/Robert/


A mutatványos mintha nem akarna kifogyni. Nézed és egyértelműen természetfölötti produkció. Végül csak megszólítod és ő előadását tovább folytatva válaszol.
-Valaki aki tud varázsolni, annak van ereje hozzá. Aki meg nem tud, az tanu...
* A köves mutatványod hirtelen meggyőzi és elteszi a csillagokat. És már komolyabban fordul hozzád.
-Én Yarmukban tanultam varázsolni. A tanáraim lehet tudnak neked segíteni. De a problémád... Én annyira kicsi vagyok hozzá, hogy még csak nem is értem, pontosan mi a gondod.

Robert

-Az van hogy, új vagyok ezen a világon. De képes vagyok varázsolni és ami érdekesebb a te energiád mozgását érezni. Szóval érdekelne hogyan jutsz az energiához amivel képes vagy a varázslataidra. És mindenki kezdi valahol így nincs kicsi vagy nagy varázslat. Csak varázslat. És merre találom ezt a Yarmukot ha esetleg nem érteném meg azt amire te képes vagy mert igazából csak energiára van szükségem semmi másra. Bár lehet hogy több kéne de most csak az alapok érdekelnének amire te képes vagy. Aztán vissza szerzem a holmim és elverek egy sárkányt. Tényleg ebben a városban merre találok tolvaj céhet lenne némi személyes vitám velük a holmim miatt.

/Robert/


A vásári látványosság arcán a jól ismert mosoly jelenik meg, amivel ezen a létsíkon már nem egyszer reagáltak erre a kérdésedre.
-A varázslatom energiája a koncentrációmból ered. Ahogy neked is. Ha nem figyelsz oda, vagy csak félig, akkor nincs varázslat. De nincs másra szükséged. Amit nem értek, hogy létre tudtad hozni a varázslatot. És mégis problémázol azon, hogy nincs energiád a megvalósításhoz. Szóval ezzel nem igazán tudok mit kezdeni.
Ha tanulni akarsz, akkor Yarmuk arra van. -mutat az egyik irányba- A városból kivezető kapun át megtalálod körülbelül egy hónap járóföldnyire. Ám bölcs dolog, ha előbb szétnézel itt, tudok segíteni a tolvaj céhben is. A Dühös Sárkányhoz címzett fogadóban többet is megtudhatsz róluk.
* Valamiért ha rá is kérdezel, nem hajlandó elárulni neked, hogy hol is található ez a kocsma. Mintha ezt is valamiféle próbának adná. De a többi ember jóval közlékenyebb és könnyen eltalálhatsz egy félig a földbe süllyesztett házhoz, ahonnan fényes nappal is zene és mulatozás hangjai szűrődnek ki. A bejáratnál egy cingár és egy nagy darab, kövér melák beszélget. Élénken figyelve az elhaladókat vagy épp arra tévedőket. Téged is hamar kiszúrhatnak, ha nem rejtőzködöl.

(Robert)

-Koncentrálás mi? A gond az hogy nem tudom mire is kéne koncentrálnom. Ezért kéne a te segítséged. Amit én használtam nem mágia csak elmetrükk egy másik technika a tudat kihasználására. Szóval milyen energiára is kéne koncentrálnom? Kicsit beszélj már erről bővebben, mert koncentrálni azt tudom de mire kéne?
Egy ideig még nyúzom hogy részletezze mit hogyan kéne de gyanítom inkább előad... Mindegy miközben sétálok villámot próbálok koncentrálni a kezembe, ez az egyetlen elem ami nem szerepelt abban a nyavalyás könyvben, szóval ha rá érzek az már jó és tovább tudok lépni végre.
-Azt mondod Dühös sárkány? Érdekes név bár ismerek egyet ami most totál dühös lehet. De mindegy is. Meg keresem mert náluk lehet pár holmim. Kösz az útba igazítást.
És kicsit terhelten, elindulok. De hova a francba is? Ki a fene fog egy hülye koldussal szóba állni? A válasz SENKIIIIIIIIII. Hogy rohadnának meg. Na jó, mivel gyanítom zűrös hely így kicsit problémás az életem, de essünk neki. Kibökök egy járókelőt és meg interjúvolom a témában.
-Elnézést megtudná mondani merre találom A Dühös Sárkányhoz fogadót? Fontos lenne több okból is de ezzel nem untatnám önt.

