/Robert és Lis/

/folytatás innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t175p525-nini-well-a-tevelygok-es-megterok-varosa#16597
/


Lassan megérkeztek. A mágusunkat valamiért érdekli az égi istenek által imádott meteor. Csak a pusztulás képeit látjátok. Napok óta lerombolt falvakon át haladtok és élővel nem is találkoztok. Több napig gyalogoltok így, amikor megérkeztek a térképen jelölt helyre.
Két templom magasodik ki az egyszerű parasztházak közül. Itt valamiért nem gyújtották fel a támadók a házakat. Az egyik szentély jobb állapotban maradt meg, míg a másikon omladozik a vakolat és a gerenda beszakadt a tetőn.
Az egyik egyszerű ház udvarán három befejezetlen szobrot pillantotok meg a dombról, amiről a település látképét figyeljük. Úgy száz-százötven méterre vagytok a céltól.

Robert

A mágust rohadtul nem érdekli a meteor, az csak olyan nos izé szóval hagyjuk. Na jó tényleg el akartam lopni de az azóta felejtős lett szóval le lehet akadni a témáról. Utunk csendesen zajlik üres romok közt ahol max a holtak lelkei kóvályoghatnak, más nem igazán. Talán a patkányok még. De nem kell sok idő és újra a természet veszi magához ezeket a területeket. Vissza veszi ami az övé. Azt utunk folyamán most is olvastam a varázslatok könyvét (csak úgy mint Bivalyból Braslovba és onnan Ninivébe szóval minimum 3x dobj végreeeeee). Eléggé halott a környék. A térkép szerinti helyen épületek állnak sértetlenül. Ez meglepő, pláne hogy hulláknak sincs nyoma vagy pusztításnak. Természetesen az idő itt is megkezdte már áldásos tevékenységét. Az egyik udvaron három felesben maradt szobrot látok amiket közelebbről is megnézek. A templomok pár száz méternyire lehetnek maximum.
-Elég csendes környék, remélem találunk itt legalább egy élő embert vagy bármit. Na de haladjunk a templomok felé. És nézzük meg ki óvta meg ezt a falut a teljes enyészettől.

//Lisbeth//

Bár nem szeretek senki adósa lenni, eleget láttam a mágus gazdagságából ahhoz, hogy némi hezitálás után elfogadjam a felajánlást, azzal a kikötéssel, hogy valahogy vissza fogom adni neki, ha módom lesz rá.
Egy elf bökőt választok a fegyvertárából, de mikor a dada választásra kerül a sor, eléggé kevés jelölt az aki számba jöhet.
Természetesen a három boszorkánynak kikiáltott hölgyemény esélytelen, de egy családos asszony is.
- Van itt elég egyedülálló lány, akit felszabadítottál, közöttük lehet megfelelő, aki még nem is szalad el az első nehézség láttán. – javaslom.

Jóval később ismét Bivaly közelében járunk és csak azért nem fordulok vissza, mert bízom Robert hatalmában és abban, hogy a velünk lévő két ork megfelelően eltántorítja az esetlegesen felbukkanó portyázókat.
Az útak mellett kifosztott, felégetett falvak tárulnak a szemem elé és pont ezért meglepő, hogy az a település, ahova Robert akart jönni, szinte teljesen átvészelte a harcokat és épen maradt, már ha hihettünk a szemünknek.
A két szentély azért eléggé meglepő, de láthatóan csak az egyiket óvták, a másik használhatatlannak tűnt.
Besétálunk a sértetlen, de eléggé kihaltnak tűnő faluba, ahol Robert három félkész szobor előtt áll meg.
- Valaki csak van itt, különben azok a házak is hasonlóan néznének ki, mint a roskatag templom. – lépegetek a mágus nyomában, de a kezem a zsebembe mélyed.
Nem figyelmeztetem, hogy óvatosan, hiszen nem azért élt több ezer évet, mert ilyen ostoba lenne.

