//Aglarnis//

Hamar ott tudok lenni porhüvelye nélkül az ezredesnél és az megállítom a főcsapatot. Nincsenek még százan sem, hiszen a felderítők lassan elvéreznek a hangok alapján és most érezhetem, mekkora szerencsém volt és Vogonnak. És tíz ember a foglyokat várja. Nyolcvanan vannak ötven és a hat Vonyító ellen. Jobb lesz nem elbizakodottnak lenni, ha a váratlanságot még vissza kell szereznünk.
- Ez balszerencsés fordulat. Fel kell derítened a falut és a farkasokat! Mester mágusokat kell küldenünk ellenük, nekik van a leghatásosabb ellenszerük. És a beavatottakat be kell osztani felderítésre és az ő védésükre! Menjen előre, parancsnok és fürkéssze ki nekünk addig, mi van a faluban! Addig az ösvényeket újra átkutatjuk az embereimmel. És vigyázzon, a szellemektől babonásan félnek, de a sámán varázstudó náluk! És meg kell tudni a helyét, különben gondot okozhat.
A vérfarkassal történt harc után úgy gondoltam, hogy nem is olyan nagy ez a túlerő, így csak egyet tudtam érteni az ezredessel, akinek amúgy is valószínűleg sokkal nagyon tapasztalata van egy sereg irányításában, mint nekem. Nem vagyok annyira elszállva magamtól, hogy ezt ne lássam be.
- Igen! Nagy hangsúlyt kell fektetni a hol létük és főleg a sámánjuk hollétének kifürkészésére. És mindenkihez el kell juttatni az információt is, hogy ezüstöt ne használjanak semmiképpen! Az csak felgyorsítja a gyógyulásukat. És csak tegye, amit tud ezredes, akkor én megnézem, mi van előttünk. – bólintottam rá a szavaira és már el is lebegtem
A falu már első látásra is üres és ez már bizonyosság, hogy jól sejtettük, tudnak rólunk. De nem sikerült minden nyomot eltüntetni a menekülőknek és hamarosan már a sarkukban vagyok a barlangoknál.
Lassítok a tempón, hiszen nem felejtettem el, hogy a sámán megláthat, így a sziklák rejtekében lebegtem óvatosan az orkok után, hogy kilessem, melyik barlangot választják, aztán ezt elmondjam Szirt-nek.

Nem sokára már látom, hová húzódnak be, viszont azt is, hogy a vérfarkasok nem követik a menekülőket, hanem inkább járőröznek körülöttük. Az tény, hogy jól védhető helyet választottak! Az is tény, hogy az itt lévők legtöbbje, vagy öregnek, vagy nagyon fiatalnak tűnik. Legtöbbje gyerek, akiket íjászként magaslati pontokra bújtatnak.
Szirt elvállalja a farkasok levadászásának megszervezését és az javasolja, hogy mielőtt a barlang szája elé vonulnánk támadni, az íjászokat mágiával vagy jól osonó párosokkal öljék meg. A fiatal koruk kiszolgáltatottabbá teszi őket a fekete mágiának, míg a pozíciók ismerete lehetőség akár a hátulról megkerülésre is talán.
- Mivel tudjuk, hol helyezkednek el, így minden íjászra jusson egy beavatott harcos és egy másik, így ha az átok hat, már könnyebb lesz levágni, vagy foglyul ejteni. A farkasokkal végezni kell, de a többiek jók lesznek rabszolgának, ezt ne felejtsétek. - hívom fel a figyelmét Szirt-nek. Én viszont így használhatatlan vagyok, remélem a testem megerősítette a gyógyító annyira, hogy visszatérhessek a csatába.
És felkészülök a visszatérésre.
Szirt óvatosságra int, hogy újra harcba szálljak, de látszik az is, hogy jó néven venné, ha megtenném, hiszen nem mondhatunk le botor módon egy képzett harcosról és mágia használóról sem.
Javasolja is, hogy ha mégis a harc mellett döntök legalább egy távolabbi célpontot válasszak és természetesen ne hagyjam fedezet nélkül a hátam, Vogon is tartson velem.
Már megtanultam, hogy ne menjek mindig forró fejem után, így megfogadom a tanácsát és az egyik íjász mögé osonok, ahogy kiderül, a gyógyító némber elég hatásos munkát végzett.
Nem habozok a fulladás igézetét azonnal bevetni, mielőtt még felocsúdhatna a fiatal agyaras.
Jó példával akarok előljárni, hogy szerzek egy rabszolgát, tehát csak leütni és megkötözni akarom utána.


