Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.

Az élet szép és te újra a Raydani kapuban állsz, kérdés hogy fogadnak hisz amilyen sürgősen távoztál kérdéses hogy mi lesz ha vissza térsz. Na de félre gondok te itt vagy a kapu lassan nyílik és épp annyira hogy te be tudj lépni. Az őrök nem épp lelkesek hogy a főkaput használod néhányan a felmenőid szidják addig amíg egy tiszt rájuk nem mordul, és utána hozzád fordul.
-Üdvözlet itthon tanácsos. Rég járt errefelé mi hozta haza ha kérdezhetem. Ha nem akkor is megkérném hogy válaszoljon. Tudja mostanában sok pletykát lehet hallani. És nem jókat tehát mi hozta haza?
A választól függetlenül egy ideig még faggat de mivel nem vagy kitiltva és körözve se így sajnos többet nem tehet veled bár érződik a rosszallás felőle kitudja miért. Vajon mi jót terjesztettek rólad míg nem voltál itthon. Amint belépsz a kaput zárják is. A kapitány még meg állít kicsit.
-Pihenje ki magát tanácsos mert azután kevés ideje lesz pihenni, ugyanis Mognar várja önt. Ezt a parancsot már hónapokkal előre kiadták így ez élvez elsőbbséget. Szóval üdv itthon.

Nos lassan egy éve már, hogy elmentem innen. Annak idején sok volt az amit rám zúdított a király és a tanács egyszerre, ráadásnak olyan dolgokba cseppentem bele és éltem át amit nem akartam, csak hogy gondoljak itt a Sötét Vastelepre. Ugyanakkor az embereknél tett utam során jó dolog is történt velem, onnan tudtam meg, hogy nem muszáj mindig teljesen a népemhez ragaszkodnom, néha pár helyen az is megteszi, ha azt teszem, ami nekem jól esik.

Ez vezetett oda, hogy amikor elraboltak a Sötét Vastelep felé tett második utamon, akkor látva a problémákat és látva azt, amit idebent sosem akartam észrevenni, inkább úgy döntöttem, hogy elmegyek és körbejárom a világ ezen részét, hogy megismerjem mind azt, amit megkell ahhoz, hogy igazi segítséget tudjak adni a népemnek.

Most pedig a nagy kapuk felé tartottam. Gyomrom görcsben és lábaim is kicsit remegnek. Talán nem volt a legokosabb szó nélkül eltűnni. Az is lehet, hogy temetésem is megvolt, vagy szimplán csak megfosztottak attól, hogy bemehessek, vagy akár elvehették a családom vagyonát és nevét is.

Szerencsére nem így történt. Amikor a kapuhoz értem rögtön kinyílt előttem annak két nagy fele, bár csak résnyire, hogy éppen elférjek köztük. Majd ahogyan beléptem, rögtön kérdések zuhatagát kaptam a nyakamba.

- Üdv! Nos Raydan hegyeit jártam be fel és alá, hogy megismerjem mindazt ami a miénk, vagy legalábbis aminek annak kéne lennie. Milyen híreket lehetett hallani?

Ennyire egyszerű volt a dolog. Bestresszeltem és nem akartam visszajönni, inkább a hegyekben sétálni és vándorolni.

Érzem a hangsúlyában, hogy nem akar engem beengedni, sőt beszélni sem nagyon akar velem, de ha tényleg annyira rosz hírek vannak rólam, már rég elkapott volna nem?

-Köszönöm, hogy szólt, de akár rögtön mehetek is elé, ha kész a fogadásomra.

Tettem hozzá kissé mosolygósan. Ha van valami amit rám akar zúdítani, akkor azt tegye meg inkább most, mintsem egy alvás után, ami meg úgysem lenne jó ezen gondolkodva.

Mesélő

Heléna a csarnokon belül van már, az élet itt elég forgalmas ember kereskedők és néhány elf kísérőt lát a sok törpe és szekér karavánok közt. Perpillanat egyik se útra kész vélhetően épp üzletelnek. Az őr kérdőn néz rád majd le esik neki hogy őt kérdezed. Noha rosszallást azt látsz az arcán de az nem a nevednek vagy a kétes értékű rangodnak szól csak annak hogy van egy valag kisebb járat ahol kevesebb gűrcel kéne az őrségnek dolgoznia de nem neked a FŐ kapun kell bejönnöd ráadásul se karaván se sereg nincs veled hogy az öreg láncokat és törpöket dolgoztassák. Szóval ezért mérges rád.
-Nem kell úgy sietni, a király még nincs a palotában a keleti csarnokban van a véneknél némi tanácskozásra meg megbeszélésre. Rád majd a holnapi tanács ülésen kerítenek sort meghallgatják a veled történteket meg szavazás lesz hisz néhányan elköszönhetnek a posztjuktól. Meg valami küldöttséget állítanak össze az új ember királyhoz. Hogy minek én azt nem tudom a nyakiglábokkal csak a zűr van én azt mondom. De nem az én dolgom meg hagyom ezt a klán főnököknek és a tanácsosoknak. Sok sikert a választáshoz.-Vereget hátba, noha neheztel rád de nem annyira mint az emberekre akikkel már megint gondja van és emiatt ott hagy téged. Mivel gyanítom jobb dolgod nem lévén vagy körül nézel vagy meglátogatod a klánod erődjét hisz támogatásuk vagy épp a klánvezető lecseszése vélhetően maradandó emléket fog okozni a számodra. Időd mint a tenger hisz ha Mognar tényleg a véneknél van a közeljövőben nem ér haza.

Döbbenten hallgatom végig amit nekem mond az őr...
Úgy néz ki kicsit megváltoztak a dolgok itt mióta elmentem, hiszen a kistanács ezek szerint öregek tanácsává alakult, és klánok is lettek, amiről én nem tudtam...
-Klánok? Én nem tudtam, hogy ennyire megerősödtek a klánok... a tanács változását még megértem, de klánok hogy-hogy ennyire megerősödtek, amíg nem voltam?

Lepődtem meg erőteljesen...