/Lis és Robert/


Lis már elfelejtette, hogy eljöttetek Braslovból, de oda visszamenve valóban vannak Lobelthez hű egyedülálló nők. Ám inkább magatokkal hozzátok a picit és az ork vadásznő felajánlja, hogy amíg harcra nem kerül a sor, addig lehet nála.
Robertnek idefelé jövet a rengeteg könyvolvasás közben összeállt a kép a helyi varázslatokról. Az emberek varázslatait immáron teljes mértékben tudja használni. Mindegyiket manna költés nélkül. Ám összekapcsolni mozaik- vagy más varázslattípussal nem lehet. Ám biztosra veszem, hogy nagy hasznát veszi. Egyetlen megkötés, hogy ha használja őket, Tízes kockával dobni köteles és 1-es és 10-es eredmény esetén az idegen világból jött teste miatt az eredmény meghiúsul.
A házak közé bementek. És nem akadok le a témáról. A ház udvarán egy nagy halom kőtörmelék van. A szobrokról lepattintott kövek. Az egyik pedig már innen látszik, hogy meteor kő. Ha jobban megvizsgálod, akkor az oltár kifaragásából eredhet, ugyan az az erezet minta van rajta. Márpedig még két égből hullott kő sem keletkezett pont ugyan olyan környezetben.
A jobban épségben maradt templomba mentek és a könyörületes isten szimbólumaival találkoztok. Lis könnyedén felismeri, hiszen hosszabb ismeretségre tett szert velük kapcsolatban. És a legfontosabb jelképeket sosem titkolták.
A vadásznő pedig kiszúr egy számotokra már láthatatlan nyomot.
-Itt gyűjtötték össze a lakosokat. Észak felé vitték őket, legalább is arra felé elég sűrűn vannak még lábnyomok. Úgy tűnik, hogy nagyobb harc nélkül adták meg magukat.
Nem tudták, hogy mi vár rájuk, különben nem tették volna.

Robert

Végre felfogtam hogy működik az elemi mágiájuk hát nem estem hasra tőle, de igazat adva a mesélőnek hasznos lesz. És kicsit cukkolom is ugyan is az igaz hogy "még" nem megy az egybe olvasztás a saját mágiámmal, de utólag már dolgozhatok rajtuk. De visszatérve a történet helyszínére, körülnézéskor mondhatni nyál-csorgatva vetem magam a törmelékekre. De hát ilyen az élet, és én azt nem ígértem meg hogy nem szerzek töredékeket vagy másikat, csak azt hogy amiből az az oltár készült nem lopom el. Egyelőre. Nos viszont a falu drasztikusan üres Lisbeth észrevétele. És azt is kiszúrom hogy felelőtlennek tart jó eséllyel támogatom az észrevételét.
-Igen eléggé lelakták de még sincs nyoma dúlásnak se harcnak. Ez nem normális dolog.
Az éppen maradt templom nyamvadt Ahmeté nos lehet hogy jó céltábla lesz ha felidegesítenek.
A vadászunk is vissza igazolja amit sejtek, és megindulok a romos templom felé, az jobban érdekel.
-Nézzetek körül kb mikor ürült ki a falu ha napokban akkor oké ha hetekkel ezelőtt akkor nem sokat tehetünk...

Nem nagyon értettem, hogy miért veti rá magát szinte azokra a törmelékekre Robert, de biztos volt valami oka, még ha nem is kötötte az orromra.
- Nem, én is erre utaltam. – bólintottam, hogy ezek szerint ő is észrevette.
Az épségben lévő templomhoz mentünk, ahol a belsejében lévő szimbólumokról azonnal tudom, hogy ezt a falut is utólérte az a nyomorult vallás és szinte hányingerem lett tőle.
Főleg miután a vadásznő azt is közli, hogy a lakosok minden bizonnyal rabságban sínylődnek és már talán valamelyik ork falu felé tartanak.
- Egyetértek. – biccentettem a nő felé, aki úgy látszik ismeri a dolgokat. – Nem tudták, hogy a halál is jobb, mint a rabszolgaság és a kiszolgáltatottság nyomora.
A nyomolvasást ráhagyom a nálam sokkal tapasztaltabbakra és én inkább megyek Robert után, aki a másik, kidőlt-bedőlt szentélyhez igyekszik.
- Valószínűleg az orkok voltak és akkor ez nem a napokban volt, egyébként is mit tennél. Szembeszállnál egy agyaras sereggel? – kérdezem szkeptikusan. – Gondolom ez volt az előző hívők temploma. – intek az épület felé.

