Mikor Maruk magamra hagy a kunyhóban egy darabig az ájulás határán billegek, de a félelem, hogy a férjemnek és lányomnak baja esik elég nagy, hogy végül magamhoz térítsen.
A nyílt törés borzasztóan fáj és tudom, hogy ha nem teszem helyre és kötöm be, egyrészt elvérzek, másrészt a fertőződés is megölhet. A lábamra még mindig nem tudok ráállni, de az remélem nem tört el, csak nagyon bedagadt, de ha találnék valami mankónak valót, azzal még elboldogulnék.
Először is elvonszolom magam a férfi tegezéig és két vastagabb, valószínűleg nagyvadra való nyílvesszőt veszek ki, majd a takaróból tépek le egy csíkot és aztán nagy levegőt veszek majd meghúzom a sérült kezem, hogy a csont visszailleszkedjen.
Halk sikítás tör elő a számból és kis híja, hogy elveszítsem az eszméletem. Verítékben úszom.
A vesszőkből sínt teszek a karomhoz és a csíkkal átkötöm.
~ Aligátor tarts ki és vigyázz magadra! ~ zokogom hangtalanul.
Nem tudom mit jelentenek a rémálmaim, de ilyen állapotban esélyem sincs, hogy rájöjjek.
Aztán berontanak az asszonyok és agyba-főbe vernek, a végén már védekezni sincs már erőm.
Mikor otthagynak úgy érzem meg fogok halni, de pár perc múlva leszidom magam, mert nem adhatom olyan könnyen fel.
Elkezdem vonszolni magam, hogy legalább az erdő széléig elérjek, ott talán találok valami botot, amire ránehezedhetek és elinduljak, bár tudom, nincs értelme, de nem fogok annak a szemétnek a kunyhójában meghalni!
Ha találok növényeket, amik csökkentik a fájdalmat, csak úgy nyersen elrágom közben.

/Lis/

/a hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz/


Gyötör a megérzés, de nem azért sikerült túlélned számos életveszélyt, mert olyan egykönnyen feladod. A tested már egy rom. Megkarmolva, megrugdosva, pár helyen eltörve. Ám nem maradsz itt. És az erdőig kikúszva a sebeid csak egyre romlanak. Végig kel húznod béna karodat és lábodat az épekkel a földön. És a falu közelében csak pár nagyon enyhe gyógyhatású növényt találsz. Meg egy botot, amit mankónak próbálsz használni.
Hatalmasat esel, és a lábad megint kimozdult a helyéről, ahogy reccsent a felállás után néhány pillanattal. A száraz gally nem bírta meg a súlyod, de jobbat nem találtál a közeledben. Ha csak hozzá érsz a térdedhez, már felerősödik a fájdalom. Akár mennyire is szeretnéd esetleg, egyből nem tudod helyre hozni.
És ki vagy merülve. Hamar elnyom az álom, miközben pihenteted, hogy később újra megpróbáld. Ám ezúttal sem békés, amikor lehunyva tartod a szemed. Lelki szemeid előtt az első nap ismétlődik meg, ahogy Maruk fogadott és Valora eltávozott a fogságból cserébe. Halálra ítélte szeretteidet és csak az mentette meg őket, hogy te feláldoztad magad és engedelmességet ígértél az életükért cserébe.
Lassan pereg a film, ám idő kérdése volt csak, mikor elértek az ágyig újra és ő megvárja, amíg levetkőzöl. És lassan elkezdődik, de arcod előtt megáll.
-Hiszen te nem ellenség vagy! -mondja meglepődve- Lis az én barátom.
* Ahogy behunyod álmodban a szemed és újra kinyitod már nem ő hajol feléd, hanem Hawrok. És a három méteres ork két felkarodnál megragad és felránt a levegőbe, úgy pörög körbe.
-De hiszen Lisnek nincs semmi baja! Ő az én barátom.
* Agyarai egyre hegyesebbek és hangja mélyebb, eltorzult, mire felfogod, hogy az állati hang, amit hallasz, az kintről jön, nem a fejedből. Noha jóval halkabb.
Egy éjmostoha korgó gyomra kelti melletted.

