Egyszerűen beszűkül a látóterem és csak a gyerekemet látom, aki egy idegen karjában van. Nem sokszor fordult velem ilyen elő, sőt mondhatom, hogy most először, mert általában nem vagyok egy pánikba eső alkat, de ha valakitől vették már el gyerekét, akkor tudja min megyek most keresztül.
Mindent bevetek, hogy kiszabaduljak az ork kezei közül, még az sem érdekel, hogy annyira szorítja a kezem, hogy majd eltöri. A két alak beszélgetéséből egy szó sem jut el a fülemig, mert csak a lányom neve mantrázik a fejemben és ha valaki most lát, akkor nem kell megjátszanom az őrültet.
Aztán egyszerre csak már nem tart vissza senki, ezért majdnem orra esek. A karom kitárva tántorodom Izulda felé, alig érzékelve, hogy a levegő nem a meztelen bőrömet érzi.
Pár pillanat biztos kiesik az emlékezetemből, mert a következő percben már lányomat ölelő karjaimban tartom és ügyelnem kell rá, hogy ne szorítsam annyira magamhoz, hogy baja essen. Boldog mosoly költözik az arcomra, ahogy az angyali kis arcocskába nézek.
Lassan fogom fel, hogy egy férfi áll előttem és nekem beszél, hirtelen fogom fel a szavai értelmét.
Hátrább tántorodok és féltőn ölelem Izulda-t.
- Robert…..nejed…….boszorkánymester………nem vagyok a tiéd, hagyjál! – villannak meg a szemeim vadul, de mielőtt még futásnak erednék szerencsére további mondandója is eljut a fülemig.
Nem nagyon értem ugyan, hogy mi köze az elfek Természet Anyjának hozzám és hozzá, de ha ennek hatására cselekedett akkor én csak köszönettel tartozom érte, bár az ördögnek is hálás lennék, ha visszaadta volna a lányom.
Az biztos, hogy ő volt az azonban, aki visszaadta legféltettebb kincsemet és most, hogy már kitisztult a fejem, tudom, hogy mindent elkövetek, hogy ezt megköszönjem neki és bár nincs semmim, még a ruhám……Hé várjunk csak! Milyen ruha ez?
Tényleg kiesett pár dolog az emlékeimből az már biztos!
- Kö……köszönöm! – szólaltam meg rekedten. – Ennél nagyobb dolgot nem tehetett volna értem………Nincs pénzem, hogy megfizessem neked az adósságom, hiszen az életemet is odaadtam volna, ha kell és így ez a tetted megfizethetetlen. De……..gyógyító vagyok, értek a füvekhez és valamennyit az alkímiához is és ……jók a megérzéseim, bár ezért sokszor boszorkánynak tartanak, de hát ezt gondolom sejted. Felajánlom neked a ………szolgálatomat, ha elfogadod, mivel nincs másom. – nézek a szemébe határozottan, ahogy kezd visszatérni belém az élet.
A lányomért cserébe akár önként hajtottam volna rabszolgaságba a fejem.

Végre tisztázódik nagyon sok dolog, ám a szomszéd eladó portékája Robert után kiállt.


-Hé, ha nem csak pucér lányok kellenek, akkor velem jó üzletet csinálnál. Profi bérgyilkos vagyok céh nélkül. Akik voltak, azok feladtak és a börtönből szedett ki ez a mocsok, mikor Észak-Bivaly elpusztult.
* A még mindig bőrpáncélt viselő Jania határozott tekintettel mér végig a máguson. És attól függően, hogy a hosszú út alatt a vérszíváson kívül már beszélgetés is szóba kerülhetett-e, lehet legyőzője felé tekint.
-Ha rendelsz ettől az állattól egy ostort, akkor igen olcsón megúszod a fegyvert is. Nekem annyi elég.
* Lisbethnek meg talán lesz megint elég beszélgetni valója Lobelttel, hogy ne történjen vele újabb meglepetés. Boldogan öleli magához a kicsit.

Robert

Lisbeth eléggé hálás mondhatni nem érti a lényeget, de néha, nos néha bosszantó tud lenni a dolog de most csak a gyermeke miatt mondja ezt. De megértem hisz hogy legyen hálás egy istennőnek ha egy olyan nagy marha mint én tettem meg számára azt ami neki mindent jelent. Elmosolyodom, kicsit csendesen nézem .
-Mondtam Lisbeth semmivel sem tartozol. Nem vagy sem rab sem szolga. Viszont társ lehetnél. A barátság még korai hisz csak annyit tudsz rólam hogy a gyermeked hoztam el. Azt amit érte tettem nos nem, de ez maradjon így. Szóval szívesen vesszük mind a hárman ha velünk jössz.
Gyógyítóra mindig szükség van és nekik is szokni kell hogy vannak akik önként félelem és érdek nélkül segítenek -bökök a nő és a kölyök felé.-Szóval a pénz miatt ne aggódj majd szerzünk vagy lopok-nevetek fel-bár vagyonos vagyok a kulcs a ládákhoz meg a semmiben szóval ha nélkülözni nem is fogunk, bőven jól el leszünk. Ohh alkimista is vagy? Labor nélkül? Akkor majd lesz beszélgetési témánk is. Bár hallottam hogy a füstbombád miatt néztek boszorkánynak... De ők már halottak, javarészt. Nekik illetve a seregüknek köszönhetően-bökök ismét a duóra. -Szóval nem vagy boszorkány a szó negatív értelmében a többi meg kit izgat. Ahol én élek ott elég komoly boszorkány rendek léteznek, igaz ott is van inkvizíció meg ahhoz hasonlók de ott nem ennyire sötét bunkók és nem a nemesek érdekeit nézik. Igaz néha tárgyalás sincs de spongyát rá. Beszélgessünk vidámabb dolgokról. Mik a terveid, azon kívül hogy a gyermeked neveled és nem futsz ostoba nemesekbe.
A beszélgetésünk egy erős női hang zavarja meg, ami meglepő pláne hogy rabtól jön. Felé nézek némi zavarban és némi érdeklődéssel.
-Tessék? Már bocs de mit kezdjek egy bérgyilkossal? Pláne egy rend nélkülivel? De nézzük mit tudsz még? Azon kívül hogy pár kellemetlen emléket idézel fel a múltamból. De végül is miért ne egyel több vagy kevesebb nő aki tartozik legalább is szerintük nem oszt nem szoroz.
A tulajára nézek kérdőn.
-Mennyiért adod ezt a lepcses szájú agresszív nőt ne merj sokat kérni mert messziről látszik hogy problémás természet. És még ostort is akar. Szóval mennyiért válnál meg ettől a kínzómestertől.

