Az ifjú testőrparancsnok amint megpillantja a párbajra való felhívást azonnal jelzi is az elfogadást azzal, hogy felemeli mind a két kezét. Az ő katonái igen hamar abba hagyják a harcot és feszült várakozással néznek az összecsapókra.
Az ifjonti hév benne van a srácban, így igyekszik magához ragadni a kezdeményezést. Görbe kardjával kaszáló mozdulattal támad Revanra, miközben vaslappal megerősített pajzsát oldalra tartja. Bár nem látszik, de díszes ruhája alatt neki is bőrpáncél van, melyet jól kivitelezett vágással át lehet szakítani, ám kisebb csapkodásokat hatékonyan fog fel.
Amint már látszik a mozdulat sikere vagy sikertelensége, azonnal felkészül, hogy pajzsával védekezzen, bár végig viszi a mozdulatot. Nem fogja vissza a lendületét akkor sem, ha már nyilvánvaló a védés. Így reméli, hogy a védekezést is végig kell majd vinni és lesz ideje felkészítenie az izmait a védekezésbe való gyors visszarántáshoz.

Revan nem lepődik meg a feléje rohanó fiún, sőt számításba is vette hogy ez fog történni így a támadás elől simán arrébb állt, s olyan távolságban volt hogy lehetősége akadt meg fogni ellenfele pajzsának szélét és annak súlyát kihasználva a földre rántani. Ha az ifjú a földön van Revan azonnal ki is használja az előnyét, így az ifjún át gázolván, kardot tartó kezének a csuklójára lépve, s eltörve azt, le fegyverezi  az ifjú harcost. Így a párbaj egyértelmű végeredményt adván az ezredes féltérden közölt halkan valamit az ifjúval.
-Válaszhatsz, meg adásra szólítod fel az embereidet, s ők is életben maradnak vagy szépen végig nézed ahogy lemészároljuk őket, nincs esélyük ezt te is tudod. Majd felálva várta az ifjú első szavát. Ha felszólítja csapatait a megadásra akkor Revan jelzi embereinek hogy itt az idő meg ölni a meg maradt ellenséget. Hiszen neki csak egy fogoly kell akit már meg szerzett. Ha pedig támadásra szólítja fel őket Revan azonnal eltöri a fiú másik karját is, s hogy a földön is maradjon teljes testsúlyával s erejével tapos rá annak egyik lábára ami el is törhet a súly alatt.

Ha Revan még se tudná földre rántani az ifjút pajzsánál fogva akkor azt továbbra is markolván ront neki teljes erejéből, s úgy viszi a földre az ifjút ahol az ezredes tőrével szúrja át az ifjú fegyvert tartó karját.

Revan kihasználja a nála jóval kevesebb évet tapasztalt és hadtéren tapasztalatot nem szerzett ellenfelét, de alaposan alábecsüli, hogy Demertor milyen elvek szerint válogatta meg, hogy a nemesi házak mely fiait hívja maga mellé a testőrségbe.
A legfiatalabb Fiskál vad dühvel szúrt kardjával, mikor a nő feléje hajolt. Vagy sikerül megsebesítenie ellenfelét ezzel a váratlannak szánt mozdulattal, vagy nem. Ám megadni semmi képen nem fogja magát és embereit sem biztatja megadásra.
Uráldur tisztjének választania kell, hogy kivégzi-e, hogy ezzel egyértelművé tegye a párbaj sorsát vagy próbálja még a begőzölt fejű fiút továbbra is rabul ejteni női bájaival. Minden esetre van a hadszíntérnek még olyan dolga, amiről esetleg egyikük sem tud még.

