/Robert és Lis/


A lakoma jól kezdődik és ahogy a főnök kezébe adod a tárgyakat, az megszemlélve, kipróbálva tovább adja kísérletezésre a többieknek. Ahol kézen-közön eltűnik. Egyedül a fülbevaló helye mondható meg a kumisz után, mely a főnök asszonyát díszíti. De a törzs nem is úgy értette Robert szavait, ahogy Lisbeth.
Főadmin lusta felírni a varázstárgyakat megint, remélhetőleg majd idővel nem felejti el. Ám ez boldog és békés befejezése ennek a történetnek. És örömmel értesülhetsz arról, hogy
1, hasonmásad képtelen volt megtanulni azokat a varázslatokat a tanítónőtől, amit te könyvből simán elsajátítottál.
2, elhasználta az összes nyersvasat, ám nem haszontalanul, pénzre nem lehet panaszod.


/Flint/


Ördög nem kommentálja a dolgokat. Mivel úgy tűnik számára, hogy te amúgy is dobókésekre specializálódnál egy igen mutatós és hasznos kard mellett, ezért inkább elkönyveli, hogy az íjászok efféle könnyű felszerelést szeretnek.
Társnőd elvezet egy igen előkelő házhoz, ahol bekopogtatva egy pocakos ember lépett ki. Öve befűzve nadrágjába, de nincs összecsatolva. A fehér inget sem gombolta be. És álmos hangon kérdezi meg.
-Igen? Mit akarnak?
-Egy fontos kérdést szeretnénk feltenni, polgármester úr. Ön talán itt volt és rálátott a dolgokra, mikor a Szűz Nővérek megbuktak. Nem tud véletlenül egy varázstárgyról? Hova kerülhetett az?
-A boszorkányokról nincs mit mondanom. Semmi közöm nem volt a ténykedésükhöz. A per anyaga meg úgy is megtalálható a város könyvtárában.
* Ezzel rátok csukta az ajtót. Nagyon feldúltnak tűnt a kései zavarás miatt.

Sosem voltam jó íjászkodásban és nem most fogom elkezdeni, még ha van is választék ebből a fegyverből, maradok a jól bevált, halk és csendes, lopakodós fegyvereknél. Ha meg harcolni kell, akkor már a kardnál, azt legalább megtanította egy, még mindig bánatos gondolatokat okozó, bandavezér.
Nincs más hátra, mint követni Ördögöt, aki úgy tűnik jól kiismeri magát a város volt és jelen ranglétráján.
A pocakos fickó, aki kissé slendrián öltözetben nyit ajtót, nem túl segítőkész, ahogy megtudja miről akarunk kérdezősködni.
Mondjuk nem csodálom, ki akarna egy ilyen provokatív kérdésre válaszolni.
- Hát ez gyorsan ment. – mondom az orrunk előtt becsapódó ajtónak, aztán megfordulva a lányra nézek.
- Gondolom tanultad valahol ezt a gyönyörű diplomáciádat. – vigyorodtam el. – Persze mehetünk a Könyvtárba, de nem hiszem, hogy beleírták a peranyagba, hogy lenyúlták a boszik varázstárgyát, bár egy próbát talán megér. Tudsz olvasni? – érdeklődöm, mert ugye egy zsoldosnál ez nem mindig egyértelmű.

/Flint/


Ördög arcáról leolvasható, hogy nincs elragadtatva a megjegyzésedtől. Nincs semmi baj az ő diplomáciájával. Már nem sokan élnek olyanok, akik kritizálták.
-Nem, nem tudok. De majd valakinek fizetünk, hogy felolvassa.
* Elindulhattok a könyvtárba, ahol másnap reggel egy vékony alkatú, beesett arcú, kecskeszakállas férfi világosít fel titeket, hogy egyetlen ügy iratát SOHA nem kapták meg. Ez legfeljebb a bíróság épületében lelhető fel.

Elnézve Ördög arcát, gondolatban megfedem magam, hogy soha nem tudom befogni a szám, de hát annyira „lehengerlő” volt, mondhatni a stílusa, hogy muszáj volt rá felhívnom a figyelmét, különben soha a büdös életben nem fogjuk megtalálni azt a kicseszett boszitárgyat, mert mindenkit elijeszt.
Azért remélem nem sokszor kell szembesítenem a hibáival, mert eddig is elég hirtelen volt, nem szeretném a kardja hegyén találni magam.
- Remek! Jobb lett volna, ha nem kell újabb embereket belevonni a dologba. – jegyzem meg, de hát mit tehetnék, nekem sem megy sem az olvasás, sem a betűvetés, bár a nevemet megtanultam leírni, legalábbis remélem azt jelenti a FLINT.
De az élet soha nem ilyen egyszerű, mikor az iratok után érdeklődünk a Könyvtárban, kiderül, hogy a bíróságon van.
- És oda bejuthatunk elolvasni azokat? – érdeklődöm barátságosan a könyvtárostól, mielőtt még Ördög venné kézbe a fickó kikérdezését.

