Alemesélő

Ahogy kiadod az utasítást, a duó csendesen bólint, miközben a pap szemmel tartja őket. Ahogy végzel az eligazítással és körútra indulsz Barellel, és a két árnyékoddal. A pap csendesen szinte jelentéktelenné válva tűnik el a csoportból. Ahogy haladtok az ellenőrző túrán, folyamatosan közli az egységek létszámát beosztásukat. Ale vagy más idegen egységnek gyakorlatilag nyoma sincs. Bale is csak egyszer kérdez rá a testőreidre.
-Kik ők melyik egységből jöttek? A legfőbb kérdés az hogy hol jutottak be. Mert a kapun nem, annyit tudok csak hogy az a némber hívta őket ide. De azt nem hogy kinek az utasítására. Te akkor még nem voltál itt, pár hete érkezett majd fogoly mágusokkal távozott, mintha ő maga is egy lenne a hadurak közül. Most a foglyoknak se híre se hamva. Így a védelem terén ők a kakukktojás. Kérlek parancsnok ha tudsz valamit róluk elmondanád? Nem mintha akadályoznák a munkánkat, de mégis a frászt hozzák a szolgákra amikor előlépnek a falakon lévő árnyakból.
Majd, ha esetleg válaszolsz neki , egy fiatal szolgáló áll meg három méterre tőled, kicsit összehúzva magát, egy táblát ás rajta papírokat szorongat a kezében. Mélyen meghajol felétek, és amíg nem engedélyezed nem mozdul. Amint jelzel neki, óvatosan lép közelebb.
-A helyettese küldi önnek uram. Az eddig megérkezett vendégek, és kíséretük nevei és létszáma. Meg azt hiszem hogy a szállásuk helye is. Jaj mielőtt elfelejteném. Azt is kérte hogy engedelmével a két testőre vissza térhetne az árnyékba hogy onnan őrizhessék az épségét. És ez PARANCS nekik. -nyomja meg kicsit sem szolgai hangnemben a parancs szót. De a két testőröd eltűnik. Majd a szolgáló ismét meghajol és csendesen távozik. A helyettes tiszt aki melletted áll, döbbenten nézi az árnyékba süllyedő testőreidet.
-Mi a pokol folyik itt.

Egy idő után rájöttem, hogy a két Árnyékharcos nem a paphoz tartozik, vagy ha igen, akkor is én lettem a kijelölt védendő személyük, mert bár egy pillanatra eltűntek, talán épp azért, hogy megmutassák leleményes képességüket, de aztán hangtalan némasággal követtek, mint az "árnyékom".
Bale-ban nem kell csalódnom, minden emberrel a palotában tisztában van és elégedetten biccentettem, amikor habozás nélkül ismertette velem is.
- Szerintem te is örülsz neki, hogy az a "némber" ezt nem hallja. - mosolyodtam el, hiszen tényleg elégedett voltam. - De tudom, hogy Ale nem az a valaki, aki meg akarja kedveltetni magát, de el kell ismerned, hogy rendkívül hatékony.
Aztán a két sötétruhás és kámzsa mögé bújt alakra emelem a tekintetem.
- Az Első Hadúr bizalmi embere és a testőrök - bár engem is megleptek, - de már hallottam róluk és te is tudnál róluk, ha kicsit jobban figyeltél volna a fajunk történelméről szóló tanulmányaidnál. Kék elfek, akik kiválóan értenek az árnyékok és a sötétség manipulálásához. Gondolom ők a Sötét Lepel klán árnyharcosai. Híresek róla, hogy halálukig hűséges testőrök, bár kevesen tudják megfizetni őket. - világosítom fel Bale-t, azzal a kevéssel, amit én is tudok, miközben a két kísérőmet fürkészem magam is.
- Senkit nem fognak bántani, csak aki az életemre tör. - teszem hozzá.
Szemem a várakozó szolgafiúra ugrik és intek neki, mert láthatóan szólni akar.
Beszéde kezdetén csak biccentek, azt gondolván csak a papír átadása a dolga, viszont a végén bosszúsan ráncolom össze a homlokom, mert ez nem egy szolga hangja.
- Állj! - kiáltom és a fiú után mozdulok már kihúzott karddal, mert bírom Ale meglepetéseit, de mindennek vannak határai.
- Ezt én is szeretném tudni! - szisszenek haragosan és ha utolérem a szolgát, hát hamar a torkán érezheti a hideg kardpengét.
- Mi volt ez?

//Alemesélő//

-Az a nő őrült, mindenki tudja az hogy urunk mégis alkalmazza ijesztő. De az még jobban hogy nagyon úgy tűnik, hogy a te parancsaid is ugyan úgy követi, még ha megvannak a saját döntései. Na róluk is meg van a véleményem, milyen eszelős szülő adja egy hozzánk képest is elborult szekta kezére a gyermekét. Ráadásul, úgy közlekednek Capitolban mintha övék lenne a hely, holott csak megtűrtek. De az a nő ijesztő, mint urunk, még amikor mosolyog olyankor is halál veszi körül. Szégyen nem szégyen én tartok tőle. Ha nem hozzánk tartozna, kivégeztetném, de most még rangot is kapott, könyörgöm egy gyilkosnak minek rang? Csak egy szolga. Igen ezt értem, hogy a testőreid, meg az úrnőé. De bosszant hogy nem látom őket.
És persze elérünk a szolgálós eseményhez is. Amikor megállítod a fiút, tisztelettudóan néz rád és várja kérdésedet. A kihúzott kard, noha meglepi félelmet a szemében nem látsz. Amennyire engeded meghajol majd lefele nézve válaszol.
-Alázatos szolgád nincs felhatalmazva arra hogy válaszoljon erre a kérdésre. Sajnálom hogy megzavartam a beszélgetésüket, de Ale úrnő utasított mindenkit akik hozzá tartoznak, hogy ne lógjanak az ön nyakán, se az Úrnőén mert így elég nehéz merénylőt fogni ha a csali mellé vérebeket állít. Sajnálom, ha olyat tettem, ami megzavarja a nyugalmát, majd írásban jelzem a felettesemnek, hogy hibáztam. Természetesen, ha úgy ítéli meg hogy a pimaszságomért halnom kell ezt is elfogadom.
Csendesen áll és várja a döntésed, egy légy se rezzen csak az árnyékok sűrűsödnek meg. A helyettesed is inkább kivár.

Bale szerintem évek ta nem beszélt ennyit és a kifakadása jelezte azt is, hogy bizony még a volt bizalmi embereim is tartanak valamitől, méghozzá egy "gyenge nőtől".
Persze ez igazán nevetséges lett volna, ha nem láttam volna és nem hallottam volna, hogy Ale mire képes és véleményem szerint még nem is tudok mindent. Azonban már itt is kimutatta, hogy nem sok minden van, amit rövid idő alatt ne tudna elintézni. Még testőröket is szerzett nekem, bár ez valahol kicsit irritált is, mert képes vagyok vigyázni magamra. Sőt az én dolgom az volt, hogy úrnőnkre is vigyázzak!
- Ale-t urunk tette meg tisztnek és továbbra is az ő parancsait követi, ahogy én is. Ha az Első Lord változtatni akar rajta, majd megteszi, ebbe nincs beleszólásunk. - jegyeztem meg, a helyettesemre nézve, hogy értse, mindenki csak addig mehet el, amíg Uráldur jónak látja és ez ugyan úgy vonatkozik rám, mint Ale-ra. - A kékelfeknek is meg lehet a véleményük a mi egy-két szokásunkról. - vontam meg a vállam. - Nem tudhatod, hogy mit nyernek azzal,hogy Árnyharcosokká válnak, te talán bánod, hogy testőrnek álltál? Úgy hallottam a te családod sem adott neked sok választást.
Természetesen katona énem teljesen megértette, hogy mennyire zavaró, ha nem lát, nem tud valamiről, ezért megnyugtatóan bólintottam.
- Mivel hozzám vannak rendelve, így biztos lehetsz benne, hogy ahol én vagyok, ott lesznek ők is.
Fitala legény létére meglepően bátran néz szembe a haragommal és a pangémmel, innen már biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű szolgáló, sőt......
- Nem hibáztál.....kölyök. - tettem el a kardom egy kis gondolkodás után. - Csak elmélkedj el róla, hogy mit gondolhat egy szolágról az ura, aki épp parancsokat osztogat és ehhez mérten viselkedj máskor. Most eredj a dolgodra.
A körutam elégedetten zárom, úgy látszik  mindenki tudja a dolgát, már csak a bálon kell túl lenni, de előtte nekem sem árt pihenni kicsit. Így kérek egy fürdőt.

