//Yrch-ből//



A harci láz teljesen elborította Yubant, amikor az ismeretlen mélységbe ereszkedtek. Szemeinek volt alkalma alkalmazkodni, hiszen elég sokat mentek lefelé. Aztán felhördült, ahogy meglátta a szerekezet aljában álló selfeket.
Elsőnek ugrott ki és esett neki a meglepett sötét tündéknek, nem kellett hátranéznie, hogy tudja, társai is követik.
Hamarosan már csak halott elfek vették körbe, de az előttük lévő alagút felől újabb hangok közeledtek.
- Ott vannak a feleségeitek, fiaitok, szüleitek! Előre! - harsogta, ahogy megindult.
Yuban és a csapat meg sem várja, hogy a második forduló leérjen, máris megindulnak befelé és nem törődik a veszéllyel, amit a mélyben dolgozó self őrök jelentenek. Egy ideig nem találkoznak ellenállással, ám hirtelen az egyik oldalvájatban térdepelő kalapáccsal és vésővel felszerelt éjtündéket vesz észre, akik mögött kardokkal felszerelt selfek sorfala állt. Vagy tiz-tizenöt lépés attól a főalaguttól, ahol ő van.
~ Most igazán jól jönne mégis pár íjász! ~ mered a mellékjáratban elébukkanó selfekre a tímár.
Aztán gyanakodva veszi szemügyre a felállást, ahogy a többiek is köré sorakoznak.
- Vajon miért van a felénél csak kalapács meg véső? - kérdezi fennhangon, de mint már említettük nem ostoba, elképzelhetőnek tartja, hogy a bányába nem csak ork foglyok vannak, talán saját fajtájuk temetőjének is szánták.
- Dárdások ti kezdtek, ritkítsátok meg őket. - int azoknak, akik magukkal hozták ezen fegyvereiket is.
Ahogy a lándzsák elrepülnek, rohamra indul.
- Foglyokat jöttünk kiszabadítani, aki szabadságot akar, az velünk tart! - ordítja, ahogy a torkán kifér közben.

/Yuban, a userrel Skypon egyeztetve/


A dárdák süvítve hasítanak a levegőben az ellenség füle mellett. Ám csodával határos módon egy sem talál. Különös dezorientált állapot lepi meg az orkokat a dobás pillanatában. És torkukat a roham közben fuldoklás szorítja össze. Yubant követik, de nézik, hogy bántja-e a raboknak tűnőket?
Yuban erősen próbál koncentrálni, mert érzi a zavart és tisztában van vele, hogy a tündék mágiája hat rájuk.
- Erősítsétek meg elméteket, rázzátok le a varázst! - hörgi futtában, megfeszítve az izmait, hátha sikerül koncentrálnia.
* A raboknak vélt selfeket addig nem bántja, míg azok nem tesznek felé fenyegető mozdulatot.
Széles mozdulatokkal kaszál maga előtt a fejszéjével.
Az őrök hátrálnak a rohamtól, ám erősen koncentrálnak az átokra. És komoly próba lesz ez a tímárunknak. Nehéz megmondani a kimenetelt, ami sok apró dolgon múlik. És egy nagyon, hogyan fog az elméjük viselkedni az ellenféllel szemben. Ezt csak a kocka döntheti el!


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Az átkot a dobás arányában lassan megtörik a yrchiek (1-es jelenti a legjobbat)
5 és 6 -Az ige megfogan és nem ereszti a torkotokat/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Elég sokan halnak meg a fulladásban, de a túlélők lassan megszabadulnak a harc közben a rontástól és az őröket lemészárolják közben.
Yuban fejszéje már vértől vöröslik és sok self hullik a földre holtan, de a feje kezd tisztulni és társai léptei is határozottabbá váltak. A tímár tudja, hogy lassan a csapat másik felének is ide kell érnie és akkor egy tünde sem menekülhet.
- Hol vannak az orkok, akiket idehoztak? - ránt fel egy súlyosan sérült elfet egészen az orráig, hogy a szemébe tidjon nézni. - És mennyi őr van idelenn?
Az őrök már mind halottak, igy csak egy szolga tud válaszolni, mikor felrántja jó erővel. És úgy tünik ez sem akar hős lenni, mint az a másik, aki idevezette őket.
-Ők a lentebbi szinteken van, de addig át kell menni az őrök szállásán, bár csak kicsit lehetnek többen, mint ahányan idejöttetek. Ezen a szinten csak drow katonák és rabok vannak, akik közül többen zombikat is tudnak dolgoztatni.
Yuban látta a fickón, hogy nem hazudik, értelme sem lett volna és a mészárlás, amúgy is elvette volna a kedvét.
Egy fintorral vette tudomásul, hogy még lejjebb kell menniük, de nem kételkedett benne, hogy társai követik akár a tüzes másvilágra is.
- Ezek elég gyengécskék voltak. - int a hullákra. - Szerintem el sem tudták képzelni, hogy valaha valaki itt megtámadhatja őket. Lepjük meg őket. - int a folyosó további részére.
Fejészéjét meglóbálva nagy léptekkel rohan tovább, remélhetőleg eddigre már a többiek is csatlakoztak fentről.