Félig sem vagyok eszméletemnél, mikor újabb esés után már csak vonszolni tudom magam a fájdalomtól és ez a hely gyógynövényekkel sincs úgy ellátva, mint amihez én szokva vagyok. Szóval marad a fogcsikorgatós vonszolódás.
Egy fa tövében keresek menedéket, de tudom, hogy sokkal messzebb kéne mennem. Azonban már az is csoda, hogy idáig eljutottam.
Muszáj megpihennem, mert erőm elhagyott és mély, szinte ájulásszerű álomba zuhantam, nem tudva, hogy vajon hol ébredek fel, vagy felébredek-e egyáltalán.
Legrosszabb pillanataimat élem át Maruk-kal újra, de mikor felkészülök az újabb szégyenre, most változik a kép.
Tudom, hogy álmodom, nem lehet igaz, de még sem tudok kiszakadni belőle. Aztán a annak a totál flúgos orknak az arca jelenik meg Maruk-é helyett, akivel élethalál harcot vívtam a város mellett és aki most, mintha lakodalomban lennénk megpörget.
Némán nézek rá, hogy mi történik, de most megint mosódik a kép és nekem az agyam küzd azzal, amit látok.
Fel kell ébrednem! MUSZÁJ!
Nagyot rándulok, amikor végre magamhoz térek és ösztönösen a lény szeme felé kapok méretes körmeimmel.

/Lis/



Hősnőnk érzi, hogy fel kell ébrednie ebből a sehová nem vezető álmodozásból. Abból még nem élt meg senki. És nem élt túl sem...
Egy ijesztő szörnnyel találja szembe magát. És első reakciója a körmei bevetése. Ám viszonzásul ő is kap a másik éles karmaiból valahová. Utána azért kicsit visszahúzódik a bestia. Kicsit körbenézve megpróbálja elkapni a béna lábadat és kis rántásokkal húzni elfelé. És miközben épp a törött boton keresztül haladsz, mely törni kezdi a hátadat, ő éhesen nyalogatja használhatatlan végtagodat.
Talán ha hagyod, hogy azt egye meg, jól lakik és békén hagy utána.

Talán ösztönös mozdulatom megmentette egyelőre az életemet, de cserébe én is kaptam egy vágást a vállamra, ami úgy égetett, mint a tűz és ami most már teljesen felébresztett.
Ám ez az ébredés keserű volt, hiszen egy éjmostohával néztem szembe, ami jelen állapotomban nem volt túl jó és nagy valószínűséggel a végemet jelentette.
Azonban nem voltam hajlandó, hogy egy ilyen szörny gyomrában végezzem, mikor annyi mindenen mentem már keresztül.
De törött karral, szinte béna lábbal, elgyengülve, mit tehettem volna. Próbáltam rugdosni, de magatehetetlen lábamnál fogva folyamatosan ráncigát magával, gondolom a vackára, hogy nyugodt körülmények között, több napig csócsálva legyek az élelme.
Kezdett minden reményem elszállni, mikor megéreztem magam alatt a törött ágat….
Az egyik hegyes csonkot megragadtam és a teremtmény mellkasába döftem, minden erőmet beleadva. Aztán erőtlenül hanyatlottam a földre, ha életben marad, akkor nekem végem.

/Lis/

/a userrel Skypon egyeztetve/



Az éjmostoha csak addig volt bátor, amíg védtelennek érezte áldozatát. A főként gyermekekkel táplálkozó szörny az igen csak felnőtt álboszorkányunk döfésére inkább visszahátrált és körbe nézett. Nem talált új fogást a nőn, ezért inkább elment.
Pár dolog talán eszébe jutott az álombeli orkról hősnőnknek és ezért felszedelőzködve elindul megkeresni a Kőzabálók törzsét. Ám azok messze vannak és ő nem is tudja a pontos irányt. Így nem csoda, ha egy másik territóriumán bukkan három agyaras járőrbe, akik gonosz vigyorral közelednek felé, fegyverrel a kezükben.
Egyiküknél egy bunkó van, a másikuknál egy görbe kard, a harmadikuknál pedig egy kőbalta jól megmunkálva. Még csak orkul beszélgetnek egymással, hogy nehogy a közös nyelvből kiderüljön a szándékuk.

