/Rex/


Törzsed harcosaival már órák óta bent vagytok a város falain belül. Baljóslatúan emelkedik a többi épület fölé a belső várfal és a fellegvár, ahonnan a külső kapuk felé tartó szélesebb utakra nyílzáporokat zúdítanak időről időre a számszeríjakból. Nem egy ork halálán tanulták meg a győzelem küszöbén álló ostromlók, hogy ezekre a nyílt részekre pajzs és fedezék nélkül ne menjenek ki.
Ám a sikátorokban gyilkos kézitusa zajlik, a külső falról a ti lövészeitek pásztázzák az óvatlan embereket. És a legtöbb épület már kifosztva. A Horda egysége fellazult a küzdelem során és a legtöbben értékek után kutatnak a romok után vagy zsákmányukkal visszafelé tartanak a táborba. Nem feltétlen könnyen elhajló nemesfémek azok, amikre szemet vethetnek. Vastárgyak, melyekből fegyvert lehet majd kovácsolni vagy élelmiszer. Esetleg rabszolgák.
-Fogdossátok össze a fegyvernélkülieket! Jók lesznek a bányába dolgozni a törpök mellett. -egyik törpe páncélba bújt törzsfőnök társad gonoszul elvigyorodik sisakja alatt és átvág a főutcán, mit sem foglalkozva a kopogó nyílvesszőkkel- Félre onnan apróságok! Ez a mi házunk lesz.
* Néhány idegen harcost elzavar egy nagyobb palota bejárata elől, majd meglendítve gondosan kidolgozott fegyverét beszakítja a fa bejáratot. A kartácsként visszapattanó fa darabok mögött sérült bútorok látszódnak a résben.
Falud tagjai a közelben vannak és ennél jóval könnyebben bevehető kisebb házakat támadnak. Valami mozdul az égbolton. Ahogy felnézel hatalmas bestiák köröznek a Hold világította felhős éjszakában. Egy póniló méretűek, de szárnyaik fesztávolsága három méter is meglehet. Nem tudod kivenni, miféle teremtmények, de magasan vannak.


/Robert/


Több napi járóföldnyire délre az idegen világból érkezett egy földig lerombolt faluba érkezik. Eddig minden békés volt. Csak túlzottan óvatoskodó jóakaróktól hallotta elvétve a pletykát, hogy orkok dúlnak a határvidéken. Ám emberi katonaságnak eddig nyomát sem találtad. Kétkerekű homokfutódon gyorsan haladsz. Már jó ideje magad mögött hagytad Lukoilt és az ott történt rablás nyomozását. Szót sem érdekel.
Nem látsz mozgást a leégett házak között. Még csak állatok sem adják jelét, hogy lennének ott. Talán ez az utolsó figyelmeztetés, hogy vissza kéne fordulnod és hagynod a mágia istenét a hülye háborús kereskedővel együtt a fenébe...

Végre bent vagyunk bár igaz jó magam és harcosaim csak az előző éjszaka érkeztek meg hogy ki egészítsük azon nevetséges törzsek gyáva csapatait akik teljes fémpáncélba hajlandóak csatába indulni. Nevetséges ahogy a rohamban előre próbálnak jutni legjobb vadászaim előtt akik hűséges állati társaik oldalán mutatják meg törzsem erejének egy részét. Ahogy végre bevettük a vár nagyobb részét a citadellára leszek figyelmes és legjobb vadászaim, harcosaim élén indulunk meg mire az egyik fémagyú, sőt nem is akárki mint egy másik törzsfő indul meg a citadella kapuja felé.
-Legalább ennyi hasznuk lehet, készüljetek amint tiszte a bejutási pont mi jövünk, és csak a vezetőjükkel szembenézve kívánok meg állni. -Érthető?
Nem voltam dicsőség vágyó, ebben a csatában a valódi ellenség akik legyőzése diadalmas lett volna már elmenekültek a Tech-el kötött egyesség fényében. Ne is feledkezzek meg arról hogy Tech-el is beszélni valóm van ennek a szarfészeknek a felégetésének a végén. Majd valami érdekesre leszek figyelmes az égen.
-Azok meg mi a démoni kénköves faszok ottan?! -Lőjétek le őket, és ha sötét elfbe botlotok vágjátok darabokra!
Adtam ki a parancsot, majd vissza tekintek a fémagyú faji rokonuk munkájára háta sikerül neki egy bejáratott nyitni ahol bejuthatok meg mártani új baltámat a vérbe s csonttal díszítsem az utam a vár királynőjéig. Ha belépek úgy engedem ki hangom.
-A móka még csak most kezdődik, ki lesz az első a hulla hegyemen?!
Majd egy félelmetes mosollyal zárok ahogy rohamra indulok. Bár védelmemről csak a teljes testemet védő vastag bőrpáncél némi fémi megerősítéssel gondoskodik a sebességem még mindig elég ahhoz hogy bizonyítsam a tényt hogy klánom a leggyorsabb az orkok között jó okkal. Mészárlás kezdődik, én pedig a legjobb leszek benne!

