol szekrény, rengeteg virágot találsz, amik földdel megtöltött cserépben pihennek az éjszakára összezárt szirmokkal. Kis helyesek és elegánsak, de feltételezhetően sötételfként ez nem fog téged meghatni, és a korábban megírt mesélőim alapján azzal szemben, ahol bejöttél, van egy nyitott ajtó, amin keresztül mehetsz, de akár balra is fordulhatsz, ugyanis ott is van egy, annyi különbséggel, hogy azt zárva találod. Ha megindulsz a szemben lévő ajtó felé, akkor egy nyíl süvít feléd, de akármit is tegyél, biztosan el fogja véteni a célját: téged. Ha a szemed összeszűkítve figyelsz, mozgást láthatsz, de nagy eséllyel fekete ruhát visel a téged célba vevő, hogy beleolvadjon a környezetébe, megzavarva az éjszakai, rettentően jó látásod. Ha akarod, akkor megpróbálhatod követni, de ez jelenleg felesleges időpocsékolásnak tűnik, viszont ha balra mész, akkor semmi nem fog történni.

//Ahogy kutattam, konkrétumokat nem igazán találtam a gyűrűdről, hogy mikor és miként mire képes. Egyelőre most legyen úgy, ahogy a mesélőimben leírtam, mielőtt nyakon csípnének csak azért, mert túl sokat pepecseltél a hullákkal (mert jelen körülmények szerint beérne a két, téged követő tiszt). Későbbiekben konkrét leírást nyomok a kezedbe mindenféle fincsi dologgal és egyezkedhetünk is róla Továbbá örülnék, hogyha ilyen szintű brutalitást megütsz, jeleznéd, mert abszolút nem vagyok felkészülve ilyenek olvasására.//


Eleriniol

- Ne is mondd, katasztrófa - forgatja meg a szemeit elégedetlenül, majd mikor a hadvezér állatiasságára kerül a sor, azt nem firtatja. Sőt, a kedvenc színed a továbbiakban jobban érdekli őt, bizonyára azonban ez is csupán a cukkolásod miatt.
- Ugyaaan, mindketten tudjuk, hogy sokkal kötelességtudóbb vagy, és szerintem te se tagadod magadban, hogy valahol örülsz is ennek a lehetőségnek. Legalábbis nem úgy ismerlek, mint aki szívesebben nyomná az ágyat a legkisebb sérülések után is - tárja szét a karját egy kissé, aztán amikor vállon veregeted a mondadóddal egyhuzamban, látványosan elképed, és egy pillanatnyi szünet után iramodik utánad, felzárkózva hozzád. - Naneee, komolyan ilyen kapcsolatban vagy vele? És nekem eddig miért nem beszélt erről? A kis sunyi.
A haladás tempósnak bizonyul, állatként biztosan éreznétek Dreyndra hadvezérasszony szagát és vérének illatát. Látni vérfoltokat azonban nem láttok sehol, és bár nagy segítséget adna a haladásotokban, így is jól tudhatjátok a körülbelüli pozícióját a sötételfnek, hála a katonáknak.
- A drágaságaim szerintem inkább felfalnák az ilyen bundást féltékenységükben.
A bosszantó, magát humorzsáknak hívő Daratrine jócskán elcsendesedik és komolyabbá válik, mikor a lépcsőhöz érkeztek, ahonnan felvisszhangzik valakinek a lépése pár pillanat erejéig még. Társad jelen esetben inkább a kardját húzza elő, és mielőtt szóvá tennéd a helytelenséget, megjegyzi:
~ Csak amíg a lépcsőn haladunk, addig, utána váltok én is.
Ahogy haladtok, nagyjából a felénél, háromnegyedénél a lépcsősornak, nagyobb vérfoltokat találtok. Habár nem tudjátok, pontosan mi történt, könnyedén oda lehet képzelni, ahogy valaki nekidőlt a falnak, aztán nagy eséllyel leült, ugyanis mind a falon egy csíkban, és annak folytatásaként az egyik fokon sötétlőn díszeleg a vörös folyadék az egyébként patyolattisztára subickolt fokokon.
~ Így megsérült volna? Mégis mitől? Röhögnék, ha a macska szelleme csinálta volna... ~ érteltenkedik Daratrine, feszülten tartva maga előtt a fegyvert, elővigyázatosan haladva az aljáig.

//A következő körből valszleg kimaradsz, hogy az időbeliség a helyén legyen.//

Mondanám hogy elszámítottam magam, de hát az hülyén jönne ki egy hadvezér szájából nem de? Főleg egy olyan egoistáétól akinek más dolga sincs mint hencegni hogy őt aztán mindent is elver. Gondolkozom el ezen ahogy felállok s rá eszmélek hogy a két őrnek már bottal se verhetném a nyomát.
-A démonokra, de komolyan.
Fogom meg az oldalam amibe nem régibe saját magam vágtam bele. S lassan elkezdek le sétálni, sajnos a fájdalom lassan de biztosan győzelmet arat az acél idegeim felett. Nem kevés nyomot hátra hagyva azáltal hogy vérzek is. De az biztos hogy legalább meglepetésre szolgálhat üldözőimnek, elvégre egy egy zöldike nem intézhetett így el főleg hogy nálam volt a meglepetés ereje.

Akár hogy is történjék a lépcsőre le érve még is meg kell állnom, bár nem szívesen. A fájdalom erősebb mind gondoltam, így egy levegő vételnyire meg állok az ajtóban mielőtt belépek egy növényes kertbe.
~Ezek az erdeiek aztán tudják kedveskejenek néha~
Hangzik fel a gondolat a fejembe, majd egy pár percet elbaszok a szobában gyógynövények keresésével, ha csak nem véletlen mind az. Akár hogy is ha találok legalább el láthatom magam minimálisan, ha nem akkor ördög vigye és indulok tovább a nyitott ajtó felé, erre a semmiből süvít el egy nyíl a fejem mellet alig pár centire, de biztosan így volt tervezve még is egy keveset elvisz a hajamból az éles penge rajta. De hogy kilőtt azt ép csak látom, túlságosan is feketében van még hozzá túl jól is lő. Erdei lenne? Kétlem hogy a saját kastélyukba ennyire rejtőzködni akarnának, kettő ha meg akarnának ölni már meg tették volna. Akkor még is ki? Gondolkozom rajta, nem sok megoldást látva. Az íjjászunk közbe meg eliszkol, de láthatom merre ment így meg indulok arra az irányba amerre menekült. Valahogy nem stimmel hogy az erdeiek el fussanak majd a sötétségbe burkolózva szándékosan elvétsenek egy nyilat, ahhoz ők túl jó íjjászok.