Nem tudom, hogy mennyire sebesítettem meg a lényt, de láthatóan sikerült elijesztenem attól, hogy tovább kóstolgasson, mert némi tétovázás után megfordult és elment, magamra hagyva.
Kimerülten feküdtem egy darabig, de tudván tudtam, hogy minél messzebb kell kerülnöm, mert bár minden valószínűség szerint Maruk dühének kényszere, minden férfit szeretteim után hajtott, de ha észreveszi, hogy nem vagyok a faluban, akkor nem sok időbe telik félig béna testemet megtalálni.
Erre az esetre persze megtartottam a hegyes bot másik végét, amit magam ellen fordíthattam volna.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy ha elég messze érek, talán a Kőzabálók népébe botlom, de persze biztos nem lehettem benne.
Nem is telt bele túl sok időbe, mikor máris három agyaras pillantott meg és zsákmányszerzés reményében máris vidáman közeledtek felém, aminek vicsorgásuk adta meg a hangsúlyt.
- Hawrok barátja vagyok, a Kőzabálók nem az ellenségeim! – kiáltottam feléjük, a botot magam elé tartva, hiszen nem tudhattam, hogy melyik törzs fiai.

/Lis/


Balszerencsédre nem a Kőzabáló törzsbe botlottál. Ez hamar kiderül.
-Hogy lenne ez a Kőzabálók barátja. Utálják az embereket. Nem is ismerek orkot, aki emberrel barátkozik.
-Miért ne lehetne ritka kivétel? Lehet meghágta és most nála akarja megszülni a korcsot.
-Nem hiszem, hogy egy törzsfőnök örülne egy félvér fattyúnak.
* Sokáig mehetne még a beszélgetésük immáron közös nyelven, de valószínűleg beleszólsz. És ha véletlenül kiejted azt a szót, hogy a barátod meghívott magához és a vendége vagy, akkor -ahogy búcsúzóul mondta neked, minden törzs köteles ezt tiszteletbe tartani. Vagy vállalni a haragját.
-Miért hívna meg vendégbarátnak egy emberasszonyt?
-Mit tudhatod te, hogy egy törzsfőnök kivel és mit akar diplomáciai tárgyalást folytatni? De ha az ő vendége, akkor jobb lesz elkísérni és utána járni.
* Így történt az, hogy miközben a harc után bedagadt ujjadon szorít a gyűrű, mellyel üzenetet küldhetsz bárkinek, és amivel eddig is bármikor segítséget kérhettél volna bárkitől, akár elrablásod után még az emberek területén is, most útban vagy Rombánya felé, hogy a három méteres orkot újra lásd.



És estére már el is értek hozzá, megpillantva őt a falu szélén.

Máskor biztos érdeklődve hallgatnám a magasröptű eszmecserét, amit a három ork folytat egymással, ha nem lennék olyan ramaty állapotban, hogy a lábam is remeg alattam és bármikor elterülhetek kényére-kedvére kiszolgáltatva ennek a három észlénynek, miközben nem tudom elmagyarázni nekik a lényeget.
- Befejeztétek? – érdeklődöm halkan, a fogamat csikorgatva. – Ha igen, akkor közlöm, hogy vendégként hívott magához, ha…..itt járnék. – húztam el a szám valami mosolyfélére a helyzet iróniájára.
Láttam, hogy ez lassan, elég lassan jut el a tudatukig, de csak eljut, ám még ezen is elcsámcsognak egy ideig.
- Elég legyen már! – mondom erélyesen, már amennyire tőlem teli, aztán egy fának dőlök erőtlenül. – A kíséret jó ötlet, de még jobb, ha visztek is, mert különben soha nem érünk oda. – néztem rájuk és bár nem lelkesített, hogy hozzám érjenek, de tényleg nem voltam képes egy tapodt lépést sem tenni már.
Menet közben már tudok másra is figyelni, főleg ha visznek és megpróbálom használni arra a gyűrűt, hogy legalább üzenetet küldjek a férjemnek, még ha nem is tudom majd, hogy célba ért-e.
~ Remélem sikerült kijutnod és Izulda is jól van. Még élek és már nem vagyok Maruk foglya. ……..Szeretlek és mindig is szeretni foglak, ne haragudj rám. ~
Még így is az estébe nyúlik, mikor megérkezünk és meglátom a hatalmas alakot.
- Üdv Hawrok, látom sikerült hazaérkezned, egy kis segítség most nekem is jól jönne. – szólítom meg, remélve, hogy nem felejtette el ígéretét.