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/


Szükséged lesz a veled érkezett többiekre, hiszen a zevadariak hamarabb hazudnak, mint hogy átgondolnák. És bár sok igazság van abban, amit mondott a nyeszlett hegyesfülű, de a hadsereg létszámát nagyon tudatosan alábecsülte. Ha nem vártátok volna be a többieket, esélyetek sem lenne.
Ám a következő részén üres részeket találtok jó ideig. Visszavonultak a rabokkal együtt az őrök. Üres mellékjáratok és oldalüregekben nyíló szobák. És csak akkor veszitek életnek a jelét ismét, amikor nők sírását halljátok az egyik közepes távolságban lévő ajtó mögül.
Úgy látszik Yuban-nak igaza volt abban, hogy ezek a bányabeli selfek gyáva férgek, hiszen ellenállással nem is találkoznak. Azért minden fordulót óvatosan közelítenek meg és minden mellékjáratot ellenőriznek, nehogy hátba támadják őket.
Mivel foglyokat sem találnak a tímár kezd gyanakodni, hogy azokat akarják majd ellenük falként felhasználni, de igazából az orkoknak csak a saját fajtájukkal szemben van elkötelezettségük a sírig. Ha kell bárkit feláldoznak addig.
Így a sírás egyelőre nem lassítja le, csak óvatosságra inti.
- Kétoldalt a fal mellett előre! - utasítja embereit, maga pedig nagy erővel rúgja be az ajtót, aztán félreugrik.
* Amint feltárul az ajtó előtte, egy pillanatra még látja, hogy különböző fajok mellett még orkok is vannak egymáshoz kötözve az első sorban. Testükön pedig kígyó tekereg. Falatnyi felsőjüket hosszú szoknya ellensúlyozza.
-Ha csak rágondoltok, hogy támadtok, azonnal végzünk a nőkkel. És utána titeket is lemészárolunk. -mondja magabiztosan a vezetőjük, aki nem kevés emberrel húzódott be.
* A szobában nagy tér van felborogatott asztalokkal. Az asszonyok a színpad peremén vannak kötéllel sorban egymáshoz kötözve, féloldalasan ülnek. Mögöttük van a legtöbb fegyveres, de a falak mentén is sorakoznak a színpadtól lentebb.

Az ork vezér egy pillantással méri fel a helyet és rögtön tudja, hogy a fickó becsapta őket, többen vannak a selfek, jóval.
És bár nem érdekelte volna, hogy túszai vannak, de ork nőket nem gyilkolhatott le, bár először azt sem tudta, hogy orkok: soha nem látott még agyaras nőstényt ilyen ruhában. Lehet, hogy valami mágia?
- Mi harcosok vagyunk, mit érdekel minket néhány nőstény! - válaszolta a hangját hallató éjtündének. - Csapdában vagytok odabenn, inkább ti adjátok meg magatokat kutyák!
-Ne röhögtess! Szerinted hogy juttok ki innen? A hadsereg már körbe keritette a bejáratot. És csak fél tucat az, aki felmehet egyszerre. Az is csak akkor, ha húzzák odafentről.
Kiabálja ki nekik a beszélgető társuk. Ám más megfontolásból, de a lényegre tapint.
-Nem akarjátok a nők halálát, hiszen ha nem miattuk lennétek itt, már kifelé tartanátok. Ne áltassuk egymást! Szóval...
-Yuban, te vagy az? -szakitja meg a szavait egy ismerős hang. A tímár feleségének húga.
- Eszemben sincs mulattatni self, ugye nem gondoltad komolyan, hogy csak ennyien jöttünk. A feljáratot mi tartjuk kézben ne aggódj a feljutásunk miatt. - vágott vissza a tímár, bár tudta, hogy idejük korlátozott. - Itt csak pár ork nő van....... -kezdte volna, de ekkor az ismerős hang a torkára forrasztotta a szavakat.
- Yilmár? - kérdezett vissza önkéntelenül.
Most először szállt inába az elhatározottsága és fogalma sem volt, hogy mitévő legyen.

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/


Az éjtünde vezető hangja továbbra sem árulkodik el pánikról. Katona szilárdsággal palástolja érzelmeit, pedig lelke mélyén benne is erős érzelmek munkálnak. Visszakérdezésed után pedig tudja, hogy ha bányában lázadtatok fel, ha máshonnét jöttetek, neked bizony fontos ez a nőstény.
-Ha megadjátok magatokat, akkor nem lesz senkinek bántódása. De ha nem, akkor elvágom a nőd nyakát.
* Yuban erősen vívódik magában, hogy mit tegyen, de azzal tisztában van, hogy ha megadják magukat, vagy engedi lemészárolni azokat, akik miatt jöttek, hiába volt minden.
Kockáztatnia kell és félretenni az érzelmeit addig is.
- Mi orkok erősek vagyunk self féreg! - vág vissza megerősített hangon. - Attól, hogy megölsz egyet közülünk, csak aláírod halálos ítéletedet, de nagyon lassan fogsz meghalni. És mit gondolsz mi lesz embereid sorsa, ha a felszabadított rabokat rátok szabadítjuk? - próbál a benti katonák lelkére hatni.
* A tímár válaszára viszont egy igazán selfes válasz érkezik.
-Nézz körbe! Erősebbek vagytok? Egy őr fogva tart tízet közületek. És te is jól tudod, mint a többiek, hogy ez azért van, mert lemészárlunk mindenkit pillanatok alatt, ha egy is lázad.
Úgy akarsz meghalni, hogy minden megölt ellenségre tíz jut sajátjaidból?