Ha bajba kerülök akkor is még bízhatok a kis varázsaurámba, bár ennek igazából nincs is effektje ahogy elnéztem. Több percen át álltak azok az őrök pont úgy hogy elérje őket még is túl gyorsan elszaladtak, talán ideje lenne megszüntetni is? Ki tudja, egyelőre hagyom talán csak a sors mentette meg őket. Akár hogy is ideje utána járni ki próbált ennyire látványosan meg szerezni a figyelmem.

Eleriniol


-Az de most nem téma. A kötelesség az első nem a henyélés a kövek alatt.-sandítok rá fél szemmel.-És nem neveznéd kicsi sérülésnek ha te lángoltál volna percekig.
Vállat vonok.
-Talán felnőtt végre, és nem egy húgmániás hüllő társaságát kedveli. De mit sopánkodsz legalább van okod hozzánk járni és a kutya se dob ki.
A kedvenceire térve felsóhajtok.
-Azok bármit megesznek csak ehető legyen.
Aztán mind ketten némára váltunk hisz már halljuk a hölgyet és fejben fojtatjuk.
~Oké de csak óvatosan még lehetnek őrök is de akkor nagyon mérges leszek. Nem tudom nem látok okot a sérülésére vagy meghibbant vagy valamire készül.
Mindenesetre kicsi vért magamhoz veszek egy kendőn, később még jól jöhet követésnél. De haladunk tovább. (Mesélői jelzésre hivatkozva kövi körből kimaradok)

//Mesélői//

Dreyndra

A rengeteg növény jelenléte jogosan meríti fel benned a gyanakvást, hogy esetleg gyógynövényt is találhatsz ebben a szobában. Úgyis növénybuzi az összes erdei elf, ebből kiindulva meg nem is lenne meglepő, ha valóban lennének olyan, ezen a helyen hétköznapi növények, amik a gyógyításra alkalmatosak. Nem is jársz sikertelenül ezt illetően, és bár a legtöbb növény inkább amolyan díszítő és gyönyörködtető funkciót tölt be, találsz olyat, aminek a levelei biztosan hasznosak lesznek a számodra a sebeidet illetően. Darabszámra ebből öt van, ugyanaz a fajta, így még sok is lehet a mennyiség, amit ezek biztosítanak, és ha akarod, leszedheted az összes levelet, bár ezzel a húzásoddal keresztbe tenni nem fogsz a tündéknek. Olyat is lelsz a kutakodás közben, ahol kétféle opció merül fel benned: vagy mérgező, vagy jótékony hatású. Ez elég éles és nevetséges ellentét, viszont tudomásod van ennek a növénynek a két fajtájáról, melyek kísértetiesen hasonlítanak egymásra, amelyek közül az egyik segíti a regenerációt megfelelő eljárásokkal, a másik viszont rendesen felbolygatja az emésztésedet, így nem lehetsz benne biztos, hogy éppen melyikkel van dolgod ebben a szobában. Lehetséges lenne, hogy az erdeiek tartanak egy ilyen épületben ártalmas növényt?
Akárhogy is, leszedheted ezt is, de hagyhatod ott, a helyén is, ha nem akarsz vele kísérletezni a későbbiekben. Ahogy aztán megindulsz a szemben lévő ajtó irányába, a nyílvessző és annak tulajdonosa a jelek szerint felkelti az érdeklődésedet, noha lehet, meggondolatlanság egy tőrrel nekiindulni. A kockázatot ugyanakkor vállalod, és még láthatod, ahogyan a szobából kilépve neked balra halad a folyosón (egyébként van ajtó előtted egy másik szobába). Ha esetleg hátranézel, akkor pár lépésnyire a falat látod magad mögött; arra nincs folytatása ennek az ösvénynek. Tekintettel követve titkos rajongódat aztán eltűnik egy pár pillanat múlva a szemeid elől, és biztosan idáig is hegyezted mind a füleidet, mind a szemeidet, hogy sikerüljön őt követni, mégis eltűnik, mert elfordult. Merre? Némi káprázattal vegyes másodperc után határozottan megállapítod, hogy balra, mintha vissza akarna téged vezetni arra a folyosóra, ahol a lépcsőn leérkezve találtad magad.
Amint eléred azt a helyet, ahol a támadód elfordult, egy újabb folyosót találsz, ami valóban abba a folyosóba torkollik, ahol a leérkezésedkor voltál, csupán hosszú méterekkel odébb vagy a lépcsősortól. Ezen a folyosón, ahova most befordultál, van egy-egy ajtó jobbra és balra egyaránt, de tudhatod, hogy a balra lévő ajtó abba a terembe fog vezetni, ahol a gyógynövényeket összeszedted. Kérdés, a jobboldali szoba érdekel-e téged annyira, hogy körbenézz benne, esetleg a szemközti folyosóra érve jobbra fordulsz, távolodva a balra lévő lépcsősortól.