Mögé kerülés – hatos kocka: 1-3-ig nem sikerül, 4-6-ig sikerül
Fulladás átka – hatos kocka: 1-3-ig nem sikerül, 4-6-ig sikerül

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 4

--------------------------------

#2 'Hatos' : 2

A kémnek adott leány egy hang nélkül kerül a fiú mögé. Nem csoda, hiszen mostanában inkább szabotázs és meglepetés akciók megszervezésére tereli a pályáját apja, mint klasszikus hírszerzést folytatni. És ez jobban is áll a katonaságban nevelkedett nőnek.
Vogon is oson mögötte és amikor hátulról befogja a száját felettese az agyarasnak, akkor gyorsan torkára teszi tőrét és egy hang nélkül megkötözik az általa hozott madzaggal. És óvatosan egy mélyedésbe fektetik gúzsbogban. És egy ötlettel áll elő suttogva.
-Tudom, hogy nem ez volt a terv, de azt mondta az az alak, hogy a varázslójuk hall téged szellem alakban. Kitaláltam valamit. Elkezdenéd szólongatni és kicsalni én pedig elkapom.

Az átkot el sem kellett mondanom, mert Vogon igen meggyőző volt villogó tekintetével és éles tőrével, hogy a fiú megnyikkanni sem merjen, így hamarosan már kötözött sonkaként feküdt az egyik bokor alatt.
Mikor a vörös hajú self előáll az ötletével, nem látok benne semmi olyat, ami kockázatosabb lenne, bármilyen másnál, sőt talán így még nagyobb vérfürdő nélkül megúszhatnánk, míg ha a sámán a falusiakkal marad, akkor az életük árán is védeni akarják majd és az kevesebb rabszolgát és több halottat jelent.
- Csináljuk. – bólintottam és leülve a földre már ki is léptem a testéből.
- Óóóó….óóóó….óóóó! Yrch sámánja! Nagy veszély fenyeget! Óóó….óóó…óóó! – kezdtem sápítozni, mintha valami földön túli szellem lennék.
Hamarosan kilép a barlang bejáratán a fiú. Kezeit a fülére fogja. Ide-oda dülöngél és arcát eltorzítja a fájdalom. Nem látszik, hogy fizikailag baja lenne, de láthatóan valami gyötri.
Elégedetten mosolygok és visszatérve a testemben, mikor kinyitom a szemem biztatóan pislogok Vogon felé, szó nélkül is mondva: Rajta!

Vogon hosszasan kivár. Látszik a tekintetén, hogy egyenesen a kis kölyökre néz, aki a leírásnak pont megfelel. Sejti, hogy ő lesz a célpont, ám hátáról nem veszi le íját. Talán csak arra várt, hogy Aglarnis még közelebb csalja. Bár már így is jó célpont. És nem a távolsági fegyverét veszi elő.
Jobb kezében előhúzza az elf kardot, mely megcsillan a Hold fényében. És egy erős vasbilincset húz elő bal kezével. Eközben Aligátor láncaitól megszabadítva öleli át Lisbethet. Még ha nem is engedték el egyiküket sem, szükség volt béklyóira.
Leugrik a magasból a tünde és futni kezd a lány szavaira a sámán felé. Közben jó előre odavág pengéjével a közelében lévő orkoknak, hogy visszatartsa őket és legyen ideje elszaladni mellettük. Úgy tűnik megigézte a lehetőség, hogy egy varázstudó lehet újból a foglya és mágikus bilincseivel el akarja venni erejét. Ám vajon sikerül-e neki?
Eközben Szirt az akciót látva megindítja a támadást. Már csak a védő harcosok vannak hátra, de ha sikerült levágnia a legtöbbjüket, akkor a bent lévő nők hamar megadják magukat. És több százukat hurcolhatják eladni.
Ám a csatát meg kell nyerni és most a kereskedőn múlik, vajon kap-e mágikus támogatást az ellenfél.