Ezek szerint van jópár dolog, amiről nekem nem meséltek még itt, pláne ha azt is számba vesszük, hogy ezek szerint a klán vezetőkkel jóba kéne lenni. Ha tippelnem kéne ez nem épp Heir ötlete volt, hanem inkább valami külső nyomásé
-Amúgy... Hogyhogy mostmár eddig be vannak engedve a kereskedők? Anno a kapu előtt kellett letelepedniük.

Miután pedig meghallgattam a válaszát egy köszönöm után elindultam befelé az általa javasolt klánhoz, vagy mihez... Nem tudom mire számítsak, de úgy érzem ez már most nem jó jel.

Vajon mi ez a gyomorgörcs amit érzek?

Mesélő

Az őr felnevet a szavaidon.
-Ez jó volt, meg is könnyeztem. A klánok mindig is erősek voltak de Mognar eddig nem követett el olyan hibát ami okot adott volna rá hogy a tanács a nyakára üljön. Mostanában nagyon zűrös dolgok estek meg amik hozzá vezethetőek vissza. A tanács meg úgy döntött jelzi neki hogy jobb ha figyel mert leválthatják ha súlyos hibát vét a törpék ellen.
Néz rád a kapitány. Hisz eddig is ez lett volna a dolgod hogy az ilyen marhaságokat megállítsd, de ugye találtál sajátot ami ugyan a törpék érdekét szolgálja illetve szolgálná de valakik megfúrták a terved. Szóval az alapvonalnál vagy újra és még itthon is zűrök várnak rád.
-Ó ez is újítás mostanában sok az ork kint és az emberek szeretnék jelezni hogy velünk üzletelnek. Mognar eddig engedi őket hisz egyik sem veszélyes ha csak nem bolondok hogy az első kapu őreinek szeretne ugrani valami nyakigláb hős. De lássuk be szervezettek, és amíg nincs kint védhető poszt addig jobb idebent pakolni mint kint. Noha mi utáljuk mert heti rendszerességgel vagy többször nyithatjuk a kaput. De ez van a törpék élete is nehéz. Szóval üdv itthon légy erős és büszke törp.
Ezzel ott hagy és megy üvöltözni az emberekkel, könnyen teszi hisz a hangja az előcsarnokot is beremegteti amit pár társa pisszenéssel jelez neki hogy hanyagolja. És az első utad haza visz hisz a ti klánotok (családotok) is az elsők közt van hisz harcosokat és remek bányamérnököket adtok a klánnak. Persze vannak kivételes tagjai is a családotoknak mint te aki eddig elég sikeres pozícióban dolgozol. A kérdés vajon meddig.

Ez az őr kissé el van magával… A klánok sosem voltak annyira erősek, hogy alulról beleszóljanak abba, hogy kik és hogyan vezetik az országot. Többségében úgy volt, hogy a király bizalmasainak, azaz a Tanácsosainak maga választotta ki a törpöt. Engem is úgy hivatott magához annak idején a királynő, hogy közölje velem, én vagyok a kiválaszott. Persze a klánomban is jó helyem volt, de az is főleg a hasonló világlátásom miatt, mint amilyen a nővéremé volt.

Furcsa, hogy most hirtelen mégis magukhoz hivatnak. Ezek szerint a király tett valami őrültséget és én fogom megkapni a fejmosást azért, mert nem voltam itt, hogy megállítsam, mintha nem ismernék Mognart, hogyha fejébe vett valamit, az úgyis úgy lesz…

Megtudom azt is, hogy a kereskedők miért lábatlankodnak idebent. Igazából ehhez nem sok mindent tudok hozzátenni, meg hát minek is tennék, ha a kapitány megoldja a helyzetet. Így egy vállvonás után elindulok a klánomhoz, akik remélem már tárt karokkal várnak…

Ahogyan viszont sétálok tovább a város belseje felé, észreveszem azt, ami miatt nem jöttem vissza. A sok kosz, mocsok és szenvedés itt is ugyanúgy megvan, mint az egyik faluban odafent. Talán nem is tudják idelent, hogy akik kitaszítottak és valahogy ki tudnak jutni a lyukból odafent igenis jól megvannak. Ezen nem lepődnék meg mondjuk, én is megtanultam, hogy hogyan kell élelmet termeszteni, vagy hogy hogyan kell állatokkal bánni.

Ahogy a fejemben ezek a zűrős gondolatok szaladgálnak, elérem az első úticélomat. A klánom házát. Régen mielőtt Tanácsos lettem volna itt töltöttem sok időt. A család egy része bányász volt, az ügyesebbek, pedig katonák. Én mindig inkább azok közé akartam kerülni, akik katonák lettek, persze ez nem volt nehéz a apám mellett, aki elintézte a nagy zsörtölődés ellenére is, hogy a két lánya kardot tanuljon forgatni…

Lassan lépkedtem fel a kőlépcsőn és már láttam is, hogy a tetején páran már árgus szemekkel figyelnek.

