/Viridiel/


A királynő futárja egy üzenetet kapott. Érdekes módon most nem ő szállítja, hanem neki címzik.
Egy vörös hajú félelf nő keresi fel az egyik pihenőhelyén és levél nélkül lép oda. Talpig páncélban van és egy nemes címere virít a mellvédjén. Ám szavakban is átadott üzenete ugyan ezt támasztja alá. Ám van valami a csajban, ami Zevadarra emlékezteti...


-Üdv, azt hiszem, te vagy Viridiel, Turion fia!
Jó nehéz volt téged megtalálni. Escalia úrnő küldött. Észak-Bivaly romjai mellett akar találkozni veled a nyári napforduló estéjén. Úgy sejti, nem lesz nehéz megtalálnod őket.
* A bőre mindenhol vastagon van kenve olajokkal és egyenes tartása, katonás megjelenése ellenére még mindig hordoz valamit régi piperkőc stílusából. A változás csak az inkább, hogy szép ruháját olyanra cserélte, ami kényelmesebb a nehéz vasak alatt. És ezek az acélok rejtik az illetéktelen szemek elől a szépségére szánt hosszú idők eredményeit.

A falu széli fogadóban elég feltűnő jelenség a megjelenő, páncélba öltözött nő, akiről mindenki láthatja, hogy katona, bár öltözéke arra utal, hogy sokat ad a megjelenésére is, nem az a harcban elhasználódott holmi van rajta.
Ha a páncél nem lenne elég, a haja is elég kirívó az ivó közönségéből és önkéntelenül is szaporábban ver a szívem, hiszen azonnal egy szívemnek kedves személy ötlik tőle az eszembe, még ha amúgy egyáltalán nem hasonlít rá, főleg mert van benne valami, ami inkább a selfekre hajaz.
Egyenesen az asztalomhoz telepszik és nem kertel, azonnal a lényegre tér, mielőtt még kérdőre vonhatnám.
- Escalia úrnő? Ismernem kéne? Már bocsáss meg, de mostanában rengeteg dolgom volt és lehet, hogy csak az emlékezetem nem a régi, de kicsoda is ő és miért akar velem találkozni? Észak Bivalyt pedig nem rohanták le az orkok? Elég veszélyes mostanában arrafelé bóklászni sereg nélkül…….-nézek rá kérdően, mert ennyi információ lehet nem elég, hogy ugorjak valami ismeretlen kérésére.

/Viridiel/



Unottan forgatja meg a szemeit a nő. Látszik rajta, hogy csak szeretne gyorsan túl lenni rajta.
-Diremel Wyrmor kisasszony. De úgy tudtam, hogy az erdei elfek többsége nem ezen a néven ismeri. Awyris uralkodóinak is jó barátja. És egy híres zsoldos csapat vezetője. Úgy rémlett, hogy Össznépi erődjénél még találkoztatok személyesen is vele a király oldalán harcolva.
Nagyon szeretné, ha ott lenne. Én is úgy tudom, hogy a város és végvár elpusztult.
* Előveszi a kulacsát és nagyot húz az út porára belőle.

Az biztos, hogy a félelf előttem, nem a lelkesedés szobra és az is, hogy egy nemes címerét viseli, így nem kételkedek abban, amit mond, csak hát feleslegesen nem szeretnék nagy kitérőt tenni, sem kockáztatni az életem. Viszont valószínűleg a nő csak egy futár és nincs beavatva abba, hogy miért akar velem az úrasszony beszélni, de hát próba-szerencse.
- Ja, tényleg! Mondom, hogy a memóriám nem a régi, most már emlékszem, de hát annyi nemes volt ott és elég kaotikus a helyzet, talán bocsánatos bűn, hogy nem ugrott be a kisasszony neve. – intek elnézést kérve, hisz az udvariasság elf szokás. – Mint mondtam sok a dolgom hölgyem, nem tudna valami közelebbit mondani, miért is kéne elmennem oda? És meghívhatom egy kupa borra vagy serre?

/Viridiel/



A harcos nő bólint az italra és egy hang nélkül rád bízza, melyikre szeretnéd meghívni.
-Csak keveset. Ahogy már mondtuk, Észak-Bivaly elpusztult egy nagy csatában. Ám az orkok nem tartják megszállás alatt. Át kell vennie a király helyőrségének a környék felügyeletét. De nem említette, hogy ezzel kapcsolatban kéne felkeresned.
* Belekortyol az italába és figyelmesen várja a reakcióidat.

