Ahogy a Mesélő írta: ötlettelenül, hiszen nem számítottam rá, hogy minden összeesküszik ellenünk, ellenem. Természetesen nem bíztam Grant-ban, de bíztam a mágusban, hogy van akkora hatalma, hogy megvédjen és azt gondolom, hogy ezzel hibát követtem el. Nem, nem azt, hogy bíztam benne, hanem, hogy nem magamra számítottam, ahogy életemben mindig. Akkor készíthettem volna tervet, hogy ezt elkerüljem. És most ez valószínűleg a halálomat jelenti.
- Dögölj meg! – vicsorítottam a bosszúálló férfira, miközben egyre gyengébb lettem.
Megpróbálok gyorsan leönteni a torkomon egy gyengébb ellenmérget, hátha legalább életben tart, de nem bízom benne.
Már megszólalni sem bírok, így csak gondolatban fordulok Robert felé, hátha meghall.
~ Vigyázz a lányomra! ~

The member 'Viridiel' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 3

/Robet és Lisbeth/


A helyen síri csend honol, mikor a varázslónk érzékei újra visszatérnek a valóságba. Csak egy halott anyját sirató gyermek hangja tölti meg az ürességet.
A bordélyház kiürült talán. Az egykori álboszorkány még meleg teste ott fekszik az asztalon kislánya mellett. A mulattozók hangja nem hallatszik egyáltalán. A nyomokból látható, hogy küzdött sorsa ellen a fiatal anya.
Egyértelmű érzés, hogy ezt a mozit nem Természet Anya küldte neked, de ugyan csak egy rejtőzködő hatalmasság. Ám kedvenc istennőd ajándékot küldött neked abban a pillanatban, ahogy elméd elkezdte felfogni a történteket.
Glant megmozdul a sarokban és ahogy feléd fordul, a tőr még mindig a kezében van. Fél szeme átkötve egy kendővel. Mint egy őrült, liheg.
Egy legfeljebb hatvan manába kerülő jelvarázslatot hajthatsz végre. És persze kezedben van papságoddal kapott elf mágia.

Lisbeth szelleme ekkor lép elő a sor elejére. Egy lángokból felépülő alak tekint le rá a hegyről, melyek csúcsát viharfelhők burkolják be, néha villámokat szórva.
-Törvényszolga! Milyen bűnöket róttak fel eme léleknek élete során?
-Nagy, jó uram... -igen tartalmas élet, ahogy olvasgatom- Kétszer találkozott ellenségeinkkel, a démonokkal. Nem próbálta megölni őket. Templomba nem járt. Hamis igéket terjesztett, boszorkánynak adva ki magát. Részt vett egy általunk kitervelt sárkánygyilkosság meghiúsításában. Sö...
-Micsoda! Szóval ő lenne, aki Szakrális halálát megakadályozta a barátaival? És mi jó cselekedetet lehet felhozni mentségére, hogy hagyjuk a Pokol szülötteinek elvinni őt, ha nem találunk eleget a másik serpenyőbe?