Mesélő

A helyszín-leírásokat bízd csak a mesélőre, pláne ha olyan helyszínekre mennél az 1 szinten amit tuti nem raknak a követek elé. De te találtál valahogy egyet, na mindegy. Szóval az épület maga egy nagyobb palota hisz itt köttetnek az üzletek a külvilágiakkal, és a hegy mély-i klánokkal is már ha nekik kell a fém vagy ásvány. Szóval egy hatalmas épület tárul eléd bár jól ismered mégis a klánotok jellegzetességeit viselő szobrok övezik. Plusz pár híresebb klánfőnök szobrai amik a törpék nagyzolását is elég jól mutatják. Nos igen a szobrok közel 20 méteresek. És egy helyet épp most tisztítanak meg a következő szobornak. De otthon édes otthon, amint végre beérsz és bár törpe vagy a csarnok mérete még mindig megdobogtatja minden törpe szívét a mérete és a kidolgozottsága miatt és az sem utolsó szempont ha nem vesszük Mognart a többi klán palota aligha van arannyal futtatva és ékkövek foglalva a falakba. Mellettük a falakon a klán történelmének híresebb eseményei képeken. De ami eddig természetes volt most feltűnik neked is hogy tulajdonképp az egyik leggazdagabb klán a tiétek hisz ez az erőd palota vetekedik tán még a királyéval is. Az az apró tény hogy a csarnok több részén teherhordó liftek, csillék, és hozzájuk tartozó sínpár vezet a raktárba és a szállásokra is. A liftek jó törpe szokás szerint szintén monumentálisak, és felvágósak noha nincsenek kicsicsázva de kényelmesen elférne rajta egy 20 fős lovas csapat és kísérete. Szóval nagy. Amint az őrök meglátnak vidáman köszöntenek mintha nem is tanácsos lennél, de mondjuk itt nem is az agy csak egy testvérük aki végre hazatért (persze nem vér szerintiek csak klán).
-Rég jártál erre Hella meguntad a felvilágot és végre hazajöttél hogy fojtasd a munkád? Vagy követed a véred szavát és csavarogsz még kicsit?-vereget hátba -de mindegy is apád már tud az érkezésedről vár a szobájában. És ne kérdez hülyeséget, míg beértél a házhoz kb a fél erőd látott téged, és már az esti hazatérési ünnepeden dolgozik szinte mindenki. Na de nem tartalak fel beszélj a főnökkel de vigyáz mert harapós kedvében van. Mognar már megint felbosszantotta, még mindig csak ígérgeti hogy vissza vesszük Vasbányát és lassan ott tartunk hogy pár klánnal fogunk össze hogy a selfek orrát bezúzzuk. És kiebrudaljuk a mocskos szürkéket.
Az utat ismered a folyosó itt is monumentális, de minek? hisz nem vagytok óriások, de még csak titánok se. Amint kopognál az egyik őr ajtót nyit neked és beenged. Odabent kicsit sötét van és fűszeres pipa dohány füstje lepi el a szobát. A központi asztalon Raydan bányáinak 3d-s térképe és a klán épületeinek elhelyezése látszik. Apád belemélyedt egy újabb árukészlet listába és még nem bökte ki hogy megérkeztél.

Bár sokan hihetik, hogy Helléna tudja a legrövidebb utat, ami így is van, mégis szeretné azt az utat bejárni, amit régen nem akart elhinni, azonban tényleg ott volt, a teljes gyomorforgató valójában. Sajnos nem minden lehet szép és nagyságos, és ezt ő is jól tudja, azonban nem is akarta most, hogy elkerülje ezt a helyet, sőt pont emiatt került erre pluszban.

Furcsa volt újra idelent lenni. Minden hűvös volt és hatalmas, de legfőbbképpen fedett. Kissé hiányoltam, hogy nem tudtam a napra nézni, bármily erősen is bántsa a szememet, és nem éreztem a szél halvány gyönge fuvallatát, ami zsenge növények kellemes illatát hozta magával. Helyette a hűvös barlang és a kovácsok koppanásai hallatszottak szerte a járatokban.

Nem vagyok buta, kis kitérővel is hamar klánomhoz érek. Nem kerüli el figyelmemet, hogy egy új szobor helye kezd kialakulni, és csak reménykedem benne, hogy Triin-é lesz a dicsőség.

Régi barátom köszönt a kapuban, amin kissé meglepődöm, hiszen ilyenkor már a kocsmában szokott lenni, lehet szerzett magának egy feleséget, aki helyrekupálta a búráját?
- Jó újra itt lenni… Hát megvallom őszintén jobb lett volna akkor visszajönni, amikor nem mérges, hisz tudod olyankor milyen, csak remélni tudom, hogy velem nem lesz túl kemény. - mondom neki mielőtt belépek a palotánkba. Néha el felejtem, hogy miért vagyunk mi a második leggazdagabbak a vidéken. De aztán hamar helyre teszi a dolgot bennem, amikor megpillantom az ékkőből készült képeket és ábrákat.

Mielőtt apám rettegett szobájába bemennék kicsit megigazítom a páncélomat, meg kissé leporolom magam, hogy ne úgy nézzek ki mint egy vájár. Halkan kopogok, mire az ajtó kinyílik előttem. Bemenve a szokásos szag fogad… De utáltam, de csak azért, mert apám mindig szívta az ilyeneket, amikor ideges volt, jobb szerettem, ha nem ez fogad ilyenkor.

Egy kicsit beljebb léptem, de az illendőség megkívánta, hogy ne menjek sokkal beljebb. Azonban amikor észrevettem, hogy nem vett észre mégis beljebb vitt a lábam egészen a dombortérképhez.
-Apám! Hát már megint azt kell látnom, hogy egy szimpla ruhában egy papírral a kezedben várakozol idebent? Hova lett a páncél és a kard? - mondom neki nagy viccelődve. Sosem bántott volna bármekkora hülyeséget is csinálok. Hiszen ő mégis az apám volt, ellenben a többi család feje… nos lehet letépték volna fejemet, ha így megyek be hozzájuk.

Persze sokminden változhatott azóta, de amikor így eltűnt a másik lánya… nővérem… akkor nem tért haza ennyi idő után sem, remélem nekem ezért is örülni fog.