Robertünk megértette, hogy miért vetette fel Kaszandra főpapnő az oltár készítésének helyét annak idején. Sok, a mágusunk számára értéktelen, kőtörmelék mellett még mindig megmaradt a szemétdombon az egykori hulló. Méghozzá nem is ez az egy darab. A meteor még az oltárnál is nagyobb lehetett, mivel nem istenként tisztelték, csupán bizonyítékként isteneik létezésére, ezért lefaragták róla a "felesleget" és egy ügyes mester oltár formájába öntötte. Ám a maradék részek többségét több évtized kidobott márvány és gránit darabkái rejtik, amit valamiért valami történés átforgatott -ne is érdekeljen minket, hogy mi- és így néhány égi kődarab felülre került, mások középre vagy alulra.
Az épségben lévő templom nem sok újat tud nektek mutatni. Csupán a jelet, hogy a lakosokat nem Braslov rabszolgapiacára vitték vagy Észak-Bivalyba, hanem saját hegyeikbe.
-Ha nem lettek volna ennyien, akkor már régen nem lehetett volna azt sem megtudni, merre indultak. Még valamikor az ostrom során jöhettek ide, mikor a falakat az elfek nem tudták még áttörni és a Horda törzsei a szekta falvain portyázott hónapokig.
* A másik templom is ismerős. Szinte SzentKőbelinek a hasonmása. Noha sokkal rosszabb állapotban. Gyaníthatóan inkább azt másolták erről. Egyértelműen az égi istenek -talán első- szent helye. A falakon különböző történetek elevenednek meg. Nem a legkitűnőbb festők, inkább csak lelkes itteni szakemberek munkája.
Egyik ilyen freskón számotokra érdekes ábrázolás van.

Robert: Te szinte vonalra ugyan azt az alvó sárkányt megöli a lovag jelenetet látod, mint a gömbben.

Lisbeth: A lovag nem visel sisakot és az alkotó fantáziájában Aligátor vonásaira hasonlít. Ám vagy csak ennyire tipikusan lovassági katona volt a férjed kívülről-belülről vagy csak valami a lelked mélyén mindenben őt akarja láttatni mostanában. Mágia nélküli üveggömbben, vallások festményében...

Robert


A kövek amit begyűjtöttem remek darabok most már csak egy kohó kell ahol kiszedhetem a fémet belőle. Ahmet temploma hozza az elvártat valószínű földig rombolom mielőtt elmegyünk innen. A másik templomban totál de javue érzésem támad, már jártam itt vagy valami hasonló helyen, aztán bevillan az esküvő az oltár és a botrány amit kavartam. Ezen emléken kicsit elmosolygok. De belépek, és az első amit kibökök naná hogy a sárkány és a lovag... Mivel nem bízok semmit a véletlenre egy összetett keresést hajtok végre. Egyszerre mágia detekciót és útkeresést. Remélhetőleg lelek valamit de esélyes hogy semmit se de ez legyen az én bajom. Aztán megnézem a lovagot közelről, meg is érintem.
-Ha rabok akkor elveszem őket tőlük nálam jobb helyen lesznek, de valamiért ide vezettek az istenek a kérdés hogy vajon miért. Ha nem lennék szőrszálhasogató azt mondanám tegyünk egy kis kiruccanást a múltba, de titeket nem akarlak bajba keverni a saját hülyeségem miatt. Mert lássuk be egyesek vallást csalnak össze maguknak mint Valora Moon én meg találni akarok egy elagott elfeledett istent magamnak. Szóval érdekes kérdés mi legyen.

Sajnos a vadásznő is arra a következtetésre jut, amire én, hogy talán ezeket a szerencsétleneket nem vitték eladni, hanem egyenest a saját falujaik felé mentek velük és nem is mostanában.
Engem nem érdekelnek a kövek, aminek Robert olyan nagyon megörült, így nem is tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget.
Annál inkább annak a képnek, ami a másik, romosabb templomban fogadott minket. Láthatóan valamikor nagy becsben állt a hely és szeretettel díszítették. Sok freskó látszott még most is a falakon, bár legtöbb már megsínylette az idő vasfogát. Egy azonban kitűnő épségben maradt és Robert is azt nézte.
Emlékeztem rá, hogy mondta, valami hasonlót látott a kristályban, amikor állítólag én aktíváltam és teleportáltam és amikor én meg………
- Ez nem lehet igaz! – meredtem a lovag arcvonásaira, igazából meg sem hallva, hogy a mellettem álló mágus mit mond, annyira ledöbbentem. – Az ott………Aligátor. – mutattam a képre, aztán viszont zavartan leejtettem a kezem, mert elég ostobán éreztem magam.
Hogy lehetne az ott a férjem, vagyis a….volt férjem, de mindegy……..hiszen ez a kép jóval régebbi, na meg sosem volt lovag.
- Biztos csak a képzeletem játszik velem. – sóhajtottam, de továbbra sem értettem, hogy miért bukkan fel mostanában állandóan a gondolataimban, hiszen rég lezártam magamban életem azon szakaszát, amikor olyan bolond és hiszékeny voltam.

Egyetlen mágikus forrást találsz, mely önmagában működik. Na jó! Ez azért kicsit kevés! Szóval rajtad minden mágikusat megtalálsz, de ha Lisbethnél van az üveggömb, mely azon az estén elveszítette természetfeletti erejét, most a neki adott gyűrű mellett azt is kijelzi a kutató varázslatod.
Ha előveszitek, akkor ismét világítani fog és most sokkal könnyebben adja a titkait. Miért érezted úgy, hogy a gyermek ott kell legyen a készítése közben, miközben mannát fogsz ajándékba kapni. De előbb lássuk, mit is akar mutatni!