/Robert/


Látszólag dühít téged, hogy tojik mindenki a megjegyzéseidre, hogy ismersz egy sáfrányt, akit nem öntöztél meg, ezért dühös. A járókelő egyszerűen csak egy útirányt mutat neked és mintha csak gyártószalagról jöttek volna le, keresésed során minden megkérdezett ugyan így cselekszik majd.
Nagy kár, hogy a vásárban olcsó pénzért bámulatos tudását áruló nem tudott neked segíteni. Az iskolája megtalálása lesz az egyetlen reményed. Ám előtte még kacskaringós az út és igen keskeny is, ahol járni tudsz. Feltéve, ha nem mászol fel a tetőkre. Akár hogyan, de a nem rég már felfestett jelenethez érsz a két ipsével a bejáratnál.

Robert

Felsóhajtok, további kérdésem nem került megválaszolására szóval a mesélő totál jól írta le hogy ideges vagyok. De az élet nem paraszt pite hogy mindent elérjünk. Szóval séta a rohadék fogadóhoz. Bárkit kérdezek ha elakadok ugyan arra jutok. Viszont az út irreálisan szűk lett tehát tuti a sárkány szívat de rájövök hogy teszi. Felmászom a tetőre és a tolvajok útját használom továbbiakban, elegem van a helyiekből. De lassan oda érek a redves fogadóhoz, ami előtt két bunkó áll de nem érdekelnek belépek, pontosabban próbálok de az az érzésem nem fog menni de összpontosítok magamra egy tűz aurát és kurvára ajánlom hogy menjen mert felcsesztek idegileg.

Mivel a sárkánnyal vívott csatád után -úgy emlékszem- mana pont nélkül ébredtél, ezért igen csak csodálkozna a Mesélő, ha sikerülne bármiből tűzaurát magad köré vonni. Ez épp oly felesleges próbálkozás, mint amikor villámot próbáltál meg idézni csupán koncentrációval.
A nagy darab megállít az ajtóban.
-Jelszó?
* Valahonnan meghatározhatatlanul mélyről jön egy kézzelfogható késztetés, hogy a jelszó az, amit most a legkevésbé szívesen mondanál ki.

Robert
A mesélő kezd az idegeimre menni, plusz a helyiek is. Az meg hogy egy fogadónak ki adja a dühös sárkányhoz nevet egyszerűen elképzelhetetlen. Mindegy is ahogy vártam mágia az nincs, pontosabban az egyik nincs. Igen a fontosabb ami hiányzik... És itt állok az ajtóba erre két vaddisznó életem leghülyébb dolgát kérdezi, igen az agyam felrobban csak úgy mint az a hüllő miatt de legyen ha tévedek a mesélőt alaposan megrángatom, bár úgyse érek el semmit vele.
-Szakrális- durván ajánlom hogy ez legyen a jelszó mert rájuk gyújtom ezt a putrit.

Robertünk az ivó bejáratában állt és a legelképesztőbb dolgot mondja. Ezt az egy szót tuti nem ismeri senki egész Neminrán, csak néhány pap, aki épp olvasta hatalmas könyvtáruk eldugott egyetlen könyvét. Meg Aligátor. Meg mindenki, aki abból a faluból származott. De ők nagyrészt már úgy is halottak, hiszen az ork fogságában nem élnek túl sokáig a nők sem.
Teljesen meglepő, ezen még a Mesélő is csodálkozik, de mégis kitalálta a jelszót. Mintha annak a döglött hüllőnek bármi köze lenne a Dühös Sárkány fogadóhoz és ehhez a bandához. A nyurga az öklét összekoccintásra tartja, és barátságos fogadtatása után szívélyesen beengedik. A színpadon egy éji tünemény meggyötört arccal és kába fejjel szedegeti össze a ruhadarabjait. Csak egy pillanatra néz oda a varázslóra, de úgy tűnik, ő már kidolgozta magát bőven.
A bárpultnál két vékonydongájú fickó támasztja a fejét tenyerébe és valamiről nagyon elmélyülten beszélgetnek. A pultos pedig poharakat mosogat.

Robert

Leszakad a pofám, és jó a jelszó bár nem lep meg ez egy irreális világ és vélhetően félig meddig álmodok. Szóval a barátságos mosolyt viszonozom, ahogy az ököl pacsit is bár ez olyan ... Na mindegy bent vagyok, és nos a helyre ráférne némi renoválás. Egy táncosnő siet le a színpadról, rám tekint majd sietve távozik. Vagy köze van a holmimhoz vagy tudja kinek van. Nos kezdjük az etikett kocsmai verzióját. Odalépek a pulthoz.
-Üdv a tulajt keresem, lenne pár kérdésem hozzá. És ahhoz aki elég merész volt magához venni pár személyes holmim.