Mesélő

A helyszín leírások még mindig a mesélőé szóval csak nyugi. Ott tartunk hogy Helléna a pipafüstös szobában van az apjával. Aki belemerült a munkájába, hisz hiába ő a főnök attól még rengeteg kötelezettsége és munkája akad. Amint megszólítod rád néz, egy pillanatig úgy tűnik sejtelme sincs kivagy. Pontosabban mintha senki nem jelezte volna neki hogy hazaértél. Aztán fel áll és hozzád sétál.
-Látom a szád még mindig nagy akár a nővéredé volt. Vajon mit vétettem az isteneknek hogy két ilyen megátalkodott gyermekkel vert a sors.-ölel meg nevetve-Az hogy nem vagyok kiöltözve csak így egyszerűen nem épp rossz dolog a kardom meg az asztalnál van. De itt ugyan ki támadna meg engem rajtad és a testvéreiden kívül? Most mond meg nem lenne jobb ha végre fognál magadnak egy férjet és lehiggadnál, és foglalkoznál azzal hogy az a pokolfajzat Mognar ne csináljon esztelenségeket? De te se vagy jobb kislányom mi történt veled az elmúlt 1-fél évben míg odakint csatangoltál?
Vissza sétál és leül az asztala mögé és rád néz és hallgatja az esetleges storydat. Amint végzel felsóhajt.
-Mit tervezel a jövődre nézvést? Igyekszel megtartani a jelenlegi pozíciód vagy inkább vállalsz egy sokkal kézre állóbbat és nem a nővéred árnyékában élsz hanem a saját utadat járod. Mert lássuk be ez a tanácsadósdi nem igazán fekszik neked. Gondolok itt a nagyköveti posztra ami ugye rengeteg opcióval jár utazás terén és még fizetik is. Plusz a tapasztalataidat komolyabban is veszik hisz a nagykövet erre való információt szerez és ezzel segíti urát. Még az embereknél és az elfeknél is. Plusz a munkád lesz hogy utaz, bejárhatsz olyan tájakat amilyeneket akarsz és a kutya se fogja az orrod alá dörgölni a kötelességeid. Hisz amíg nem követsz el hibát addig nincs gond. Gondold át mit akarsz, ha ebben a pozícióban szeretnél maradni ám legyen de akkor a csavargásnak vége. Ideje hogy dolgoz is és erősítsd a klánunk jelenlétét a király mellett ne a helyettesed tegye már ezt. Este a vacsora után megbeszéljük mit szeretnél, most menj és üdvözöld a rokonaid. Meg akiket kedvelsz.
A szavai keménynek tűnnek de látszik benne hogy csak a javad akarja, viszont igaza van ami a kötelezettségedet illeti. Tanácsadóként nem egészséges csavarogni, követként viszont nos munkakövetelmény. Az életed irányítása csak a te kezedben van. Amint kilépsz az ajtón több opció is eszedbe kerül ilyen a testvéreid, és anyád is lehetőséged van felkeresni őket is de akár piheni is mehetsz az ünnepség előtt.

Jó volt újra látni édesapámat. Kissé megnyugtató érzés volt, de ugyanakkor jól tudtam, hogy nem egy egyszerű megbeszélésről lesz szó. -Szerinted én nem kerestem férjet? De némelyik nyaszlat volt némelyik meg híján volt az elméjének… szóval még nincsen nekem való törpe.
Az egy év… hát hol is kezdjem. A felszínen jártam be a hegyeket, a mi hegyeinket és egyszerűen elképesztő volt. Rengeteg különös személlyel találkozta, de ami fontosabb, hogy mindenhol megkérdeztem, hogy mit gondolnak a fővárosról, és elég sok helyen nem volt rendben minden. Valahol azt mondták, hogy bár a város messze van mégis elég sok olyan dolog van, ami miatt ők is szenvednek, például attól hogy Mognar bezárja a kapukat a selfek előtt, még nem fognak minden falut békén hagyni, sőt még több portyázásra fognak így elmenni… Egyszer még én is bajba keveredtem emiatt. - és ez a történet eleje volt. Elkezdtem neki mesélni a messzi sörfőzdékről, a kocsmákról és a kis felszíni bányákról. A hatalmas erdőkről és azok lakatlan mivoltáról, de sajnos még nem volt elég időm mindent elmesélni… hiszen láttam, hogy most nem ezzel akar foglalkozni.
-Én sem tudom… Hív a világ, hív a felfedezés, de ugyanakkor annyi minden lenne amit itt is el kéne intézni. Ezt még át kell gondolnom…ha nem baj. Mondtam neki mielőtt elmentem volna a javaslatára felkeresni a többi barátomat. Így először a gyerekkori dadám felé vettem az utat, aki mondjuk az én szobámban volt…

Mesélő

Apád felsóhajt miközben beszélsz néha belekötne szavaidba de inkább megvárja míg a végére érsz. Két okból hisz összeszedett monológod ad időt neki összegezni és véleményezni a másik pedig nos pipázhat míg te beszélsz. Amint a szavaid végére érsz megszólal.
-Nyeszlet akart lenni az a nyaszlat. De lényegtelen te úgy is találnál kifogást még ha maga az első törp uralkodó szelleme küldené hozzád. Hasznos tapasztalatokat szereztél míg csavarogtál odafent ez jól látszik. Ezért se értem minek ragaszkodsz egy olyan poszthoz amivel kicsit se mozdulhatsz ki csak a királlyal. Tanácsadók nem turisták, hanem óvják a törpék érdekeit a király mellett. Nem külhonban keverik a port. És azok a falvak szégyelljék magukat, nyakiglábaktól kell élelmet vennünk mert ő törpeségüknek derogál dolgozni. Nem tagadom hogy vannak problémáik azt sem hogy nehéz idők járnak a klánokra, legyenek hegymélyiek, avagy felszíniek. Viszont kötelességük a klánjukat szolgálni. És azt nyafival senki nem teheti senki törpe.-Csap az asztalra mérgesen. Mélyet sóhajt ismét.
-Ha világ hív mondj le a nővéred posztjáról, és elhiheted még az ellenzőid is simán hozzád vágják a követi posztot annyira nem akarnak kimozdulni. És ha már tanácsadás, a követek dolga észt verni a király tanácsadóiba és a királyba is. Szóval ha a kalandok helyett a nyűgöt választod legyen de akkor készűlj fel hogy sokat fogsz asztal mögött űlni ugyanis rengeteg munkád van ami csak az írástudásod igényli, a szájalást nem. De most távozz és köszöntsd akit szeretnél.
Ki se lépsz a szobából de már a munkába temetkezik ismét és morog a bajsza alatt. Az első utad nos a szobád felé visz. A szobád 3 részből áll. Amint belépsz az ismerős alak szakad a nyakadba és emel el kicsit a talajtól annyira örül neked.
-Te kicsi lány olyan rég jártál itthon. Mesélj mi jót láttál merre csavarogtál?