/Flint/


Nem vagy boldog attól, hogy az írásokból nem tanulhattok. De ennél is rosszabb hírt kapsz hamarosan.
-Ha hivatalos ügyben érkezik, például az ön tárgyalása volt, akkor gondolom betekintést engednek. De nem szeretik, ha csak úgy ismeretlenek beállítanak és olyanokba akarnak betekinteni, amihez semmi közük.
Gondolom az Önök esetében nem erről van szó.
* Ennyire tellett a könyvtárostól és egy megerőltetés, hogy ne teljesen a legrosszabb lesajnáló arcot kapjátok. És ahogy kijöttök, Ördög megkérdezi tőled:
-És most? Mi legyen?

A könyvtárostól azt a választ kaptam, amire számítottam is, így nem túlságosan lepett meg a dolog. Azonban Ördög a kezdeti magabiztosságából erősen visszaesett, mert most tanácstalanul toporgott mellettem és tőlem várta, hogy kitaláljam, hogyan tovább. Na persze, ez az én megbízásom volt, örülhettem, hogy egyáltalán segít, bár én is segítettem neki az övénél és ő már pénzt is kapott érte.
- Hát, ha ennyire titkolják mi van benne, akkor most már én is kíváncsi vagyok. Talán voltak olyan ostobák és beleírtak mindent, így azt is, hogy mi lett a boszik tárgyaival. Természetesen betörünk és kilopjuk, de kell egy olyan magunkfajta, aki tud is olvasni, mert különben hogyan találjuk meg? Tudsz valakit, aki velünk jönne? - néztem rá, hiszen ő jártas a helyi alvilágban.

/Flint/


Ördög elhúzta a száját és csak kurtán felelt.
-Szerintem ezen gondolkodjunk majd az után, hogy nálunk vannak a papírok! Meg kellene tervezni a bejutást. Nem őrzik annyira erősen, talán egy éjszakai besurranással és az ott lévők hangtalan leszedésével miénk lesz a terep és lesz elég időnk átnézni, hol is tartják ezeket a dokumentumokat.
* Nem nagyon akarta -úgy látszik- most sem bonyolítani elképzeléseit a mikéntről. Úgy tűnik, ő a paplovag erényekből a fegyverforgatáson kívül legfeljebb a hátulról támadást sajátította el még.

//Flint//

- Menjünk, derítsük fel, mennyire őrzik a Bíróságot, de továbbra is azt mondom, hogy mivel sem én, sem te nem tudunk olvasni, kell egy olyan, aki tud. Hogy akarod megkeresni benn az iratokat, ha nem tudjuk elolvasni mi van ráírva? Gondolom nem csak ez az egy papír van ott, vagy mindet el akarod hozni? – kérdezem tőle a szememet forgatva, mert láthatóan a legegyszerűbb megoldás nála a nyerő és a gondolkodás nem az erőssége. – Én még nem találkoztam olyan épülettel, amibe ne lehetett volna bejutni. Egy bíróságra meg nem sűrűn akarnak szerintem maguktól bejutni az emberek, talán szerencsénk lesz és senki nem gondolja, hogy mi megpróbáljuk.
Az épületet egyelőre csak messzebbről veszem szemügyre és főleg az őrökre és a lehetséges akadályozó tényezőkre figyelek.

/Flint/


Ördög felbiggyesztette az orrát és karba fonta a kezét.
-Lehet tudok valakit. De ha már ilyen bölcs és megfontolt vagy, neked kéne eldönteni. Egy hivatali írnokot vagy egy bírót fizessünk le, hogy velünk tartson és megmutassa a helyet?
Vagy tán másra gondoltál?
* A kérdés egyértelműen kukacoskodás, hogy ha már lúd... Tudja hol élnek az alkalmazottak, csak elég nagy erszény kell hozzá. Leginkább neked kell előszedned a nem létező pénzedet.
Ha már ételt koldultál a megbízótól, nem biztos, hogy értelmiségieket kellene bevonni, de ha sikerül megnyerned őket, akkor viszont feltétlenül többet tudnak segíteni neked.