A felém szúrt penge elől, ki térek bár páncélom egy éles hangot hallat, hiszen a penge karcolja azt. Végül sikerül földre vinni az ellenfelem akinek karját már át is szúrtam egy tőrrel, bár nem akarja magát megadni meg ölni sem akarom, viszont több embert veszteni se így hát a fiskálok felé nézek.
-Ha eldobjátok a fegyvert kegyelmet kaphatok Uráldur hadvezértől, de mint mondtam ennek ára a fegyveretek s a Fiskálok meg tagadása. Hagytam egy levegő vételnyi időt mindenkinek majd folytattam.
-Ti is tudjátok, hogy Uráldur hadserege sokkal jobban képzett, erősebb és tapasztaltabb harcosokat tud magáénak mind a Fiskáloké. -Ezt bizonyítja a mostani csata is, teljesen szét vagytok cincálva, nincs esélyetek körbe zárni minket, még ha meg sikerülne is ez. -Mennyi időbe tellenem míg átvágjuk rajtatok magunkat? -Tapasztaltabb harcosok vagyunk, jobb a kiképzésünk is, nem véletlen hogy mi vagyunk Uráldur egyik legjobb ezrede, ha nem a legjobb. -Eddig ez az ezred nem vonult vissza, s nem is vesztett csatát, s ez most se lenne másként! Mondtam végig komor hangon, s tudván hogy a taktika, a tapasztalat adta előny, sokkalta valósabb mind ahogy le írtam szavaimba. Ha a fiskálok eldobják fegyverüket, a fiatal fiskált két katonám kötözi meg s vezeti el. Míg én a többire nézek.
-Azok a fiskálok akik képesek elfogadni Uráldurt vezetőjüknek, adjatok neki egy kardot s ölje meg egy társát. -Ha nem megy neki akkor adjátok a kardját egy másiknak aki meg is fogja tenni. Adtam ki a parancsot az embereimnek miközben én szépen felszálltam lovamra s arról néztem végig, a kivégzéseket.

A fiskálisok vezetője igen nagy bátorságról tesz tanúvallomást, mikor a biztos halál tudatában is ordítva biztatja embereit további küzdelemre. Ám mit sem érne talán ez, ha Revan nem igyekezne minden szavával becsmérelni az ellenséget és uszítva őket, hogy bebizonyítsák, ők is érnek valamit.
Nos, meg talán az sem utolsó szempont, hogy egyik stratéga sem tudhatta, hogy a meghátráló lovasok nem hagyták el teljesen a csatateret. Biztonságos távolságból figyelték, ahogy az ő eltűnésük után a centrumot kezdi el ostromolni az ezredes asszony, így hagyva, hogy a hegyoldalra felmászottak szinte majdnem bekerítsék a szárnyoldalait.
Nem is kellett a gyíkok gazdáinak, bár megfogyatkozott a számuk, de teljes sebességgel rontanak a pókok hátába, így zárva le végleg a bekerítést. Bár továbbra sem érnek többet, mint egy gyalogos, ám a gyűrűbe zárt úrnőnek ideje lesz megmutatni, valóban meg tudja választani azt az irányt, ahol ki fog törni a gyűrűből. Hiszen szavaitól feltüzelve rontanak rá a hegyivadászok, ezt érte el beszédével és Frodo végletekig őrült kitartásával.
Jobb lesz a foglyot a két katonára bízni és újabb parancsokat adni az embereinek. Hiszen anélkül mit sem ér a jól képzett katona, ha harapófogóba van szorítva.

Revan örömmel látta mit is tesznek a fiskálok, így tudta hogy a támadókat könnyebb lesz meg ölni.
-Zárt körbe mindenki! -Pajzsok elől, mögöttük kétkezes fegyverrel! -A szokásos Taktikát alkalmazzuk. Szóltam embereimre, majd miután felálltak a felénk rohanóknak már esélyi is alig maradt, a velük farkas szemet néző lándzsák, pallosok, hosszú kardok, alabárdok, pajzzsal védet köre ellen. Tudván hogy innét jön a valódi küzdelem. Kiváncsian várta mit lépnek a fiskálok.
-Amint közel érnek szúrjátok le őket, a foglyot pedig tartsátok itt. -Amíg nálunk van nem fognak tüzérséggel lőni, nem fognak meg kockáztatni semmit. Közöltem a katonáimmal, majd a két emberrel akik a fiskálok vezérét fogták közre. Ezután én magam is be álltam a védők sorába, s a szokásos taktikát követve vágtam le az első elém kerülőt, s ha hátrálni kellett hártáltunk, de nem igazán mozdultunk.

