/Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Az arcomra nem a pajkosság és a csintalanság vonásai voltak felfestve, mikor szemből is láttam a becserkészett vadat. Hamar tovább lendültem a figyelmeztető hangok hatására, egyébként sem ragadok le egy-egy kudarcnál soha.
-Menjünk!
* Ahogy megindultunk, a testőr idegesen nézett ránk és még magyarázott valamit, de megérzéseim helyesek voltak, hogy nem sok van már hátra. És mire betoppantunk volna a kis csevejbe, már örömteli hírekkel is szolgálhattak. El volt intézve, hogy szólnak Erialion úrnak és már ekkor gyanítható volt, hogy nem lesz akadálya.
Vagyis a vártnál gyorsabban és akadálymentesebben ment a bejutás. Ám odabent a meggyőzés, hogy fizessenek csak azért, hogy mi állunk és nem dolgozunk -ami nekünk így is úgy is költség és hús- a nővérkémre marad.
-Jó napot Felség! -hajoltam meg egy pukedli közben illendően.

//képen jobbra//

Számítottam egy kis nehézségre, mert a tündék nem voltak annyira oda az emberekért és miért is érdekelnék őket pár mutatványos nyomora, de talán elég logikusan gondolkoznak ahhoz, hogy megértsék, nem élhetünk meg a levegőből.
A katona aggodalmai ellenére mégis sikerül bejutnunk az elfek táborába, sőt még a király sátrába is, aki hajlandó volt fogadni kis csapatunkat és ez némi reménnyel töltött el.
Nem az én stílusom volt a pukedlizés, így csak esetlenül meghajtottam magam, hisz mégis csak egy uralkodó volt, még ha nem is az enyém, de most a segítségére volt szükségem.
- Jó napot felség! Lola Virág vagyok, a cirkuszidomár, talán emlékszik rám az előadásról. – kezdtem bele. – Kéréssel fordulunk Önhöz. Nem mehetünk el a városból, a katonák nem engednek el senkit, de nekünk nincsenek tartalékaink és még, ha mi még bírnánk is, de az állatok nem maradhatnak hús nélkül. Kérjük felségedet vagy engedjen el minket, vagy adasson húst a mészárosokkal, különben nagy bajban leszünk.

Az előttetek lévő uralkodó komoran bólint és ezzel nem csak elfogadja köszöntéseteket, de magához is ragadja a szót.
-Értem a problémátokat és tekintettel is lesznek embereim erre. Utasítani fogom őket, hogy aki nem tudhat mást a merényletről, mint amit eddig elmondott, az nyugodtan elmehet most már. Nem hiszem, hogy újabb érintettjei lesznek. Megismertelek benneteket és valami azt súgja, hogy csak ártatlan áldozatok voltatok, aki közé beszivárgott a gyilkos.
A testvéred és néhányan természetesen még itt maradnak, hiszen ők együtt léptek fel azzal a rejtélyes alakkal és bármikor fény derülhet olyan részletekre, ami elkerülte eddig a figyelmünket és csak ő látta vagy hallotta.
* Úgy tűnik, bármilyen könnyen ide parancsolhatnának egy egész csordát, nem azt az utat választja, hogy hús bőséggel árasztanak el téged és a többi ragadozót tartót. Inkább a társulat nagy részét elengedik.
Ezzel pedig úgy tűnik elválasztják a családodat is egy időre.

Nini-well az emberek egy újabb városa, így jó úton járok hogy elérjek az első úticélomhoz, névlegesen az emberek királyához tartok. A város alakját láttam meg először a messziségből, és fellelkesülve kicsit gyorsabban haladtam mint előtte jópár nap, bár siettem még így sem tudtam sötétedésig odaérni így estére még letelepültem egy kevésbé feltűnő helyen.

Majd gondolkoztam kicsit, biztos jó ötlete az emberek királyához előbb menni mint haza, bár biztosan nem tudtam a választ, majd azon gondolkodtam milyen fura népségek az emberek... közben lassan elnyomott az álom.