Mintha a lelkem legmékyére látott volna, egyenesen úgy éreztem magam, akárcsak akkor amikor először indultam a tanácsgyűlésre. Elvégre apámról van szó, mindig tudja mit kell mondania nekem.
-Tudod mostmár lehet rossz érzés fogna el, ha magára hagynám a királyságot... De igazad van, még átgondolom az esti meghallgatásig és előtte elmondom neked ha szeretnéd, hogy hogy döntöttem
Majd miután megbeszéltük elindultam a szobám felém.

Odabent régi dadám várt engem, akinek akárcsak apámnak elmeséltem mindent amit tapasztaltam odafent.

A vele történt beszélgetésem ébresztett rá arra, hogy bár szerettem odafent lenni, mégis idelent kellene rendet rakni először. Ugyanakkor.

Azt sem szabad elfelejtenem, hogy a nagykövet az aki hazatérve elmondhatja a királynak és a tanácsnak, hogy mi a baj. Erősen és keményen.

Érdekes döntés előtt álltam....

-Szóval ez a kalandom szerintem mindenképpen megérte, de nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jó döntés...

Olyan volt nekem mint a második édesanyám ez az öreglány, így az ő véleményére is kíváncsi voltam.

Ezután kicsit habozva bár, de elindultam a klánkocsmába. Nagyon sürgő forgó hely volt ekkortájt, azaz erre emlékszem, de akit keresek az a velem egykorú férfi volt, akivel együtt nevelkedtem. Talán már régen együtt lennénk, ha nem rohantam volna el a hegymélyből.

Hamar odaértem és amikor beléptem ágaskodva kerestem az én törpömet. Azonban kissé szomorúan könyveltem el, hogy még nem ért ide. Úgy öt perce voltam a pultnál egy kis pint sört fogdosva szomorúan, arra várva hátha megjön majd.

Mesélő

Helléna elég jól fogadta az ölelést, és örömöt. Majd mesélésbe kezd, nevelője néha kérdez de csak figyel. A kérdésed a döntésről meglepi de el is gondolkodik.
-Az hogy utazgatni jobban szeretsz, nem meglepő hisz testvéredre ütöttél. Ő is szeretett volna csavarogni. De lássuk be a tanácsadók élete nehezebb és nagyon ritkán utaznak. Csak akkor ha a király kimozdul. De Mognar mostanában el van foglalva pár kereskedelmi tervel. Már az elfeknél is volt mivel az Oava követ eltűnt, valószínű elfogták a selfek vagy meghalt. Szóval azt is ő intézte. Mivel elfogytak lassan a követek. Tehát kérdés mit érzel te akkor ha az ország érdekét nézed? Hogy tudod jól szolgálni a törpék népét? Azzal hogy a király mellett szolgálsz vagy azzal hogy utazol és a megbízhatóságod bizonyítod a továbbiakban is hisz a követek munkája ugyan annyi bizalmat követel mint egy tanácsadóé. De én csak egy bolond öregasszony vagyok a döntés a tiéd kicsim.
Majd csacsogásba kezd az itthoni eseményekről és a családdal történtekről. Amikor végre elszabadulsz, egy régi barát után indulsz. Remélhetőleg nem változtatott szokásain és hamar megtalálod. A kocsma zajos és zsúfolt de a barátod még sehol. Páran rád köszönnek, kicsit elbeszélgetnek veled, így is telik az idő. Lassan kezded unni magad amikor belép az ajtón. Kibök téged elmosolyodik és megindul feléd.

Nagyon jól esett, hogy ilyen kedvesen bánt velem dadám. Viszont nem dobott előrébb a szavakkal amit mondott. Ugyanakkor nem tudtam rá rosszallóan nézni, mégiscsak vigyázott rám éveken keresztül.

Megköszöntem neki és lassan magára hagytam, persze mielőtt elmentem volna egy-két gyerekkori történeten még jót nevettünk...

A kocsmában egy kupa sör mellett jelentem meg következőre. Csalódottan láttam, hogy még nincs itt akit kerestem, de nem is olyan sokára belépett. Arcom már kissé piroslott a sörtől, és amúgy is aggódtam mit fog szólni hirtelen megjelenésemhez. Nem tettem sokmindent. A szemébe néztem és mikor felém indult ideges lettem. Egy gombóc volt a gyomromban, mint amikor apám elé járultam...

Csak ez mégis teljesen más volt, mert most ez jó érzés volt. Felálltam és mikor odaért hozzám megöleltem.
-Nagyon régen volt nem igaz?-Mondtam neki, de mivel jobb ötletem nem volt, így mást nem tudtam mondani... Hagytam hogy inkább ő kérdezzen miközben én egy italt rendeltem neki is.

Mesélő

A kocsmai élet mintha kizáródott volna pár percre míg oda ért és erős zavarodban megszólítottad. Nem lett csöpögős vagy sekélyes, pont megfelelő hogy egy zárkózott szikla köszönjön a másikra. Az egyetlen kínos a dologban hogy a néped sziklákat fejt, szóval kicsit több átéléssel legközelebb. Ő nevetve ölel át, hisz lassan egy éve nem találkoztatok ha nem több.
-Hát igen, elég rég volt már.-ez se lett épp Oszkár díjas de fojtatja-És mi hozott haza a felelősség a választás vagy valami más? Végre elfogadod az ajánlatom vagy még csavarogsz kicsit? Ahogy hallom nagy vita lesz a tanácsadók körül. Nem vágysz csendesebb elfoglaltságokra? De hagyjuk is az ilyesmit mesélj merre jártál és mit nem akartál.
Vezet egy asztalhoz és sört rendel nem keveset. és hozzá sültet. Feszült figyelemmel hallgat.

Tudom, hogy nem jól köszöntöttem őt, de talán mentségemre szól, hogy nem is tudtam mit mondjak neki akkor, ami azt illeti össze kellett szednem magamat, hogy tudjam miről van szó...
-Ajánlatodra? Ja igen, de azt még hivatalosan nem is tetted meg! És tudod, hogy apámat is meg kell győznöd...-Tettem hozzá, mielőtt a tárgyra tértünk volna, de való igaz, nálunk nem volt minden egyszerű, és így hogy emlékeztetett, hogy mit hagytam hátra, egy újabb bonyolult pont került a mérlegbe.

