Ha azt mondanám, hgy előre terveztem ezt az utat az Emberek Királyságába, akkor nem mondanék valót. Inkább úgy lenne igaz, hogy a véletlenek folytán keveredtem erre a vidékre. Mellon most is velem tart, mint mindig, bár olyan nap nincs, mikor külön lennénk pár óránál többet. Utunk eddig zökkenőmentesnek bizonyult,bár kezd esteledni. Az Erdőt elhagyva, most a pusztaságon át haladunk, de ha az emlékeim nem csalnak, akkor errefelé egy Falucskának lennie kell. Igaz apró és eldugott helyen van, de jártam már erre régen. Talán most is be tudok majd térni egy házhoz szállásra. Nem tudom, hogy emlékeznek e rám az itteniek, bár sok év telt el, amióta itt jártam. Talán már mások lakják, vagy rég kihalt, de egy próbát megér, hogy megnézzem. Ha itt van még az a falucska, akkor betérek oda. A nevére nem emlékszem pontosan,bár a fák megsúgják nekem..
Szilsárkány.. igen. Ez volt a falucska neve, emberi fordításban. Remélem, hogy még lakják...

A "kicsikémmel" régen jártunk erre, de még mindig olyan gyönyörű ez a táj. Igazából nem is siettünk sehová, bár a hideg és a hó eléggé átáztatta a csizmámat. A falucska már nem lehet messze, és ha tényleg szerencsénk lesz, akkor ott majd tudunk éjszakára maradni. Errefelé ritkán is látnak Mellonhoz hasonló állatot, de azért a hegyek magasából néha lejönnek vadászni a hópárducok, akik őz vagy más szarvas reményében töltenek el időt. A lábnyomaink eltüntetésével nem foglalkoztunk, de a friss hó úgy is betakarja majd. Órák óta gyaloglom, és kezdek fáradni. Fel is ülhetnék Mellon hátára, de inkább hagyom, hogy ugráljon és élvezze a havat. Ritkán van módunk önfeledt játékra és most ki is használjuk rá az időt. Aztán majd leülünk valahová, ahol kicsit megpihenünk. Talán már a delet is elütötte az óra, mikor egy kisebb domboldalon ültünk le enni és pihenni, de aztán nem messze tőlünk, kiáltásokra lettem figyelmes. Mellon fejmozdulata gyorsan reagált a hang forrásirányára, így felálltam,és néztem ki közeledhet. Egy fáklyát tartó lány alakját láttam, aki "Hahó" köszönéssel közeledik. Még nem találkoztam vele, de hamarosan ideér hozzánk. Mellont kicsit hátrébb intettem, mert nem tudom,hogy reagál majd rá a jövevény. Kíváncsian nézem a közeledő alakot, de nem teszek semmi olyat,amit ellenségesnek gondolhatna.
-Üdv!- kiáltom felé egy barátságos mosollyal, ahogy közelebb ér.

Aki közeledik, már látom, hogy egy lány. Mellont kissé hátrébb intem, nehogy megijessze a közeledőt, majd köszöntöm, amikor közelebb ér.
-Üdv néked! Nem bajt okozni jöttünk, csak erre vezet utunk. Egy falut keresünk, ahol rég jártunk és szállást keresünk éjszakára, ha még lakott a szilsárkány nevű falucska, talán hallottál róla?- kérdezem az érkezőtől, de nem kerüli el figyelmem, hogy gyanakvó pillantásokkal méreget. Igaz, nem vagyunk idevalósiak, bár ezen az úton sokféle útvonal keresztezi egymást a Kereskedők által, de megértem a bizalmatlanságát felénk.

A lány elég bizalmatlan pillantással méreget minket Mellonnal. A "Kicsikém" halk morrantással jelzi, hogy érzi a kételkedő szavakat, de nem támad, mert ismerjük egymást. A lányt jobban megnézem, de nem ismerős. Talán valahonnan a távoli Kikötőkből érkezhetett, de nem tudom.
- Köszönöm az információt, kedves... ?- nézek rá egy mosollyal, bár nem tudom, hogy elárulja e a nevét. - Én Alia vagyok és ő a Barátom, Mellon.- mutatok a tigrisem felé, majd visszanézek rá.
- Gyógyító vagyok és keresem a faluban lakót, aki egyszer a Betegem volt, de nem tudom, mi történt vele azóta. Talán már nem is itt él, és elköltözött, de az Emberek Királysága felé tartunk, ahová gyógyfüveket és kenőcsöket szoktam hozni. Ritkán járunk erre, de csak megpihentünk, mielőtt tovább indulnánk. Ekkor jutott eszembe, hogy ez a falu a közelben lehet, de az évek alatt, sok minden változhatott. - válaszolok a kérdésére, bár dolgunk magunkra tartozik. De talán ha ezt elmondom neki, akkor nem néz ilyen gyanakvóan felénk. Bár, nem tudhatok semmit ele kapcsolatban, de bízom abban, hogy őszinte szavaim érzi.