A templomot vagy hasonlót láttok, de ezúttal teljesen épségben. És egy mester rászól az ülő férfire.
-Kérem, ne mozogjon már állandóan!
* Épp egy képet fest. Alakul ez a kép vagy egy ehhez kísértetiesen hasonló. Ahogy a modellt ülő is kísértetiesen hasonlít Aligátorra.

A gömb és a gyerek szimpátia viszonyba került. Ám sem ő nem rendelkezik különleges tulajdonságokkal, sem a tárgyat nem tetted azzá. Valaki mégis belé plántálta, hogy bizonyos helyzetekben önmagától azzá váljon és megmutasson valamit.
De a szálak olyan idegenül kavarognak, kuszálódnak, hogy képtelen vagy visszakövetni, miként is lehet, hogy a saját kis titkos rejtekhelyeden időmanipuláció alatt készült anyaggal ez hogyan történt. Nálad jóval hatalmasabb erő tehette.

Robert

-Aligátor? Mármint a krokodil? Hogy lehet valakinek ilyen hülye neve? Ő van a képen? A férjed? És erről nem is meséltél még mit keres egy lovag neje jó pár száz évvel későbbi időben?
A mágiadetekció ütős műsorba kezd, szép sorba veszi az összes viselt holmim majd rátér a többiekre is. Lehet hogy nem volt a legjobb ötlet a dolog de amint végez a gyűrűkkel, az általam ismert holmikat kizárom a varázsból, de valami még mindig izzik Lisbethnél. Elsőre arra tippelnék hogy rejteget valamit, viszont tudom hogy nincs nála semmi ilyen holmi. Egészen addig gondolom ezt amíg a szőr fel nem áll a hátamon és ez nálam időmágiát jelez ami durván kizárt egyik holmi se képes rá. Lisbethre nézek és elgondolkodok, egen van nála valami ami ugyan időmágiával készült mert sietős volt a dolog, de mi köti össze a gyerekkel. A gyerekkel? Rémülten veszem észre az energia szálat közte és Lisbeth táskája közt, és már tudom mi zavar de az egyszerűen..
-LEHETETLEN, ILYESMI NINCS- mordulok fel -Lisbeth vedd elő azt a nyamvadt kristályt megint érzem hogy aktív. De az nem lehet.
Vagy mégis? Valaki kihasználta az opciót hogy az én időmágiám mellett egy másikat csempészen bele alvó fázisban mint egy nyamvadt ereklyénél? Hát mi a rossebet alkottunk mi? Pontosabban ki avatkozott bele? A fürkészés elméletileg bele veszik a semmibe mintha aki csinálta mindenfele lenne, a fene az istenekbe... De eddig jutok aztán közös szeánszot tartunk ami kicsit meredek.
-Oké legalább tudjuk kiről készült de ő mióta halott már.
Lisbethről a gyerekre nézek és a kristályra a kettősök közt kapocs van ez biztos de egyik sem mágikus ez megint biztos. Az aki beavatkozott nálam hatalmasabb, nem mondom néha én is avatkoztam be így de ez ijesztő és az is hogy hatalmát el tudja illetve tudta rejteni akkor is és most is.
-hm ez kezd érdekessé válni.

- Nincs is hülye neve! – fortyantam fel, önkéntelenül is védve, pedig nem érdemelte meg a nyomorult. – És ez csak valami ostoba hasonlóság, ő nem volt lovag, bár attól még elképzelhető, hogy valamelyik őse az volt, ki tudja. – néztem újra a képre, mert tényleg megdöbbentő volt a hasonlóság. – Ezért én teljesen jó időben élek. – mondtam határozottan Robert-nek, mielőtt belekombinál valamit.
Kissé ijedten hátrább lépek, megmarkolva a zsebemben lévő kis gömbök egyikét, készen a használatára, amikor férfi felkiált és a tarisznyámban lévő kristályt kéri.
- Aktív? Mégis működik? – és egy cseppet sem leszek nyugodtabb ettől a hírtől, mert már a múltkor is érthetetlen dolgok történtek.
Mikor előhúzom a számomra mágikus tárgyat, ismét képek peregnek előttünk, egy valószínűleg múltbéli esemény, amikor is ez a kép készülhetett és az Aligátorhoz hasonlító alak modellt állt hozzá.
- Nagy a hasonlóság, biztos, hogy valami őse lehetett. – motyogom halkan, a kép hatása alá kerülve, a kezemben megremeg a kristály.
Kényelmetlenül feszengek, ahogy Robert egyértelműen engem és a lányomat fürkész, hiszen mindig akkor történik valami, amikor jelen vagyunk.
- Hidd el nem csinálok semmit és ő sem……nem lehet, hogy ő……..
Izulda Aligátor lánya és, ha ez valamiféle hozzá kötődő varázslat, akkor mégis csak lehet köze hozzá?
- Igen, és ijesztő is. – lépek a lányom mellé, hogy megöleljem.