Eközben Rekhtar, a végét várta a kő esőnek, amikor annak vége igyekezett vissza térni az eredeti tervhez, s a fiskálokkat hátúról meg lepni embereivel. Ha ez sikerül neki íjjászainak tökéletes pontosságával segíti meg úrnőjét, miközben ő maga gyorsan végig nézi hogyan is juthat le oda minél gyorsabban.

A lázadók egy szokásos drow taktikával láttak neki a bekerített ellenség legyőzésének. Még az eddigi veszteségeik ellenére is képesek voltak két nem túl nehéz mágiát is kombinálni, hogy a varázslat szálai fonódjanak egymásba a csatatéren.
A zömük a dekoncentrációt csapat a csapat ellen használva egyre erősödő nyomás alá helyezte a foglyul ejtetteket és a hegyen lévőket is. Egyszerűen a tömeg erejére helyezték a hangsúlyt és arra, hogy ezzel nem csak az ellen-varázslatot akadályozzák meg, de még a fentiek lövedéke is kritikán aluli pontatlanságot szenvedtek el. A völgyben harcolók mozgása sem volt tökéletes, így az összehangoltság jelentősen csökkent.
De nem csak erre alapoznak a zárt gyűrű feltöréséhez. Néhányan nem csatlakoznak ehhez, hanem az elesett társaikat ragadják meg természetfeletti hatalmukkal és mozgatják a testeket az első sorba, hogy oda berobbanva többször feladják a leckét a lándzsásoknak, alabárdosoknak. Így újabb és újabb katona nyomult be az így keletkezett résekbe okozva még több veszteséget.

A hegyoldalról való leereszkedés és a körül zárás kívülről viszont nyerő ötlet minden képen. Al-Nuszra már percek óta kifogyott a kilőhető lándzsákból, ezért kődarabokkal töltötték meg a fegyvereket, ám mikor rájön, hogy emberei képtelenek célozni és a lenti íjászokhoz hasonlóan ők is már random találják el az ellenséget és barátot, inkább kiadja a parancsot a csatlakozásra Rekhtar embereihez.
Miközben a belső gyűrűt kívülről nyüvik és hull a selejt, mint a cséphadaró alatt a pelyva, addig az ezredes is egyre kevesebb emberrel az oldalán kénytelen kitartani. A leereszkedés a körül zárók körbe zárásásáig is. Pedig nem sok mindenre támaszkodhat a parancsnoka a dolog siettetéséhez. Nehezen mászható a terep. Körülötte pedig könnyen elcsúszhat a felkapaszkodottak levágott hulláiba, széthagyott fegyvereiben vagy köteleiben.

Rekthar látvány a silány célzást tudta hogy varázslat alatt állnak s ha nem változtatnak ezen gyorsan akkor igen nagy bajba lesznek. Így hát össze szedte a legjobb mágusokat s parancsot is adott az ellenséges csapatok bénítására, míg pár erősebb mágusnak ki adta hogy távolról, mágiával öljék meg az ellenséges mágusokat.

Eközben Revan emberei pár lépést tettek hátra, s Revan maga is tudta hogy mi történik bár sokat nem tehetett ellene, de igyekezett tartani katonáiba a lelket.
-Fegyverbe! -Nem veszíthetünk, meg kell védenünk Hadvezérünk hírnevét most, s ami még fontosabb az életünket! -Hamarosan nyerni fogunk csak harcoljatok! Próbáltam biztatni a katonáimat, bár nem sokat érthetett, közben én magam is hátrálni kezdem, bár hátam mögött álló katonáim egyből rá jöttek hogy ki akarok törni a gyűrűből, s ők is lassan elindultak.