A rosszakaró szavára kissé meglepődöm, de bizonyára okkal mondta ezt. Rég jártunk erre a Tigrisemmel, de a baj, mindenhol megtalálható. Ahogy elmondom ki vagyok, már nem olyan gyanakvóan néz ránk a lány, akitől megtudtam, hogy Isabellának hívják. A faluját nem ismerem, de a partok mellett sok halászfalú van, és amióta nem jártunk erre, azóta telepedhettek is le sokan a halászat és a gazdag kereskedők hajói miatt.
- Örvendek, Isabella!- bólintok felé üdvözlésképp.
- Rég voltam, de lehet, hogy emlékeznek is rám az ott lakók.- mosolyodom el a gondolatra.
- Induljunk.- bólintottam Mellon felé, és elindultunk a lánnyal.
-Sajnos nem jártam a faludban, de lehet egyszer arra is visz a sors. Sokfelé elkél a segítség a betegségek legyőzésében.- lépkedtem a hóban mellettük. Hideg van, de a távolban már látszik a kis házikóknak a teteje. Már nem vagyunk messze.

A falucskához lassan közeledtünk. A hideg csak úgy "vágta" az arcom és a szörmét szorosabbra húztam magam körül. A beszéd is nehézkes ilyenkor, bár inkább az arc fagyásának a kockázata nagyobb. De a lány kérdésére válaszolok.
- Különösebb céllal nem érkeztünk. Vannak idők, mikor elindulunk és ott segítünk a rászorulókon, ahol tudunk. Gyógyítóként nem az időjárást vagy a távolságot nézem, hanem a segítő szándékot, amikor több a beteg is a hideg miatt.-felelem Isabellának, bár gondolom, ezt furcsának tartja tőlem. Sokszor kerekedtünk fel, hogy járjuk a kontinenst, de mindig volt olyan hely, ahol elkélt a segítségem.
Ahogy megérkezünk Szilsárkányhoz, egy férfi jön elénk. Elég bizalmatlanul méreget minket, de mielőtt megszólalnék, a lány már mondja,is,hogy nem velünk van...
-Jó napot, Uraság!- köszöntöm illendően. - A nevem Alia, Awyris erdejéből. Gyógyító vagyok és erre jártunk, hogy felkeressem egy régi betegemet, akit évekkel ezelőtt ápoltam, és remélve, hogy itt találom, szállást is tudna nekünk adni. Aztán tovább tartok a Királyság felé. A lány, most csatlakozott hozzánk, és eddig nem együtt jöttünk, csak a domboldalon találkoztunk. Nem tudom mit fog szólni a férfi, de nagyon furcsállom, hogy még be sem léptünk a falu utcájára, máris kérdezősködik. Ennyire megváltozott volna erre a környék?

A férfi aki elénk jött,nem éppen bizalmaskodó, de teljesen megértem. Gondolom, hogy ilyenkor kevesen járnak errefelé, bár a Kereskedők télen is árulják a portékájukat, igaz nem olyan sűrűn teszik meg a távolságot a Piacra vagy a kisebb falukba.
-Igen. Örvendek!- hajtom meg a fejem üdvözlésképpen a Templomba fogadó szerzetes felé és meglep a kézcsókkal való köszöntése. Ez emberi szokás, bár nálunk nem igazán szoktunk testi kontaktust az üdvözlésre, hacsak nem közeli, akivel találkozunk. De ez most nem is lényeges. Ahogy beléptem,már látom, hogy elkél a segítség. Sok ágy van a padok helyére illesztve, és némelyik beteg elég rosszul néz ki.
Isabella egy kicsit hátrébb húzódik a falhoz, de meg tudom érteni. Odalépek mellé és egy kendőt adok neki is, ha elfogadja. Ez a kendő egy gyógynövény keverékkel van beitatva,hogy az arcot és a szájat is védje az esetleges fertőzésektől. Nem tudom, hogy mivel állunk szemben, de jó lenne kideríteni.
-Mondja, mióta vannak ilyen állapotban a betegek? Mi történt velük? - kérdezgetni kezdem a papot, aki talán többet tud mondani a kezdetekről.
- Kellene pár gyógynövény és forró víz, ha lehetséges.- nézek a papra és a lányra, bár nem tudom, hogy segít e nekem. Nem kérhetek olyat tőle, amit nem akar megtenni, de nagy segítség lenne, ha beszerezné a felírt növényeket vagy éppen a forró vizet. Addig megnézek pár ágyon fekvőt,hátha többet tudok meg én is felőlük.

