Igen hosszú beszédet tartasz az új rabszolganőinek. És azért nem alszanak el közben, mert
-megkorbácsoltatnád őket ezért
-aktívan részt kell benne venniük, válaszolva a kérdéseidre.

Viccet félre téve egyetlen varázstudót sem találsz új szerzeményeid között. Ám megtalálhatóak közöttük a kereskedői vonalról érkezettek, kik a szállodákban dolgoztak vagy a boltokban. Ritkábban saját vállalkozásukat vitték, mielőtt ismét elpusztult a határmenti település.
Néhány szakma ismerői is akadnak, varrónőktől kezdve parasztlányokig. Terveid velük körvonalazódhat, ám vezető még egyikük sem volt. És szomorú hír számodra a Zolendektől, hogy pénzért három dolgot nem tudsz megvenni. A szerelmet, az igaz barátokat és a címet. Választás útján lehet elnyerni, ám ennél az egy fajnál a sok szolgasor és szinte egyáltalán nem létező szabadok miatt nehéz elképzelni, hogyan kéne kivitelezni. És a képviselő hogyan tudna harcolni olyanokért, akik nem rendelkeznek saját életükkel.
-Már jó régen volt itt egy olyan nő. -hallasz egy életben megtört hangot- Mármint ha arról a tűzről pattant lányról van szó. De csak akkor fecseghetek, ha megveszel engem is attól a kövér disznótól, de előre szólok, hogy nem szívesen válik meg a kovácsától.
* Egy középkorú nő biceg el korsóval a kezében melletted. Nem láttad őt sem a hirtelen megvásárolt áruk között... ahogy nem is volt ott.

Robert

Ahogy éreztem varázshasználó az nincs köztük, ez nem volt meglepetés. Az hogy sok féle szakma képviselői vannak köztük ismét csak ilyen eredményt sejtetett. És igen ciki de 2 választási opció van vagy magamra szavazok vagy magamra szavazok vagy magamra szavazok több nincs jelenleg. Aztán eltöprengek kicsit le is ülök a porba számolni mi lenne a helyes döntés amikor egy ismeretlen nő biceg elő egy korsóval és beszélni kezd amitől szinte azonnal elkap az idegroham, de gyorsan le is higgadok. Nem tűnik olyannak akit megvettem volna de nagyon szabadon mászkál.
-Már bocs de ki is vagy te? És ki a gazdád? Ha jó infót adsz márpedig nincs okod hazudni így el kell fogadnom hogy tudsz arról a nőről. Szóval alkudjunk meg te beszélsz róla én megveszem a szabadságod vissza adom az egészséged és egy keveset ellopok a korodból cserébe a hasznos információkért. Jut eszembe szabadok vagytok -nézek a nőkre- komolyan nincsenek rabszolga gyűjtő szándékaim pláne nem csak nőkből álló verzióra. Szóval jöhet az infó arról a nőről tőled, asszonyom. És jöhet a ti terveitek a továbbiakra nézvést ugyan is tényleg nem tartok rabszolgákat-majd az inkvizítorra nézek-Igazából te elhúzhatsz a fenébe tudom hogy csak hazugság lenne a bocsánatkérésed ostoba vagy és a hatalmat hajszolod amit soha se fogsz elérni ezt garantálom. Pláne hogy felszámolom az inkvizíciót mint szervezetet amibe beférkőzött a nemesek iránti fekélyes hódolat. És nem az igazságot kutatják és büntetik azokat akik fekete mágiát használnak hanem boldog boldogtalant akiért a nemesek fizetnek.

A nő leteszi a túlméretezett köcsögöt és végig mér szemével. Mivel te is végeztél fizikai munkát, hamar felismered a jeleket, hogy a sánta járása sokkal kevésbé a korával van összefüggésben, mint óriási leterheltségével. Arca mindvégig kemény, az élettel szemben rideg. Mint akiből kihunytak az érzelmek. De a kérges felszín alatt nagyon is él.
-Egy kövér disznó ork. Nem most kerültem ide. Már egy éve fogságba estem a nagy csata idején, amikor jöttek az általad emlegetett szektások, a féreg képes volt megneszelni és időben elmenekülni velem.
De gondolom nem az életem története érdekel, hogyan lettem kovács feleségéből kovács rabszolga. Még az előző ostrom idején, amikor én is elkezdtem húzni az igát, volt itt egy nő, akit nehéz lenne elfelejteni. A gazdája neve... -hosszan gondolkodik, összeráncolt homlokkal, de érzi nagyon is, hogy még emlékszik rá az agya hátsó sarkai egyikében- Úgy van! A nő neve Lisbeth volt és Maruk tulajdona. Az a fajta teremtés, aki nem csinált ostobaságot, de mindannyiunknál jobban éget belülről a tűz. Talán elmenekült vagy megölték szökés közben.
De ezt csak akkor tudhatod meg, ha megkeresed a törzsfőnököt, Marukot. Annak idején az Álmodó Hölgyben szállt meg, de miután a csaj eltűnt, hamarosan ő is a fegyvereseivel fogták magukat és elmentek.
* Nesze neked, de fogd meg jól! Ám ha eleget mondott, akkor megmutatja elhunyt férje házát, ahol most annak gyilkosával él. Persze nem önszántából. Egy alacsony, kövér oughwari a nő birtokosa, aki a halott ember helyett most asszonyát dolgoztatja a műhelyben. És nem könnyű alkudni az aranytojást tojó tyúkjára. Amikor egy gyönyörű drágakövet mutatsz fel érte csak röffent egyet, majd kifejti, hogy mennyire nevetségesnek gondolja az ajánlatod az értékéhez képest.