/Robert és Lis/


Robert már temetné a férjedet, de te védelmedbe veszed és határozottan kiállsz amellett, hogy még él. És a több száz éves szent kép valaki másról szól. És ekkor érzékelve a gömb megint mondani akar egy csipet jelenetet láttok csak már megint. És mágusunkat bosszantja, hogy az itteni mágia és magas szintű alkalmazói keresztezik a te csekély mértékű tudásodat.

 -Jönnek! -kiáltja az ork vadásznő odakint.
* Ahogy kimentek a templom elé, nagy porfelleget láttok délről. Egy nagyobb csapat közeledik.

Robert

Felnevetek amint a férjét-lovagot védi az igen is idióta név miatt. Látszik rajta hogy hiányzik is neki de megfojtaná egy kanál vízben is ha itt lenne. De hát valamit tudhat ha gyereket szült neki.
-Tőlem aztán olyan időben élsz amilyenben szeretnél, bár ha tudsz jobb korszakot megnézhetnénk egyszer.
Aztán rémület ül ki az arcára mintha megint boszorkánysággal vádolnám, igazán leszokhatna róla...
-Ne rémüldözz már ahányszor ki ejted hogy mágia rögtön át mész tagadóba holott te is és itt mindenki jól tudja annyi benned a mágia mint egy döglött kavicsban.
Ezen az a nyamvadt látomás se segít csak még jobban felhúz. Néha az az érzésem hogy én szórakozom saját magammal, igazán bosszantó tud lenni.
-Igen és az arcod tekintve túl nagy az az azonosság, mondhatni irreálisan nagy. Mintha már mondtam volna hogy tudom hogy nem ti teszitek, ti a gömb és én csak eszközök vagyunk valami természetfölötti játékában, szóval ne keress rögtön tábortüzet magad körül. És igen ijesztő de a vége még messze van ifjú hölgyek.
Amint kilépünk a templomból a vadászom lovasokat jelez, mondhatni a közelben.
-Lisbeth te a lányoddal menj a templom mögé, ti ketten-nézek az orkokra- vegyetek fel egy stratégiailag jó pozíciót kölyök készülj a harcra. Jania mellém most.
Átrendezem harcra a ruhám, mire nem jó hogy varázsló vagyok... Némi kellékeket is elő készítek. Egy sárkánylehelet italt is lenyelek, még ha ma nem is használom fel egy ideig jó lesz tartalékba. Néhány gyógyír kártyát is elő készítek kesztyű szárban a tűzgolyó nyakláncom még meg van és az új varázslatok kibekkelik az elemi támadásaim energia kiesését. A botom karddá alakítom, majd leülök egy padra, pipára gyújtok. És amint megérkeznek vidáman intek feléjük.
-Űdv segíthetünk?

Csak egy kicsit nyugszom meg, mert az egy dolog, hogy ő mit gondol és elfogadja azt, ami furcsaság történik körülöttünk, de én már megtapasztaltam azt, hogy az emberek legtöbbje, miként viszonyul hozzá. Hamar boszorkányságot kiáltanak és akármilyen erős is Robert mágiája, egy nagyobb, ránk uszított tömeggel nem biztos, hogy elbír. Na meg nem szívesen sodornám veszélybe Izulda-t sem.
- Itt és most élek. – szögezem le azért, de erőt veszek magamon és emlékeztetem is magam arra, hogy sosem voltam az az anyámasszony katonája, csak mióta még egy életről kell gondoskodnom. – Sok mindenen mentem keresztül, ami ezt kiváltja belőlem, de igyekszem visszanyerni régi önmagam. Általában megállom a helyem. – mondom neki, hiszen ez az igazság, megtudom védeni magunkat, ha kell.
Bár az jó, ha ő tudja, nem én gerjesztem azt a nyomorult kristályt, de azért egyáltalán nem megnyugtató, hogy ha valaki, aki jó nagy hatalommal bír, itt szórakozik velünk.
- Akkor jobb lenne, ha ez az izé nálad lenne. – nyújtom át a kristályt.
Aztán máris nagyobb gondunk támad, mert a vadásznő jelzi, hogy valakik közelednek, bár amikor kimegyünk, hogy megnézzük, a nagy porfelhőn kívül mást nem látni.
Nem állok le vitatkozni Robert-tel, hogy jobb lenne, ha mind elbújnánk, mert lehet, hogy már megláttak minket és mivel nem tudjuk kivel állunk szemben, jobb ha minél kevesebbet látnak. De nem áll szándékomban magára hagyni a mágust a bajban, így bár biztonságba helyezem a templom mögött Izulda-t egy árnyékos és védett helyen, én a fal takarásában húzódva figyelem mi történik és előkészítem a füst és savgolyócskáimat.