Alemesélő

A fiatal szolga meghajol feléd majd elsiet. Immár csak te és Bale álltok a folyosón.
-A családom eléggé kritikus a semmitevés felé. Így vagy a sereget erősítem, vagy urunk személyes testőrségét, ahogy a családom egyes tagjai szolgálták az aktuális hadurakat. Legyen az ámokfutó őrült mint a helyettesed, vagy olyan nagyszerű vezető mint urunk. A kékek nem érdekelnek, csak szolgák és fegyverek. Semmi többek.
Szólal meg ahogy újra elindultok a kis közjáték után. Ahogy az ellenőrzéseket végzitek minden hibátlan. Na és egyre több a vendég, és a hozzájuk tartozó testőrségek. Akad köztük egy ismerős is, igen azok a katonák akik a halálodkor ott voltak. Kérdés mit teszel, a szállásukra felé veszed az irányt, vagy kivárod az estély kezdetét és ott lépsz elő és hozod a frászt rájuk.

Nem értékelem, ha a beosztottaim egymást szapulják, főleg nem a másik háta mögött, de nem kétséges, hogy Ale rászolgált a hírnevére, így nem utasítom rendre a helyettesem és a szavai okozta fanyar mosolyt is elfojtom.
Nem osztom azonban a többség véleményét abban, hogy más fajnak, vagy saját fajunk másik ágának nem lehetnek értékes tulajdonoságai, mert ez súlyos hiba lenne.
Bár tény, hogy őseink megérdemelt képességeit örököltük és ezek kiemelik népünket a kiváltságosok sorába, de azért az Első Hadvezér is azt vallotta, hogy sosem becsüld le az ellenfeledet, mert még a legkisebb is okozhat meglepetést és ha a selffia ilyen botor módon veszíti el az életét, akkor meg is érdemli a megszégyenűlést.
A kék elfek klánja jó szolgálatot tesz és ezt el kell ismerni, bár tény, hogy akkor végzik jól a munkájukat, ha senki nem veszi észre őket.
Tovább indulunk és elégedetten állapítoom meg, hogy mindenki a helyén van és a fegyelem tökéletes.
- Elégedett vagyok! - biccenek Bale-nak. - Menj a dolgodra én pedig ránézek Úrnőnkre. - eresztem útjára a katonát én pedig elindulok Isis lakrésze felé, hogy mellette álljak, ha megjelenik.
Ám ekkor megakad a szemem pár testőrön és érzem, ahogy a gyomromba mar a felismerés, bár a vonásaimon csak egy pillanatra enged a vasfegyelem alkotta maszk.
Ők voltak! Ők öltek meg!
Egy pillanatra megtorpanok a lehetőségeimet mérlegelve, hiszen nem vagyok a magam ura és ezt nem árt észben tartani. Nem hiszem, hogy Uraldur díjazná, ha a saját bosszúvágyam előbbre helyezném. Veszek egy mély levegőt és folytatom az utam. Nem fognak elszaladni és én ki fogom itatni velük fenékig a méregpoharat a megfelelő időben.
Gyorsan eltűnök a függönyök mögött és megkeresem Isist, hogy készen áll-e a belépőjére.

Alemesélő

A helyzetet bölcsen mérted fel, hisz most nem a bosszú ideje van. Viszont a sors, vagy Ale tréfás kedvében lehetett amikor elhívták őket. Nem az a kérdés hogy neked szánták e őket. Erre a válasz egyértelműen nem. De ahogy korábban Balénak is mondtad nem lehet ítélkezni vakon. Ahogy az úrnő szállása felé tartasz, egyre csak a gondolataidba, és az elfojtott haragodba fordulva. Bele gyalogolnál pár szolgába ha valaki félre nem húzna, reflexeid működnek és talán még támadásra is készülhetnél. Ha egyetlen új a szádon meg nem akadályozza.
-Nyugalom Kapitány, a végén még átgyalogolsz ezeken a senkiken.- Nevet fel Ale. Majd egyetlen intéssel elzavarja a szolgákat mielőtt hajbókolni kezdenének.
-Finom ideges szagod van, vegyél vissza a haragból. De ha jól sejtem a gyilkosaidat láttad. Egyelőre hagyd őket békén, és ez Uráldúr parancsa. Persze, balesetek mindig vannak, csak a szolgák ne lássák. Jut eszembe édes úr, minden a parancsa szerint zajlik. A kedvencei természetesen tökéletes helyszínen vannak elszállásolva egy balesethez amit az emberekre lehetne kenni. A lényeg, hogy ne haragból cselekedj bármi is történik az elkövetkező három napban. Utána tőlem akár a mocsárba is veszejtheted mindet. Még segítek is. De addig maradj meg a verbális csatáknál, vagy a halálukat intézd diszkréten.
Csókol meg kicsit sem visszafogottan, majd nevetve távozik. Viszont végre úrnőd szobája előtt vagy. Kopognod se kell az őrök beengednek, vélhetően ők is megérezték a haragod. Na persze ki nem a szolgák közül. Ahogy belépsz, azt tapasztalod hogy már csak a végső simítások vannak hátra. Rád néz és egy apró pillanatra elmosolyodik, de az tényleg csak egy rövidke villanás volt. Majd újra Uráldúr Jég királynője áll előtted.
-Minden rendben Kapitány? Vagy történt bármi említésre méltó? Azon kívül hogy pár szolga máris retteg a párosuktól?De mindegy is amíg félnek élhetnek, hisz ha már nem rettegnek akkor hullák. De jól látom hogy kicsit ideges a mai és az elkövetkező napok miatt? Ha van kérdése tegye fel, nem vagyunk olyan viszonyban hogy titkolni kéne egymás előtt bármit.