- Másra gondoltam, például egy alvilági figurára a köreinkből, de most, hogy mondod, egy írnok is megteszi, de el kell, hogy keserítselek, nekem – ellentétben veled – nincs pénzem, így ha be akarunk oda jutni és el is hozni a dokumentumokat, akkor le kell engedned a nagy felsőbbrendűségedből és megelőlegezni a dolgot. Ellenkező esetben már indulhatunk is a Fővárosba, ahol nem csak azt kockáztatjuk, hogy nem találunk semmit, de azt is, hogy valaki felismer és akkor az isten irgalmazzon nekünk. – álltam elé és vágtam le egy kisebb szónoklatot.

/Flint/


A lány megrázta a fejét.
-Nincs hozzá elég pénzem.
* Bár kapott a saját feladatáért jutalmat, vagy jóval nagyobb összeg egy hivatalnok megvesztegetése vagy egyszerűen csak sajnálja a sajátját költeni. Bárhogyan is, ez a két megvesztegetési opció kifulladt.
-Nem aggódnék annyira a főváros miatt. Ahmest úgy is vigyáz ránk. De talán van még valaki...
* Ki tudja, hogy jól értette-e az egyik barátja szavait? De ez az utolsó lehetőség, hogy írástudót szervezzetek be.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Felkeresve egy szélhámos kinézetű alakot, valóban tud olvasni.
4-6-ig -Ördög elmondja az ipsének az összes titkotokat, de vagy nem akar vagy nem tud segíteni. Ám nem tudhatjátok, hogy kinek fogja elmondani a küldetésetek célját./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Gondolhattam volna, hogy nem fogja felajánlani a megszerzett pénzét, mikor még nagyon is bizonytalan a végkifejlet.
- Na persze, Ahmest! – forgatom meg a szemem, amikor olyan magabiztossággal állítja, hogy a hülye istene vigyáz ránk majd, hogy legszívesebben a fejéhez vágnék valamit, csak az tart vissza, hogy valószínűleg beleverne a betonba, na meg azt sem lenne jó, hogy ha megtudnák a megbízóim, hogy nagy ívben teszek az istenükre.
De hajlandó vagyok túltenni magam a fanatikus dumáján, amikor kiderül, hogy ismer egy alakot, aki bár nem túl bizalomgerjesztő, mégis csak ért a betűvetéshez és talán hajlandó is segíteni.
- Kölcsönözni tudnád a tudásodat egy órára? Ördög azt mondta, hogy benne lennél. Csak beugranánk a bíróságra éjjel, megkeressük a boszorkányper iratait és már ott sem vagyunk. – nézek rá kérdőn.

/Flint/


-És mi dolgotok nektek a boszorkányperekkel? Elátkozott téma, a város védőszentjei sem szeretnék, ha piszkálnánk. Csak a bajt hozhatja a fejünkre.
* Ágáló károgása ellenére egy kevés arannyal lefizeti Ördög a fickót és mivel nem a legrázósabb melónak tűnik, hamar bele is megy. Ám hosszú karvaly orrát úgy tűnik szereti beleütni az őt felfogadók dolgaiba. Rátok bízom, hogy elmondjátok-e neki vagy sem a küldetéseteket.
Akár hogyan is, hamarosan az iratok között turkáltok. Senki nincs az épületben. És az ipse előkeresi nektek a dokumentumokat. Elképesztően vaskos aktát.
-Mire vagytok kíváncsiak? Ez volt a Szűz Nővérek híres pere. Több hónapig tartottak a vallomások és minden szavukat lejegyezték ide. A hétvégéig is itt ücsöröghetünk, ha mindent fel akarok olvasni.

- Nem mondták még neked, hogy a kíváncsiság hamar öregít, de minimum vészesen megrövidíti az ember életét? –nézek rá, a magam ifjonti bölcsességével, mert elég öreg rókának néz ki a szakmában, hogy ezt tudja.
Minden esetre többet nem húz ki belőlem és mikor kap pár érmét Ördögtől egyelőre a száját is befogja.
A sejtésem bejön, a bíróságot nem különösebben őrzik, így hamarosan már az egyik helyiségben turkáljuk a papírokat, bár én csak akkor nyúlok hozzájuk, ha van valami ábra, ami boszorkányokra utal, akkor odahívom a karvalyorrút.
Mégis ő az aki megtalálja azt a bazi vaskos köteget, ami minket érdekel.
- Csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit foglaltak le tőlük és azt hová vitték, vagy kihez került. – világosítom fel.
Mivel nem láttunk őröket, így okunk sincs a sietségre, akár itt is megnézheti olvasós cimboránk, utána minden visszakerül a helyére és meg sem tudja senki, hogy itt jártunk.
Ez még jobb, mint amit akartam.
Ha azonban a legkisebb gyanú is felmerül, hogy van itt valaki rajtunk kívül, inkább amellett kardoskodom, hogy húzzunk el, aztán egy nyugis helyen elolvassa.

