Jó magam lépek még előréb hogy derekamig érő emberi valami szavaira magam válaszoljak, szinte már a megszokott módon.
Még is szemügyre veszem azt a jelentéktelen szerszámot amit elém penderített íly nagy pofájúan.
-Van egy jó és egy rossz hírem számodra ember.
Közöltem ahogy lassan a vállára teszem a kezem, sokan tudják mi következik itt és most. Még is a kezem irányt vált s rá markolok az ember fejére aki erre nem igazán számíthatott.
-Az a rossz, hogy elkövettél két hibát is, a Pokoljárók klánjából a legkiválóbbakat hoztam magammal akik törpe mesterek remek műveivel vannak felszerelve, a második pedig hogy így beszéltél velem minden féle indok és érv nélkül!
Ahogy ki eresztem a hangom már csak a roppanó csontok hangja halható ahogyan eltöröm a kis emberke nyakát és még jó pár csontját, majd bajtársaira szegezem tekintetem.
-Nos, talán önnök belátják vezetőjük hibáját így egy egyszerűbb bocsánat kéréssel már takarodhatnak is vissza a búspicsába ahonnét jöttek, viszont ha még is problémáskodni támadna kedvük, közlöm nem leszek olyan elnéző mint az üres fejű vezetőjükkel voltam.
Intek egyett az ekkora már szabad kezemmel s a legtöbb közeli klántársam fegyverrel a kézben közelít, ha ebből csata lesz földik romboljuk ezen emberek pici részét, újra.

Nos, ezen ember is megdöglött még hozzá szinte fájdalom mentesen, de a hatása biztosan emlékezetes marad a társainak egy életre. Csak felfigyelek arra a faszra aki nekem akar rontani majd Drem'thar fékezi meg ebben kalapácsa segítségével, szinte már ki ütve a pályáról a "labdát", legalábbis egy kevesett biztos hátra repült az erős ütéstől.

-Azt hiszem a törzsfőm világosan meg mondta hogy teliszar gatyával, de lépjetek le mielőtt valami komoly bajotok esik, ha megfogadjátok egy idős ork tanácsát, most kezdjetek el futni.
Közölte az öreg amikor a helyi védelmi erők elkezdtek közeledni a tömegen keresztűl majd Rexxan számára egy ismerős de annál kellemetlenebb hang ütötte meg a fülét. Bár az elfek és törpök együttes próbálkozása vissza tartani egy egy orkot meg bukni látszott, főleg azok esetében akik állig törpe páncélban voltak.
-Hogy?!
Hangzott a törzsfő kérdése igen csak vízhangosan, nem éppen volt jó kedvében a mondat után így ő maga is bár csak fél kézel vette elő a kétkezes bárdját készen állva arra hogy le csapjon vele akármit.
-Ezek a pondrók gyalogoltak be az én kibaszott területemre, majd még sértegetni is mertek minket azzal hogy megöltünk egyet a nőstényeik közül aljas módon, majd még arra a szemétre ami nekem még fogpiszkálónak is pici lenne azzal sértegeti kovácsaim kiváló munkáit, ne várja el hogy ezt tétlenül hagyom.
Ha eddigre fel is gyülekezett az örök népes tábora most mindennél nagyobbat nézhetnek, az orkok közül bár nem kimagasló de annál inkább páncélozott személy lép elő akinek mozgása bár komótos a legtöbb piszka vas úgy fordul le lóra hogy annak használója is meg inoghat egy pillanatra. Ez az ork már buzogányát két kézben tartva várja a parancsot arra hogy át rendezze az őrök sorait.
-Szóval a béke meg örzése érdekébben takarodjanak erről a helyről míg azt a saját kibaszott lábaikon tehetik meg, de ha úgy érzik hogy néhány végtaggal többjük van, hát csak nyugodtan próbálkozzanak a legtöbb harcosom úgy is éhezik már egy kis szórakozásra!
Üvöltött újra a törzsfő vissza az öregedő parancsnoknak, s ezzel szinte minden közelben lévő ork már készlétbe helyezte magát hogy ha meg indul a lehetséges támadás ők legyen az elsők akik vért onthatnak.