/Lis/




-Lis! Ki tette ezt veled? Hát mégis eljöttél és élsz?
* Hamar int a téged ölébe tartó férfinak, hogy gyertek utána és a házak között egyszer csak az összes itt lakó felbukkan, valami különös izgatottsággal. És a barátod céltudatosan megy tovább, mintha csak rád vártak volna.
-A sámánunk is itt van. Meg fog gyógyítani téged.
* Miközben három különböző eljárást kínál fel, választanod kell, de utána elmond pár dolgot. Vagy a gyors és fájdalmas gyógyulást, mely pár óra alatt a Pokol kínjaival felérő gyógyulás során helyre hoz, vagy a több napos lassú, hagyományos gyógynövényes eljárást vagy a sárkánygyümölcs megevése között dönthetsz.
-Hawrok aggódott. A szellemek azt mondták nekem pár napja, hogy a törzsfőnökünk igen közel van, hogy le nem mosható szégyen érje egy embernő miatt. Nagyon aggódott, úgy tűnik nem hiába, hogy megpróbáltad megkeresni az otthonát, de a szomszédos törzsek rád támadtak. És emiatt tudtán kívül, de nem védte meg az ő vendégét.
* Ha választottál, akkor elkezdi a rendbehozatalodat. A téged idehozók pedig leszegett fejjel hallgatják, milyen nagy bajt hoztak majdnem egy törzsfőnökre.

Egy elég nagy kő esett le a szívemről, amikor Hawrok nem ellenségesen, hanem nagyon is barátságosan és aggódóan fogadott.
Persze nem rohantam ajtóstól a házba, hogy azonnal bemártsam Maruk-ot, hiszen nem tudhattam, milyen viszonyban vannak egymással a törzsek, ezért egyelőre kitérő választ adtam.
- Igen, eljöttem, bár meg kell vallanom, nem egészen önszántamból és nem is egyedül.
Nagyon örültem, amikor még azt is felajánlotta, hogy a sámánjuk meggyógyít, mert ahhoz, hogy megtudjam, megmenekült-e Aligátor és a kislányunk, épségben kellett maradnom és nem ilyen félig holt állapotban, bénán.
Ha nem lett volna a sárkánygyümölcs, akkor inkább a gyors és fájdalmas gyógyulást választottam volna, de ha már volt, akkor természetesen azt.
Magyarázatára most már azt is megtudom, hogy milyen dilemmát okoztam a hatalmas termetű orknak, de nem szerettem volna, ha miattam ugranak össze, hiszen már tudtam, hogy a legtöbb agyaras, nem olyan elvakult hatalomvágyó és zsákmányéhes, mint Maruk.
- Nem a szomszédos törzsek, hanem csak egy valaki, Maruk. Nem kell szégyenkeznie Hawrok-nak, a népe nem szegett meg semmilyen szabályt, csak egy ork az, aki mindent felrúgva, saját vágyát helyezte előtérbe. Elraboltatott engem is és a családomat is. Nem tustok esetleg valamit egy gyermekkel menekülő férfiről? – élek gyorsan a lehetőséggel, hátha megtudok valamit.

/Lis/




A törzsfőnök hitetlenkedve rázza meg a fejét és úgy megfeszülnek az izmai, hogy aki nem ismerné a köztetek lévő jó barátságot, azt hihetné tőle is egy méteres repülésre kapsz pofont. Ám érzéseinek csak szavakban ad hangot.
-Maruk nem lehetett. Hiszen ő benne volt az első öt törzsfőnökben, akinek elmeséltem a kalandunkat ide megérkezve. Tech és a horda visszaérkezésekor mindenki előtt számoltam be arról, hogy te segítettél hazatérni a self fogságból és ha véletlenül bárki más területére tévednél, mikor meglátogatsz engem, akkor kísérjenek hozzám.
Hogy tehette ezt?
* A körülötted lévők nyugodtságából álboszorka reakcióolvasásod sem biztos, hogy kellene, hogy megsejtsd nem téged akar megütni. Ám Maruk túl messze van, hogy most kiadja rajta sértettségét, amiért jó szándéka ellenére te már összeraktad a képet, hogy ez eleveníthette fel benne a szép emlékeket.
-Nem hallottam ezekről a menekülőkről. De ha ők is Yrchből szöktek el, majd rákérdezünk az útba eső falvakban.
* A sárkánygyümölcs hatásos, ám utána minden veled történt dolog úgy tűnik számodra, mintha csak álmodtál volna és épp egy órája váltál volna el ettől az orktól az Össznépi mellett lévő erdőben. Még akkor is, ha tudtad a hatását. A megérzéseidet sajnos ez ki fogja kapcsolni, hiszen elmédet tompítja ez a különös érzés, mely miatt nem is tűnik már annyira kézzelfoghatónak, ami történt.