Robert


Amint véget ér a mozi, tudom hogy baj van. Nem is a tudás teszi valószerűvé, inkább a csend ami az épületből árad. Az utca is csendes egyetlen szó hagyja el ajkam.
-SOLUM- és az utca kavicsait mind magamhoz szólítom nem egy ütős varázslat gondolhatnánk, de csak felhasználás kérdése. Az ajtót egy sortűzzel gyengítem meg a pántoknál, és hagyom hogy bedőljön az ajtó a kilőttetek vissza húzom hisz nem eresztem azokat se el. Az épület csendjét csak Izulda sírása és valami motoszkálás töri meg. Egy félig hulla fickó fél szemmel késsel a kezében botorkál felém. Félre döntöm a fejem elmosolyodom.
-Most boldog vagy hogy bosszút állhattál? El kell keserítselek max fél óra és Lisbeth élni fog méghozzá a te segítségeddel. Ohh ha esetleg tennél bármit csak szólj. -Szakítom le a kést tartó kezét egy sorozattal. -Meghívlak egy kis demonstrációra mire is képes Természet Anya sötét driudája. Na mozogj te féreg.
Amúgy mielőtt bárki belém kötne soha nem mondtam senkinek hogy jó ember lennék. De hisz nem is vagyok ember Crantai vagyok. Na de odabent pont az fogad amire számítok. Lisbeth halott a kislánya ott sír. Glent berugdosom.
-Na tedd le a segged megmutatom Istennőm hatalmát azt amit ti olyan fellengzősen semmibe vesztek rettegd őt ha az erdőket járod.-Villantom rá smaragd zőld szemeim. Izulda mellé lépek és felveszem. -Szia nagylány anya már megint alszik? Mit szólnál hozzá ha felébresztenénk őt?
Leteszem egy üres székre és vidám dalocskát dúdolva felrakom Lis holtestét az asztalra. Köpenyem felakasztom és Glan rémületére besétálok a kamrámba. Nos feltámaszthatnám hagyományos módon is de akkor Természet Anya megkerget. Szóval olyan opció kell ami az ő hatalmát jeleníti meg. Töprengek, majd visszakézből egy gömbvillámot zavarok a szökni készülőbe.-Ül a csúnya gyilkos.
Majd bemegyek kihozok egy kis fa dobozt ami egy ajándékot tartalmaz egy elf uralkodótól. Nem épp erre terveztem elhasználni de néha a hit megerősítésére ilyesmire is szükség van. Jó tudom csalni készülök de kit izgat a cél szentesíti az eszközt, és úrnőmnek szeme se rebbenhet hisz nem nekromanciát alkalmazok. Fel sétálok, és Lisbeth körül egy elf rituális kört rakok ki kövekből faágakból és levelekből. Maga a varázslat nem csalás és minden része szükséges de aligha tudják mit ad egy isten a papjának. A dobozkából kiveszek egy kristályos gyümölcsöt. Ami az élet eszenciáját tartalmazza sajnos nincs belőle több és most Lisbeth kapja meg ezt a növényt. Nos munkára fel a növényt felszeletelem, a magját elteszem a dobozba. A gyümölcs húsát pépesre töröm és a levét finoman Lish szájába csepegtetem. A hatás tuti letális lesz, és fenomenális is hisz a lerakott kő-fa -levél csomag a levegőbe emelkedik és erőt viszek a gyümölcslevébe hogy fizikailag sértetlenül jöjjön vissza. A combján lévő mérgezett sebbel már csak a feltámasztás után foglalkozom ott a sebe fölé hajolok hogy Glen lássa és durván rájöjjön nem a levegőbe beszéltem a mérget és a lábán éktelenkedő sebet a szememből kihulló könnycseppel gyógyítom meg. Gyanítom most fogja fel mi is van és esetleg a fecsegéseim is igazak voltak. Azután nem biztos hogy jó ötlet de két levél közé rejtek egy regen kártyát Glent is meg gyógyítom.
-Most takarodj innen ezt az épületet felszámolom, bármi értéked is volt itt elveszted örülj hogy élsz, hirdesd Természet Anya erejét és terjeszd hogy feltámasztott egy halottat és a karodat is vissza adta. Na kotródj, a késhez ne is nyúlj vagy a benne lévő maradék mérget veled itatom meg keverve az enyémmel.
Ezután szélvihart gerjesztek és kikergetem az épületből és a még lebegő kavicsokkal tovább űzöm majd visszasétálok Izuldához-Mindig ilyen sokáig alszik ha megmérgezik? Hé álomszuszék ébresztő- paskolom meg az arcát.

Nem vagyok zavarodott csak dühös. Nagyon dühös, méghozzá saját magamra, mert azt, hogy meghaltam, saját magamnak köszönhetem elsősorban, másodsorban pedig annak, hogy minden összeesküdött ellenem.
Tudom, hogy most valamiféle „ítélőszék” előtt állok, ahol minden bizonnyal számot kell adnom életem tetteiről, jóról (ez a kevesebb) és rosszról (valószínűleg ez a több) és ennek függvényében szenvedhetek majd az örökkévalóságig.
Igazából nem is érdekelt, csak Izulda legyen biztonságban és remélem a mágus gondoskodik róla, hogy szerető családban nőjön fel és messze elkerülje őt az az élet, ami nekem osztályrészül jutott.
Kihúzom magam, vagyis a szellemem kihúzza magát és félelem nélkül nézek a lángoló alakra.
A törvényszolgát nem látom, csak a hangját hallom és nem lep meg, amiket felhoz, hiszen minek áltatnám magam.
- Semmit nem tudok nagyon felhozni a mentségemre, talán csak azt, hogy megpróbáltam megváltozni és az emberek segítségére lenni, de mintha minden ellenem esküdött volna, mintha valaki szánt szándékkal ott akart volna tartani a rossz oldalon. És bár sok rosszat tettem életemben, egyet nem róhat fel nekem senki: a lányomat feltétel nélkül szeretem és ha ti látjátok a lelkem, tudjátok, habozás nélkül feláldoztam volna érte magam, ha már az apja megtagadta és soha nem ismerheti meg. – emelem fel a fejem, az alázatnak nyoma sincs bennem.

/Robet és Lisbeth/


A törvényszolga hallhatóan nagy levegőt vesz és kifújta.
-Nem sok mindenkinek hozott az életébe boldogságot. Házassága megromlott és hanyagolták a színed előtt mondott ígéretüket. Gyógyítónak állt, ám leginkább csak pénzért volt hajlandó segíteni, ami nyerészkedésnek számít. Munkának és nem jótéteménynek.
Egyedül élete végén a kislányát szerette önzetlenül.
-Ezt meg ki csinálta? -csattant fel az istenség.

Hirtelen megint a kuplerájban találod magad. És melletted van Izulda és Robert. Glant megvárta amíg felébredsz és rettegve szalad most ki az ajtón. És talán mondanom sem kell nektek többet.
Ha Janiát keresitek, őt mély vágással a jobb karján ájultan találjátok meg egy hátsó terem sarkában, ahol jól láthatóan lányok táncoltak két rúdon.