Robert

Ott egye meg a fene a kerge falusiakat, jöttek itt nekem minden marhasággal. De végre úton vagyok észak Bivaly felé. Amikor egy kiégett faluhoz érek, hallottam pletykákat orkokról, de semmilyen más katona holtestét vagy jelenlétét nem látom igaz orkok esetében a hús az hús. Kicsit óvatosabban választok felszerelést erre felé sok az ónjelólt íjász így egy szélpajzzsal kiegészítem a védelmem. Ha kardoktól nem is véd meg kóbor nyílvesszőktől teljes biztonságban vagyok legrosszabb esetben is max karon vagy vállon lőhetnek de ettől nem tartok. A falu üresnek tűnik de a lovak idegesek így én is jobban odafigyelek hisz ez már háborús zóna vagy mifene. A kereskedő szerintem baszhatja de ez nem az én bajom amúgy is gyanítom hogy egy felsőbb lénynek dolgozik ha nem az volt ő maga is hisz a táskám akkor bolondult meg amikor ő távozott. A jelenlegi helyzetben ha normálisan fognám fel farok felvágva húznák a legközelebbi erőd felé de én koránt sem vagyok épeszű. És viszonylag friss hullákra kezdek el vadászni bár erre kicsi az esély és vihar sincs sehol hogy megnézzem hogy vitlámmal fel tudok e töltődni mert ha igen akkor agyő istenek helló alkímiai úton létrehozott villám.
-Na de agyalást befejezni irány tovább....

/ostrom/


Rexet nem sok törzs bosszantja. Csak egy van, aki megengedheti magának, hogy ne csak fegyverei legyenek fémből, vértjüket is bőr helyett törpe acélból készítették el. Másoknak még rossz minőségű bronz vagy egyszerű vas lemezvértekre sincs elég vagyonuk. A Kőzabálókon kívül elvétve akad csak egy-két portyákon sikeres hős, ki idáig eljutott.
A törpe vasakba bújt falu vezére nem a Fellegvárat ostromolja, attól vagy száz méterre egy fényűzőnek tűnő palotát. Ám mikor ork hősünk odaér a belső várhoz, bizony tényleg vannak olyanok, akik a kapun dörömbölnek. És odafentről egy ember ordítása hallatszik.
-A kapu! Húzzátok fel a felvonóhidat, de azonnal!
* Nehézkesen megemelkedik pár centit a fa palló, ahogy a lánc elkezd csörömpölni. A védőket annyira meglepte éjszakai rajtaütésetek a lassan egy éve folyó ostrom után, hogy sajátjaik gyorsabb közlekedése érdekében lent felejtették a második várárkon átívelő szerkezetet. Most a rajta álló kevés agyarassal együtt igyekeznek a magasba emelni.
Ha Valorával szemtől-szembe akarsz megküzdeni, akkor ideje mihamarabb lépni. Eközben Harwok lassan bejut a házba, éles szemekkel figyelik a köré gyűlő elkergetett harcosok, ahogy sajátjaival egyre jobban megerősödve már egy tucatnyi falubelije áll készen a berohanásra, amint megnyílik az út előttük.
Erről tett említést a Mesélő. Még  védelem szíve érintetlen, az önjelölt királynő aggódó szemei az erkélyről nézik az eseményeket. Ám a városba betörő had nagy része nem őket veszi célba, pusztán a fosztogatásban helyezkednek.


/mágusunk/


Emberi hősünk ezalatt további szellemi energiákra vadászik. Elszántan indul a falu felé, ahol minden elpusztult. Képek jelennek meg az elméjében anélkül, hogy a pszi pajzson keresztül bármilyen energia vagy varázsáramlat áramlana. Az állatokat leölték és megették vagy elhajtatták a frissen szerzett néhány rabszolgával. Nem sok van belőlük. A vérgőzős támadók minden gyereket kardélre hánytak és a nők közül is csak a kiemelkedő szépségeket kímélték. Pár falusi megtörve, agyaras fegyveresekkel körülvéve indult aznap este a tűz fényében észak felé.
Majd a korábbi küzdelem képei kúsznak át elméden. Ahogy kapával, kaszával és néha konyhakésekkel próbálnak védekezni a helyiek. És tűzzel... A templom körül az egyik alak lángoló kézzel több tűzgolyót is elhajított, mielőtt egy lövés eltalálta és leterítette. Pont ugyan az a mágia, amit a boszorkány tanítódnál is láttál és amit magad is megtanultál. Manna nélküli varázslat...