/Lobelt/


Az időmágus oda megy és azonnal kérdezősködni kezd. Ám az ilyen helyeknél nem megszokott módon barátságosan üdvözli őt a fickó és kezet nyújt neki, letéve a poharat.
-Üdv! Jó újra látni téged, Gyilkos. Menj csak be, ott van hátul! -mutat egy oldalsó ajtóra.
* Odabent szivarfüstben fuldokló növényekkel berendezett -jó, nem csak a növények fulladoznak, de ezt úgy is hamar meg fogod tapasztalni- szobában találod magad, ahol egy ork ül a méreg drága mahagóni asztal mögött.
-Csáó! Mire jutottál? Mindenről tudni akarok.

Robert

Gyilkos? Ki a fenével tévesztenek ezek össze? Mindegy hamarabb szabadulok ha bele megyek a játékba.
-Dolgom volt, egy kis új mozgatás. Hátul? Oké. Mindjárt jövök.-Azt már meg se merem kérdezni ki a fene vár és merre hátra. És mi ez a gyilkos dolog? Utoljára Hella nevezte gyilkosnak bár ő jelzőként és nem névként. Bár csodás asszony megérdemelné ha tűzön égetnék el. De nincs ilyen szerencsém...
Na de irány a színpad mögé gondolom az irodájába vagy minek nevezik ezt a helyet. Ahogy belépek az ajtón, illetve nos megállok amíg némi levegő is megy a szobába, ugyanis vágni lehet a füstöt, a nagy méretű árnyék nos nem hagy kétséget egy ork vezeti ezt a lebujt.
-Cső, végeztem vele, a többi már csak történelem. Sosem beszélek a munkáimról, még a végén valaki feldobna és nincs kedvem egy pincér vagy táncos miatt az őrökkel szórakozni.
Adom a keményet, ami nem esik nehezemre hisz gyilkos is vagyok, és ha mákom van Szakrális hulla, ha nincs akkor csak tippelni tudok kit fog megkeresni.
-De hol a holmim át öltöznék, kezdem unni ezt a göncöt.

/Robert/


Hősünknek most fogyott el a szerencséje és kiguvadó szemekkel nézte az agyaras, ahogy már épp elkapta volna a szerepjátékot.
-Milyen ruhád? Már két hete rajtad van és másban soha nem is láttalak. - de a számonkérő hang hirtelen együttérző és bocsánatkérő lesz - Azt hittem, hogy nem csak az utcán koldulásra használod...
Körbe szólok, hogy ki tud róla valamit, de addig is... -kissé elbizonytalanodik a hangja, hogy ezt most hozza-e fel - Ma mennyit dobtak a kalapodba a városiak? Remélem a pénz megvan! És amint mozgás van a háznál, azonnal szóljál!

Robert

Nos, igazából, nem tudom mit keresek itt. Ha a holmim itt lenne érezném de semmit se érzek. A story egy ideig működik, az egyetlen ami megakasztja a ruhám... Na mindegy hozzuk ki belőle a legjobbat. És nem igazá
-Nos, szerintem hagyd ha kidobattad lényegtelen,majd vissza jön hozzám amik eltűntek. Pénz?-Átnézem a ruhám bár kétlem hogy lenne nálam bármiféle pénz, de kitudja.-Nem igazán jött ma pénz de még megyek vissza csak a holmim kellene. És játsszuk azt, hogy nem igazán tudom mit kell ott néznem és a hol is kérdéses. Elmondanád még egyszer? Bocs de kicsit nehéz eset vagyok. Felteszek egy érdekesebb kérdést bár tudom nem lesz a válasz de azért próbálkozom. Akad nálad olyan varázslóknak, készült oktató eszköz ami a varázsláshoz kellő energiák fókuszálását végzi amíg a tanuló esetleg ráérez? Ne válaszolj, sejtem a választ, nincs. Na kszi a türelmed iszom valamit aztán megyek is vissza a helyemre ...
És ha csak nem akad ki akkor rövid időn belül távozom, mind az irodából és a kocsmából is. Bár valami fura azért volt ezt még megkérdezem, irány a táncosnő. Amint meg van kérdezek is.
-Ismerjük egymást? Amikor beléptem nagyon néztél, és siettél lelépni. Ki vagy?