Fortyog bennem a bosszúvágy, hiszen nem kellett volna meghalnom és sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnöm, ha nincsenek ezek a férgek, de annál sokkal nagyobb az önfegyelmem, hogy meggondolatlanul a torkuknak ugorjak, hiszen csak a Házat és az Úrnőmet keverném bajba, holott pont a védelmére érkeztem. Biztos vagyok benne, hogy a meghívott "kedves" vendégek közül nem egy használná ki azonnal az alkalmat, hogy kést döfjön az Első Lord hátába azzal, hogy megvádolják a feleségét. Nem! Ezt nem tehetem.....
Mikor valaki hirtelen arrébb ránt, a derekamon lévő késem egy pillanat lefogása alatt a kezemben van, ám az ismerős illat és érintés kitisztítja a fejemet.
- Azért van szemük és fülük.....még....., hogy vigyázzanak. - mormogom miközben visszacsúsztatom a tőrt a helyére.
Szavai ráébresztenek azonban, hogy túl átlátszó lehetek és pár mély lélegzettel már ismét a régi vagyok, nem látszik rajtam semmi.
Bólintok.
- Tudom mi a dolgom, nem kell állandóan az orrom alá dörgölni és......arra is képes vagyok, hogy megoldjam az engem bosszantó férgek problémáját. - vágok vissza fojtottan, de aztán békítően felemelem a kezem. Nem csak azért, mert tudom, hogy egy pillanat alatt végezhetne velem, bár ezt nem teheti meg ő sem, hanem azért, mert valami hihetetlen oknál fogva ......kedvelem.
- Áhh, ne vedd magadra, már rendben vagyok. Természetesen az első Isis úrnő védelme. Épp hozzá igyekszem.-
Meglep a csókkal, de nincs ellenemre, ez is segít lehiggadni.
- ........és ....Ale.... - szólok utána halkan. - köszönöm.
Isishez minden probléma nélkül bejutok, aki már szinte teljesen készen van a fogadásra.
Meghajtom a fejem felé és megmelenget a őpillnatnyi érzelmi megnyilvánulása, amit persze csak én láthatok. Nem gondoltam soha üres szónak azt, hogy feláldoznám érte magam......bármikor megtenném.
- Minden a legnagyobb rendben, asszonyom. A palota a lehető legbiztonságosabb és a szolgák........hát a pletyka gyorsan terjed. A mondás is úgy tartja, hogy jobb félni, mint megijedni, hát ehhez tartják magukat. - vontam meg enyhén a vállam.
Tudtam, hogy észlelte rajtam a titkolt feszültséget, de ez nem az ő problémája volt. Megráztam a fejem.
- Nem, úrnőm, semmi baj. Eddig ideges voltam, de miután mindent személyesen, vagy Ale által ellenőríztem, már nem vagyok az. Persze, amíg itt van ennyi idegen, addig sosem leszek teljesen nyugodt, de felkészültek vagyunk. Ha készen van asszonyom, akkor indulhatunk is és tudja, hogy háromlépéssel leszek csak Ön mögött, ha szükségét érezné. - tettem hozzá.
Azzal félreálltam, hogy kimehessen mellettem az ajtón és máris a nyomába eredtem, mkezem a kardom markolatán pihentetve.
Azért kíváncsi voltam, hogy ha a jómadarak, akik megöltek meglátnak, milyen képet vágnak majd és ez adott némi elégtételt a várakozás miatt.

Alemesélő

Ale mosolya elég beszédes amikor a köszönöm-öt szólod utána, meghajol elég színpadiasan.
-Ezért vagyok itt. -olvashatod a szájáról, majd a csarnok felé balra el. Isis, figyelmesen hallgat, majd bólint szavaidra. Amint végzel elindul kifele, az őrök csatlakoznak hozzátok, míg egy másik páros be áll az ajtaja elé.
-Ez az este minden Lesz csak csendes nem. Időszerű választ adni pár kérdésre ami biztos forog a fejükben. Na meg a szórakoztatásukról is gondoskodni kell. Ha nem fontos vendégek és esemény lenne kidobatnám mindet. De most erre nincs lehetőség. Vagy rendeződnek a viszonyok vagy még hidegebb idő vár Capitalra, na meg ránk is.
Mielött belépnétek a csarnokba, a kezét nyújtja feléd. Amint megfogod és elindultok, bejelentenek titeket. A tömeg elnémul majd kettéválik hogy át haladhassatok. Ahogy a tömeget fürkészed, jó pár rémült arcot szúrsz ki. De akad pár haragtól izzó szempár is. Az hogy rád haragszanak, vagy inkább úrnődre egyelőre rejtély. Viszont Isis az esélyesebb, hisz akik rád haragudtak eddig hullának gondoltak tégedet. Lassan az asztalhoz értek ahol elfoglalja a fő helyet. Rajta kívül még, pár hájas tanácsadója és szövetségesek vezetői foglalnak helyet. Az asztalnál két hely szabad, egy az úrnőnek, és egy vélhetően neked. A gyilkosaidat is kibököd, és mögöttük egy ismerős szempár nézi a hátukat igen csak célirányos tervekkel. Majd eltűnik a tömegben. De nem csak eltűnik, hanem egy szolga arcát és kinézetét veszi fel Ale. Egy teljesen más személyé változott mind fizikailag mind szellemileg. Az egyetlen dolog nem változott, hogy amint kibökte hogy láttad őt rád kacsint. De nincs sok időd ezen töprengeni Isis feláll és köszönti a tömeget.
-Üdvözlet a jelenlévő szövetségeseinknek, szomszédainknak. Na és persze a reménybeli szövetségeseinknek és nem utolsó sorban ellenfeleinknek. A jelen vacsorát és estélyt azért rendeztük hogy mindenki az országban megértse nincs idő a széthúzásra és az egymással való marakodásra. Mindannyian tudjuk hogy az uralkodó triumvirátus hiányossága meggyengíti az országot. Természetesen nem nekem kéne itt állnom, de a Hadurunk épp fontos ügyekben van távol. Viszont nekünk sem szabad elhanyagolnunk a kötelességeinket. De az elkövetkező napok legyenek a szórakozásé, és a politikáé. Kinek melyikhez lesz kedve. Szívesen látunk mindenkit, még azokat is akik nem rég megkárosították házunkat. Jelezve hogy tudunk könyörületesek is lenni, de nem tűrjük a céltalan és téves rágalmazásokat. Na de ennyit a politikáról, mindenki élvezze az elkövetkező eseményeket és a táncosainkat. Ízlésének megfelelően. Kezdődjék a VÉR BÁL köttessenek új szövetségek és új viszályok de a lényeg hogy élvezzük az életet.
Emeli poharát, majd követi mindenki szép ütemes tempóban. A testőrök, mármint a vendégeké kicsit idegesek hisz egy ilyen eseményen nem szokatlan a halál bár jó rég került sor nemes vér kiontására. Ezzel mindenki helyet foglal. Vendégek az asztaloknál a testőrök meg a közelükben vagy a falaknál. Ahogy felnézel a következő szinten őröket látsz nem is keveset. De eddig semmi szokatlan nincs, azon kívül hogy a fele tömeg téged vizslat ezerrel. Hisz amit elfelejtett a mesélő megemlíteni még egy szék üres noha hasonló ahoz amin Isis és te ülsz. Kezd az az érzésed lenni hogy te vagy a csali és rengeteg ragadozó figyeli mit reagálsz. A szolgálók, könnyen és szinte tánclépésben hordják be az étkeket italokat. Eközben elf ember és még ork táncosok is szórakoztatják a vendégeket.