/Flint/


A társatok gyorsan a végére lapoz, úgy nyúlt eddig is az iratokhoz, mintha átlátná nagyjából, hogy mi merre hány méter. Ezt a paksamétát is hamar meglelte azzal, hogy bele túrt itt, bele túrt ott.
-Hát...ööö...hát...ööö..hát... Na, itt van. "A nővéreket ezennel ártatlannak találom az ellenük felhozott boszorkány vádba, elrendelem minden ingóságuk visszaszolgáltatását, melyet esetleg bűnjelként lefoglaltak és káruk megtételére kötelezem az inkvizíciót, mely hamis színben tüntette fel őket, ezzel rontotta jó hírnevüket."
* Dobolt az ujjaival és kérdőn nézett rátok.
-Ezek szerint náluk volt minden lefoglalt érték halálukkor. Ha csak valamiért el nem adták. De ha ennyire keresitek, gondolom nem olyasmi, amitől egykönnyen megváltak volna.

Mivel soha nem volt részem az olvasás-írás tudományában, nem tudom biztosan, hogy ilyen gyorsan átlátja az iratok sorrendjét, vagy más áll a háttérben. Lehet, elég paranoiásnak tűnök, de ezért vagyok még életben.
Aztán csak döbbenten hallgatom, ahogy a szélhámos olvassa a per anyagát.
- Nem ítélték el őket? Hiszen mindenki azt mesélte, hogy lógtak és rohadtak ott a ketrecekben a főtéren. Akkor mi a frász ez? – bökök az iratokra. – Ha bármelyik boszi is életben maradt, abban biztos lehetsz, hogy nem akart volna megválni egy értékes tárgyuktól sem. Nincs valami másik irat itt a boszikról? – nézek körül és arra ösztönzöm karvalyorrút, hogy ő is keresgéljen még.

/Flint/


Értetlenül néz rád a felbérelt alak.
-A híres boszorkányperben nem ítélték el őket és nem lógatták fel sehova. Az inkvizíció menekülni kényszerült a nép haragja elől. És a Nővérek befolyása utána nagyobb volt, mint valaha.
Csak sok évvel később lelték halálukat, mikor egy másik perben az inkvizítor csaj azt hozta föl, hogy néhány tanácsnokkal összejátszottak és egy törvénytelen hatalmat építettek. Utána ketrecbe zárták őket és vízbe engedték, hogy hullájukat újra felcsörlőzve rothadjon a főtéren a templom előtt.
De ez jóval kevésbé híres eset volt. Valahol arról is kellett feljegyzést készíteni.
* Lázas keresgélésbe kezdtek és pár feljegyzést találtok, de erősen hiányosak. Az elkobzott tárgyakról semmi nincs bennük.

Ahogy hallgatom a Karvalyorrú történelemóráját, majdnem a homlokomra csapok, ahogy kiderül, hogy ez egy jó nagy félreértés, hiszen igaz, hogy ez is egy boszorkányper volt, de régebbi, mint a mi esetünk és úgy látszik, akkor még volt valamennyi sütnivalója a népnek és nem égettek meg boldog-boldogtalant. Nem mondom, hogy némelyik boszi nem érdemli meg, hogy karóra tűzzék a fejét, de a legtöbbje, vagy ártatlan, vagy csak valamiféle javasasszony, aki ért a füvekhez, meg hasonló.
Na, de térjünk vissza a feladatunkhoz.
- Na, hát, minket ez az utóbbi érdekel, bár szerintem előtte is azt kértük, hogy a kivégzett boszikról kellenek az iratok, de mindegy. – fújom ki a levegőt, hogy elég nyugodt maradjak a késlekedés miatt.
Végül ezeket az iratokat is megtaláljuk, jóval kisebb terjedelemben és láthatóan jó pár lap hiányzik belőlük.
- Hát ezzel nem sokra jutottunk. – mondom bosszúsan. – Menjünk, mert itt már nem találunk semmit.
Ha kijutunk és a szélhámos is elhúzta a csíkot, akkor fordulok csak Ördöghöz.
- Úgy látszik a sors úgy akarja, hogy visszalátogassak a Fővárosba.