/Kocka dobás: Hatos
1-3-ig kudarc
4-6-ig sikerült bilincset rakni a fiúra/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Most, hogy egy íjász már a lábam előtt hever megkötözve és Vogon is elkapta a sámánt, ideje lecsapni a falu népére, amit Szirt meg is tesz, viszont a vörös hajú elfet hárman is fenyegetik.
Azonban fizikailag nem vagyok olyan állapotban, hogy hevesebb harcba bocsátkozzam, i9nkább a mágiát vetem be.
Vogont körbe veszi egy nagyobb termetű felnőtt ork és két kölyök. A felnőttnél két kis fejsze van, az egyik kölyöknél lándzsa, a másiknál íj, amivel próbál közelről célozni.
Mivel a fiatal íjász kölyök tűnik az elfre a legveszélyesebbnek és nagyon közel van hozzá, így őt szemelem ki első célpontomnak, hogy a dekoncentráció átkát idézzem rá.
A kölyök ellövi az íját, de szinte egy részegnél is rosszabb, elsüvít a vörös hajú mellett, ami azt mutatja, hogy a gyerek gyenge akarata kiszolgáltatottá teszi velem szemben.
Eközben pedig Vogon egyre csak hátrál a két támadóval szemben a sziklafal felé. Az egyik balta épp csak elsuhan előtte, felszakítva a ruháját és előtűnik bőrpáncélja egy darabja.
Mégis csak kénytelen vagyok fizikailag is beavatkozni végül, mert Vogon nem fog elbírni három ellenféllel. A kölyök elméje fogékony a mágiára, így őt most a fájdalom átkával sújtom, hogy lehetőleg a földre kényszerítsem, közben a baltást megcélzom a tőrömmel és megpróbálom a torkába állítani, csökkentve ezzel ellenségeink számát.

Hatos kocka: 1-3: nem talál, 4-6 megöli a tőröm az orkot

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

A gyerek a földre kerül a kábulatból, majd mintha maga sem értené, mi történt lassan feltápászkodik és leemel a hátáról a tegezből még egy nyilat. Az emberkereskedő már arról gondoskodott, hogy visszaszorulásával a felnőtt épp közéjük kerüljön, így ő nem jó célpont. Inkább az elölről érkezők közül választ valakit. Ám Szirt katonái közül kiszúrja valaki és koncentrációja megint eltűnik egy pillanat alatt.
Sokan mások is, akik most kitörnek a barlang bejáratából, csatlakozva a harchoz, vagy fuldokolni kezdenek és idegességükben, hogy meghalnak, mielőtt népük egyetlen támadóját is leszedték volna meggondolatlanul rohamozzák meg a jól szervezett sorfalat, vagy épp bambán lődörögnek.
A váratlan támadással és a sámán elfogásával nagy előnyre tettek szert, de ennek most ára van. Próbál elhajlani Vogon az újabb csapás elől, de keze épp úgy hozzá van láncolva a varázstudóhoz, ahogy az őhozzá. Kicsit előre dőlve szerencsére nem a fejsze vas feje csapódik a vállába, de így is elengedi a láncot és bénultan lóg bal karja.
Egy merész, gyors támadással teljes erejéből ketté szeli a lándzsás ork fegyverét, majd visszalép egészen a falig, hogy hátát annak vetve vegye fel a harcot immáron megmaradt egyetlen ellenfelével.
A rabszolgája pedig a befelé rohan, ahogy észrevette, hogy szabadságát visszanyerheti.