Örülök, hogy az úrnőm továbbra is megtart a barátságában és ugyan úgy, ahogy régen a bizalmába avat, mit gondol erről az egész összejövetelről.
- Nincsenek kétségeim afelől, hogy jó páran nem azért érkeztek, hogy a barátságukat erősítsék meg, hanem a lehetőséget várják, hogy lecsapjanak a Pók Házra és az Első Lordra a családján keresztül, kihasználva a távollétét. Ezt az Uraldur nagyúr is látta, ezért küldött vissza, és nem lehetek elég hálás neki, hogy megbízott bennem annyira, hogy rám bízta ezt. - erősítettem meg én is, azt amit Isis úrnő olyan jól látott.
Úgy gondoltam a háttérből figyelek és óvom becses védencemet, de ő nem így gondolta és a karomon vonult be végül a bálterembe, ami önkéntelen büszkeséggel töltött el, még ha nem kívánatos figyelmet vont rám.
Természetesen nem lepett meg és nem is kerülte el a figyelmemet, hiszen ez volt a dolgom, hogy miként reagáltak a meghívott vendégek. Lehet ez is volt a célja a ház asszonyának, kiprovokálni az első, önkéntelen reakciókat.
Azonnal elraktároztam a fejemben, hogy kik voltak azok, akiknek tekintete haragot, bosszúságot, idegességet vagy épp az ellenkező érzelmet mutatták. Gondoskodnom kell majd, hogy a gyanúba keveredettek megfelelő "árnyékot" kapjanak majd az ittlétük ideje alatt.
Nem hittem, hogy az én gyilkosaim és azok parancsolóin kívül más is miattam táplált volna haragot, biztos voltam benne, hogy a politikai intrikák sajnos az Első Lord családját sem kímélik, főleg, hogy Isis bátran felvállalta, hogy ura mellé áll és képviseli, amikor máshová szólítja a kötelesség.
Mikor az asztalhoz érve várom, hogy az úrnő helyet foglaljon, fagyos pillantást és egy biccentést küldtem a hitetlenkedve és sápadtan rám meredő gyilkosaimra, bár szívesebben vicsorogtam volna. Reméltem azért érezték ezt.
Egy pillanatra megláttam Ale-t is, ahogy őket nézte a túloldalon, de hamar elfordult és kissé össze is rezzentem, ahogy egy röppenésnyi idő alatt változott hajszolt szolgává. Félelmetes ez a csaj!
Amint eltűnt a szemem elől emlékeztettem magam, hogy miért is vagyok itt és minden figyelmem Isis-re és a vendégekre fordítottam, hiszen a rendezvényt megnyitó beszéd sorsdöntő lehet és nem akartam lemaradni róla, ki, hogy fogadja.
~ Szóval az úrnő elengedte a gyeplőt és szabad kezet ad, hogy ki mit tart előbbre. ~ konstatáltam magamban.
Ezek szerint megvárjuk, hogy ki fog ezek után törleszkedni, ki lesz közömbös és játszik kivárásra a lakoma ideje alatt és ki az, aki inkább kihasználva a lehetőséget szervezkedni kezd és szövetségeseket keres Uráldur ellenében. Most kezdődik az igazi munka részemre.
Ezzel a lépéssel azonban el is bizonytalanította a vendégeit, mert valahol ki kell mutatniuk, hogy merre húznak és ez soha nem volt a sötét elf nemesek erőssége. A testőrök is feszülten lesték a környezetüket, amin nem csodálkoztam. Mivel alapból a fél vendégsereg engem figyelt, előreléptem.
- Engedjék meg nekem nemes urak, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy az úrnővel csak úgy folytathatnak magánbeszélgetést, hogy előtte a nálam leadják a fegyvereiket. Tudom, hogy nem éreznék jól magukat a testőreik és a fegyvereik nélkül, ezért nem kértük, hogy egyáltalán ne viseljenek a rendezvény alatt fegyvert, de Isis Úrnő közvetlen közelébe nem léphetnek, remélem ezt megértik.
Nem kockáztathattam, még akkor sem, ha talán az Úrnő "csalinak" használatával előbb kiderülne, ki törne az életére, de ez túl veszélyes lett volna.
Kis beszédem után visszaléptem és helyet foglaltam védencem mellett, de persze nekem nem a mulatozás volt az, amit élveznem kellett, még ha tudtam, hogy Ale és a jól elhelyezett testőrség minden vendéget figyelemmel tart is.
Ha megérkezett a étel én csak épp belekóstoltam, szemeim végig a helyiséget pásztázta, készen rá, hogy ha veszélyt látok azonnal elmenekítsem vagy megvédjem az Úrnőt.

Alemesélő

Az estély sikeresen befagy, ezen összevissza hárman mosolyognak. Az egyiket fölösleges bemutatni, viszont a másik kettő ismereteid alapján komoly katonai tényező. De a fagyás csak pár pillanatig tart, és az említett páros a terem két ellenkező sarkábólból felétek tart. A tömeg mint a patkányok a tűz elől sietnek félre állni mind a kettőnél. Sokan a kijelentésedet próbálják értelmezni, láthatóan nem erőségük adolog. A párosbol az egyik régi ismerős, hisz gyakorlatilag ő fejezett le, a szemében nem látsz sem félelmet sem rettegést, nem úgy a mögötte állókéban. Egyenesen felétek tart ő is mint a másik tiszt is akit szintén ismersz. Isis a karodra teszi a kezét, ezzel is jelezze hogy nem épp erre célzott beszéd terén, de jobb mint a semmi. Feláll, majd beszélni kezd.
-Ahogy halloták házam védelmezőjének szavát, kérem vegyék figyelembe hogy most még csak kért. Természetesen az elkövetkező három napban senki nem tervez ártani a másiknak, hisz a Vérbál pont azért van hogy a hozzánk képest alantasak vérét untsuk, ne egymásét. Mindenki talál a kedvének kedves szorakozást, legyen az szörny harc, vagy rabszolga vadászat. Esetleg egyébb ingerek kiélésére is van lehetőség. Szóval élvezétek a játékokat az ételeket, és a test egyébb örömeit.
Feléd biccent, majd leűl, de ő is észrevette a két közeledő hadurat. Akik szinte egyszerre érnek oda. Isis felé meghajolnak, rád felsőbrendően néznek. Noha ennek van alapja hisz előbb lettek a házuk vezetői, mint te. Feléd fordulnak, és felváltva nyújtják a kezüket, a kedvenced még rá is szorít a karodra.
-Lám kit kapartak elő a multból. -Köszön rád.- De öröm látni hogy még mindig végzed a dolgod. Azért remélem lesz lehetőségünk összemérni a kardjainkat, noha sajnos csak gyakorlópengékkel. Később meg ki tudja.
-Na igen engem is érdekelne az aki legyőzte a sogoromat, holott épp hogy kimászott a földalól. Hasonló céllal érkeztem én is.
A két férfi kihívón néz rád, noha vérszomjat nem érzel körülöttük. Az is biztos, hogy éles fegyvert egyikőtök sem kaphat. A tömeg csendesen lesi a csevegéseteket közben, várva a választ.