De végülis is neki is elmeséltem, amit már harmadszorra vagy talán negyedszerre aznap. Néha tekintete kissé szomorkás volt, de nem engedtem, hogy ez elrontsa a hangulatot. Kortyolgatva az italunkból, a sztori végén tettem hozzá, komoly hangsúllyal pár gondolatot

-Tudod... Elég gyorsan eldöntheted nekem ezt a nehéz kérdést. Ha apám is támogatja, akkor hamar egybekelnénk én meg a poros tanácsteremben ellennék. Délután hazaérnék és apró törpharcosainkat nevelgetnénk. Mily' szép idill is lenne nem?

Könnyen eldöntheti a dolgot ez, hiszen abba nem is gondoltam bele, hogy ideje lenne házasodnom. Ha családot alapítanék, vajon megtarthatnám a címemet? Nehéz kérdés, de az biztos, hogy kerek és mosolygós szemekkel nézek rá, hogy vajon erre mit fog lépni...

Mesélő

A mesélő most bőszen vakarja a fejét hogy mit kavarsz te itt, jobbról balra majd vissza. De az élet már csak ilyen amint kiejted a házasságra való hajlamot a szádon a kocsma befagy mint a pokol ama bizonyos okból. Majd újra indul a csevegés, immár hangosabban hogy véletlenül se figyeljenek rátok.
-Ha hivatalossá tettem volna apád vagy más hasonló érdekeltségű törpe elásott volna az első kohó alá amit talál. És lássuk be te se voltál épp hajlandó feladni a szabadságot, a családért és a kötöttségekért. Most más a helyzet, szóval akár meg is kérhetem a kezedet. De ehhez kell a te beleegyezésed is. Meg az hogy ne nyírjanak ki a klánod tagjai, mert lássuk be azért egy hercegnő féleség lennél. Nem olyan köztörpe mint én. Szóval a döntés prózai része a tiéd a többi meg az enyém.
Néz rád, csendesen de várakozva.

Szóval, ha egy pillanatra itt most megálnánk és megnéznénk mi történt eddig.

Annak idején mielőtt nővérem helyére léptem volna a mindennapjaim nyugodtak voltak, néha ellátogattam a palotába, hogy Triin elé menjek mikor aznap végez a tanácskozásokkal. Ugyanakkor ezt nem tehettem meg minden nap. Néha szimplán a klánházban ütöttem el az időt, mondjuk kis harcolással vagy esetleg a kocsmában beszélgetéssel.

Így egy ilyen laza napon esett meg, hogy ez a jóképű törpfickó a tréning pályán leszólított. Sejtettem mit szeretne tőlem, de hagytam hogy elragadjon a hangulat, egy -egy iszogatás, majd vacsi, kis edzések és így tovább, egyszer aztán az ágyban kötöttünk ki.

Reggel pedig a takaró alatt beszéltük meg a hogyan továbbot. Sajnos rákellett jönnünk, hogy amíg apám nem bólint rá, addig nem tudunk lépni, de az ő áldásával minden rendben lenne...

Szóval ezért jutottunk el oda ahol most vagyunk. Nameg a közbejött sok teendő miatt.

Így megfogtam a két kezemmel az ő jobbját és a szemébe nézve mondtam:
-Tudod én mit válaszolok neked és azt is tudod mi kell hozzá, hogy ez szépen működjön. Menjünk el apámhoz, most, még otthon van és talán örülne is neki, ha így lekötném magamat.

Komolyan gondoltam. Ezzel a lendülettel felálltam és indulásra készen álltam, de csakis rajta múlott, hogy szeretnée a dolgot.

Mesélő

Most hogy egy remek flashback-en is túl vagyunk, és kaptunk bemutatást Helléna életéből, kitöröljük a könnyeket és ideje visszarántani a rideg valóságba. Ugye te se gondoltad azt hogy ilyen könnyen megúszod a dolgokat? Nem felejtkeztél meg csöppet a király előtt való megjelenésedről, majd a munkaköri versenyről? Igen ezek is itt vannak még és nem teszik könnyűvé az életed. Na de a törpédre találtál, ő is fel áll majd követ téged. Azért vicces estének nézel elé hisz egyszerre lesz ünnep hogy haza értél és talán vagy eljegyzési buli ne adj isten halotti tor lesz belőle. A lényeg hogy egy kedvenc filmemből idézzek ~lesz egy esküvő vagy egy akasztás, a lényeg hogy buli legyen. Ketten indultok a kivilágított erőd felé, ahol már több vendég is megjelent. Magas rangú képviselői más klánoknak, még a király tanácsadói közül is megjelent pár. Nem tudom jó ötlet e ma ezt az eljegyzést ennyi törpe előtt bejelenteni de már elszántátok magatok szóval éljen a káosz. Ahogy beléptek kettecskén kézen fogva a teremre halálos csend ereszkedik és mindenki titeket néz. Apád döngő létekkel indul meg felétek, a korábbi szétszórt törpének nyoma sincs. Kristálytisztán látszik hogy végezni fog a skaccal akivel érkeztél de lehet hogy veled is ha rosszul kezdtek a mondókátokba.
A reménybeli partnered meg hogy még mélyebbre ássa azt a csöndet épp most dönt úgy hogy kinyitja a száját.
-Megkérném a lánya kezét.

Nem is tudom, hogy miért mentem ebbe bele így és ilyen gyorsan. De talán annak tudható ez be, hogy nem akartam, hogy elszaladjon felettem az idő. Korábban apám is megmondta, hogy ideje lenne férjhez mennem, bár szerintem, most csak ki fog akadni, de nagyon.

Érdekes lesz előtte így megjelenni. Minden esetre útközben végig arról beszélgettünk, hogy hogyan is kéne ezt az egészet elé vinni, aztán én mondtam, hogy hívjuk félre és amikor hatszem közt leszünk akkor elmondjuk neki...

