A Flint által elmondottakra csak elborul az arcom, hiszen nagyon is jól emlékszem arra a jelenetre, akkor ment tönkre a házasságom és vesztettem el örökre Aligátort.
De persze ezt nem kötöm a tolvaj orrára, ha meg nem jönne rá, hogy a kristály nem csak a jövőt mutatja, akkor ezt a hiányt Robert hamar pótolja. Ő tudja, hogy mi történt erre már utalt és most is szóba kerül, hogy érti miről van szó.
- A közelükbe sem. – bólintok komoran.
Nem akarok már semmi mást csak elmenni innen jó messzire és biztonságba helyezni a lányom.
Az épület romba döntése kimondottan jó érzéssel tölt el és csak annyira mozdulok arrébb, hogy nem nagyon érjen a por.



Na ez eléggé meglepett! Hogy Ördög Ahmest hívő, valahogy……..sosem gondoltam volna. Persze a szervezet, aminek dolgozom tudom, hogy valahogy Valora Moor-hoz köthető, de ez……..
- Nem mindegy ki az? – próbálok a lényegnél maradni.
Lis társa továbbra is úgy beszél, mintha ő is valamiféle félistenség lenne, aki bármit megtehet, akár egyházakat söpör el, ráadásul mindenről mindent tud. A gömbről, Valoráról, vallásról, boszorkányokról és a jövőről.
- Mi vagy te? Ki vagy te? –hátrálok kissé döbbenten és zavarodottan.
Aztán meg Ördög kavar be, mert azt mondja, hogy ő végzett, de legalább megtartja a szavát és segít nekem.
- Tényleg úgy véled van még esély megoldani a rejtélyt és a megbízók hajlandók még pénzt áldozni rá? – kérdezem kételkedve, bár reménykedtem, hogy nem kell dolgom végezetlenül hagynom.
Közben a fickó az épület felé fordul és dobbant egyet, amitől megrázkódik a föld és én meg kell, hogy támaszkodjam, aztán csak pislogok ki a fejemből, ahogy az épület romokba dől.
- T is láttad? – kérdezem döbbenten Ördögtől. – Azt hiszem jobb, ha megyünk. – kezdek el távolodni a párostól és szeme, hol a férfira, hol a most már ismeretlennek tűnő Lisbeth-re ugrál. – Jó utat nektek! – kiáltom hátra és nem érdekel ki a fene az a Szakrális, még ha sárkány is, amit úgy emleget ez a fickó, mintha valóságos lenne.
Az biztos, hogy én is elhagyom a várost, ahogy lehet.

/mindenki/


Robert dobbant egyet a lábával, mintha attól lenne a földrengés. A bordély megremeg és szomorú a Mesélő, mert nem dőlt össze. Bár a két paplovag igen csak elcsodálkozhat erődön, mert az épület azért megremeg és az ablakai is kiadnak egy jellegzetes hangot.
Flint és Ördög hamarosan már a megbízónál van és láss csodát, csak egy kisebb összeget ad a nőnek előlegként, de későbbre ígéri a küldetés díjának teljes részét. Ám a kért felszereléseket könnyen megszerzi. Egy katonák által őrzött raktárból bármilyen katonai felszerelést magatokhoz vehettek. Ő a maga részéről hozat egy éjfekete csatamént, felöltözik teljes lemezvértbe és kardja mellé magára kap egy pajzsot, egy számszeríjat és egy tegez nyílvesszőt.
-Javaslom, amennyire megijedtél, te is a legjobb védelmet vedd magadra! De ha jobban kedveled a gyors mozgást, akkor sodronying is van, látom. Vagy más fajta védelemként pikkelypáncél.
Ne légy szégyellős! És cseréld le az öszvéredet, mert még gyalogolni is gyorsabban tudsz.
* Ezek a javaslatok rajtad állnak. Két méteres hosszúíjtól kezdve hullámos kardon át rengeteg kiváló minőségű fegyvert halmoztak fel. És persze ha meg akarod újítani a hátasod...

/Robert és Lis/


A varázsló a nővel hamar kiér a kapun és elvegyülve a menekülők első hullámában reggelre már egy útkereszteződésnél nézhetnék a felkelő Nap sugarait, ha nem zavarná meg őket megint egy alak.
-Jó emberek, nem mehetnek tovább. A puszta nomádjai nyugtalanok. Délre kell tartaniuk és megvárni, míg pár nap múlva lecsendesednek vagy lecsendesítjük őket mi.
* Egy ősz hajú, nagy szakállú, öreg lovag poroszkál a kereszteződéshez, lándzsáját az Égnek tartva, balján pajzzsal. Talpig páncélban.

Robert



A város kezd kicsit üressé válni, talán az orkok miatt, ne adj isten miattam. Bár erre elmosolyodok. Na de a kijutás teljesen egyszerű, néha megdöbbentő mennyire nem vadásznak a bűnösökre. De ez legyen az ő bajuk, ne az enyém. A tömeg el rejt minket. Így könnyen érünk el egy elágazásig ahol egy idősebb lovag? -harcos?- bolond? állja utunkat, és közli hogy nem mehetünk tovább, na nehogy már egy vén kecske mondja meg merre mehetek tovább.
-Már elnézést, de mi köze magának ahoz hogy mi merre megyünk? Ad egy a minimális elvárt hogy ránk köszön és nem azzal jön hogy eddig és ne tovább. Az még oké hogy maga szerint a nomádok zűrös társaság,- bár tény néha képesek agyilag elborulni, pláne ha a sámánjuk elgurította a tűzbe a gombáját. De az is kérdés van e sámánjuk mint más lovas törzseknek, de amilyen kerge világ tuti nincs.
-Szóval öregapó-jó tudom sokal fiatalabb mint én de nem fogok mindenkit le kölyközni...-Kezdjük az elejéről. Üdv utazó Robert vagyok. Mi járatban akasztja meg utunkat ha kérdezhetem. És mielőtt beszólna hogy a nomádok nyígnak hát egy kicsit se érdekelnek. Arra megyek amerre tetszik és a másik irányból zűrösebb sereg várható, meg valami futóbolond druida is tombol a városban. Szóval erre még mindig békésebb, miért kéne megfordulnunk?