Sziszegő káromkodás hagyja el a számat, ahogy a tőröm ártalmatlanul suhan el a kiszemelt áldozatom mellett és eltűnik a sziklák között. A sikertelenség feldühít és a fájdalom is háttérbe szorul, ahogy a megfontoltságom is. Nagy lendülettel indulok, hogy segítsek Vogon-nak és levágjam a megmaradt ellenfelét, mikor látom, hogy a sámán felveszi a nyúlcipőt. Szerencsére a rákattintott bilincs erősen akadályozza, így van lehetőségem oldalról megközelíteni és előrevetődve talán elgáncsolhatom mielőtt elérné a barlangot.
A fiú hasra esik és első mozdulata az, hogy felnéz a barlang bejáratára, ahonnan körülbelül egy tucat fegyveres rohan újonnan kint. Eközben Szirt és csapata is csatározik a már kint lévőkkel.
Egy erőset ütök a fiú halántékára a kardom markolatával, hogy elveszítse az eszméletét, ne tudjon tovább szökni, hiszen akkor új lelkesedést önthetne a népébe, ráadásul talán még varázsolhatna is. Aztán igyekszem magammal húzni hátrafelé, ahol Vogon, na meg Szirt és katonái vannak.
A kalmár eközben sikeresen tartja távol az utoljára megmaradt támadóját, de az is elkerüli az ő távoli szurkálásait. Így ő még mindig a falnak van szorítva, de már egyre több katona harcol hozzá viszonylag közel.
- Találj ki valamit, hogy letegyék a fegyvert! Ha tovább harcolnak, mindannyiukat megöljük és nem lesz foglyunk.
A támadóra néz, miközben ezt mondja, de nyilvánvalóan nem neki mondja. Ám a következőket igen.
- Te nem akarsz rabszolga lenni, cserébe, hogy ne halj meg ebben a vesztes csatában? Megmenthetnéd a szeretteidet is.
Meghallom Vogon hangját és egyet kell értenem vele, ha így folytatjuk, akkor nem aratunk mást csak halált, ami senkinek nem jó.
- Adjátok meg magatokat orkok! Nem akarunk vérfürdőt és családotok halálát sem. - kiáltok fel hangosan, hogy mindenki jól hallja. - Meghagyjuk életeteket és rabok lesztek, de ha jól dolgoztok, akkor gyerekeitek akár már szabadok is lehetnek.
Szemeim előtt megjelenik egy ork sereg képe, akik az első vonalaink lehetnek egy csatában és akik életüket nem féltve, gondolkodás nélkül vetik magukat a csatába.
- Nyeszlett vagy te ahhoz, hegyesfülű! - nevet a baltás a vörös hajú kalmárra. És én szavaimra is csak dühödt dünnyögés felel. Míg az egyikük fel nem üvölt.
- Szabadítsuk ki a sámán gyereket, hogy a szellemek haragját szabadítsa ezekre!
Hárman meg is indulnak, két oldalról karddal, középen pedig lándzsával ellened.
Dühösen fújtam egyet az ellenállás láttán, hiszen ezzel nagy mértékben rontottak az esélyeiken, de hát a nőket és gyerekeket még mindig lehet majd használni.
- Ha kell, megölöm a kölyköt! - kiáltottam feléjük és a sámán nyakához illesztettem a kardom hegyét. - De előtte még a kínok kínját járatom meg vele, hogy maga könyörög majd a halálért. - mosolyogtam jegesen a közeledőkre. - De egy kis ízelítőt kaphattok. - idéztem fájdalom átkot az elsőre, aki felém jött.
Megtorpan mind a három, miközben a Beebebrox előre lendülve végre sikeresen keresztül döfi ellenfelét. És oda ugrik melléd, hogy védjen ő is. Ám erre úgy tűnik, egyelőre nincs szükség, az egyik ork kínjában fetrengve omlik a földre.
- Enged el a kölyköt és harcolj velünk, fattyú némber! Nem ártott neked az a gyerek semmit se.
Úgy tűnik, a sámánjuk kellően fontos nekik.
- Ez a kölyök egy varázstudó, így ha ártott nekem, ha nem, akkor is értékes, ahogy nektek is az élete, ahogy látom. De ígérem nektek nem ölöm meg, ha feladjátok a harcot és megadjátok magatokat. - lendülök bele, érezve, hogy Vogon megáll a hátam mögött.
Egyre többen eldobják a fegyverüket. Bár van még pár, aki folytatja...aki folytatja, de rájuk egyre jobban koncentrálják az éjtündék az átkaikat és hamar legyűrik a maradék ellenállót. És a barlang mélyén ott tárul fel előttük több száz nő és a magukhoz szorított gyermek.
Nem sejtik, hogy a legtöbben nem is Yrchben születtek, csupán a mészárlás utáni szíves fogadtatás idején költöztek ide. Ám most lassan szembesülnek sorsukkal, hogy rabszolgák lesznek és elhurcolják őket innen.

