A magasabb népcsoportok tagjai közé sorolhatóak átlagos 180-190 centijükkel, ugyanakkor nem ritkák az ennél valamivel magasabbra megnövő éjelfek sem. Alkatra vékonynak látszanak elsősorban magasságuk és tündeségükből fakadó karcsúságuk miatt, de közel sem olyan törékenyek, mint amilyennek tűnnek: meglepően ellenállóak a fizikai hatásokkal szemben, fizikumra ugyancsak erőteljesebbek és sok éjtünde dicsekedhet szépen kirajzolódó, szikár izomzattal. Mozgásuk bár nyomokban továbbra is hordozza az elfies könnyedséget és hideg eleganciát, ez keveredik egyfajta pusztító, de jól koncentrált brutalitással és precizitással, amihez szinte állandó jelleggel hozzácsapódik az egész jelenségükből sugárzó felsőbbrendűség és arrogancia. Vonásaik a legtöbb esetben lágyak és puhák vagy szoborszerűek, de esztétikusak, így emberi ideálok is lehetnének, azonban gyakran ül ábrázatukon gúnyos vagy lenéző vonás, ami miatt hamar ellenszenvessé válnak. Pillantásuk is hasonlóan csillog: benne van a hatalomra született nép büszkesége, hogy más fajok felett uralkodhassanak.
Bőrszínük szinte egytől egyig szürke, annak is ezernyi változatát és árnyalatát látni: az egészen sötéttől, a feketétől kezdve a halovány szürkéig minden előfordul, és nem ritka ezen szürkéknek a színezett árnyalata sem. Előfordulnak így olyan éjtündék, akiknek bőrük enyhén barnás vagy kékes tónusú; egyedül az éppen csak hamvas nem található meg közöttük. Feltételezések szerint valaha a bőrszín megkülönböztetője volt mind a származásnak, mind a rangnak, foglalkozásnak, és így az egykor vélhetően legmagasabb tisztségnek örvendő bőrszínűek a mára kihalt vagy eltűnt hamvasok voltak.
Szemeik kifejezetten érzékenyek a fényre, aminek következtében éjszaka hátrány nélkül tájékozódnak a csillagok és hold fényében, de a sötét barlangokban a legkisebb fényforrás is elegendő a számukra ahhoz, hogy jól lássanak. Az északi Zevadarban ez nincsen hátrányukra, hiszen ott a napsütés nem olyan erős, mint Neminra más birodalmainak területén, hidegebbek is a napok az ő vidékeiken, viszont az idegen földre küldöttek emiatt leginkább az éjszaka folyamán végzik feladataikat. Szemszínük akár a legritkább drágakövek; más faj aligha büszkélkedhet olyan szemszínekkel, mint az övéké. Általában a vörös és bordó különféle árnyalataiban tündökölnek, de ugyanúgy gyakori a sárga vagy lila szempár is; ritkábbak közé sorolható azonban a jeges vagy acélos kék, valamint az egészen fekete.
Hajuk már-már kivétel nélkül krémszínű vagy ezüstös, ritkábban teljesen fehér, valamint nem kivételes eset a teljesen fekete fürttel rendelkező éjtünde sem. Viseletben igencsak változatosan hordják; egészen vad frizurákról kezdve az ékszerekkel gazdagon díszített tincseken át mindenféle előfordul, mely legtöbb esetben a ruházkodáshoz hasonlóan jelzi, honnét származik az illető. Sokszor ízlés kérdése az is, ha valaki hosszan vagy röviden hordja, de többnyire egy rangba, kasztba vagy munkakörbe valóak hasonló hajviselettel rendelkeznek, így például az egészen megnyírt haj leginkább a katonaságra jellemző, míg az ízlésesen díszes viselet a nemesi körre. Arcszőrzete a férfiaknak nincsen.