Gondolom Ördög nem örült, amikor kiderült, hogy nem kapja meg a teljes összeget, amit ígértek neki a munka elvégzéséért. És gondolom annak sem, hogy valószínűleg az én megbízatásom végéig kell várni erre, bár talán ösztönzően hat rá……..vagy elkíván a pokolba.
A felszerelést viszont ingyen kapjuk és bőséges készletből válogathatunk a katonaság raktárából.
Én elgondolkozva járkálok a fegyverek és védőfelszerelések sokasága előtt, mert a bőség zavarával küzdök, ami nem jellemző a lányra, aki úgy felszereli magát, mint aki csatába indul.
- Nem vagyok szégyenlős, főleg ha ingyen az orrom elé tolják, de nem gondolod, hogy kicsit túlzásba estél? Minden civil, hanyatt-homlok elmenekül a közeledből, ha így meglát. – rázom meg a fejem elégedetlenül.
Az én stílusomhoz a könnyű penge illik, így inkább egy vékony, edzett pengéjű rövid kardot választok, egy mellkason átvethető, hat dobópengét tartalmazó övet, a tőrömet megtartom, de egy vékonyabbat még a csizmaszárba is juttatok. A gyorsaságot jobb életmentőnek tartom, mint a nehéz páncélt, így csak egy vékonyszemű, rövidebb láncinget veszek magamra.
- Ennyi nekem elég, de Vánszorgót nem cserélem le, ha nem is a legkezesebb, de a bátorsága és a kitartása egy loval sem vetekszik. És kész vagyok, mi az ötleted?



Hála az égnek már nem állít meg minket senki és kicsit megnyugszom, amikor kívül keveredünk a kapun. Elég sokan vannak az úton és sajnos mondhatom, hogy nem szokatlan a mindenféle motyóval felszerel menekülők tömege, nem először látok ilyet.
Egy darabig együtt baktatunk velük, hiszen álcának is kiváló, de az első útkereszteződésnél egy különös, idős lovag állítja meg az embereket és velük együtt minket is.
Mivel nem tisztáztuk Robert-tel, hogy merre felé megyünk, csak azt, hogy kerüljük az orkokat, engem nem különösebben izgat, hogy épp a pusztába most nem mehetünk,de úgy látszik táram másként gondolja.
- Robert……. – sóhajtom halkan, hogy csak ő hallja, mert miért kell mindig mindenkit kioktatnia, de vagy azért mert kihallotta a hangomból, vagy mert maga is rájött, hogy nem a legjobb hangnemet ütötte meg, hogy belopja magát a lovag szívébe, mert újból nekifut.
- Lefordítom: miért nyugtalanok a nomádok és miért lennének veszélyesek ránk egyáltalán? – lépek előre a mágussal egyvonalba és kérdőn nézek az öreg lovagra.

/Robert és Lisbeth/


-Zsibo ezredes adta ki a parancsot, hogy fordítsak vissza minden civilt. Vagy délre, a főváros és a biztonságos részek felé veszik az irányt, vagy visszatérnek Nini-Wellbe a parancs értelmébe. De ha ennyire zúgolódnak, akkor felkereshetik felőlem a felettesemet.
* Szigorúan néz mindenkire és a legtöbben el is indulnak a térképen lefelé. Ám néhány kereskedő SzentKő várába tart. És összebeszélve -jól hallhatjátok ilyen közelről a sutyorgásukat is- megígérik az öreg lovagnak, hogy kikérik a tiszt tanácsát, ám terveik szerint inkább kikerülnek minden katonát és megkockáztatják az utat a Nagy Füves Pusztán át Awyris felé.

/Flint/


A lány mérgesen néz a szemedbe.
-Én sem vagyok szégyenlős. De ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor szükségünk lesz rá. Addig meg a király lovagjának vagyunk álcázva. Igen élethű ruhával.
Egy kicsit utána néztem a város történelmének, mielőtt ide menekültem az orkok randalírozása elől. Nem volt mindig hivatal a fekete mágia üldözésére. Többször megpróbáltak felül kerekedni a babonán, de mindig a város ellenállásával találták szembe magukat.
Két lehetőségünk van. Az egyik könnyű és gyors. Nagy szerencse lenne számunkra, ha ez a tipp bejönne. A helyiek mindig is különösen beszéltek a tanács tagjainak szerepéről. Meglátogathatjuk reggel az egyiket és kiszedhetjük belőle, hogy tud-e valamit az ékszerről. Őket valahogy mindig kerülik a botrányok, de senki nem beszél róluk szentekként.
A másik tippem, hogy ha nem veszett el a csecsebecse, akkor nyilván Királyöbölbe történő egyik visszaköltözésük alkalmával oda vitték. Vagy az ottani inkvizíció tud valami róla, egy papír... bármi.
De hozzájuk nem mehetünk letolt gatyával. Ha megtudják, hogy Ahmest hívei vagyunk, nagyon csúnya halálunk lesz.