- Az is lehetséges…
Igazán ötletes elképzelésnek találom ezt a szektás dolgot, hiszen hallottam már nem is egy ilyen szervezetről. Többek között olyanok is voltak, kiknek nézeteivel is egyet értettem volna, de jól tudom, hogy ezek a szekták gyakran radikális intézkedéseket tesznek céljaik elérése érdekében, s emiatt gyakran a szekta gyökeresen megváltozik, főként a célokat beleértve. Viszont személy szerint az én elméletemben hiszek inkább, hiszen mégiscsak jól felszerelt katonákról van szó, akik eléggé bolondok lehetnek ahhoz, hogy idecsörtettek. Egy szekta tagjai általában kevésbé felszereltek, de mindenképpen képzettebbek vagy talán inkább ravaszabbak az egyszerű vakmerő, azaz a bolond zsoldosokhoz képest.
- Hidd el, nincs is jobb, mint távol maradni az emberek ostoba vitáitól. Háborúznak egy-egy darab földért, ahelyett, hogy megpróbálnának harmóniában élni. Ezért is vagyok teljesen pártatlan és nem folyok bele ilyen ügyekben, hiszen így szabad vagyok, foglalkozhatok a magam bajával és nyugodt az életem.
Persze azért a nyugodt életet nem emelném kis nagyon, hiszen munkám miatt egyáltalán nem nevezném nyugodtnak. Bár véleményem szerint, rendkívül unalmas lenne az élet kalandok nélkül, amit eddigi tapasztalatim szerint, világunk minden tagja keres. Eközben az orkok vezére, egy pillanat alatt roppantja össze a páncélosok vezetőjének fejét. A szemem sarkából észreveszem, hogy a nő azért meglepődött az főnök cselekedetén, de én nyugodt vagyok, hiszen számítottam rá, hogy valami barbárságot fognak alkalmazni az orkok. Ezután az egyik páncélos megpróbál rárontani a vezérre, de egy ork megállítja a vakmerő harcot. A vakmerőséget az emberek gyakran erényükként emlegetik, de mint említettem, ez általában egyenlő a bolondsággal, hiszen egy ilyen ember szükségtelen lépéseket tesz, és felesleges áldozatokat hoz meg. Pillanatokkal később viszont a városi őrség is kilép a tömegből, hogy közbelépjen az eseményeknek.
- Hát eléggé hatásos kis belépőt hajtottak végre, viszont az már engem is érdekelne, hogy mennyire akadályozza ez még a két fél viszályát.
S úgy is lett, ahogy vártam, hiszen az orkokat valóban nem nagyon hatja meg az őrség ittléte, de szerintem a páncélosokat már annál inkább aggaszthatja ez a tény, viszont még az is megeshet, hogy ismét tanúbizonyságot tesznek vakmerőségükről. Ezúttal már csak az embereken áll, hogy „megadják” magukat vagy a sarkukra állnak és meghalnak.

Mit is mondhatnék mély levegőt veszek s csak egy grimasszal méltatom az előttem felsorakozókat. Majd csak csak meg szólalnék, de hagyom hogy az ember befejeze esetleges útolsó szavait.
-Na ne röhögtesen, maga tartja a rendet ebben a bordélyban?!
Röhögök fel hangosabban mind valaha, szinte mulatságos hogy mire nem vetemedik valaki egy kis hatalomtól, talán ideje lenne bele verni a fejébe hogy hatalmától függetlenül nem versenyezhet egy kiváló harcosokból áló ork csapattal akármennyire is náluk az ember előny.
-Ha rendet tudna tartani jó uram nem lenne szükség arra hogy magam intézkedjek az ilyen semmire kellők miatt mind azok a teleszart gatyájú lovagok.
Közlöm ugyan olyan hangnemben elvégre kezd már írritálni az előttem álló fogpiszkálók sora és legszívesebben baltám egyetlen lendítésével küldeném a legtöbbjüket abba a szarúl felszerelt orvosi sátroba, ha nem egyenes a másvilágra.
-Tudja kezdem elveszteni a türelmem a maga úgy nevezett őreivel szemben, főleg hogy olyat állítanak amit egyetlen éjszaka alatt képes lennék meg cáfolni!
Szólok vissza, bár már picit visszább véve a stílusomból és újabb mély levegőt veszek, nem harcolni érkeztem erre a szemétdombra ha nem meg pihenni a következő portya előtt, és bevárni azokat akik le maradtak tőlünk.
-Szóval, egyszeri ajánlatom amit kár lenne vissza utasítania, elhúznak innét a bánatos halál faszára a szaros gatyájuakkal együtt és azt tesznek velük amit akarnak az már nem az én dolgom.
Állok meg egy pillanatra, levegőt véve majd Drem'tharra nézve egy pillanatra.
-De ha egy orkot is meg próbál bevinni a törzsem tagjai közül garantálhatom hogy amint meg érkezik a törzsem többi tagja még egyszer a földdel tesszük egyelővé az őrök táborát és ezútal nem követjük el ugyan azt a hibát, ha így elfogadja az ajánlatom eltakarodhat most és elfejtem azt ami ma történt, ha nem nos egyelőre nem állok ellent de számoljon azzal hogy egy ellenséggel többje lesz.
Közöltem azt amit akartam majd vártam arra hogy mi lesz, ha a fogpiszkálok közelebb kerülnének akkor egy laza kéz mozdulattal söpröm őket arébb az arcomból. Most még van esélye az őröknek haza sétálni egészben, csak a beképzeltségüket kell lennyelniük.

