Bár kedvesem a lováról engedelmesen leszáll, tudom, hogy nem fog gyáván a háttérbe húzódni és akármennyire is rettegve félem az életét, tisztában vagyok vele, hogy nem tarthatom vissza.
Ezért aztán én sem szándékozom a háttérbe húzódni, vagyis végül is igen, de nem harc nélkül, csak a magam módján fogom segíteni kis csapatunkat.
Sok mindenen mentünk már a fiúkkal együtt keresztül és most sem szándékozom magukra hagyni őket magam sem, de mikor kinézve a ház mögül meglátom az orkok tömegét, meghűl bennem a vér és Aligátor szavai is alig jutnak el a fülemig.
- Árulás! Csak így juthattak be anélkül, hogy bárki riadót fújt volna. – csattanok fel fojtottan, hiszen mindketten tudjuk, hogy csak így lehetséges.
Nem tudom, hogy kihez címezzem átkaimat, ami ezen a helyen egyfolytában sújt engem. Talán valami nagyhatalmú másvilági lény tyúkszemére léptem, hogy mindig akkor lép közbe, mikor már rendeződni látom az életem?
De nem maradhatunk alul, hiszen már nem csak magunk miatt kell aggódnunk.
Önkéntelenül teszem a hasamra a kezem. De aztán pár kis golyóbist markolok ki a zsebemből, majd a Aligátor harcoló katonái feje felett az agyarasok közé vágom őket.
- Szemeket lehunyni és füleket befogni! – ordítok rájuk.
A labdacsok hatalmasat durrannak kicsiségük ellenére is és vakító fényt is árasztanak. Kedvesem emberei már találkoztak a hatásával, így most kihasználhatják hatásának előnyeit, ha azok az orkok között értek földet.
Közben oldalt is mozgolódást látni, emberek menekülnek az egyik épületből.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Tízes' : 4

--------------------------------

#2 'Hatos' : 1

//Az ostromlott város//

/Lisbeth/


A fegyver beválik és a katonák sikeresen felülkerekednek az agyarasok előrenyomulásán. Lassan, de sikerült hátra felé szorítani őket. Az Álmodó Hölgyből szaladók nem ütköznek ellenállásba, a mellékutcákban még nincsenek erre felé betörő csapatok, csak a főutca felől érkeznek.
Egy jó darabig eltart, amíg nem látnak és cseng a fülük, addig elég könnyen gyilkolják az emberek a betörőket. És úgy tűnik a csata talán nyerhető is. Jelenleg úgy tűnik. Aligátor is megélénkülve parancsolgat az embereinek. És közben egy csókot lehel a kedvese szájára, amiért ilyen ügyes volt.


/Manuk/


A yrchi csapat alaposan lemaradt az élbolytól. Bár tudták jól, hiszen az ő kezük van benne, hol fog kinyílni a kapu és miközben a többi falu harcosai a létrákat mászták, addig ők királyi módon érkeztek meg. Ám a törzsfőnök óvatosságból az esetleges még ébren lévő őrök felé küldte csapatát. És ki lett adva nekik, hogy a házak fosztogatásával ne törődjenek. Sokan esnek abba a hibába, ezt már előre látta főnökük, hogy a település széli szegények épületeit rohamozzák meg legelőször.
-Maradjatok nagyobb csoportokba, ha külön váltok is! És a középen lévő nagy házakat rohanjátok meg! Azokban lesz a legtöbb kincs, megéri rajtuk akár osztozkodni is. Azokra kell elsőként rátenni a kezünket!
*Most a hátsó ellenállás elfojtása után az előre törők után somfordálva három méter magasságával könnyedén átlátja a csatateret és a baráti törzs szorult helyzete pont céljait keresztezi.
-Manuk! Menj, segíts nekik! Mi addig megvárjuk a pillanatot, amikor át lehet köztük törni és amikor itt az idő, akkor majd a rohamunkkal elsöpörjük őket. Az a ház pont vastag bukszát ígér. Nézzétek, mennyi emelet egy családnak! Sok gyerek sok aranyat és még több élelmet jelent.
*Sajátos logika, de nem egy fosztogatás van a háta mögött, az eddig leélt évtizedeiben nem tétlenkedett. Portyákon épp úgy fejlesztette kardforgató tudását, mint a knuut tisztségért vívott párbajokban.
Így vált mostanra érdekes stratégává és félelmetes ellenféllé.