Robert

Szívesen elátkoznám a vén csontot, de istennőm még nem adta vissza a hatalmam. Szóval megúszta. Már csak azért is mert Lish szeméből és az arcából is tökéletesen kiolvasom hogy befoghatnám egyszer a számat. De az a nap nem ma jött el.
-Én szentkő városában élek ez a Zsibó nem fogja megszabni merre mehetek, két személy van akitől eltűrök bármi utasítást az az istennőm, és a feleségem. Ennyi azon személyek listája akik bele szólhatnak mit tehetek. Bár mázlimra az asszony durva messze van és istennőm is durva viccet talált ki a hazaúthoz szóval egy főre csökkent az a bizonyos kettő. Na de mesélj nekem erről a nomád bandáról, és esetleg némi ezüst is eshet neked.
Csendesen meghallgatom néha belekérdezek, közben figyelek a karavánra is hisz egyenlőre az a legbiztosabb ha csoportosan utazunk. Aztán Lisre nézek.
-Na mi legyen? Ninivét kihagynám, a főváros mondjuk érdekes lehet de Awrysban is lenne dolgom beszélnem kéne magammal ugyanis durván képes elkölteni minden pénzemet. Amit nálam hagytam. Meg egy elfről is le kéne vennem az átkát. Pontosabban megtörni a félelmét. Merre menjünk tovább?
Lish válaszától függő irányba megyünk, ha a karavánt választja akkor némi ezüsttel vagy arannyal veszek helyet négyünknek. Ne adj isten még munkát is vállalok.

Jó lenne, ha néha hallgatna rám Robert, de a szemén látom, ahogy rám néz, hogy ez nem így lesz.
Az öreg lovag válaszol azzal kapcsolatban, hogy ki az aki adja neki a parancsot, de semmi másra, így nem tudjuk mi az oka ténylegesen az akadályozásnak.
A mágusom persze nem hagyja szó nélkül a dolgot, amit nem is gondoltam, mert eddig sem tűrte, hogy parancsoljanak neki és nem most fogja elviselni.
A sutyorgást én is hallom és mikor végül Robert elmondta ami a szívét nyomja és rákérdez, mi legyen, hamar döntésre jutok.
- Awyrisba! Izulda ott biztonságban lehet.

/Robert és Lis/


Az öreg fazon készségesen válaszol.
-Pénz nélkül is elmondom, amit lehet. Egy vándor két tucat nomád lovast látott egy elhagyatott szekértábortól ellovagolni nem rég. Attól félt, hogy kereskedőkre támadtak, ezért gyorsan visszalovagolt és értesítette a hadsereget.
Elég kevés a katonánk így is. Nem küldünk ki lovasokat egy feltételezett dologért. Inkább megvárjuk, míg lenyugszanak a kedélyek vagy a királyság területére támadnak. De addig mindenkinek kerülnie kell a nomádok földjét.
* Nem törődve a figyelmeztetéssel a karavánnal tartotok és három napig zavartalanul haladtok a végtelen fűtengerben, mikor kétszáz lovas érkezik hozzátok. Még csak távolról látjátok őket. A kereskedők vezetője megállítja a konvojt.
-Bevárjuk őket és meglátjuk, mit akarnak. Már úgy se sokat tehetünk ellenük, ha rossz lóra tettünk.
* A legtöbben leszállnak és előre sietnek. A szekereknél inkább -akinek van- felfogadott legényeket hagynak. Nők nincsenek veletek.

Robert

Elég olcsón megúszom a dolgot az öreg beszél beszél és beszél. Lis meg kitekerné a nyakam de mintha olyasmit fogadott volna meg hogy annyit beszélek amennyit akarok. Igazán eldönthetné mit akar. Na de a katona hidegen hagy és amúgy is a balhésabb helyeket szeretem, mostanában.
Na de lessük meg mi is lesz velünk, Lish Awryst választja bölcsen. Janiára nézek kérdőn. De gyanítom neki mindenhol akad áldozata szóval vicces lesz oda vinni.
-Oké akkor irány Awrys és felképelem magam ha megint túlzásba estem.
A karaván vezető nem sokat kukacoskodott, ez meglepett de nem iszom előre a maci bundájára egyenlőre megelégszem azzal is hogy a maci mellett iszogatok. Az utunk csendesen indul egészen odáig amíg 200 lovas érkezik. Mivel kíváncsi természet vagyok, a természettől kérek némi infót a lovasokról legfőképp az érzelem világuk érdekelne de az állatokat az a nő kihagyta a szórásból, így a növényvilágra és a természet egyéb lényeire amik nem láthatóak hagyatkozhatom csak. Nem tervezek bele kötni a lovasokba ~de tényleg nem~csendesen beállok a karaván vezető mellé és rátámaszkodom a botomra, nem fogok csak úgy elbújni. Jut eszembe.
.Lis ti bújjatok el biztos ami biztos, nem lenne jó ha bajotok esne.

Nem tudom miért válik haragossá Ördög, hiszen én nem mondtam neki semmi bántót, de hát lassan rájövök, hogy nem igazodok ki ezen a lányon. Nem is érdekelne a dolog, ha……szóval, amíg meg tudom fékezni, de szerintem, ha nagyon bepöccen, esélytelen vagyok, kicsit jobb, mint a démonlány, akit egyszer a nyakamba varrtak, de talán csak egy fokkal.
- Hát ha majdnem nyíltan működött itt boszorkány kör, akkor el is hiszem, hogy nem mindig voltak ilyen vaskalaposak. – bólintottam, hiszen én is hallottam ezt-azt. – És a könnyű-gyors lehetőséget választanám elsőre, egyrészt mivel helyben van, másrészt mert, ahogy mondtad, könnyű, már, ha a tanácstag tud valamit. A Főváros……..hát mit is mondjak, azt hiszem a városőrség nem kedvel ott engem igazán és ha kiderül, hogy ott vagyok…….Inkább ezt hagynám utolsó lehetőségnek. – vigyorgok a lányra.