//Igény esetén szívesen csinálhatok térképet, hogy átláthatóbb legyen.
Elt meg akkor következő körben viszem tovább, most pihenjen //

Legalább a gazokkal szerencsém van, még sem annyira hasztalanok ezek az erdeiek mint mutatják. Na de ahogy leszedem a kellő mennyiséget a sebeimhez egy érdekesebb gazra leszek figyelmes. Na de ahogyan felé nyúlok kapcsol az agyam hogy ez lehet másik növény is mint az amire én gondoltam elsőre. Picit nézegetem, igazándiból nem vagyok a természet nagy ismerője, erre vannak az erdeiek. Akár hogy is leszedek belőle egy párat, legrosszabb esetben a mérgezésbe halok bele, nem nagy veszteség sokak szemében, de hát én bízok az erdeiek mentalitásában szóval ki a frász akarna mérgező növényt tartani itt?! De hát igen, arra se gondolt senki hogy egy sötét elf hadvezér próbálja majd ki hogy igaza van-e.

Akár hogy is elindulok kifelé, nyíl repül felém ahogy követném az öngyilkos vágytól fűtött valakit az eltűnik, követem amennyire csak bírom a mozgását, még is szem elől vesztem. El gondolkozom melyik irányba ment, aztán elindulok ballra ahogyan utolsó emlékemben is erre láttam mozogni az illetőt.

Ahogy oda érek ébred bennem a kétely hogy ez jó ötlet volt-e de már bele fogtam, s azzal a folyosóval nézek újra farkas szemet ahol a lépcső volt merre le érkeztem. De azon a folyosón ahol vagyok egy egy ajtó található mind a két oldalon. A bal oldali kizárásosan a gazokhoz vezetne vissza, így azt használni már semmi értelme nem lenne, meg zárva is lehet. Így a jobb oldalira nézek amihez közelebb lépve igyekszek be jutni hátha nyitva és csak reménykedhetem hogy véletlen bele futok abba a valakibe aki rám lőtt, bár ez inkább lenne balszerencse mint szerencse azzal a tőrrel ami nálam van, de hát akad pár kérdésem hozzá.

//Mesélői//

Dreyndra

Úgy döntesz hát, hogy leszeded növényeket, és végső soron nem vesztesz ezzel semmit (csak időt), így talán még jól is teszed ezt. Lehet, hogy még foglyod is lesz ez alatt a kaland alatt, akin ezt kipróbálhatod, de lebegjen előbb a szemeid előtt a sikeres megszökésed az óvatos megmozdulásokkal együtt, nehogy aztán belőled váljon ismét fogoly, ha már volt lehetőséged a celládból kijutni.
Az íjász nem riaszt el téged egyáltalán, hogy másik irányba indulj inkább, noha nem tudom, melyikőtök hajlamosabb az öngyilkosságra: te vagy maga a feketébe bugyolált alak, elvégre tagadhatatlanul merő badarság ennyire a közeledben lenni, ugyanakkor azt sem szabad feledni, hogy olyan ellenség vesz körül olyan területen, akinek tagjai bármikor elkaphatnak téged szimplán a területi előnyük miatt. Érdemes hát megfontolni a döntésed, mikor merre és hogyan, jelenleg viszont üldözőbe veszed az alakot; sikertelenül. Visszatérni a főfolyosóra a jelek szerint nem akarsz, a jobboldali ajtót pedig nyitva találod, és odabenn néhány kerek asztalt találsz székekkel, körös körül könyvekkel teli polcokkal. Nagy eséllyel az épület egy kisebb könyvtára ez, esetleg a fiatalabbak tanulószobája. Ide is tettek cserépbe néhány dísznövényt, de ezeknek mindegyike ténylegesen csak a díszítő és szépítő funkciót tölti be a jóérzés megteremtése érdekében. Innen van lehetőséged menni előre, a szemközti ajtón át, illetve a másik opció, hogy jobbra fordul a szobában, ahol egy másik ajtó vár, visszaterelve arra a folyosóra, amelyről az íjász lőtt rád. Mindkét ajtót nyitva fogod találni, ha lenyomod a kilincset.
Ha a szemben lévő járatot választod, akkor ismét egy folyosóra érkezel, magad előtt egy újabb ajtó egy másik szobába vezet, jobbra és balra a folyosó a korábban említett két folyosóba torkollik: balra menve a lépcsős folyosón vagy, jobbra pedig azon, ahonnan lőttek rád. Itt a baloldali, azaz a lépcsős folyosón mozgást veszel észre a szemed sarkából, amint kilépsz a teremből, méghozzá a lépcsőtől elfelé vezetőt. Lehet, arra ment a bátor öngyilkosjelölt?
Ha a jobboldali ajtót választod, akkor semmi sem történik, csak visszajutsz arra a folyosóra, ahonnan lőttek rád. Innen választhatsz, hogy mész-e tovább, lényegében párhuzamosan a lépcsős folyosóval annyi különbséggel, hogy egy szobányival odébb vagy. Visszafele itt értelemszerűen nincs értelme menni, mert korábban már láthattad, hogy zsákutcában végződik, de ha folytatod ezen a folyosón a sétát, akkor újabb ajtók és elágazások kerülnek az utadba.