/Robert és Lis/


Hősnőnk alaposan gellert adott a történéseknek ezúttal. Miközben felkészült minden rosszra, nem húzódott eléggé hátra fedezékbe ahhoz, hogy ne hallaná meg a beszélgetést. És nem is tudta, hogy mennyire megváltoztathatja a dolgok alakulását ezzel az aprósággal.
Lassan beérkezik a menet a faluba, mely felverte az út porát. Ehhez a templomhoz galoppol körülbelül száz nehéz páncélba bújt lovas. Az élen ketten lovagolnak, az egyiknek le van hajtva a sisakrostélya, a másik nem is visel ilyet. De mindenki az érkező csapatból elnyűtten lovagol, sokan a hátukra vetették pajzsaikat és a kezükben lévő kopját is mindenki igyekszik úgy tartani, hogy könnyebb legyen.
Ám amint az idegen síkról jött férfi mögött felsorakozó két agyarast megpillantják, minden szerte-szét lógó felszerelésüket azonnal helyre teszik és vonalban felsorakoznak az elsők támadásra készen. Mögöttük pedig rendezett felállásban a többiek. Ám mielőtt megindítanák a rohamot, a fejfedő nélküli élharcos viszonozza a köszöntést.
-Jó napot nektek is! A király emberei vagyunk. Mi járatban erre?
* A másik élen érkezett megszólal a bádog mögül.
-Eddig még nem láttuk magukat erre felé.
* Ekkor felismerheted gyermeked apját benne.

Mikor elül a por döbbenten nézem a sok lovast, akik páncélban kornyadoznak paripáikon, úgy néznek ki, mintha csatából jöttek volna. De legalábbis eléggé fáradtnak látszanak.
Ám ez azonnal megváltozik, ahogy meglátják az orkokat, azonnal harckészültségbe helyezik magukat és rohamra készen sorakoznak fel.
Szerencsére azért vagy van az egyik vezetőjüknek annyi sütnivalója vagy tapasztalata, hogy azért először kérdezzen és ne támadjon.
Tehát nincs minden veszve, mert ha megindultak volna, akkor itt sok halál lett volna és mivel Robert megmentett………szóval nem tudom, hogy mit tettem volna……
Ekkor hangzik fel a sisakos férfi hangja, amitől megdermedek és nem tudom, hogy most ez valami hallucináció vagy mi, hiszen a képek, most meg a hangja…….
Nem épp békés körülmények között váltunk el, ezért most – bár nagyon kíváncsi lennék ki van a rostély mögött, - de nem rohanok elő, mert amennyiben mégis ő az, akkor lehet rosszabbat teszek és nem jobbat.
Megvárom, hogy Robert mit tesz, ráérek az után kitalálni mit tegyek, ha több mindenre fény derül.

Robert


A lovasok tagadhatatlanúl impozáns látványt nyújtanak, még így leamortizálva is. Viszont ahogy kibökik az orkokat felfegyverkeznek, mi meg addig malmozunk és ugye én illedelmesen köszöntem így kerge lovagként sajna köti őket az etikett. Na ezért imádom őket, meg a tényért hogy egy villámvarázzsal nullázhatom mind és még csak meg se izzasztanának. De éljen az etikett. Meg mi.Nyugalmat intek a társaimnak és beszédbe elegyedek.
-Ohh na őt még nem láttam valószínű ki fog maradni. De a kérdésére válaszolva csak egy papot keresek illetve keresnék de sajna pár hónapot késtem, illetve késtünk kicsit. A többi legyen az én dolgom, ők hárman nekem dolgoznak, a hölgy az épület rejtekében az útitársunk-nos igen 100 lovag bárkit jól nevelté tenne ha a csapata alig éri el az 5.5 főt így nem hazudhatok, olyan nagyon. Amikor megszólal a fő lovag a sisakkal, a kérdése vagy a felvetése nem kicsit hűmm jogos.
-Át utazóban vagyunk erre felé Braslovból jöttünk némi kóválygás után mert tévútra vezettek egyes jelek. Bár úgy neveltek nézzek az ember szemébe ha már csevegek megmutatnád az arcod ha kérlek? Aligha jelenthetünk hű de nagy veszélyt ennyi remek lovagnak.
Veszélyt azt nem de zavaró tényezőt azt igen ha le is veszi a sisakot remélem gyorsan elhuznak nincs időm hülyékre.