deges suttogás hallatszik Yuban mögött és tudja, hogy az emberei nagyon türelmetlenek már és a rokonaik fenyegetése még jobban felcsigázta harci kedvüket.
Úgy látja a tímár is, hogy nem fognak dűlőre jutni és az idő meg telik, így hangos ordítással megrohamozza a beszélőt, aki rokonát fenyegeti, remélve, hogy az nem számít a támadásra és odaér időben.
Hallja a többiek harci üvöltését is és tudja, hogy mennek utána.
Az orkok beözönlenek a gyors letámadás reményében és a legtöbben követik a nagy darab hősünket, csak páran keresnek fogást az oldalt állókon. És a felszabaditott éjtünde munkások is követik őket hátulról, de kisebb harci kedvvel. Inkább csak hátul maradnak komótos tempóban.
És ellenségük nem is iparkodik hamar közelharcba bocsátkozni velük. Az egész szobán hagyják őket végig rohanni és csak átkaikat használják ellenük. Majd Yuban és több társa felpattan a szinpadra. Igen nagy terem, hiszen itt táncoltak még pár órával ezelőtt is azok a lányok, akik mellett most el kell futniuk. És védőik nem csak a legelső vájatokból visszahúzódó drowok, de az itt mulató közönség is.
A yrchiek nem számoltak azzal, hogy a kigyók be vannak tanitva a sztiptiz táncosnők védelmére és amikor megpróbálnak átugorni közöttük, pont az őrök tervét valósitják meg. Vajon mennyiben módositja kedvező harci szerencséjüket a mérgezés?
Yuban-ban dübörög a vére, ahogy fejszéjét lóbálva, végigdübörög a termen és csak a foglyok mögött álló selfeket látja.
Lendületét kihasználva ugrik fel az emelvényre, nem is foglalkozva a lányokkal, hiszen arra számít azok félreugranak előle.

//Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Yubant is megharapja egy mérges kigyó, miközben kiszabaditani próbálja szeretteit
3 és 4 -Többen mérgezést szenvednek, de a roham jól alakul, még nincs ideje hatni az idegméregnek senkinél
5 és 6 -A lányok többség lefogja a kigyó fejét és megnyugtatja őket, bármennyire is érzik a nők idegességét, nem támadnak.//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/


A roham jól alakul, a kezdeti harci szerencse kedvenc ork törzsünkkel van és bár többen kaptak a vérükbe kígyómérget, erőteljes rohamotok ledönti a lábukról a védőket. Hamarosan több tucat rabszolganőt szabadított ki, köztük Yilmárt, aki most a nyakadba ugrik.
-De örülök, hogy látlak, Yuban! A feleségedet is itt dolgoztatták, de nem régen eltűnt. Azt mondták az őrök, hogy a Rongyszedőbe dobták le a gyerekkel. De nem tudjuk hol van és a bánya iszonyatosan nagy.
Sietnünk kell innen, mert még legalább ezer őr van odalent. A felső szinten szinte csak éjtündék, az elfogott férfiakat és másokat odalent tartják.
* Elcsuklott az utolsó mondat előtt a hangja. Zavarában azt sem tudta, hogy elmondja-e, hogy miért hozták föl őket ide, de mivel kedvesed is nem rég itt táncolt meztelenül és a gyűlölt ellenséggel ment el kettesben, így gyorsan elfojtotta saját és mindannyiuk szégyenét.


Hamarosan sikerül legyőzniük az őröket és a dühös orkok levágják a rabok életével fenyegetőzőket.
Yuban szinte vérben úszik, de ez nem zavarja a nyakába ugró sógornőjét.
Ám a szavai szinte felforralják a hím vérét, akinek összeszorul a szíve párja és gyereke említésére.
- Rongyszedő? - nyögi ki és vérben forgó szemekkel keres valaki élőt a selfek között, hogy kiszedje belőle az merre van.
- Nem érdekel hány büdös éjtündét kell megölnöm, de véreim szabadok lesznek! - hörgi.
* A szószóló, aki első sebe után hamar a földre kerül maradt már csak életben. Vele kell ismét tárgyalnod, de a vereség ellenére is arcodba nevet.
-Az a bánya legmélyebb pontja, csak ennyit mondok. Azért dobtuk le, mert rosszul csinálta az utóbbi időben az ágyban. Oda kerülnek, akik engedetlenekké válnak egy idő után.