//Robertnek az adományból maradt még 7 manája és magok.//

Robert

Amint visszasétálok, kiszúrom Janiát, őt is jól helyben hagyták. A sebeit és az esetleges mérgezést nála is ellátom. Majd a kezembe veszem míg ájult. Besétálok a hulla sápadt szélhámos mellé és Janiát is kényelembe helyezem.
-Látom nem vagy épp lelkes, és kicsit nyúzott is vagy. De azért jó hogy élsz Lis. Hisz meg ígértem, hogy míg velem utazol nem hagylak meghalni. Nem érdekel senki és semmi azok közül kik akadályt gördítenek az utamba. De te is érdekes életet élsz Glan ugyan jogosan volt mérges rád, de nem engedtem meg neki hogy bántson titeket. De azért tényleg el kéne döntened mit is tervezel tenni.
Ülök le a fal mellé és gyújtok pipára. Csendesen füstölgök és gondolkodom azon hogy le kéne lépni a városból kicsit.
-El hagyjuk a várost ez a terület nem biztonságos nektek. És lássuk be az hogy egy bolond meggyilkoljon még egyszer igen csak felidegesítene. Amint a nagylány magához tér távozunk. És nem érdekel a múltad mindent tudok rólad. De az élet sosem fekete vagy fehér. És nem ítélkezem senki felett, az erősebnek van mindig igaza. És lássuk be 2 mérföldes körön belül nálam nincs hatalmasabb. Szóval mindenki felfogja hogy akad egy druida aki egy valódi Istent szolgál még hozzá nem meggyőződésből nem kötelességből hanem mert élvezi, mind az adományokat mind az események alakulását. Jah ha már itt tartunk Természet Anyának köszönd a dolgot, úrnőm kegyelme folytán élsz vagy élünk. Bár volt még egy beavatkozó de a kis boszi nem érdekel még ha amit mutatott a te bűneidről szólt. Nem vagyok bíró, és én nálad szörnyűbb dolgokat követtem el.
Kacsintok rá vidáman, megpaskolom az arcát majd Janiát ébresztem fel.
-Hé álomszuszék mennénk már.

Nem úgy tűnik, mintha nagyon kizökkentettem volna a sötét oldalam felsorolásából ezt a szolgát és erre már fel voltam készülve és nem is érdekelt volna, ha nem hozza fel a házasságomat, amitől vörös posztó jelent meg a szemem előtt és talán még a fülemből is füst kezdett szálldogálni, ami lehet szellem alakban nem tűnt fel annyira, de hát ezt a nyakamba varrni………
- Ezt rójátok fel Ali…. - akadtam el a mondat közepén és már csak magamban fejeztem be, mivel olyan érzésem volt, mintha kirántották volna a lábam alól a talajt, aztán kifordítottak volna belülről kifelé és mire
- gátornak! – sikerült befejeznem, amit elkezdtem, már ismét ott voltam.
Ott az asztalon, ahol …….nem, most úgy fekszem ott, mintha felravataloztak volna és nem úgy, ahogy az az állat oda dobott…..
Értetlenül nézek körbe, kissé erőtlenül félkönyékre támaszkodva és az első, hogy meglátom a lányom, amitől egy szikla gördül le a szívemről, másodszorra a gyáván, rettenettel a szemében menekülő Glant-ot, aztán ……aztán az eszméletlen Jania mellett ülő Robertet, aki vidáman kezd bele a mondókájába.
Most sem tagadja meg magát és folyik belőle a szó, ám most hálásan hallgatom és tudom, hogy soha többé nem tud annyit beszélni, hogy ne hallgassam meg, hiszen még onnan, arról a rettenetes ítélőszék elől is visszahozott.
Először viszont nem értettem miről beszélt, mikor aztán leesett, nem tudtam elrejteni azt, ahogy elvörösödöm. Nem voltam büszke magamra, az akkori életemre, de az is én voltam és a múlt úgy látszik utolért és megbüntetett. Ám nem örültem neki, hogy ezt a mágusnak is végig kellett néznie.
- Elsősorban neked köszönöm, hogy nem hagytál cserben, de ha kell, akkor ennek a Természet Anyának is megköszönöm, hogy nem kell a lányomnak árván felnőnie. A múltamat pedig……..próbálom lezárni, akkor nem volt más, legalábbis nem láttam más módot a szabadulásra, de sosem mondtam, hogy áldott jó lélek lennék. Azt viszont tudnod kell, hogy valamiféle lángoló alak előtt álltam az előbb, aki ítéletet készült mondani rám és azt mondta, hogy segítettem keresztül húzni a számítását Szakrálissal kapcsolatban. Talán ő az, akit keresel?
A bérgyilkos lányra nézek.
- Mi van vele? És mi lesz azzal a nyomorult Glant-tal? – kászálódom le az asztalról és a hátamra kötöm Izulda-t, hogy útra kész legyek.