/Lis és Robert/


A csapaton enyhe idegesség fut át, ám továbbra is csak a két vezető beszél.
-És milyen papot kerestetek, talán tudok segíteni? -kérdezi Aligátor.
-És mi dolgotok az orkokkal vagy nekik veletek, ha megtudhatjuk? -tér rá a másik erre a témára.
* Úgy tűnik kettőtök számára, hogy őszintén érdekli őket, de a másik három társatok inkább szintén ideges lesz ettől. Tartanak a lerohanástól, de lélekben felkészültek, hogy az elején minden esetre megpróbálják a lehetetlent és majd meglátjuk alapon.
Miközben a kérdezők továbbra is nyugodtnak tűnnek.

Robert


Nehéz eset mind a kettő, de a lovagok ilyenek. De mázlimra ez nem kínos kérdés.
-Szakralisz a név aszem nem igazán vagyok jóban a nevekkel. Az ő papját keresem, a feldúlt Bivalyban Valora könyvtárában legalább is erre találtam nyomot. Igaz a kutya se értékeli a könyveket de én igen. És szeretek olvasni. Az orkok a kísérőim és testőreim illetve jobb híján mind hárman tanulunk a másiktól. Nem mindenki viseltetik feléjük előítélettel. Ha rájuk rontanátok az roppant bosszantó lenne mert kénytelen lennék megvédeni őket mert ha képesek megvédeni engem akkor a minimum hogy kiállok mellettük. És az ő dolguk nem tartozik rád bár semmi titok nincs mögötte csak az emberi dolgok. De te még mindig nem mutattad meg az arcod esetleg tartasz 5 utazótól hogy rejtve maradsz? Lovag úr egyenességet és igazat kérsz de te nem adsz cserébe semmit? Csak az arcod érdekelne, se a neved és címed nem érdekel bár lassan ott tartok hogy az istenek megint szívatnak.

A lovas végre felnyitja a sisakját és meglátod az arcot a képről.
-Csupán még nem döntöttem el eleddig, hogy ti és a barátaitok fenyegetést jelentetek-e. Ezek szerint Valora követői vagytok, az egy isten hívei?
* Egyszerű következtetésnek tűnik és nem látni rajta vagy gesztusain semmi jelét most már készülődésnek, hogy rohamot szándékozna indítani.
-Szakralisz nevét még nem hallottam. De ehhez hasonlót már igen. De az csak egy régi mese gyermekeknek. Mi dolgod lenne papokkal?

Robert


-Azt a kur a krokodil a falról-Kicsit zavarba is jövök -illetve Aligátor elnézést. Kövese azokat a hangyásokat a halál és mint említettem a lezúzott városban kutakodtam jobb híján megloptam őt. És ha szépen bocsánatot kérsz a sértő feltételezéséért hogy mocskos Amhet hívő lennék ami amúgy elég vicces szitu de a szent könyvük egy vicc. Rühellem az ember áldozás minden formáját az a nő egy profi szélhámos. Mint említettem Szakralisz az isten akit keresek nem egy véreskezű bunkót ő a mágia istene. Hogy mi dolgom velük? Szakralisz papjai közé akarok tartozni ennyi a történet. Milyen gyerekmese? Bár ez hülye kérdés egy több száz éves lovag felé nem gondolod?

Az árnyékban húzódva hallgattam, hogy mire jutnak, de végig készenlétben voltam, hogy bevessem a golyóbisaimat, ha kell. Közben azon igyekeztem meggyőzni magam, hogy nem lehet a sisak alatt Aligátor, hiszen ő mit keresne a nehéz lovasok élén. És különben is, sok lenne a véletlen…….
Aztán leveszi a fejfedőt és most már a saját szememmel láttam, hogy bizony ő az, nem mondhattam, hogy csak képzelgek.
Azonban, amikor Valora-t kezdi emlegetni, belém nyilamlik, hogy lehet, hogy végül beszervezték és akkor egyáltalán nem jó, ha Robert ……….
De elkéstem, mert a mágus ugyan azzal a hévvel utasítja el, hogy a szekta követőjének nézték, mint amikor velem beszélt. Csak reménykedhettem, hogy tévedek, ennyire nem változhatott meg az én volt férjem.
Csak egyféleképpen vonhattam el Robert szavairól a figyelmet. Előreléptem.
- Mi szél fújt erre, Aligátor?