Eleriniol

- Nem épp a lángolós bulidra gondoltam, annyira bolond én se vagyok, hogy azt kicsinek nevezzem – vonja össze a szemöldökét. – Úgy értettem, hogy valaki már akkor is kihasználja a henyélés lehetőségét, ha csak az ujja tört el, de mindegy, akkor ez nem jött át – vonja meg a vállát, aztán felvillanyozódik, mikor a pletykálásra kerül sor, amit nem gondol komolyan, inkább csak szórakoztatónak talál. – Garantáltad megbánod még, hogy ezt mondtad – vigyorodik el, és a beszélgetés ezzel be is fejeződik egy időre, hiszen nem sokkal ez után a lépcsőjárathoz értek, ahol felhallatszódik a sötételf lépegetése. Nehéz lenne megmondani a visszhang alapján, hogy a lépcső melyik részén járhat, de mindketten felkészültök, így nagy okotok a félelemre nem lehet, legfeljebb az, hogy az üldözöttötök válik az üldözővé egy meglepetéstámadással.
~ Szerintem az őrök elhúzták a csíkot, ilyenkor kellően ijesztőnek találnak ahhoz, hogy ne merjenek ellenszegülni ~ válaszol, óvatosan lépkedve lefelé, a lehető leghalkabban, nehogy a visszhang, amit egy-egy lépte okozna, eljusson a sötételfhez jelzésként, hogy valakik követik őt. Amint aztán elérkeztek a vérnyomokhoz, és mikor véleményed elárulod a dologgal kapcsolatban, bólint egyet. ~ Szerintem is készül vagy készült, az valószínűbb tőle. ~ Jól hallható a hangján, hogy nem tetszik neki a tudatlanság, hogy nem tudja, mire készül az üldözött, miközben lejjebb lép a fokokon, gyanakodva figyelve a fáklyafénnyel megvilágított lépcsősor alja felé, megvárva, amíg szagmintához alkalmas mennyiséget veszel magadhoz, őrizve a biztonságod. Aztán, amint ezzel végeztél, elindultok lefele, és választhattok az útvonalak közül: egyenesen haladtok a folyosón, vagy bementek a néhány lépéssel odébb jobbra nyíló nyitott ajtón, esetleg mentek tovább és az úgyszintén jobbra nyíló folyosóra tértek. Néhány lépés után megpillanthattok a félhomályban derengő lépcsős folyosóra kifordulni egy sötétbe bugyolált alakot, aki elfelé rohan töletek, ahhoz viszont túl kicsi a termete, hogy a hadvezérasszony legyen. Íj és nyílvesszők vannak nála, talán egy katona, aki kapcsolt és magánakcióba kezdett a parancsok alapján. Ha Drey a mostani posztjában követi őt, akkor őt is látni fogjátok.

Mit is csinálhatnék, merül fel bennem a kérdés ahogyan benyitok egy könyvtárba. Meg vonnom a vállam, hiszen a szoba üressége kellemes és egyben kellemetlen is. Nem kapkodok, felesleges lenne rohanni akár hogy is nézem. Lassan haladok végig a szobán ügyelve arra hogy véletlenül se tudjanak hátulról meg lepni. Még egyszer nem engedhetem meg neki hogy rám lőjön. Akár hogy is elérem a szoba másik végén lévő ajtót, ezt kinyitva egy újabb folyosóra érkezem. Majd sóhajtok egyet ahogyan körbe nézek először jobbra ahol azt a helyet látom ahonnét üldözőbe vettem az íjjászt, a másik oldal pedig a lépcsővel ellátott főfolyosó lehet. Halkan szólalok meg miközben a földre tekintve szólalok meg.
-És én még azt hittem az én házam van tele felesleges folyosókkal.
Majd ahogy újra ballra tekintek mozgásra leszek figyelmes, talán az engem üldözők? Esetleg az íjjász? Akár hogy is nem tétovázok elindulok vissza a lépcsővel ellátott folyosóra. Ahol tovább távolodok tőle. Akárhogy is ha véletlen tévedtem volna és csak az üldözőim hangjára leszek figyelmes lassan meg torpanok ahogyan felemelem a kezem.

Eleriniol


-Nem nem jött át, mivel te henyélsz ha kehes vagy, ha egészséges. Szóval esetedben nehéz felmérni mikor dolgozol igazából. -a fenyegetőzésére csak vállat vonok-Elég zűrös hogy a sógorom leszel nem kell még egyéb büntetés.
Csendesen közeledünk, követve a nyomait figyelve az elfet aki nem tudom mit keres itt, hisz kiparancsoltam mindenkit, meg a tábornok asszonyt. Amíg köröz a szobákban előkészítem az íjam és célra is tartva nézem mikor bukkan elő, de igyekszem rejtve maradni mivel nem őrűltem meg teljesen.
~Nem tudom ki ez de ki fogom csinálni. Nem igaz hogy egy egyszerű utasítást nem lehet betartani.
Ha esetleg a tábornok asszony felénk jönne a lába elé lövök jelezve hogy rossz irány, és keresve más pozíciót amit nem fedez fel.
~Te se maradj egy helyben szorítkozik kis alakulatos taktikára és hogy hárman vadászunk a hölgyre.

//Mesélői//

Dreyndra

Hát a szálak hamar egybefutottak részben azért, mert Drey leállt cseverészni, részben pedig keringőzött egyet a folyosók és szobák közt. Ha hátrafordul, akkor megpillanthatja Eleriniolt és Daratrine-t, mindkettejük kezében egy-egy íj és előkészített nyílvessző, így lehet, nem lenne annyira érdemes túl sokat maradni, hanem rohanni egyenesen tovább, mielőtt kiluggatnának. Daratrine-on biztosan látod a csibészes és sejtelmes mosolyát, miközben félig felhúzza a nyílvesszőt, de amíg nem tartasz az irányába, addig nem lő rád. Ha igen, akkor ő viszont Eleriniollal ellentétben nagyon is téged vesz célba annyi különbséggel, hogy nem a lábad elé lő, hanem nem sokkal melletted száguld el a nyílvesszője, jópofán kacsintva hozzá, de már el is tűnve a legközelebbi ajtó adta szoba rejtekében.
Lehet, érdemes lenne megszaporázni a lépteid, mert bár ennyiből nem úgy tűnik, hogy meg akarnának ölni, elég bátran lövöldöznek, és lehet, a sokadik ilyen alkalommal már nem csak figyelmeztető lövéseket kapsz, hanem komoly sérülések okozója is lehet egy-egy nyílvessző. A lehetőségeid szűkösek, visszafele értelemszerűen nem igazán érdemes haladni, mert nagy eséllyel csak kiluggatnád magad, így a megmaradt irány az egyenesen előre, arra, amerre a titokzatos fekete ruhás tartott, elfelé a lépcsőtől. Ő csak egy figyelmeztető lövést adott, azóta menekül előled, így lehet, célszerűbb őt célba venni. Nagyon sok folyosó áll rendelkezésedre, amikre letérhetsz, mindegyik jobbra vezet, illetve megannyi ajtó is szolgálatodra áll ugyancsak jobboldalon, hogy egy-egy szobát előtted feltárva megpróbálj elrejtőzni, de ha kitartóan rohansz előrefelé, a baloldalon lévő ablaksorokat egy idő után felváltja egy hatalmas kapu, ami résnyire nyitva vár téged. Bizonyára a titokzatos rajongód erre távozott, ezt a kaput használva pedig kinn találod magad Awyris buja növényzettel teli erdejében, fákkal, bokrokkal, gazokkal és éjszakai állatokkal körülvéve, habár utóbbiak nincsenek szem előtt ls nem is most fogják felfedni magukat. A holdfény és csillagok világa mindenesetre köszönt téged, átszűrődve a sűrű lombok között, és ha idáig eljutsz gondtalanul, megkezdheted a visszavonulásod Zevadar vagy bármilyen más vidék felé.