A finomabb arcvonásokon túl elfi jellegzetességnek számít a hosszú fül és annak hegyes végződése, melynek sötétlő bőre élesen kilátszik az általában világos hajzuhatag alól, egy köpeny csuklyája alatt viszont kényelmesen és nem is feltűnően elfér.

A rendszer, amiben élnek és annak felépítése nem éppen egyszerű: ármányokkal és árulásokkal teleszőtt társadalmuk szinte követeli a pókerarcot és a hazugságok elhitetését. A szemrebbenés nélküli hazudozás már-már bevett szokás náluk és még a leghamisabb állításokat is képesek olyan hitelességgel és meggyőződéssel közölni, mintha az ténylegesen a valóság lenne. Vonásaik ehhez adaptálódva nehezen leolvashatóak és képesek hosszú ideig fenntartani valami egészen másnak a látszatát anélkül, hogy más azt észrevenné. Sikeresen vezethetik meg saját fajtársaikat is, ha jól forgatják a szavakat, magabiztos és meggyőző kiállásuk miatt pedig nem egyszer taszítják a kívülállókat bizonytalanságba. Mindezeken felül Zevadar sem éppen az a terület, ahol békében élhetne bárki: Neminra többi területéhez képest meglehetősen hideg és élelem sincs feltétlen annyi, amennyi szükségeltetik, a sötételfek azonban alkalmazkodtak ehhez. Jócskán magasabban van a toleranciájuk éhséggel szemben, rendkívül erős az immunrendszerük is, és emiatt ritkán betegeskednek - de aki elkap valamit, az nagy eséllyel nem épül fel belőle szakértő segítsége nélkül. A hidegtűrésük magas Zevadar viszontagságainak következtében, így a kemény teleket is képesek úgy átvészelni emiatt, mint más birodalmakban egy könnyű havazást az ott élők, míg az erős napsütéshez kényelmetlenség érzete társul, valamint szemeik fájdalma azok fényérzékenysége miatt.


Neminra legkegyetlenebb és legkíméletlenebb népeként tartják számon a sötételfeket, és nem indokolatlanul: az álnokság átszövi a hétköznapjaikat, a megtévesztés a vérükben van, ami nem csupán más fajokat, de már a saját fajtársaikat is nagyban fenyegeti. Agresszív, mégis meggondolt lények, és köszönhetően a magas elvárásoknak, melyeket saját maguknak és utódaiknak állítottak, kevés hibát tolerálnak - elvégre ők az elsőszámú, uralkodásra született faj, az egyetlenek, akik képesek az érdemi vezetésre, hibának így helye nincsen.
Általános életfeltétel, hogy az éjtünde képes legyen az átverések sűrű hálóján átlátni és felvenni annak ritmusát, hogy hazugságokra hazugságokkal válaszoljon, melynek következtében szinte egytől egyig óvatosak és olyan szinten karizmatikusak, hogy szemrebbenés nélkül tudnak becsapni másokat. A társadalom átlagos intelligenciaszintje meglehetősen magas - hiszen rendszerükön belül a buták és gondolkodni alig tudók nem maradnak életben sokáig -, rengeteg közöttük a lángelme, akiknek bonyolult tervek alapos és kivitelezhető felállítása nem jelent nagy akadályt, eszes mivoltuknak hála pedig a helyszínen is rugalmasan kezelik a váratlanul felmerült problémákat. Ennek ellenére kifejezetten türelmesek és számítók, terveiket éveken keresztül tökéletesítik, nem téve egyetlen elhamarkodott lépést sem, ami romba döntheti az eddig elért eredményeket.
