/ISIS
A hű asszony/



Egy nő finom léptei kerülgette az első hadvezér felbolydult testőrségét és az elszállítandó félben lévő hullát.
Lágy vonalai enyhén ringtak, ahogy a szemnek -és szigorúan nem a kéznek- szánt gyönyörökkel halkan vesztegette meg a férfiakat, hogy ne tartóztassák fel őt. Nem is volt rá sok okuk, hiszen Awernondyas hadvezér hitvese volt ő, Thea, így igen nagy köztiszteletben állt. A pár emberből álló kíséretét, akik követték őt a lakosztályától egy saroknyira már elhagyta, hogy ne legyen véletlenül se fenyegető érkezése. A legkevésbé sem szeretett volna bizalmatlanságot kelteni megjelenésével az otthon úrnőjébe, ahová igyekszik.
Távolról figyelte, ahogy Demertor király távozik tőle és remélte, hogy kellően megágyazta a lehetőséget egy udvarias beszélgetésre. Tudhatják róla, hogy az ő férje is oda van idegen földön, ahogy Uráldur sem tért vissza még. Pont időszerű, hogy támaszt adjanak egymásnak és biztosítsák a háttérből, hogy a két család támogatni fogja egymást, ha haza tér valamelyik uruk.
Ha valamelyik testőr mégis megállítaná, hát kedves szavakkal és finom mozdulatokkal igyekszik tovább jutni. Megáll az ajtóban és egy hangos koppanással jelzi megérkezését, ahogy az arany karika hozzá csattan a réz pók-domborműhöz. Gyenge ő ahhoz, hogy a fán kopogjon hangosan.

Erősen agyalva egy jó megoldáson törtem a fejem, hogy mi tévő legyek. Ki kellett találnom valamit, hogy úgy tudjam értesíteni a barátainkat, hogy ne keltsem fel Demertor gyanúját. Az igaz, hogy, ha a halál listáján szereplők jó része eltűnik, tudni fogja, ki áll a háttérben, de ha nem tud bizonyítani semmit, akkor nyíltan nem léphet fel ellenünk.
És bár nem tudtam megkérdezni férjem véleményét készülő cselekedetemről, nem kételkedtem benne, hogy egyetértene velem, de azt is tudtam, hogy ezt csak úgy tehetem, hogy nem sodrom veszélybe a saját családunkat és nemzetségünket.
Számításba vettem, hogy egy ilyen kényes művelethez kinek, kiknek a segítségét vehetem igénybe és azért találtam pár embert, akire rábízhatom akár az életemet is. Meg fogom oldani!
Ekkor újabb koppanás hallatszott az ajtó felől. Először azt hittem valamelyik testőr tért vissza, hogy valami probléma van, de már menet közben rájöttem, hogy ez a kopogás ahhoz túl határozatlan volt.
Kinyitottam az ajtót és meglepődve láttam Awernondyas hadvezér feleségét.
Biztos voltam benne, hogy még láthatta távozni tőlem a királyt és azt is, hogy el kellett jönnie a halott testőröm mellett, ami indokolta kissé sápadt arcát.
Egyedül volt, ami nagy tapintatra vallott tőle, igaz már nem egyszer találkoztunk és beszélgettünk is, hiszen mindkettőnk férje sokszor van távol és nem árt megerősíteni egymás lelkét.
- Üdvözöllek házamban Thea! – mosolyodtam el kedvesen, mert jó volt egy barátságos arcot is látni Demertor után. – Kerülj beljebb, hiszen tudod, hogy mindig szívesen látlak. Remélem sikerült azért elkerülnöd ……királyunk legújabb dühkitörésének nyomait. – komorodom el, miközben hellyel kínálom.