Az öreg végül csak elmondja, hogy mitől vált veszélyessé az út, de azért enyhe túlzásnak érzem, hogy egy vándor kétes értesülései alapján ekkora felhajtást csináljanak, hiszen a harcok szinte mindenhol veszélyessé tették a vándorok életét.
De egyelőre megtartottam magamnak a véleményemet, általában a férfiak szeretik magukkal elhitetni, hogy ők hozzák meg a komoly, felelősségteljes döntéseket a védtelen és gyenge nők helyett, egyébként is már elmondtam Robert-nek, hogy én merre mennék, így már csak a kivitelezésre kellett várnunk, de az is megoldódott, hiszen a kereskedők is inkább kockáztattak, így azért egy népesebb csapat vágott neki a tündék erdejének.
Megengedik, hogy az egyik szekéren utazzak Izuldával, cserébe besegítek a főzésnél esténként.
Már-már azt hinné az ember, hogy békében elérjük célunkat, amikor ……..
Egy egész seregnyi lovas bontakozik ki a messzi porfelhőből.
A karaván vezetője megállást javasol, bár mosolyogni való, hogy akár mást is tehetnénk.
A mágus mellett erőltetem a szemem, amikor szól hozzám.
- Szerinted, ha túl jutnak rajtad, van esélyünk? – kérdezem egy ironikus mosollyal, de hátrébb megyek a szekerek mellé.
Izulda-t a takarók közé fektetem, a kezem meg a zsebembe süllyed, egy bombám van, jól kell majd felhasználnom, ha arra kerülne a sor.

/Lobelt és Lis/


A férfiak szép lassan lovagolnak felétek. És a természet is nyugodt körülöttük. Csupa férfi és visszacsapó íj mellett mindegyiknek van legalább egy másik fegyvere is. Szekercétől kezdve kardon át egészen a furkósbotig, de látszik rajtuk, hogy nem rettennek meg attól, ha közelharcban kell néhány ellenfelet leterítenie a csapatnak.
A varázsló értesülhet arról is, hogy épp a táboruk felé tart a karaván, ahol kisebb létszámú védőn túl asszonyok és gyerekek jó kedélyűen látnak neki a főzésnek, noha ők azért aggódva pillantanak néha a távolba, mintha tartanának valamitől. A legtöbben pont férjeik után néznek, noha nem látják.

Egy süveges, harcsabajszos, idősebb férfi beszél egyelőre csak hozzátok, első sorban a karaván vezetőjét fürkészve, néha körbepillantva.
-A tűz életre kelt a sámánok csirkebélből jóslásától és egyértelmű jeleket lehetett kiolvasni belőle. A váratlan vagyon kártyáját is kidobta a javasasszony.
És hát kérdezlek titeket, nem igazat szóltak? Itt vagytok ti, akik szeretnétek minket hihetetlenül gazdaggá tenni.
Le a szekerekről! Az állatokat hagyjátok csak befogva előttük! És mivel alig fél évünk már csak a tél beálltáig, a ruháitokat is elkérjük. Ha nem ellenkeztek, akkor földi javak nélkül, de élve elmehettek.
Ha harcolni akarnátok, akkor szörnyű fenyegetéseket kaptok, meg bla bla bla...

Robert

-Nem vagyok egy élet biztosítás, de tény elég kevesen jutnak át rajtam.
Majd a természetre figyelek és nem tetszik amit mond. A vezetőre nézek.
-Gond lesz méghozzá nem kevés pont a táboruk felé tartunk, és lássuk be nyamik leszünk. Pontosabban én nem de arra ráfaragnak az tuti.
Aztán elő adja a mondókáját, én meg tök lazán támaszkodom a vagy 5 karaván árát érő botomra, hisz nem kicsi ékkövek lógnak ki belőle, bár kiszedni rajtam kívül senki halandó nem képes. Viszont rossz hírt kell közölnöm kedves kifosztónkkal.
-Már bocs de a sámánod nem jelezte hogy egy közel 10-20 tonnás teremtmény szétlapít ha esetleg fosztogatást tervezel? Ha esetleg elállsz a dologtól szívesen adok ezt azt ami jóval többet ér a karaván készleténél. A botom nem alku tárgya, egyrészt mert élőlény és elég körülményesen reagál ha vegzálják, a másik hogy szereti az emberhúst pláne a vak nomád sámánokét akik nem bökik ki hogy veszélyes lenne ma kitenni a lábunk otthonról, hisz annyi szép kígyó tud bemenni a jurtákba megmarni a gyerekeket asszonyokat miközben mi itt kellemesen csevegünk.
Váltok zőld szemre, no nem mintha érdekelne mit tesz az alap hogy kinyírom ha támadnak. De a csevejt fojtatom a táborának el helyezkedésével, kitérve a sátrak asszonyok gyermekek őrök elhelyezésére.
-Szóval elfogadod amit kínálok árút mindenféle bunkó nomád hozzá állás nélkül vagy ugyan gazdagon de üres táborba érsz vissza. Adok némi időt át gondolni a dolgot amint fegyvert rántotok onnantól nem szavatolom se a ti távozásotokat sem a táborodban lévők életét. De én kedvesen meghívlak jó féle borra és némi sültre és üzletelhetnénk holmi fölös vérontás helyett. Esetlegesen kölcsönösen vérszerződést kötünk és így egyikünk se bánthatja a másikat hisz az ember a testvérére nem támad pláne ha az egy rohadék ős mágus némi démonikus hatalommal. Azt az apróságot se hagynám ki hogy Természet anya által elismert első megtartója vagyok. Gyengébbek kedvéért a főpapja, szintén jó pár varázslattal amit eddig csak az elfek használhattak. Kérlek légy bölcs vezető és válaszd a békét és ígérem busásan megfogja neked és a törzsednek érni ha ezt a karavánt békén hagyod. Amúgy is le vannak égve az orkok elől menekülnek akiknek agyára ment a fosztogatás. Őszinte tisztelettel kérlek légy kegyes és bölcs főnök. -Nézek a főnökre egyenesen a szemébe, hisz a válaszán múlik minden.