Eleriniol

Daratrine elnézi a feketébe öltözött alakot, szórakoztatónak találva a kergetőzést, amit vélhetően a hadvezérasszonnyal kezdett meg. Közben elrakja a lépcsősorban elővett kristálykardját, szedve magát, hogy egy meglepetéslövésre alkalmas legyen, vigyorogva hallgatva az elégedetlenségedet.
~ Most miért? Mi nem ugyanezt fogjuk csinálni, ha a kedves vendégünk még idebenn van? ~ érdeklődik jópofán. ~ Ettől függetlenül szívesen megnézném a cicát ilyesfajta akcióban, kíváncsi vagyok, melyik vén csont háborodna fel ~ rántja elő egy pillanat alatt az íjat, gyakorlottan húzva fel és már kapva is elő hozzá a nyílvesszőt. Várja, hogy kijöjjön a hadvezérasszony, némán lépkedve az egyik mellékfolyosó irányába, ahol eltűnhet a sötételf szemei elől, megelőzve az átkainak hatását, de csak a növénykertes ajtóig ér, mikor felbukkan az éjelf nő. Ha elindul feléjük, akkor ellövi a menekülésre buzdító nyilat, ami elsuhan Dreyndra hadvezérasszony mellett egy kicsivel, de nem sokkal tévesztve el a célt, és már húzódik is be a fedezékbe.
~ Nem áll szándékomban döglött célponttá válni. Elment az eszem ugyan, de annyira nem, hogy zaklató nélkül hagyjalak, ahhoz ki kéne képeznem valakit, hogy olyan bosszantó legyen, mint én ~ hallgatózik némán és a környező növényeket hallgatva, mit mondanak a hadvezérasszony haladásáról. Eleriniolt is tájékoztatják, ha kéri őket, kintről a falakon felfutó és ablakokon bekúszó borostyánok, illetve a folyosón el-elhelyezett növények készséggel árulnak el mindent, amit látnak és tapasztalnak.

Legközelebbi rejtek az, ahova Daratrine is behúzódott: a növényes szoba, pár lépéssel odébb van egy mellékfolyosó, ez viszont nincs túl messze Dreyndrától; egy nagyobb szobányira van, nagyjából tíz méterre lehettek ebben az esetben egymástól. A mellékfolyosón két ajtó, az egyik a növényes szobába vezet, a másik a könyvtárba, a folyosón továbbhaladva pedig egy másik, a lépcsős folyosóval párhuzamoson találod magad. És térképet nemsokára mellékelek hozzá, azt még meg kell csináljam.

Ahogy ki botladozom a folyóra sérüléseim ellenére, egyből egy nyílvessző pattan meg a földön pontosan a lábaim előtt. Körbe nézek hátha a sötétbe öltözött alak-e ez, de nem ennél sokkal bájosabb kis párocska köszönt, kétlem hogy véletlen lenne a vétése a lövésnek így csak vállamat vonom meg az helyet hogy a kezem tenném fel. Majd meg pillantom kedves segítőm, nos váratlannak nem mondanám, na de mennyire tudok káoszt teremteni a párocska között? Gondolkozom el rajta ahogy vacakolok egy kicsit egy helyben kezeimet jól látható helyen tartva, biztos ami biztos alapon.
-Kellemes a viszont látás, mind kettőjük részéről, bár kétlem hogy ez alkalommal is csak beszélgetni akarnának.
Mosolyodom el nem éppen várva bármiféle választ, de nem is igazán engedve nekik a megszólalást a gyors folytatást követően.
-Minden esetre szép Daratine, köszönöm önnek az aranyláncok kulcsát, bár nem éppen gondolom úgy hogy ebbe az Elenior kapitányt ha jól emlékszem a rangjára, be avatta volna.
Ekkor a mosolyodom el még jobban, bár fene tudja hogy sikerül-e ezzel meg zavarnom a két elf partnerségét annyira hogy időt nyerjek magam számára.
-Akár hogy is, remélem a csinos kis pofijának nem esik semmi baja, igen csak sajnálatos lenne ha valami eltorzítaná azt, elvégre az orc férfiakon kívül mások nem igazán vonz a torzs arc, bár biztosíthatom Hadvezéri szavammal hogy önnek bármikor szívesen biztosítok egy helyet a személyes kémeim között.
Vigyorom ekkor válik kuncogássá azon hogy milyen jó kis partnereket kaptam, elvégre az égetett arcút max az ork nőstények érdekelhetnék, de most itt bekel fejeznem az idegeikkel való játszadozást, nem vagyok előnyös helyzetben. Akár hogy is egy picit némán várok, vagy is inkább készítek elő egy erősebb Bénítás varázslatot. Most kimondottan figyelve arra hogy a gyűrűm mágiát erősítő képességét arra használjam hogy mind kettejükre, akár fedezék mögött is elérje és le bénítsa őket arra az egy két percre amíg újabb lépést előnyt kovácsolok belőle ahogy elkezdek az ellenkező irányba botladozni.