/A hű asszony/

Az érkező megbiccentette előkelően a fejét és udvariasan köszönt.
-Szép jó délutánt neked is, kedveském!
*Az invitálásra határozottan indult el befelé. Otthonosan mozgott.
-Ó, már szinte meg lehet szokni! Az én férjem is hullákkal tért vissza, amikor a minap fogságba ejtette az erdei elfek parancsnokát. Férfiak!
*Dicsekedett szemmel láthatóan büszke lévén hitvese érdemeire. Hiszen jól tudta, hogy egy ilyen akció évekig megerősítheti a család tekintélyét és távol tarthat kellemetlenségeket. A harcosok tettei egész családjuk jövőjére és lehetőségére kihat.
-Hogy vannak a gyerekek? Olyan régen láttam őket.
*Mondta az éj tündékre jellemző hűvös udvariassággal. Épp egy gyerek cipőt került ki nagy ívben, miközben belépett a nappali szobába. Az uralkodóval ellentétben nem helyezte magát kényelembe azonnal, hanem türelmes várakozással fordult vissza, hogy ismét alaposan végig mérje a még mindig üde fiatalsággal ragyogó vendéglátóját.

/A hű asszony/


Talán nem is baj, hogy Thea kicsit kibillent a komor töprengésből, mert a hirtelen lépések sosem szoktak jól elsülni, ráadásul, azért nem arról van szó, hogy órákon belül elkezdi jó királyunk a tisztogatást, így még van idő átgondolni a helyzetet.
Awernondyas asszonyával persze nem fogom ezeket az információkat megosztani, hiszen bár mondhatni barátnők is lehetnénk, ez ebben a világban nem jelenti ugyan azt, mint az embereknél. Ha valaki kegyvesztett lett, akkor a barátságnak is legtöbbször lőttek.
Viszont nem árt néha megosztani a híreket és tudni mi újság a katonák között, akik nem férjuramnak tartoznak engedelmességgel. Thea nem szokott lakatot tenni a nyelvére, sokszor elmeséli azt, amit férje megoszt vele, már csak dicsekvésképpen is, mint most. Igaz, sok mindenről persze nem tud.
- Óóóó, hiszen ez tényleg nagy dicsőség! – simogattam meg én is a máját, hogy közlékenyebb legyen, bár ez tényleg nagyon érdekes hír volt. – Egy parancsnokot fogott el? Gondolom jó pár embert vesztett, ezek a lombtündék nagyon tudják védeni a területüket és a vezetőiket, pedig állítólag nem is harcias népség. – intettem az asszonynak, hogy üljön le. – Biztosan számíthat valami nagy jutalomra Awernondyas, ezek után. De, hogy hogy egyáltalán ejtett foglyot, eddig királyunk nem tartott rájuk igényt? – tettem fel érdeklődve a kérdést, de nem voltam biztos benne, hogy erre fog tudni válaszolni.
Természetesen szóba kerülnek a gyerekek is, hiszen egyrészt vérvonalunk tovább vivői ők, kikre legtöbben büszkék szeretnénk lenni, másrészt, nőknél mi is lenne a fő téma.
- Köszönöm, jól vannak, Aglarnis már kész nő és, ha hihetek parancsnokainak, jó és lelkes harcos, Meleth megédesíti minden percemet, a fiúk meg, hát mit is mondjak, igazán szép családjuk van és erős karjukkal nem vallanak szégyent apjuk előtt és a csapataiknál sem. – dicsekedtem én is, ha már tényleg van mivel. – És a tieid Thea? A fiad már a harcosok korába érett tudtommal és lányod is szépen cseperedik, milyen útra szánod őket, vagyis szánja őket férjed? – tettem hozzá, kijavítva magam, hiszen valószínűleg Thea kevesebbet szólhat ebbe bele, mint jómagam.

/A hű asszony/



Thea megfogta a ház úrnőjének a kezeit és leült vele egy kanapéra.
-Nem tudok túl sokat, oly hamar kapott a drágám újabb küldetést. Mielőtt mindent elmesélhetett volna, már elküldték ismét egy veszélyes bevetésre.
*Arcán mosoly ragyogott, ahogy szemeivel kereste a másik nő tekintetét.
-De nem is ezért jöttem, hogy ezekről beszéljünk. Sokkal inkább a családról. Arra gondoltam, egy esküvő megerősíthetné a két család viszonyát és mindenben számíthatnánk egymásra. És az én nagy fiam, mint mondtad is, épp férfivá érett.
*Aggodalom suhant át az arcán a két család említése kapcsán és csak palástolta az izgatottságát. Elrejteni hogyan is tudná egy ilyen témában? Még mindig a másik kezeit szorongatta ujjai között.