Most, hogy már a karjaimban tartom Izulda-t és még ruha is van rajtam, már egészen másként érzem magam. Képes vagyok körülnézni és meg is látni a körülöttem lévő dolgokat, embereket és más fajúakat. Felfogom, hogy ennek a férfinak a jóvoltából szabad vagyok és veszély sem fenyeget, bár el nem tudom képzelni, hogy miként lehetséges ez. Őt miért nem fogják és kényszerítik rabságba, még ha egy ork testőre is van, de ezt szándékomban áll kideríteni, mert egyelőre nem megyek nélküle sehova, hiszen azon nyomban visszakerülnék a dobogóra, mint friss áru.
Lehet, hogy a lányom ilyen váratlan felbukkanása elvette egy kis időre az eszem, de nem vagyok ostoba, hogy kockáztassak.
Oly sok mindenki átvert már az életben, hogy most sem fogadom el gyanakvás nélkül, miért is olyan nagylelkű valaki, minden érdek nélkül, de egyelőre nem ez a legnagyobb problémám. Kerüljünk ki innen épségben és majd kiderül, hogy mit akar „jótevőm”.
- Rendben. – bólintottam, mint aki megértette, mit mond. – Felfogtam, nem vagyok a szolgád, de az ajánlatod elfogadom és veled tartok. És bár nem fogadod el a szolgálatomat, igyekszem segíteni téged, amiben csak lehet. Nem szeretek adósa lenni senkinek és amit tettél, nem egy csipp-csupp dolog, nekem nem. – jelentem ki egyre határozottabban. – És….már ne vedd sértésnek…..nem tudom, honnan jöttél, de itt és ahol eddig én megfordultam, senki nem tett érdek nélkül semmit, így nehéz …..megérteni….- próbáltam utalni arra, hogy miért látom másként a tettét.
A következő kérdésem tényleg arra vonatkozott volna, hogy hogyan került hozzá a lányom, de abból, amit a menekülőktől megtudtam és most tőle, már összeraktam, hogy mi történhetett. Az, hogy ennyire megértő volt a ….”tudásommal” kapcsolatosan………a további szavai után már kissé jobban átláttam. Boszorkánynak vallotta magát, vagyis boszorkánymesternek vagy minek, de abban is egyre biztosabb voltam, hogy nem a környékről jött.
- Ki halt meg? A vár ura és a fia? Az inkvizítor? – csikordult össze a fogam, mert magam készültem egyszer a bosszúra és most úgy látszik ezzel is elkéstem.
Ha választ kaptam rá, egy percig sem éreztem szánalmat értük, hiszen ők sem sajnáltak engem, még a kicsi lányomat sem.
- Csak egy nyugalmas helyet akartam keresni, ahol letelepedhetünk Izulda-val. De vagy a háború, vagy a vallási szekták őrülete ér utol minket. Mintha valaki megátkozott volna, hogy örökké fussak. – mondtam dühösen a sorsra. – Szóval nincs különösebb tervem. – vontam le a következtetést. – És te? Neked mi a terved? Itt kicsit veszélyes, főleg , ahogy mondod pénz nélkül, annak ellenére, hogy van valamiféle védelmed, de ezek az agyarasok, az anyjukat is eladják, ha zsákmányt szagolnak. – figyelmeztettem, már csak a saját érdekemben is.



Engem nem zavart különösebben a rabszolgám locsogása, főleg nem, ha maga próbálta eladni magát és nem nekem kellett nyűglődnöm vele. Persze, ha nagyon elszemtelenedik kaphat pár tockost, de egyelőre egy olyan fickóval elegyedett alkudozásba, aki nem sokkal ezelőtt jó sok pénzt adott egy vevőnek azért a bolond nőszemélyért, akinek még egy kölyök is lógott a nyakán.
Attól, hogy látszólag félig alvást színlelve pihengettem, még nem kerülte el semmi a figyelmem.
Egy hatalmas ásítással fordítom a tekintetem az emberhím felé, egy ideig elmélázva szemtelen és az árumat kicsinylő szavain.
Nem tudom ki a fittyfene volt ez és miért nem lóg az egyik kereskedő rabláncán, de engem nem érdekelt, sőt a sajátomtól is meg akartam már szabadulni, hogy vissza mehessek kis falumba.
- Vigyázz a szádra ember, míg meg vannak a fogaid. – simogattam meg a fejszém élét nyomatékosítva a szavaimat. – Ő itt sokat ér annak, aki nem akarja bepiszkolni a saját kezét. És látom te egész háremet vettél, jó hasznát vennéd egy olyannak, aki kordában tartja majd őket. – villogtatom meg az agyaraimmal együtt az eszemet is. – Annyit kérek érte, mint, amennyit a kölykét szorongató szukáért adtál. – meredtem rá várakozóan.

Lisbeth nem esett a fejére. Még elvakult anyai szeretetében sem rohan el úgy el, ahogy az általad megvásárolt nők fele. Igaz ő nem is kezdő az oughwariak fogságában. Innen számára nem vezet ki királyi út... egyedül egy gyermekkel. Még azon is csodálkozik, hogy egy meg két ork kísérővel itt sétálhattok szabadon. Nem sejtve, hogy Robertünk mögött egy törzs áll támogatóként.
Yuban száz aranyat vagy azzal egyenértékű valamit kér bivalyi foglyáért. És nem tudja tartani a száját kihívó mondataidra.
-Aki ezen a környéken üzletel, annak könnyen akad olyan ellensége, akiért szüksége van rám. -csípőre teszi a kezét- És ha alvilági vezért hiányolsz, akkor bármely városban kiderítem, hogy ki az. És kapna az alkalmon, hogy egy csendes gyilkos a szolgálatába álljon.
*Lisbeth eladója morog egy mondatot még a bajsza alatt, hogy amint elmentek a törpe mesterhez, majd utána kell néznie a társainak, mert az a kettő nem került elő tegnap este óta, sem a karaván, amit láttak.
De nem is zavarok tovább a sok írással, hiszen látom, hogy van bőven miről beszélgetnetek.

Robert

-Kérdésedre a válasz Lisbeth egyszerű. Ahol születtem dettó ilyenek laknak. Az ország ahol születtem behódolt a vér istenének.s lássuk be én se voltam kiscserkész. Viszont piszok jó kovács voltam ezért a szövetségeseinknél az elfeknél tanultam. Sok jót szépet és hasznosat, és igen sok ostobaságot is ami eléggé leamortizálta a hazafiasságomat. Az sem sokat dobott a helyzeten hogy elárultuk az elfeket majd azokat is ki nyírtuk volna a saját érdekünkben. Nem törődve más népek fajok életével. Pár velem egyet értő mágussal úgy döntöttünk a létsík ott élő népei érdekében hogy az országnak vesznie kell azzal a sötét fertelemmel egyetemben. Így a nagy országos rituálé előtt elzártuk az istent és száműztük a fenébe. Majd a rituálé nyomvonalát megváltoztatva sokkal kisebb területre koncentráltuk a hatást. Ugye nem kell elmesélnem hova. A lényeg hogy a következő 2-3000 évem rabsággal tanulással és erőszakkal kínzással telt. Szóval amit át lehetett élni akár nőként akár férfiként azt velem megtették. Mindezt azért mert nem kaptak olyan kardot ami képes hasadékot vágni az időben. Jó párszor meg is öltek, aztán a 2. nejem végül szabadon eresztett hogy gyilkoljak érte. Eszement dolog volt de a mágiája ütős volt. Mondanom se kell szintén belehaltam a dologba. Az ország ahol fogoly voltam a rabokat sexre és kínzásra használták adták vették a rabokat érdekből. Szóval elhiheted utálom a rabszolgaságot, az erőszakot még jobban. Nem érdekel a te vagy a többiek kétsége afelől hogy érdekem fűződik ahhoz hogy ti a szolgáim legyetek. Azok az ostobák ott pár napja szabadok voltak miattam, megszöktek és rácsesztek. Kicsit se sajnálom őket. A második kérdésedre a válasz a várúr és a kölyke halt meg, az inkvizítor itt lődörög ha egy ork le nem csapta és épp rabszolgát játszik. A legtöbb síkon mindegyik faj ugyan olyan, kicsit sem eltérőek. Annyi halált láttam és jó néhány esetben az én kezemhez is vér tapad nem kevés, de pár ezer éve megcsömörlöttem, és amikor kimásztam a síromul szolgáló kristályból eldöntöttem nem ölök meg többé ártatlan embereket. Nem érdekel ha félnek tőlem, ijesztő is tudok lenni tudom én de az élet nem csak a halálról szól, és ti oly kevés ideig élhettek miért kellene azt rettegésben leélni-halkulok el és fordulok az ork felé -Legyen kapsz 100 arany értékben egy törpacél fegyverzetet némi gyűrűt és karkötőt. meg 20 aranyat. Ez bőven fedezi a kis agresszív nőstény árát.
Vissza fordulok Lisbethez.
-Hogy ember vagyok e még vagy csak megőrültem-vállat vonok-halvány fogalmam sincs. De még ez a bunkó ork is tisztelet érdemel még ha a fogaimra pályázna. Hisz a szemében nem vagyok több mint egy gyenge emberke, ellenben ez a kettő tisztában van vele hogy a két lábon járó halál vagyok. Legalább is a kinézetre, az egyetlen szépséghiba ami a gonoszsághoz kell nos hiányzik, szeretem az életet legyen emberé orké vagy akár mocsári törpéké már ha léteznek itt azok a kis nyavalyás fekélyes társaság. Az életnél nincs szebb talán a természet. És a bosszú.
Szóval az orkot kifizetem, a bórszerkós nőre nézek.
-Kicsi lány a tudásod hasznos lesz, de tőled tartok mert Lisbethel ellentétben te elvágnád a torkom illetve megfojtanál az ostoroddal. Érdekes halál de egyszer már meg volt másodszor kihagynám. Szóval haladjunk srácok.