/Robert/


Lisbeth nem igazán tesz semmit, igyekszik nem feltűnni senkinek. Egy nő életéhez képest indokolatlanul sokszor akarták már eddig is rabszolgaként eladni... vagy sikerült megszerezniük.
Ám Robert ajánlatára és hosszú szövegelésére a nomádok vezetője kardot ránt és lépésre ösztökéli hátasát.
-Miféle dologról beszélsz, ami három karaván árát is megérné, de nem tudnám elvenni itt és most erővel? És mi ez a nevetséges fenyegetés, hogy majd te elpusztítod a táborunkat? El sem jutsz odáig, mert felszeletellek. Egy parancsomba kerül és sortüzet küldenek rád és társaidra az én embereim.
Beszélj!

Robert

A szavaimra fegyvert ránt, mire elmosolyodom.
-A gond az hogy én már ott vagyok a táborban. A sámánod hamarosan kibök ha nem vak de már késő. A föld és a növények a szemeim és a füleim. Tisztán látom ki hol van épp a táborban, semmibe nem kerül egy kedves ártatlan virágot halálos veszedelemmé változtatni még ha nyílvesszőt löttök ebbe a testbe. De hagyjuk a fenyegetőzést az csak bajt szül, és én nem akarok ártani a törzsednek. És elhiheted esélyed sincs hozzá férni ahoz a vagyonhoz amiről beszélek, ugyanis te hozzá se fogsz tudni érni még a legolcsóbb ónix fülbevalóhoz se. De a két hölgy látták a vagyonom kis részét elhiheted főnök tudlak kárpótolni téged ha ezt a karavánt elengeded. De lássuk az ajánlatom. Használati eszközökről beszélek amik megkönnyítik az életeteket, magokról  melyek ebben a sivár pusztában is kikelnek akár víz nélkül is és nem hetek alatt hoznak termést hanem napok alatt. Olyan tömlőt amely egy folyót rejt magában és így akkor is vízhez juttok ha épp szárazság van. Olyan abroszt ami ételt italt ad egy népesebb társaságnak. Ugyanezen verzió igaz csak ételre kondér verzióban ami a törzsedet lakatja jól. És csupa ilyen hasznos dolgok még amik ugyan nem pénz vagy ékszer de a törzsednek sokat érhet hisz ha élelem és víz van nem fogtok soha nélkülözni. Természetesen akad még más hasznos dolog de ezt inkább már négy szemközt csevegjük meg a jurtádban ami innen 3 óra ló háton- szimplán leírom melyik sátor a főnöké- Szóval ott csevegjünk mi négyen veletek tartunk a karaván meg tovább mehet. Hisz nem tervezek itt kipakolni mindent mert még a kereskedők is vérszemet kapnának egy egy holmi miatt. Szóval szerintem menjünk hozzátok.

/Lobelt/


Hosszasan tudsz beszélni, mint aki jó az alkudozásban.
És bár a legtöbbször csak felidegesíted az embereket, nem meggyőzöd, ez esetben többször is felcsillan a szeme a nemzetségek vezetőinek ennél az igen népes törzsnél. És kezd hajlani a dologra, hiszen az előbb a fegyver nem épp a feltétlen békés megállapodás jele volt. Bár nem teszi el, de a süketelésem helyett halljuk az ő szavait!
-Szóval te egy varázsló vagy. Vagy sokszor szokták másként is mondani magukat, de a lényeg, hogy nem istened hittérítéséből meg kegyelemből élsz meg, hanem tudsz bűbájolni. Egy ilyen személyt szívesen látok vendégül a házamba. Sőt! Kérlek, hogy tarts velem és miután megnéztük a tárgyakat, tarts szertartást Természet Anya tiszteletére köreinkben! Örömmel vesszük, ha minél több isten támogat minket és óvja csordáinkat.
Hozz magaddal az egyik nőt, kit vendégül látunk egy évig, és az ónix fülbevalót, a folyó tömlőjét, a bőség abroszát és kondérját! A magok nem kellenek, úgy is vándorolunk és az utánunk jövő törzs legelné le. Ha gondolod, vesd el bárhol! És a mi nevünkben teszed, ahogy a kupecek is -int a kereskedők felé- így kelnek át a Nagy Füves Puszta egészén. Senki nem háboríthatja őket, hiszen annyi joguk lesz itt tartózkodni, mint nekünk.
* Nem sok varázstárgykészítővel találkoztál ebben a világban, de még varázstárgyakkal is leginkább a sajátodéval. Mégis ez az alak úgy fossa a tárgyaid neveit, mintha rengeteg mesét hallott volna már ilyen fazonokról, mint te.