Intek a felszolgáló lánynak, aki miután elmondom neki, hogy kérek egy kupa bort, térülve-fordulva már le is teszi a féltünde elé.
- Meleg van, nem kell fukarkodni, csak fogyaszd egészséggel. – bólintok felé az ital felé intve.
Aztán tovább figyelem, amit mond és úgy látom, hogy talán annyiba beavatták, amivel legalább meggyőzhet, hogy érdemes körül néznem azon a vidéken.
Mérlegelem a dolgot, hogy mekkora kerülő lenne, de őszintén szólva kíváncsivá tesz az, hogy miért pont egy lovagnőre, egy nemes kisasszonyra bízzák annak a területnek a védelmét, amit már felprédáltak az orkok és valószínűleg nem sok mindent hagytak. És főleg, hogy mit akar tőlem? Vajon futárként vagy azért mert hallott már rólam?
- Szóval nem tudod miért kellene odamennem? –kérdezem meg a szemébe nézve. – És mikor kéne mennem?

Uráldur írta:

/Viridiel/


-Üdv, azt hiszem, te vagy Viridiel, Turion fia!
Jó nehéz volt téged megtalálni. Escalia úrnő küldött. Észak-Bivaly romjai mellett akar találkozni veled a nyári napforduló estéjén. Úgy sejti, nem lesz nehéz megtalálnod őket.

-Mint már említettem, a nyári napforduló estéjén. Nem ismered a csillagok állását? Azt hittem, minden nép megünnepli valamilyen formában azt, mikor elkezdenek rövidülni a nappalok és hosszabbodni az éjszakák.
* Ezt ősi tünde nyelven mondja el, nehogy zavarba hozzon a kocsma közönsége előtt. És ha a kíváncsiságodtól hajtva elmész, a rom vár tetején, az egykori fellegvárnál több helyen fáklyák és mécsesek fényét pillantod meg az esti sötétségben.
Ám a növények értesítenek a mocsár egyik szigetén gyülekező kisebb fegyveres ember csapatra is. A szél vacsorájuk illatát sodorja feléd.
A város kihaltnak tűnik kívülről. A nyugati kapu vizesárkát pallók hidalják át. Ám a többi helyen is a felvonóhíd a tűz martalékává vált.
A végvár természetes védelme, a mocsár, jelenleg legalább annyira megnehezíti a hely megközelítését, mint mielőtt a várból kereskedőutak nem kezdtek el kiépülni... nagyon nagyon régen.

- Most komolyan belém akarsz kötni, vagy mi van? – meredek rá, de ugyan azt a nyelvet használom, szülőföldem nyelvét, amit ő. – Más kötötte le a figyelmem a megjelenésed elején, így kiment a fejemből. Én sem sértegetlek azért, mert kevert vérű vagy és nem vonom kétségbe a két világban szerzett tapasztalataidat, tudásodat. Szóval vegyél vissza. – tisztázom vele a dolgot még az elején.
Ezért hát érthető, ha nem miatt teszek eleget a kérésnek, hanem arra vagyok kíváncsi mit akar tőlem Escalia úrnő azon a vidéken és miért én vagyok a választottja.
A vidék a várt állapotban van, ahogy a romos vár is, bár láthatóan falai között most is voltak, erre utaltak a fények, de látni nem láttam senkit, így nehéz volt megállapítani, hogy hánya lehettek.
A mocsár felől, ami valamikor jó védelme lehetett a helynek, most tábortűz és sülő étel illatát sodorta felém a szellő, de az emberek jelenlétére már a természet is figyelmeztetett.
- Kint vagy bent? – nézek kérdőn a várra, majd a mocsárra, hogy vajon merre találom a nemes kisasszonyt.
De talán mégis inkább a várban lehet, így átgyaloglok az ideiglenesen lefektetett pallókon.

/Viridiel/


A vár sötétségbe borul, ahogy az elhagyatott utcákon sétálsz. Törmelékek mindenhol, két oldalt feldúlt és leégett épületek. Rengeteg a holttest. A betörő orkok nem vágytak túl sok fogolyra. Igen csak pórul jártak Braslov második pusztulásakor, amikor Tech vezetésével igyekeztek a férfiakat is összeszedni és munkára kényszeríteni.
Ám nem csak azokat a hadra fogható embereket ölték meg, akik ellenállást tanúsíthattak volna. Azok a nők is erre a sorsra jutottak, akiket nem akartak megtartani. Viridiel hallhatott már gyanakvó vádakat, hogy a sötét elfek árulták el az üldözött szektát és királyod elfogása akár nem is a véletlen műve lehetett...