Bár Yuban gyűlöli a selfeket, el kell ismernie, hogy nem gyávák és a markában tartott szószoló, aki még életben volt, nem féli a halált. Ez egy orknál becsülendő, ezért egészen addig nem töri ki a nyakát, amíg ki nem ejti azokat a szavakat, amik azt állítják a feleségéről, hogy össze nem feküdt ezekkel a sötét lelkű démonokkal. Aztán rongybabaként hajítja el a fickót, hogy annak csontjai a falnak csapódva hangosan nem reccsennek fel.
Olyan hangon ordít del, hogy van aki a közelében befogja a fülét.
- NEEEEEM!!!!! HAZUDSZ!
Nem, mintha a hullát ez már érdekelné.
- Tovább! Megyünk tovább! – csörtet ki a teremből, egyenesen lefelé, mindig csak lefelé, nem érdekli, hány éjtündét kell megölnie maga előtt.
Nincs már senki, aki el tudná mondani a foglyaik közül, hogy hol is van az a hely, ahol Yuban kedvesét fogságban tartják. Hiszen kivégezve volt az utolsót is közülük. Ám a sötét elf bányászok még mindig árnyékként követik őket, igaz eddig még senkivel sem kerültek harcba sajátjuk közül, hiszen csapat lendületesen gázolt át mindenki felett, aki útjába állt a bárig.
Ám Yilmár is gyorsan követi a tímárt és igyekszik elmondani a szavakat:
-Ezek csak végrehajtók. Van egy igazgatója a bányának, egy tejhatalmú úr. Valahol ezen a szinten van a dolgozószobája, ahonnét irányitja ezt a Poklot, hogy ki mehet fel és ki az, akit lefelé küldenek büntetésül.
Olyan, mint egy törzsfőnök. Az itteniek azt teszik, amit mond.
A felbőszült ork megtorpan, ahogy feleségének húga elmondja neki az információt, azt az egyetlen egyet, amiért most hajlandó megállni és annyira lenyugtatni magát, hogy legalább ne vöröset lásson és ne remegjen a kezében a fejszéje.
Természetesen belátja, hogy valami ilyennek tényleg lennie kell és azt is, hogy ha sikerülne foglyul ejtenie ezt a törzsfőnököt, akkor nem kéne végig verekedniük magukat a bányán, hanem tálcán kaphatják meg amit akarnak.
- Akkor keressük meg ezt a főnököt! - bólint nagy levegőt véve. - Kutassatok! - kiált oda társainak és maga is ezt teszi.

/Yuban, a userrel Skypon egyeztetve/


A yrchi csapat az új parancsra elkezdik nézni a sarkokat, a benyíló szoba üregeket és minden felé igyekszenek szimatolgatni, ahol hasznos nyomot sejtenek. Ám csak üres, elhagyott helyeket találnak. Pedig nem is tudják, hogy milyen közel lenne hozzájuk az első útjelző lehetőség!
-Ó, a derekam! Nem nekem való már ez a sok barlangban mászás. Kisfiúk szoktak ilyen helyen csatangolni.
* Egyik huszonöt-harminc éves harcosod, aki nem sokkal fiatalabb nálad, így zsörtölődik a lenti életidegen körülményekre. Az otthoni hasadékokkal ellentétben itt nem kell neki hason kúszni-mászni. De megviseli az egészségét. És derekát fogva úgy marad lehajlás közben, mint egy lumbargos.
Hamarosan pedig egy másik fegyveres társad kényszerül leülni szédülés közepette.
Egyelőre sikertelenül néznek végig mindent, egy árva self lelket sem találnak, amitől Yuban ismét méregbe gurul és akkor dobja el az agyát teljesen, amikor egymás után kezdenek panaszkodni a társai, hogy milyen fáradtak a mászkálástól. A MÁSZKÁLÁSTÓL!
- Mi a nyavalya ütött belétek mihasznák! Máskor egy hétig is tudtok futni a hegyek között, most meg itt nyavalyogtok? - néz rájuk megütközve és dühösen. - Szedjétek össze magatokat, mielőtt még valami drow asszony legyőz benneteket.
* Éjtünde épp lenne a közelben, akik simán legyőznék őket, ám felszabadulásukat élvezik látszólag és meg sem kísérelik. Ám egyre másra esnek össze a csapatod közül és úgy a negyede -ha csak nem csinálsz valami életmentő újítást- hamarosan kómába fog esni. Két kis szúr seb van mindegyiken, a másik háromnegyedének semmi baja.