A városi őrség igyekszik erőteljesen fellépni, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy sikeresen fenn tudják tartani a rendet, bár abban egyet kell értenem az ork vezérrel, hogy ezt a feladatát elég rosszul végzi az őrség. Na de azért az orkokra se bíznám ezt a hálátlan feladatot, mert akkor talán még rosszabb lenne a helyzet. Habár nem állítom, hogy nem tudnának rendet tartani, de azért a módszereik aggasztanának. Számításaim beigazolódtak részben, hiszen az orkok valóban nem nagyon akarnak kezesbárányként viselkedni, de miért is tennék, hiszen ezúttal az emberek provokálták ki a helyzetet. Igazán érdekes helyzet alakulhatott volna ki, de látszólag lassan kezd elcsitulni a dolog, így el is kezdem tervezgetni a távozást. Nem igazán érdekel már a hasonló eszmecsere az orkok és emberek között, leginkább csak arra voltam kíváncsi, hogy lesz-e bunyó vagy sem, de úgy tűnik, hogy nem. Már éppen indulnék, mikor hirtelen elkapták a kezemet az őrök, mondván, hogy én leszek a tanú, illetve én és a mellettem álló nő. Szúrós pillantásokat vetek az őrökre, hiszen utálok belefolyni ilyen lényegtelen dolgokba, ráadásul így elpocséklom az értékes időmet is. Akár megpróbálhatnék ellenállni, megszökni, de akkor csak magamra vonnám a figyelmet és még tovább tartana ez az egész.
- Azt!
Kissé ingerülten válaszolok a nőnek, habár nem rá vagyok mérges, hanem a helyzetre, illetve, hogy miért nem léptem már le hamarabb. Mindenesetre nagyon remélem, hogy hamar utunkra engedek ezek az agyatlan díszhuszárok.

Az orkok nem nagyon akartak közreműködni a városi őrséggel, pedig ezúttal végre törvényes módon intézhették volna el a dolgot, bár így sem lesz másként, de azért lehettek volna toleránsabbak. Mindenesetre a mi helyzetünk se változott egy fikarcnyit sem, főleg, hogy behoztak minket a barakkba. A társam tesz még egy poénos megjegyzést, amit én viszont nem fogadok túlságosan pozitívan, de negatívan sem. Lemondóan bólogatok válaszként, hiszen teljes mértékben igaz az állítás sajnos. Csak remélhetem, hogy még sötétedés előtt visszaérek az erdőbe, hiszen semmi kedvem az éjszakai ragadozók szemvillanásait fürkészni a lombok között. Egy kis tárgyalóhelyiségbe vezettek minket, ahol hamar helyet is foglaltunk, bár a társam rendesen kényelembe is vágta magát, majd egy kis vizet is kért az egyik őrtől. Személy szerint én biztosan nem tennék ilyet, ha csak nem az életem múlna rajta, hiszen bizonyára csak megmerítenének egy flaskát a pocsolyában, mivel ezek a páncélosok nem isznak vizet, csak bort. A társam szerint még egy jó darabig itt fogunk ülni, de szerencsénkre ez nem így lett. Szinte azonnal meg is jelent a törp parancsnok, hogy elkezdje a kihallgatást. Előtte viszont még odasúgtam a társamnak.
- Úgy tűnik átvert a megérzésed.
A társam válaszolt elsőként a kérdésre, s tulajdonképpen tökéletesen pontos választ adott a maga stílusában.
- Túlságosan jól fel voltak szerelkezve a városi őrséghez képest, felszerelésük valószínűsíthetően még nem sok vért látott, akár csak viselői, hiszen csak egy bolond volna képes rárontani egy csapat orkra, még ha nyomós okkal is. Bizonyára valaki felbérelte őket…
Én ezt a következtetést vontam le, hiszen egyikük se látszott nagy harcosnak, inkább csak verőlegények voltak. Viszont az, aki felbérelte őket, minden bizonnyal igencsak tehetős, bár az se kizárt, hogy egy szekta volt a tettes, hiszen az a jel a páncéljukon nem csak egy család címere lehet. Viszont nem az én dolgom, hogy megoldjam a rejtélyt.