Másnap indultok és egyik útba eső faluban megtudjátok, hogy elfogtak sebesülten egy férfit, aki egy csecsemővel volt. És átadták Maruknak. Amikor pedig az egyik hegycsúcsról végre megpillantjátok Yrchet, egy félig földbe süllyesztett ketrecben, derékig vízben megpillantod újra Aligátort. Bal karjában Izuldát tartva a rácsoknak dőlve állva alszik. Ha eldőlne, ketten megfulladnának.

Természetesen, bár reménykedem benne, hogy hitelt ad a szavaimnak, mégis tudom, hogy nehéz lehet elhinnie, amit Maruk-ról mondok, mert annyira sokat ad ez a nép az adott szó becsületére.
Testbeszéde alapján az sem tartom kizártnak, hogy hamar véget vet a bimbózó barátságunknak és hasonló bánásmódban részesülök tőle, mint Maruktól.
- Sajnálom, de tényleg megtette és annyit mondhatok, hogy iszonyúan élvezte, hogy megkínozhat. – sóhajtottam egy nehezet, miután kiderült, hogy nem ellenem irányul a haragja.
Azonban nem volt szándékomban a részleteket is elmondani, épp elég szegyen volt ez nekem.
- A törzsében azonban nem mindenki volt ellenem.
Aligátorról és a lányunkról azonban továbbra sem tudok meg semmit és ez elkeserít.
- Köszönöm. – hajtom meg a fejem az ígéret hallatán, mert ez is több a semminél.
Számítok a gyógyító gyümölcs okozta tompaságra, de vállalom a kockázatot, mivel nem akarok sokkal több időt itt tölteni, csak amíg meg nem találom a családomat. És ez csak egészségesen lehetséges.
Mély álomba zuhanok aztán és reggel épen ébredek fel, ekkor közli Hawrok, hogy elmegyünk Maruk törzséhez. Nem tudom mit akar csinálni, de nem igazán van választásom, na meg talán a férjem és a lányom is előkerül közben.
Nagyon elkeseredtem és egyben a szívem majd megszakadt, amikor megtudtam, hogy nem sikerült a szökése, mert elfogták és visszaadták Maruk-nak. Biztos voltam benne, hogy már halottak mindketten.
Minden életkedv nélkül vonszoltam magam Hawrok mellett, amikor a szemem elé tárult a falu és a főnöki kunyhó előtt………….
- Édes Istenek! – kiáltottam fel. – Mentsétek meg őket!
Semmi nem állíthatott meg, ahogy feléjük rohantam.

/Lis/




Egy halk hörgés hallatszik a melletted álló torkából, mielőtt válaszolna.
-Ne izgulj! Meg fogjuk menteni!
* Dühösen indul meg lefelé a lejtőn. És az a pár jó kiállású, de nála két-három fejjel is alacsonyabb fajtársa, akik idáig kísértek benneteket, szorosan a nyomában követik. És valószínűleg nem te is szeretnél ott lenni, hogy válaszolj Maruk esetleges állításaira.
-Hogy képzelted ezt, Maruk! Eddig becsültelek, de szándékosan elraboltad a barátomat, akiről tudtad, hogy a vendégem.
-Honnan is tudhattam volna, hogy pont ez a nő az?
* Ha ott vagy velük, akkor válaszért feléd fordulnak. Ha nem, akkor Hawrok kedélyét alaposan lehűti a kiábrándító pofon.
Amennyiben ott vagy és mondasz bármit, a vita tovább folyik és egyre hevesebben. Először csak ujjal kezdik böködni egymást, majd a Kőzabálók vezetője nagyon taszít Yrch urán. És kezdetét veszi a párbaj..., ha a kocka is úgy akarja.