Robert

A nő mesélni kezd, elég üres hangon látszik hogy rengeteget szenvedhetett már. De az élete ment tovább egy bugris izomhegy orknál vélhetően (nyugi mesélő tudom mit írtál). Aztán közli hogy egy hájas ártánynak a rabszolgája, ami sokkal könnyebbé teszi az üzletet. Az ilyenek két dolgot akarnak jókat enni és inni, és pénzt keresni.
-Az életed is érdekel de ezt majd akkor tárgyaljuk le amikor végre a céhünket hozzuk össze és elkezdünk némi érdekeltséget kiépíteni az embereknek ebben a városban. És nyugi az ork elég mohó hogy belemenjen az üzletbe pláne ha rá jön mekkora pazarlást is végzett veled. Amúgy én is szeretek fegyvereket és házieszközöket készíteni mondhatni elég jó vagyok benne. Na de kapjuk ez azt a kövér disznót -mosolyodom el.
Az ork sem teljesen hülye, de ez nem meglepő. Az első ajánlatom vissza utasítja ami passzol a tervemhez. Most nem épp egy harcossal üzletelek aki nyál csorgatva néz egy fegyverre ez egy kalmár nagy betűvel.
-A pénz kevés azt mondod? A nő ennek az 5x keresheti meg évente tiszta haszonként mert gyanítom nem csak mohó de zsugori is vagy. Így a bevétel 70-90% elszórod magadra és a többiből tartsa fen a műhelyt és magát. Viszont ha eladod nekem ezt a nőt épületestül felszereléstől. Akkor garantálom neked hogy az éves bevétel rám eső részét azaz a 10-20%
amit termel nekem és ez jóval több lesz mint a jelenlegi bevétel összege. Meg kapod te mindenféle kényszer és erőszak nélkül. Sőt ha okos leszel a barátaidnak némi árkedvezményt is ad természetesen nem esik túlzásba mert meg kell élnie. Szóval eladod nekem ezt az ember nöt potom 300 arany értékű ékkőért, és én adok neked két tárgyat amik segítenek abban hogy ezen értékeket ne keljen a gyomrodra költened. A kajád és italod meg lesz mindenféle kiadás nélkül. És ha kegyes vagy pár ork cimborád is vendégül láthatod annyi élelmed lesz. Ízletes húsok sültek akár véresen akár félig illetve teljesen átsütve de akár orkosan megfelelően rothasztva. Csak rajtad múlik a dolog. Mellé egy hasonló képességű bortömlő ami a kedvenc italodból tartalmaz napi szinten 3-4 hordónyit. Még mindig nevetségesnek tartod az ajánlatomat barátom?-Töltök egy üresnek látszó tömlőből a kupájába.

/Robert és Bie/


-Nem vagyok mohó. 300 arany SzépenCsengőben, nem drágakőben. És fele-fele arányban üzlettársak leszünk. No meg az általad ígért ellátás ingyen.
* Akár elfogadod az ajánlatát, akár nem... Ez idő tájt már a hölgyek többsége elpárolgott a ház elől. Miközben te odabent tárgyaltál ők nem sok reményt fűztek szép szavaidhoz, inkább a városból való menekülés útjára léptek. És persze tőled. Ám ez csak akkor fontos, ha sikerült megállapodnod az agyarassal és kilépsz a küszöbön. Körülbelül ötven nő maradt még. egyben és egyikük épp nemsokára fut el. Talán még látod az első lépéseit is.
-Azt hiszem, az emberek királyának kellene a címet kiosztania. Mivel Zolend nélkül nem igazán tudnák meg sem szervezni, ez az egész demokrácia minden nép számára új. De sajnos azt hallottam, hogy az emberek királyát Észak-Bivaly alatti csatában elrabolták a sötét elfek. -mondja az oawa vezető, mikor eszébe jut egy lehetséges kivezető út a tanácstalanságotokból.