/Robert és Lisbeth/


Hőseink a déli kapu felé veszik az irányt és kora délelőtt már el is érik a következő várost. A bérgyilkosnőt nem mérgezték meg, csak leütötték, mikor menteni próbált titeket és ellenállt. Valóságos csoda, hogy vissza tudtad hozni Lisbethet a halálból. Bár a mindig előrelátó Mesélő számolt ezzel a verzióval is. És azzal is, hogy esetleg mégis csak szörnyű érzés lesz neki, ahogy egy örökkévalóságig igyekeznek megfőzni őt az ördögök.
Ám ez a mese most véget ért és köszönöm a játékot!

/Flint/


Ördög bólint, hisz ő is így gondolja. És most megpróbálja elővenni a jobbik eszét.
-Ki volt az a nő a gömbben? Ezen kell kiindulni és most te jössz. Kit ismersz, akinek lehet fogalma a varázslatokról?
* Megindul a helyi alvilág egyik bázisa felé. A Roberttel szövetséges bordélyháznak ma úgy tűnik nagy a forgalma. Még a rivális intézmény tulaja is idelátogatott, most meg ti.

Ördöggel kapcsolatban úgy érzem, mintha a nővéremnek adnék tanácsot, miközben magam is arra szorulok, vagyis szorulnék, de hát már rég megtanultam, hogy csak saját magamra számíthatok, így csak elégedetten bólintok, amikor a nő beleegyezően int és remélem, majd tényleg így is lesz.
- Egy délosi ismerős, Lisbeth a jósnő, aki…….hmm…….boszorkánynak adta ki magát előszeretettel és, hogy őszinte legyek sosem voltam benne biztos, hogy tényleg nem az-e, mert elég jól adta elő. Egy bandának dolgozott, ahogy én is, de már nagyon rég nem találkoztam vele, nem is értem, miért hozta most elő a gömb…….
Elgondolkozva meredtem magam elé.
- Lehet, hogy ő is itt van a városban? Talán erre utalt a gömb, vagy talán ez az övé lenne, hisz neki is volt. – találgatok. – Hová megyünk?- nézek a jellegzetes intézményre.

/Flint/


A lovag és a csaj együtt lépnek be a hölgyek munkahelyére. Meglepően könnyen feltalálja magát Ördög és anélkül jut át az őrségen, hogy éjjeli pillangónak néznék. Mintha ismert arc lenne már a helyi alvilágban.
-Mi járatban erre? Tán nem megint rosszban sántikálsz?
-Egy bizonyos, hogy is nevezted, Lisbethet keresünk. Nem tudsz róla valamit? Állítólag boszorkány vagy szélhámos.
-Mindenki tud róla valamit. Itt van a kisbabája.
-A gyereke? -kérdezi csodálkozó hangon és olyan számítóan, hogy Flint joggal gondolhatja eddigi vérengzései után, hogy jobb nem a kezébe adni egy védtelen babát- Mikor jön érte?
-Soha. Lecsukták és mivel azzal vádolják, hogy valakit meggyilkolt, ezért aligha fogják kiengedni.
* Félre von téged és azt javasolja, egy darabig csak csendben figyeljetek, ne fedjétek fel a küldetéseteket.

Úgy látszik páromra akadtam és, hogy őszinte legyek tolvaj létemre most nem tudom, hogy örüljek-e ennek vagy inkább óvatosabb legyek Ördöggel kapcsolatban, aki láthatóan nem ismeretlen vizeken evez a város alvilágában. Ezt fényesen bizonyítja, ahogy a kupiban fogadják.
Ettől függetlenül nem számítok ilyen gyors sikerre, amitől leesik az állam.
- Lisbeth? Itt? Egy gyerekkel? – nyögöm ki, miután magamhoz tértem a döbbenettől.
Ördög reakciója azonban nem tetszik. Ő is rákérdez a babára, de a hangsúly inkább hajaz a nevére (magyarul ördögi), mint érdeklődő, vagy csodálkozó.
Aztán a bordély tulajdonosának válasza még jobban meglep, mert kezd értelmet nyerni az, amit a gömb mutatott, minden megvalósul belőle.
Azonban úgy látszik még nem tudja mindenki, hogy mi lett a börtönnel, így mikor társnőm félre von, azonnal rá is kérdezek.
- Ha Lis is kiszabadult, akkor biztosan idejön a gyerekéért. Benne vagyok, hogy várjunk egy kicsit, de továbbra is arra kérlek, hogy fogd vissza magad. Nem akarok balhét, főleg Lis-sel nem. Szerintem, ha tud, akkor segít, ő nem tagja tudtommal egyik boszicsoportnak sem, mindig magányos kalandor volt. És a gyilkosság sem jellemző rá. – ráncolom a homlokom.

/Flint/


Csendben követitek Robertet, Glantet és Janiát Nini-Well sötét utcáin, egészen a másik bordélyig. Ott hamarosan sikoltozás és kisebb harc hangjai hallatszódnak odabentről majd a vendégek elszaladnak.
Fél óra is eltelik talán, mire a tulajdonos eszelős őrülettel a szemében kitántorog és kicsit később az anyuka, a kisleány, az időmágus és a bérgyilkosnő. Ti még mindig a sötétben lapulva figyeltek vagy itt az ideje kérdezni tőlük, mielőtt meghalnak?