A központban úgy tűnik, élet van. Közelebb érve a nyári meleg éjszakában körülbelül ezer páncélos katona fészkelte be magát az egykori belső várba. Nem szólnak rád, megvárják, míg oda mész hozzájuk.
A király címerét viselik.

/Lobelt/

/Történet folytatása innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t139p100-urb-a-kalandoszto-varosa#17000
/


Sajgó fejjel ébred mágusunk. Összedőlt házak között fekszik és haja közül egy vörös csík indul le, hogy egy kisebb vértócsában pihenjen meg.
Sötét éjszakát messziről, a város közül kimagasló Öreg Torony fényei törik át. Csak távoli, pislákoló gyertyafényre hasonlítanak a mécsesek és fáklyák. Talán még nem sejted, hogy egy erdei elf is egy közeli utcában jár.

/Hagylak találkozni titeket./

Robert

Az életem egy új és igen fájdalmas részéhez ért, de a mesélő szívatása nem vet gátat terveimnek. Egy fura helyen ébredek, vagy csak térek magamhoz, kinek mi tetszik. Körbe járok egy kisebb területet, köveket, fát és egyéb vackot gyűjtök két okból. Az első az hogy ez a koldus gönc kezd bosszantó lenni, és kerge sárkány csak a mágiát korlátozta le a tetoválásaim és a köveim NEM :p szóval éhen halni nem fogok, viszont anyagokat gyűjtök hogy azokból ruhát és hasonlót alkossak.
-Hülye sárkányok, kerge istenek és még én vagyok önző és érdek ember. NEM IS VAGYOK EMBER. Na mindegy, essünk túl a ruházaton és össze ütök valami fegyvert is mert erre felé sok az ork meg a sötét elf -ahogy a mesélőt ismerem- Franc mindenkibe.
Na amint kész a ruhám várok kicsit és élelmet hozok össze, a franc se fog vadászni éjszaka közepén.Szóval jobb fajta hosszú bottal felfegyverkezve indulok a fények felé. Amint lépéseket hallok, nem tudom ki lehet de keresek valami nagyobbat ami mögé elbújhatok. Majd a hófehéren világító bal kezemre nézek és tuti most lesz az a nap amikor kiakadnak a csont bal kezemtől ami vállból hús nélküli. Nesze neked észlény sárkány, kellett a holmim piszkálnod ...
De csendesen lesem ki érkezik az úton.

Voltam már háborúban és nem kevés holtat is láttam épp eleget, hogy elviseljem a látványt, ami a vár belsejében fogad, de most mégis elszorul a szívem az ész nélküli pusztítás láttán. Rengeteg a halott, amiből sokkal több a nő és a gyerek, mint az orkoknál megszokott és, ha továbbra is temetetlenül hevernek majd, akkor hamarosan elviselhetetlen lesz a bűz és a fertőzés mindenkire veszélyt jelent majd.
Sötét arccal megyek tovább, mert eszembe jut az a szóbeszéd, hogy a vár elpusztításában szerepe van a selfeknek is. És már megint az éjelfeknél tartok……
A fő közlekedési úton sétálok a belső vár felé és ott láthatóan nagy a nyüzsgés, sok a katona és a címerükből ítélve az emberek királyát szolgálják, valószínűleg ott találom az úrnőt.
Ám még mielőtt közelebb érnék, hogy bejelentkezzek nála, hangot hallok, méghozzá dühös hangot és a hangsúlyából ítélve valami baja van. Talán segítségre szorul valaki?
Nem tűnt agyaras dörmögésnek, na meg a katonák biztos átnéztek már mindent, így viszonylagos biztonságba ringatva lépek a mellékútra, hogy megnézzem ki lehet az és mi baja.
- Hahó! Van itt valaki? Segíthetek?