Nagyon érdekesnek tartom, hogy egy olyan kiváló katona, akik elfogott egy erdei elf parancsnokot, méghozzá élve, azonnal újabb küldetést kapott, még hozzá megint csak távoli vidékre.
De láthatóan Thea-nak ez inkább újabb dicsőséges útnak tűnt, mint esetleg egy olyan távol tartásnak az udvartól és esetleg szövetségesektől, akik nem mindenben értenek egyet Demertor politikájával.
Én nem nagyon ismerem Awernondyas-t és, ha asszonyából kéne kiindulnom, akkor azt mondanám a végletekig hűséges a jelenlegi királyhoz, de Uráldur nem volt ebben olyan biztos.
Ha ez is a helyzet, akkor sem valószínű, hogy a felesége orrára köti, akiben semmilyen titok nem áll meg.
Ezek a gondolatok szaladnak végig rajtam, de hirtelen zökkenek vissza a valóság talajára, mikor felfogom, hogy miért is szorongatja olyan izgatottan Thea a kezemet és miért is jött valójában.
Általban szeretek mindenre felkészülni egy-egy beszélgetésnél, de ettől leesett az állam.
Bár Aglarnis tényleg nővé serdült már, ahogy épp az előbb hívták fel rá kegytelenül a figyelmemet, de a házasság eddig fel sem merült bennem.
- Óóóó, hát ez……ez most kicsit vártlanul ért Thea. - szorítottam meg a kezét, majd vontam vissza az ölembe őket, nehogy észlelje érzelmeimet. – Tényleg kedvező lenne családjainkra nézve egy ilyen házasság, de, mint tudod Aglarnis a harcosok útját választotta, így megilleti a szabad választás joga és ezen csak apja szava változtathat, ha úgy látja jónak, vagy………vagy Dementor királyunk. – tettem hozzá kicsit elkomorodva. – DE, hidd el, rajtam nem fog múlni eg ilyen frigy támogatása. – mosolyodtam el, hisz barátságunk megtörése nem volt célom, sőt, most fontosabb volt, mint valaha, ráadásul tétje sem volt ezeknek a szavaknak, mert valójában nem akartam lányom választásába beleavatkozni és amit mondtam, azt neki is el kell fogadnia.

/A hű asszony/



Awernondyas neje sajnálkozó arccal hallgatta a szavakat, mely úgy tűnik, egyelőre nem hozták meg a kívánt áttörést. És minden jóságával jobb kezével végig simított ISIS puha, gyönyörű arcán.
-Jaj, édesem! Tudom, hogy Aglarnis erős jellem. Mint az apja. -mondta búgó hangon- De nem gyászolhatsz örökké. Még mindig fiatal vagy és boldoggá tudnád tenni bármelyik férfit.
*Kezét visszahúzva komolyra fordultak arcvonásai.
-Tudom, hogy mi... mindannyian megszokunk akaratlanul is egy bizonyos életszínvonalat. Néhány elvárást. Ezzel a friggyel újra az Első Lord családjában élhetnél tovább. És minden védelmet megkapnál, amit csak gyermekeid kívánnak.
*Nagyot szusszantva ruganyosan állt fel, hogy kifejezze, ideje búcsúzni. Alig pár mondatot tudnak még váltani. De vajon ki állhat a jövetele mögött? A férje valóban dédelgetne álmokat Saraven helyére pályázni vagy csak asszonya akarja komolyan így látni?