Bár legszívesebben lefordulnék, de kétlem hogy a vér foltokkal amiket hátra hagyhattam bármi esélyem is lenne elrejtőzni a kettő elől mögöttem. Így egyenesen megyek, mind addig míg egy résnyire nyitott kaput nem találok. Bár hülyeségnek tartom hogy ki mennyek rajta de amikor ki nézek már tudom hogy jól döntöttem így Awyris erdejébe jutottam ahol már a dolgok már egyenlőbbek lehetnek a bent meg adatott helyzeteknél, bár fogalmam sincs most merre lenne a leggyorsabb elhagyni az erdőt így egyszerűen csak is előre és reménykedhettem abban hogy az erdő kivételesen nem csak az erdeiek pártját fogja és enged engem átkelni akadályok nélkül.

Eleriniol

~Mert te elnézed, ha nem követik a parancsaidat. Tiszta egyértelmű utasítást adtam hogy senkit se akarok az épületben megérezni. Erre fel egy önkéntes lődözget és összezavarja a prédát. Nem fogja megúszni leszereléssel végig kergetem az erdőn ezért.
Mordulok fel, de tény ha elkapom, márpedig elfogom. Akkor megnyuvasztom őt is meg ezt a marhát is. De nem érek rá ilyesmire Drey kisasszony megjelenése lövésre serkent mind kettőnket. De ahelyett hogy futna szövegelni kezd. Amíg el rejtőzünk részemről másik irányba megyek futva hogy hamar fedezzem Dart vagy hogy segbe lőhessem?
~Ne is légy öngyílkos, én akarom kitekerni a nyakadat-kuncogok. Azon már kevésbé hogy Drey hadvezér pontosan leír minket meg azt hogy ez a tökeszű adta neki a kulcsot. Ezért keresztbe lenyelem ha végeztünk. Valami történhetett mert csend van a szövegelés is elhalt. Ki lesek az étkezőből amit Drey alaposan feltúrt. De vajon ki ültet ide gyógynövényeket? És főleg mi a fenéért. A csarnok is üres végre a kijárat felé vette az irányt intek Darnak hogy mehetünk de óvatosan. No meg biztonságos távból, hisz ahoz hogy varázsoljon ránk látnia is kéne.

//Mesélői//

Dreyndra

Azért ne túlozzunk, tény, hogy problémás sebeket szereztél, mert azért egy vádli és egy oldalsérülés nem egy leányálom, frissen szerezve meg főleg nem, ha menekülésről van szó, de ha az életed a tét, akkor biztosan tudsz egy tempósabb és magabiztosabb lépést diktálni. Nem beszélve arról, a biztosan gyógyhatású növények megteszik azért a hatásukat, csillapítva a nyűgös lüktetést. Nem jelentősen, de érezhetően jobb ezáltal, jócskán javítva a gyorsaságodon és a menekülési esélyeiden. Ettől függetlenül továbbra sem érdemes megkockáztatni a harcot a területi viszonyok és az elfek itteni előnyei miatt, arról nem beszélve, hogy egy képességet egy főn használhatsz, a másik attól még kiluggathat, ha elöl maradsz.
Az elfek viszont hamar elbújnak előled, sejtve, hogy azonnali képességhasználathoz folyamodsz, és bár az arcuk a gondolataid közt lehetnek, attól még egy fal elválaszt titeket egymástól. Nem látod, pontosan hol van és merre tartózkodik, csak egy körülbelüli elképzelésed lehet, így hiába van meg élénken előtted a célszemély megjelenése, a kívánt hatás sajnos így nem fog érvényesülni, ugyanis elrejtőztek. Te nem látod őket, tehát biztosan elbújtak az egyik teremben vagy folyosón, és ebből talán te is leszűröd, hogy a következő lépésedre várnak, az pedig megint egy jogos feltételezés lehet, hogy el akarnak kergetni. Van tehát lehetőséged képességhasználat és újabb nyílvesszőzápor nélkül elrohanni – elvégre közben a sebeid állapota is javult valamelyest, és nem gátolnak olyan mérhetetlen szinten.
Daratrine-on még az elbújása előtt láthatod, hogy nagyon szívesen leállna veled csevegni, jelen körülmények közt azonban egy egészen más oldalon foglaltok helyet, így csak a csinos pofiján elterülő kígyómosoly az, ami biztosíthat téged afelől, részt venne ebben a kellemes cseverészésben.
Az utad kifele vezet, gondtalanul haladsz, és nagyon jól teszed, hogy egyenesen mész, hiszen így megtalálod az épület kijáratát. Azon kilépve sikerrel zárhatod menekülésed első szakaszát: kijutni az épületből. Már csak tájékozódni nem ártana, a csillagokból ugyanakkor nehezen lehet olvasni a földről úgy, hogy fölötted magasodik megannyi fa széles és terebélyes lombkoronájával, belerondítva a fekete ég pompájába. Marad hát az, hogy a földön tájékozódsz, és bár nem vagy egy szakavatott erdőjáró, a moha fákon való növekedéséből kitalálhatod, merre kell haladnod úgy, hogy a lehető leggyorsabban elhagyhasd Awyrist, nagyjából tudva, hol tartózkodsz és merről jöttél. Ha ezen természeti jelzést használod, akkor könnyedén kelet felé veheted az irányt, aminek köszönhetően néhány órányi talpalás és rejtőzködés keretében ki is kerülhetsz az erdőből, kérdés, mégis milyen veszélyek elé kell még nézned a továbbiakban.
Annyi jelenleg bizonyos, hogy a növényzet nem kedvez a gyors haladásnak, állandóan a lábadba akad néhány gyökér vagy zöldszár, és talán nem is rohansz annyira, hallgatva inkább a környezetedre. De ezt majd te elmeséled, hogy mire figyelsz és miként haladsz, az alapján pedig jön még egy adag leírás. Jelenleg az utad zavartalan, és így elég jó kilátásaid vannak azt illetően, hogy kijutsz az erdőből élve, talán nyílvessző nélkül.