Reggel szép idő volt, felűltem megnyújtozkodtam, kis reggeli és indulás, a kényelmes ágy vágya hajtott...
Majd kicsit később észrevettem valami nem stimmel, a város szélén egy tábort láttam, bár nem tudtam hova tenni miért is lenne itt egy ilyen, úgyhogy közelítettem, majd úgy egy óra után rájöttem hogy egy katonai tábor, de hála az égnek nem ellenséges.... nyugodtan közelítettem felé és egy őrt meglátva odamentem:
-üdvözletem! Helléna Silvermoon vagyok érdeklődnék miért van itt eza tábor, esetleg levan zárva a város?

/Helena-cirkusz az egész világ/


Eljött az idő, amikor megérkeztél és bár nem számítottál rá, a két király a találkozójukra -és készülve Valora Moorral való hármas találkozóra- igen szép számú kísérettel érkezett ide és hamar átlátod a helyzetet, hogy a tábor lényegében két félre van bontva. Az egyikben az emberek katonái, másikban pedig az erdei elfeké. Illetve kettejük között egy "civil szféra", ami kisebb részt árusokból áll, nagyobb részt cirkuszosokból és prostituáltakból. Mivel Astelathot keresed, így minden bizonnyal az előbbibe mész és ott bizony akadályba ütközöl.
-A városba szabad az út, csupán őfelsége és awyrisi vendégei szálltak meg itt és érte őt a tragikus halál. Nyugodtan haladjon csak tovább a sátrakat megkerülve. Ha nem fontos, akkor javasolnám, hogy ne vágjon át köztük, egyszerűbb körbe menni és a Királyöböl felőli kapun bemenni. Csak erről az oldalról zárták be a bejáratokat.
*Igazad is volt, meg nem is. Mint kiderült, a nagy számú katona elől lezárták Nini-Well polgárai a bejárást, tartva egy lerohanástól. Ám a kereskedők, utazók és más békés polgárok éjszakai megszállását és a helyi piacon való árusítását, vásárlásait nem kívánták akadályozni.
A másik döccenő, hogy akihez jöttél, az ezek szerint halott. Ráadásul csak pár napot késtél, kicsit hamarabb még találkozhattál is volna vele. Rajtad áll, hogy ezt a tényt szeretnéd-e körbe járni vagy esetleg más felé nézel szét -akár az erdeieknél, akár a cirkuszosoknál, akár magában a városban.
Ettől függ, hogy mi mindent tudsz meg még és kivel találkozol.

//képen jobbra//

Nagyon reméltem, hogy szót tudunk érteni az elfek uralkodójával, hiszen nem volt nehéz belátni szavaim igazát és úgy is nézett ki, hogy sikerrel járunk, de mikor végighallgattam, elkeseredve néztem fel a tünde jegesen szép arcvonásaiba.
- A húgom semmiről nem tehet! És a többiek sem. Godar csak viszonozni akarta a szívességet, amit az a fiú tett, amikor segített kiemelni a kocsinkat az árokból. Ha tudja, hogy csak vétlen áldozatok voltunk, akkor miért akar elszakítani a testvéremtől és a társaimtól? Ha nem teljes a csapat továbbra sem fogunk tudni megélni. Uram, gondolja át, kérem. – mondtam halkan, hátha megesik rajtunk a szíve. – Az a fiú minket is becsapott, ne büntessen minket érte. – ismételtem meg újra határozottan.
Nem akarom itt hagyni a húgomat, hisz még sosem váltunk el egymástól. De itt sem maradhatok, a cicusoknak enniük kell.
- Egy kis hússal kihúzhatjuk még egy darabig, de nincs rá pénzünk.
Sosem könyörögtem még senkinek semmiért.

Ledöbbentem....
~több napos utam végülis pocsékolás volt bár....
-Az emberek királya halott?? hogyan? mikor? esetleg beszélhetnék akkor a rangidőssel?
áltam ott kellemetlenül, lehet túl sokat kértem, de arcomon a meglepődöttség mellett mégis határozottság látszódott, nem tudtam mi történt a királlyal.....
~ez nagyon rosszkor jött, királyomnak jó kapcsolata volt vele és most ha esetleg az új király nem lesz a barátunk? Nekünk akkor lehet befellegzett....
Persze eza sok gondolat ami a fejemben kavargott nem látszódott meg, és vártam mit mond az őr, remélem elis kísér az emberhez akivel beszélnem kéne az ügyben ami miatt elindultam, plusz nem árt ilyenkor ha barátságosak vagyunk, nem pedig tolakodóak.

/Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


A lombtündék vezetője nem épp olyan megoldást javasolt, ami nekünk jól jött volna. Hirion nem csak velem és a bűvésszel lépett fel, hanem a késdobáló barátunkkal is és az ő női segítője akkor szintén nem tud mihez kezdeni, ha nincs aki mellé dobálja a pengéket.
Megborzongtam a gondolatra, hogy itt kell maradnom a társulat pár tagjával, miközben a csapat másik fele elmenne. Szívem szerint összekapaszkodtam volna Lolával, hogy soha ne szakíthassanak el minket egymástól! Ám higgadtságot erőltettem magamra. És örültem, hogy ő sem látja ezt jó megoldásnak.
-Nem kérdőjelezem meg, hogy nem tudtatok semmiről. Ám mindkettőnk országa sorsa múlhat azon, hogy kiderítsük, hogy ki is volt ez az alak. -mondta a király- Ezért kell itt maradnia azoknak, akik közelebb voltak hozzá és olyan részleteket is tudnak, ami nem tűnnek fontosnak. Ám ezek bármikor kritikussá válhatnak.
Igyekszem beszélni az emberek vezetőivel, hogy a környező falvakból kerítsenek nélkülözhető húst számotokra. Megértjük mély aggodalmaitokat a kedvenc társaitok iránt.
* Barátságos mosolyt engedett meg felétek és elindult a kijárat felé.
-Ha akartok, elkísérhettek. Nálam is jobban tudjátok, hogy milyen húsra és mennyire van szükségetek. Örülnék, ha velem tartanátok.

//képen jobbra//

Nem hiszem el, hogy az elfek uralkodója nem képes felfogni, hogy Leila nem tud semmit arról a félvér fajankóról, akit gyilkossággal vádolnak. Hiszen még az sem biztos, hogy ő volt, csak az a bűne, hogy pont akkor lépett le a szerencsétlen, amikor a merénylet történt. Különben is valami baja volt annak a fiúnak, lehet, hogy csak más oka volt a lelépésének.
És emitt tartanak szinte fogságban minket! Ennyi erővel be is zárhatnának, mert ugyanaz a végkimenetel számunkra.
Az azonban biztos, hogy én nem hagyom el a kishúgomat!
Örömmel hallom azonban, hogy az állataink sorsa legalább meghatja a tündét, valószínűleg jobban sajnálja őket, mint minket, de ez is valami.
- Köszönjük felség, már nagyon éhesek!
~ És, ha nem jutunk dűlőre, ígérem, hogy betörök akár a mészároshoz is, de lesz hús a kicsikéimnek! ~
- Le sem vakarhat minket magáról. – biccentettem miközben a sarkába eredtem, rákacsintva Lolitára, hogy biztassam egy kicsit, bár úgy néztem semmi szükség rá, hozta saját temperamentumos voltát.

/Helena-cirkusz az egész világ!/


Az ember habozott és csak lassan döntötte el, hogy végülis tud egy valakit, akivel beszélhetsz. És igazából nem is biztos, hogy ártana. Akár még jó dolog is kisülhet az egészből.
-Jöjjön velem és rákérdezünk, hogy Banning kisasszonynak van-e ideje felvilágosítani magát!




-Üdvözlöm hazámban! -mondja végül mosolyogva egy idősebb hölgy- Én Banning őrvég neje vagyok. Igen rosszkor érkezett, mert az uralkodó halálával rengeteg dolog szakadt mindenki nyakába. Gyorsan be kell iktatnunk Astelath fiát és meg kell nyugtatni a kedélyeket.
A bizonytalanság csak ahhoz vezetne, hogy megszűnni látszana a Rend és bitorlók trónkövetelési vágyai súlyosbítaná a helyzetet. Urunkat megmérgezték és a sötét elfeket vagy egy sötét szektát, Ahmest isten híveit gyanítjuk a háttérbe.
Őszintén remélem, hogy egy ilyen erős harcos a mi oldalunkon fog állni és segít rendet tenni a birodalomban, mielőtt hazatérne.
* A csatabárdodra néz. Mivel még nem árultad el a posztodat, ezért egyszerű vándorló harcosnak nézhetett.