Eközben egy olvasók által alig ismert erdei elf lép be a határmenti város kapuján. A két ork őr csak odaröffent egy torokból jövő hangot, ám az határozottan hordoz valami tiszteletet. Talán tényleg van ilyen szavuk, a faj magán nyelvének ismerete hiányában az utazó csak találgathat.
Ám a szél kifújta mesélői kezemből azokat a papírokat, melyekre lejegyeztem, hogy miféle cél mozgatta vándorunkat az idejövetelben.

Robert

Az alku pont úgy sült el ahogy terveztem igaz a rohadék aranyat kér amit kipengetek de most már fogcsikorgatva. Viszont van egy kovácsom. Amint kilépünk némi zavar támad mintha megfeleződtek volna.
-Oh látom páran kicsit elkapkodták a dolgot de sebaj ennyivel kevesebb pénzt kell kiosztanom. Szóval adva van két opció. Az egyik hogy itt maradnak és műhelyt műhelyeket nyitnak az én támogatásommal és résztulajdonosi juttatásokkal felém olyan khm 20-30% arányban. Vagy megvárják a következő elf karavánt fizetnek nekik és haza mennek. Bármely opció költségét állom csak közöljék mit szeretnének. És az lesz, komolyan kiráz a hideg a rabszolga szótól.
Amíg eldöntik a béna kovácsra nézek és gonoszul elmosolyodom.
-Na szóval a bevétel fele mehet ennek az izgága trógernek de ha elalszik a terítőn akkor egy sajnálatos baleset miatt nem kell fizetned tovább neki. A lényeg asszonyom hogy most jön az alkunk rám eső része. A felszabadító okiratot majd rendezzük, most lássuk azt a csúnya lopást már ami a testét és a korát illeti.-Matatok a táskámban két dolgot keresek ad egy regen tekercset, és egy fiatalító italt. Igen a regennel képes lenne fiatalabbá is tenni magát viszont az ital ad neki némi plusz élet évet. Szóval mágiára fel. Utána meg a papír munka illetve valami közjáték folyik a kapuknál. Egy elf lépdel be elég masszív tisztelettel de kérdés van e mögötte valódi tisztelet.

/Lisbeth/


A Nap már vörösbe hajlik a horizonton, mikor meglátjátok Braslov városát a távolból. A karaván pihenőt tart estére, megerőltető út áll a hátuk mögött, siettek minél előbb itt legyenek. És úgy tűnik, azzal a biztos tudattal pihenhetnek majd le ma este, hogy holnap délelőtt elérik úticélotokat.
Az új telepesek körbe állítják a kocsikat és ezzel egy időben elkezdik a tüzet megrakni. Szokatlanul nagyra. Láttál már a katonaságnál és vándor életed során is nem egyet, ám két-három méter átmérőjű körben vagy egy méter magasan halmozzák a rőzsét. Akkora bogrács elférne felette, hogy egy hadseregre egyben meglehetne főzni benne az ebédjét.
Ahogy személyes holmijaikat pakolják le, több ember kezében kasza és sarló szimbólumokat vagy igazi szerszámokat látsz. A valódi eszközök viszont szokatlanul fényes pengéjű, igen gondosan karbantartott darabok. Nem afféle fű zöld nedvétől elszíneződöttek, amit munka végeztével csak úgy be szoktak állítani a fészerbe. Rajta marad egy kis sár, piszok is. És eszedbe juthat, hogy a két pap nyakában is láttál már ilyen kicsinyített mását. Az egyik veletek jött gyerek kezében pedig egy szobrocskát, ahol egy krokodilfejű humanoid lény egyik kezében sarlót, a másik kezében kaszát tart. Vastag, redős farka pedig háta mögött tekereg.
Az egész csapaton a megnyugodás és a boldogság sugárzódik, ahogy tesznek-vesznek körülötted. A kaja készülődésének nyomai sincsenek.
Énekelnek egy érthetetlen nyelven szóló dalt közben.

https://www.youtube.com/watch?v=HWjCStB6k4o

/A dalon kívül a klip látványvilága is jól passzol ahhoz, amit látsz magad körül./