A parancsnok parancsot ad a serege mestermágusainak, de azoknak talán igen nehezükre esik megérteni, mit is szeretnének. És ebben nem biztos, hogy csak az elméjüket támadó átok a felelős. Hiszen a dekoncentráció varázslata, mely siker esetén képes az ellenséget pontatlan célzásra rávenni, de majdnem minden esetben a varázslataikban összezavarni és lehetetlenné tenni, az igen hatásos fegyver. Ám erre nem csak a legmagasabb szinten állók képesek, ahogy most sem csak egy-két varázsló hajtja végre, hanem egy kis gyerek is.
Egyedüli ellenszer ez ellen, ha megzavarjuk az ellenséget trükkel vagy természetfölötti hatalommal. Így nem világos számukra, hogy milyen varázslókat kéne nekik blokkolni vagy támadni?

Eközben a völgyben a gyűrű egyre szorosabbra összefonódik, ahogy az első sorokban a katonák rutinosan igyekeznek hátra lépni és megannyiszor zárni a sorokat a betörőkkel szemben. Ám mivel minden oldalról körül vannak véve, ezt csak az egyre tömörödő kör közepe rovására tudják megtenni.
Így ideje kitörni, ám nem mindegy, merre. Van két jó irány és két rossz. Az ezredes asszonynak jól meg kell fontolnia, merre próbálkozik, mert újabb lehetőség nem biztos, hogy akad számára.
A völgy központi része felől még legalább háromezer ember lökdösi egymást, hogy neki feszítse a tömeget a bekerítettek sorfalának. Ezer ember veti meg a lábát dacosan a bal szárnyon, ahol a hegyoldalakból lejövőkkel is dacolni tudnak sikerrel. Jobb szárnyon ötszáz fiskális igyekszik elvágni Revant és az Al-Nuszrával kiegészült parancsnokát. Míg hátul egyelőre kevés utánpótlást kap az a négy tucat gyík lovas, akik vitézül harcolnak a hátvédek ellen.

Rekthar idegessége tovább nőt amikor a parancsára úgy néztek mind borjú az új kapura. Végül maga nézett végig a csatatéren egy meg felelően tiszta útvonal után amivel elkaphatja a varázslatot végre hajtókat, ezzel szüntetve meg a varázslat hatását, ha ép csak annyi időre míg bele nem halnak. Ha meg találta a meg felelő utat Rekthar parancsot ad embereinek hogy induljannak meg arra, akár mennyire is akadályozza őket az ellenség mágiája. Csak egyetlen futárt küldött Al-Nuszrához, azzal az üzenettel hogy ha képesek még valamilyen varázslatra ami segíthet meg oldani ezt a problémát, akkor most használják ki míg van miért ki használni.

Revan emberei közben a gyík lovasok felé törtek, minél gyorsabban próbálva ezt tenni, maga Revan valahol középen helyezkedett el s rendezte a sorokat, hiszen inkább mozogtak egy kisebb phalaxi négyzetben amit minden oldalról védett a pajzs mind sem fejvesztve menekültek. Eközben Revan a foglyot kísérő két emberre felé vette az irányt.
-Ha ki értünk, ő lesz a fegyverünk. Nem kockáztatják meg hogy meg haljon csak is azért hogy meg nyerjenek egy csatát. Futott végig a gondolat az agyán, miközben el is mondta mit tervez. Így ha sikerül ki jutniuk, Revan igyekszik egy védettebb helyre húzódni a fogollyal ahol nehéz célpontot jelentene a vele szembe álló ellenségnek s egy tőrrel az ifjú nyakán állva szólítja fel ellenségeit a meg állásra.
-Elég, dobjátok el a fegyvert vagy az ő vére fogja táplálni a földet, lehet hogy mi is vele bukunk, de onnét a győzelmetek semmis hogy nem sikerült meg védeni uratok fiát, meg éri nektek ez a kockázat? Ha tovább támadnak persze, a fiút nem végez ki csak egyszerűen tovább vonszolom, miközben a pajzs fal feltartja ellenségeinket, ameddig bírják.