A törzsfő meg rántja a vállat, majd az öregre néz mellete.
-Szedd össze a harcosokat, majd találkozunk a faluban.
Közöltem úgy hogy az csak kettőnk számmára legyen halhattó majd meg fordultam s az őrők kapitányának nevét kiáltva folytatom a monológom.
-Legyen, magával tartok.
Nem is fűztem hozzá sokkat, még is többet mint elegett és megindulok lassan az őrőknél azért nagyobb léptekkel a szaros táborúk felé.

Ott, na ott kezdődik az a rész ahol megint frusztlálódni kezdek, bár igazából én csak követem az őröket és azt a két embert akik magukkal rángattak és valami kerek szobába vezették őket. Érdekesebb az a tény hogy ide sikerült anélkül beférnem hogy újabb ajtót kellet volna nyitnom. Bent majd megszólalt elsőnek a nő, szinte könyörögve egy tiszta kezes pofonért, de ha én adnám ezt neki abba ki törne a nyaka.

Majd meg érkezett az őrök parancsnoka én pedig széppen kussban vártam míg a két ember elmodja amit akart és hozzá tegyem a magam részét.
-Az már igaz hogy nem voltak valami lángelmék hogy pont az én embereimbe kössenek, de na mindig örömmel fogadom az ilyeneket, ha már a város bevétele nem volt elég arra hogy megtanúlják az itt rohadók hogy nem érdemes a rossz oldalunkra kerülni.
Tettem hozzá beképzelt mondandóm de ezután nem is szóltam semmit csak vártam a reakciókat, itt leszünk egy ideig ez már fix.

Akkor megérzésem valóban nem csalt meg, hiszen részben úgy van, ahogy mondtam. Az orktól nem is lehetett többet várni, minthogy fényezi magát, de ezzel szerintem egyikünk sem tud kezdeni semmit sem, hiszen mind ismerjük őket, de jelenleg nem is azért vagyunk itt, hogy az orkok személyiségén töprengjünk, hiszen sokkal fontosabb probléma ütette fel a fejét városban, ha már az őrség is foglalkozik a dologgal.

Ezek az úgynevezett kimérák, bizonyára jóval veszélyesebbek, mint aminek tűnnek, főleg, ha igaz, hogy már más ork törzseket is lemészároltak. Az viszont már egyáltalán nincs ínyemre, hogy minket akarnak kémnek használni, hiszen mondtam már, hogy ki akarok maradni ebből. Mindenesetre nem mondom még, hogy benne vagyok a dologban, mert tudni akarom a részleteket, hiszen bizonyára nem várják el, hogy ingyen táncolunk be az oroszlán barlangjába.

Alaposan átnézem a térképet, s valóban egy eléggé jó helyen van a lejárat, hiszen arrafelé nem jár túlságosan sok ember, így feltűnés nélkül el lehet tűnni vagy elő lehet bukkanni. Csak az a kár, hogy nincs térkép a járatról, de ha lenne, akkor valószínűleg kémkednünk se kellene. Azonban a jutalom meghozza a kedvem a dologhoz.

Szinte azonnal el is dől fejemben a dolog, de azért kéretem magam egy kicsit, de végül belemegyek, bár aggaszt, hogy mit fogunk kezdeni az orkkal, ha velünk jön.
- Najó, elvállalom a dolgot. A bestiától meg nem kell félni, én ilyeneket eszek reggelire.