Ahogy az Atyával körbenézzük a betegeket, elég vegyes állapotúak vannak. Még nem tudom, hogy miféle kór támadta meg őket, de óvatosnak kell lennünk. A gyógynövényes kendő az arcunkon ad némi védelmet, de előbb ki kell deríteni, hogy mivel állunk szemben. Isabella mondatára elmosolyodom, hogy a hó alól hogyan szedné ki a növényeket, de csak kuncogok rajta. Igaz, nem mindenki jártas ebben a tudományban, de a legtöbb ilyen növényt szárítják és raktárban tartják ahogy beköszönt a tél. Többségében majdnem mindig így vannak felkötözve, vagy száraz állapotukban megőrölve.
-Rendben.. megyek Agatha Nővérhez, te menj a forróvízért.-bólintok a lány felé, és elindulok a hátra, ahová a pap mutatta. Gondolom, hogy elég sok teendője van mostanság és ha kicsit mérges is,az nem feltétlen felénk irányul. Biztosan a felgyülemlett munka miatt lehet kicsit morcos.
Üdvözlöm, majd elsorolom azokat a dolgokat, amit kérnék a raktárából, de talán minden hozzávalót tud majd adni, amit kérek. Ahogy megkapom a növényeket, megyek vissza Isabellához, hogy a forróvizet is elkérjem.
- Még szeretnék kérni egy nagyobb fazekat, amiben tudok csinálni főzetet.- nézek a Papra, és remélem, hogy tud adni. Ha megkapom azt is, akkor nekilátok a gyógyfőzetnek, ami elsődlegesen fájdalomcsillapítót és egyéb lázcsókkéntót tartalmaz. Nem tudom még, hogy milyen betegségekben szenvednek, de elsődlegesen a lázukat kell csillapítani, akiknek van.
-Segítesz nekem Isabella?-kérdezem a lányt, és ha igennel válaszol, akkor megmutatom neki, hogy itassa meg az elkészült főzettel a fekvőket, majd borogatást is tegyen a homlokukra. Elsőre nézve, nem halálos kórral van dolgunk, de a meghűlés és a magas láz veszélyes lehet. Eléggé legyengültek és alultápláltak a betegek, de ha sikerül, akkor egy finom erőleves is segít a felépülésben.
- Agatha Nővér tudna segíteni, hogy egy zöldséges levest készítene? Tudom, hogy nagy kérés, de sokat segítene a betegeknek. Néhányuk eléggé kiszáradt és a folyadék pótlása elengedhetetlen. - mondom a papnak, bár gondolom, hogy ő is tisztában van a helyzettel. Kevés az ivóvíz, de ha a havat felforraljuk és hagyjuk kihűlni, majd ismét forraljuk, akkor ihatóvá válik. Talán ez is ad némi folyadékot a betegeknek. Ahogy számolom, kb. negyvenen vannak akik itt fekszenek. A súlyosabbakat külön vitetem, akiknek törés és egyéb zúzódásuk van, majd a gyógyítóerőmmel, mely a kezem rátételével meg tudom menteni. Elég sok energiát vesz fel tőlem, de szerencsére a legtöbbjüknek ficama és húzódása van. Három férfinek van kar illetve lábtörése, ami elég súlyos, de rajtuk is tudok segíteni. A gyógyító könnyem is segít, hogy a fertőzést megállítsam, de utána pihennem kellene. Most viszont nincs idő a késlekedésre, sem a pihenésre, mert sok dolgunk van.