Revan és a völgyben harcolók a gyűrű leggyengébb pontja felé vették az irányt, hogy kitörjenek. A gyík hátról harcolók már így is küzdöttek a létszámhiánnyal, éppen csak elegen voltak hátul tartani magukat, míg meg nem indult mindenki feléjük.
Hamar áttörték a vékony vonalakat és szabaddá vált az út egy jobban védhető hely kereséséhez. Ám nyomukban több ezer lázadó követte őket és nyomasztó lehetett a tudat. Ám mikor megálltak és megvetették a lábukat az ezredes közelében harcolók, már csak percek voltak hátra, hogy a még vakbuzgók számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy mi történt.
Nem csak kitörtek a belső gyűrűből, de követte őket a magasból harcoló külső gyűrű, így már csak egy körbe zárás maradt meg. Abban pedig egyedül Waterboarding katonái voltak. Az elhangzott fenyegetés csak feltette az i-re a pontot, rájöttek, hogy fej nélküli hidraként tocsognak ösztönösen, minden terv nélkül.
Már mögöttük volt a sértő szavakat kiabáló pók, ki körbe véve többszörös túlerővel fitymálta a kiképzésüket. És az is, amikor úgy érezték, hogy a derékhadat bekerítették, csak néhány zavaró muslica van a jobban védhető pozíciókban, kiket hamar legyűrnének, ha idelent is sikerül előbb.
Néhány lovas, akik idejében visszavonult az őket elsöprő lendület elől szomorúan nézte a távolból, ahogy sorban dobják el a fegyvereket. Ők sem maradtak sokáig, mielőtt még zavarna valakit a jelenlétük. Jelentést kell tenniük a hadúrnak. Bár nem fog repesni az örömtől, rajtuk nem múlott. Későn csatlakoztak a csatához, gondolták, és már nem tudták megmenteni. Így is véreztek és katasztrofális veszteségekkel térnek haza.

Ha még mindig kitart a felezés mellett Uráldur embere, akkor bizony nem lesz szűkében olyanoknak, akik megteszik és saját bajtársuk vérével váltanák meg akár sajátjukat. Ám még több nap, mire a fősereg csatlakozik hozzájuk és a hadvezér kíváncsi lesz a történtekre.
-Nagyszerű munkát végeztek mind a ketten! Sajnálom, hogy Waterboarding körülzárása -még- nem sikerült, de így is kiszorítottuk őket majdnem a mocsárig.
És különösen örülök, hogy mégsem halt meg az otthona felgyújtásakor, mint elsőre tűnt. A veszteségek pótlására nem újoncokat sorozunk be egyelőre, hanem a fekete-lila hadtestből vezénylek át az egységükbe tapasztalt katonákat. Amíg el nem dől, ki veszi át az ő irányításukat, addig ráérnek kiképezni maguknak újoncokat.
*Arca gonosz vigyorra húzódott. A legértékesebbek átcsoportosítása és az idő múlása könnyebbé teszi majd, hogy elfogadjanak végül bármilyen új hadvezért. Még akár annak árán is, hogy nem saját maguk közül kerül ki, hanem az Első Lord egyik embere. Bár a fő akadály még mindig az, hogy Thea képtelen ujja köré tekerni kellő mértékben leendő férjét. És így a várható előléptetés előtt még mindig nem tudni, mennyire lenne hűséges, ha kikerülne az ő közvetlen irányítása alól...

A Gyorsan megfordított csata igazán a kedvemre volt, s tervemtől nem álltam el, csak a mennyiséget dupláztam meg, elvégre az engedetlenséget nem tűrőm.
-Nos a feltételt, már elmondtam egyszer, egy fegyvert kaptok, aki képes meg ölni saját társát szabadságot kap, viszont a szabadság ára most már a duplája az eddiginek. Elvégre nem engedhetem hogy ellenszegülésetek a parancsnak büntetés nélkül meg ússzátok. Ezzel el is kezdték az embereim a dolgukat, míg én Rekthart hívtam magamhoz.