Mikor már egyre több embere lesz rosszul és hanyatlik el ertlenül, Yuban-nak leesik, hogy bizony itt nem az ifjú orkok erőnlétével van gond.
Mivel fogalma sincs milyen szörnyűséggel van dolga, az egyik kiszabadított selfhez csörtet és mutatóujjával azt mellkason böködve, hogy hangsúlyozza a kérdést, teszi fel.
- Miféle ármány ez? Milyen mágia vagy akármi ez? Ismered?
A drow csak szét tárja a karját és felvont szemöldökkel, kerekre nyitott szemmel emeli meg a vállát.
-Miért én tudjam? Eddig téged követtünk.
- De te vagy a sötét tünde, aki tudja, hogy milyen átkozott mágiát küldtek fajtársaid ellenünk. - vágott vissza, de azért örömmel látta, hogy emberei nagy része még talpon van és nem mutatja a gyengeség jeleit. - Mi lehet ez, csak van ötleted?
-Miért gondolod, hogy igézet áll mögötte...?
A talányos válaszra a csapat legidősebb és legdrabálabb tagja felgyüri az ujját.
-Yuban, nézd! Ugyan olyan kigyóharapás nyoma rajtam, mint az ő lábán. Ügye a nők állatai nem voltak azok?
Ott tekergőznek még mindig védencük testén, nyakán, ám a tímár sógornője lesütve közli vele a rossz hirt.
-Az enyémnek nincs méreg foga. De aki olyat kért, annak olyat adtak. De még nem tudok olyanról, aki kipróbálta...
-Régebben volt egy őr. De őt le kellett szállitani a mélybe kúrálni. -körbenéz, hiszen sokan kapják rá a tekintetüket - Én régebb óta vagyok itt egy kicsivel, mint a ti lányaitok. És akkor volt egy eset, amikor egy őr megpróbált erőszakoskodni az egyikünkkel. De azt a nőt megölték, a katonát pedig meggyógyitották...

/Yuban, a userrel Skypon egyeztetve/


A kis csapat ork vezetője majdnem homlokon csapja magát, mikor egyik társa felhozza a KÍGYÓKAT.
- Hogy én milyen ostoba vagyok! – nyögi fel és azonnal a nőkhöz fordul, akiket kiszabadítottak nem is olyan régen, főleg az után, hogy sógornője is megszólal. – Ezt előbb is mondhattad volna Yilmar! – csattant fel és eléggé mérgesen néz a nőstényre. – A csapat egy része használhatatlan lett és kérdés mi történik velük. Ide mind! – kiált a táncosnőkre. – Csináljatok velük valamit. – int a férfiakra. – Ha meghalnak, az is meghal, akinek mérges kígyója van, de talán jobb, ha most rögtön végzünk ezekkel a veszélyes dögökkel. – emelte fel a fejszéjét.
Azonban tudja, hogy nem maradhatnak itt, mert minél több idő eltelik, annál több self készülhet fel rájuk lent.
- Ha nem állnak talpra, akkor itt kell hagynunk őket és mennünk tovább, hogy megleljük ezt a self vezért. – morog türelmetlenül.
-De hisz mi nem csináltunk semmit! -kotyog közbe egy másik nő- És mi is azt hittük, hogy nem veszélyesek. Hiszen miért adtak volna a selfek nekünk olyat, amit akár ellenük is fordíthatunk?
* Értetlenség volt, nem megrémülés a nem rég még meztelenül táncoló hölgyek körében. És senki nem tudott ellenszert. A felszabadított selfek szemében pedig felismered, milyen jólesően nézik végig ezt a távolból.
Igazad van. Ezek a harcosok, akik nőstényeik kiszabadítására érkeztek, most meg fognak halni. És a maradékkal tovább kell kutatnod az igazgatót. Ha a mostani tervet tartod.

Rájött, hogy azzal nem segíthet egyik megharapott harcosán sem, ha megöli a nőket meg a kígyóikat, bár azt igazán szívesen megtette volna. Azonban elvonta róluk a figyelmét az elégedett éjtündék látványa, azoké, akik nekik köszönhetik a szabadságukat.
- Na jó! - dörögte és feléjük lépett. - Beszéljünk nyíltan selfek. Nem a ti szabadságotok érdekel minket, tőlünk élhettek vagy halhattok, bár inkább az utóbbira hajlanék, de......- tartott némi szünetet, - de ha nem velünk vagytok és elbukunk, akkor ti újból rühes rabszolgák lesztek, akiket saját fajtájuk is megvet és csak belerúgni tud. Ha azonban segítetek és győzünk, akkor ........akkor tőlem élhettek. - erőlteti ki magából.
-És miben segitsünk? -kérdezi nyájasan egyikük, ám már a legtöbbjüknél fegyver van, hiszen a szabaditásukkor is felvettek páran ezt-azt, de a legtöbb ork szinte ösztönből elrakja a zsákmányolt fegyvert. De a bárban volt elég halott, hogy mostanra már az ő 2/-3-aduk is felszerelkezett kézifegyverrel.
Ám segitőkész szavaiból még igy is kicsengett, hogy ha kigyót kezdenek el ölni, akkor Yuban karja is belefárad, annyi van körülöttük.
- Tudtok gyógymódot a méregre? - nézett rájuk fürkészően, bár nem tetszett neki a self nézése, de egyelőre hajlandó volt félretenni a dolgot, ha ezzel elősegíti emberei gyógyulását meg a rokonaik szabadulását. - És tudjátok hol bújkál a törzsfőnöke a bánya selfjeinek?