Tudom, hogy nem tetszett a fogadósnak, hogy alig vett fel és máris tovább állok, de igyekeztem megbékíteni és annyira kedves lenni hozzá amennyire csak lehetett és megjátszani a félelmet, ami arra késztet, hogy tovább menjek.
Az utam folytatásához további lökést adott, amit a templomban láttam, bár sejtettem, hogy a két más hitű papra valami hasonló vár, azért a nyilvános kivéreztetés több volt, mint sok.
A Braslov felé tartókkal nem sok szót váltottam az úton, nekik is megvoltak a saját problémáik és nekem is. Valami hajtott és éppen ezért egyáltalán nem esett nehezemre az erőltetett tempó, amit a karaván diktált.
Mikor viszont majd, hogy nem a kapuk előtt táboroztak le, akármilyen fáradt is voltam nem igazán volt számomra értelmes dolog. Hiszen az lett volna a normális, ha minél előbb a kapukon belül tudják magukat.
Aztán amikor még egy akkora máglyát is raktak, hogy akár több ökröt is meggyújthattak volna, azonban étel egy szem sem került elő, csak mindenféle éles szerszám, ami nagyon is hajazott arra, amit a két kopaszka is használt, hát már egyáltalán nem voltak szimpatikusak.
Még ha nem is tudták, hogy én adtam őket a szekta kezére – akármi is volt az előzménye, - akkor sem akartam megvárni mire készülnek. És arra sem volt biztosíték, hogy egyikük-másikuk nem tudja, hogy én voltam.
A város egy köpésre volt, így míg el voltak a dalolásukkal és a készülődésükkel, én szépen kiszivárogtam a táborból és nyakamba véve az út hátralévő részét elindultam a városba.

/Yuban/


A rabod is kísér az úton, midőn hazafelé tartasz. Kerülőt teszel Braslov felé. Az Észak-Bivalyban elfogott lány igen dacos, rendre oda-odaszúr lelketlen voltod miatt, amiért kihasználod a nőket és áruként adod majd őt el. Ahelyett, hogy egy tisztességes harc után elengednéd a jól küzdő ellenfelet.



Ott állsz a megszerzett város rabszolgapiacán. Vonzó idomai mégsem kelendőek, mert egy fekete hajú pucér nőt áruló másik agyaras ezzel sikeresen elvonja a figyelmet róla. Egy nagy darab ork épp őt szemléli közelről, ám akik a közelben vannak, azok mind azt nézik, hogy vajon megveszi vagy gazdára várva marad. Érezhető óvatos távolságtartással kezelik.
Elég sok nő van kiállítva, ám Braslov megváltozott. Több törpe is beköltözött, három raydani épp szekérrel halad el a közeletekben. Oawák is szerencsét próbáltak. Ám lombtündék azok csak elvétve láthatóak.

Belindának be sem állt a szája egész úton, folyamatosan szapult engem és az ork fajt, hogy milyenek vagyunk, nem tisztelünk semmit és senkit, csak a pénz számít, a zsákmány.
Én a szokásos hallgatagságomba merültem és csak akkor legyintettem nyakon, amikor már zsongott a fejem a karattyolásától.
- Hallgass már el, különben tényleg megszabadulok tőled, de a visszavonuló agyaras seregnek adlak oda, méghozzá ingyen, hogy ne legyen igazad és lásd nem csak a pénz számít. – morogtam fagyosan, hogy értse a szót.
Általában nyugodt természet vagyok és tényleg nem kenyerem a rabszolgatartás, de most kellett némi pénz, hogy a kimaradt bevételem, amit tímárként kerestem volna és a harcok miatt elvesztettem legalább kihúzza a téli időszakot.
Igazából azt sem tudtam, hogy megy ez a piacon és nem is volt túl sok szerencsém, mert egy gyakorlott rabszolgakereskedő elvonja az árujával a figyelmet.
Már az üzlet tetőpontján járnak a vevőjével és minden tekintet a pucér fekete és az ork vevő, meg a kereskedő között cikázott.
Elég vegyes volt a város felhozatala, így kissé lemondóan ácsorogtam, remélve, hogy egy lepcses szájú nőstény is elkel, bár valószínűleg áron alul.