Robert

Ez az alak is nagy dumás, de azért óvatosabb vagyok mint látszik.
-Megtisztelsz minket az utak hagyományának megtartásával. És szívesen maradnék egy évig nálatok de sürgős dolgom van Awrysban többek közt istennőmell, és a másik felemmel. Így csak pár napot leszünk terhetekre. A társnőim egyenrangúak velem, és mind ketten jönnek. Nem szolgák és ágyasok, és nem is tárgyak. A gyermekes hölgyének lelkét istene orra elől hoztam vissza nem hiszem hogy ennél több szót kell fecsérelnem arra hogy milyen szinten védelmezem. A másik hölgy aki bár hidegrázást kap a hölgy szótól, remek harcos, és sokáig vigyázott a gyermekre akit rá bíztunk. Így ő is élvezi védelmem. Szóval tisztelt főnök nagyszerű és bölcs vezére törzsednek, kérlek légy belátó és ne próbáld őket beházasítani a törzsedbe. Sok problémától kímélnéd meg magad nekem elhiheted.-nevetek vidáman-És ha már utazás kérlek lépj hátrébb ugyanis nekem nincs hátasom, de tudok valamit, amit Istennőm adományozott nekem. És ezzel még beszélni is tudunk, remélhetőleg. Bár az a három óra gyorsan el röppen és a táborodban mindent megbeszélhetünk. És most megyek megbeszélem társaimmal a dolgokat, majd pár perc és csatlakozunk hozzátok.
Meghajolok felé majd a trió felé haladok. A kereskedőnek jelzem hogy köszönjenek és húzzanak a vérbe addig amíg béke van. Mi maradunk.
-Jania adok valamit amit már rég neked szántam adni csak jött a sárkány, majd a pók és még pár zűr.-Kezébe adok egy ostort, amin egy lila színű kristály van a markolatgombon.-Ez az aranyos kis eszköz két dologra képes azon kívül hogy ostor. Az egyik az hogy szikrákat szór ha csattogtatod, azaz használod. És akire rátekeredik azt rövid időre sokkolja, lebénítja. Mintha villám csapott volna bele. A kristályba pedig egy rejtett fegyver van elhelyezve, ha rá gondolsz egy 10 centis pengévé alakul a kristály szóval szúrhatsz is vele. Remélem hasznodra lesz. Lis, nem tudom hányadik tőrt adom neked nem számolom már inkább adok egy karkötőt amiben dettó egy tör van elhelyezve csak imitálnod kell hogy rá fogsz és a kezedben jelenik meg. Még ha a tört el is veszik a miatt ne aggódj csak ernyeszd el a kezed és ismét fogj rá marokra a szellem pengére. Jó kis meglepetés fegyver és ki venne el tőled egy dísztelen csont karkötőt. Amire számíthatunk az hogy titeket meg fognak környékezni hisz harcosok, ti meg vonzóak vagytok. Szóval csak óvatosan. Na de menjünk és csatlakozzunk a falkához.
Aztán vissza megyünk a törzsiekhez.
-Nos kis türelmet de szerzek egy hátast a két hölgynek, azután mehetünk is.
Kicsit arrébb sétálok, és a köpenyből előveszek egy ésszerűbb karkötőt, ami ugyan kisebb de nem kell tökölnöm a sétával a köpenyen belül. Azután mindenki rémületére és a magam szórakoztatására átalakulok egy nagy harci ménné rövid agyalással pótlom a nyerget és a kantárt. Majd elégedetten nézem a törzsiek hökkentét. Amint a Lish Jania Izulda trió felül végre besorolok a főnök mellé és elindulunk.

Vannak feszült és veszélyes pillanatai Robert és a törzsfő tárgyalásának és nem voltam biztos benne, hogy végül merre billen a mérleg nyelve, megússzuk-e harc nélkül. Abban nem kételkedem, hogy a mágusnak elég nagy hatalma van mindazt megadni, amit ígért a főnöknek és ahhoz is, hogy alaposan megkeserítse a dolgukat, ha mégis a támadás mellett döntenének, ám úgy, hogy a lányom a szekéren alszik, nem igen szerettem volna, ha az utóbbi jön be.
Mondhatom azonban, hogy Robert-nek sikerült lyukat beszélnie a törzsfőnök hasába, aki hajlani látszik a megegyezésre, mert a kapzsiság igen csak felülkerekedik rajta. Viszont meglepően gyakorlott alkudozónak tűnik, nem először futhat össze varázstudóval, nem mondhatnám, hogy megijed tőle, inkább további hasznot remél.
A társnővel kapcsolatos vágyálma azonban az is marad, csak egyet tudok érteni Robert válaszával.
Mikor a mágus odajön hozzánk és Jania kezébe nyomja azt a különleges ostort, tudom, hogy azért magabiztossága ellenére, szeretné bebiztosítani azt is, hogy magunkat is meg tudjuk védeni.
Aztán kicsit el is szégyellem magam, hogy tényleg mennyi fegyverét hagytam már el, de meglepődve húzom fel a szemöldököm, amikor szavaival ellentétben először a karkötőt kapcsolja a csuklómra.
De a magyarázat után már minden érthető lesz és izgatottan próbálom ki elfordulva a lovasoktól, hogy ne lássák. Igen csak praktikus kis ajándék.
- Köszönöm. – bólintok a férfinak, megemelve a kezem. – Talán a lányom elég visszatartó erő lesz, de ha nem akkor tudok nekik olyat mutatni, amitől kevésbé lesznek lelkesek.
Nem először kéne leszerelnem hevesebb „udvarlókat”.
A mágus hátassá alakulása engem már nem lep meg, de gondolom a többieket igen, de így is demonstrálhatja a hatalmát.
Én minden további nélkül felülök a hátára Izulda-val.