Lisbeth

A rabszolgapiac közepén tartott tekintélyes mennyiségű, de a az életútjának hosszához képest rövid élettörténeti bemutatkozásra, csak meredten álltam ott leesett állal. Még egyszer jól megnéztem magamnak, de ne legyen Lisbeth a nevem, ha többnek nézett ki 30 évesnél!
Ennek tükrében, bár nem szép dolog kétségbe vonni valakinek a szavahihetőségét, de azért támadtak kétségeim, hogy vajon nem-e egy nagy tehetségű szélhámossal sodort össze a végzetem, aki még az orkokat is a beszélőkéjével hódította meg, bár igaz, hogy az ő szellemi képességeik tükrében ez nem túl nehéz. Ha ezt előadta nekik is, nem csodálkozom, hogy kisebb áhítattal néztek rá. De én nem vagyok ostoba, könnyen megtéveszthető liba.
Nem mondom, nagyon meggyőző volt és ha csak a fele igaz, akkor a legnagyobb szerencse ért, ami mostanában lehetséges, hogy mellette vagyok a környéken a legnagyobb biztonságban.
Már persze, ha egy másik világ, a több ezer éves létezés, istenekkel való bajuszkötés, többszörös feltámadás és hatalmas mágikus tudás nem a képzelet szüleménye……….
Azért adtam egy esélyt – már csak azért is, mert ki tudja mit tenne velünk, ha kétségeimnek hangot adnék és tényleg igaz, amit állít, - a dolognak.
Akármit is mondott, továbbra is megmaradt a kétely bennem, hogy miért segített, de most ezt megtartottam magamnak. A férfi barátságosnak tűnt és én adtam magunknak egy esélyt, azonban tudtam, hogy az éberségem jó darabig megmarad majd, ezért kicsit meg tudtam érteni azokat a nőket, akik inkább maguk keresték a szabadulást a férfi nagylelkűsége ellenére, hiszen a tapasztalat ellene dolgozott.
Csak a szemem villanása jelezte, hogy némi elégedettséggel töltött el a két nemes halála, ami nem mondható el az inkvizítor esetében, bár – nem az ő mentegetésére mondván, - ő csak a „dolgát” végezte, nem ő húzott csőbe.
- Ha egy módom lesz meg fogok neki fizetni. – jegyzetem meg, de most, hogy már Izulda is nálam volt, már nem akartam kockáztatni, főleg, ha még valami kegyetlen ork megkaparintotta. Egészségére!
- Akármi is vagy én az életemet és a lányomét köszönhetem neked, amíg nem törsz ellenünk én veled tartok és támogatlak, amiben tudlak. – vontam meg a vállam, félretéve azokat a magyarázatokat, amit elmém nem foghatott fel.
Minden esetre azt nem értettem, hogy mi szüksége van arra a bérgyilkos nőre, aki még kérkedett is kegyetlenségével és az ork hozzáállása is kétséges volt, elég vad népség, hogy kiszámíthatatlan legyen és jelenleg ők voltak itt többen.


Yuban

Nem kaptam rögtön az ajánlatán, mert kevés volt benne az arany, amivel biztosan tudtam mindenhol vásárolni, de a törpe fegyverekről volt annyi ismeretem, hogy elgondolkozzam a dolgon. Így is többet kaptam ezért a nőstényördögért, amit bármikor gondoltam volna és mg az állandó locsogásától is megszabadulhatok végre. Jól lepleztem az elégedettségemet, hiszen az előbb csak rávágtam a bőkezűségét látva az összeget és ha valaki csak 20 aranyat kínált volna érte boldogan szabadultam volna meg tőle.
Az ajánlat még a sértést is elhomályosított, bár mikor bunkónak nevezett hangosan felmordultam és kivicsorítottam rá sárgás agyaraimat.
- Még egy sértés és nem lesz üzlet Két Lábon Járó Halál úr, - köptem felé a gúnynevet, - mert nehéz lesz egy fejetlen féreggel üzletet kötni. Már az is csoda, hogy szabadon mászkálsz, bár míg nem kötsz belém rohadtul nem érdekel.
Van amikor jó, hogy ostobának néznek, amikor azért meg van a magamhoz való eszem, de van, amikor bosszant.
Ha nem forszírozza a dolgot tovább a dolgot, akkor elveszem tőle a fizetséget és morogva magamban egyes fösvény emberekről távozom, nem törődve azzal, mit kezd a nősténnyel a fickó.

/Lis és Robert/


Úgy tűnik, mind a két üzletet nyélbe ütötted és valószínűleg sejted, hogy ennyi pénzért egy újabb nagy háremet vehettél volna. Akár egyik vagy másik lányért adott fizetségért külön-külön.
Timárunk elégedetten távozott és hamarosan elkészítette az alkuban szereplő ostort. Ám Lisbeth és Robert közben összeismerkedett... úgy tűnik. De mindig kérdés, hogy egy magát több ezer éves fickónak mondó alakot megismerhet-e valaki ilyen rövid idő alatt valójában?
Az egykori álboszorkány még hiszi is meg nem is a hallottakat és élettapasztalata azt mondatja vele, hogy jobb bizakodni és résen lenni... egyszerre. Maradhattok a városban, miközben a sámán tanítványa meghozta az inkvizítor urat, de készülődhettek akár a varázstárgykészítő által tervezett Metropolisba vezető útra.
Ha már az idegen létsíkról jöttnél járunk! Különös érzés fogja el. Mintha a kislány mannatár lenne, de mégis arra sarkalja belül valami, hogy egy közönséges kristálygömböt készítsen el minden fajta varázslatos képesség nélkül.