-Üdvözlöm! köszönöm, hogy fogadott, és fogadja részvétünket! Helléna Silvermoon vagyok a törpök királyságának tanácsosa! Amennyiben bármiben tudok segíteni állok rendelkezésére!
Továbbá egy fontos üggyel kapcsolatban érkeztem ide, és esetleg tudnátok segíteni nekem egy felszínt érintő problémában-előveszem a térképem és mutatom a jelölt helyet-esetleg ti ismeritek ezt a helyet?
~feltétel nélkül bízom benne, ez így helyesnek is tűnik
-elméletileg a közös ellenségünknek itt készülődik egy terve.....

/Helly-cirkusz az egész világ/





A hölgy kezébe veszi a térképet és szemei cikáznak rajta, ahogy megpróbál kiigazodni rajta és hamar megtalálja a tájékozódási pontokat, ami alapján már tudja, mit ábrázol az előtte lévő rajz. És kérdőn néz fel belőle egyenesen rád.
-Az Zevadar-félszigete. Sötét és gonosz hely. Aki oda belépett, élve még nem távozott. Azon a kihalt, élettelen tájon az éjtündék élnek és onnan indítják pusztító hadjárataikat.
Nincs senki, aki megmondhatná, mi van pontosan azon a helyen. De az egész félszigetet nagyon védik. Ha engem kérdezel, akkor sosem fogjuk megtudni.
* Visszaadja csalódott arccal neked a vászondarabot és nagy levegőt vesz. És igyekszik elfelejteni ezt a rejtélyt, hiszen oly sok minden a megbeszélnivalótok.
-Üdvözlöm tanácsosasszony! A legjobb lenne most, ha elkísérne minket a fővárosba, Királyöbölbe és részt venne Olieth úrfi megkoronázásának szertartásán. Így hamar biztosíthatjuk uralkodóin közötti töretlen jó viszonyt. Úgy tudom, egyik bányájuk elvesztése miatt így is a szövetségesek segítségét kérik, hogy felszabadítsák.
Én szurkolok neki, hogy az új királyunk mihamarabb csapatokat küldjön eme törekvéseik támogatására.
* Bár Természet Anya által rád bízottakban nem jutottál előre, de ideje országaid ügyeit intézni, még ha fogalmad sincs róla, hogy Mognar a ti trónotokon vajon miről hogyan szokott gondolkodni.

/Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


-Elnézést asszonyom! Az erdei elfek királya keresi. Beengedhetem? A cirkuszosokkal lenne valami probléma.
* Ezzel a mondattal lép be az egyik őr a sátorba és kint nem csak lombtündéket látsz, de két igen feltűnő ruhájú ember nőt is, akik a hegyesfülűek királya körül toporog. Banning kisasszony pedig rád néz, hogy neked terhes lenne-e a társaságuk vagy inkább gyorsan végezzetek a megbeszéléssel és te távozni szeretnél-e inkább? De hogyan jutott el idáig Leila és Lola?

Ez nem sokkal ezelőtt volt, amikor kérelmüket pártfogásba vette Awyris uralkodója, ám saját erőforrásai helyett inkább az emberek vezetőinél kilincselni indult az idomárral és húgával, a bűvész segédjével.
Nem volt könnyű még neki sem rendet teremteni hogy végül kinek kéne döntenie az ügyben, ám szerencsére azt azért elég kínosnak találta volna mindenki, ha még nyíltan közlik is egy szövetséges nép vezetőjével, hogy jelenleg semminek nincs gazdája, felelőse. Így az egyik katona szintén ahhoz a személyhez vezette, aki mostanában az udvar ügyeivel igen aktívan foglalkozik. Egészen pontosan egyik ilyen személyhez. Hiszen egyre többen vannak, homályos felhatalmazással, de mind túl jó családból származik, hogy ezt bárki a szemébe felhánytorgassa.