/Robert és Lis/


Alaposan meglepte Lisbethet és Janiát is az ajándékokkal a mágusunk. Nem mellesleg mindenki mást az átalakulással. Ez fájdalmas számára, ám annál jobb előny a tárgyaláson. Mármint ha egy lovat valaki tárgyalófélnek vél.
A nomádok szinte családtagként tekintenek rájuk, szóval nem bunkó parasztok előtt csinálta. És hamarosan a három lány és az egy szem varázsló ott van a táborban a vendéglátóikkal. A főnökhöz siető felesége ajkára hamar egy csók tapad. És a készülő étel közelébe invitálnak mindenkit.
-Esetleg hozhatok egy kis kumiszt vagy a nem rég vásárolt borunkból nektek? Még meg sem bontottuk, pedig állítólag Alaszka legfinomabb bora. -kérdezi az asszony.

Lehet gondolni, hogy a kereskedőknek sem kellett több, mint hogy nem kell meztelenül bevonulniuk SzentKő városába, hamar továbbálltak.

Robert

Amint megérkezünk alakot váltok és ezerrel mosolygok miközben szeretnék valami privát helyen lenni hogy összezuhanhassak végre. És mielőtt bárki kérdezné igen ez az egyik téma amit istennőmmel szeretnék egyeztetni. De most marad a sírás belül hisz nem mutathatom magam gyengének, de ennek igen csak meg lesz a böjtje. A főnök asszonyát illő tisztelettel (semmi kéz csók vagy ilyesmi) üdvözlöm. Pontosabban megvárom míg bemutatnak, nomádoknál nem dívik a főnök asszonyának köszönni bemutatás nélkül. Két okból noha az egyik még kiküszöbölhető egy szimpla bocsánat kéréssel és némi futással. Szóval előre nem köszönünk mert az sérti a főnökök érzékenységét hogy semmibe vesszük őket a saját táborukban (igen egoisták), a másik az hogy nem vesszük észre szintén a főnökfeleségét mert ebben az esetben is kampec nekünk. Tehát bölcsen megvárom míg bemutat engem, majd List, Janiát, Izuldát már én mutatom be jó nomád szokás szerint. Valahogy nem gyere be nekik az egyenlő lét holott minden törzs roppant családias tud lenni. Na de félre nomád életkör bemutatónak foglalkozzunk az üzlettel. És had lehessek már kicsit privátba szeretnék kicsit kidőlni.
-A kumisz bőven elég lesz bár azt hiszem a hölgyek inkább bort innának. Így mind kettőből elfogadunk.-aztán kibököm a hely nevet- Alaszka? Mármint az ország? Vagy egy személy neve lenne? -alig hiszem hogy bármi átkerült volna ide arról a síkról.- Biztos finom lehet. Kicsit kipihenhetnénk magunkat? Mielőtt bármibe belekezdenénk? Tudom illetlenség de szeretnénk felfrissülni és teljes figyelemmel lenni önökre. -oké ez gáz volt de ez van lassan 3000 éve nem voltam nomádok közt. Amennyiben rendelkezésünkre bocsát egy sátrat amint a főnök távozik és csak négyen vagyunk sírva fakadok és ott ahol állok összezuhanok.-Ez rohadtul fájt. Ezért nem szeretem ezt a verziót. Most már csak el kell kerülni hogy le itassanak minket, bár a kumisz mellett ez rohadtul esélytelen. Szóval csak lazán, de figyeljetek, mert perpill él a vendég jog de bármi történhet ami zűrbe kever minket.
De gyanítom sokáig nem maradunk egyedül, így hamar összekapom magam. És immár mosolyogva fogadom a főnök küldöttét vagy öt magát hogy a főnöki sátorba kísérjenek minket. Én részemről csendesen követem, és az étel mellett megkezdődhet a kalmár csata ...

Fogalmam sincs, hogy mi az a kumisz vagy mi, így csak Robert-re hagyatkozhatom, aki láthatóan és hallhatóan elég jól kiigazodik ezek között a nomádok között. Számomra a tábor ugyan békésnek tűnik, de sosem láttam még ekkora sátortábort, ahol úgy éltek az emberek, mint egy……városban.
A férfiak nem tűntek kevésbé arrogánsnak az asszonyaikkal, mint úgy általában és sokkal jobban, mint az agyarasok. Szóval ez nem volt újdonság. A főnök felesége pedig láthatóan szerette az urát.
A főnök, mióta Robert egy csomó mindent ígért neki, egészen barátságos és most, hogy a táborában voltunk mindenfélével kínált minket, többek között azzal a kumiszmicsodával.
Ha megengedték, hogy a mágus pihenhessen egy kicsit és csak a mi kis csapatunk maradt, akkor döbbenten néztem a kiboruló férfira, mert most először engedte el így magát és mutatta ki, hogy ő is valahol …..ember. Tudott fájni és keseregni.
- Gondolom a kumisz valami nem túl egészséges ránk nézve, így könnyű rá nemet mondanom, mert nem tervezem, hogy egy percre is szem elől tévesszem őket, na meg persze ott van még Izulda is. Számíthatsz rá, hogy még a hátamon is szemet növesztek. – biztosítottam Rober-tet.
Mindenből csak módjával csipegetek és a borba is csal épp, hogy belenyalok. Máskor sem vagyok híve az italnak, így nem nehéz lemondanom róla.