Elvonulva Rektharral, kettesben voltunk arra is figyelve hogy senki ne hallja azt amit beszélünk.
-Rekthar pár emberrel előre mész, béke követett játszva a lázadók felé. Szükségünk lesz, arra hogy mikor uráldur seregei támadásba lendülnek legyen esélyünk bejutni a várba nagyobb veszteségek nélkül, vagy ami fontosabb egyenes a kígyó fejét eltávolítani. Ezért küldelek pontosan téged, tudom hogy képes vagy elvégezni ezt a feladatott. Vigyél magaddal négy embert, olyanokat akikbe meg bízol és tudod hogy képesek véghez vinni a dolgot, de felőlem egyedül is mehetsz ha úgy érzed képes vagyrá. Rekthar elfintorodott úrnője tervén.
-Úrnőm. Semmi nem szolgálhatna nagyobb örömmel mind elvégezni neked ezt a feladatott egyedül. Rekthar egy széles mosolyt vettet az úrnőjére, a szokásos üzenettel amit Revan egy széles mosollyal fogadott.

Mikor meg érkezett Uráldur, Revan már készen fogadta őt.
-Hadvezérem, remélem elégedett lesz az eddigi eredményeimmel. -Waterboarding, fiát elfogtuk a csatában, így van ütő lapunk arra ha esetlegesen kerülni akarjuk a harcot az ellenséggel. -Arról nem is beszélve hogy több emberük, csatlakozott hozzánk kiket örömmel vezetnék csatába ha engedné. Szólítottam meg az éppen meg érkező hadvezért, majd folytattam.
-Viszont bárcsak jobb hírekkel szolgálhatnék Al-Nuszrárról, de az egyértelmű csata tervben képes volt az én embereimre zúdítani a köveket, s ezzel több emberemet meg sebesítve vagy meg ölve. Közöltem ezt is a Hadvezér felé remélve hogy meg engedi hogy magam szabjam ki a büntetést Al-Nuszra fejére.

Eközben Rekthar egyedüli útja a Lázadók megtalálására igen szép siker akarta koronázni amikor egy három fős csapatukba botlott. Rekthar közelebb lépet feléjük majd meg szólította őket.
-Helló, tárgyalni jöttem Revan ezredes nevébe, vezessetek a parancsnokotok elé, az üzenetet egyenes Waterboardingnak szól. Közölte velük ridegen, s egy esetleges harcra készülve fekete köpenye alá rejtett kardjain pihentette kezét.