/Útban vissza Zevadar felé/


Lisbeth hosszú sor mellett követi férje oldalán Szaurust, Vogon lovát. Orkok kezén velük ellentétben nem vas van, csupán egy fonott kötél, mely hátra kötözi kezüket és nyakukon nem szorosra kötve egymáshoz láncolja őket libasorba.
Ám néhányan még így is kilógnak a sorból. Egyik gyerek már sokadjára próbál meg eltipegni anyjától. Az viszont mindig rászól, mikor a self őrök egyike elé vág. Igaz, nem előbb. De már legalább hússzor elcsatangolt és egyre aggódóbban figyeli az őrök reakcióit szülője.
A rabszolgakereskedő megállítja paripáját és leszállva róla oda lép Wirtschaftswund özvegyéhez. Egy tőrt húz elő, miközben sötét kék szemeit a nőre szegezi. A csuklót hátra kötő madzagot vágta el. Majd felülve nyergébe újra folytatta útját.
Az ork nő egy ideig bámulta, hogy ezt miért tette. Ám amikor újra el próbált tipegni mellőle a kis poronty, egy szó nélkül ölbe vette, mielőtt kartávolságon kívülre kerülne. Még mindig gyönyörű volt, de ez nem számított neki. Már csak ez az egy fiú maradt abból a férfiból, akit megismert, törzse vezetője lett és túl hamar halt meg a selfek támadásakor.
Ezt az egyet nem veszítheti el...

Bár a bányában már tanúja voltam a sötét tündék vasakaratú neveltetésének, mellyel még a fájdalmat is le tudták gyűrni, annak a lánynak a kitartása és akaratereje bámulatba ejtő volt.
Szinte még be sem kötöztem máris a harcba vetette magát és végül valószínűleg az ő hathatós segítségével fordították meg a csatát, bár látni nem láttam, csak a suttogásokat hallottam róla.
Rengeteg ork fogoly érkezett, jó részt nő és gyerek, akik komor sorban vonultak a selfek őrízete alatt mellettünk.
Vogon elégedett lehet, de én aggódva nézem a sorsot kihívó kölyköt, aki sajnos nem hiszem, hogy tudná, az éjtündék nem a türelmükről és a toleranciájukról híresek.
Én nem tudok előrébb menni a láncaim miatt és Aligátor sincs közelebb hozzájuk, de mielőtt még baj lenne, meglepődve nézem mit művel Vogon.
Egy elfojtott mosoly jelenik meg az arcomon és egy megkönnyebbül sóhajjal megyek tovább.
Lehet, hogy még sem kell csalódnom a vörös hajú elfben.