Mikor képzelgéseiddel túljutsz a községen a képek megszűnnek. Visszapillantasz és meglátod a szent hely kormos maradványait. Ha tovább mész északnak, egy ember lovas csapattal találkozol. Az ifjú nemes teljes vértezetben van és meghív várában, mely a környék utolsó biztonságos menedéke... a szavai szerint. Kísérete különösen erősre kikészített bőrpáncélt visel sodronying alatt. Kopja, kard és pajzs van náluk, néhányuknál íj a hátukon.
Ha még maradsz a rossz sorsú faluban, akkor a házakban semmi menthetőt nem találsz. Egyedül a kovács műhely romjai tartogatnak olyan nagy vasdarabokat, mint például az óriás üllő, melyet megmozdítani nem tudtak. Vagy itt-ott néhány háznál ott hagyták az ekevasat. És persze a templom, melyet még én sem láttam belülről...

És az ork azt hinné hogy van annyi agya másoknak is hogy a fosztogatást a végére hagyják, tévedés is lenne többet feltételezni a népemből. Nem bosszantom sokáig magam ahogy a Fellegvárhoz érek szinte röhöghetnékem lesz ahogy meg hallom a felhúzásra felszólaló embert míg egy jó pár mázsás fajtársaim állnak rajta. Ha nem lenne sürgősebb bejutni a várba végig nézném ahogy szenvednek egy sort, de így az egyik mellettem álló vadászom íjját elvéve célzok és lövök a kaput felhúzni próbálok egyikére. Ha sikeres a találat elmosolyodom és csak finoman jegyzem meg a következőket.
-Na, így vadásznak az igazi orkok, nem de drága?
Csak ekkor figyeltem fel a mellettem álló nőstény orkra akinek íját kölcsönöztem, a mosolyom akkor is jól kivehető amikor vissza adom neki íját és rohamra indítom a többieket egyenesen a kapunak. Dübörögni minden ork tud, na de nyitás irányának ellentétesen kinyitni egy ajtót csak a legjobbak tudnak.

Ahogy meg iramodunk azzal jelzek a sámánunknak hogy ideje lesz egy dübörgéssel meg mozdítani az ajtót, s csak finoman figyelmeztetem a célpontnak szánt tárgy közelében álló fajtársainkat.
-Takarodjatok az útból! -Itt az idő hogy meg mutassuk mire is képes egy igazi ork támadó csapat, Dübörgést annak a tákolt ócskavasból készített ajtónak!
Majd ahogy sámánuk rá kezd mi is csatlakozunk, a hatás szinte garantált a kérdés csak az hogy ez elég lesz-e a zsanérok meglazításának, esetleges kitöréséhez, és ha igen akkor be tudjuk-e lökni azt a szart. De ez majd elválik az igen közeli jövőben. Ha kinyílik az ajtó egyenesen a Fellegvárba indulok nem kevés hullát hagyva magam és csapatom mögött. Ha bejuttok reménykedem abba hogy onnét végre tökösebb, bátrabb, és jóval hálalukra vágyó őrökbe botlok mert amit eddig láttok az szánalmasnak sem merem nevezni. Tech végül is jól döntött hogy elfogadta a sötét elf ötletét.

Robert

A látomás a semmiből tör rám, és szinte földre kényszerít. Ezt nem én akarom látni hanem valaki valami láttatja velem, nem töprengek kilétén normál halandó nem jut át a pajzsomon az elfek meg jobb híján csak egymással telepátiáznak. Szóval egy isten mutatja nekem az eseményeket amik itt történtek és nem érzek mást csak halált és pusztulást, majd az utána maradó ürességet. Nem vádolhatom az orkokat amiért orkok butaság is lenne, de eza látomás így a semmiből kikészít. És így majdnem nem veszem észre a közeledő katonákat. Akiknek a vezetője meghív az erődjébe ahol biztonságban szállhatok meg. De valami nem enged innen hív a romok közé pontosabban a templom felé így kicsit kínosan szólalok meg.
-Nagyuram örömest elfogadnám meghívását de az istenek szerint még feladatom van itt ha nem lenne probléma hogy később menjek az otthonába, meg köszönném a szíves látást de most valami hív a templom felé.
Remélve hogy nem sértődik meg meghajolok felé megadva a tiszteletet majd mint akit a mágnes húz a romokon keresztül megyek a templom felé bajsejtelem gyötőr de ki tudja míly nyomra akadok eme helyen.