Robert

Az új csapat tagok zűrösek lesznek látom előre sanyarú sorsom. Viszont Lisbeth arcán azt látom erős kétségek gyötrik. Hogy őszinte legyek én se hinném el ha egy dilis rabszolga felvásárló közölne ilyesmit, de lelkileg vonok vállat, élőben nem mert ciki lenne. De a távozó morgós ork után integetek vidáman. Majd a csapatra nézek és ismét elmegy az élet kedvem tőlük.
-Lisbeth amíg kételkedsz mások szavában tanulsz, és ez jó. Látom rajtad a kétséget a történetemről, bár elég kivonatos a dolog mivel nincs kedvem elmesélni majd adok hozzáférést a naplóimhoz sokkal könyebb így nekem is. Akkor nézzük merre is menjünk. Illetve először a nagylány ostorát várjuk meg aztán-belém fagy a szó két dolog miatt. Az egyik a gyermek, aki mintha mannát gyűjtene vagy valami hasonlót, mindenesetre vele még lesz dolgom. A fajsúlyosabb gond az a késztetés ami azt akarja hogy készítsek egy kristálygömböt ez kicsit földhöz ver. De mielőtt összeesnék a dologtól megkapaszkodok a botomban, és dühös ábrázattal mégis vidáman rázom az öklöm az erdő felé és Természet Anyát szólítom meg.
-Komolyan így játszunk? Hozzám vágsz egy csalit meg egy késztetést? De tudod mit állok elébe a kihívásnak te had ne sértselek végig nőszemély.
És Lisbethre nézek kicsit zavarban és igen vidáman is mert nem kért nehezet csak unalmasat a késztetés. Vagy lehet hogy tanulok belőle valamit sosem lehet tudni mi fog történni. És tényleg rég készítettem kristálygömböt.
-Nos változott két dolog, nem fogok titkolózni előtted. A gyermeked számomra fontos energiát hordoz. Ne kérdezd hogy nem böktem ki eddig én se tudom. Így hajlandó vagyok heti 1 ezüstöt szánni munkadíjként arra hogy megfigyelhessem a gyermeked, mindenféle fájdalmas rémisztő sallangok nélkül. Szimplán mágikus megfigyelésről lenne szó és ha rájövök mire jó és esetleg el tudom távolítani belőle ezt az energiát vagy szimplán másolni magamban ezt a képességét. Lássuk be a második verziót jobban preferálnám és gyanítom te is noha a gyermek semmilyen életveszélyben nincs és nem lesz erre szavam adom. Sőt te is ott leszel a gyermek meg a kezedben, így majd látod hogy nem akarom bántani pláne hogy megmentettem őt is de legalább már kaptam infót miért történt. Viszont a másik dolog azt mondtad alkímiával foglalkozol. Mit szólsz hozzá ha meghívlak egy kis alkimista főzésre? Főzünk egy kristálygömböt, némi porból és elegyből a színét te döntöd el.
Ha bele megy oké ha nem az sem téma az orkok úgyis hozzák, elég egy síkúan kezelik a rabszolgákat, pláne amikor meglátom kedvenc inkvizítorom.
-Jobb ötletem van mit szólsz hozzá ha megkapod őt ajándékba?-bökök az inkvizítorra-szívathatod napi 24 órába amikor csak akarod.
Majd az idiótára nézek és halkabbra veszem noha nem suttogok.
-Te meg ha kinyitod a pofád a kinézetemről, jobb ha elkezded megásni a sírod te féreg. És bocs én tényleg elengednélek de szerinte még kb fél millió okod van maradni ugyan is ennyibe kerültél. És tényleg sajnálom. De utál téged az élet.
Majd Lisbeth felé tartom jobb kezem balban a botomra támaszkodom, majd amint elég erőm lesz és nem kell támaszkodnom feldobom a levegőbe.
-Ne én cipeljelek nyavalyás ideje hogy körül néz Hell-és a madár valójára váltunk.-Mocskos tol-gombóc te se bökted ki a gyereket...
-Szóval Lisbeth ideje megmutatni a könyvtáram és a laborom, ez a szerencsétlen már járt benne de csak a nyakán lévő bilincsig meg pár láda holmiig jutott.
A kovácsig sétálunk, ahol kopogok majd kérek egy csendesebb szobát aminek van egy ablaka vagy ha nincs majd csinálok. Két szöget veretek a falba felakasztom rá a köpenyem és ajtóvá nyitom.
-Íme a kincseim és a szemetek tárháza, a laborom és a könyvtáram.-Lépek be. Hosszú sorokban polcok könyvekkel tekercsekkel néha nagyobb ládák különböző jelzésekkel. Varázstárgyak kicsik és tömeg gyártottak, egyediek és egyedül állók. Mondhatni egy rakás szemét. Beljebb az egyedi és mágikus fegyverek, sorakoznak, ezek nem eladásra készültek így itt maradnak. Egy másik állványon szintén fegyverek vértek pajzsok sorakoznak de ezek már le vannak rögzítve mert rohadtul idegesítő dolgaik vannak és persze veszélyesek. Az árnyékban szobrok különböző anyagból és méretben, csontvázakkal egy helyen, vicces tábla ki rakva melléjük-NE ETESD-vajon miért írhattam ki? Mindegy a laborhoz érve előkeresem ami kell és dolgozni kezdhet, ha már alkimista akkor tanuljon alkímiát.

Eddig elég jónak tartottam magam abban, hogy elrejtsem az érzelmeimet és a gondolataimat, ha szükség volt rá, ezért meg is róttam magam, hogy kijöttem a gyakorlatból, mikor ez a különös férfi elkezdte mondani, hogy látja a kétségeimet.
De ha már így rákérdezett, nem akartam a képébe hazudni.
- Nem akarlak ezzel megsérteni vagy valami, de be kell látnod, hogy így rám zúdítva ezt a rengeteg furcsa és hihetetlen információt, vannak kételyeim, de mint mondtam, amíg nem akarsz bántani engem és a lányom, addig nem akadok fel a történeteden, nem kell nekem bizonygatnod semmit. Ha erős mágus vagy, az csak mindenkinek jó, főleg amíg ezekkel az agyarasokkal lógsz. – intettem a „testőre” felé.
Nem gondoltam, hogy sok közös dolgunk lesz a bőrcuccos nővel, így inkább a gyerekemmel foglalkozom, míg várakozunk.
Aztán kicsit hátrébb lépek óvatosságból, ahogy hirtelen csak úgy a levegőbe kiabálva, láthatóan mérgesen fenyegetően rázni kezdi az öklét, majd mintha csak elsöpörték volna a haragját máris vidáman szól hozzám.
Hát enyhén szólva is kezd megerősödni a gyanúm, hogy nincs valami rendben szegény fejében.
Ahogy aztán elkezd beszélni arról, hogy szerinte Izulda-ba van valami, ami neki kell, hát meg kell vallanom a felét nem értem, a másik felét alig hallom, mert elsötétült tekintettel csak arra tudok gondolni, hogy talán ezért volt ez az egész, hogy megszerezze magának ………a lányomat?
Az volt a szerencséje, hogy egyszuszra magyarázta meg a dolgot és én meg próbáltam elég erőt venni magamon, hogy végig hallgassam és ne őrült anyatigrisként ugorjak a torkának a felénél.
Azért meg kell vallani, hogy csak kapkodtam a fejem a hirtelen váltásain. Egyik pillanatban még a lányom „képességéért” fizetne, a másikban már valami kristálygömböt akar velem kotyvasztatni?
Mi van? Nem tartom magam gyengeelméjűnek, de most egyszerűen nem tudom követni.
Ezért pár lépést hátrálok, miközben Izulda-t úgy tartom, hogy ne férjen hozzá.
- Nem akarok semmit elkapkodni, mint nem rég, amikor találkoztunk, de azt megértheted, hogy ez…..hmmm….eléggé …..ijesztően hangzik egy anyának. Izulda mindenben egy normális gyermek. – jelentettem ki. – Mit akarsz tőle?
Teljesen higgadtan próbálom kezelni a helyzetet, de ha csak egy lépést is tesz a lányom felé, amíg nem ad érthető magyarázatot, akkor kikaparom a szemét.
A másik meglepődés akkor ér, amikor megjelenik az inkvizítor – és valljuk be elég siralmas látványt nyújt, már közel nem olyan magabiztos, mint amikor máglyára küldött, - és Robert…..nekem adja.
- Nekem ugyan nem kell, mert nem akarom bemocskolni vele a kezem, de ha ismersz valami jó kis kegyetlenkedő orkot, akkor ad neki. – vonom meg a vállam, bár a tekintetemmel biztos megtudnám ölni.
A továbbiakban egyik döbbenetből a másikba esek és most már nem tagadhatom, hogy ez a férfi tényleg nem egy közönséges mágus, soha nem találkoztam még csak hasonlóval sem. Lehet, hogy mégis igazat mondott?
Ettől még Izulda-val kapcsolatos aggályaim nem oszlottak el csak úgy, viszont nem is akarom megölni addig, míg nem látom veszélyben gyermekem életét vagy egészségét.
Nem akarok az agyarasok közelében maradni egyedül, így követem a mágust éberebben, mint valaha és végignézem, ahogy egy kovácsműhellyel egybe épített házban a köpenyéből varázsol egy bejáratot egy másik helyre, ahol olyan dolgok tárulnak a szemem elé, amitől leesik az állam.
- Ez a tied? Minden? – lehelem halkan és nem is merek semmihez nyúlni. – Mi ez a hely? Mármint hol van?
Ami után megmutatja a laborját, még mindig dermedt vagyok és bevallom félek is tőle.
- Nem tudom…..hogy kell…… - vallom be, - Még soha nem csináltam………olyan gömböt…..