Úgy tűnik Vogon még mindig hisz abban, hogy a rabszolgák értékelik azt, amikor ő próbál kedves lenni és megkönnyíteni nekik a közös együttlétet. Ám útjuk kereszteződése mégis egyikük számára haszonnal kecsegtet, másikuk számára sanyarú jövő képet.
Már hajnalodik, amikor a menet megáll. Az éjtündéket nem zavarta a sötétben való menetelés és a csillagok fényénél a foglyoknak is boldogulniuk kellett. Ám egy kisebb tábortűz rakásával ételt melegítenek maguknak. Nem tervezik a füsttel egész pihenő alatt jelt adni esetleges üldözőiknek, csupán egy óra alatt elkészíteni a legszükségesebbeket.
Ám a tűz mellett ülve Szirt, Aglarnis és a kupec beszélgetésbe kezdenek talán. Amit az ezredes nyit meg.
-Ügye tudod, parancsnok, hogy a túl fiatal gyerekeket haza érve meg kell ölni? Túl gyengék még dolgozni. És nincs értelme etetni őket évekig, ha úgy sem tudhatjuk biztosan, hasznos szolgák lesznek-e. Melyik lesz a következő célpont?
-Az eladásuk legyen csak az én gondom. A te részed a győzelem, a rabszolgákhoz én jobban értek.
-Kifizetődőbb lesz csak az érett, felnőtteket vagy a nagyobb gyerekeket eladni. Nem szoktuk megtartani a felesleget, inkább beszámoljuk a leölt ellenségbe statisztikának.
-Bízd csak rám! Találok én nekik munkát. Te csak a folyamatos ellátással törődj!
-Túl sok rajtaütést nem érdemes szervezni ennyire kis csapattal. Még ha itt is lenne az egész ezredem, az oughwariak sem hülyék. Hamarosan meg fogják szervezni a védelmüket és készülnek ránk. Már most is készültek a sámán kölyök miatt.
Legfeljebb egy vagy két falut éri meg, szerintem célba venni még. Ám Yrch mellett fekszik a knuut otthona is. Most, hogy megtisztítottuk arra az utat, megkockáztathatunk egy kicsit bentebb hatolást. Uráldur azt akarta, olyan támadásokat szervezzünk, mellyel a fősereg fenyegetve érzi otthonát. És visszafordulnak.
Ha elraboljuk minden ork urának családját, akkor vajon nem lehet, hogy pont ezt érjük el? A déli bánya helyett utánunk kell jönni a mi földünkre és a többi hadúr is felsorakozik a védelemre, ahogy tették ezt az északi emberek újbóli megjelenésénél.
Tiéd a döntés, Aglarnis. Még két falu a határhoz legközelebb vagy a nagy vezérük települése?
*Lisbeth jól hallhatta a közelben a beszélgetést.

Miután elindultunk a falutól a rabszolgákkal, akkor éreztem csak igazán, hogy sajog mindenem és, hogy csak a küzdelem által felfokozott idegállapot segített eddig is azon, hogy ne figyeljek a fájdalmakra.
Most értékeltem azt is igazán, hogy Vogon magával hozta azt a gyógyító embert, aki segített abban, hogy hamar talpra álljak, legalábbis így hallottam. Végül is bejött, amit a vörös hajú elf tanácsolt és ezzel kezdte elnyerni a bizalmamat.
Miután hagytam, hogy a nő, aki a Lisbeth névre hallgatott átkösse a vállamat, én is a tűzhöz telepedtem, ahol Vogon és az ezredes épp a foglyok sorsáról értekezett.
- Különben is megígértem, hogy ha leteszik a fegyvert és jól dolgoznak rabszolgaként a kölykökre akár szabadság is várhat. – szúrom közbe én is, amikor Szirt a nagyon fiatalok kiiktatását veti fel. – Szerintem igenis tudjuk majd nekik is hasznukat venni. – teszem hozzá, de nem részletezem mire gondolok. – A rabokat bízzuk egyelőre Vogon-ra! – zárom le ezt a témát és úgy néz ki Szirt is osztja a véleményemet, mert rátér a következő teendőinkre.
Bár mindketten tudjuk, hogy ő a tapasztalt vezető, azért értékelem, hogy meghagyja a döntést nekem, miközben értékes és megfontolandó taktikákat tár elém.
Éppen ezért megéri elgondolkodni rajta és okosan dönteni, így kivívhatom az elismerését neki is és apámnak is.
- Georgia-t vegyük célba, valószínűleg a főnök elvitte magával a legtöbb harcost, így az a település a legvédtelenebb talán most. Eszébe sem jut szerintem az ork vezérnek, hogy a háta mögött lecsapnak a falujára.