Robert


És pechem van, épp egy elfet fogok ki, még ha a hatalmam meg lenne leléphetnék de az a kurva sárkány szivat ezerrel. Túl hangosan szitkozódhattam, mert meghallott ami ciki de most van jobb dolgom is mint emiatt aggódni. Ingem letépem, és a karomra tekerem talán nem lesz feltűnő. De most hogy körül nézek csoda hogy egy zombi sincs a környéken. De ha már megszólított illik válaszolni. Most hogy végre eltakartam a karom, időszerű ellenőriznem az arcom. Nem lenne kellemes ha egy két lábon járó zombinak nézne...
-Üdv csak egy, kóbor túlélő lennék de díjaznám ha nem lőnél le.-jobb mellé beszélni mostanában az igaz mondás miatt keveredek szarba ergo éljen a hazudozás.

Hőseink egymásra találtak. Robert megnyugodva tapasztalja, hogy arcát nem lopta el a szárnyas hüllő, ám kezét valóban jobb lesz takarni. Miközben mágusunk Valora követőjének vallja magát hirtelen, addig egy másik hangra is felfigyel Viridiel. Valami lassan közeledik a hamis álcát felvett varázsló mögül és van elég erdőjáró tapasztalata, hogy nem a humanoid létformákra jellemző neszeket ad ki.
Kik lehetnek még a romok között?

Azért a biztonság kedvéért a kardomon van a kezem, amikor a hangokat követve, beljebb megyek a házak romjai közé, bár az értelmes káromkodás azt mutatja, hogy kétlábúval van dolgom. Először nem látom jól, hogy ki az, de a válaszával egyidejűleg már előbbre lép és embernek néz ki, ahogy sejtettem.
A keze bekötve, ruhája szegényes és meggyötörtnek néz ki, így a látvány egyezik a szavaival.
- Miért lőnélek le? – fürkészem végig, mert nem látok nála fegyvert. – Azt mondod kóbor? Ezek szerint rosszkor voltál rossz helyen? – nézek rá némi szánalommal. – De te még szerencsésebb vagy, mint ők. – intek a szerteszét heverő hullákra. – Szükséged van va…….
Aztán felkapom a fejem és fülemmel a neszeket hallgatom, amik a férfi mögül erednek és közelednek.
- El kéne mennünk innen……gyorsan, valami ……jön. – nyúlok a karja után, hogy magam után húzzam, ki a főútra. – Menjünk be a belső várba, itt sok a holttest és ez olyan lényeket vonz, amivel egy fáradt és sebesült utazó nem biztos, hogy szívesen néz farkasszemet. Engem meg ott úgy is várnak és talán jut neked is egy kis ellátás.

Robert

-Mert mostanában mindenki, agresszív és a fejemre utazik. Kezdve egy sárkánnyal, aztán valami buta várossal amit Urbnak hívnak, és ide raktak ki bárkik is tették nem épp lakott területre tettek ki- nos rész igazságok a legjobb hazugságok-de hagyjuk is megesett és ide lukadtam ki. Elmesélnéd hol vagyok? Bár lehet hogy a mikor is kérdéses.
Kérdése nem ér váratlanul.
-Mondhatni igen ilyesmi a helyzet rosszkor rossz helyen. De Szakrális képét beverem az tuti. Csak találkozzak vele megint. Szükségem? Mire? A felszerelésemre lenne szükségem de az arra van egy hétnyire ide bár halvány lilám sincs mi van arra.
Hirtelen feszültség ül ki az arcára én meg agyalhatok hisz a mágiámmal az érzékeim nagy része is elment a feledésbe, egyedül szemeim maradtak meg gyanítom azért mert nem mágia szüleménye mint a többi a gyógyulásom meg rejtély nem tervezem most kideríteni.
-Valamit hallasz? Oké menjünk nem tervezek bunyózni semmivel míg erőm teljében nem leszek. Oh várnak?-és elf nyelvre várok- még több lomb járó? Végre pihenhetek kicsit talán, bár már orkoknak is tudnék örülni. Jut eszembe neked mitől ilyen a hajad? Ismerek egy elfet bár ő vak volt és öregecske.- ha a bal kezem felé nyúlna azt elhúzom de a jobbost hurcipálhatja.