Mindenki úgy nézett rám, mintha valami olyat mondtam volna, ami meglepte őket. Na, de az vesse rám az első követ, aki az Ura vagy Úrnűje közelébe engedne egy felfegyverzett trónkövetelőt!
És persze, hogy pont azok vették a legjobban magukra, aki már eddig is árgus szemekkel követték minden mozdulatomat, mióta beléptem Isis oldalán a terembe, csak arra várva, hogy okot kapjanak rá, hogy szót váltsanak velem. A megdöbbenésen már túl voltak, most a szálakat kellett elvarrni.......ismét.
Nem mondom, hogy meglepett, de az igen, hogy miközben én "távol voltam", micsoda tekintélyt sikerült kivívniuk, láthatóan mindenki igyekezett kitérni az útjukból.
Két farkas, aki prédára vár! De ha erre vágynak, akkor csalódni fognak!
Már éppen előrébb lépnék, hogy illően fogadjam őket, mikor megérzem Isis érintését és ez azonnal kitisztítja a fejem. Ám csak egy röpke és nem túl lelkes pillantást kapok tőle, aztán máris igyekszik oltani a tüzet, amit szándéktalanul idézte fel úgy látszik.
Nem hiába ő a diplomata a családban, hiszen azonnal elveszi az élét az én szavaimnak és ügyesen a sokrétű és élvezetes szórakozás felé tereli azt.
A két tiszt közben odaért hozzánk, de Úrnőm felé tartják a távolságot és a tiszteletet, ami okos dolog tőlük. Laza testtartásom nem utal arra, hogy minden izmom ugrásra készen feszül.
Visszonzom a szorítást, nem illetődve meg attól, hogy magasabb rangban hiszi magát.
- Óóó, ha tudom, hogy rokon, akkor tovább hagyom játszani. - válaszolok a férfinak faarccal. - És az, hogy tartottam egy kis pihenőt, még nem jelenti azt, hogy kijöttem a gyakorlatból és hagyom elkanászodni az ellenfeleimet. - vonom meg a vállam.
A kihívást viszont nem lehet félvárról venni, de mivel én vagyok a ház első testőre, ezért ez Isis-től is függ, ő megvétózhatja. Láthatóan mindenki szavát felejtve a döntésre vár. Nem fogunk nézőhiányban szenvedni, az már biztos.
- Ha Úrnőm úgy látja jónak, hogy elenged a szolgálatból, igazán örömmel mérem veletek össze a pengémet egy fertály óra múlva. A "fejem" tenném rá, hogy ti is így vagytok vele. - nyomom meg a szót szándékosan és egy udvarias mosolyt is varázsolok az arcomra, majd a figyelmem Isis felé fordul.
Mindentől függetlenül ez akár csapda is lehet, hogy elvonják a figyelmem, így biztosítanom kell Úrnőm fokozott védelmét a párbajok alatt.

Alemesélő

Ahogy a két férfi mellétek ér és megejtitek a kézfogást, a tömeg ismét a szórakozással kezd foglalkozni. De nem úgy a szolgáik, akik minden mozdulatotok lesik. Akinek a halálod köszönheted, felnevet a szavaidon.
-Teljesen egyet értek veled, másra az a kutya nem volt alkalmas. Gyenge volt és még csak a címét is csak vásárolta. De most arra érdemesebb kezébe jutott, hisz egy érdemtelenre nem pazarolják az embereim életét, akiket az a pokoli nő lopott el. De ebből se lesz harag hisz így kipróbálhatjuk azt amit a legutolsó találkozásunkkor nem ejthettünk meg, holmi tévedés miatt. De amint kedvet érez hozzá, kezdhetjük is. Hisz a ház úrnője szívesen a rendelkezésünkre bocsátja az egyik arénáját. Némi véráldozatra.
Isis elgondolkodik, majd a mellette álló szolga fülébe súg valamit. Te és még páran észreveszitek a mozgást, a terembe. Majd megszólal a nő.
-Nem látom, okát miért ne szórakoztathatnának minket az urak úgymond párbaja. De egymás megölése az ünnep ellen van és bárki is ont életet a vér helyett követi a vesztest az enyészetbe. Birtokaik és vagyona egy arra érdemesebb kezébe kerül. Elég világos az álláspontom ugye?
Néz hármatokra, a két tiszt meghajol az úrnő felé. Mind ketten egyszerre mondják.
-Ahogy az úrnő parancsolja, eszünkben sincs megsérteni a szövetséget támogató hatalmait a mi marakodásunkkal felbosszantani. Akkor engedelmükkel felkészülnénk a harci játékra.
A nemesek távoznak, és a veszély szaga eltűnik. Isis rád néz és elmosolyodik.
-Azzal tisztában vagy, hogy te sem ölheted meg őket. Még ha lehetőséged is nyílna rá. A bosszúd ráér, most fontosabb csatára készülünk. Árulókat tervezek fogni, igaz hogy ellenfelek voltak, de az uram betörte őket. Az ünnep után akár a sereget is viheted, és valószínű ök. erre számítanak tőled. De most menj és készülj fel, a védelmem most is biztosítva.
Ezzel utadra enged, majd a tömeg egyes személye közelíti, meg, ahogy te távozol. Az átöltözés gyorsan megtörténik. Az aréna 20m sugarú körben terül el. Bent 3 álltok jelenleg. Hirtelen egy 4. személy jelenik meg az egyik kapuból. Ale sétál be egy kardal az oldalán, katonai gyakorló páncélban. A két tiszt szisszen a belépőre, de tiltakozni nem igazán van okuk hisz ők a kihívók, na meg kettő egy ellen kicsit zavarba ejtő túlerőnek számít. A fő helyen Isis és a két pap ül. A többi helyen, nemesek katonák és még jó sokan foglalnak helyet, jóval többen mint a teremben. Az úrnő intésére elhallgat a tömeg és feláll.
-Azért nyitottuk ezt az arénát, mert három főtisztünk becsületbeli ügyet intézne el egymás közt. De mivel ketten vannak egy ellen így, a testőrparancsnok megkapja társként a szárnysegédét és helyettesét. A harc harmadik vérig tart, halál ezen arénában nem történhet vagy mindenkit kivégeztetünk, aki harcol. Ezek a szabályok, minden más természetesen a csonkolások is mehet. Hisz szórakozni is kell. A győztesek meg, megfelelő jutalmat kapnak, ami egyelőre legyen meglepetés. És most kezdődjön a HARC

Nem azért hallattam a hangom, hogy provokáljam őket - na jó nem teljesen, - hiszen nem lett volna fair, ha nem vehetnek elégégtételt egy verbális párbaj elbukása után, de nem is hagyhattam, hogy ők kerüljenek ki ebből győztesen, az a Pók házra sem vetett volna jó fényt. Ha már elkezdtem be is kell fejeznem, mégpedig Isis-hez méltón, elegánsan.
Az Éjszellem Ház testőrparancsnoka, aki ráadásul a család szegényebb vonalának egyik tagja volt azonban elhatározta, hogy nem megy el innen míg így vagy úgy a véremet nem veszi.
Elég nyilvánvalóan gyakorolt hatást Úrnőmre, bár nem voltak kétségeim, hogy ő a helyén tudja kezelni a kihívást.
Bólintottam a férfinek és várakozóan Isis-re néztem. Neki kellett eldöntenie, hogy vállalja-e a kockázatát annak, hogy esetleg veszítek a párbajban és ezzel szégyent hozok a Házra és gyengének mutatom azok szemében, akik alig várják, hogy találjanak támadási felületet.
Úrnőm döntése, nem hazudtolja meg gyors észjárását és valahol megkönnyebbülök, hogy méltónak tart rá és bízik bennem.
- Tudom mit jelent a vendégbarátság e falak között. - ütöm a mellkasomhoz az öklöm és meghajolok először Úrnőm, aztán a két férfi felé, az udvariassági formulákat betartva. - Természetesen világosak a szavai Úrnőm.
Ha azt is tervezték, hogy végeznek velem a hagyományok mögé bújva, az arcukon nem látszott, az udvariasság maszkja moccanatlan maradt. Egyelőre....., de a párbaj során már nem biztos, hogy nem kerülnek elő az érzések.
Nem biztos, hogy Isis nem mossa majd meg a fejem, hogy ilyen helyzetbe hoztam, de szándékomban állt megalázni a két paprikajancsit és ezzel talán enyhíthetem a haragját, amivel esetleg belerondítottam a terveibe.
Azonban az meglep, hogy mennyire átlát rajtam és még biztosít is a támogatásáról, persze bizonyos feltételek megléte után.
- Tudom és megértettem Úrnőm. - hajtottam meg előtte a fejem, aztán utasításának megfelelően - mikor meggyőződtem, hogy megfelelő a védelme, a szobámba mentem felkészülni.
A megadott időben a homokkal felszórt Arénába sétáltam, egy vékony ingben, oldalamon a kardommal, ahol már magabiztos mosollyal vár két ellenfelem. Tudom, hogy nem lesz sétagalopp, ám nem számítok arra, hogy segítségem érkezik.
A nézőtér mindenfelé megtelt már, úgy látszik nagyobb a tétje a dolognak, mint gondoltam volna.
Ale személye nem ismeretlen a két fickó előtt az nyilvánvaló, én azonban örülök neki, ez már csak hab a tortán. És még csak nem is tiltakozhatnak, hiszen Ale a helyettesem, nem kívülálló.
Várom, hogy elhangozzon a csata megnyitására vonatkozó szó, izmaim megfeszülnek, kardom a mellkasom elé emelkedik és tekintetem Godhar pillantásába kapcsolódik.
Isis hangja még el sem hal, amikor már neki is rontok és egy hármas vágással indítok: láb-fej-borda.
Társát Ale-ra bízom.