/Rex/


Áttörés mellett döntesz, még mielőtt a védők kijavítanák a hibájukat. Az íjjal nem érsz el eredményt, ám a híd még nem emelkedett fel annyira, hogy ne tudnátok felugrani rá és haladva a bezárt két szárny felé sámánotok segít elindítani az ütemet. Dübörögve érkeztek egyre közelebb és nagy balszerencséd, hogy csak este érkeztél, így nem sejtheted, hogy ugyan azt a hibát követed el, mint Yuban.
A fa recseg-ropog alattatok, majd egyszer csak megadja magát. Ám egy utolsó reménysugár tűnik fel a víz alól kibukkanó szemeid előtt. A zsanérok elhajlottak és nyikorognak. Vagy fél percig, mely egy örökkévalóságnak tűnhet a csata közepében, egy szó nélkül nézik ázott társaid, hogy marad vagy megindul. Végül kiszakad az egész a kövek közül és belezuhan az is a várárokba utánatok.
Deszkák úszkálnak körülöttetek, ahogy fentről néhányan lőnek rátok. Ám ezeket a mellvérteken kihajolókat a környező ablakokból lövő fajtársaid igyekeznek lőni, ezért kevés nyílvessző irányul felétek.
Ám valahogy ki kéne jutni a mélyből és a sereget átvezetni az általatok lerombolt híd egykori helyén, hogy bajtársaiddal együtt bejuss a belső várba.


/Robert/


A felsőbb rendű lények figyelmét felhívtad itt is magadra. Vagy csak Természet Anya próbál elkényeztetni megint a szeretetével? Nem tudhatod biztosan, ám betérsz a szent helyre. Számodra nem sokat mondó, jól láthatóan vallási jelekkel van a templom pár helyen díszítve. De nem egy nagyvárosi székesegyház, inkább arra fektettek hangsúlyt, hogy fedél legyen fölötte.
Mögötte a sírkertekben ismeretlen emberek ismeretlen emlék véseteit nézed. Majd a szélén egy jókora kövön megtalálod azt, amit a lény mutatni akart neked.

"Itt nyugszik Level, a bűnös.
Yvol hamis istene papja,
ki mágiát szeretett volna,
de azt csak a Könyörületes Isten adhatja
bűneiért felakasztották
és lelkét Ahmestnek ajánlva elhantolták."

Visszaemlékszel arra, hogy Kasszandra mennyire félve beszélt ősi földjükre való visszatérésről, hogy egyetlen melléd adott papnőjük megmutassa neked az egykori műhelyt, melyben a kő készült.
Nem akartad tudni, hiszen elloptad volna jóval az elkészülése előtt. Ám ez a mostani nyom azt bizonyítja, nem alaptalanul tartott az üldözéstől. A jelek szerint úgy tűnik, tényleg megölik más istenek követőit. És nem is nagyon titkolják. Nyíltan leírták.

Ideje Otelló meghívását elfogadnod és vendégszeretetét élvezni a várában. Egy leégett istálló van az udvaron két lóval. Ahogy a kis kocsid begördül, mosolyogva érkezik a főbejáraton keresztül.
-Ismét üdvözlet! Első alkalommal nem sikerült sokat beszélnünk. Mi járatban is erre felé? Ha jól értettem, valami isten küldte szent feladattal. Ezekben a vészterhes időkben szükségünk is van isteneink rajtunk tartsák a szemüket!

Ahogy terveztem, legalábbis így gondolom magamban amikor realizálom a hibát amit elkövettem. Nos, végül a teljes banda fürdik egyet, nem mondhatom azt hogy ennek szükségessége elhalasztható lett volna de hát jobb később mint soha. Szóval ahogy feltekintek és látom az ajtót ki hullni ahogy az meg adja magát a csapatomnak és akaratomnak, szinte öröm tölt el.

Ahogy kimászok az árokból végre tisztán és illatosan, csak meg rázom a magam hogy a felesleges vizet eltüntessem. Eljött a mutatványok pillanata, ki a fasz is gondolná azt hogy hátrább maradt vadászaim kis kedvencei a hegységek legnagyobb ragadozója a Werit tigris. Tökéletes házi kedvenc, és most még hasznosabb ahogy a tanított tigrisek egyikére fel pattanva indulunk meg a cirkuszi attrakcióra hogy át ugorjuk rajtuk az árkot. Ha ez sikeres akkor bent a tigrisekről lepattanva állok neki bővíteni a hullák népes táborát. A tigrisek pedig hát, etetési időt tartanak. Majd valami megfelelő alkalmatosság után keresek amit rögtönzött hídnak használhatnánk a többiek számára, de ezen nem nagyon törekszem elvégre így csak a mienk a dicsőség.