/Lisbeth/

zene


Nagyon az az érzés gyötör, hogy ezek a jó emberek mégsem a király bosszúja elől menekültek ide, hanem több köze van a költözés hírének gyors terjedésének és megszerveződésük egy napon belül megtervezéséhez, hogy a két pap lebukott. És az egy igaz isten követőinek üldözésétől féltek.
Óvatosan kilopakodsz a táborból és a szürkületben közeledsz Braslov felé. Ám csak pár száz métert mész a kaput figyelve, mikor az útszéli fasorból három ork lép elő. Az egyikük keze dárdát emel feje fölé, övében egy tőr van; másik kettő pedig íjat feszít téged célozva. Nekik két rövidebb kardjuk van tartalékban.
-Ne mozdulj rabszolga! Eddig tartott a szökésed.
* Egy nyílvessző repül pontosan a lábad elé, jelezve igen jól céloznak. És ha nem találsz ki valamit, akkor hamarosan kockát vetnek a zsákmány elosztására. Egyiküké a ruhád, másikuké a gyűrűd, harmadikuk pedig a hátra kötözött kezű személyedet viheti eladni a piacra.
De persze megpróbálhatod elkerülni a bajt. Eszedbe jut a város és a sok nő holtteste, akit a második ostrom során megöltek és temetetlenül hevertek később a feldúlt házakban és az utcákon. És eszedbe jut minden arról, amikor nem sikerült Aligátornak ismét kimentenie az agyarasok ostromgyűrűjéből.

Minden további nélkül kijutok a táborból , ahol valószínűleg észre sem vették, hogy eltűntem és ettől kicsit megnyugszom, de nem kellett volna lankadnia a figyelmemnek, mert vannak akik úgy látszik azóta sem változtak meg. Annak ellenére, hogy az a hír járta, hogy Braslov már biztonságos, nem sokkal a városfalai előtt, három agyaras bukkan elő állig fegyverben és azonnal a lényegre is térnek.
A düh olyan magasra csap bennem, hogy biztos furcsának találják a vöröslő fejemet.
Minden eszembe jut egy pillanat alatt, de hát hogyan is felejthetném el azt a rengeteg szörnyűséget és megaláztatást, amit itt elszenvedtem.
Nem érdekel, hogy milyen fegyverekkel fenyegetnek és milyen osztozkodást bonyolítanak le egymás között, előre iszogatva a medve bőrére.
- Majd, ha piros hó esik, perverz állatok!
Előkapok a zsebemből egy vakító labdacsot és közéjük vágom, majd futásnak eredek a kapu felé, de ha sikerül elmenekülnöm előlük, akkor már óvatosabban közlekedem befelé, lehetőleg takarásban.
Persze ezt csak akkor, ha el tudok menekülni.

Tévedésből -vagy csak a rájuk jellemző súlyos hanyagságból- szökött rabszolgának néznek, ami megmagyarázhatja, miért nem élnek szabadok a városban az eredetileg itt lakó fajból. Hátad mögött a gyanúsan sötét vallás követői, te pedig a puszta felé szaladás helyett megpróbálod elérni a megviselt várfalak védelmét.
Beletelik egy idő, mire újra látni fognak, de ez a fél perc nem elég teljesen. Rád lőnek az íjászok és ha elkerülnek a lövedékek, akkor még mindig ott van a veszély, hogy az üldözés hangjaira felfigyelő őrök a kapu mögött megbújva hirtelen elkapnak és ők maguk akarnak értékesíteni.
Yvorl követőinek viszont felhívtad a figyelmét a veszélyre és megkímélted őket, hogy gyanútlanul rabszolgasorba sétáljanak.

Ha viszont a lövések valamelyike talál, akkor vérezve fekszel a földön vonagolva. Bár a mai este már nem lesz olyan éles a szemük, mint mikor lábad elé lőtték a nyílvesszőt, még mindig komoly esélyük lesz megölni téged.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Elkerülnek a nyílvesszők és az alvó őrök mellett berohansz a szerencsétlen sorsú városba.
4 -Épp megmenekülésed izét érzed a szádban, ahogy átléped a nyitott kapuk vonalát, mikor oldalról megragad egy kéz és a párjában egy egyenes rövid kardot látsz meg odafordulva gazdája felé.
5 -Veséd tájékán talál el egyikük lövése. Legyengülsz és jó szaglásuknak köszönhetően könnyedén követnek a város utcáin és a harmadik sarkon utolérve elfognak.
6 -Derekad és bordáid között is eltalál egy-egy vessző.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Elég elszánt vagyok ahhoz, hogy kockára tegyem akár az életemet is, mert tudom, hogy milyen egy orkok által kitalált rabszolgaság. Egy ember nem bírja azt sokáig, akkor meg miért hagyjam magam elfogni megint.
Bízom benne, hogy sikerül elvakítanom őket és elfuthatok, de ha nem........hát legalább megpróbáltam.
Ahogy eldobtam a kis golyóbist, nem is vártam meg a hatást, amúgy sem lett volna jó, ha én is belenézek a robbanásba, így futott egyenest a kapu felé.
Ekkor két ütést is éreztem, majd hirtelen cserbenhagyott a lábam, csak eztán csapott belém a perzselő fájdalom.
Aztán sötét lett. Ez lenne a halál?