Alemesélő

Az aréna mérete még mindig megdöbbentő, bár nem olyan nagy, mint a királyi arénák. Az hogy négyen vagytok most a porondon, jól láthatóan előre eltervezett. Bár Isis szemében nem épp a dicséret szó látszik. Ahogy a harag sem, hisz, ha nem fogadod el a kihívásukat, akár gyengének is tarthatnának. Ale sétál feléd nyugodt ruganyos léptekkel, kezében egy kecses ívű szabja, az oldalán a kedvenc fegyverét is kibököd, bár azt most a szabályok miatt nem használhatja. Pajzsot nem hozott magával, inkább egy tőrrel egészíti ki a védelmét. A két tiszt hosszúkardokat, és pajzsokat visel. Értelemszerűen, mindegyikből egyet. Amint elhelyezkedtek, az úrnő hangja tölti meg a teret.
-Kedves vendégeink, és szövetségeseink. A ma esti legérdekesebb része a fesztiválnak. Nem épp első napra terveztük ezen eseményt, de a szellemek akarata érvényesült, így ezzel nyitjuk a Vérfesztivált. Egyik oldalon, lehetséges és nagyon is tehetséges tisztek, Gothar és társa kik talán hamarosan Hadurakká léphetnek elő. A másik oldalon, hű testőreim. Rathal Zwertan kapitány, és a az altisztje kinek a neve nem hiszem hogy bárkinek mondana bármit is. De ő is feltörekvő, és hűséges alattvalója Zevadarnak. De nem húzom tovább az időt fölös szócsépléssel. Kezdődjék a harc, második vérig. Élet halál harcokra még lesz alkalmunk.
Ül le a trónusra, amit normál esetben Uráldúr foglalna el. A tömeg állva nézi a kezdődő harcokat, bár akad főnemes, aki páholyból fekve nézi a műsort. Mint korábban írtam remélhetőleg, nem, nem tettem. Így most pótlom eme hiányosságot. Maga a harctér egy 30 méter sugarú kör, amit 4 méter magas falak öveznek körbe. A folyamatosságot négy kapu töri meg. Szemben egymással, két-két járat. Kettő rácsal ellátott, vélhetően a rabszolgák, és szörnyek bejárata, ezek magassága eléri a fal peremét is. Az első három őt sorban a kisebb rangú vendégek állnak, míg a következő szakaszon, már kényelmesebben ülhetnek a vendégek az elszeparált részeke. Még feljebb, meg már az a rész foglal el helyet ahol a király, a három hadúr, és azon kevés nemesek privát páholyai láthatóak, kényelmes fekhelyek, körbepárnázva.

Finom megmunkálású asztalokkal. Körben őrök, a páholyoknál a sajátok, a többinél a te embereid. Fegyverzet terén a self sereg szabvány fegyvereit viselik.
Gothar rád néz, és megszólít.
-Adjunk teret a barátomnak is, rég volt alkalma egy vonzónak nevezhető nőt megsebesíteni. Aki ahogy látom, nem rejti el a sérüléseit. Mindenestre jó választásnak tűnik melléd. Hisz te is veszett kutya vagy, és ahogy hírlik ő se jobb. Kezdjük végre.
A pajzsát szimplán eldobja, nem lévén szüksége rá. A kardját jobb kézben tartva, méreget téged, majd a fegyvert a háta mögé húzva egyedi állást vesz fel. A kard a kezében az aréna homokjába kígyózó jelet mar, egyre mélyítve a vájatot. Eltér, az ismert elől tartom a kardom stílustól, vagy óvatlan, vagy van olyan veszélyes, mint a kígyók. Ale sóhajtva néz rád, neki nem igazán tetszik a játék, elég valószínű, hogy Isis megtiltotta számára az ölést. De ők is felállnak, és egyszerre indultok meg az ellenfeleitekkel. A helyzet egyelőre neked kedvez, de még messze a párbaj vége.