Lis végül nem kap az alkalmon, hogy válogatott kínzást hajthat végre a kivégzőjén. És még megfejeli azzal, hogy elhiteti  jótevőjével, nincs kellő ismeretsége az orkok között. Olyan, amiről egy évvel ezelőtt szívesen lemondott volna.
Ám itt a számára váratlan fordulatoknak nincs vége. A varázsló botja madárrá változik, a műhelyben a köpenye pedig ajtóvá. És egy olyan helyre visz titeket, ahol értékesebb dolgok vannak összehalmozva, mint amit főhősnőnk egész élete során összekere... kiszedett másokból félhazugságokkal.
Ám előttük van még a feladat, hogy egy hamis kristálygömböt készítsenek az egykori jósnőnek. Ami során Robert rájön a furcsa érzés titkára. Az alkalom ezúttal is csak egyszeri. Ám bátran elköltheti a megmaradt mágikus erejét, hiszen bármibe fekteti, a fent említett tárgy elkészülése után visszatér maximumra a mannája elméjében. És a botja is tárolni fogja a maga részét.
Talán csak régi -nagyon régi- idők szakmája miatt érez az anyuka vonzalmat a kristálygömb iránt, bár ez csak lelke legmélyén lappang. És semmiben nem befolyásolja, ha ellenáll neki.

Robert


-Megsérteni? Oh arra kevesen képesek a legtöbben a szemembe mondják hogy őrült vagy dilis vagyok.Biztos igazuk van. De az élet normál esetben rövid és miért ne élvezném ahogy akarom. Nem tartom magam erősnek, ezzel inkább azok jönnek akik gyengébbek mint én. Jobb esetekben nem vagyok más mint egy világok közt utazó csavargó. Élek egyik világról és időről a másikra.
A gyerekét érintő kérdésre számomra pozitív választ adott el is mosolyodom rá. De azért a kíváncsiság is feltűnt.
-Semmi drasztikusat csak pár fürkész varázslatot de a nem az nem így ezt a témát lezárhatjuk. Bölcsen döntöttél hiába cukkolt fel vele az az istennő. És ezt zárjuk is le. Szóval nem kell mi? A nyavalyába te vagy az egyetlen akitől nem tudok megszabadulni rosszabb vagy mint egy bumeráng. Lehet az lesz kezd idegesíteni pedig drága volt.
Inkvizítor kiesik a figyelem középpontjából, és belép az ámulatba.
-Jobb híján igen ez itt az enyém, ez egy dimenziók közti tér és azt kell mondjam a testemben lófrálunk. Jobb válaszom nincs sajnos az alapok szerint térmágia egyik alap varázslata lett használva.
Amikor a kristálygömbhöz érünk csendesen válaszolja a tényeket és ezt el is hiszem neki.
-Pontosabban nem tudtad eddig, de ép ezért vagyunk itt játszunk az elemekkel módosítjuk azt amit más nem képes és eljutunk az első komoly próbáig az alkimisták álmáig a nemesek áhított kövéhez a bölcsek kövéhez ami az alkimistát magasabb szintre emeli. Már az is egy idegesítő anyag el tudom készíteni de nem értem mi áll a hatalma mögött. Bosszantó egy kavics. Na de kezdjük az alapoknál ha alkimista vagy olvasni tudsz. Adok egy receptes könyvet, amiben sok hasznos dolgot találsz, amik játéknak tűnnek a mágiahasználóknak de sokszor hasznosabbak int egy varázslat. Mint a fűst bombád az istállónál. Szóval ne becsüld alá magadat, a tudás amit szerzel legyen bármennyi is mindig hasznos. Viszont nincs kedvem tökölni a receptjét megtalálod a könyvben amit adtam. Persze most elmagyarázom mi történik mivel időmágiával egy 4 hónapos folyamatot rövidítünk le.
Dolgozni kezdünk a gömbön és egy apró varázst azért a gyermekre is elsütök de a Lukoili töltést teljesen felhasználom A gyerek nem egyedi csak egyszeri ajándékot tartalmaz. Sejtettem de ez van. Amint elkészülünk erőm újra maxon van amitől kis híján elájulok. Nem szoktam hozzá az ilyesmihez. Teljes erőm a rendelkezésemre áll. A kérdés meddig és mi lesz tovább. Amint a kristály elkészül egyszerűen fogalmam sincs mit kéne tenni.
-Na jó ha természet anya nem sokkol újabb látomással akkor szerezzünk kocsit és lovakat vagy farkasokat ki min utazna. Kérdés mit bontsak ki hogy pénzhez jussak.

~ Édes jó anyám, aki egy igen csak szószátyár asszony volt, hogy tud ez az ember ennyit beszélni! ~ forgattam meg a szemem egy olyan pillanatban, amikor a férfi épp a hátát mutatta nekem.
Már zsongott a fejem és ez nem csak a rengeteg új információnak volt köszönhet, hanem az állandó beszédtől is.
Néha ránéztem a minket követő orkra, de az vagy süket volt, vagy csak annyira ostoba, hogy bambult ki a fejéből és valószínűleg valami jó zsíros vaddisznócombon járt az esze, mert mintha csámcsogást hallottam volna felőle.
Izulda-val kapcsolatban egyelőre nem mentem bele semmibe, ezért kicsit feszült voltam, mit reagál, de látszólag………nem bántódott meg a dolgon, így talonba tettem a témát én is.
Nem magyarázta meg, hogy miért kellett volna neki az, ami szerinte a lányomban volt, de majd előbb-utóbb biztos kiderül, ha szüksége lesz rá.
Elég megrökönyödve nézek rá, amikor azt állítja, hogy azon a köpenyen át a……testébe jutottunk és ott vannak ezek a termek, így még úgy se támad kedvem semmihez hozzányúlni, bár valami más trükköt sejtettem itt, mert ez lehetetlennek tűnt, még ha valaki annyira nagy mágus is…….nem?
Gőzöm sincs, hogy miféle varázslat az a dimenzió, meg a térmágia és ezt meg is hagyom neki.
Azon kívül, hogy megtanultam pár kis golyócskát készíteni, ami vagy robbant, vagy fröcskölt és mart, vagy más hasonló apróságot művelt, nem nagyon foglalkoztam én olyanokkal, mint az a kő, vagy mi, amit említett.
- Igen, tudok olvasni. – bólintottam kis büszkeséggel, mert azért ezt nem mondhatta el akárki itt mifelénk.
Bár nagyon izgultam, hogy rám akarja bízni egy kristálygömb elkészítését, vagy legalábbis a segítségemmel csinálná, felvillanyozódtam, amikor a receptes könyvet említette, hiszen azok nagy kincsek voltak és mindenki úgy őrizgette a sajátját, mint egy hatalmas kincset. És még ajánlgatja is, hogy tanuljak belőle…….
- Tényleg odaadod és használhatok belőle bármit? – nyíltak nagyra a szemeim, miközben egy üresebb részen óvatosan kényelembe helyezem a gyermekem, aki most békésen az ujját szopva szendergett. – Négy hónapot? Mennyire? – nézek rá ámulattal, mert ilyet még nem is láttam és nem is gondoltam, hogy meg lehet csinálni.
Egyre inkább úgy éreztem, hogy most azt egyszer megfogtam az Istenek lábát ezzel a fickóval, mert tényleg sokat tanultam, mire elkészült a gömb.
- Én örülnék egy kocsinak, de ló sem gond, ám farkasokkal ne viccelj, azok igazi szörnyek. – ráztam meg a fejem.