A házból kifelé menet a lányok is összeszedték magukat..és a férfiak is megértették a helyzet súlyosságát..
felfelé haladtunk a tetőre,és ahogy tereltük fel az embereket..az utca felől egyre közelebb hallottuk a csata zajait..ahogy a sikolyokat is kintről..

Megfogtam Szende kezét és vittem magammal...nehogy elsodorja mellőllem a Kedvest.

-Mindenki kifelé a tetőre!Amint kiért mindenki,akkor eltorlaszolni az ajtót!!!!!A Nőket segítsétek át a másik ház tetejére!!!...onnan lejuthatunk az Istállókhoz!!!!...Kötéllel ki kell biztosítani az átjutókat!..azon leereszkedhetünk a lovakhoz!!-körbenéztem a tetőn,és megláttam a ruhaszárító kötelet..-Azt szedjétek le..és rögzítsétek!!..azon leeresztjük a nőket!!..Gyerünk!!!!...Ha elérjük az istállót,akkor mindenki megfog egy lovat,és kifelé a városból!!!!!

A Város ostroma hamarosan egyre nagyobb méreteket ölt..és a harcok hevesebben törtek az Emberekre.
A Vezérünk hatalmas erőket mozdított meg,hogy lerohanjuk Brasov városát..és most fejvesztve menekülnek előlünk!!..az Istenek kegyesek hozzánk!

-Igen ,Vezérem!-bólintottam ,és a harcosaink után eredtem,hogy eleget tegyek a Vezérünk parancsára.

-Azt a Házat vegyétek körbe!!!A zsákmány a Tiétek!-kiáltottam a Harcosainknak...és belevetettem magam a sürüjébe.

//Az ostromlott város//

/Manuk/


A sámán megindul, hogy szétüssön a városi parasztok sorai között és egyre inkább előre tolakszik az ismeretlen falu harcosai között. Először furcsállja, hogy mintha nem is előre felé haladnának közeledik lépésről lépésre a csatazaj.
Majd egyszer csak fény villan, mely bevilágítja az egész égboltot és a robbanástól cseng a füle. Jó egy percig botorkál süketen és vakon, mire kezd homályosan látni. Egy kard suhan el mellette és egy ork ordít fel, ahogy majdnem ketté vágják. Nem sok ideje van körbe nézni, de hamar felméri a helyzetet.
Épp az első vonalba keveredett és az iménti gyilkos ő felé is suhint. A földön töménytelen mennyiségű halott, java része oughwari. Valamiért nem áll jól a széna és a fel-felvillanó fénynek ehhez köze lehet.
És akik küzdenek, azok sem városiak! Ki tudja miféle varázslatot művelnek, de a megvakult vonalaikat felszerelt emberi fegyveresek csépelik és igen ügyesen ritkítják. Valamit ki kell találnia, hogy forduló pontot hozzon! És nem ártana a felé irányuló vágás elkerülése után kicsit hátrébb húzódni, hogy ne ő legyen a lándzsák és kardok célpontja...

A harc hevében és a zsákmányszerzés elvakult csatájában a Harcosaink nem rendezetten,hanem szerteszét kaszabolva az emberek sorait...és a rohamunk teljében,egy penge majdnem nyakamat szegi..
Nem éppen lomha városlakók ezek ,akik itt vannak...tünödtem el egy pillanatra..és aztán ahogy felemelkedem ujra a csapások után..egy hatamas Sikoly hagyja el az ajkam..ahogy bezengi az egész csatateret,úgy csatlakozik minden Harcosunk a kiáltásomhoz..
Egy fülsértő és hatalmas erőve szakad ki belőlem a hang..ahogy földrerogy az elsö sorokban lévők..és aztán a többi is fájdalmasan szorítja a fülére a kezüket..

Minden pillanattal egyre nagyobb erejü lesz a sikolyom..ahogy aházak falai is visszhangozzák...egy hatalmas hullámként söpör végig az utcákon...
Egy elégedett mosoly suhan át az arcomon..és újfent sorra támadjuk az embereket....