Haladok előre, remélve innentől vérből készült vörös szőnyegek egészen a királyné trón terméig ahol csak csak meg lelem végre őt. Ha eddig sikeres vagyok a kisleány remélem nem valami mágus szuka így brutális erőm és méretemmel könnyedén ki üthetem hogy magammal vigyem rabszolgának, avagy csak bedobni a közösbe amikor a győzelmi ünnepen valaki elszórakozna valakivel, majd még eldöntöm akkor. Na de vissza a realitásba, akár milyen akadály kerül elém a legjobbjaim oldalán törünk előre, íjjászaim lőnek minden kire aki futással az ellenkező irányba vagy lövéssel, esetleg mágiával próbálna minket meg állítani. A Tigrisek mesteréből is akad köztünk aki nem fél a védőkkel meg etetni őket, de ezt már biztos említettem. Magam, és a harcosok pedig szívélyesen törünk csontokat azon védőkből akik elég erősnek érzik magukat hogy meg állítsák a diadal menetünket azért hogy a mi nevünket ordítsák ma a győzelmi bulin. Lássuk hogyan érvényesül a brutális ork harci taktika és a cirkuszi akrobaták halálvágyával fűszerezett mutatványunk, az bizonyos hogy ezt nem felejtjük egy hamar.

Robert


A templom nem lepett meg a sír amit találtam igen, bárki készítette nagy állat volt. Némi pepecseléssel bele vések az isten nevébe egy r betűt és egy ökölbe zárt szemet még a neve fölé. Bosszantó egy világról jött de a kék herceget is ők tartják fogva így ismerem őket egész jól. Káosz eszeveszett hívei brrrr. Most mégis rá cseszett kinyírta őt egy helyi szekta ami még véresebb mint ők.
-Szomorú, barátom de idegen síkon kellett meghalnod. Majd szerzek egy sarlót neked és melléd temetem aligha hiszem hogy ismerik a vallási szokásaidat. Nyugodj békében amíg szólítalak, és elhiheted foglak szólítani és haza viszlek, előbb utóbb.
Kisétálok majd megindulok az említett irányba. Amint oda érek kapásból kiszúrom a leégett épületet, és a másik érdekességet a lyukat a földben ami körül szintén megégett a föld. Vajon mi történhetett itt?
-Üdvözletem nagyuram köszönöm a szíves látást. Igazából Észak Bivaly felé tartok, és Természet Anya kicsit megmutatta mi történt abban a faluban, bár nem nevezném magam a követőjének de tisztelem az elfeket és az életüket. -Azt nehezen mondhatom hogy szívat ezerrel mert koránt sem biztos hogy azt teszi csak mint minden isten elég szűkszavú.-És egy ősi isten nyomát keresem ugyan is van némi gondom de ez nem lényeg. Amúgy kereskedő és kovács vagyok és ahogy tudom a városnál valami háború dúl. Igyekszem némi bevételre szert tenni.

/Rex/

Előrenyomulásod végül mégis sikeres volt, ha sikerül átugratni a széles várárkon mázsás kilóddal egy tigris hátán. Ehhez szelídített állataitoknak minden erejüket össze kell szedniük. Hiszen ne felejtsük el, hogy nem csak három méter magas vagy, de az évek során ezzel arányosan nőt csontod és izmod. Nem egy törzsfőnök van, aki szó szerint olyan pofont ad a bosszantó bolháknak, hogy átviszi a házfalat.
Ha túl szélesnek bizonyul a gödör, akkor újabb fürdőzésnek nézel elébe. És utolsó védvonaluk mögött megbújva az itteni védők még több óráig folytatják a harcot, nyilazva, amíg el nem jön az elkerülhetetlen.