// képen jobbra //

Reménykedtem benne, hogy a tündék királya sokkal jobban eligazodik a király halála utáni állapotokon és azon, hogy ebben a helyzetben kit érdemes felkeresni, mint ha mi kérdezősködnénk, hiszen mit törődnének a nemesek, holmi jöttment mutatványosokkal, mikor sokkal nagyobb bajuk is van most.
Egy díszes sátorhoz követjük az elfet és ebből is látszik, hogy nem akárki tartózkodik benne.
Ám nem férfi, hanem egy női hang válaszol a szolga bejelentésére, ami kicsit meglep, de talán még jobb is így, talán jobban átérzi majd a helyzetünket.
Egy gyenge mosolyt megeresztek Leila felé, hogy biztassam, aztán várom, hogy elmondhassuk miért jöttünk, remélve, hogy a tünde uralkodó a pártunkat fogja.

-Megtiszteltetésnek venném, ha magával tarthatnék! Esetleg akkor kaphatnék egy szállást az indulásig itt maguknál? persze ha csak nem nagy probléma-hajolok meg illendően és rakom el a térképemet- nyugodtan behívhatja őket, sürgősnek tűnik....
majd az érkezőket is köszöntöm
-üdvözlöm Önöket!
és hallgatom mi történik, nem sokat akarok hozzátenni a dologhoz

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Az elf király előadja a kéréseteket arról, hogy hús kellene és nem is kevés, miután a hölgy beinvitált mindenkit. A vörös hajú Leila kedves mosolygást küld feléd, ám amíg Eliarion beszél, nem akar megszólalni.
-Nos, szívesen körbe küldöm az embereimet, hogy vásároljanak lábas jószágot a környező falvakban. Egyelőre tudom vállalni az állatok etetését, ám ha pár napon belül nem rendeződik a kincstárral a helyzet, hogy ki is veszi át a ti mecénásotok szerepét, akkor az igazgatóval át kell tárgyalnom a hogyan továbbot. De szívesen segítek nektek.
* Ő is biztató mosolygást küld a két lány felé, hogy megnyugtassa őket, hogy most már -időlegesen- jobbra fordul a helyzetük. Ám a pénz úgy tűnik itt sem bő kézzel fog folyni. És az is kérdéses, hogy meddig.
Ám Hellena eszébe juttathatja, hogy gazdag bányáitoknak köszönhetően ez viszont a ti kincstáratoknak nem okoz gondot. Persze kérdéses, hogy érdemes-e átvállalni? Hiszen mégis csak egy vándor művész csapatról van szó, kik sokat költenek és kevés hasznot hajtanak a diplomáciában. Ám ezzel a lombtündék vezetője tisztelettel búcsúzik is és egyéb teendőinek indul utána nézni. Van még akiken segítenie kell.

//képen jobbra //

Belépve a sátorba illedelmesen meghajtottam a fejem a bent lévő felé, hiszen továbbra is kérni jöttünk, még ha nem is magunk okoztuk azt, hogy bajban vagyunk, hanem a körülmények, de a segítségük nélkül könnyen még nagyobb bajba kerülhetünk, ezt be kell látnom.
Legszívesebben táncra perdülnék, amikor a nemes hölgy kifejezi a szándékát, hogy biztosít számunkra ellátmányt legalább pár napig.
- Köszönjük az állatok nevében is, hölgyem! Remélem, hogy addigra tisztázódik a helyzet és fény derül rá, hogy mi nem tehetünk semmiről, vagy akár a gyilkos is megkerül és akkor nem szorulunk rá senkire, magunk is megkeressük a betevőnket. Ha ebben is tudna minket támogatni, hogy végre elmehessünk, örökké hálásak leszünk. – mondom kissé előre lépve.
Persze látom a másik mellett a törpe nőt, de ez nem befolyásolja mondanivalómat.
Viszont számba veszem, hogy talán egy ismeretség majd jól jönne, hogy ott is felléphessünk.