A törzsfőnök gyorsan bemutat a nejének.
-Ő itt Hima, az életem párja. Ő az, amit megcsinál mindig, amit én nem tudok. Férfi ember csak lovagoljon a pusztába és tegyen úgy, mintha tudna harcolni! Az összes többi a nők dolga.
* A nő elmosolyodik és úgy tűnik kevésbé élnek itt ezek a kötött szokások. A férfi uralom -amennyiben van- inkább csak tradicionális megszokásból ered, mint kőbe vésett szabályokban. A nők szigorú szemmel mérik végig Robert kíséretét. És talán jobb is, hogy egy kis időre eltűntök a színről. Nincs nagyobb kritikusa egy leánynak, mint hölgytársai.
-Alaszka egy kis falu a királyság határában.
* Amíg a sátorban vagytok, összeszedhetitek magatokat. Utána viszont eszem-iszom. És a kérhetetlen üzlet. Vagyis nevezzük inkább ajándéknak!
-Két kör kumisz belefér. De utána mutasd meg, hogyan működnek azok a tárgyak!

Robert

-Robert vagyok utazó mágus és pap. Néha mágia kovács, és még sok más.-mosolygok a bemutatáson. Majd amikor végre kidőltem és felfogtam Lish kérdését válaszolok rá.-A kumisz erjesztett kancatej, kicsit édes de eléggé ütős ital épeszű ember nem szokik rá ugyanis meg van a maga furasága. Szóval csak akor igyál ha szeretsz kísérletezni egyébként maradj a bornál.
-Értem, egy távoli vidéken meg egy nagyobb földterület neve.
Az üzlet inkább mint ajándékozás hisz az üzlet célja hogy mi távozunk és nem maradunk, bár nem mintha itt tudna tartani. De hogy két kör kumisz jujj.
-Egyenlőre legyen egy tiszta fejjel szeretném bemutatni a holmikat és nem szeretnék bajt okozni-mosolygok-Na de kezdjünk neki. Először ez a fülbevaló ami, igazán ritka hisz fehér aranyba van foglalva, és van egy apróság amire képes. A pusztai kígyók mérgét képes semlegesíteni, és gyógyítani. És ékszernek sem utolsó, a használata tök egyszerű viselni kell. A tömlő amely mindig tele van vízzel. Ez egy érdekes darab elsőre üresnek tűnik hisz simán összehajtható. De ha kihúzzuk a dugót és egy pohárba, edénybe töltünk belőle gyakorlatilag korlátlan mennyiség kijöhetne, szóval ne tegyék le lezárás nélkül. Szintén nem kell hozzá semmi bűbájosodás. Hm az abrosz az már egy kicsit érdekesebb darab ehhez két szó is jár. Az egyik aktiválja a másik letakarítja. Egy nagyobb családot vagy társaságot képes vendégül látni.-és ebből nincs több kifogytam szóval tényleg muszáj lesz vissza könyörögnöm az erőmet hogy pótolhassam.- A kondér ugyan ez csak nagyobb volumenű társaságnak teszi ugyan ezt, főként gulyások, kásák és hasonlók elkészítésére alkalmas elég változatos ízekben. Majd ehhez is kell két szó hisz itt is megkönnyítettem a takarítást. Egyszerűen túl lusta vagyok ahoz hogy eltakarítsak magam után.
És adagolom tovább a kedvére tevő tárgyakat, többek közt pár tucat jobb minőségű nomád íjat, és szablyákat. Hozzájuk fenőkövet és kenő olajakat. A főnöknek mind kettőből egyedieket és egy tőrt is ékövekkel kirakva ami passzolt a kardhoz. amint a felesége kicsit távozik egy kisebb kulacsot adok neki.
-Ez az apróság közel ugyan arra képes mint a vizes, csak alkohollal. No és persze nem akkora intenzitással, csekély 3 liternyit képes egyszerre kiengedni, bár erre soha nem fog sor kerülni legalább is nálam. Ha miután kiürült vissza dugod és kicsit megrázod újra töltődik. Ezt max napi 5x tudod eljátszani.
Aztán csevegek iszogatok élvezem a napot.

A kumisz hatására csak elhúzom a szám, mivel valami hasonlóra gondoltam, így biztos vagyok benne, hogy nem fogok elcsábulni, ha ezzel kínálnak. Szeretném, ha tiszta maradna a fejem, mert akármilyen barátságosak is most, mégis csak nemrég meg akartak ölni és ha több egy helyen a harcos, mint az asszony, akkor a szesz hamar olyan dolgokra ragadtatja az embereket, amit tiszta fejjel nem tennének, vagy csak szimplán felszabadítja a gátlásokat.
Nem akarok bajt, de volt már elég megaláztatásban részem ahhoz, hogy most el akarjam kerülni és ha valakibe belevágok egy mágikus tört, az szerintem lehet felülírja a vendégbarátságot.
A lakoma alatt csendben vagyok, nem akarom felhívni magamra a figyelmet, inkább én figyelem meg, hogy milyen hatást váltanak ki a Robert által felsorolt tárgyak, főleg a törzsfőt körül vevő emberekből, asszonyokból. Ezek egy egyszerű törzsnek igen csak jelentős ajándékok, remélem nem mindent akar odaadni a mágus, csak felsorolta a kínálatot.
Csendben dajkálom a szerencsére békésen alvó lányomat.