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/


-Ha kell, oda tudunk vezetni. A nőd feléd menet úgy is útba esik majd a gyógyító. -a hangjában cseng valamit mintha titkolna- De ha ennyi időt elvesztettünk, nem biztos, hogy leérnek odáig. Igen rossz színben van egy-kettő. És talán meg kéne fontolni, hogy kinek az életét is tartod fontosnak?
Yuban elgondolkozik és az eszméletlen vagy majdnem eszméletlen harcosaira néz.
- Ők tudják mit vállaltak, hogy megmentsék szeretteiket. Egyébként sem jó ötlet cipelni őket. A nőstények maradjanak itt a sérültekkel és majd visszafelé, elhozzuk a gyógyítót ide magunkkal. - döntötte el. - Ti meg vezessetek a főnökhöz, hogy végre a kezünkbe kaparinthassuk és mehessünk kiszabadítani rokonainkat.
* Feleségére gondolt és újból elöntötte a harag, keze megfeszült a fejsze nyelén. - De ne tévedjetek! - mormolta vészjóslóan.
-Rendben! -bólintott- Természetesen az igazgatóhoz vezetünk téged, És a nők akkor itt maradnak velük.
* Nézett a lassan haldoklókra, mielőtt sógornőd felcsattan.
-Ha itt hagysz minket velük, akkor jöhetnek őrök és ismét elfoghatnak minket. Ki véd meg akkor minket?
- Akkor vessétek be a kígyókat és hagyunk itt fegyvereket is. - morran fel Yuban, mert érzi, hogy kicsit meginog, de nem engedhet. - Ha velünk jöttök sem biztonságosabb, sőt itt valószínűleg az és máshová úgy sem vihetnek benneteket, mi meg visszajövünk, így nem lesz bajotok. - mondja határozottan.
* Szomorú és neheztelő pillantással búcsúznak tőled, hiszen tőletek, férfiaktól várták volna azt a biztonságot, amire a szívük vágyik, nem a kígyóktól. Csak azok éreztek hálát, akik szeretett férjeik mellett maradhattak így. De úgy tűnik, hogy egyelőre nincs más választásotok, el kell fogni az itteni dolgok irányítóját.
És hamarosan az egyik kanyar mögött egy nagyobb csapat éjtündével találjátok szembe magatokat, másfélszer többen lehetnek, mint ti. És élükön egy felettébb ocsmány arcú áll.
-Ő Néró Mester, akit kerestetek. -mondja hátulról baljóslatúan az egyik selfed.

A nőkre nézve megerősíti magát Yuban, mert tény és való, hogy nem szívesen hagyja itt őket, de az is veszélyes, ha magával viszi őket, ahol még nem tudhatja mi vár rájuk.
És ez hamarosan véres valósággá is válik, hiszen az egyik forduló után ellenségbe ütköznek és azok élén egy páncélba öltözött, nagydarab éjtünde vetette meg a lábát.
Ha nem mondaná a mögötte szinte észrevétlenül settenkedő self, akkor is tudná, hogy ez az, akit keresnek.
- Végre! – bólintott az ork és két kézre kapta a fejszéjét. – Add meg magad tünde, már csak lefelé menekülhetsz és nem hiszem, hogy élveznéd, ami ott várna rád, azok között, akiket fogva tartasz! – adja meg az esélyt, hogy békésen végezzenek, bár már dolgozik benne a harci láz és feleségének története.
-Miért akarnék én menekülni? Szerinted miért követnek téged az én embereim?
- Ezek nem a te embereid, hanem most szabadított rabok, akik csatlakoztak a legyőzésedhez. - vágott vissza a tímár, de kezdett gyanú ébredni benne és a fal mellé húzódott, hogy ne legyen senki a hátában.
-És miután felszabaditottad őket, vajon hová fognak menni? Haza veletek, hogy együtt éljetek békességben? És azokkal a nőkkel, akiket idelent megfektettek?
Lenyügöz, hogy nálunk is könnyebben alkalmazkodol a kemény kihivásokhoz. Egy ork nőnek lenne egy agyaras férje és egy self szeretője. De vajon... -nézett kiváncsi szemekkel a többi társadra- A többiek is ilyen készséggel átengedik majd nekik asszonyaikat?
Nem is nagyon gondolt bele a nyomorult self szavaiba, mert már az első szavak után elöntötte a döh és a szégyen vegyes érzete, amitől elvesztette a fejét és sejtette, hogy ezzel nem lesz egyedül, miután a nőstényektől megtudták mit műveltek nőikkel a tündék.
Mély torokhangon bődül fel és teljes lendülettel az előtte álló éjtündének ront, kihasználva, hogy a folyosó azért nem olyan széles, hogy sokan elférjenek rajta egyszerre.

//Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Yubant és társait elkapja a fulladás átka és sokkal nehezebb lesz harc közben.
4-6-ig -Yuban és falubelijei még mindig szivósan ellen tudnak állni a rontásoknak, hamar leküzdve a kezdeti fuldoklást//