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 4

//Az ostromlott város//

/Lisbeth és Aligátor+Manuk/


A sámán végre varázslatra szánja el magát és a körülötte lévők és csatlakoznak hozzá. A sikoly visszhangzik a házak között és zavarodottságot okoz az ellenfél soraiban. Végre nem csak a másik félnek vannak titkos fegyverei.
Ám legnagyobb meglepetésére Lisbethet ez nem akadályozza meg újabb fénygránátok dobásában. Bár rajta is érződik a fejfájás, ami végig söpör az embereken, de célozni még mindig tud annyira, ahogy kell.
Újabb katonai egységek csatlakoznak hozzájuk és ez továbbra is szorongatott helyzetben tartja a betörő agyarasokat.
-Szörnyű ez a hang! Nem lehet így harcolni. -ordítja Aligátor kedvesének, aki ott áll mellette- Gyerünk, mihasznák! Itt már jól állunk. Próbáljatok a kis utcákban az oldalukba kerülni!

/Edgár és Szende/


A kötélen egyre másra kelnek át a szomszéd istálló tetejére a lányok, amikor is egy fülsértő hang tölti be a levegőt. Egyik lány ijedtében elvéti a fogást a mászókötélen és csak fél lábbal csimpaszkodik a végén benne. De egy férfi pont előtte mászik és udvariasan a kezét nyújtja. Hamar felhúzza és végül mindenki a pajta tetején ért át.
Van elég lovatok és kivágtatva van elég helyetek is még a menekülésre. A benyomulók tömegével átellenben elhagyhatjátok a hotel környékét és vágtathat mindenki a kapu felé, ha ezt így akarjátok. Vagy akár Edgár és a rátermettebb férfiak maradhatnának is akár segíteni megvédeni Braslovot.
Ha az előbbi mellett döntötök, akkor választhattok Nini-Well felé menő út iránya és egy másik végvár, Észak-Bivalya között. Vagy rábízhatjátok a Sorsra is, épp melyik lesz előbb.

A másik ház tetejére átjutva kicsit nagyobb esélyünk van a kijutattásra..és a lányok nagyon ügyesen másznak lefelé a kötélen ..
Aztán az utolsó lány a sikoly ijedtségétől elereszti a kapaszkodót,és csak egy hajszálon függ a semmi felett..
Aztán,hogy a fülsértő sikitás abbamarad..végül sikerül az elötte araszolóférfinek elkapnia a kezét a lánynak..

Lélegzet visszafolytva nézzük végig a jelenetet,és aztán a nőt lesegitve kihúzom a mélység felül..

-A lovakra!...siessetek!...a kapunál se álljatok meg!..-aztán Szendéhez fordulok.
-Kikísérlek a városból egy biztonságos helyre...a többiekkel együtt,ahogy igértem..-ölelem magamhoz.
-Ne félj!...megvédelek..ahogy a lányokat is..sietnünk kell!

Felemelem a lóra és mögé ülök..
Ha mindenki felült a lóra,akkor megrugom a lo oldalát és vágtába kezdek..hogy kivezessem a kis csapatunk..
Szorosan magamhoz ölelem Szendét..és vágtatok ki a többiekkel a városbol...
A gondollataim közt vagyok...de maroknyian egy egyész ezred ellen ....teljesen lehetetlen...de legalább jópár embert kimentettünk..és ez is valami..

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Egyszerű' :