Erre amikor a terem előtt voltunk megragadta a kezemet és benyitottunk. Ahogy beléptünk, így kézenfogva, mindenki odabent elcsendesedett. Én végig mosolyogtam, hiszem a barátom, minden bátorságát összeszedve tört be a zsúfolt helyre. Apám határozottan lépdelt felénk. De arcán nem tudtam eldönteni milyen érzések kavarognak.

Vajon letépi a fejünket? Vajon csak megkérdi mi folyik itt?

De mielőtt még erre megtudhattam volna a választ a férfi mellettem megszólalt. Egyszerűen közölte mit szeretne...

De... hát ezt nem így szokás... de már nincs mit tenni, úgyhogy próbáljunk rajta javítani.
-Apám! Mily csodás esténk van nem? Szóval... igen, egybe szeretnénk kellni.-nem volt mit szépíteni a dolgon. És ha már belementünk így nyersen, akkor nem nagyon kéne eltérni a témától nem? Bár így már nem olyan elegáns...
-Apám, mielőtt bármit mondanál, menjünk egy csendesebb helyre jó?

Mesélő

Szóval az este csúcspontja megtörtént, időszerű hogy vér is folyjon. A vendégek érdeklődve nézik a műsort. Apád simán magasodik a hülyéd fölé, mintha megnyúlt volna ami azért fura. De a párod se húzta össze magát amiért jár a csont neki de perpill nem fogadnék arra hogy élve kijut az erődből. Rád néz majd a melletted állóra.
-Komolyan meg akarsz ölni? Nem elég hogy évekig el vagy csavarogsz a felszínen. De most azzal jössz hogy hozzá mész ehhez? Itt mindenki előtt, akarsz a sírba tenni? De legyen vonuljunk félre kicsit.
Elsétál kettőtök közt ezzel is jelezve hogy rohadtul nagy szarban vagytok, 4 őr kísér titeket ezzel is azt bizonyítandó hogy komoly a haragja apádnak. Beértek a tárgyalóba nagy svungal bevágja mögöttetek az ajtót kicsit üvöltözik majd amikor elégnek tartja tölt magának egy kis sört. Pipára gyújt és leül a székébe. Kézzel jelzi hogy adjátok elő a dolgot amíg sörözik mert utána folytatná a tombolást.
-Hallgatlak gyermekem, mi ez az eszetlenség már megint.

Hát nem hittem könnyen fogja venni a dolgot és nem is lepődtem meg rajta, hogy nyersen reagált rá... De végülis miért ne tenné? Nagy az osztályok közti különbség és általában ez fordítva szokott működni.

Nem is tudom amúgy miért kiabál. Ha végig gondoljuk ő kérte még a minap, hogy menjek férhez nem?-gondoltam már bent a szobájában.

Nem is nagyon tudtam volna nyitni máshogy a beszélgetést sem.
-Nos apám, ne haragudj a hirtelen fordulatnak, de végül te kérted, hogy házasodjak meg és vele-karoltam bele a karjába a páromnak-már azelőtt találkozgattunk, hogy elmentem volna, mielőtt Triin elment volna... Az áldásodat kérjük a házasságra!
Tettem hozzá határozottan a végén.

Alap esetben úgy szokott működni, hogy egy feljebb való családba házasodik be a leánygyermek, de nem hiszem, hogy valaha szeretnék mondjuk az Ironforge vagy a Goldenwell család fiaival házasodni, a hercegnél meg nem sok esélyem lenne eleve.

-Tudom mit fogsz mondani a másik családok.... Ironforge Tullin egy pupák. Annyi idős mint én körülbelül és a család elsőszülöttje. Ugyanakkor egy fejszét nem tud megfogni. Goldenwell Morvig meg tudod milyen, sunyi és mivel kereskedő sosincs itthon és főleg a bajt keveri az apja legnagyobb örömére. A tanácsosok fiai meg... őket is ismered, azt meg nem hiszem, hogy a király azt szeretné, hogy a herceg velem legyen. Szóval! Ő az én szíveí választottja! És tudom jól, hogy anya mit mondana rá!

Nos igen rázúdítottam a gondolataimat és minden amellett szólt, hogy a klánunk egy erős harcosával, azaz jelenleg bányászával legyek. Ugyanakkor jól tudtam, hogy a presztízs sokat számít, és azt sem tudhatom ő nem szervezett-e valamit már nekem... Nehéz a nemes törp élete.

Mesélő

Ahogy haladtok a szobája felé, Örséggel megerősítve érzed hogy nektek reszeltek. De legalább is neked tuti véged van. Amint feltárul a szoba ajtaja és a triótok belép, az ajtó hangos döndüléssel záródik be. A zárak mozgásba lendülése is jól hallatszik. Tudod jól hogy azon az ajtón keresztül maximum egy sárkány tudna betörni. Mivel nem egy szimpla ajtó mint aminek látszik hanem speciális ötvözetekből és fura mechanikus… Nos nem mesélem le miből áll hisz nem vagy tolvaj és egyes titkok nos jó ha titkok maradnak. Apád leteszi a farkas prém köpenyét, ami régi családi ereklye majd szinte az előző haragot mintha elfújta volna, a vihar leül a székébe.
-Nem tudom mit ártottam az égieknek hogy egy ilyen megátalkodott teremtmény lett a lányomból. Nem igaz hogy nem érdemlek annyit, hogy hé öreg ez itt a szerelmem este elhoznám a vacsira nem gond? ÁÁÁÁ nem, te fogod az összes szövetségesünk előtt és a képembe vágod a dolgot. Mond ki rontott el téged ilyen nagyon? –gyújt pipára, és tölt magának, szagról méz sert és iszogatni kezdi.
-Mond nagy kérés lett volna, hogy a választás után tegyétek meg ezt a marhaságot? Jobb esetben kinyíratnálak, és a hullád a kohókba dobnám. Igen többe, mert feldarabolnálak te csirkefogó –néz a szerelmedre, az meg se mer, szólalni hisz apád még mindig folytatja a monológját- De ezt a melót hála az égnek majd a sértett szövetségeseim elintézik- áll fel és oda sétál a törphöz. Kedélyesen hátba veregeti-, Bizony kölyök erre rácseszel, de erősen. De az én kezem legalább tiszta lesz. De ha már esküvő majd temetés a köztes időben mivel tervezel foglalkozni kisasszony?