Ám ha sikerül a cirkuszi mutatvány, akkor új lendületet kap Észak-Bivaly elfoglalása és előrébb jön az említett elkerülhetetlen. Hídfőt harcoltok ki a falakról és a citadella belsejéből özönlő ellenséggel szemben és valamit átborítva a vizesárkon folyamatos immáron az utánpótlás.
De az itteni védők ellenállása hamar megtörik amiatt, amit már említettünk. Az elején még a főpapnő is tűzgolyókat hajigál fentről a betörőkre, de ennek valami béget vet. Íjászaid hiába próbálták távol tartani őket, hatalmas testű démonok ereszkednek le a fellegvár ormára és Valora Moor hamar felismeri a helyzet egyértelműségét. Vagy menekül vagy meghal.
Jól sejted, hogy szürke kéz van a dologban. Valaki miatt egy démonúr imamaih-okat küldött, körülbelül másfél tucatot. De ez elégnek bizonyult, hogy a legfontosabb vezetőket -már aki eddigre nem halott vagy szorult valahol csapdába- kimentse.
Ez vezetett, a királynő gyors és nem épp önkéntes távozása a szekta seregeinek végleges összeomlásához. Vértócsákat hagytok magatok mögött, ahogy egyre beljebb és beljebb hatoltok. Egy ajtó csapódására leszel figyelmes.
Ha követed, akkor egy laborba nyitsz be, ahol egy ismeretlen nő veszekszik egy férfival. A csaj kezében gőzölgő zöld folyadékkal teli üveg van, míg a pasi hóna alatt néhány tekercs.
-Kife... -ahogy nyílik az ajtó, rád néz a hölgy- Kérem, ne! Én... értékes vagyok. Egyedül én ismerem az elrejtett titkos fegyvereknek az elkészítését. Vigyenek el, de ne öljenek meg!
* A férfi feléd fordul, de ő csak megvetően néz rád.

A csata végeztével hírt kapsz, hogy délen az egyik ork csapatot megtámadták és megölték majdnem mindegyiküket. Ám törzsfőnököket nem hív össze a knuut, talán nem véletlen. Zsákmánnyal gazdagon leterhelve, kedvetekre fosztogatva lassan hazaindul a Horda. Rajtad áll, hogy utána jársz-e milyen ellenállási góca van még távol a fővárostól, több napi járóföldnyire ennek a vérbe fojtott szektánk.
Vagy dönthetsz úgy, hogy dicsőséges csatáid után te is szeretett hegyeid és szeretteid felé veszed az irányt.

/Robert/


Ostoba parasztok lehetnek, akik nem hallották tisztán az isten nevét. Vagy egy írni épp csak tudó pap, aki eltemette. Bárhogy is, jó hogy kijavítottad az isten nevét. Ám ideje tovább menned és találkoznod vendéglátóddal.
-Észak-Bivaly nem biztonságos. Orkok portyáznak arra és ha ők nem lennének elég, előtte is meggyűlt a bajunk egy új vallás híveivel. Félek, elvakultságukban ellenségnek néznének Természet Anya nevének csak kiejtéséért is. Vagy az ősi istenek emlegetéséért.
Ám ha kereskedőként mégis ott akar üzletelni, én nem tartom itt erővel. Nálunk menedékre és védelemre lelhet. Egy forró tea mellett talán mesélhetne arról, hogy miket ad-vesz. Talán van olyan, amit én is szeretnék beszerezni.
* Nem kerüli el a figyelmedet egy szabályos kör alakban felégett terület, mely túl nagy ahhoz, hogy egyszerű tábortűz legyen...


/Kockadobás: Tízes
1-7-ig -Rex és csapata sikeresen átugrat a belső várba, kiköszörülve az iménti csorbát.
8-10-ig -Újabb fürdőzés, mely megtépázta harcosaid méltóságát./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 9

Ahogy elrugaszkodik a dög alattam úgy csobbanok egy újabbat, és hogy ne érezzem magam magányosnak a teljes kompánia érkezik a nyakamba. Legalább már tiszták vagyunk újra, viszont ezúttal a várba mászok fel s ha egyedül nem is menne néhány harcosom a víz alól szívesen kisegít.

Ahogy bejutok a várba folytatom eredeti tervem viszont ezúttal nagyobb hangsúlyt fektetek sajátjaim bejutására, így amint tudok valami hídnak megfelelőt elő állítani szabad utat engedek a mészárlásnak. Ezúton is röhögve az irónián hogy még csak most leszünk igazán vértől ázottak még is már kétszer fürödtünk, ilyen ez a tisztaság mánia amivel a szellemek ma kedveznek. Végül ahogy csak csak be jutunk a hangom hallatszik és nem vagyok rest ki engedni azt ahogy utasításokat kezdek osztani, s felnézek hogy a démoni valamik még mindig repkednek
-Szedjétek szét őket, íjjászok kibaszottul örülnék ha az időjárás démonesőbe fordulna, halott démonokkal!
Nem vagyunk kezdők és ezt mindenki tudja ha démon irtásról van szó, de lehet ezek a dögök már sokkalta keményebbek mint hogy egyszerű nyíl átvigye, és ha ez így van akkor a várfalra felrohanva keresek egy ballisztát amivel örömtől ittasan tüzelek a démonok közé és nézem a hulló fajtájukat. Majd ha ez sem sikerül akkor folytatom a bent lévő hullák gyarapítását még pár fővel mielőtt győztesen vissza indulunk.