//Az ostromlott város//

/Edgár/





Edgár és Szende óriási szerencséjükre a Nini-Well felé menő kereskedőútra kanyarodtak rá és hosszú percek egy egész örökkévalóságnak tűntek, míg a csatazaj kellős közepén átvágtáztak Braslovon. Úgy tűnhetett számukra, hogy egyre több felé törtek már be a portyázók és már csak a szerencsén múlott, hogy eddig nem ütköztek egyetlen csapatba sem.
Pedig mind ezidáig csak egyik irányból hatoltak be és Aligátor vezetésével még ott is visszaszorulóban vannak a hódítók. Lisbeth és ő igen csak kitettek magukért és a piciért ezen az éjszaka.
Az őrök megállítanak a kapuban és alabárdot szegezve a szerelmespár lovainak nem csak szavakkal. És gorombán zavarnának el titeket.
-Vissza ostobák! Odakint az ellenség van. Hamarosan körbe zárnak minket. Tartanunk kell, amíg megjön a király az erősítéssel. A falakon nem szabad átjutniuk!
Hé te! Használhatónak tűnsz. Irány a fal, mindenkire szükségünk van. A nők menjenek a szentélybe vagy egy nagy házba és bújja...
*Nem tudta végig mondani. Az egyik kurtizán, aki követte Edgár utasításait, a lovával felágaskodott és nagy reccsenéssel eltörte a kaput zárva tartó nagy fadarabot. Ő még szerencsés volt, megugratta a paripáját és nem sikerült beérni őt. Ám az előző pusztulás veterán törzsei a falhoz lapulva várták a lehetőséget.
Akkoriban Lisbeth és Angel nyitotta ki nekik a kaput és menekülés közben beengedte az ork hadat. Most pedig szintén egy főleg nőkből álló rettegő civil csapat volt az, kik a lesben állók malmára hajtják a vizet.
Beözönlenek az előző támadás tapasztalt kivitelezői és Szendére, Edgárra és az őket feltartó őrökre is jut 1-1. (Vagyis 4.) De nem csak rájuk. Egyes agyarasok vérgőzösen kaszabolják a lovakat és a hölgyeket, többen közülük hamar saját vérükben fekszik a földön halottan vagy súlyos sebbel. Mások pedig derékon ragadva a gyönyörű lányokat rántják le a hátasokról és sikítva igyekeznek jelezni nekik a megadásukat.
Közben közép tájon, ahol nagyobb a forgalom, ott egyre másra szöknek ki az örömlányok szerencsésebbike. És jól látod, hogy szerencsés választás volt pont ide jönni. Még nem zárult teljesen az ostromgyűrű. Katonák igyekeznek elérni a kinyílt kaput, hogy megfékezzék majd a behatolókat. De most még túl távol vannak, váratlanul érte őket a fejlemény.
Megpróbálod megölni a rád és Szendére támadó két orkot és meneküli vagy véded a kaput a betöréstől?

Ahogy az arrogáns őr kiejti a száján hogy maradjunk bent..az egyik lány a lovával felágaskodva töri szét a kapupántot..
Egy pillanat alatt történt mindez..és aztán az orkok várva az esélyre ránk rontottak..ahogy a kifelé vágtató lányokra is..

Az őrre nézek szúrós szemmel-már mindenhol ott vannak az orkok..a házak utcák között...már a falakon belül vannak az agyarasok...nem ez a kapu fogja megállítani őket..

Felénk is jöttek a hadonászó orkok bátrabbikai közül..de a kardom lecsapott rájuk..
Nem engedem a Kedveset,hogy baja essen...a szavamat adtam..
A falakon nagy futkározás támadt..és csak a kiabáló parancsokat lehetett hallani..és egy ismerős hangot..
A Várkapitány barátomat..akivel az éjjel kártyáztam..

-Parancsnok úr!!...egy kis íjász fedezetet lehetne küldeni ide a kapuhoz??...a lányokat kimenteni.

Ha nem adja meg amit kérek..akkor sem adom fel.
A nyüzsgést kihasználva vágtatok a loval kifelé az Erődből..védve Szendét a testemmel..
Ahogy megyünk..amennyi orkot tudok lekaszabolok..vagy ártalmatlanná teszem..és igyekszem menteni a "maradék"lányt ...és a Kedvesemet.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Tízes' : 5