Eleriniol

Daratrine az orra alatt vigyorog, amíg morgolódsz, telepatikusan beszélve hozzá, és végig érezheted a lelkes kíváncsiságot, amivel szinte már türelmetlenül várja, mikor is kezdesz bele a parancsszegés megtorlásába. Persze a figyelem aztán hamar másra terelődik, az érkező hadvezérasszonyra, így sok választás nincsen, a lövések elengedése után mindkettőtök fedezékbe húzódik a növényekkel telerakott szobában, Dar az ajtó melletti sarokban maradva, egyik kezében még mindig tartva az íjat, másikkal viszont az oldalán lévő tőr felé nyúl, hogyha Dreyndra mégis valamilyen meggondolatlanságtól vezérelve erre jönne, akkor azonnal lecsaphasson, amint benyit.
~ Ó, hát ez igazán kedves, érzem a törődésedet ~ pillant rád vigyorogva, amint eljutnak hozzá a szavak, de figyelmét vissza is vezeti az ajtó irányába. ~ De szerintem előbb nyellek le keresztben, minthogy ki tudd tekerni a nyakam ~ reagál még, aztán hallgat, magára sem véve Dreyndra szövegelését, mintha csak tudná, provokálás a célja mindezzel. A sötételfek meg egyébként is hazug dögök, akkor minek pazarolni a hitet rájuk? Így még csak nem is tiltakozik a kulcsot illetően, elvégre felesleges szócséplés lenne jelen felállás szerint, ám mikor elhallgat, és a növények is azt kezdik el sutymorogni, hogy távozott ez a gonosz lény, Daratrine feszes testtartása némileg lazul.
- Na, a patkány gyorsabb iramba váltott...? – suttogja, és bár ő menne kilesni és szimatolni, megelőzöd, ő pedig készséggel dől hátra a falnak, amíg ellenőrzöd. Dreyndra persze már nem tartózkodik a folyosón, vagy legalábbis már jóval odébb, és már csak a nyikorduló ajtó visszhangja az, ami felhívja a figyelmeteket a távozására.
- Nos, irány a vadon? – érdeklődik, de megtartja a halk hangvételt. Ha kimentek, a növények értelemszerűen a kérésetekre elkezdik magyarázni, hogy merre látták és éppen kit siratnak, mert eltaposta az a galád nőszemély.

Kint vagyok az erdőbe, bár inkább idekint lassulok ügyelve arra hogy senkibe, semmibe, és végkép ne hogy csapdába vezessen a rövid előre út. Bár a csillagok nem látszanak valami jól, az erdőben való tájékozódásom pedig inkább köszönhető a megtanult térképeknek mind sem annak hogy jó erdő járó lennék. Bár ez is csak feltételezés hogy merre a legrövidebb jelenleg a menekülési útvonal de előre az a legfontosabb. Ettől függetlenül valahogy nem hagy nyugodni a gondolat hogy egyenesen egy felém tartó nyílba rohanok, de hát ezt most meg kell kockáztatnom. Az egyetlen esélyem jelenleg az ha a ősi romok felé veszem az irányt ahova társam idefele jövet egyedül indult. Remélhetem csupán ő nem hagyta ott a fogát, akár hogy is nekem most nincs időm ezen gondolkozni. Elsőre rejtek helyet keresnék, de az erdő sajnos a lombzabálóknak kedveznek valamennyire. Így hát meg állásról szó sem lehet, irány egyenesen előre aztán majd ki lyukadok valahol.

Eleriniol

Dar csak nevet rajtam, de lássuk be igaza van. Röhejes maga a helyzet is. Most viszont koncentráljunk a vadászatra.
~Álmodik a nyomor. És igen foglalkozunk a prédánkkal, akit te engedtél szabadon.
Második nyílvesszőt helyezem a húrra de még nem feszítem meg. A növények szerint már távozott az épületből, így egyenlőre pihi van.
-Mázli mert rühelltem volna itt rodeózni. De így végre csak az erdőben garázdálkodik.
A csend mélyül, se neszezés se Drey lépteinek zaja nem hallatszik. Kezdődik az igazi játék és végre szórakozhatunk.
-Igen irány az erdő.

//Mesélői//

Dreyndra

Úgy döntesz, hogy inkább a templom felé veszed az irányt, aminek hollétéről nagyjábóli elképzelésed lehet csupán, hiszen – tudomásom szerint – nem jártál ott, mert önként feladtad magad, hogy Hirion elérhesse az épületet és bejuthasson. Annyi viszont bizonyos, hogy ez nem Awyris erdejének határához vezet, sőt, még az is megkockázandó, hogy még beljebb van, de erre nem vehetsz mérget a minimális környzeti előnyeid miatt. Annyi biztos csupán, hogy kockázatos egy húzás ez tőled, hiszen nem tudhatod, hogy mi van arrafelé, kik várnak esetleg ott, netalán fokozottan őrzik-e egyáltalán azt a helyet. Remélhetőleg megúszod minden problémától mentesen.
Haladsz, lassan, de biztosan, és érezheted, hogy nem vagy egyedül. Lehet, hogy a paranoiád váltja ezt ki belőled, esetleg a túlzott elővigyázatosságod, netalán az érzékeidnek valóban igaza van, és tényleg van valaki körülötted. Az is lehet ugyanakkor, hogy csupán a természetet érzed megelevenedni magad körül, pedig jelenleg teljesen mozdulatlan és csendes az éjszaka, kellemes, rád nézve viszont veszélyesnek bizonyulható hangjai azok, amik megtöltik a környéket. Hosszú ideig nem történik semmi, aztán morranást hallasz a baloldali bokor mögülről néhány méterre tőled. Hangos és erős, fenyegető, de lehet, ez nem kapcsolja be nálad a vészjelzőt, ám amint ezt követően megtennéd a következő lépést, egy lövés ér téged a lábad előtt. Nagyjából megmondhatod az irányát, hogy honnan érkezett, de azt is biztosra veheted, hogyha ott volt, akkor már eltűnt onnan, hogy egy másik pozícióból vegyen téged célba. Az is biztos, hogy a lombkoronák takarásában van, és bár éjszakai látásod kiváló, a levelek és ágak mögé nem láthatsz.
Ha tovább kívánsz haladni még ennek ellenére is az általad tetsző irányba a romtemplom felé, akkor ezúttal egy egészen másik irányból érkezik egy újabb lövés, és ezzel határozottan a válladat akarják elkapni. Ha időben mozdulsz, akkor nem lesz semmi bajod, de ha a reflexeid nincsenek a topon, akkor bizony megsérülsz, még ha nem is komolyan. Lehet, nem erre kéne menned.