Legnagyobb ámulatomra, hamarosan mégis megjelenik két alak, akik egy nővel és egy kisgyermekkel távoznak, aki nem lehet már – hiszen ki tartaná egy kupiban a gyerekét, - mint Lisbeth porontya.
Ördögre nézek, aki egyetértően bólint és a társaság nyomába szegődünk, ügyelve rá, hogy ne vegyenek észre minket. Kíváncsi vagyok most már, hogy vajon Lisbeth tényleg itt van és ráadásul kiszabadult, ahogy mi is?
Egy másik piros lámpás házba mennek és mikor eltűnnek benn, azon töröm a fejem, hogy vajon érdemes lenne-e utánuk menni?
Ám egy kis idő múlva jellegzetes harci hangok hallatszanak és sikoltozás. A vendégek hanyatt-homlok menekülnek, ki amiben van éppen. Elég röhejes a látvány, de aggaszt a benti dolog.
Ám most nem akarok kockáztatni és Ördög sem akar bemenni, így várunk.
Először a már látott fickó jön ki, láthatóan nem beszámítható állapotban, aztán megjelenik a másik férfi és a nő, aki a gyereket hozta idáig, majd ……
- Lisbeth! – motyogom. – Ez tényleg a jósnő!
Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet-e most megállítani, elég leharcolt állapotban vannak és, ha ők jöttek ki élve, akkor valamit tudhatnak…….
- Lisbeth! – lépek ki mégis az árnyékokból, de nem teszek ellenséges mozdulatot. – Beszélhetnénk?

Robert

Most hogy béka van, nem eresztem le a védelmem, de kezd a mamuszom tele lenni Lisbeth ismerőseivel. És amikor Lisbeth az istenre tereli a szót zavarba jövök.
-ŐŐŐŐ Nos vele egyenlőre nem csevegnék maradok Természet Anya szolgálatában. Amúgy sincs mit mondanom arról a gekkóról. Ne foglalkozz vele biztos csak álmodtad-igyekszem terelni a témát egy mérges istenség marha rossz ómen. És gyanítom Lisbeth ellopása se volt épp zseniális ötlet de ez van vonok vállat magamban- Glan meg azt kapta amire nem vágyott hitet egy isten létezéséről, és pechjére az elfekét. Nem sok isten támasztgat fel halandót. Szóval ő már nem fog téged zavarni hisz bosszút állt így béke van.
Amint kilépünk a kapun egy ismeretlen páros bámul ránk, szívem szerint elégetném őket a francba de gyerekkel vagyok így kedvesebb leszek.
-Ki a fenék vagytok és mit akartok Lisbethtől kerge rövid életűek? Adok 5 másodpercet aztán elégetlek benneteket. Kicsit rosszul tűröm az ismerősöket.

- Én sem gondoltam, hogy csevegnünk kéne vele, de elég ….hmm….zaklatottnak tűnt, hogy belekavartunk a terveibe. Szerintem a sárkány a kisebb gondunk, ő csak ennek a lángoló istennek egy bábúja a sakktábláját. És, ne ints le Robert, tudom, hogy mit láttam és jobb lesz komolyan venni. Nem tudom mire képes a te Természet Anyád, de talán szólni kéne neki, hogy más is játékban van.
Glant egy utolsó féreg és bár most elfutott, mert Robert erősebb volt nála, de úgy gondolom koránt sem végeztünk még az üggyel, de legközelebb már nem fog meglepni.
- Úgy legyen, majd meglátjuk. – vonom meg a vállam.
Alig várom, hogy magam mögött tudjam a várost és tudom, hogy a következő dolgom az lesz, hogy kerítsek egy biztos helyet Izuldanak, mert úgy látszik az én életembe még nem fér bele egy kis gyermek nevelése. Állandóan veszélybe sodrom és már nem először csak a jó szerencse mentette meg vagy az életét, vagy attól, hogy elveszítsem. Ezen sürgősen változtatni kell.
Az ismerős, fiatal hangra azonnal megdermedek és arra fordulok, ahonnan hallottam,
- Flint? Mit keresel te itt? – szorítom meg a zsebemben a kis bombáimat, főleg, hogy nincs egyedül.



Látom a felismerést a jósnő szemében, de valami mást is, valami keményebb vonásokat, amik régen nem voltak ott. Elszántnak tűnik és egyáltalán nem ijed meg, ami végül is jó, hiszen nem akarom bántani, csak kérdezni akarok.
Ám úgy tűnik a mellette álló férfi kevésbé türelmes, talán ős a gyerek apja és Lisbeth férje? Nem lehetetlen, hiszen nem rég ő vele láttam a kölyköt. A másik nő egyelőre a háttérben marad, így most csak a párra összpontosítok, főként mivel azonnal meg is leszek fenyegetve.
- Hééé! Nem kell rögtön a nyakunknak ugrani komám! Nem akarunk rosszat, mit kell kakaskodni. Csak régi ismerősök vagyunk és talán Lisbeth tud segíteni egy problémánkban. Különben is milyen nyelvet használsz te…..rövid életűek? Miért te talán elf vagy? – beszélek folyamatosan, ahogy szoktam.