Egészen elégedett voltam a dolgok alakulásával és azzal, hogy anélkül tudtam elhárítani ezt a házassági ajánlatot, hogy megsértettem volna vele Awernondyas családját, hiszen nem mondtam rá nemet, sőt, azt éreztettem vele, hogy én mellette állok az ötletének.
Ennek meg is lett az eredménye, mert kedves mosolya töretlen maradt, aztán viszont megint sikerült meglepnie. Nem, nem a simogatással, bár az sem volt túl elterjedt szokás, hanem azzal, amit mondott.
~ Ne gyászoljak örökké? És másik Első Lord kiváltságát élvezhetném, ha a lányom beházasodik közéjük? Ezek már el is temették szegény jó uramat! ~
De nem ugorhattam neki, hogy kissé átrendezzem azt a mosolygós arcberendezését, ráadásul még csak nem is hibáztathatom érte, mert komolyan gondolja, ő segíteni akar.
- Nagyra értékelem az ajánlatodat és a nagylelkűségedet Thea, főleg ezekben a nehéz időkben. – válaszoltam végül teljes nyugalommal és már mosolyogva, de előtte azért vettem pár nagy levegőt. – Mindig tudtam, hogy rád, rátok számíthatok, ha esetleg nem jól alakulnának a helyzetek. Bár épp az előbb tudtam meg királyunktól, hogy Uráldur jól van és folytatja küldetését. – tettem hozzá azért, hogy tudja, nem tartunk a végső megoldásnál.
Bár Thea kedves asszony volt, de kicsit szószátyár és nagy álmokat dédelgetett, jó lett volna, ha férjura kicsit ráncba szedni, mert lehet pont ő fogja aláásni Awernondyas terveit, ha túl sokat kotyog el belőle.
Igazából látszott, hogy csak ezért jött, mert ezek után már csak pár semmitmondó dologról esett szó, aztán már búcsúzott is, én meg nem tartóztattam. Úgy látszik ma a problémák csak nőnek és nőnek.
~ Uráldur, kedves uram, hol tekeregsz? Most igazán nagy szükségem lenne rád! ~

/A hű asszony/



Thea még jóval fiatalabb lány ISISnél egy feltörekvő ifjú katona oldalán. Bár... hadvezéri rangba emelkedésével és a tróntermi mészárlás után a három legbefolyásosabb hadúr közzé emelkedésével már az ő családja feje is olyan pályát ért el, amiről szinte alig van katona, aki álmodhat egyáltalán.
Szerencse a botlásban, hogy a hadsereg legmagasabb rangú tisztjének olyan sziklaszilárd párja van, aki -vendégével ellentétben- nem temeti el férjét elevenen. Nagy kihívás, hogy a mind magasabb körökben egymásra egyre féltékenyebb vezetők elkerüljék, hogy a mindennapos kölcsönös fenyegetettség hatására állandóan összecsapjanak... nem csak szellemi párbaj szintjén.
A hirtelen jött sokkoló szavak talán segítettek Uráldur választottjának is, mikor elkerülte a figyelmét a nőiességére és az újra kezdésre való egyértelmű célzás. A gondolat, mely Thea agyában megszületett oly hihetetlen, hogy a hű feleség kapcsolni sem tudott hirtelen, hogy nem csinos lányát, hanem őt özvegyként akarják megkérni. De biztosan gondolkodni fog még a mai nap történésein, Demertoron, a másik hadvezér feleségén és azon, kiket akar értesíteni a készülődő mészárlásról.
Ez nagy kincs a továbbiakban, hisz enélkül nem biztos, hogy akár csak az ajtóig élve eljutna a vendég. Bár pár percig gondjai akadnak ezzel. Dementor király a ház uráról hozott öröm híre nem csak a kínos tárgyalás idején ad erőt ISIS-nek, de most is visszavágásra nyújt lehetőséget és a falfehér asszony igyekszik még néhány jelentéktelennek tűnő megjegyzéssel elaltatni vendéglátója félelmeit, mintha valóban ő is végig Aglaris menyegzőjéről beszélt volna.
És nem csak a két nőnek nagy segítség, ám a később hazatérő Uráldurnak is óriási ok eme félre értés, hogy ne intézzen hadvezértársának két darab feleséget... baltával vagy pallossal. Az biztos, hogy mind két darab vért köpne egymásra.
Ám szerencsére nem ilyen kegyetlen az élet. És a Do'odrunok nagyasszonya kikíséri és nem fenyegető légkörben válnak el. Hiszen amint Awernondyas feleségének vissza tért az erő a lábába a kanapé szélébe kapaszkodva, már siet is távozni.
Hamarosan egy tincset megigazítva csatlakozik a kíséretéhez és igyekszik haza.

/Köszönöm a játékot! Nagyon élveztem. Ha van kedved, majd mehetünk együtt beszélgetni vele, ha haza visszatértem. /