Azt hiszem, még mindig látok újat az emberek viselkedésében. Azt se mondanám, hogy nem értem meg a kirohanásait, de azért kissé túloz, mikor Isabellára is ráförmed. Én már megszoktam, hogy sokakban ellenszenvet váltok ki a külsőmmel és a származásommal, de sokfelé jártam eddig és sokat is láttam már mindenféle faj vagy nemzettség tagjaiból.
- Ahogy szeretné! Máris megyek akkor összeszedni a füveket.-bólintok egy mosollyal felé, majd a raktárból kihozom a kellő holmikat.Közben a forróvíz is megékezett Isabellával együtt és segít is nekem megitatni a betegeket vele, amint elkészül a főzet. Kissé rossz szagú, de a gyógyszer nem a kellemes illatáról híres, ahogy a betegség meg nem válogat.
-Ügyesen csinálod.- dicsérem meg a lányt,de Agatha Nővér megint elmondja a rosszallását felénk. Vagyis inkább sértettséget érzek a hangjából, de nem tudom miért ilyen,mert senki nem vitatta az áldozatos munkáját a rászorulók felé.
- Nyugodjon meg Nővér! Megértem, hogy ingerült és tanácstalan, de azért jöttünk, hogy segítsünk maguknak, és nem pedig megkérdőjelezni a munkája fontosságát.- de mielőtt befejeztem volna a mondatom,máris elviharzik.
- Ne is törődj vele Isabella. - nézek a lányra, aki nagyon ügyesen itatja meg a betegeket, ahogy kell. - A betegek fontosabbak némi önérzet-csorbulásnál.- súgom a fülébe, hogy csak ő hallja.
-Nincs miért bocsánatot kérnie Atya! Mindenkivel előfordul, hogy lelkileg megviseli a látottak és biztos vagyok benne, hogy nem akart sértő lenni, csak ....úgy sikeredett.-nézek a papra egy mosollyal,majd visszamegyek a súlyos sérültekhez. A mágiám szépen beforrasztotta a sebeiket, akiknek törése vagy vérző sebe volt és ha kicsit megerősödnek, akkor gyógyultan távozhatnak. Most már a közepesen súlyosak jöhetnek, akiket közelebbről is megnézek. Addig meg a lány tovább itathatja a többieket, ha úgy gondolja. Nem utasítottam, csak kértem, így bármikor abbahagyhatja a segítséget.
- Az meglehet..- kuncogtam magam elé, ahogy Isabella megjegyzését hallottam. Közben azon gondolkodom, hogy ha mindenkivel megitatjuk ezt a teát, akkor várnunk kell. Nem tudom még, hogy mivel van dolgunk.Annyit már tudok, hogy nem fertőző, de akkor miért betegedtek meg ennyien az emberek?- kezdtem el töprengeni és keresni az okokat, talán ha megtaláljuk a kiváltó okot, akkor megtudjuk mi ez.

Elég fáradt vagyok már a mágiám folyamatos használatától, de nem fogok pihenni még. Sok dolgunk van, és amíg nem tudjuk meg a kiváltó okot, addig nem is nyugszom. Agatha Nővér kifakadását pontosan nem értem, de az emberek mindig is furcsák voltak. Semmi bántót nem tettünk vagy mondtunk neki, de ezek szerint ő másképp látja. Az őt követő Nővérek is otthagyták a Betegeket és kivonultak az ágyak mellöl.
-A Tengeren sok mindent tanulhattál.- nézek rá elismerőn. - Ott nincs kec-mec.- mosolyogtam el magam, ahogy elképzelem a dolgot.
- A Nővérek biztosan vigasztalni mentek, de sajnálatos, hogy ennyire nem a betegeket nézik, hanem egy vélt sérelmet istápolni.-mondtam magam elé szomorúan, ahogy néztem a "kivonulást". De nincs mit tenni, tovább folytatjuk a lánnyal a kúrát a fekvőkkel.
Aztán egy érdekes dologra hívja fel a figyelmemet Isabella, ami tényleg elég különös. Az egyikük karján egy jókora fertőzött seb van,ami lehetséges,hogy valami állat vagy valami okozhatta. A könnyem gyógyító a fertőzésre, de remélem,hogy időben meg tudom állítani a terjedést. A szememből egy könnycsepp hull alá a sebre,majd várnunk kell. Ha sikeres volt, akkor hamarosan gyógyulásnak indul és eltűnik a heg is.
-Nem tudom mi okozhatta.- nézem közelebbről a furcsa sebet, de vajon miféle állat okozta és hogyan?
A Papot kezdem el kérdezni, hátha tud valamit erről.
-Hallott errefelé valamilyen állattámadásról? Elég valószínű, hogy köze lehet az itt lévőkhöz, és ha megtalálnánk a forrását,akkor nagyobb eséllyel segíthetünk az embereken.- nézek rá kérdőn,bár fogalmam sincs,hogy mi lehet ez a rejtélyes harapás.
-Azt nem tudja véletlen, hogy a betegek nappal vagy éjjel folyamán lettek itt többen?-teszem fel a következő kérdésem, bár csak találgatok,de van egy sejtésem, amit kizárhatnánk,ha megtudja mondani nekünk ezt az Atya.