Robert

Amit Lish mond az istenről én se tekintem viccnek ugyanis tudom hogy milyen agybajt kapnak ha lenyúlják egy épp meghalt hívük lelkét az orruk elől. Pláne egy csóri varázsló aki nem erről a síkról származik.
-Oh az istennő rajtam keresztül hall és lát nem elf vagyok hanem a megtartója vagy papja kinek melyik tetszik. Igaz ember megtartót se láttam még pláne crantait nem. Szóval tud róla és fetreng a röhögéstől Awrysban a marhaságom miatt. De majd kezelem azt is.- vonok ténylegesen vállat.- Max velem is elcseveg az az isten, nem mintha díjaznám de amúgy is érdekel ezen sík isteneinek valós névsora. Tényleg te melyik istenben is hiszel? Mert akkor őt kihúzhatom a kamu listáról, csak úgy mint Természet Anyát. Szakrális az a büdös gyík bekerült Amhest vagy hogy az ördögbe kell írni mellé a kamu istenek közé.
Aztán a duo felé fordulok.
-A távolság marad egy lépést se közelebb. Lehet hogy ismer lehet hogy barátnak mondod magad de most támasztottam fel mert egy futóbolond kupitulajdonos megölte. Szóval 2x egy nap nem kéne feltámasztanom. Tehát egy rossz mozdulat és egy villámot eresztek belétek. Csevegni lehet gyilkolni ellen javallt.
Letámaszkodom a botomra és a nőt figyelem mivel kicsit gyilkos szaga van az aurájának, míg a másik annyit hazudozott életében hogy az anyja is elhinné. Mire nem jó hogy látom az auráját, még a rohadt mentális képességeim nélkül is. Azaz a hölgyet szemmel tartom.

A felét sem értem annak, amit mond, de a lényeget igen, hogy nem ijedt meg attól az istentől, akivel volt szerencsém, vagyis balszerencsém csevegni és remélem, hogy tényleg annyira nagy a tudása, vagy annyira kedveli az a Természet Anya, hogy ezen is felülkerekedik, már csak azért is, hogy ha már ajándékba kaptam egy életet, akkor már foggal-körömmel ragaszkodom hozzá.
- Hidd el, én szurkolok neked. – bólintok felé.
Flint és a kísérője, a lány megtartották a távolságot, de valamiért velem akartak beszélni és én tudtam a legjobban, hogy bár ismertük egymást tényleg, de sosem voltunk barátok.
- Flint, te sosem tagadod meg magad. – csóváltam meg a fejem és Robert mellett most biztonságban éreztem magam, még akkor is, ha olyan szószátyár, mint egy fecsegő poszáta és a szerénysége is hagy kívánni valót.
A kölyök csak egy tolvaj volt és a nő…..hát akármi is volt, a mágusra nem jelenthet veszélyt.
– Mond gyorsan mit akarsz, mert sietős az utunk.



- Meg…..megölte? – nyögök fel és akaratlanul is inkább hátrébb lépek, mert félelmetesen hangzik, hogy valaki, az aki itt áll előttem, olyan nagy hatalmú, hogy feltámaszt valakit. Most már értem miért volt olyan őrült a férfi tekintete, aki elmenekült. – Mint mondtam, nem akarunk bajt se neked, se a férjednek. – emelem fel a kezem békülékenyen. – Csak…….. – hát most már elég hülye ötletnek tűnik, rákérdezni Lis-nél, hogy boszorkányként milyen ötlete van, hol keressük a medált vagy gyűrűt, ami az itteni kör fókusza volt, de csak nem fog a társa vagy párja agyonsújtani érte, - azt szeretném……arra tudsz-e válaszolni, hogy az itt elpusztított …….boszorkányok varázstárgya mi volt és hol találhatnánk?

Robert

-Nekem szurkolsz? Mi a nyavalyáért? Eszemben sincs egy istenbe bele kötni, de gyanítom meg fog találni előbb utóbb de nem siettetem.
A fiatal srácot néven szólítja tehát ismeri, az apja tuti tengerész lehetett, vagy csak az anyja büntette ezzel a névvel. De ki vagyok én egy senki.
-Férj? Mármint én?- bökök magamra-Az övé?-Hangosan nevetek, könnyezve a dolgon.-Huh kölyök meg nevettettél, rég röhögtem ilyen jót. Nem vagyok a férje csak a társa, és a barátja. És kérdésedre válaszolva igen fel lett támasztva. És ha már segítség kell meséld már el miért követtél a másik kupitól idáig o kedves Flint. Ha válaszolsz én segítek a problémádon, de ha a hölgy csak megmozdul a villám effekt még mindig él. Természet Anyát szolgálom és adott mellé hatalmat is.Szóval mesélj mert kicsit záros az időm. Boszorkányok varázstárgya? Mire kelhet egy jósgömb vagy ékszer nektek? Bár az enyém lelépett valahová nem mintha mágikus lenne csak szeret érdekes látomásokat mutatni. És bajba keverni.