Eleriniol

Csak elvigyorodik, mikor igazat adsz a sötételfnek annak kapcsán, hogy ő engedte szabadon a hadvezérasszonyt.
~ Ki tudja? ~ válaszol, még mindig feszülten tartózkodva a helyén, majd elenged. A tőr is visszakerül a helyére, amit arra az eshetőségre vett elő, ha esetleg Dreyndra feléjük tartana valamilyen meggondolatlan oknál fogva. Az arcán ott a vigyor végig, miután a feszült pillanatoknak vége, legalábbis az épületen belül.
- Akkor indulás – indul neki, az ablakon át közlekedve, nem pazarolva a lépéseket arra, hogy a tényleges kijáraton távozzon. A növények mindvégig jelzik nektek, hogy merre haladt, beszélnek hozzátok, mikor a tudatotokba engeditek a szavaikat, hol képek formájában, hol szavakkal adva nektek útmutatást, nevetségesen egyszerűvé téve a számotokra a keresését. Ha el is tévesztenétek a haladását, ami a természet jelenléte miatt nem igazán valószínű, akkor nemsokára befut hozzátok egy üzenet:
~ A romok felé tart, adok neki egy figyelmeztető lövést ~ jön a jelentés, és ha Dreyndra esetleg távozóra fogja, azt is megemlíti utána.
~ Hamar ott lehetünk, ha sietünk ~ jegyzi meg Daratrine feléd pillantva, és ha nincs kifogásod, akkor kicsit szaporább tempóra vált, és van olyan szerencsétek, hogyha sor kerül a második lövésre, akkor az azt követő eseményeket figyelemmel kísérhetitek. Ha elmegy az első lövés után, akkor értelemszerűen nem fogjátok látni Dreyndrát.

Nyíl, átkozott nyíllak. Egy újabb landol egyenesen a lábam előtt, ezzel felhívva a figyelmem arra hogy erdei van itt, vagy inkább arra hogy rossz az irányom? Fene tudja de érdekes meg közelítés ez, elvégre hadifogolynak nem számítok és Capitalban az hogy lassan polgárháborús helyzet alakul ki talán még is csak el akarnak engedni a kötelező látszattal? Merülök bele gondolataimba, merre tovább? Előre egyelőre nem mozdulok előre lassan megfordulok és elindulok az ellenkező irányba. Akár hogy is egy újabb nyíl érkezik ez viszont már engem céloz. talán csak az hogy a lövés megrázta a közeli növényzetet köszönhető az hogy elvétették a lövést. Picsába, nem tétováznak így biztossá válik a dolog.
-Szóval így állunk, vagy arra megyek amerre ti akarjátok vagy kilyukadtok, kellemetlen de vajon melyik félnek?
Teszek fel egy talán eddig senki fejében meg nem fordult kérdést, elvégre Capital lehet megosztott, plusz ott van az hogy egy démoni légió vezére a fejemet akarja, így hát ha véletlen itt veszteném az életem elégé valószínű hogy a démoni légiók meg indulnának valakinek a vezetése alatt. Ez rohadtul nem jó, egyáltalán nem. A zöldikék maguk alatt vágják a fát, de erre figyelmeztetni őket jelenleg nem áll módomban.
-Daratine, remélem tudja miért csinálja ezt.
Bár nekem fogalmam se lehet róla hogy ép hallótávolságba van-e akármilyen gyomimádó azért futás közben a hangos gondolkodást folytatom.
-Legyen, ha véletlen itt vesznék akkor a démon nagyúrhoz nem kerülhetnetek, elvégre ezen a területen nincs hatalma akár hogy nézem. Arról a tényről nem beszélve hogy a paktumunk semlegesítéséről Malthael gondoskodott elsősorban, így a rám eső része is mehetett a levesbe ezek szerint.
Ha valaki még is hallótávolságon belül követ akkor most jó pár közelmúlti kalandomról halhat teljes beszámolót, de ezeknek is csak a legfontosabb dolgairól.
-Ha ezen feltételezésem helyes, akkor... akkor tényleg csak idő kérdése hogy valami démon imádó szektás elengedje annak a tizenkét varázstárgynak a pusztító erejét, bár igaz időbe fog nekik kerülni meg találni azt amelyiket hozzám küldték "megőrzésre", elvégre jelenleg abba se vagyok biztos hogy még zevadar területén van, talán esetleg valamelyik szomszédos birodalomban valakinek az otthonát díszítheti? Fene tudja.
Ha ennek valaki fül tanúja s szemel is követ láthatja hogy meg állok, elfáradtam a futásba pihennem kellene így meg próbálok egy fa alatt menedéket keresni egy kis időre talán egy órára másfélre hogy tovább folytathassam az utat.
-Így amikor kimenekültem Zevadar területéről, azzal akik a romokba vette az irányt. Hány nap sőt hét telhetett el azóta? -Ez akkor fix, zevadar területére nem mehetek, ott árulónak számítok és az egykor hadvezér megnevezéshez járó előjogaimnak is annyi, ha ez így van akkor jelenleg az erdeijek az ellenségük kezére játszik, még hozzá vakon.
Tipikus, ahogy üldögélek figyelem az erdő hangjait, mint a sebesült vad aki csak a kegyelmes, halálos, utolsó döfést, lövést várná. Akár hogy is ha ebben a félórában nem történik semmi folytatom az utam a romok ellentétes irányába addig míg nem kapok újabb jelzést arra hogy le tértem az ösvényről amit az erdeiek szeretnék hogy járjak. Ha viszont váratlanul valaki megközelít akkor se mozdulok, csak várom hogy mit lép, mond.