A csata után több nappal beérkező Uráldur -már csak a vitás momentum okán is- kíváncsi volt a részletekre. Így egy térképet is felfirkantottak gyorsan, amit sokáig és csendben tanulmányozott az Első Lord. Hol lábujjsarkára, hol a sarkára állva hintáztatta magát szótlanul.
-Nem kár a vérért, csak ne folyjék hiába! Ha azok a kövek agyon sújtottak legalább kétszer annyi rebellist, mint amennyi a maga emberei közül oda veszett, akkor ez egy jó lépés volt.
Centurio! Köszönöm, hogy segített a beszámolóban, elmehet! -nyújtott kezet a tisztnek- Érteni vélem az okot, mely a csatához vezetett, és hogy az elején a rivális család fejét vélte a hadak élén. Értékelem a kitartását, de mentesítem Fiskális további üldözése alól és egységével maradjon a főtáborban újabb parancsig!
Ön pedig, drága Revan, maradjon még egy kicsit egy tábla játék erejéig! -intett oda az asztalhoz, ahol fehér-barna színű kockákra festett pályán felsorakoztak az ismerős bábuk.
*Miközben látszólag ide-oda járt a szeme és minden figyelmét a lépések kötötték le, idő közben egy elvetett mondattal próbált meg segíteni az ezredes asszonynak a nyeréshez.
-Lányom, egy valamit meg kell értened. Ez a játék arról szól, hogy ha két parasztot le tudsz venni egy feláldozásával, akkor azt a két parasztot érdemes levenned. Nagyon jó vagy abban, hogy mattra játssz! És igyekszel a fontos tiszteket levadászni. Ám a katona számára természetes a bajtársa és barátja halála.
Ezt Al-Nuszrának is meg kell értenie. Aggódom miatta, egy ideje már nem biztos, hogy ugyan az az ember, mint régen. Eddig mindig elhozta a célpontot. Ha úgy vesszük, hogy Waterboarding volt a célpont, akkor hibázott. Ha úgy vesszük, hogy a palotája, akkor meg túl is teljesített. Nem tudom, hogyan értékeljek.
*A szavak mögött persze könnyen felfejlik a valódi mondandó. Vajon Revan mennyire megbízható, ha a legmegbízhatóbb emberrel is kritikus? Vajon nem puhult-e el, hogy a megkedvelt emberei védelmét az ellenség halála elé helyezze? Vagy csupán a két oldalon okozott károk azok, melyet Uráldur két tisztje másként látott?
De persze az is kitűnik, hogy a győzelem elhomályosította a hibák észlelését. Ami később könnyen katasztrófához vezethet. Eddig egy jól behatárolt helyű ereklyét kellett általában Al-Nuszrának megszereznie gyanútlan áldozatoktól. Mint a Yrchi Vérengzés, ahol az orkok már megbízható szövetségesnek vélték őket és bántatlanul masírozhattak a falu közepéig, míg nem letartóztatták a törzsfőnök szüleit.
Egyelőre a vén elf nem hajlandó szembe nézni a ténnyel, hogy az após szellemének igaza van... valamiben. Ez már egy új fajta kor, ahol a felderítés és a hírszerzés új kihívások elé áll, hogy továbbra is hatékonyan tudja segíteni a hadsereget.
-Az utánpótlást gyorsan biztosítjuk az egykori Awernondyas hadtestéből tapasztalt katonákkal. Olyanokat nem akarok nálunk látni, akik megtagadták a saját hadvezérüket. Főleg nem akarok veszteseket látni. Ha ennek itt vége, akkor majd egy új alakulatot szervezünk belőlük, de addig munkaszolgálatra küldjük.
*ISIS férje továbbra is olyan paranoiás, mint mindig. Vagyis nincs üldözési mániája, csak egészséges túlélő reflexei. Számára ez a csata eldöntötte a vitát a sokáig biztonságban képzett haderő és a csatákat megjárt veteránok között. Frodo és emberei olyan helyen álltak meg, ahol hagyták magukat bekeríteni és a fontos magaslatokat nem védték kellően. És a völgyben sem arattak nagy sikert.
-Ha ebben a játékban valaki lép, akkor rákényszeríti a másikat, hogy ő is így tegyen. Bár a lázadó trónbitorló nem veszett oda, a több ezres vesztesége rákényszeríti, hogy védekezzen, hiszen egy támadáshoz már nincs elegendő embere.
Amint megérkeznek az új emberei is, a katonáival igyekszik majd lezárni a völgyeket. Rá fogunk jönni, hogy merre van az az átkozott és sarokba fogjuk szorítani. De nem támadunk egyből. Neki az egyetlen esélye, ha védelemből fordítani tudja az esélyeket. Ó, de mi nem támadunk egyből. Egészen mást csinálunk, amivel meglepjük őt.
*Mosolya elárulta, hogy már gondolkodott a következő lépéseken. Még akkor is, ha nem tudta, hogy a lánya igen veszélyes helyzetbe kerül. De ez már egy másik történet.

/Köszönöm a játékot!
Rekthar új kalandja pedig itt folytatódik majd:
https://neminra.hungarianforum.com/t160p75-otthon-edes-otthon#1865
/