Általában nem szoktam az úrnőm véleményével vagy akaratával szembe menni, de most nem volt választásom. A bál egy lehetőség volt, hogy úgy kössenek belém, hogy ne lehessen őket a Ház elleni agresszióval vádolni. Mindenképp kiprovokáltak volna egy harcot ez nyilvánvaló volt és én, ha nem akartam szégyenben maradni, nem bújhattam ki a kihívás alól, ezt Isis-nek is meg kell értenie.
Bólintottam felé, hogy készen állok és egyben megköszönve, hogy értesítette Ale-t és mellém engedte. Gondolom a két ellenfelemet alaposan meglepte, hogy társam akadt.
A Ház Úrnője szólásra emelkedett és bemutatott minket a nézőseregnek és elmondta az egyetlen szabályt: második vérig.
Persze tisztában voltam vele, hogy Godhar és Zubor a halálomat akarja és nem fognak megállni, úgy próbálják intézni majd, hogy véletlennek tűnjön.
A szemem végigfut a székeken és a páholyokon, leginkább a katonáimat ellenőrizve, de Ale és a helyettesem jó munkát végeztek, mindenki a helyén van, Úrnőm és a vendégek védelme megfelelő.
Ezek után a két ellenfelünkre vándorol a pillantásom, igyekezve felmérni őket és a támadásuk mikéntjét.
Ale-t már láttam harcolni, benne biztos vagyok és miután nekem is volt lehetőségem gyakorolni, magamban is bízok, bár azért Godhar sem a semmiért lett testőrparancsnok.
A természetét azonban most sem tagadja meg.
- Egy magadfajta sakálfajzathoz pont jól illik a veszett kutya. – mosolyodtam el élesen, megvonva a vállam. – Ale-ra azonban jobban illik a mérges kígyó és a barátod jobb ha felköti a gatyáját. Kezdjük! –bólintottam, majd megcsóváltam a  fejem, amikor eldobta a pajzsát. – Ez hiba volt! – jegyeztem meg.
Megfigyeltem, ahogy abba a különös tartásba helyezkedett, ami nem volt ismerős, pont ezért óvatossá váltam. Nem hittem, hogy ennyire lebecsülne, inkább valami sunyi mágikus támadás előkészítésére gondoltam.
De mivel ő védekező állást vett fel, nem tehettem meg, hogy állok csak ott.
Pár lépés előre, hogy elérhető legyen, közben fél szemem a kardja hegyén, a másik fél a szemén, ami remélem elárulja, hogy mikor mozdul. Gyors hármas támadás: láb-fej-borda, aztán gyors visszaugrás, hogy ő ne érjen el. Aztán várom, mit tesz, miközben kardom ferdén magam előtt tartom, hogy bármely irányba reagálni tudjak.
Godhar hátra lép, így a feje is arrébb kerül, így a test közepére irányuló vágást már egy függőleges tartással háríthatja a szabad kezével pedig dönti előre a pengét és szúr. A kardomon siklik végig a pengéje.
A saját pengémmel lököm el az övét oldalt és felfelé, majd oldalról a támaszkodó láb térdébe rúgok oldalról, hogy kibillentsem.
Talált! Ez a hibája a későbbiekben is jól fog jönni nekem.
Hogy az egyensúlyát megtartsa kipördűl előlem, a lábát megmozgatva lábat cserél és kivár, hogy mit lépek. Én vele együtt mozdulok, hiszen számítok a megingására és míg azon van, hogy felvegye az új tartást, a hasa felé szúrok. Nincs ideje hárítani, így a kardom a testébe hatol vért fakasztva. Ahhoz nem volt elég erős a szúrás, hogy komoly sérülést okozzon, de azért megérezte.
A tömeg felmorajlik a sikeres támadásra.
- Első vér! - rántom vissza a kardom.
- Csak szerencsés szúrás, de több nem lesz
Godhar szabad kézzel a csuklómra próbál ráfogni és a mozdulata az sejteti, hogy alulról felfelé akar vágást indítani.
Mivel balkézzel fogja meg az én jobb kezem, hárításként jobbra kifordulok, hogy elkerüljem a vágását és rántok is egyet a kezemen. Ha minden jól megy ezzel félig a háta mögé kerülök és a kardot tartó kezem könyökével hátra csapok a bordáira, így garantálva hogy elengedjen és ezzel előre is lököm egyben. Ellenfelem is gyakorlott harcos, így azonnal felém fordul.
Én is megperdülök, nehogy hátba támadjon és keresztbe is suhintok a karddal magam előtt, ha esetleg közelebb lépne.
Ő is hasonlóan gondolkodik, így a kardjaink összecsattannak, mire elmosolyodik.
- Nem ártott meg neked a halál.
- Nem és az emlékeimnek sem. - tartok ellent a kardjának, míg fagyosan rámosolygok.
- Azok a csodás események, egyszer meg kéne ismételni - tart ellen ő is majd visszarántja a fegyverét és a bokámra támad.
- Arra nem lesz alkalmad. - fordítom csuklóból lefelé a kardot a másik kezemmel is rásegítve, hogy erős legyen a fogás, így hárítva a vágását, majd felfelé rántom a pengét, hátha sikerül megvágnom a karját.
Egy gyors guggolással válaszol, amivel elkerüli a sebesülést, aztán a "rosszabb" lábával rúg egyet a bokám felé.
Most én nem vagyok elég gyors, csak annyit sikerül elérnem, hogy ne teljes erővel érje el a lábam, de így is egy kis lépéssel kell visszanyernem az egyensúlyomat. Azonnal magam elé is rántom a kardom, ha próbálkozna valamivel.
Őszintén szólva szerintem Ale-nak nem tett jót, hogy nem végezhet az ellenfelével, mert akkor már az darabokban lenne. Ez fut át rajtam, amíg egy pillantást vetek a másik párosra, hiszen bár nem számítottam rá, azért nem akartam egy pengét kapni a hátamba.
Ők már jócskán túl lehetnek a 2. vágáson, mert mind a kettő kardja véres, pontosabban Alenál már csak egy 30 centis csonk van.
El kell dönteni ezt a csatát! Számításba vettem, hogy Godhar a vérveszteségtől lassabb lesz, ezért mélyen előrelépek és teljesen kinyújtva a karom döfök a combja felé. És igen! Eltaláltam, újból vért fakasztva. Meglep, hogy minden hezitálás nélkül tudomásul veszi, hogy jobb voltam. A kardjának pengéjére fogva engedi le a kezeit.
Ale-éknál kicsit jobban eldurvult, de szerencsére előbb fakadt vér, mint aratott volna a halál, így megúsztuk, hogy ezzel sértsük meg a párbajszabályzatot és Ale-t kidekorálják sündisznónak az íjászok.
Intek a kijáratnál várakozó őröknek és gyógyítónak, hogy jöhetnek és elláthatják a sérülteket, én meg középre sétálok és a tetszésnyilvánításokat elengedve a fülem mellett meghajolok Úrnőm felé.
- A győzelmemet a Háznak ajánlom. – teszem a bal kezem keresztbe a mellkasomon, öklöm a szívemre helyezve.

//Alemesélő//
//a csata leírásra került Rathal játékában//

A csata Rathal szerencsés mozdulatainak köszönhetően, győzelemmel zárul. A másik párosnál is győzelem sikeredett némi vérszomjjal. Rathal intésére az őrök előbb indulnak, meg mint a gyógyítok, hisz Ale kicsit kiakadhatott a férfira, de hamar eltessékelik onnan, és őt is, na meg az ellenfelét is kezelésbe veszik a gyógyítók. Rathalt is megtalálja egy hisz ő is szerzett sebeket. A tömeg éljenezve fogadja a szavaidat, bár esélyesebb az, hogy az első véreket ünnepelik íj hangosan. Gothar az alap ellátás után feléd sétál, pár őr figyeli a mozgását, köztük a helyettesedé is aki minő csoda teljes csendben figyeli az eseményeket. A férfi arcán nem látsz haragot vagy gyűlöletet, mondhatni egyfajta harcosoknak kijáró tiszteletet látsz a szemeiben. Ahogy feléd nyújtja a kezét, pár őr mozdulna, de az eddig vérszomjas testőröd visszainti őket.
- Gratulálok a győzelemhez, a szellemek, és a démonok biztos élvezték eme kis összecsapást. És mivel nem történt haláleset, igaz ez nem kettőnkön múlott. – Néz a társa bevert és véres képére, majd Alére. –Mind a ketten meg vagyunk átkozva a társainkkal. Szóval mivel sikerűlt élve megúsznunk eme kihívást kérlek fogadd bocsánatkérésem, a pár évvel korábbi tetteimért. Méltatlanul vádoltalak meg, és nagyon is alábecsültelek. Ez többet nem fog előfordulni, nem fogok ostoba tanácsadókra hagyatkozni veled szemben. A szellemek nagyon vigyáznak rád, így nem hiszem hogy magamra szeretném őket haragítani. Na meg lenne egy kérésem a társam miatt, az altisztedet, amíg itt vagyunk, kérlek tartsd szorosabban, nem lenne jó ha ezek ketten összeugornának holmi személyes sérelem miatt. Persze én is ezt teszem az én társammal, hisz az érem mindig kétoldalú. A részemről semmilyen támadástól nem kell tartanod.
Hajol meg előtted, no nem földig. Csak mint egyenrangú tiszt felé szokás. Az őrök és a gyógyítók leviszik a pályáról a másik tisztet, míg Alét az őrök kísérik a másik irányba. Tégedet az úrnő mellé kísérnek. Aki maga mellé int, és hellyel kínál.
-Gratulálok a győzelmedhez, megvédted a házad és az urad becsületét. Na meg az a másik pökhendi is kapott némi nevelést Alétól. Igaz a tanácsadóim a korábbi társadat javasolták volna erre a célra. Viszont Ale kapott némi plusz feladatot, amit sikerre vitt, némi véráldozattal. Nem engedhetem a tiszteletlenséget a családunk és szövetségeseink irányába. Most pihenj, és élvezd a további harcokat, amit a rabszolgák és a szörnyek nyújtanak a számunkra. De ha pihenni szeretnél, arra is megadom az engedélyt, bár még korán lenne távozni.
Ezzel részéről lezártnak tekinti a párharcotokat illető témát. Ha bármi közlendőd lenne, meghallgat, viszont ahogy látod, a vendégeken is rajtatartja a szemét. De nem csak ő, jó pár eddig nem látott őr is akik csak innen illetve a hasonló magasságon elhelyezett páholyokból látszanak. A döntés a tiéd az este további részére.