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/




Lassan hozzá szoknak orkjaink, hogy állandóan az elméjükbe akarnak behatolni és az idelent jellemző harci szerencse sem veszett el, így hamar megrogyasztja az oldalán harcolókkal Néró és védői sorfalát.
-Veled vagyunk főnök! -kiáltja a jól ismert drow hang hátad mögött, de jó szokásukhoz híven most sem iparkodnak közelharcra csak koncentrálnak.
* Amikor elesik az igazgató, az védelmezően felemeli maga elé páncélozott kezeit.
-Ne, állj! Amit akarsz, megkapod.
* Még szerencse, hogy Yuban nem a számolás nagymestere, vagy a taktikáé, mert akkor biztos nem merné megtámadni a fölényben lévő selfeket, de mivel a szíve és az ereje nagyobb, mint bárkié itt, megy előre, mint egy bőszült bika.
Nem igazán hallja, mit kiabál az orkokra nem jellemző vékonyabb hang, de legalább nem támadják hátba és mintha könnyebben zavarodnának meg az előtte állók.
Ha nem használhatják a démoni mágiájukat azért ezek a tündék sem verhetetlenek és hamarosan Néró ott hever a lábai előtt.
- Ebben biztos vagyok! - rántja talpra az elfet és taszítja a falnak. - És most mész előttünk és mindenkivel leteteted a fegyvert, aztán megparancsolod, hogy az összes rabot engedjék fel ide, hozzánk! - morran rá.
-Mondd, hogy mely rabokra gondolsz! Elég sok van itt. És ha pár eltűnik közülük, senkinek nem fog hiányozni.

- Az összesre, de legfőként az orkokra! - jelenti ki egyre magabiztosabban Yuban, ahogy a kezében érzi a gyeplőt. - Vesztettetek, így ne akarj alkudozni. - vicsorítja el magát.
-És szerinted mit fognak szólni az én főnökeim, ha megtudják azt, hogy csak úgy kiengedtelek titeket és nincs itt senki?
Ne légy mohó! Elég nektek csak egy tucat, akivel kiváltatom magamat és hazamehettek élve.
Komolyan megdöbbenve mered a tímár a ronda selfre.
- Te most komolyan azt gondolod, hogy engem érdekel, mit szólnak a főnökeid? - kérdezi pár néma tátogás után, ahogy megtalálja a hangját. - Nem mohó vagyok, hanem győztes, érted? GYŐZTES! És kérem a rabokat! Most! - üvölt már Néro képébe a végén.

/Yuban, userrel Skypon egyeztetve/





 -Rendben van! -mondja a főnök- Akkor ölj meg engem, hiszen másként is meghalnék. Nekünk nincs vesztenivalónk, irgalmat még könyvből sem olvastuk, hogyan kellene éreznünk.
És vállald magadra, hogy miattad és kapzsiságod miatt a maradék őrök elkezdik leölni a lenti rabokat, mint böllér a jószágot.
* A szeme a szemedet fürkészi és kíváncsi minden rezdülésedre.
A győzelmi mámorán át is felfogja a self szavait Yuban és kezd visszatérni a valóságba. Számot vet magában arra, hogy mit nyer és  mit veszít, ha erőlteti a dolgot és, hogy végül is miért jöttek.
Ezért aztán, először embereit szemügyre véve, állva a self vezér tekintetét, végül megvonja a vállát.
- Mi nem ölünk csak az gyilkolás kedvéért, ha nem muszáj és végül is a rokonainkért, családunkért jöttünk. Hozasd ide az összes orkot és elmegyünk. De az össze itt legyen, azok is akik abban a ......rogyizében vannak! - rázza meg a selfet.
* Néró Mester bólint és kicsit kivár. És utána int az egyik emberének.
-Hozd fel a Rongyszedőből is, akit találsz. Talán másfél tucatnyian lehetnek szanaszét. -majd hozzád fordul- Több órába is beletelik, mire mindet megtaláljuk. Nincs pontos nyilvántartásunk, hogy ki hol dolgozik és sok helyet kell bejárni.
Addig kicsit várnunk kell.
* A selfek értik, hogy a főnökük megneszelte, hogy nem tudnád megmondani, mennyi az a másfél tucat, azt meg pláne nem, hogy pontosan hányan is haltak meg akkor a falu lerohanásakor és hányan nem. Így nekik csak az a dolguk, hogy az összesből kiválogassák, hogy nektek melyek is kell pontosan.
Amíg nem muszáj, nem törik magukat, hogy tényleg az orkok mindegyikét előhozzák. És van pár óra addig, amíg öt erdei elf íjakkal és karddal az oldalukon megjelenik nálad. Hamar kiderül a szavaikból, hogy nem itteni rabok.
-Úgy tűnik, hogy bekerítettek minket a hegyekben. Egyelőre nem jönnek közelebb sem, de nem fognak elengedni békével...