/Lisbeth/


A hősnőnk éhesen és valamelyest kipihenten tér magához. A sok vérveszteség és hogy már egy napja nem evett gyengévé teszi, de sebei beforrtak. Teljesen anyaszült meztelen egy sámán otthonában. Nem nehéz kitalálni, hogy ő mentette meg az életét.
A dárdás fickó ott van vele és hamar hasára fordítva hátraköti a kezét és magával hurcolja a rabszolgapiacra. Nem törődik az etetéssel vagy a jobb állapotba hozással. Egyszerűen túladni rajta minél gyorsabban.
A Nap állásából ítélve kora délelőtt van. Egy bőrpáncélos, szőke szépségtől állítja meg nem messze és hamar a figyelem középpontjába kerül. Ám nem nagy a pénzforgalom. Sokan kínálják szebbnél szebb zsákmányukat fajtársuknak és más fajoknak, de még igen kevés érdeklődő van.
Két-három óra telhetett el, mikor egy Maruk méreteire emlékeztető, nála talán kicsit kisebb agyaras jön oda hozzád és nem csak bámészkodik, de álladat megemelve az arcodat kezdi el lehajolva tanulmányozni.
Egy szekér halad el három törpével és kíváncsian nézegetnek téged is. Az egyik emelvény mögött befordulva pedig egy talpig ruhába bugyolált alak megáll és hosszan szemléli a veled történteket. Csak fekete szemei látszanak ki, még a kezén is puha kesztyűt visel. Egy bőrmellvértes ork áll meg mögötte, hátán íjjal, övére bronz kard csatolva.
Érzed, hogy egy jól megeresztett pillantás bármelyikük felé elég, hogy felkeltsd a vágyat és megvegyenek. Ám épp úgy megvannak a titkos trükkjeid átbillenteni őket az érdektelenségbe és más kínálat vizslatásával folytatják majd.

Nagy nehezen kinyitom a szemem és meglepődve veszem tudomásul, hogy élek. Aztán viszont ismét becsukom, amikor rájövök, hogy a legrosszabb rémálmom mégis valóság lett. Ismét rab voltam és a legrosszabbak fogságában. Az, hogy nem volt rajtam egy szál ruha sem, már nem is érdekelt ezek után, hiszen mit tehetnek velem, amit eddig nem tettek meg.
Csak egy megsemmisítő pillantást vetek a sámánra és a dárdás agyarasra, aki mikor látja, hogy magamhoz tértem megkötöz és máris rángat magával.
Rogyadozó léptekkel megyek, sokszor meg-megbotolva, de hamar a már ismerős piacon találom magam. Nem nagyon nézelődök, csak magam elé a földre, amíg egy durva kéz meg nem emeli az állam és egy jó nagydarab orkkal nézek farkasszemet. Hirtelen belém vág, hogy Maruk az, de aztán látom, hogy csak hasonlít.
Mivel előttem a legnagyobb az érdeklődés és szeretném, ha az orknak aki elfogott rossz napja lenne, egy terv ötlik az eszembe.
- Nevem…..azt….mondták…….nevess……megvesz…….mocsok…. – mondom nem kicsit debil módon, hol fintorogva, hol vigyorogva, hol sikítva, mint aki nem épeszű.
Ha már nem tudnak eladni, akkor remélem megölnek.

/Lisbeth és Robert/


A méretes ork hirtelen felegyenesedve kapja el a közeledből az arcát. A gazdádra néz, ám őt nem látod mit csinál. Viszont azt igen, hogy a nálad majdnem kétszer nagyobb izomrengeteg odébb áll és a törpék sem érdeklődnek utánad ezek után.
Az arab ruházatú viszont közelebb jön, ahogy látja a szabad utat és közelről alaposan végig mérve megszólal a mögötted állóhoz.
-Mennyibe kerül?
-Egy arany. De nagyon megéri. Engedelmes. Szavamra.
* A vevő hangján először még nem is vélsz felfedezni olyan nagy furcsaságot, csupán a különcsége tűnik fel, előbb az, hogy nem érzed felőle a bűzlő szagát, majd tisztán beszél.
Az ork továbbra is követi minden lépését és a háta mögött áll figyelő tekintetekkel. És egyszer csak összeáll benned a kép. Ez a férfi egy ember. Egy ember, aki oughwari testőrrel tartja távol a téged is elfogó vadászokat. Minden bizonnyal a szegényes felszerelése ellenére megfizeti. És pénze is van ahhoz, hogy felvásároljon pár hadifoglyot. Szándékát viszont továbbra sem tudod.
A gömbölyű füle lehet az oka és a nagyobb távolság, hogy nem hallotta iménti alakításodat.