Tudom, hogy a mágiám elég sok embernek furcsa, de Népem ezt teljesen megszokottnak és normálisnak tartja, hogy képesek vagyunk gyógyítani, még a könnyünkkel is, ha kell.
- Nem olyan szokatlan, hogy érzelem nélkül könnyezünk, ha ezzel segítünk a rászorulton. - mondtam Isabella kérdésére, bár látom rajta, hogy nem látott még ilyet és kíváncsian nézi, ahogy a szememből egy csepp gördül le a sebre.
Az Atya talán tud valamit, vagy legalábbis jobban megfigyelte, hogy mikor jöttek a betegek többen. Ezen elgondolkoztam, mert a gondolataimban van már egy feltevés, de még nem tudok biztosat. A lány is érdeklődik, és megtudjuk,hogy reggeli órákban voltak többen, mint estefelé. Ez persze nem mindent magyarázna meg a sejtésem igazolására, de egy fokkal közelebb jutottam, hogy talán mégis igaz lehet amire gondolok.
-Kérdezzük meg az Uraságot. Ő talán tud még mondani valamit.- bólintottam Isabella felé és magamra terítette a köpenyemet. Odakint hideg van és ha utána akarunk járni a dolognak, akkor mennünk kell felkeresni azt a férfit. Itt most úgysem tudunk jelenleg tenni semmit,mert várnunk kell. Gondolom az a Braun nevezetű ember, többet látott, amire most mi kíváncsiak vagyunk. Hamarosan meg is találjuk azt a férfit, akit említett a pap, de nagyon remélem, hogy a megérzésemben tévedek és teljesen más oka van ezeknek a sérüléseknek. Mindjárt kiderül...

Kis idő volt,míg megtaláltuk azt a Braun nevezetű embert. Az látszott rajta, hogy meglepődött a jelenlétünktől, de inkább, mintha megzavartuk volna valamiben...
- Üdvözlet, Braun uraság!- biccentek a fejemmel üdvözlésképpen. De nem kerüli el a figyelmem a szavai. Olyan érzésem támad, mintha nem mondana el mindent amit látott, bár az emberek nem mindegyike olyan jó megfigyelő, de ezzel a férfivel, mintha más "bajok" is lennének.
- Hol "találta" a betegeket? Vagy nem egyszerre jöttek reggel, hanem egyenként a saját lábukon?- kérdezek rá én is a sok emberre, akiket az éj után kísért be a Templomba. Elég különös érzések kavarogtak bennem, de azt hiszem,hogy valami más is történik amikor leszáll az éj.
- "Bögyös kishölgy"? Pontosan kire gondol?-nézek rá, majd várom válaszát. Valami sántít ebben a dologban, ráadásul mindig csak egy valaki "vizsgálja" meg a beérkező embereket. Vajon mi az a dolog, ami kiváltja ezt a tömeges betegséget? Vagyis, a harapást, amit felfedeztünk rajtuk. Talán... van oka titkolni valamit, ami a Holddal is kapcsolatos?

Megtaláltuk végre ezt a Braun nevezetű embert, de a válaszai még több kérdést merítettek fel. Szép csendben figyelem a párbeszédüket Izabella és a férfi között, de nekem is feltűnt, hogy nem tudja annak a "bögyös" nőnek a nevét megmondani. Vagyis találgatva, de nem biztos még most se benne. Elgondolkodtat a dolog, de nem csak nekem tűnik fel, hanem a lánynak is. Igazából tennék fel kérdést még, de bizonyára ugyanolyan semmitmondó mondatokkal válaszolna, mint az imént. Ahogy kérdőn néz rám Izabella, hogy én kérdeznék e tőle, csak megrázom a fejem. Inkább visszaindulok vele, ha ő is a Templom felé.
-Sántít nekem ez a dolog.- bököm ki végül, ahogy haladunk előre a hóban.
-Miért olyan érzésem van, hogy ezzel a "betegséggel" nem stimmel valami? Ha különböző házaktól érkeztek a betegek,akkor miért csak egy vagy kettőn jelentkeztek a tünetek, és nem az egész családon?- merültek fel sorra a kérdések és válaszok még sehol.
-Keressünk fel egy házat, ahonnan bevitték a beteget. Mit szólsz hozzá? Te is kíváncsi vagy rá, mi nem stimmel ezzel a történettel?- nézek a lányra,majd ha beleegyezik, akkor az egyik ház felé indulok. Talán követ engem Isabella.