Ördög most vesztette el a türelmét, ez neki túlságosan udvariassági formulák felesleges sokasága. Ha valamit akar, hát elő a farbával! És utána legfeljebb erősebb érveket vesz elő a meggyőzéshez.
-Erről lenne szó. Mit tudtok a gömbről, hogyan működik? És miért világít már megint. -kérdezi, miközben jobb kezében előhúzta kardját, bal kezében meg magasba tartotta a gömböt. Azt, amelyben most épp kék háttér előtt könnyű lovasok végtelen fűtengerben léptetik lovaikat.

Robert

A hölgy kicsit ideges, és fegyvert ránt, meg azt az átkozott gömböt amit már annyiszor szerettem volna elhagyni de valahogy mindig vissza tér.
-Azzal a kezedben több gond van mint amennyi energiát fektettünk az elkészítésébe. Elég bosszantó darabra sikeredett az tény. Hogy működik? Ahogy neki tetszik, senki se irányítja vagy uralja azt a vackot. Önmaga, mutat vagy cselekszik.- Azt még se mondhatom hogy az összes isten rá kattanhat és munkával láthatja el azt a balekot aki a kezében tartja.
-Az egy jós gömb mint sejted, szeret megmutatni hamarosan bekövetkező eseményeket, amiket mindenki másképp értelmezne azaz hangzatos dumákkal bele magyarázna dolgokat. De az ő esetében- mutatok a gömbre- azt mutatja ami történni fog és ami azt érinti aki fogja a gömböt. Elhagyni közel lehetetlen úgy tűnik téged talált meg miután neki mentem Szakrálisnak. Sok szerencsét és örömet hozzá, nekem ugyan nem kell vissza sőt még fizetek is hogy vidd minél messzebb azt a bosszantó vackot.
Azért csak belenézek a gömbbe, és egy sereget látok nos nem örülök neki mert a sereg háborút jelent és az sosem jó vagy rossz csak árt az életnek.
-Ahogy látom háború közeleg, valaki szarba kevert titeket és a vesztetekre tör. Ami a boszi ereklyéket illeti egy hülye pap nem tud mit kezdeni vele számukra az nem több mint egy használhatatlan vacak. Kivéve ha valami isten nem tartja szórakoztatónak a tárgy létét. Nem tudom mit keresel de talán tudok segíteni és ha a kis agresszív hölgy elteszi azt a nyamvadt gömböt talán segítek is, nem akarok semmi sorsfordítóban részt venni. Van jobb dolgom is például Amhest templomát a börtön után küldeni. De ha esetleg harcolni tervezel kisasszony állok rendelkezésedre.
Pörgetem meg a botom, majd pörgés közben előhozom a kardom és mosolyogva nézek a nőre. Mindig is imádtam a felvágós esztrád műsorokat talán mert előadóként sokat szenvedtem látványos dolgokkal, most viszont nem sok türelmem van hozzá.

//Lisbeth//

Nagy szemeket meresztek a kölyökre, aki nyilvánvalóan azért keresett meg most, mert emlékezett rá, hogy a régi szép időkben mivel kerestem a kenyeremet.
- Te nem tudhatod Flint, de én már régen abbahagytam a…..jóslásokat és már ugyan akkor sem volt közöm az igazi boszorkányokhoz, azóta meg végképp. Fogalmam sincs, hogy az itten, volt boszorkánykör, mit használhatott fókusztárgynak.
Akármennyire is nem örülök, hogy a múltam mindig utolér, most én sem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el, amikor az ifjú tolvaj azt feltételezi, hogy Robert a párom, de hát amilyen védelmezően lép fel néha, nem róhatom fel az enyveskezű hibájának a feltételezést.
De nem is kell strapálnom magam, hogy én igazítsam helyre, megteszi ezt maga a „gyanúsított” és még meg is toldja egy-két újabb fenyegetéssel, nehogy hibát vétsenek, aminek valljuk be én sem örülnék, a kölyök ugyan tolvaj, de nem az ellenségem, legalábbis eddig nem volt az.
Ha ennyi volt azonban csak, amiért felkerestek, sajnos nem nyújthattam segítséget, így részemről már sok mondanivaló nem maradt. Robert azonban még nem fejezte be.