/Lisbeth és Robert/


A kristály elkészítése elég hosszú folyamat, ám egy tér-időmágus még lerövidíti.
És pont ez is történt. Ám ettől még Róma sem egy nap alatt épült fel, nektek is el kell töltenetek igen sok időt vele. És még félkész állapotban van, mikor egyik éjszaka Lisbeth ének hangját hallja. Legalább is azt álmodja, hogy felkel és a jósgömbbe készülő kristály világit. Egy ismeretlen énekesnőt lát, kit egy zongorista kísér. Egy helyre néz, de nem a zenésztársára. Kocsmának tűnik a hely, de a szemkontaktust nem veszi fel mindenkivel, csak az általad nem látott nézők egyikével.



Amíg odaérsz, annyi megy le a számból, hogy gyönyörű volt a kezdet és nagyon boldog volt veled. Biztonságban érezte magát és éjjelente a karodba bújva aludt el. És TE beszéltél neki álmodban. Olyat mondtál el, amit az előtt még soha. Hogy már meguntad az egészet és belefáradtál a szerelmünkbe.

Egy ismerős férfi hangja csatlakozik bele a nótába ennél a pontnál. Továbbra sem látod csak a barna hajú dívát, de felismered azt, akit egykor férjedül fogadtál volna.

"Csak egy okot adj, nekem ennyi is elég. Csak még egy percet és mindent helyrehozok. Mi nem törtünk el csak csorbát szenvedtünk...
És megtanulhatjuk szeretni újra egymást."

És így tovább folytatódik. Ám amint mély fájdalmat érzel, megszűnik és valahol egész máshol folytatódik az álmod tovább. Reggel amikor felébredsz, Robert már a kristály készítésén dolgozik. És buta dolog lenne arra gondolni, hátha a valóságban is sikerülne képzeleted ezen játéka.

Robert arra ébred, hogy Lisbeth a kristály előtt áll és az világit. Úgy tűnik valamit mágikusan néz, ám utána zavar keletkezik az időben és egyik pillanatról a másikra az ágyában terem és alszik. Míg a leendő gömb mintha semmi sem történt volna, minden fény nélkül pihen tovább ott, ahol hagytad.
Ahogy közelebb mész hozzá, egy mese jeleneteit látod a szemeid előtt. Egy barlangban alvó sárkány. Majd hirtelen a kép a barlang bejáratára vált át, ahol az erős fényben egy lovag üget be. Megáll, amint megpillantja a mitikus lényt. Megsarkantyúzza a lovát és lándzsáját előre szegezve rohamoz.
És a pikkelyes hüllő hatalmas ordítással ébred fel, de már csak egy haláltusára.

Robert

-Helyes, akkor egy probléma pipa.-amikor a kezébe ejtem az egyik receptes könyvemet, hitetlenkedve nézi gyanítom erre felé az alkimisták a tanítványaikat ütéssel nevelik nem képzéssel. -Persze hogy a tiéd mit gondolsz kinek adtam? A sámán kölyöknek könyv nem kell ők tapasztalatból és szájhagyomány útján tanulnak, olvasni nem sok idejük van. És értelme se lenne mert náluk is ahány szellem vagy mester annyi út van a mágiájukhoz. Még ha ugyanazokat is használják. És naná mi a fenének adnám ha nem használhatnál belőle semmit? Sőt Lisbeth amíg ez a vacak növekszik addig is csinálunk mást amit szeretnél plusz ő is megtanulja. Mert a növesztés ugyan gyorsítva van de az elegy duzzasztása nos idő és mindig újra kell tölteni és főzni. Időnk így is van, szóval játékra fel. Ha nem gyorsítanám itt rohadnánk hónapokra. Ami káros lenne az egészségre. A négy hónapot ha minden jól megy olyan 1-2 napra. Így dolgozom amikor fegyvereket és varázs holmikat készítek. Meg amikor utazom. Ha sokat beszélnék állíts le nagyon rég volt hogy társaságom volt.-Vigyorodom el. És amiket választ elkészítjük nem csak egyet. Amint aludni térnek új elegyet főzök a kristály addig lecsöpög. Le ellenőrzöm a gyermeket és kisétálok levegőzni. Amikor vissza érek gyanús fények terjednek a helységben. Csendesen lépkedek a fény felé. És Lisbeth áll a kristálynál ami izzik, de nem csak a fénytől de a hatalomtól is ami kizárt nem tettem mágiát a dologba, hisz Lisbeth alkímiát akar tanulni a transzmutáció csak későbbi folyamat. És az mágia nélkül nehéz de nem lehetetlenen csak nos sok év kell hozzá. Amint megszólítanám őt egyszerűen eltűnik, pontosabban teleportál. Teleportál? Lisbeth? Mi a fene folyik itt? Az energia után nyúlok ami a varázslat után marad. Ha megint én varázsoltam vagy rajtam keresztül az a nőszemély eskü kivágok egy fát a tisztásán.~Na jó ezt én se gondolom komolyan nem szeretném felhúzni a Természet istentőjét na de azért leszokhatna arról hogy ellopja minden trükköm~. Lisbeth az ágyában alszik a gyermeke mellett szóval nem ment messzire. Vissza sétálok a kristályhoz ami már nem izzik, na jó most én jövök. A mese egyszerű a sárkány gyönyörű de a lovagnak reszeltek vagy nem. a kérdés rejtély hogy ez mit jelenthet.
-Ugye nem egy nyamvadt sárkányt kell keresnem. A francba már ...
Reggel elpakolok mindent a kristály élettelenül és minden francos misztikus erő nélkül hever az asztalon. Le tisztítom a gömböt a fölös hibás részeket immár mágiával elsimítom. majd reggelit szerzek a kis csapatomnak. Amint Lisbeth felkel rá köszönök.
-Jó reggelt a kristály lassan elkészül. Jól aludtál? Nem vett ki belőled semmi energiát a gömb használata? És ha már itt tartunk mit láttál?