Eközben az ismerős kereskedő keresi fel a varázslót, hogy beszámoljon róla neki, hogy a piacon pont egy olyan nőt árulnak, akit pár napja keresett. Eddigre már az őt cserben nem hagyó nők beindították a vállalkozásukat és a kovácsnénál is sikerül a megfiatalítás.
Kiérve a tömegbe elsőnek azt veszi észre, hogy számos elszökött lány visszakerült és jelenleg is árulják.

Erősen kell az ajkamba harapni, hogy az elégedett mosoly ne villanjon fel még halványan sem az arcomon, a helyzetem ellenére sem, ami persze továbbra sem rózsás.
Amikor az izomhegy olyan gyorsan vonul vissza, mintha arcon köptem volna, már várom, hogy a hátam mögött álló ork rabtartóm megüt vagy keresztül döf, de semmi ilyen nem történik, viszont egy újabb vevőjelölt jelenik meg a látóteremben.
Nyilvánvaló, hogy nem agyaras, viszont a testőre, aki minden lépését követi persze az és ezen egyáltalán nem csodálkozom, mert itt ember nem járkálhatna szabadon anélkül, hogy valamelyik ork ne tenné rá azonnal a mocskos mancsát.
Először figyelmesen próbálom kitalálni ki lehet, mert van benne valami fura, ami még sem emberre utal, bár tisztán, érthetően beszél, de aztán észbe kapok és olyan bárgyú nézést veszek fel, hogy egy igazi bolond is megirigyelhetné. Még a nyálamat is igyekszem folyatni.
~ Ha megadj az egy aranyat akkor nem normális. ~ kuncogok magamban, közelgő halálomon egyáltalán nem aggódva, csak a lányom sajnálom, bár remélem jó kezekben van.

Robert

Imádom az orkokat ha nőstény lenne lesmárolnám de így csak egy vidám " köszönöm" a válaszom és már rongyolok is gyerekestől a piacra. Amint kiérek gyakorlatilag a jóslatom látom beválni, feléjük integetek egyelőre, a kufárjuknak intek hogy a friss társaságért jövök mindjárt. De most Lisbethet keresem ezerrel sőt még annál is többel. A legnagyobb meglepetésemre egy bunkó dzsad (nem ismerem a helyi faunát) méri épp fel a már megint pucér lányt. Vajon szeret meztelenül utazni vagy mi van? És üvöltve és becsúszva jelzem érkezésemet.
-Dupláját adom érte bármi is az ár a nejemet nem hagyom hogy meg vegyék. Különben is ki volt az aki levadászta? Az én Lisbethemet a gyermekem "ÉDESANYJÁT"-nyomom meg ezt a nyamvadt szót, majd a "dzsadra" nézek-eszedbe se jusson a nejemre nézni lehet hogy kicsit szétszórt de jó anya szóval mennyi is az annyi? Amúgy mi a túróért nem tudtál velem jönni kellett neked egyedül csatangolni a fene az oktondi fejedet.
Remélem kapcsol és figyel mert gáz lesz az életem még ha ki is kell nyírnom az ipsét.

Nem tudni mit látott meg benned a fickó, de ehhez az alakhoz más trükk kellett volna. De hirtelen egy újabb férfi szalad feléd ordítozva, szintén egy testőrrel a háta mögött. Ám mielőtt odaérhetne, már az arcát eltakaró vevő egy aranyat nyom a vadász markába.
-Áll az alku.
* Nincs jó helyzetben Robertünk, hiszen az értetlenül fejét kapkodó eladó nem tesz semmit, az idegen pedig int a fejével, kísérője pedig megragadja Lisbeth karját, hogy utána kísérje. A szeméből a bamba nézésed alatt a legkevésbé sem láttad elégedetlenséget, hogy egy elmeháborodott áldozatot vásárolhat föl.

Tágra nyílnak a szemeim, amikor a térre robban egy férfi vagy hasonló..... egy gyermekkel a karján és elkezd kiabálni, még hozzá a nevemet mondja és...........nem hiszem el! Ez nem lehet igaz!
A lélegzetem elakad és csak nézem megrökönyödve, hogy közeledik. Izolda? IZOLDA!!!!
- Nem! - sikoltottam és megvetettem a lábam, amikor a nagydarab agyaras megragadta a kezem és magával akart vonszolni. - NEM! - eresztettem bele körmeimet a karomat markoló kezébe és ha kell a szemét is kikaparom, hogy a lányomhoz jussak.
Nem látok semmit és senkit, csak a lányomat!