/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Maruk megnyeri az összeütközést és Lisbeth ott marad újra vele.
3 és 4 -A nagy darab ork meghátrál és inkább lemond a családodról is és a bosszúról. Aligátorral és a lányoddal épségben elmehetsz. Úgy érzed, nem a barátod személye rettentette el, de irigykedve figyeli mindenki a kiváló minőségű törp felszereléseket rajtuk.
5 és 6 -Hawrok legyőzi Marukot./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Nem igazán fogtam fel, hogy mit válaszolt a könyörgésemre Hawrok, mert már minden erőmmel a szeretteim felé rohantam, hogy akár a tíz körmömmel kaparjam ki őket onnan.
Bár a mögülem hallatszódó remegése a földnek azért tudat alatt jelzi, hogy nem kis erőt képviselő kísérő csapatom a nyomomban rohan.
Maruk higgadt szemtelensége azonban rémisztően mar a gyomromba, mert még mindig nem tudom elhinni, hogy az agyarasok kiállnának mellettem és ez nem valami játék csak, de már nincs visszaút. Dühtől remegő hangon állok meg a ketrec mellett.
- Vajon a ravasz Maruk törzsfő, hány olyan gyógyító boszorkányt ismer, akinek kisgyermeke van és akit Össznépi városából kell elrabolni, ahol a nagyrabecsült Hawrok találkozott velem?
És most engedjétek ki őket! MOST!!!! Ők semmit nem vétettek ellenetek, soha.
Az első csattanásra már visszakapom a fejem és azt látom, hogy a két nagy termetű ork csépeli egymást, aztán egyszer csak egy nagy üvöltést hallok és Maruk teste csapódik a kunyhója falának, majd eszméletlenül csúszik a földre.
- Kérlek, engedjétek ki őket, meghalnak. – suttogom most már erőtlenül, miközben tekintetem kétségbeesve kapcsolódik Aligátoréba.

/Lis/


Még a barátodon is látszik a meglepettség alig észrevehető szellője, mikor végre legyűri Marukot. Ki tudja mit ért meg ebből a karakter és mit a usere.
Ám hamar elengedik Aligátort és a lányotokat. De nem hozzád, hanem a Kőzabálók törzsfőnökéhez vezetik oda. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ököljog érvényesült. És bár mind két nagy darab belelovalta a magát a maga igazába, de ennek a népnek nincs kétsége afelől, hogy aki végül győz és kiüti a nyeregből a másikat, az tiszteletet vív ki.
Orkosan zárult le ez a történet. Méghozzá nagy szerencsédre nem azzal, hogy mindörökké ezentúl Maruk szolgája leszel és barátod pedig kénytelen elismerni, hogy nem volt igaza.
-Sajnálom Lis, ami történt. Azt hiszem, ha adsz még egy esélyt, akkor megpróbálhatnánk újra kezdeni. És megint egy család lenni. Szörnyű dolgokon mentem keresztül belül, de te sem panaszkodhatsz.
De amikor összefogtunk, mindig túljutottunk a nehézségeken. -aggódó arccal néz rád férjed.


/Köszönöm a játékot!/

Már van annyi tapasztalatom ezzel a néppel, hogy itt annak van igaza és az mondja meg, mit, hogyan, aki nagyobbat tud ütni. Szerencsére most Hawrok volt az, aki ezt megtette, ezért most raja múlik, hogy továbbra is olyan kedvezően áll-e a dolgokhoz, mint eddig.
Az agyarasok, parancsára azonnal ugranak és kiszabadítják a férjem és a lányom. Aligátor nyúzott, megviselt, de él és én boldogan szorítom magamhoz Izulda-t.
- Óóóóóó, Aligátor………- sóhajtok és alig bírom kordában tartani érzelmeimet. – Nem tudom, hogy miként hozhatjuk ezt rendbe és most nem a te……..viselkedésedre….gondolok, hanem az…….enyémre. Nem akarok magyarázkodni, hogy miért tettem, amit tettem, de………………nem tudok a szemedbe nézni……..még. Ha szeretnéd, akkor veled megyek, de nem várom el, hogy a feleségednek tarts, csak Izulda-t neveld fel apjaként.
Ha ő meg is bocsát nekem, én magamnak még egyáltalán nem és kérdés, hogy valaha fogok-e…………

//Én is köszönöm a játékot //