/Viri és Robert/


Találkozótok meglepően békésre sikeredett, pedig a Mesélő szívesen megnézte volna a harcotokat közbeugró szörnyekkel nehezítve.
Ám végül inkább a belső vár felé veszitek az irányt, miközben aki hegyezi hosszú füleit, az halk csámcsogást hallhat több felől is a lakatlan házak közül. Úgy tűnik, az élet kezdi visszavenni a települést magának, csak még nem tudjuk, hogy mifélék azok, akik elsőként belakták.
A második várárkon szintén pallón keresztül vezet az út és lyuk tátong a kapu helyén. Két őr állja utatokat és tesz fel molesztáló kérdéseket.
-Állj! Kik vagytok? És mi járatban? Van engedélyetek belépni?
* Ha Viridiel a nemes leányára hivatkozik, akkor fejrázás lesz a válasz.
-Diramel Wyrmor kisasszonyt és a csapata tagjait sem láttuk. A király küldött minket, hogy megszervezzük a visszaköltöző helyőrséget. A határ kulcs fontosságú védelme volt Észak-Bivaly és hamar be kell tömni a keletkezett rést. A szekta befolyása nagy területre kiterjedt és több napi járóföldnyire pusztítottak el mindent az orkok.

~ Óóóó….szóval nem csak szerencsétlen túlélő, de meg is gajdult szegénynek az agya. ~ nézem egyre enyhültebben és sajnálkozóbban a férfit, aki nagy hévvel magyaráz.
Természetesen tudom, hogy sárkányok nincsenek, így mikor ezt kezdi emlegetni, meg azt, hogy valakik csak úgy kirakták, ez volt az első gondolatom, ám amikor Urb városát említi meg, akkor hirtelen minden ilyetén gondolat kifutott a fejemből.
~ Urb? Azt csak az találja meg, akinek a boszorkány úrnő megengedi! ~
- Te voltál Urb városában? – kérdezem, de látva, hogy elég zavarodott, amit nem csodálok, ha onnan jött, válaszolok a kérdésére. – Észak Bivaly várában vagy, amit, mint áthatod lerohantak és elpusztítottak az ork-elf és emberi közös seregek. Bár, ahogy elnézem az agyarasok voltak itt többségben.
Ezek után megint csak pislogok, mert dühösen kirohan valami ismeretlen ellen és az az érzésem, hogy nem sok tartja vissza, hogy valakinek neki akarjon menni.
- Ki az a Szakrális? Ő lopta el a dolgaidat?
Önkéntelenül nézek az intése irányába, ami talán Nini-well lehet, de elég bizonytalan a mozdulat.
- Már ne haragudj, de azt hiszem nem mostanában leszel erőd teljében. – rántom meg a jobb kezét, hiszen látom, hogy a bal be van kötve.
- Hallok és biztos, hogy nem olyan, akivel összefutnák szívesen, mert a holtakból táplálkozik,ahogy hallom. – továbbítom neki amit a fülemmel hallok.
Rengeteget kérdez, ami kicsit zavar is, mert nem tudok jól hallgatózni.
- Nem tündék, emberek és ez a szín mágia hatása. – rándul meg az arcomon egy ideg bosszúsan, ám most is fel tudja kelteni az figyelmem egy odavetett mondattal.
- Kiről beszélsz? Ki volt az a vak és öregecske, hiszen a mi fajunk nem……….hol találkoztál vele? – állítom meg egy pillanatra hevesen, hogy válaszoljon.

Később a pallón átdobogva az őr előtt állok meg, aki láthatóan nem nagyon akar beengedni és mint kiderült, az úrnő nem itt tartózkodik, még csak nem is hallottak róla az itteniek.
~ Ezek szerint a mocsárban lenne? ~ fut át rajtam a gondolat, hiszen ott érzékeltem egy csapat embert még. ~ De vajon miért ott és miért nem itt, ahol még mindig kényelmesebb talán. ~
- Akkor sok sikert katona uram, valószínűleg tévesen informáltak,meg kell keresnem. De nem is zavarom tovább, csak figyelmeztetném, hogy a temetetlen holtak sok szörnyet vonzanak ide és már pár most is épp vacsorázik. – figyelmeztettem még mielőtt visszafordultam volna. – És te? – kérdeztem meg a magammal rángatott férfit.