--------------------------------

#3 'Hatos' : 1

//Az ostromlott város//

/Edgár/





Edgár terve jól sikerült.
Bár egyre több agyaras özönlik be a bejáraton és ők közül sokan vagdalkozásba kezdenek, a harc edzett férfi gyors mozdulattal kaszabolja le az őt és kedvesét feltartót. Megpillantja a védelmet szervező barátját. Már vörös fejjel fut erre felé és alig kap levegőt, de még mindig kiabálja.
-Kaput becsukni! Kaput becsukni! Vissza kell szorítani őket, amíg nem késő!
*Nincs felesleges embere külön akciókra, akkor sem lenne, ha helyeselné esti kártyapartnere cselekedetét. Ám minden emberét az köti le, hogy visszatartsa az itteni rohamot. Rengeteg a halott az ártatlan nők miatt, de amíg velük foglalkoznak az első benyomulók, addig kevés katona hal meg és újabbak érkeznek. Mind a falon bent lévő agyarasok, mind a várvédők száma folyamatosan emelkedik egy őrült kavarodásban.
Sikeresen kiért a középen haladókkal a szerelmes pár. Ám egy kardot és ostort használó oughwari utánuk ered. Szendét eléri a második fegyverével és kirántja a nyeregből. Szakavatott kézzel hamar megkötözi és maga után vonszolja kéjes vicsorral.
-Hááá...! Edgár segíts!
*Most a sorsnak köszönhetően a férfinak nyitott útja van, ha elmenekül. Ám szerelme a balszerencse okán fogságba esett és legalább annyi szerencse van a történetben, hogy nem nőgyilkoló kapta el. Ám ha utána ered, akkor a hódítók sorainak sűrűjébe kell vetnie magát rengeteg fegyverrel szembe nézve.
Rajta áll, hogy dönt.

Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megússzuk, de örültem, hogy sikerült kis előnyre juttatnom Aligátor katonáit a kis készítményeimmel, amit előrelátóan alkottam meg, miközben vándoroltunk és a fogadóban is szabadidőmben. Láttam már hasonlókat és eléggé ismertem már a különféle anyagok működését, hogy elkészítsem őket. Először csak a gyógyítást segítő kenőcsöket, italokat kezdtem csinálni, aztán mivel nem volt éppen kalandok nélküli az életem, elkezdtem kísérletezni és egész jó dolgokat hoztam létre. Ennek szüleménye a robbanó-vakító gömb és akadt még más is a tarsolyomban.
Csak ehhez kellett némi szerencse! Például az, hogy ne felénk fújjon a szél. Ez vágyam is teljesült, mikor feltartottam nyálammal megnedvesített ujjamat és kiderült pont jó az iránya ahhoz, hogy eldobhassak vagy három üvegcsét az orkok orra elé.
Ez a maró szer, igaz nem okoz maradandó károsodást, de izgatja a szemet, ami erre azzal reagál, hogy folyamatosan könnyezni kezd. Nem könnyű az alapanyagát beszerezni, de szerencsére nem olyan rég találtam pár nagy hangyafészket, így most volt belőle bőven.
- Aligátor ! Próbáljátok elkerülni a felhőt, úgy támadni, rövid időn belül eloszlik, de a hatása még jó pár percig megmarad, használjátok ki. – kiáltottam a parancsokat osztogató szerelmemnek, aki maga is lekaszabolt már jó pár felénk tartó agyarast.
Az én kezemben is volt egy karcsú penge, mert nem árt mindenre felkészülni.
Úgy láttam talán van esély arra, hogy visszaszorítsuk a betörő ellenséget, főleg, hogy a városőrség is kezdett magához térni. De ha mást nem talán időt nyerünk a menekülőknek, a másik oldali kapunál.