-Elnézést a közbevágásért mivel foglalkoznak a hölgyek?
Gondolkodtam mivel foglalkozhatnak, aztán arra gondoltam valamiféle szórakoztató iparban dolgozhatnak, de úgyis hamarosan megtudom... majd arra gondoltam a szállásomra nem is válaszoltak...
-engedelmükkel akkor keresnék egy szállást magamnak estére
Ha a két lány pedig szóba elegyedne velem, akár velem is tarthatnak, talán egy jó helyet is tudnak nekem javasolni....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Úgy látszik, rendeződik a kérdés. Igaz csak néhány napra, de "aki időt nyer, életet nyer", tartja a mondás. És ez a rémálom, mely a legfényesebb éjszakánknak indult, ahol egyszerre két király előtt léphetünk fel, talán addigra véget is ér.
-Mi a cirkusszal jöttünk, ahogy már Eliarion felséges úr is elmondta. -mondom fejemet a tanácsosasszony felé meghajtom- Állunk szolgálatára, kisasszony!
* Ahogy Hellena kifelé igyekszik, zavartan pillantok nővéremre és visszasandítok a törpére. Nem lenne illendő sarkon fordulni és utána rohanni, mielőtt mind a ketten kétséget kizáróan le nem zártuk a beszélgetést a nemes kisasszonnyal, ám valami azt súgja, hogy több előnyünk származna belekapaszkodni a mélységibe, Banning úrnő kegyei felénk valószínűleg ott ért véget, ameddig most mi elértünk. És egy cseppel sem tovább.
A törpék meg híresen gazdagok.

//képen jobbra //

Mivel már kissé megnyugszom, hogy a cicusaim legalább ma és talán holnap sem maradnak éhen, már több figyelmet szentelek a törpe nőnek, aki hallhatóan távozni készül, így nagyon is örülök, hogy húgom gyorsan átlátja a helyzetet és hasonló következtetésre jut, mint én, hogy egy tehetős nemzet egyik tagját nem kéne csak úgy elengedni. Talán fektethetünk bele némi energiát, hogy megnyerjük magunknak.
Leila szavaira én is bólintok, hogy megerősítsem őket.
- Ahogy a húgom mondja asszonyom! Szívesen kisegítjük, bár nem bővelkedünk nagy pompában, de egy alvóhely mindig akad a kocsin, ha nem zavarja, hogy mutatványosokkal kell azt megosztania. – intettem kifelé, miközben meghajtottam magam a nemes asszony felé, elköszönve tőle.
Ha sikerülne megkedveltetni magunkat a törppel, akkor az már talán kisegítene minket nehéz helyzetünkből.

-Ó, annak nagyon örülnék! Igazán rendesek vagytok, kérlek akkor mutassátok az utat
a két nő nagyon kedves volt velem, bár nem igazán értettem miért,
~lehet akarnak valamit tőlem? Ha eza a helyzet kiábrándulnak majd sajna, nincs beleszólásom az ilyenekbe, lehet ígyis a királytól majd kapok a fejemre....-gondoltam
Majd követve a lányokat kérdezősködtem kicsit:
-hogy hívnak titeket? Én Helléna vagyok, de szólítsatok Hellynek.
-Mivel foglalkoztok? meséljetek magatokról kérlek....

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Együtt indul el a három leányzó a cirkuszosok sátrai és szekerei felé és közben élénk beszélgetés indul meg köztük.
-Én Leila vagyok és bűvészmutatványokban utazom. Ő a nővérem, aki profi állat idomár. Nálatok gyakran megfordulnak társulatok? Gondolom mi sem lehet jobb, mint a bánya mélyén munka után legurítani néhány pohár sört és utána beülni az esti előadásra.
* Teljesen kipirultam a melegtől, noha még csak most kezdődik a tavasz. Talán túl vastagon öltözöm. És nyilván valóan fogalmam sincs arról, hogy Raydan felszín alatti mélye milyen elzárt hely. Ám furdal a kíváncsiság, hogy be lehet-e oda jutni!
-Te mi járatban vagy erre felé, Helly?
* Ahogy haladtok "szállásotok" felé, egy elf vagy félelf fiút hoznak alaposan megkötözve és ő panaszos hangon mondja időről időre, hogy csak tévedés az egész és ártatlan. Szerelmi csalódása miatt magányra vágyott és egy éve nem járt már lakott hely közelébe sem.
Jól látjátok, ám egyelőre semmi különös ok nem állít meg titeket, hogy ne haladjatok el mellettük.