Robert


-A voltam erős túlzás valaki vitt a helyes. És igen voltam ott kaptam egy tippet a keresésemre majd annak is utána nézek. Már megint ez a romhalmaz, lassan sűrűbben járok ide mint amikor még állt.-de legalább tudom merre vagyok-És tudom ide jöttem vissza egy ork sereggel kutakodni meg egy fegyvert kovácsolni annak az izomagyú Rexnek. És igen ők voltak.
Szakrális említése kicsit elborítja az agyam.
-Szakrális pár buggyant egyházi feljegyzés szerint a mágia istene, de csak egy nagy pofájú, tűzokádó csizmának való sárkány. De hanyagoljuk őt mert miatta vagyok így lestrapálva, de nem ő lopott meg hanem egy nő.
Kezemet nézi én meg sóhajtok.
-Bal kezem okésabb mint hinnéd csak van rajta némi hézag ami sokakat kiborít. Szóval harcban bőven tudok segíteni csak a mágiám ment szabira.
-Szörnyek? Remek úgy is érik pár pofon max ők meg kapják... Emberek oké akkor nem kell elfűl fecsegnem bár gyanítom neked könyebb. És Awrysban találkoztam vele, miután az őrség nyugtázta hogy elbaszott alakváltásaim ellenére nem vagyok buggyant self. Az átok egy részét le vettem róla meg adtam az én éveimből neki pár évszázadnyit. De majd vissza lopom a haláltól amit el vett tőle csak az a nyamvadt erőm hiányzik. Bár az utolsó részét az átkának le tudom venni ha a holmim vissza szerzem és újra képes lesz ahhoz a szivárvány színű mentális hálótokhoz csatlakozni újra. Persze Természet Anya azt nekem nem engedi pedig csábító az az energia hullám. Szóval miért is érdekel a páciensem?
Az őrség kérdései nem teljesen ok nélküliek, de ha csak nem vakok kiszúrják hogy koldusként esélytelen az iratok megléte.
-Nekem egyik sincs, én nem rég lettem kirakva pár hulla közé de Ninivébe tartok pár pofont kiosztani egy tolvajnak. De megköszönnék egy adag élelmet ha lenne...-gyanítom lofaszt se adnak.
-Nincs itt dolgom, veled tartok. Jó az ha egy nemes tartozik nekem. Merre is lesz az arra?

Ahogy hősein beszélgetnek, egyre inkább nem derül ki számukról semmi a másikról. Most még egész biztosan, de Viridiel már gyanakszik arra, hogy az ő bátyját gyógyíthatta meg Robert.
Apropó! Tudjátok egyáltalán egymás neveit?
Ám sokkal fontosabb ennél, hogy amit az őr mond:
-Nekünk is szűkös az élelmiszer keret. Ám a város megtisztításáról tudunk. Nem régen érkeztünk és még nem láttunk neki. Ám biztonságossá kell tenni, mielőtt még a nagyobb csapatok ideérnek.
* Hamar visszafordultok és rajtatok áll, hogy besegítetek-e egy kis balhézással a szörnyirtásba vagy a váron kívülre mentek egyből, ahol az ingovány szélén két csónakot láttok kikötve.

Kicsit kezdtem elveszíteni a fonalat, ahogy hevesen beszélt és rengeteg információt öntött rám kevés idő alatt, de becsületemre mondom, próbáltam követni.
Azt már nem tettem hozzá, hogy az a város sok meglepetéssel szolgál, ezt én is tanúsíthatom, mert erre most nem megfelelő az idő és a hely, de majd ha még lesz rá mód kivesézhetjük.
Továbbra sem tudom, hogy mit gondoljak a további magyarázatáról, mert sárkányok csak a legendában vannak.
Szóval néha olyanokat mond, amit én is megerősíthetek, máskor meg halandzsál össze-vissza.
- Neminrán nincsenek sárkányok. – jelentettem ki.
A kezére nem szólok semmit, hiszen láttam én már elég sok mindent, ha nem akarja mutogatni, akkor én nem fogom erőltetni.
- Te valami …….varázsló vagy?
Ám mindent felül múl, amikor egy olyan személyről kezd beszélni………Nem! Az nem lehet!
- Hogy…..hogy hívták azt a tündét? – nyögöm ki eléggé belesápadva a gondolataimba, mert nem mertem elhinni, hogy ez megtörténhet.
- Tudod, van egy bátyám, akit hasonló átokkal sújtott egy démoni sötét elf, hasonlóval, mint ami nekem is ilyenre festette a hajam, csak valami csoda folytán én jobban ellenálltam a mágiának. Turion fia Viridiel vagyok, talán a testvéremmel találkoztál……
Döbbenten meredek rá, amikor azt mondja, hogy talán teljesen el tudja tüntetni az átkot.
- Segítek visszaszerezni az erődet, ha lehetséges, ha ez a helyzet és tényleg meg tudod teljesen gyógyítani.
Aztán Természet Anyát úgy emlegeti, mintha csak a szomszédja lenne, amitől kilel a hideg és ismét jól megnézem magamnak. Ki ez a fickó?
- Természet Anya és te……ismered?