Robert



Az ajánlatom figyelmen kívűl hagyja a dzsad , a szolgája megragadja Lisbethet. Én meg kieresztem a mérgemet és a hatalmam, Két dolgot teszek kezdetnek saját erőből egy erősebb növény szőnyeget hozok létre elég nagy területen majd Őself nyelvre váltva másik varázslatba-kérésbe kezdek mivel valahogy minden síkon ez az elfek dilije ... Így én is követem ezt a szokást.
-Kérlek természet gyermekei segítsetek nekem megállítani ezt a két teremtményt melyek el akarják rabolni a gyermek anyját, akinek megtalálása véget járok erre.
Amennyiben sikerül, letörlöm az oromról a vért, és eléjük sétálok. Teljesen nyugalomban kicsit se rettegve egyiktől se de gyanítom rá fogok én erre még baszni.
-Azt hiszem nem figyeltél rám egy kicsit sem, a nő hozzám tartozik és te oda fogod adni vagy erővel veszem el. Kérj érte bármekkora összeget kifizetem. De lásd be hogy nincs kedvem ahhoz hogy itt mindenki előtt megnyúzlak mind kettőtöket Lisbethért akin mint látod kitört az őrület. szóval kérlek gondold át hogy megéri e neked egy szellemileg sérült nő miatt meghalni vagy zsebre teszel 100 arany értékű ékkövet érte. Így te se vesztesz semmit sőt megtöbbszörözöd a bevételed. Plusz vehetsz egészségesebb rabszolgát magadnak aki nem ilyen problémás. Kérlek gondold meg, nekem is fontos ő és az életed se szeretném elvenni ha nem muszáj. De nem hagyhatom hogy elvidd.
Döntésétől függően reagálok.
UI: amennyiben a növényes kombó nem jön be a földel fogom meg őket....[/color][/color]

Na tessék!
Kitört a cirkusz és ledzsadozott ürge a legkevesebb meghatottságot mutatja a story iránt, hogy ez a te feleséged. A fegyverét megérinti a ruha alatt, majd végül a rabszolganő sikítozása és a te végső ajánlatod hatására a másik kezét nyújtja.
-Áll az alku. Száz arany. Felőlem lehet drágakőben, de szerződés előtt bevizsgáltatjuk.
* Remélhetőleg ez alatt az idő alatt nem próbáljátok megölni egymást, mert a kettőtök ork testőre már így is idegesen szemléli egymást és titeket. És jól láthatóan semmi kedvük összeverekedni a ti hülyeségetek miatt egy elfogott könnyűvérű nőn.
Ha megállapodtok, akkor az egyik törpe ékszerésznél kéri ki a véleményt és minden drágaköved elfogyott, hogy magadénak tudhasd -felszabadításig- hősnőnket. Ám utána talán nem lenne gond, ha beszélgetnétek kicsit a hogyan továbbról.

Robert


Az ürge jó helyzet felismerő, és erre én is pozitívan reagálok és egy csendes elf köszönőmmel feloldom a varázst.
-A becsüst ön választja de addig is ha kérhetném engedje el a nejem nem tervez megszökni.
Lisbeth figyelj rám, a kicsi jól van megkapod de ne tégy hebrencs dolgot.-Majd hogy ne legyen meztelen ruhát hozok létre rajta kicsit túl szellős a környék, később felveheti a sajátját de perpille ez a leggyorsabb módja az öltözésnek. Majd a kezébe adom a gyermekét és a becsüsnél megszabadulok az utolsó kavicstól is ami mágiamentes. Elköszönök a dzsadtól majd Lisbethel és a két orkal lelépünk egy csendesebb helyre. Már így is elég botrányt kavartunk.
-Na most azért bemutatkoznék ha már névleg a nejem lettél. A barátaim Robertnek hívnak, akik gyűlölnek vagy csak tartanak tőlem boszorkánymesternek fekete mágusnak meg ilyesmiknek. Akikkel meg dolgom volt Időtolvajnak. Nos Természet Anya miatt vagyunk itt pontosabban az ő sugallatára lett a gyermek megmentve és lettél te keresve. Nem tartozol semmivel se nekem, szeretem ha a fiatalabbak boldogok. Ha hálálkodni akarsz azt annak a zűrös természetű istennőnek tedd, ő kedvel téged és a gyermekedet. Még ha engem bosszant is az a NŐ, de a természet már csak ilyen. -Mosolygok rá. Csendesen nézem a két személyt és remélem a munkám itt ezzel véget ér és Természet Anya nem vág hozzám még egy látomást.