Egyelőre azon kívül, hogy fenyegetően néz Nero-ra nem sok mást tud tenni, de azért még figyelmeztetésként hozzá teszi.
- Jobb, ha minden ork itt lesz, azoktól, akik megmenekültek előletek tudjuk, hogy kik kerültek a kezeitek közé és legtöbbnek férje, felesége vagy más rokona van itt. Ha megpróbálsz átverni, te leszel az első akit megölök.
A várakozás aztán más izgalmakat is hoz, mert erdei tündék tűnnek fel és Yuban már amikor megpillantja őket tudja, hogy baj van, ha lemerészkedtek.
- Mindjárt végzünk itt és akkor megyünk fel. Ki fogunk törni! - mondja magabiztos látszatot keltve.
Újabb rossz hirek érkeznek hamarosan, hiszen a nők nem tudták már türelemmel várni, amig visszatéretek hozzájuk. A hosszúra nyúlt fegyverszünetben ők is elkezdtek kószálni és végre rátok találtak.
-Akik mérgezést szenvedtek, azok már mind meghaltak. Mi lesz most?
A nagy darab társa, ki még egy hónapja Maruk feltétlen hive volt, hiszen őt követve érkezett a fővárosból, de családja miatt Yuban-nal tartott, szintén egyre jobban rángatózva ül elgyengülten a fal mellett. És a lombtünde értetlenül fordul a tímárhoz.
-Miért nem jöttetek vissza? Mi rutinosak vagyunk a gyógyitás terén. Biztos akadt volna legalább egy-két adag kigyó-ellenszer párunknál. De most már mi sem tudunk ilyen későn tenni semmit sem.
- Mert ha visszamegyünk, akkor összegyűjtik az erejüket és egyrészt hátba támadnak, másrészt elhúzódó csata lenne és akkor tényleg két tűz közé szorulhattunk volna.
Yuban sajnálja a társait, de mindenki tisztában volt a kockázattal.
- Akkor legalább őt mentsétek meg. - int régi bajtársa felé. - És igyekezzetek a rabokkal! - csapja meg Néro vállát a fejsze tompábbik felével erősen, hogy gyorsabb munkára bírja katonáit.

/Yuban/


Timárunk nem is sejtette, hogy türelmetlen sürgetésével kicsit még Néró kezére is játszott. De ezt majd később. Egyelőre végveszélyben van a legjobb harcosod, aki szintén kígyóharapást szenvedett, de nem lett kezelve. Talán csak a nagy termete az, ami miatt jobban bírja a szervezete. Vagy öreg korára nyelt már elég koszt, hogy kissé hozzá szokjon a szervezete.
Ám akár hogyan is... a méreghez nem lehet hozzá szoktatni a szervezetet és ennek meg is lesz az a hátulütője, hogy csak a szerencse az, ami megmondhatja, hogy a batár nagy állat végül megmenekült-e. Akár igen, akár nem, Yuban még egy jó ideig nem fogja megtudni, hiszen két tündére támaszkodva megpróbálják a felszínre vinni és ott kezelni.
-Mi akkor mennénk is. Nagyon nyomasztó ez a hely számunkra.
* Amíg Néró veletek van, addig idelent nem várható újabb támadás. És fent egyre jobban szükség lesz rájuk. Három óra múlva pedig kényelmes tempóban előhozzák a majdnem húsz rabszolgát az őrök, köztük a te feleségedet is, karján pedig gyermeketekkel.




Neked kell kitalálni, hogy a faluban ki élt és ki halt meg, hiszen a temetést nem láttad. A karakternek vagy el kell fogadnia, hogy ennyien vannak, akit megmentettetek óriási szerencsével vagy máshogyan megtudni.
-Nos, nézd át, hiányzik-e valaki! Mivel sürgetnem kellett az embereimet, nem tudtunk minden zugba benézni, de elvileg mindenki megvan.
* Van köztük olyan is, aki nem Yrchből jött, így a tieitek csak durván a kétharmada. Az őrök többsége igyekezett kideríteni a foglyoktól, hogy kik rokona valamelyik táncosnőnek. A többiket a mélyben tartották.
-Drágám! A mélyben van egy gyógyító embernő. Őt is meg kell mentenünk. Segített nekem önzetlenül, amikor bajban voltam. -szólal meg kedvesed.





/Kockadobás: Tízes
1-5-ig -Megmenekül a vén harcostársad a kígyó mérgétől
6-10-ig -Kómába esik még a felszínre érkezés előtt és már nem tudnak rajta időben segíteni./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 9

A lombtündék felviszik a felszínre Hrunt, ahol talán tudnak segíteni rajta Yuban meg türelmetlenül toporogva várja, hogy elé hozzák végre az ork rabokat és indulhassanak, hiszen minden perc késedelem csökkenti az esélyét, hogy hazajussanak.
Úgy képzeli, hogy akkorát dobban a szíve a mellkasában, hogy még a felszínen is hallják, amikor meglátja párját és a gyermeküket az alig két tucat elé támolygó csapatban, de szándékosan fagyossá teszi pillantását, mert még nem tudta feldolgozni azt, amit sógornőjétől hallott, mit tett meg a selfeknek.
Tökéletesen tisztában van vele, hogy az éjtünde parancsnok megpróbálja majd átverni, még sosem találkozott olyan selffel, aki tisztességesen játszott volna, ezért azonnal az egyik rab felé fordul – nem a felesége felé, - aki a falujából való volt.
- Mind itt vagytok, akiket a faluból idehajtottak? Hiányzik valaki?
Biztos benne, hogy igenlő választ fog hallani és, ha ez megtörténik, fél fordulattal eltöri Nero combját egy fejszecsapással, egyelőre még nem az élét használta, hogy le is csapja.
- Ha nem lesznek itt mind, akkor a következő a nyakadat éri, nyomorult. És azt a gyógyítót is.
Ezzel jelzi csak, hogy hallotta, amit a neje mondott.