Meglepődöm, hogy a varázsló felajánlja, hogy velem tart, bár én nem sokat tudok neki egyelőre viszonozni.
- Van nálam némi maradék sült és kissé száraz cipó, ha éhes vagy.
Mikor a katona megnyugtat, hogy tudnak a veszélyről, akkor elindulok a várból kifelé, ahol az embereket éreztem.
- A mocsárba! Az úrnő hivatott és úgy érzem egyre inkább, hogy fontos dolgot akar és mivel itt nincs, valószínűleg a mocsárban vert tanyát. Ott vannak emberek és lovak, legalábbis ezt mondták a növények.
A két csónak, mintha csak minket várt volna, így nem is habozok, hogy elfoglaljam az egyiket és elinduljak vele oda, ahol a nőt sejtem.
- Ki vagy te és honnan jöttél? Furcsán beszélsz. – töltöm ki az időt.

Robert

Már megint fecsegek, le kéne szoknom a dologról sürgősen, de kinek is beszélek úgy se megy.
-Mondod te de én csak a szememnek hiszek és az át lát minden hazugságon, és ha épp az az istennő nem tolja a képembe az úját a múltjukat is. Szóval azok tuti sárkányok bőven láttam eleget hogy felismerjem őket. Mondjuk hogy az vagyok, jobb napjaimon. Dec az nem most van.
Nagyon rá gyúrt a tündére, biztos valami rokona.
-Awrysban azt mondták csak őt meg a testvérét átkozták meg szóval nem tartom kizártnak hogy a testvéred az, nevekkel hadilábon állok rövid életűeknél. De legyen Robert a nevem kovács, alkimista és amikor épp nem aláznak istenek vagy sárkányok mágus.Hálás kösz de ezt nekem kell megoldani és mint mondtam a holmim is elég hozzá.A meggyógyítása nem ügy csak keresnem kellett a sok kacat közt ami nekromanta átkokat tör meg.
Természet Anyát illető kérdése kicsit zavarba hoz.
.Az hogy ismerem erős túlzás, ténylegesen eddig egyszer találkoztunk a kedvenc tisztásán Awrysban. Aztán párszor jelezte hogy egyes dolgokkal ne foglalkozzam így azokat hanyagoltam. De néha bajba is kever. De azt hiszem megint meg fogom látogatni, mert azt kell mondanom a legpozitívabb istennő akivel ezen a síkon találkoztam és még az elf mágiát is engedte használni. Igaz nekem abból is van még több a tarsolyomban.
A kaja említésére megmorran a gyomrom, nos igen az éhség nagy úr.
-A cipó elég lesz, ritkán eszem húst, no nem szoktam le róla csak pár évezrednyi elf közösségben eltöltött idő alatt elszoktam tőle.
A katona szövege feltüzeli.
-Akkor mire várunk még menjünk, és segítsünk akin lehet.
Amíg járunk egyet felteszi az első értelmes kérdést amire nem tervezek válaszolni de gondolatban eddig jutok és a szám már közli is.
-Egy másik síkról jött utazó vagyok néha elképesztő hatalommal néha a nélkül de ez vagyok én. És igen fura is ha az ember lehúz 15000 évet és nem őrül bele a dologba.

/a mocsárban/


Békésen úszik a csónakotok a krokodilok mellett és az este csendesen telik. Kikötitek a ladikot a kis sziget partjára és megindultok a békésen táborozó fegyveresek felé. Még oda sem értetek, mikor a Robertnek Urbból ismerős férfi fordul oda, sebhelyével az arcán.
-Már vártunk titeket. Gyertek, üljetek le! Épp most sütjük a szalonnát.
* A többiek is jobbnak látják egyelőre, ha saját vacsorájukkal vannak elfoglalva.