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 1

Egyelőre a védőkkel van a szerencse. Ez nem is puszta véletlen! Valami isteni kéz óvja a sokat szenvedett város strázsáit a túlerővel szemben. És persze egy álboszorkány praktikái.
Lisbeth tényleg sokra haladt a már régen is magas szinten alkalmazott mérgeivel, gyógynövényeivel és egyre inkább a kémia felé fordítja tekintetét. Bámulatos képességről tesz tanúbizonyságot, de ezt az új anyagot még nem volt alkalma harci körülmények között tesztelni. Így nagy kockázatot vállal, hiszen nem tudhatja, pontosan mi is fog történni.
Ám az említett égiek... Különösen felerősödik az eldobás pillanatában a szél, az orkok meg vannak győződve róla, hogy ezeket a véletlen összejátszásait egy ellenséges sámán irányítja a háttérből. Maruk pedig pontosan látja, hogy még az általa a másik falunak küldött erősítés sámánja is alul marad a mágikus párharcban.
Van oka rá, ezt már most elárulhatom. Az orkokra ugyanis másként hat kicsit a szer, mint az emberekre. Érzékeny orruk megérzi a bántó szagot és váladék képződik, mintha taknyosak lennének, szájukból pedig a nyál kifelé is csorog, nem győzik lenyelni. Szemükkel alig látnak, pislognak és könnyeznek és ez a hátsó sorokra is igaz, ahová messze elviszi a szél.
Maruk a harcosaival egy mellék utcában próbálja feltartani az újabb ellentámadást, akiket Aligátor küldött oda. De még itt is érezteti hatását, bár jóval enyhébben. És ahogy megfordul, a háta mögött kezdenek sokasodni az előre törő emberek.
-Wether, állítsd meg őket valahogy! Vigyél magaddal pár embert és nem jöhetnek be a hátunkba!
*Nem rég még a törzsfőnöki posztra jelentkező vadászt küldte, és neki látott ő is immáron nem pallossal, hanem két rövidebb kardjával aprítani az előttük lévőket, hogy a házakat megkerülve újra egyesülni tudjanak a többiekkel. Az elszakadás és bekerítés a biztos halált jelentené a törzsnek.
Az ifjú harcos vakmerően indult meg az egyre sikeresebb végvári vitézek felé. Megpillantja a hátulról dobáló nőt és azonnal felmerül a gyanúja, hogy sokszor az ő sámánjaik is valami ilyesmi bolond mozdulatokat szokott tenni. Furán néz ki emberhez képest is, mint az ő szellemi vezetőik. És nő. Ha nem pajzsszűz amazon, akkor sámánasszony. Márpedig azzal a kis késsel nem néz ki annak. Hálót dobott rá, miközben a szigonyát a mellette álló Aligátorba szúrja. És igyekszik kihúzni a méreg fogát ennek a makacs védő gócnak.

/Hatos kocka dobás:

1-3-ig -Aligátort erős szúrás éri és tántorogva kénytelen hátrálni, hogy kis időt nyerjen. Addig nem tud harcolni
4-6-ig -Elkerüli a döfést és Wether ellen támad még kérdéses az eredmény


1-3-ig -A hálót elvéti és tovább is bevetheti titkos praktikáit Lisbeth
4-6-ig -A háló rátekeredik a gyógyító nőre és nem tud szabadulni belőle egyelőre. Wether a hátsó sorokba húzza a földön gyorsan haladva./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Hatos' : 1

-A kapukat zárjátok!!!!-kiáltottam vissza a fal felé.

A kapun kitörve,leszedtem pár gusztustalan alakot,és a lovam nagyon jól képzettsége okán egy pillanatra sem tántorodott meg a taposástól és a rugásoktól..
Sok retkes orkot sikerült eltávolítani a közelünkből..de az egyik szemétláda Szendét megcélozva az ostorával lerántotta mellöllem..
Utánakaptam,de nem tudtam elérni a kezét,ahogy nyúlt felém..
Éktelen haragra gerjedtem,ahogy a kétségbeesett hangját hallottam,és azonna iramodtam is utána annak a szennynek!!!

Az alkarvédőmmel csaptam le az egyik arcát,és a kardommal kapta a következő suhintást..
-ERESZD EL ŐT,TE ROHADÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!-kiabáltam teljes torokból és üldözőbe vettem azt aki a Kedvesemet elrabolta..
-HA UTOLÉRLEK MEGDÖGLESSZZZZ!!!!!!!!!!!!-üvöltöttem orkul utána..

Vágtára fogtam a lovam,és a gyeplőt elengedve a lábbammal irányitottam a harci ménemet..
Kezembe a kardom,a másikba a tőrkardomat vettem,és kétoldalra kaszaboltam akit csak értem..
Ahogy látta,hogy üldözöm...kivállt a többiektől és rohanni kezdett...Szendét is elengedte..és rémülten futott,mert látta,hogy az arcom is eltorzult a dühtől..és ahogy az erőm is megduplázódott a mérgemtől..igy ahogy elengedte a Kedvesemet...nyujtottam a kezem felé,hogy felemeljem a nyeregbe vissza...és mikor már itt ült velem a szívem Kedvese...akkor megint csak üldöztem a gennyládát...

-Menekülsz???......ugyis elkaplak!!!!!!!!!!!-vicsorogtam..és mivel a saját nyelvükön beszélek..igy a többi ork barom csak néz és nem értik mi van..ugylátszik a fönöküket kaptam el..vagy legalábbis valami szennyes ,redvás orkot..
De az biztos,hogy ha beérem azt ,akkor a feje repülni fog a nyakáról!!!!!