Nem egy rossz dolog, ha valakinek egy olyan varázslat áll a rendelkezésére, amellyel időt rövidíthet, mert úgy könnyű pár ezer évesnek lenni és ilyen jó karban lenni, na meg eltűnni szem elől, ha nagyon keresnek. Persze komoly munkát végezni sem rossz, hiszen rövid idő alatt máris kész egy fegyver vagy egy kristálygömb, ahogy kéri az ügyfél.
- Tényleg sokat beszélsz, de majd megszokom. – vonom meg végül a vállam, mert rájövök, hogy inkább beszéljen és tanítson, mint ne.
Le vagyok nyűgözve a könyvtől és ki is használom, amikor felajánlja, hogy míg a kristály alakul, addig más receptet is elkészíthetünk.
Így aztán testileg és szellemileg kimerülten térek nyugovóra és hamarosan már az álmok mezejére lépek.
De ez az álom igen furcsa és valóságosnak tűnik, hiszen a kristállyal álmodom, vagyis azt, hogy belenézek a készülő kristályba és az egy különös világot mutat nekem.
Valami kocsma lehet, ahol egy női dalnok énekel, akit egy nagy és különös hangszerrel kísérnek.
Láthatóan a nézők között valakinek szánja a dalt. Egy szép szerelem története ez, amibe aztán a lány beleunt. Ezek után felhangzik egy férfi énekes is és én dermedten hallgatom, hiszen bár nem látom, de ezer közül is felismerném Aligátor hangját, akinek árulása még mindig összeszorítja a szívemet.
A dalban mintha válaszolna a nőnek és egy új kezdetért esedezik, de úgy érzem, hogy ez mintha nekem szólna………………
A szívembe fájdalom nyilall és egy pillanat alatt megszűnik a látomás, én meg már önfeledten kacagva kergetőzök egy már nagyobb korban lévő Izulda-val egy réten.
Reggel felébredve rögtön igyekszem, hogy Robert továbbra is hasznomat vegye.
- Jó reggelt! Ó, nagyon sokat haladt. – biccentek a kőre nézve, de aztán ahogy tovább beszél, úgy nyílnak egyre nagyobbra a szemeim. – MIII????? Én……nem….Ó egek! – kapom a szám elé a kezem és hátrálok pár lépést a kristálytól. – Te…..láttál…..akkor az nem volt……álom? – suttogom rémülten. – Én…nem csináltam semmit Robert! Hidd el, nem volt szándékos….- mentegetőztem, miközben azon az álmon gondolkoztam és, hogy lássa, hogy nem akarok titkolni előtte semmit, el is mesélem.
Persze azt nem, hogy amíg a számot hallgattam, az Aligátor és az én közös életemre gondoltam, csak azt, amit láttam és értettem belőle.
- Mi lehetett ez és hogyan lehetséges? – kérdeztem tőle, hiszen ő a mágus. - Én nem tudok varázsolni.

Robertünk lassan az istennő papja lesz, olyan sokszor elmondja, hogy ez tőle ered, meg az tőle ered. Ám amikor a mágiát alaposan megfigyeli, mégsem tudja visszavezetni a forrást a jól ismert szerkezetre. Olyan mágikus beavatkozással áll szembe, amit eddig nem figyelt meg ilyen alapossággal. Valaki más is felfigyelt rád. Ám sokkal izgalmasabb mindenki számára, ami reggel fog történni.
Felhozod az esti dolgot és hamar beigazolódik, amit a mágiád is kimutatott. Nem a te mágiádat mozgatták, de nem is Lis tudta ezt megcsinálni. Ám valakinek célja lehet vele, ha már visszaadta az összes mannádat.
Beszélgessetek nyugodtan, de lovat és szekeret nagyon nehéz ebben a városban szerezni. Nincs sok háziállat. Ám a tegnapi arab kinézetű kalmárt és ork testőrét látjátok két teve hátán távozófélben a városból.

Robert

A reggelem elgondolkodva telik, miközben Lisbeth is be köszön majd át megy rémültbe és falfehérbe. Ez meg mosolyogtat de miért mentegetőzik? Én is tudom hogy nincs köze az izzáshoz csak érdeklődtem, ezt szóvá is teszem.
-Nos igen láttalak, és azt is hogy teleportáltál az asztaltól az ágyba. Mivel nehezen tudom elképzelni hogy képes vagy az áthelyezésre ezért megnéztem ki volt. Az első tippemet gyorsan kilőtte a valóság. Még egy isten, vagy nagy hatalmú entitás figyel minket. Reményeim szerint Szakralis. Ha nem, az se gond mert eddig támogatón áll hozzánk. És ne rémüldözz, nem tettél semmi ijesztőt vagy rosszat. Valaki kegyeskedik az életünk színesebbé tenni. Én egy sárkányos mesét kaptam látomásban pontban utánad, igaz drasztikusan rövid volt a lovagot hülyére sütötték. (legalább is erre következtetek a sárkány kontra Donkihote alapon és mert a mesélő elég khm rövidet írt az eseményről) Szóval ne idegeskedj, semmit se tettél, legalább is szerintem. De ha esetleg igen azt betudjuk az esetleges alvó erődnek ami vagy előtör vagy nem.-vonok vállat-Na de együnk és pakoljunk ideje ezt a várost itt hagyni a francba még egy istent is kell találnom magamnak. Vagy már megtaláltam csak nem tudom hogy használjam a varázslatait. De legalább utazunk ismerkedünk tanulunk.
A bérgyilkosra nézek.
-Veled is terveim vannak. Méghozzá elég sok tervem van. Ezek közt egyedül a piszkosabb fantáziáid nem szerepelnek. Viszont van esély hogy a felszámolt rended egy némely tagja, vagy a hálózatotok üzletkötői szemei még élnek? Ne hazudozz hogy ilyesmi nincs, elég sokat dolgoztam fejvadász céheknek, pláne fegyver és felszerelés kapcsán hogy tovább misztifikáljuk a szervezetük erejét. Szóval írd össze nekem, a lehetséges tagok nevét és címeit megfogom őket látogatni és munkát fogok nekik ajánlani. Szükségem van szemekre és fülekre így biztos viszi a boltot csak téged nem tájékoztattak hisz nos hullának tartanak. Ne adj isten ki akarnak nyírni, amit nem díjaznék hisz akik velem vannak a védelmem élvezik. Akkor is ha szökés jár a kis csinos fejében.-nézek a nőre majd Lisbeth felé fordulok.
-Nos egyelőre sajna gyalogolnunk kell de ha lesz érkezésem csinálok hátasokat amit nem esznek meg az orkok... Amúgy mi bajod a farkasokkal vagy a wargokkal mert nehezen hiszem hogy mezei farkasokon lovagolnának az orkok. Az igaz hogy nagyok meg ijesztőek, de nem mások mint gyönyörű teremtmények. Szeretem a szörnyeket vagy amit a legtöbben szörnyeknek tartanak. Oké veszélyesek ez tény aki mást állít az őrült. Na de akkor is ha az orkok képesek együttműködésre bírni idomítással ők sem rosszabbak a többi állatnál. És ha már szörnyek, tud bármelyikőtök valamerre élő sárkányról? Kedvet kaptam vadászni egyre.

- Te….tele….teleporo…..tepertál…..teleportáltam? – azt hiszem fehérebb már nem is lehettem volna.
A férfi arckifejezéséből ítélve, azért az nem lehetett olyan főbenjáró bűn, aztán lassan felfogtam, hogy az valamilyen test áthelyezés lehet, de ettől még jobban rosszul lettem, hiszen nem tudhattam ki játszadozik ilyen mód az emlékeimmel és a testemmel, mert, hogy nem én csináltam, az halál biztos.
~ Szakralis? ~ újabb ismeretlen név a tarsolyomban, de egyelőre nem akartam rákérdezni, mert épp elég volt nekem a magam baja.
Már rég nem voltam az a rémüldözős áljósnő, aki valamikor elszalad Délos-ból, de most úgy éreztem magam, mint valami rémült nyuszi, jó lesz összeszedni magam, bár örültem volna, ha az életem visszazökken a normális kerékvágásba, azt hiszem ezt egy darabig elfelejthetem.
- Nem tudok róla, hogy „alvó erőm” lenne, de már lassan semmiben nem vagyok biztos, annyira a feje tetejére állt az életem. – húzom ki magam és határozott fény költözik a szemembe. – De, ha szép lassan elmagyarázol majd mindent, akkor azt hiszem hasznos segítőd lehetek, nem ilyen ……- intek egy kis pírral az arcomon, - ilyen nyámnyila. Már rég nem voltam ilyen és nem is szándékozom visszaesni. – erősítettem meg egy biccentéssel magam.
Figyelmesen meghallgatom, hogy ő is látott a gömbben egy történetet, bár teljesen mást mint én és, hogy máris indulunk, valami istent keresni Robertnek.
A bérgyilkosra is kiosztja a szerepet, míg én rendbe szedem Izulda-t és összepakolok az induláshoz.
- Akkor megyünk gyalog, nem fogok miatta panaszkodni. – vonom meg a vállam és már előre kíváncsi vagyok, hogy miként akar hátasokat csinálni. – Én nem akarok egy ork farkas vagy warg vagy minek a közelében lenni. – rázkódom meg hideglelősen. – Lehet, hogy te megállítanád őket, de engem előbb ennének meg, mint, hogy kimondjam fapapucs.
A sárkányos kérdésére csak megrázom a fejem.
- Neminrán nincsenek sárkányok, azok csak a gyerekmesékben vannak.