Rathal

Nem vagyok az az ünnepeltetős típus, nem is szeretek fáklya(reflektor)fénybe kerülni, de most a tudomására akarom hozni mindenkinek, hogy HAZATÉRTEM!
Hagyom, hogy a gyógyító tegye a dolgát, de közben szemmel tartom Ale-t, mert nem szeretném, ha kiakadna és olyat csinálna, ami egyrészt árnyékot vetne a Házra, másrészt az íjászok kénytelenek lennének közbe lépni. A szabály az szabály és senki nem tehetne semmit, főleg nem Isis úrnő, ha be kéne tartani.
De szerencsére időben szét választják őket, így már teljes figyelmem a közeledő Gotharé.
Fürkészőan mérem fel, ahogy a kezét nyújtja, de őszinte érzéseket látok rajta. Van tapasztalatom abban, hogy meglássam az elfojtott bosszúvágyat……
Elfogadom a jobbját és megrázom, keményen.
- Egyetértek, jó kis mérkőzés volt és még baj nélkül meg is úsztuk. – mondtam neki komolyan, de megenyhülve.
Nem kell, hogy feleslegesen magunkra haragítsunk más házakat, ha ennyivel lezárhatjuk. Vért vérrel mostam le, nem érhet vád senki részéről, bár egy halál azért többet kívánna…..
- Rossz tanácsadók sok bajt tudnak okozni, jobb ha máskor tényleg körültekintőbben jársz el. A bosszút pedig lemosta a véred, így kezdhetünk tiszta lappal. – biccentettem. – Ale-t pedig bízd rám, heves, de tudja, hogy mik a határok, amiket nem léphet át. – néztem nyomatékosan a nő felé, tudván, hogy minden szavamat hallotta.
Viszonoztam a meghajlását, aztán pár őr kíséretében az Úrnőmhöz siettem, aki maga mellé int.
Szavai nagy elégedettséggel töltöttek el, de fegyelmeztem az arcvonásaimat.
- Köszönöm Isis Úrnő. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál arra, hogy megfelelő elégtételt vegyek. Ale pedig remekül helyt áll és úgy vélem megbízható védelmet jelent olyankor ha én más dolog után járok. – hajoltam meg felé ültömben. – Élnék a lehetőséggel, hogy Ön mellett maradva élvezzem a további előadásokat. – végeztem be, eztán már tényleg sokkal nyugodtabban figyeltem az arénában zajló eseményeket, tudva, hogy őreim jók végzik a dolgukat, mert látok jó párat. Persze nem mindet ismerem, de gondolom Ale állította őket.
Később, majd végig járom őket, hogy érezzék a törődést.

Alemesélő




Az úrnő int, hogy foglalj helyet, majd Ale érkezik pufogó vipera tekintettel. Szavak nem hagyják el a száját, de jól sejtheted, hogy kit szeretne most darabokban látni, viszont hallotta a szavaidat, amit Gotharhoz intéztél. Így nem maradt neki más csak az hogy pufog. Az úrnő is észrevette, de nem reagálja le, hisz Ale a számára egy senki. Pontosabban a férje egyik önfejű, agresszív embere, aki a legtöbbször csak hullákat hagy maga mögött.  Közben az arénában kezdetét veszi az állatok és rabszolgák közötti harc.
- Mik a további tervek az este folyamán? Mármint neked és nem a bál és az ünnep része. Azt remekül megszervezték, és még egy méregfogat is kihúztál. De azét ne örülj előre. Az este fénypontja még hátra van, ha megússzuk merénylet nélkül. Akkor egy remek évet kezdünk, új felállásban. Ha lesz, akkor hamarabb ismerik meg a család haragját. De egyelőre nyugodt az esténk.
Néz feléd, majd int Alénak hogy lépjen közelebb. Egy levelet ad át neki, és némi utasítással látja el. Erre a pufogása vigyorrá szelídül, majd tisztelegve távozik.
- Gondolom, érdekelne mitől lett ilyen vidám. De erre majd csak este később térjünk vissza. Addig élvezd a műsort, a szolgákat, vagy pihenj csak.
A hideg szemei, a túloldalon lévő páholyt szemlélik, a műsor kicsit sem izgatja ez jól látszik. Az erőviszonyok változása új dolgokat hozhat az életedbe, és ezen dolgokról hamarosan kiderül hogy jók e. Avagy jobb volt neked holtan.

Őszintén örülök, hogy vége ennek az egésznek, hiszen ez az összejövetel nem az én személyes bosszúhadjáratomról szól, azonban azt gondolom, hogy szükségszerű is volt megmutatnom, hogy a Ház testőrparancsnokaként a helyzet magaslatán állok és nem hagyom, hogy bárki is megbecstelenítse rajtam keresztül a család hírnevét.
Szerencsére Isis úrnő mellettem állt az ügyben, ami nekem azt mutatta, hogy teljes mértékben megbízott bennem.
Mikor maga mellett hellyel kínált, egy pillanatnyi habozással elfogadtam az elismerés ilyen mértékét.
Aztán Ale is megérkezett, csak rá kellett néznem, hogy lássam, majd szétveti a méreg, hogy vissza kellett fognia magát. Meg is jegyeztem magamban, hogy el kell engednem valami portyázó körútra, hogy kicsit kieressze a gőzt, de most csak egy figyelmeztető pillantást vetettem rá, hogy bírjon még magával.
Csak egy pillantást vetettem a további harcokra, de engem ezek nem igazán kötöttek le és tudtam, hogy az úrnőt sem, de hát el kellett szórakoztatni a vendégeket.
- Még egyszer köszönöm a lehetőséget úrnőm, azt hiszem sikerült Garet-tel tisztázni a helyzetet, de mivel szolgálatban vagyok az ünnepségek végéig, így hamarosan meg kell hallgatnom a helyettesem Ale jelentését. Egyébként meghúzódnék az árnyékában, asszonyom, hogy semmilyen hátsó szándék nem érjen el Önhöz. – hajtottam meg felé a fejem.
Mielőtt azonban Ale-val válthatnék pár szót Iris feladattal látja el, ami úgy látom visszahozta a kedvét azonnal.
Az nem kifejezés, hogy milyen kíváncsi voltam hova küldte őr az úrnő és mi állt abban a levélben, de tudomásul vettem, hogy erre csak később derül fény.
- Köszönöm úrnőm, ha megengedi akkor én visszahúzódnék, hogy azok az urak is tiszteletüket tehessék, akik ezt az alkalmat akarják megragadni, hogy a további tervei után tapogatózzanak, de csak egy hangosabbat kell sóhajtania és máris Ön mellett leszek. – engedtem meg egy halvány mosolyt magamnak, ahogy pár türelmetlen pillantás követ, ahogy kicsit hátrébb állok, de a szeme éberen fut végig újra és újra a közelebb állókon.