//Flint//

Úgy látszik mellényúltam azzal, hogy a fickó a férje, de ez a kisebbik gond, a nagyobb, hogy bár azt hittem észrevétlenek voltunk, a férfi mégis tudja, hogy követtük idáig. Vetek egy oldalpillantást Ördögre, hogy ne csináljon hülyeséget, remélem meg is fogadja.
Természet Anya emlegetése megint csak elf vérre utal, bár nyomát nem látom, azonban ez el is törpül rögtön amellett, hogy felemlegeti a mágikus gömböt. Csak nem AZT a gömböt?
A társam azonban nem olyan türelmes, mint én és nem is túl diplomatikus, azonnal felfedi a kártyáinkat, előkapva a …..fegyvert….Ez most komoly? Behúzom a nyakam…..
De szerencsére a gömböt is előrántja a másik kezével és ez eltereli a figyelmet, legalábbis nem kapunk a nyakunk közé egy villámot, ahogy a fickó ígérte.
Az információ, amit a gömbről megtudunk, több is, mint szerettem volna és ennek megfelelően arrébb is húzódom Ördögtől, mert semmi kedvem annak a dolognak a tulajdonosa lenni. Már így is túlságosan belekevert a dologba.
Egy részét nem értem, mit beszél Lis partnere, de amennyit igen, az is bőven elég volt, hogy meghagyjam Ördögnek az élvezetet.
- Sajnos, azt hiszem mindannyiunkat belekevert ez a gömb, mert Lisbeth-et is mutatta és engem is. De valahogy mintha keverné a jelent a jövőt és a múltat.
Azzal elmesélem nekik, hogy miket mutatott nekünk a kristály.
Először fegyveres alakok kísérik Lisbet-et, egy fegyvertelen katonát és egy csecsemőt valamelyik ork faluba. Valora Moor várja őket és láthatóan megkönnyebbült az érkezésükre. A foglyokat hátra hagyva még búcsút is int és úgy sétál el. Közben a háttérben az addig a főpapnővel volt agyaras lekever Lis-nek egy akkora pofont, hogy három métert repül a levegőben.
Második jelenetben én is szerepelek. Délos egy híres fogadójában a lépcső alatt gubbasztok, de ez még évekkel ezelőtt volt. Odabent a szobában égő gyertyák, fura és baljóslatú ábrák és megannyi dolog egészen egy hétköznapi, díszes, kis szekrényig is. És ott volt Lisbeth is, akit Al-Sziszi kapitány két kézzel lökdös egy démon felé. Meg van kötözve.
A harmadik jelenet az, amikor a cellában voltam nem is olyan rég, itt, Nini-Well-ben.
Ráadásul megint életre kel és ha igaz amit a férfi állít, akkor újabb vész közeleg és én nem akarom megvárni.
- Nekem csak a boszorkányok tárgyára van megbízásom, a háború nem azén terepem. Talán ez az, ami a megbízónknak kell. – intek a gömb felé. – Vigyük el neki, mielőtt baj lesz.

-Ki az a Szakrális? -kérdezi csodálkozva Ördög- Ahmest templomát csak akkor tudnád lerombolni, ha az istenünk valami nagyobb megfontolásból úgy látja jónak.
* A lány továbbra sem támad, de megvárja, míg mindenki elmondja a magáét és ezután visszateszi a még mindig világító gömböt. És Flinthez fordul.
-Az én megbízásomnak ezzel vége. De azt ígértem, hogy a tiédben segítek. Menjünk felszedni a jutalmat és utána akár a barátaiddal is mehetünk egy darabig. Jobb lesz lovaghoz méltó öltözéket kérnünk.
Ez a gömb a veszélyekre figyelmeztet és nyilvánvalóan óriási hasznot hajt majd a város vezetőinek. A nekem beígért arany mellett szerintem simán futja, hogy páncélt és új lovakat kérjünk.
Utána elmondom az én ötletemet a te feladatodra.

Robert

A nő streszes de engem kicsit se izgat, pláne mert jó érzékkel a hamis vallás követői. Na de spongyát rájuk, jó nagyot és olajba mártva némi fáklya kíséretében. Amit Flint mond bőven elég infó ahoz hogy tudjam merre nem megyünk.
-Na látod ezért hagyjuk ki az orkokat, állandóan erőből játszanak, szóval oda nem megyünk. Valora várja őt? Az vicces lesz hisz a sötételfeknél csücsül nem hinném hogy hű de jó viszonyok közt vagy már rég kivégezték azt a széllelbélelt nőt aki vallást alapított. Bár szívesen megismerném hisz aki ennyi embert át tudott verni az profi szélhámos. Na de a gömbre vissza térve az nem a veszélyt jelzi hanem bele kever. És köze nincs a boszikhoz csak hozzám és Lishez és még pár személyhez. És Flint ha élni akartok szerintem ezt a várost jobb ha elhagyjátok a saját érdeketekben.
Kicsit elmélázok majd a kupi felé fordulok.
~Föld gyermekei halljátok kérésem ezt az épületet kísérjétek az elmúlás ösvényére hogy a természet újra vissza vegye ami az övé.- Dobbantok egyet hogy a földrengés ezt az épületet is össze döntse, majd egy némi agyalással egy marék gyorsan növő növény magot fújok a romok közé és növésre serkentem őket hogy az épület helyét a növények vegyék át.
-Ezzel kb meg is volnánk, ti arra mentek mi meg minél messzebb Valorátol, meg az orkoktól. Na irány a kapu.Ki is ment a fejemből a kérdésed, Szakrális Valora könyvecskéje szerint a mágia istene de csak egy nagypofájú sárkány kb ennyi a lényege.