Ahogy vissza érünk jön a hír délen beütött a szar és néhány fajtársunk otthagyta az agyarát, abból ki indulva hogy a legtöbb hasznavehetetlen törzsfő inkább fosztogatással foglalkozik magam vezényelek oda egy jó adag harcost, s a vadászaimat azok kedvenceivel. Majd agyhelyen ütök néhány törzsfőt később, bár kétlem hogy célba találnék olyan orkon akik ezen szervet hiányolják.

Robert

-Köszönöm hogy aggódik értem de az orkokat könnyű kezelni csak annyi a dolog hogy azt hallják amit akarnak. De ha jól értem más is van a dolog mögött. Új vallás? Netalán köze van Asmethhez vagy valamelyik másik istenséghez akit követnek errefelé? Ohh nem félek senkitől nem mintha olyan fontos vagy hatalmas ember lennék de a veszély és az esetleges elhalálozás a természet része. És ha nem csal a megérzésem ezen társaság egy régi ismerős otthonról csak helyi formában. Nekik nem jósolok nagy jövőt ha igazam lesz, mert van némi restanciám az istenük felé. Közel 2 millió élettel tartozik nekem, és egy családdal. De beszéljünk vidámabb illetve kevésbé egyház orientált témákról mi történt itt pár napja? Mert látom leégett az istálló és mintha egy nagyobb tábortűz is lett volna ott-mutatok a meg feketedett földre.
-Hogy mivel kereskedem? Alapból fegyverekkel de perpill élelmiszerek és gyógyszerek amik a portékáim közt vannak némi nyílvesszők kíséretében. De ezek csak amolyan tűzoltás holmik.

/Robert/


Ahogy többen is kijönnek a palotából, jól látod mennyire nagy szükségük lesz az egészségügyi kínálatodra. Már maga az előkelő vendéglátód karja is fel van kötve, ezt első találkozásotok alkalmával még pajzzsal tudta leplezni, ám többeknek van ellátott sebe.
-Ne becsülje le az agyatlan agyarasokat! Sok ember elkövette ezt a hibát, akik most ibolyákat szagolgatnak. Majd később átnézném szívesen a gyógyfüveit, de előbb kerüljön beljebb!
* A másik foltra elsőre nem is reagált, már majdnem átlépitek a küszöböt, amikor visszafordult és magyarázatot ad.
-Egy nő túl messzire ment és a mágiaügyi hatóság közbeavatkozott.

/Rex/


Sikerül kimásznod a túlparton és az új ország lobogóját találod, mely elég hosszú ahhoz, hogy átérjen. A rúdon egyensúlyozva szaladnak át Oughwar bátor harcosai, hogy dicsőséget és vagyont szerezzenek a királynő palotájának feldúlásával.
Sikeresen találsz egy ballisztát, ám karmos lábaikkal ütik félre lövedékeidet egészen addig, míg meg nem unják és zuhanórepülésbe kezd egyikük, hogy a mélybe lökje a bástyáról a szerkezetet. Több nyílvessző is a bőrébe áll ahogy közelebb érkezik az íjászok magasságához, de úgy tűnik ellenálló kis szörnyetegek.
A tudós nő lenge öltözékben menekül az utolsó percben az egyikük hátán el és nem sok minden marad utánuk, ami hadászati előnyt jelentene megszerezni. A kincstár teli van arannyal és törzsed a zsebét tömheti. Még mielőtt a többi haszonleső ostromló is megérkezne utánatok. Gyors véget ért egy szépen felívelő új birodalom.

Egy-két nappal később felderítőid megtalálják az elveszett "őrjárat" helyét. Hősiesen küzdöttek az erdőbe, ahová követte őket a lovakon érkező ellenség. Nem tudni, hogy az ellenségnek mennyi volt a vesztesége, halottjaikat magukkal vitték. Ám az összekuszálódó pata és bocskor nyomok valamint a számos helyen sérült bokrok arra engedtek következtetni, hogy nem hagyták magukat marhaként lemészárolni.
-Megtaláltuk Főnök az innen elvezető útvonalukat. Egy közeli várhoz vezet, melyre megtévesztésül a király lobogóját tűzték ki ezek a nyomorult szektások. Egyértelműnek tűnik, hogy azt használják fészkükként. Nincs árok körülötte, könnyebb lesz ostromolni, mint Bivalyt.