Legtöbbjük érzelemmentes, kötődni is csak addig képesek, míg valakiben vagy valamiben látják a hasznot, ám amint nem jelent további nyereséget az illető, eldobják, mint egy használt rongyot. A középpontban saját maguk állnak, mindig azt nézik, nekik mi a jó, hogy miből származik előnyük, ambiciózus természetük pedig olyan beteges mértékeket öltött, hogy akár a saját rokonaikat is félreállítanák, ha ők választják el céljaiktól. Lelkiismeretfurdalást nagyon kivételes esetekben éreznek - zömüknek ugyanis az érzelmek a gyengeséget jelentik -, és nem okoz különösebb dilemmát, ha a testvérüket vagy szüleiket kell feladniuk vagy megölniük azért, mert törvényeket szegtek, esetleg a sötételf társadalom ellen szervezkedtek. Ugyanolyan gyakori eset saját utódaiknak eladása is, ha pénzre van szükségük, és bár az összetartás és család fogalmát ismerik, náluk egészen más koncepció alakult ki ezen szavak köré: a család csak egy ugródeszka, ami könnyebbé teszi az egyén számára, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.
Nem hátrálnak meg a legradikálisabb módszerektől sem, ha hatásosnak vélik azt, és bár arroganciájuk sem kevés, ha éppen a helyzet úgy kívánja, azt lenyelve teljesen meghunyászkodnak és megalázkodnak addig, ameddig szükséges. Sokakkal ellentétben ők képesek levedleni a legmélyebben gyökerező személyiségjegyeiket is csak azért, hogy elérhessenek valamit, színészi játékaik pedig elképesztő hitelességgel bírnak. További módszereik közé sorolhatóak a negédes szavak, a csábítás, ami a megfelelő helyen a megfelelő személlyel előrébb juttathatja az egyént rangilag. Ez mindkét nem fegyvere lehet, ugyanis a nemek egyenrangúak - a produktivitás és a haszon a döntő, ezért ha valaki nem tud hozzájárulni semmilyen formában a társadalom előrejuttatásához, annak fenntartásához vagy erősítéséhez, azt kiiktatják vagy rabszolgaként alkalmazzák a továbbiakban, nem ismerve el őket onnantól a társadalom részeként.
Minden más népet alantasnak találnak, akik a sötételf szemlélet szerint pusztán az ő igényeik kielégítésére születtek, így a rabszolgatartásnak nagy divatja van feléjük. Rengeteg éjtünde él ennek a lehetőségével, mely gyakran dicsekvés tárgyává válik beszélgetéseik során, és míg a rabszolgákat piszkos munkákra osztják be, addig ők a saját céljaik teljesítésének következő állomásán dolgoznak. Egy éjelf soha nem fogja bemocskolni a kezét egy rabszolgáknak szánt munkával - aki azonban mégis lealacsonyodik erre a szintre, annak nemhogy megalázó és sértő megélni azt, de soha többé nem lesznek képesek úgy nézni rá, mint teljes értékű éjtündére. Ugyanilyen megalázó a számukra, ha elveszik tőlük a fegyvereiket - legalább egyet hagyni kell náluk, eleget téve a tradícióknak, máskülönben úgy hiszik, lenézik őket.
Habár sajátjaikat elismerik, mint fajtársak, gyakran tárgyként kezelik őket, akik csak addig kellenek, amíg ők feljebb juthatnak vagy számukra fontos szolgáltatást biztosítanak, legyen az kereskedelem, luxuscikkek, védelem, rabszolgák vagy ágypartner. Ösztönösen vonzódnak az erős éjelfek felé, jelenjen meg ez az erő fizikailag, elmében, mágiában vagy rang által biztosított hatalomban, ugyanis mindannyian keresik az erőt farkastörvények uralta társadalmukban - és erőssé akarnak válni. A legtöbb esetben akkor közelítik meg a másikat, ha valami nyereséget vélnek felfedezni a kapcsolatban, ha úgy érzik, hosszútávon jövedelmező lesz, de amint feleslegessé vagy használhatatlanná válik, a kapcsolat megszakításra kerül. A házasság is inkább a materialitáson alapszik, semmint érzelmeken, a gyereknemzés ugyanúgy egy befektetés a jövőre nézve.