/Lis és Robert/


Hősnőnkben egyre nagyobb a feszültség, hogy miért jár élete egykori szerelme ezen a vidéken páncélos csapat élén és végső elkeseredésében előlép az árnyékból felfedve magát. Hideg pillantással méri végig a férfi, majd Roberthez fordulva ad választ annak a kérdéseire.
-Szakrális csak egy mese, nem vallás. Nem egyszer hallgattam ebben a faluban kicsiként a történetet a kegyetlen sárkányról, aki szűz nőket követelt egy várostól azért, hogy ne pusztítsa el torka perzselő lángjaival élővel és élettelennel együtt.
Van is egy kép róla. -int a szentély belseje felé- Annak idején gyakran gondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha én lennék az a férfi, aki legyőzi a bestiát, hogy megmentse szülőföldje hajadonjait.
Azt mesélték az öregek, hogy generációkkal az előtt megjósolták a hős eljövetelét, mint hogy a dolog megtörtént volna.
* Gyermeki szelídséggel beszél erről. De valahányszor az orkokra pillant, idegesebb lesz a hangja.
-Ha a mágia istenének papja szeretnél lenni, akkor Királyöbölbe kell menned, hogy az uralkodó palotájában beszélj a főpapokkal!

Robert


Kicsit se törődött a botlásommal, majd kiakasztott egy mesével ami cikivé tette a dolgot. De azért volt még mit fejlődnie.
-Szakrális csak mese? A nőrablós marhaság minden síkon meg van a sárkányokról, de az szokás szerint agyament dolog. A sárkányok csak durva ritkán ettek embert orkot jóval többször, max ostoba lovagot aki azt hitte győzhet felette. Ha tényleg egy sárkány akkor merre van? Akár holteste akár maga az élő verzió? Kikötő város nem izgat nem ostoba alsó istenekkel akarok törődni, hanem az elsőkkel. Valahogy megfogom találni mert szívat ezerrel. És a sárkányok lángja tényleg egyszerre ijesztő és fantasztikus dolog. És ha már a templom faláról csevegünk ahol látomást küldtek ránk. És ahol épp a TE képed díszeleg a falon mint minta? Ehhez mit tudsz hozzá tenni Aligátor? Az a kép nem mai festmény szóval akkor mesélj nekem ki is vagy te? Vagy megnézzük te vagy e a sárkány ölő a falról avagy csak az aki leült hogy lefessék egy mintához. A királyöblöt messze kikerülöm dilis bagázs a főpapok népsége. Néha csak a hatalom és a politika érdekli őket míg engem a mágia érdekel, minden egyes aspektusa. Az orkjaimról meg szemed leveszed, nem ártottak sem neked sem az embereidnek, ne keljen felégetni valami dilis ember-ork vita miatt ezt a csodás vidéket ami kicsit nos visszakerült Természet Anya kezeibe.
Majd immár figyelmen kívül hagyva, intek a két orknak hogy lazítsanak végre. Vagy durván átmegyek sárkányos hangulatba. Erről valahogy nem írtak a könyvek a mágia istene egy sárkány, nos ez kezd kicsit fárasztó lenni de akkor is levadászom Szakrálist és a papja leszek. Vissza fordulok a lovaghoz.
-Viszont nagy bunkó vagy tudod e? Nem elég hogy a nődet nem köszöntöd de még a gyermeked anyját se. Szóval kérdés miért lennél te aki egy hülyeséggel megvádolt sárkányt legyőzője szeretnél lenni akinek a képe díszeleg ebben a templomban. Ha kicsit se törődsz az emberekkel. Csak a lovagi gőg beszél belőled és lássuk be ha itt lenne egy sárkány az viccesen felégetné a társaságot ha megtámadnátok, kevesek lennétek neki. - ahogy nekem is de az élet kegyetlen fele most kussol nem fogunk harcolni. A két orkra mordulok- Szedelőzködjetek meg kell keresnünk egy nagyra nőtt gekót aki szivat ezerrel. És az biztos hogy lesz hozzá pár keresetlen szavam. Lisbeth velünk tartasz vagy ezzel az alakkal? Jut eszembe ez nálam csak nyamvadt asztal dísz ne dobálgasd, ostoba falusiak hozátok se fognak érni ha igen felégetem a falujukat a francba. Te és a lányod is a védelmem élvezitek. -Ejtem a kezébe a semmiből a vissza adott gömböt. Majd morogva tényleg szedelőzködni kezdek.