/Robert/


A főnök nagy levegőt vesz. Majd elkezd eszeveszettül köhögni.
-Khhh... Hát nem vagy egyszerű figura. Hát a piacon a legnagyobb ház az. Így talán csak megtalálod. Ha egy szalmakalapban egy fószer kijön és lovon vagy hintóval elindul, kövesd és jelentsd nekem, hogy hová ment!
De azonnal! Ne lófrálj a városban feleslegesen!
* A varázstárgyra vonatkozó kérdést meg mintha meg sem hallotta volna. A táncosnő elnyúzottan néz a szemedbe és fáradt hangon felel.
-Hát amennyire mindenki más. Nem vagy az esetem. De lenne egy ajánlatom. Hozz össze valamelyik délutánra egy találkát nekem a nemessel, akit meg kell figyelned és elintézem a melódat. Nem lesz vele több gondod.

Robert

Az ork válasza kicsit se lep meg, a feladat meg szimpla követés. Még a végén jól fogok szórakozni bár nem tervezek itt maradni. Fel állok , és az ajtó felé sétálok.
-Kösz a semmit a holmim terén, és azt is hogy ilyen könnyen kiszedi belőled bárki mi a munka ... Legközelebb szerintem inkább vágj pofon, mert ha egy alakváltó lennék simán kihasználnám a közlékenységed. Pláne ha egy sárkány lennék. Na de megyek a dolgomra pénzt is kell keresnem neked.
Ott hagyom az orkot majd a táncosnővel csevegtem.
-Ne aggódj te se az enyém, valahogy csak az ezüst hajú vörös szemű nőkre bukom bár az lehet hogy csak megátkozott a nejem. Mondom én hogy pofázik a főnök... De neked mi dolgod a célponttal, és mit kapok cserébe hogy elbaszom a munkám? Tudod jelenleg ez a bibi te randizni és fecsegni akarsz neki, de ezzel kiszúrsz velem bár nem mintha érdekelne. A válaszodtól függően fogom megtenni a kérésed. Pénz nem érdekel, előre szólok te döntesz mit teszel.
Majd ha elmondta a válaszát tiplizek a házhoz, és koldulok kicsit, nem túl feltűnő helyen de mégis jó rálátással.

/Robert/


A táncosnő hamar faképnél hagyta a nagyhatalmú koldust. És úgy tűnt, nem lesz vele több gondja. Meg persze... hogy mindenki tud már a feladatáról.
Fél óra múlva, ahogy ott ücsörög a ház előtt, hirtelen két dolog is történik egyszerre. Valaki két ezüst érmét dob elé. Ám pillanatokkal ez előtt egy sötét elf lép ki a megfigyelt házból és békésen sétál el dolgára.
Ha megnézi az adakozót, akkor jobb szemére egyszer meg akarták vakítani. A próbálkozás kudarcát egy hosszú vágás jelzi mind a mai napig. A szemöldöke felett két ujjnyival kezdődik és megszakadva a látószervnél lent az arca közepéig folytatódik.

Robert

A nő sietve távozik, nem lep meg de nem is érdekel. Nem sokkal később már az említett ház előtt ülök éljen az árnyék. E közben jól tarkón tudnám magam csapni, de meghagyom ha azt a mágiám vissza szereztem addigra. Lassan fél órája támasztom a falat, nem sok de nem is kevés ha türelmetlen lennék. De nem vagyok az. Két esemény is történik, egy sötét elf lép ki a házból ami érdekes mert nem igazán járnak emberek közé, max megölni őket. És egy nos "szakmabeli" bérgyilkos 2 ezüstöt dobott az edényembe. Csinos vágás fut végig a jobb szeménél, valaki holtan látta volna de rajta vesztett. Ilyen az élet, az erősebb farkas marad életben, vagy a szemetebb. Nos jobban figyelek mert nagyon úgy néz ki be indult az élet. A mágiám meg köszöni meg van csak egy gyökér vagyok a született erőmhöz nyúlni holott az mindig meg volt, csak a másikkal szórakoztatóbb a tárgy alkotás. De nagyon úgy néz ki át kell olvasnom a saját nyelvem szavait hisz jó ideje nem használtam már és frissíteni az ősmágiám használatát. Igen, gyűlölöm mert arra emlékeztet mit tettünk, és arra hogy rohadtul nem tudok meghalni. Pontosabban meghalni igen, a kérdés hogy meddig tart az a halál. De most már két dologra figyelhetek, az egyik a ház a másik a hülye bérgyilkos.