Lisbeth zavarában épp csak a teleporno szót nem ejtette ki, próbálva utánozni, hogy mit is mondott új ismerőse.
Elmondjátok egymásnak az általatok látottakat és a Mesélő minden figyelmeztetése ellenére nem hiszitek el, hogy ez csak buta kis álom volt. Ami véletlenül úgy tűnt reggel, mintha kapcsolódott volna egymáshoz. Ám ezt rátok bízom. Ám ha nem alkudtok a tegnapi emberkereskedő tevéire, akkor gyalog szerrel veszitek az utat Nini-Well vagy Észak-Bivaly felé. A farkas háton lovagló orkokról Lisnek rossz emlékek juthatnak eszébe, hiszen látott már ilyet a yrchi csapatnál nem is egyet. És ha ott csak egy valamitől rossz érzése volt, akkor ezek a teremtmények azok. Bár soha nem próbálták bántani, de ez a miliő vette őket körül.

/Történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t175p500-nini-well-a-tevelygok-es-megterok-varosa#16577
/

Braslovban már számtalanszor megfordultam, bár tény, hogy az idő és a történelem nem kímélte, s az orkok kegyetlenül megtépázták az egykoron csodás várost. Kétségtelen az is, hogy Braslov egyre veszélyesebb hely, amiről főként az orkok tehetnek, mivel még mindig szép számmal megtalálhatók a területen, sőt a várost tán kezdik uralmuk alá hajtani oly emberek, kik jelenléte nem viszi előre a város fejlődését. Bizony, Braslovot ellepték olyan törvények kívüli népek, kik megtorlás nélkül folytatnak sötét üzelmeket a homályban. Persze nem meglepő, hiszen épeszű, dolgos ember bizonyára nem hagyná ott otthona kényelmét és biztonságát, hogy egy efféle városba költözzön, viszont minden rosszban van valami jó, legalábbis valaki számára biztosan. Persze nem rám hárul a nemes feladat, hogy ítélkezzek a rossz és jó felett, s az igazat megvallva, teljesen hidegen hagy a város sorsa. Noha nem tagadom, kedvemre való ez az állapot, hiszen talán ennél jobb helyet a vadászzsákmány eladására, illetve vadászmegbízásokra még keresve se találna senkise. Ezért is vagyok itt ezúttal is, hogy munkát vállaljak. Persze, mint a jónép nagyrészét, az én kíváncsiságomat is felkelti egy páncélos csapat. Határozottan menetelnek, s a zsigereimben érzem, hogy készülnek valamire. Utcáról utcára haladok a csapat nyomában, hogy megtudjak valami értékes információt, hiszen szinte minden bolond tudja, hogy az információknak borsos áruk van manapság, na persze ez visszafelé is igaz, hiszen aki túl sokat tud, az akár a fejével is fizethet. Lassan haladok a fal mellett, míg végül egy hölgy mellett kötök ki, akit látszólag ugyanúgy izgat a páncélosok látványa, mint engem. Nem szégyenlősködöm, nem szokásom, így nyíltan rá is kérdezek a dologra.
- Különös, nem igaz?
Tekintetem eközben végig a páncélos alakokon tartom, hiszen fölöslegesnek tartom egy ilyen apró beszélgetés miatt elszalasztani az alkalmat a bámészkodásra. Ha a megfigyelőképességem nem hagyott cserben, és a nő nem küldi el, akkor felteszek neki még egy kérdést.
- Mit gondol, mégis mi lehet ittlétük oka?
Őszintén szólva, sosem szerettem kendőzni a dolgokat, ha valamit akarok, akkor megmondom, még ha kissé rámenősnek is vagyok.  Persze vadászsólymom ezúttal is velem van, s ezúttal éppen tollászkodik a vállamon csücsülve.

Az idősödő ork sámán lép ki az egyik romos épület takarásából, mögötte egyenesen egy fél karú nála magasabb ork is az érkező páncélosokra tekint. Nem igazán értik miért is jöttek ezek ide, majd ahogy előre lépddelnek a sámán szólal fel elsőnek.
-Üdvözlett nektek, mi hozott benneteket a pokoljárók részéhez, talán valami problémátok van amihez valódi izom erő lenne a megoldás?
Bár a sámán nem akart tiszteletlen lenni egy ideje csak is harcosok veszik körbe így ragadt rá is ebből a természetből. Akár hogy is, ha a páncélos nem válaszol akkor a fél karú lép előre és szólalfel.
-Nos, kaptatok egy kérdést, ez az én törzsem része és nem igazán tűröm meg a szarkeverők jelenlétét erre felé, szóval kivele mit akartok és ne kelljen még egyszer kérnem.
Nos, a hangsúly változás egyértelművé tehette hogy nem a legkiválóbb hangulatában van a fél kezű törzsfő s szívesebben oldaná meg ezt a maga módján és törné be a vassisakok alatti fejet, de egyelőre inkább a békésebb meg oldást választána ő is.

A páncélos katonák nem lehetnek túl gyakorlottak az efféle eljárásokban vagy csak szimplán rettegnek valamitől, hiszen egy kardforgatót nem szabadna kizökkentenie a kisebb-nagyobb tömegeknek. A tömeg mérete kezd egyre nagyobb méretet ölteni az események haladtával, hiszen bizonyára néhányan már sejtik, s vannak akik tudják, de sokan csak találgathatják az elkövetkezendő történéseket. A nő szavaira jobban megvizsgálom a páncélosok jelölését, s bár elsőre nem keltette fel a figyelmem ez a tény, hiszen nem igazán követi figyelemmel a jelképek jelentésér, illetve csak annyira, amennyire muszáj. Viszont most, hogy így rávilágított a helyzetre, már előttem sem marad tovább homályban a megfigyelés.
- Hm… igaz, jó megfigyelés. Talán egy újabb pénzeszsák próbálná uralma alá hajtani a várost…
Hallottam már hasonló jelenségekről itt Braslovban, hiszen néhányan azt hiszik, hogy egy seregnyi jól felszerelt újonccal rendet tud tartani a városban és meg tud szabadulni az orkoktól. Ezek minden bizonnyal olyanok, akik tán még egy háborút, sőt csatát se éltek meg ezelőtt, bár haditapasztalat nélkül is lehetne tudni, hogy egy tapasztalt, elszánt harcos tíz másikkal felér, ha nem többel. Noha az orkoknál akár meg is duplázódhat ez a szám. Eközben két ork lépett elő, hogy számon kérjék a katonák ittlétét.
- Én aztán nem fogom senki pártját! Felőlem agyonverhetik egymást, mert csak egy nagy cirkusz az egész!
Habár érdekesnek találom a jelenetet, mégis szeretnék távol maradni attól, hogy az egyik fél eszmei értékrendjét kelljen követnem. Persze azért nem akarok elpatkolni se ezen a helyen, de ha veszélyesnek érezném a helyzetet, akkor az árnyak közé rejtőzvén hagynám el a környéket, mintha itt se jártam volna.
- Csak alibi. Kitaláltak valamit, hogy ne tűnjön szükségtelen erőszaknak a támadásuk, persze azt se állítom, hogy nem mondott igazat a páncélos, de tartom magam ahhoz, hogy csak valódi szándékot próbálja palástolni ezzel.
A városi őrök megjelenése még veszélyesebbé teszi a helyzetet, hiszen megnöveli a tömegverekedés kockázatát, s akkor aztán még nehezebb lenne meglógnom.