Nem maradt el apámnál a sikerem. Nagyon boldog volt amikor meghallotta, hogy mit találtam ki...
Berobogtunk a szobájába, aminek az ajtaja ismerősen erősen csattant be. Pedig én úgy tudtam, hogy két törpe is kell a becsukáshoz.

Amikor ezt így hallottam, akkor napokig szobafogságban voltunk testvéreimmel, mert nem éppen jó módon beszéltünk pár flancos kölyökkel. De nem baj. A mostani mindenképp nagyobb durranás.
Apám miután leült a székében, kissé dühösen mondta el a gondolatait. Nem is szóltam közbe még akkor sem amikor odajött hozzánk... De aztán a mosolyom mellett kezdtem megnyugtatóan a dologba.
-Ugyan már apám! Hát nem ezzel kezdted a minap, hogy kéne nekem egy férj? Tessék idehozom szívem választottját, te meg már most temeted! Nem szégyenled magadat! Azt hittem, hogy nekünk a Silvermoon klánnak nem kell félnie holmi félidiótáktól, hogy majd mit szólnak. És csak hogy tudd bátyám sem volt jobb anno, csak ő el sem mondta neked amiket tett. Én meg.... Jó nem a legjobb pillanatban, de elmondtam nem? Mégsem egy kisunokával jöttem eléd nem? Inkább örülnöd kéne neki, hogy végre a lányodat elveszi valaki....
Ütöttem meg egy elég random hangsúlyt. Apámnak talán fel is állt a szőr a hátán, meg a széken lévő szőrméjének is... De a lényeget elmondtam végülis. És ha nem reagálta volna túl ott helyben, minden szépen alakult volna.
-Uram... Elnézést, de a lánya ötlete volt és ugyanakkor én kiállok mellette. Ha kell akár egy párbajban is szívesen bizonyítom a lánya iránti érzéseimet, ahogyan az illik, ha az édesapa nem akarja a lányát nekem adni!
Ezen még én is felkaptam a fejemet. Még hogy kiállni egy párbajra? Nos az azt jelenti, hogy vagy apám ellen, vagy valószínüleg valamelyik bátyám ellen kellene megharcolnia, hogy a dolog ne okozzon nagy futótüzet, bár a hírverés miatt, már most is az arénába lenne hivatalos a dolog szerintem. De az biztos, hogy így ez már komoly. Apámon múlik a dolog.

Mesélő

Apád felsóhajt, kezdetnek a te szövegedet elemzi, hogy valóban ennyire kinyílt a csipád vagy ő lett öregebb.
-Temetem bizony, szerinted, a két klán, aki a kezedért jött ma majd zsebre vágott kézzel nézi, hogy egy ilyen suhanc lenyúlja az esélyüket? Plusz a szövetséget dobhatom a kukába a te agyatlanságod miatt. Most szerezhetek nekik baksist, mert TE, TE APÁD SZÉGYENE VIDÁMAN CSEVEGSZ ARRÓL, HOGY MEGHÁZASODSZ. Ne merd felhozni azt a másik eszementet, mert felpofozom ma még őt is. Na, csak az kéne, a fejszém tuti megismerné ez az alak itt melletted.
Sétál vissza kicsit gyorsabban a székéhez és huppan bele. A jelölted itt érzi időszerűnek, hogy tovább zsibbassza atyád. Aki az asztal mellett álló fejszéjét, dobja a párod irányába. Természetesen nem belé csak a vasalt ajtóba mar bele embertelen pontosabban törptelen haraggal. Ha bárki megpróbálná, kiszedni meg se moccanna az a fegyver. Ahogy feláll, elmosolyodik, az arcára gonosz vigyor ül ki.
-Azt mondod, párbajoznál is? Azt hogy meghalnál érte? –Hangosan nevetni kezd, majd elsétál a fejszéjéhez és egyetlen tiszta rántással szedi ki a markolatrúdig süllyedt fegyvert a vasalt ajtóból. –Lesz rá esélyed kölyök, de nem velem vagy a család más tagjaival kell kiállnod. Van ugyanis rajtad kívül két kérő. Ez remek alkalom, hogy rendezzünk egy Zirak zaragot nektek. –röhög, hangosan- van egy heted fegyverzetet szerezni és felkészülni arra, hogy szakáll nélkül futsz haza. De most gyertek és élvezzük azt a fránya vacsorát, ha már ennyi törp összejött.
Apád belekarol az eddig kinyírandó törpébe és vidáman cseverészve indul meg a bálterem felé. Időközben az egyik testőr lenyúlja a kezéből a fejszéjét és visszaviszi a szobájába. Jelezve neked, hogy ha nála marad, valakibe bele állítja még.

Némi lábjegyzet:
A fent említett Zirak zagal fesztivál, már ha nevezhetjük így klánok közti viták rendezésére szolgál, némi sport, némi vér és némi alkohol kíséretében. A párbajnak, mint látható három szakasza van. Az erő szakasza, ami a harcot illeti. A bölcsesség, ami feladatok megoldását igényli. És ha már ez a kettő nem lenne, elég akkor marad, a ki tud többet inni a másiknál verseny. Mivel elég ritka hogy törpe törpét ölne így ez a hivatalos ünnepélyes párbaj az egyetlen ahol viszonylag kevés vérrel megúszhatnak politikai vitákat és békét hozhat a klánok közt. Hisz a győztesnek itt nem feltétlen a hatalom a jutalma.

**Ajánlott tartalom**

» Az új Tanácsos
» Erdei kaland
» Dragonoidok ismertetője, avagy a királyi gyíkok.
» Mászni és mászni de vajon meddig?

Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.

Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.

Similar topics

Similar topics