/Robert/


A sebhelyes arcú elindul követni a drowot. Szemed azonnal kiszúrja, ahogy tapasztaltan húzódik be mások szélárnyékába, hogy csak épp egy kevés látsszon ki az emberek közt oly ritka faj felé, de ő mindvégig jó rálátással legyen. Úgy ötven-száz méterrel lemaradva halad mögötte.
A szalmakalaposnak egyelőre semmi nyoma.

Robert

A helyzet kezd bosszantó lenni. Az elf és a gyilkos egymás után halad szerintük észrevétlen. De az egyetlen akit itt senki nem akar észre venni én vagyok. Egy koldust senki se lát, még akkor se ha mellette állnak. Na de a szalmakalapos sehol, vagy hulla vagy én ölöm meg. Viszont a párocska jobban érdekel. Így követem őket, a holmim sehol így érdemben maradnom nincs miért. Az ork ha belém köt szimplán megölöm, úgy is van némi feszültség a lelkemben, bár lehet hogy máson kéne levezetni. Mindegy szalmakalapos rá ér lássuk mi van a két halálosztóval.

/Robert/


Mágusunk úgy dönt, hogy végül elhagyja az őrhelyét és a gyanús külsejű alak után megy. Nem igazán érzi jól magát ebben a városban. És talán csak alig várja, hogy lelépjen innen.
Szűk sikátorok között vezet az útjuk, a sebhelyes egyre közelebb ér az éjtündéhez és egyszer csak tőrt húz elő a ruhájából és jól láthatóan le akarja szúrni a sötét bőrűt.

Robert

A dolog egyre súlyosodik, a metszett szemű lassan beéri a sötét elfet. Hogy mi lenne a helyes? Fogalmam sincs, de most az a kérdés hagyjam e meghalni a selfet mert épp ilyen napom van, vagy öljem meg valahogy mind a kettőt? A selfet Árnyjáró hülyesége miatt csak úgy kicsinyes bosszúból, a bérgyilkost meg miért ne. De amikor kést ránt nos nem mozdul bennem semmi, egyszerűen nem hiszem hogy aggódnom kéne a selfért így a kerge bérgyilkost támogatom ha esetleg elbaszná a dolgot. A banshee úgy is megmondta sötét elfeket ki nem állhatom. Szóval döntöttem hagyom az eseményeket sodródni, ahogy mindig is szoktam de valamiért Lisbeth és a lánya letérített szokásos életteremről. És bele avatkoztam az életükbe. Ki tudja mi sül ki abból is de gyanítom semmi jó. Aztán ha a self halott vissza térek a kurva ház elé...

/Robert/


Anélkül öli meg a bérgyilkos a hegyesfülűt, hogy te bármit tennél érte. És a falak hirtelen nagy darabokra szakadva hullanak szét egyik pillanatról a másikra. Feléd is repül egy méretes darab. Ha elugrasz, akkor még ki tudod kerülni. Ám a sebhelyest maga alá temeti a rá zúduló törmelék.
Hirtelen megváltozik minden és végtelen kékségben egy másik sárkánnyal nézel farkas szemet. És ő dühösen szólal meg.
-Úgy látom, hogy szívesen ölöd meg azokat, akik első ránézésre nem bizalomgerjesztőek számodra. És úgy tűnik, megbízhatónak csak a magad fajták azok. Az emberekért képes vagy kockáztatni, mint azt tetted Lisbeth gyermekéért, de a vámpírok, selfek és sárkányok pusztuljanak...
Nem vagy méltó még arra a kevés varázstudásra sem, ami megmaradt neked, ezért elvettem tőled és képtelen vagy akár egyszerűbb elmetrükkökre is addig, míg szükséged van időre a gondolkodásra.
Nem tudom, mi sodort a mi világunkba, de túl könnyű játékszere vagy az isteneknek és túl könnyen vesznek rá, hogy irtsd a fajomat.
Most pedig menj békével!

/Történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t202p600-eszak-bivaly-vegvar#17007
/

Robert

Az ahogy sejtettem egy nyamvadt illúzió volt, egy teszt de nem vagyok senki bábja. Egy másik sárkány néz rám a nagy nos semmiben. Szavai kicsit durván hazugok és sértőek, ezt szóvá is teszem számára.
-Tévedésben élsz sárkány, nem teszek különbséget senkiben. Legyen ork elf ember törpe de még sárkány is. Amíg viszonylag tisztességesek, nem próbálnak átverni, ne adj isten kinyírni, mint azt a selfeknél tapasztaltam, ahol meg akartak etetni mindenféle szörnnyel. Aztán ott vannak az orkok, náluk egy vén trottyot tettem fiatalabbá minden ellenérzés nélkül. Ismerem a fajtájukat mégis elfogadom őket olyannak amilyenek. Jujj a kék elfeket ki ne hagyjam, ők uszadéknak néztek mégis gyilkolás helyett üzletet kötöttem velük sőt segítettem őket haza térni. Aztán az emberek, na ők bosszantó egy egyedek az biztos de ott is van nem kevés akinek érdek nélkül segítettem és olyan is akit szívem szerint már rég kinyírtam volna. De Szakrálisnál az ő életét is megmentettem, igaz gyanítom ő halni akart. Szakrális, meg gyakorlatilag hülyére vett és felhúzott, nem logika alapján ugrottam neki sem előítélet miatt. Ismerem jól a sárkányokat, nem egy barátom akad köztük. De térjünk rá az elfekre ott is akad nem egy akin valamilyen formában segítettem akár mágiával akár más tudással. Magam fajta itt? Na bocs ezt max te mondhatod el magadról sárkány a rövid életűek nem olyanok mint én. És soha nem is lesznek remélhetően mert kurva nagy átok az életem. És ha már vámpírok, emberi képességeim is elegek ahhoz hogy azokat a fertőzött hullákat kinyírjam és minden vámpírt kiírtok mert veszélyesek minden élőre. Legyenek selfek, orkok, elfek, törpék vagy akár emberek. Mindenkire veszélyesek. Nincs jogod ítélkezni felettem sárkány add vissza a holmim és eresz utamra nem ártottam se neked se olyannak akit az istenek ne pécéztek volna ki. És te előre figyelmeztetted őt hogy el fogják pusztítani de nem figyelt rád. Ha nem csinál viccet bármelyik apró népből hanem szimplán sárkányként viselkedik nem ugrok neki. Hisz a sebeit is begyógyítottam és gyanítom kinyírni se hagytad de valaki őt is megbüntette. Szóval szállj le a magas lóról és a holmim meg a hatalmam add vissza. Nincs jogod ítélkezni felettem vagy te is olyan vagy mint én.

/Robert/


A sárkány lángcsóvát fúj ki rád, de elveszik a végtelen térben, mely kettőtök között van. Szemei izzanak a dühtől.
-Szakrálist figyelmeztettem, igen. Évszázadokkal ezelőtt. Amikor még teljesen másként viselkedett. Fiatal volt és bolondos. És tudtam jól, hogy az istenek meg akarják ölni.
Ám nem azért, amit elkövetett. Hanem mert féltékenyek arra, hogy szaporodunk és gyermekeink vannak. Olyan hősöket keresnek, mint te. Akik alig várják, hogy ítélkezzenek. De vajon mi felett is? Egy pár évtizedes időszakért évezredes élettörténetben?
Amiket felhoztál mentségedre, azok jelentéktelen apróságok. Sokkal fontosabb, hogy a százados serege miatti aggódásodért magad kérted, hogy a sárkány felhúzza a védelmét, miközben egy olyan sötét egyházban voltál hajlandó belépni csupán szellemi energiáért, melyről nem is tudsz semmit.
Ha egy sárkánnyal találkozol, az soha nem a valóság. És Aligátornak is azért volt csak esélye, mert az emberek egyik istene semlegesítette ezt a védőpajzsot. Te egy olyan lény felett ítélkeztél, akit nem is ismersz. Csupán önkényesen akarsz hol belépni véres szektába, hol megölni az addig imádott istenedet.
Mi nem vagyunk istenek. Nem érzünk elégedettséget, ha a halandók behódolnak nekünk. Nem hiszem, hogy ezen a létsíkon lennének a fajtánkból barátaid... Sokkal gonoszabb világból érkeztél.
* Erősen úgy tűnik, hogy nem a nemes kastélyánál érdekli a döntésed vagy Természet Anya alattvalóival milyen viszonyt ápoltál. Csupán az istenekkel van haragban Urb úrnője és egész faja. És te elkezdtél ezen a pályán focizni.