//képen jobbra//

Merő udvariasságból és azért, hogy jó szívvel legyen irántunk, ajánlottam fel a törpének az egyik ágyunkat és nem kevéssé lepődtem meg, hogy elfogadta. Azt gondoltam egy tehetős utazó kisnövésű, nem fog ilyen egyszerű szállást választani.
Ez azért adott némi aggodalomra okot, de ha csak újabb munkát szerzünk, vagy szól értünk egy két jó szót, már azzal is előrébb leszünk. Végül is helyünk az van, ha ő nem bánja.
- Lola vagyok, örvendek én is. – biccentettem kiegészítve húgom bemutatását és egy mosollyal jeleztem, hogy örülök annak, hogy máris a kezébe vette a kezdeményezést.
- Eddig mindenhol meg voltak elégedve a műsorunkkal, csak…….
Míg Leila folytatta a kérdezősködést én arrafelé fordultam, ahol siránkozó hangokat hallottam, hiszen olyan ismerős volt……
És mit vagyis kit láttam? Hirion-t a mi kis késdobálónkat! A lelépett késdobálónkat, aki miatt ilyen szorult helyzetbe kerültünk!
Megtorpantam.
- Nézd Leila, elkapták, talán most már elmehetünk majd. – hangom haragosan szisszent és ha nem fogták volna körbe a katonák, azt hiszem magam vágtam volna orrba a félvér fiút.
A macskáim majdnem miatta vesztek éhen!

-Hát igazából nem nagyon láttam otthon sok mutatványost eddig...
tudtam ez őket lehet elszomorítja de ha őszinte vagyok velük ők is velem....
-és mi járatban vagyok itt? Hát több dologból is egyik a háború.... a második úgy néz ki h nagykövet leszek itt egy ideig, a harmadik meg, nos nem tudom én sem hogy keveredtem erre és nem haza....
Majd megált Lola egy pillanatra egy félelf láttán
-Ő lenne aki...?
Nem akaram mondandóm befejezni, és bele szólni sem akartam, ez talán a legbölcsebb. Nem jó ötlet külsősként belekeveredni egy ilyen ügybe.
-visszatérve... innen mostmár haza fogok indulni, elég hosszú út lesz sajnos... és nem tudom hogy fogadnak.
kicsit aggódtam valóban otthon mit szólnak majd, nem akartam belefolyni ha nem kérdeznek rá, és a kis félelf ügye sem az én dolgom
-remélem nem okozok gondot nektek lányok, nem akarok terhetekre lenni!

/Helléna, Leila és Lola-cirkusz az egész világ!/


/A képen balra./


Már elég jól haladtunk, hogy valami előadást rábeszéljek új barátnőnkre, mikor hirtelen nem várt ismerős tűnt fel. Ám mindenki ki akart maradni és a legvalószínűbb, hogy ezt jól is tettük. Már így is elég bajba keveredtünk, nem hiányzik belőle még több. És ez a hegyesfülű alak hozta ránk.
-Igen. Ő ölte meg Astelath királyt. -mondtam szinte suttogva, de mégis hangomban kegyeletteljesen emlékezve elhunyt uralkodónkra. Bár nem sokra emlékszem belőle, csak egy előadásra beült, de mégis csak jóságos volt, mert érdekelte őt a produkciónk.
-Nem tudom merre megyünk, de szerintem nekem mindegy. Ha kívánja az ágyát megőrizni, akkor szerintem elkísérhetjük egészen hazáig. Ha nem zavarja, hogy esténként meg kell állni fellépnünk. Jobb egy szekéren utazni, mint gyalog. -mosolygok rá.

//képen jobbra//

- Izgalmas és jólelkű nép vagyunk, nem kell aggódnod Helléna! – nyugtattam meg és kezdett tényleg érdekes lenni a dolgot, mert ezek szerint mi lehetünk az elsők, akik lenyűgözik ezt a törpét és ha őt sikerül, akkor talán a népét is.
Arra meg különösen felcsillan a szemem, amikor közli, hogy elég nagy ember, hiszen nagykövetként lesz itt majd.
Azonban néhány percig elvonja a figyelmemet az előttünk elhaladó menet, de mivel úgy néz ki, hogy szerencsésen alakulnak a dolgainak, inkább erre fordítom a figyelmem, nem a lebukott félvérre.
Megint csak igazat kell adnom húgom szavainak, nagyon jól forgatja azokat.
- És sokkal biztonságosabb is az utazás egy nagyobb társasággal és hidd el mulatságosabb is. – győzködöm a törp nőt, mert nagy reményeket fűzök hozzá, remélem az igazgatónk is így gondolja.