Lisbeth

Örültem mikor végre letáboroztunk, hiszen volt jó pár sebesült, akik már így is nehezen bírták. Az a fiatal éjtünde lány, aki a csapat vezetője volt meglepő módon, megengedte, hogy a sérült orkokat is ellássam azután, hogy az vállát bekötöttem, így eléggé fáradtan ültem le a helyemre.
Hallottam, hogy a csapat vezetői mit beszélnek és szomorúan néztem a megtört ork nőkre és gyerekekre, annak ellenére, hogy Braslov után kivívta a fajuk gyűlöletemet, de ezek nem harcosok voltak…….
És még több gyilkolásnak és rabláncra fűzött agyarasnak nézünk elébe, ahogy a tervüket hallgatom

/Georgia felé/


Aglarnis újra Oughwar ösvényeit rója. És immáron Szirt egyik katonájával. Fel kell derítenie a csapat előtt a Georgiába menő utat. Most kevésbé az volt a terv, hogy egy széles folyosót megtisztítsanak. Előző akcióból tanulva inkább a falu gyors elérése és szűk gyűrűt vonni köré. És minél többeket elfogni, remélhetőleg a knuut családjából is sokan köztük lesz.
Ám az őrszemek miatt az orkok területe még most sem biztonságos. És meglepetés most is lehetséges. A nő szerencsére jobb fülével hamarabb hallja meg a közeledő agyaras párost. A sötétben néha bukdácsolva halad előre egy íjász és egy dupla kardot a kezében tartó járőr. Még van idejük néhány másodperc, amíg a kanyarból előtűnnek.

Mikor elég közel jutottunk Georgia-hoz, ismét vállaltam, hogy felderítőútra megyek, de most Szirt egy mágiában gyakorlott katonát adott mellém, így indultunk osonva a falu irányába, míg a sereg lassan kezdte bekeríteni a helyet.
Már előbb meghallottam a közeledő lépteket, mint, hogy láttam volna őket, így intettem társamnak és eltűntünk az ösvény mellett a bokorban.
Épp időben, mert feltűnt két ork, az egyiknél íj volt, a másiknál két kard. Jeleztem a katonának, hogy az övé a pengés, én a másikat céloztam meg, de először a bénítás igéjét küldtem felé, csak aztán támadtam rá kardommal.
Ez a támadás, most nem tartogatott meglepetéseket számomra, a mágiám hatott és nem sokára már az agyaras egy hang nélkül zuhant a földre átvágott torokkal. Gyorsan a másik harcoló páros felé fordulta, még időben, hogy lássam a társam szorongatott helyzetét, ahogy a nagydarab ork két kardjával csapkod felé, pedig a katona még a fulladás igézetét is ráhelyezte.
- Add meg magad korcs! Akkor megtarthatod az életed. - morogtam felé, ahogy a hátába igyekeztem kerülni. - Ma kegyes hangulatban vagyok.
A nagy darab agyaras felmordul. Próbált volna valamit mondani, de csak fuldoklás lett ebből is. És lendülete megtört, amikor a háta mögé figyelve egyik kardját előre, Szirt katonájára, másikat vissza felé, Uráldur leányára szegezte és egyikkel épp védekezve, másikkal visszatámadva próbált vívni.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy esélye lenne az orknak kettőnk ollójában, főleg, hogy a katona még továbbra is a fulladás átkával is sújtja, fokozatosan felőrölve ezzel az erejét, hiába olyan nagydarab a fickó.
Félreütöttem a felém kinyújtott kardját és a szeme felé szúrást imitálva, gyorsan a vállába igyekeztem mártani a pengém.
A harcos érzi az erős csapást a pengén és résen van, hogy a fene egye meg. Ám így is csak elhajlással tudja kivédeni, ami következtében egyensúlyát megborítva le kell térdelnie. Pár pillanatig védtelen, amíg újra talpra nem áll és a társam ezt használta ki egy villám gyors mozdulattal.
Az általam félig földre kényszerített ellenfelet egyetlen szúrással döfte meg a bordái között és annak arca fájdalmas grimaszba meredt. Majd igyekezett egy nyögést legalább kiadni, ám a rajta lévő rontás nem engedte egy szóhoz sem jutni.

Gregorgia immáron védtelen. A többi katona is sikeresen elintézte az éjjeli őröket, a rajtaütés pedig teljes meglepetést okozott. Igaz volt a sejtés, itt várták a legkevésbé a támadásunkat...

//Köszönöm a játékot //