/eközben.../

Kényelmes fotelekben beszélgettek immáron és csak nem tér más beszédtémára. Valahogy mindig felmerül, mint valami piaci légy, melyet az előbb elhessegettél.
-Az új vallás főpapnője felségárulást követett el. Mikor az új király fülébe jutott, hogy címerét meggyalázták és őt megtagadták népes kísérettel érkezett Észak-Bivalyhoz. Ha Valora Moor elé járul és térdet hajt előtte, akkor kegyelemben részesült volna és soha nem lettek volna képesek áttörni az északi végvár vonalon.
Ám ő királynőnek kiáltotta ki magát és lelepleződött ármánya, amit a végvidéken már jó ideje sejtettünk. A vallást csak hatalma megszerzésére használta, megfélemlített és maga mögé állítva egyre több nemest és katonát.
Egyedül nem harcolhat. És amint az uralkodó beveszi a várat, újra helyre áll a rend, a határok pedig ismét erős őrizet alá kerülnek. De addig nekünk, akik hűségesek maradtunk kell figyelnünk és őrködnünk a védtelen nép fölött.
Ha hasznosak a gyógyszerei, adok magának értük egy ökröt. És embereket, akik elkísérik földjeim északi határáig.

Végül is nagy hasznot maximum arany formájában találunk, a vár kincsára az dugig van vele. Ebből ki jönne egy kisebb vár minden kibaszott harcosomnak legalábbis így képzelném el ha nem tudnám hogy az itteni aranyat azok a fémagyúak akár harc árán is elvinnék hogy még több szégyent hozzanak ránk a páncélba öltözést követően.
-Ha valamelyik fém agyú ide tévedne nyugodtan ellenőrizétek hogy a sipkája felerősíti-e az üres feje gongását, egy rakat aranyam van rá hogy igen.
Röhögök fel majd elindulok kifele egyenesen Tech-et keresve, beszédem van vele és ez megint csak nem az ő szerencséjére.
-Tech!
Üvöltöm a nevét, amire általában válaszol is megjelenésével, ha ez történik ép csak kartávolságba érek hozzá kezem ökölbe szorul, legszívesebben úgy állon vágnám most hogy párosan köpködne agyart még is az utolsó pillanatba vissza fogom és beszédhez folyamodok.
-Ha vissza értünk a hegyekbe beszélnünk kell, és ez nem tűr halasztás, akár csak nemleges választ.
Közlöm felé ahogy elhaladok mellette és elindulok kivizsgálni a jelentést.

Két napon át keressük szart a szarban mire meg találjuk az elesetteket, az hogy a támadók mivel támadtak rohadtul nem érdekel az viszont jó tudni hogy közel vannak és gyengébb a védelmük elsőre.
-Készítsétek a Weriteket, íjjászok keresetek valami alkalmas helyet és szórjátok meg őket, elvégre kiváló tűpárnát lehet belőlük készíteni, a harcosok pedig készüljenek dübörgéssel indulunk meg és csak utána növeljük a népesség számát hullákkal.
Ezt követően sámánunk oldalán várom a percet és indítom meg a rohamot, a Weritek meg várják a dübörgés végét és csak utána rontanak be ebédelni, míg az íjjászok a dübörgés előtt és alatt is igyekeznek tűpárnákat készíteni. Ha a harcosokkal bejutok, nos akkor kezdődik a valódi hentes meló és neki állunk lecsapkodni a felesleges végtagokat.

Robert


-Nincs ábrándos képzeletem az orkokról természet anya durva élményben részesített a faluban ahol találkoztunk, saját képességemet használva megmutatta mit tettek az orkok. És ismerem őket hogy hangulat függő a hozzá állásuk. Mit tett ha szabad megkérdeznem?
Gyanítom közben bemegyünk az erőd épületébe ahol kicsit végre lazábbra vehetjük a dolgokat. Amint mesélni kezd kialakul egy kép az új vallásról és gyomrom görcsbe rándul pedig az emlék több ezer éves és azt hittem rég magam mögött hagytam de sajnos azt amit tettünk nem lehet elfelejteni de beszélni se róla.
-Tehát ez a hölgy királynőnek készült de most kicsit elverik, helyes. A másik hölgy vajon mit követett el hogy máglya halált érdemelt , néha az Inkvizítorok kicsit kapkodnak csak hogy a hatalmuk biztosítsák.
Nézek kérdőn az ürgére. Aztán az üzletre tér.
-Van több féle gyógyfüvem betegségekre, sebekre kenőcsök és egyéb hasznos holmik. Viszont nem kérek érte pénzt mert már így is sok információhoz jutottam. Szóval vegye ajándéknak őket majd kipakolom mert gyanítom a kocsim már át nézték és ott nem sok mindent leltek. De nem hiába vagyok Természet anya figyelmébe -csak hogy ne kövessek el hazugságot de ne is rántsanak rám Inkvizítort- Képes vagyok biztonságosabban cipelni a készletemet. Mivel elég vészterhes a környék erre felé.