Túl teszem magam a sárkánymániáján, mert ha ettől eltekintek, akkor nagy általánosságban értelmeseket is mond, főleg akkor, amikor nagy valószínűséggel a bátyám gyógyításáról beszél.
Nagy izgalommal hallgatom, bár alig akarok hinni a fülemnek, ám ismét megerősíti a dolgot és nem hiszem, hogy túl sok vak és öreg erdei tünde él Awrysban, hogy össze lehessen keverni valakivel.
És bár elhárítja, hogy segítsek neki, ha ez tovább segíti bátyám gyógyulását, mindent el fogok követni, hogy sikerrel járjon.
Szavai szerint nem tévedtem, amikor valamiféle mágusnak sejtettem, igaz kicsit több rétű dolgokkal is foglalkozik. Az, hogy Természet Anyával a kapcsolatát olyan természetesnek írja le Robert, az meg egyenesen döbbenetes. Anyánk engem is sokszor megsegített már, de még sem beszélnék róla úgy, mint a „barátomról” vagy egy jó ismerősömről. Mégis segített ennek a férfinek és megengedte, hogy betekintést nyerjen az elfek varázslataiba és azok forrásába.
Miután kijutottunk a falon kívülre, megálltam és átadtam neki a kissé szikkadt cipót, hgy elverje éhségét, ha már húst nem kért, bár az évezredes múltjának emlegetése kissé megzavart, és amiért fel is tettem a kérdést, hogy kicsoda is valójában, hisz sok volt körülötte a megmagyarázhatatlanság.
Válaszára látható döbbenettel meredtem rá, pedig Természet Anya látja a lelkemet, igazán sok mindent láttam és tapasztaltam életem során.
- És……mit keresel ….itt? – nyeltem egy nagyot, mert ez volt az első, ami eszembe jutott. – Mármint miért jöttél pont ide?
Így már kezd érthetővé tenni, hogy tudott segíteni a testvéremen. Kérdeztem volna idővel többet is, ám, ahogy elindult a csónak inkább a vizet figyeltem, amiből rosszindulatú szemek meredtek felénk, aztán meg épp, hogy partot értünk, máris elénk tűnnek a táborozó fegyveresek és egy sebhelyes fickó jóvoltából idegenvezetőt is kapunk, aki úgy néz ránk, mintha már vártak volna. Igaz engem vártak is és biztos voltak felderítőik a szárazföldi részen is.
- Akkor itt van az úrnő? Nem vagyok éhes, inkább beszélnék vele rögtön, ha lehet. – hárítottam el a szalonnasütés lehetőségét.

Robert

Lassan tényleg be kéne fognom a lepcsest, de minek is tenném nem én lennék ha nem beszélnék annyit. Az elf arcán durva sokk látszik amikor közlöm a sík turista státuszon de mindig meglepődnek ezen.
-Hogy mit keresek itt? Gyanítom büntetés a világom isteneitől, legalább is erre jutottam. Túl sok zűrt okoztam oda haza és idegen területre száműztek a tetteimért. Vagy valaki más babrált bele az életembe. Nem tudom de akad pár ország ahol nem látnak szívesen. Meg pár isten is megunhatta a sok vendégeskedésem náluk. Vagy csak azt hogy egy két papjaiknak szánt varázslatot kiírtam tekercsre. Csupán ezzel tudom magyarázni a dolgot
-Igazából akad még pár személy aki utálhat, és az első helyen az én drága nejem van aki szeretne újra és újra megkínozni de ezt az örömöt nem adom meg neki. Van elég férje mellettem nyúzza azokat.
Amint a táborhoz érünk, egy veszettül ismerős fickóba botlom, elsőre le esik az állam amikor meglátom de gyorsan és rutinosan rejtem el meglepetésem, bezzeg az a lepcses pofám.
-Találkoztunk már?- Csak így bele a közepébe peeersze semmi sumákolás csak így durván a tényekre térni-Olyan ismerős valahonnan.
Jól tudom ki és mi ő ezt a részt jól az agyamba véstem, és valószínű megismétlem a hibám de ez van az élet kegyetlen viszont Viridiel nem érdemel halált senkitől. Amint kidumcsizta magát és végre tovább engednek a vezetőhöz, a fülébe súgom, bár működne a mentális erőm... Megpróbálkozom azzal is de semmi esélyt se látok sikerre így szóban fojtatom de suttogva mint említettem.
-Vigyázz vele orgyilkos a pasas a heggel a pofáján, ne kérdezd honnan tudom de 100% ban ő az és cseppet se díjaznám ha mögénk kerülne késsel a kezében, nagyon ügyesen képes halálos szúrást bevinni.